Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
Egy tetőtérbeépítés története A * • • rr jovo Másfél évig tartott a névre szóló bérlőkijelölési jog megadása. Közben az épület fölújítása előrehaladt. Amikor a 'dolgok rendeződtek, a fiatal mérnökök másfél évi harc után elmentek a lakáshivatalba; ott megkérdezték t<ilük, hogy mit akarnak. ÍJj- ra elmondták. Erre azt válaszolta a hivatal, hogy ez nem is tetőtérbeépítés, ez emeletráépítés. A hivatal még mindig nem adta' föl a küzdelmet egy újszerű vállalkozás térnyerése ellen. Ekkor megmagyarázták a lakáshivatalnak az építésügyi jogszabálygyűjteményből, hogy ez igenis tetőtér- beépítés. A tervezőmérnökök szerződést kötöttek munkáltatójukkal, hogy a vállalati támogatás fejében öt évig nem változtatnak munkahelyet. Számukra a tetőtérbeépítés — egyívású emberekről van szó —nemcsak lakást jelent, hanem életformát, életmódot is. A tetőtérbeépítés olcsó. A Rákóczi tér 4—5. számú ház esetében szükségtelen és elkeríthető költségemelkedést okozott, hogy mivel a kivitelező nem vállalta a lakások megépítését, az egész költségvetést át kellett dolgozni az állami kivitelezési költségeknél magasabb kisipari árakra. Az építőanyag ára is emelkedett az elmúlt másfél évben. A történetünkben szereplő lakások ára mintegy háromszázezer forint körül mozog. Az egy négyzetméterre jutó költség 5000—5500 forint'körül lesz. Az ilyen típusú lakások felépítésével a vállalkozók az államnak nyújtanak hosz- szú lejáratú kölcsönt; ezek ugyanis. állami lakások lesznek. Az egyetlen kedvezmény, hogy az építők saját befektetésük egy részét beszámítják a lakbérbe. A Rákóczi tér 4—5. szám alatti ház tetötérbeépítése befejezéséhez közeledik, most már rendben folyhat tovább. A mérnökök minden szabad idejüket ott töltik: kalákában építik a tető alatt fecskefészekként lapuló lakásokat. A kulisszák mögötti harcnak nincsenek dokumentumai. A türelem és a remény utolsó tartalékait is fölemésztő, félévenkénti levélváltások azonban jelzik; a küzdelem, a bizonytalanság elleni harc mély nyomot hagyott a lelkekben. , A történetnek . azonban még nincs vege. A tetőtér- beépítésben rejlő nagy lehetőségeket most kellene kiaknázni. A Rákóczi tér 4— 5. számú ház példája alapján az illetékesek is fölismerték a kedvező alkalmát. Kaposvár belvárosa nagyszabású rekonstrukció előtt áll, a századelőn épült belvárosi házak hatalmas tetőterei teljesen kihasználatlanok. A tetők régi formáját a városképi jelleg miatt feltétlenül meg kell hagyni, a födémek faanyaga viszont az évtizedek során elkorhadt, a födémcserék mindenképpen szükségesek. Itt a nagy lehetőség, hogy olcsón jusson — padlások helyett — lakásokhoz a város. A Somogy megyei Tervezővállalat, kidolgozta a belváros rekonstrukciójához a tetőtérbeépítési, előkészületi programot. Ez tartalmazza a Széchenyi tértől az Ady Endre, a Noszlopy Gáspár, a Május 1. és a Dózsa György utca épületei közül azokat, amelyek alkalmasak a tetö- térbeépitésre. Kétszáznál valamivel több lakást -lehetne így nyerni a következő években. A program a város figyelmét is fölkeltette. 1980. január 31-én a városi tanácselnök levélben köszönte meg a felkínált programot. Dr. Kovács Ferenc városi tanácselnök: — A városban az előzetes fölmérések alapján mintegy 210—220 lakás alakítható lei ily módon; a végleges szám a konkrét terr rezesnél derül ki. A tetőtér- beépítésre alkalmas épületeknek a negyede magánház. A beépítést ezeknél csupán befolyásolni tudja a tanács. Intézkedtünk, hogy az IKV csak úgy terjeszthet elő felújítási tervet, ha kéri a tervezőtől annak felülvizsgálatát, milyen lehetőségek nyílnak a tetőterek beépítésére. A tervet ennek megfelelően kell megrendelnie. Az összhangról a városi tanács építési osztálya gondoskodik. Egyetlen lehetőséget sem akarunk kihagyni ! A pénzügyi feltételek biztosításáról az IKV gondoskodik. Ha akadályok merülnének föl, akkor támogatást kaphat a tanácstól : szerintünk is meg kell teremteni a tetőtérbeépítés feltételeit. A legközelebbire 1981-ben keiül sor; az IKV már eszerint adja a megbízást a felújítás tervezésére. 1 Szerintünk nem kívánatos, hogy az IKV legyen a tetőtérbeépítés kivitelezője, mert ezzel csak az egyéb felújítási tevékenységét terhelnénk. Részlet az Ingatlankezelő Vállalat által a városi ta- nács-vb 1980. július 2-i ülésére előterjesztett jelentésből : »— A tetőtérbeépítéseket a felújításbkkal összhangban kell tárgyalni. — Tetőterek beépíthetőségét a tervezési' munkák során minden esetben vizsgáljuk. A megvalósítás azönban nagyon sok szervezési, pénzügyi problémát von maga után. Ezzel magyarázható, hogv csak egy épületnél sikerült eddig a beépítést megvalósítani. Vállalatunk ugyanis a beépítés költségét nem finanszírozhatja, sőt meg sem előlegezheti. A költségeket a leendő bérlőknek kell viselniük, melyre 75 százalék ereiéig lakbérbeszámítást kapnak. — Nehéz a költségek pontos szétválasztása, amire azonban szükség van. Az IKV ugyanis ezt a lakás- fenntartási alap terhére nem vállalhatja, továbbá ez már maximált áras kategória, és a kivitelező vállalatnál is külön kell a költségeket választani. \ — Tervezés, illetve munkakezdés idején még nem ismeretesek a jövendő bérlők, így a lebonyolításban sok akadály merül fel, — A fentiek akadályozzák ennek a lakásépítési lehetőségnek a szélesebb körű alkalmazását. Véleményünk szerint a vállalatok összefogásával, a bérlök időbeni kijelölésével gyorsítani lehetne a folyamatot.« A tetőtérbeépítéssel nyerhető lakások elsősorban kispénzű, fiatal házasok, pá-, ly a kezdő diplomások, egver dülállók számára volnának vonzóak. A ' kivitelezésben egyedül a műszaki feltételek a döntőek. Bonyolultabb az átlagos lakásépítkezéseknél, ezért a kivitelezők »fáznak föle«. De már megszületett a tetőtér beépítés re vonatkozó elképzelés. A vállalkozás első számú gazdája a város lehet. Erre minden feltétel megvan. "Az állami és a vállalati pénzügyi támogatáson kívül elképzelhető a szövetkezeti szervezés, is. A tetőtérbeépítésnek nincs országosan kialakult gyakorlata, de a lehetőséget ki kell használni. Cscke László Kevés a szakmunkás Egy sertéstelep goriujai A lengyeltóti termelőszövetkezetben Gálosi Istvánnal, a sertéstelep vezetőjével beszélgetünk. Azzal kezdi, ami a legjóbban foglalkoztatja : — Olykor leküzdhetetlen- nek látszó gondunk a szakképzett, lelkiismeretes munkaerő hiánya — mondja. — Szakmunkásaink most egyáltalán nincsenek; volt ugyan kettő, de ők is elmentek. Teljesen képzetlen vagy betanított munkásaink vannak, de a szakma ismeretéről, pláne széretetéről náluk sem beszélhetünk: kizárólag a napi manuális munkák elvégzésére alkalmasak. Nagyon nagy gond ez nálunk, hiszen Lengyeltótiban több ipari üzem működik, s nagyon meg kell fizetni azt, aki kimegy a sertéstelepre. S ha el is szegődik hozzunk valaki állatgondozónak, jobbára nemtörődöm módon, lelkiismeretlen ül dolgozik. Az állatok ezt, bizony, megérzik. Rézsben ezért, részben más körülmények miatt nem dicsekedhetünk jó eredményekkel. A terv szerint 3300 hízósertést értékesíthettünk • volna, most azonban jó. ha háromezret el tudunk adni. — Milyen más körülményekről van szó? — Technológiai berendezéseink sem működnek tökéletesen. Ez a szakosított telep nyolc-kilenc évvel ezelőtt épült; akkortájt még »nagyvonalúbban- terveztek, » igy az energiaszinl meglehetősen magas. A hagyományos telepek most jobb hely/.eiben vannak. Ma mar fűtés nélküli épületeket terveznek. úgy gazdaságos. Igaz, azokban a sertés egy hónappal később éri el a megfelelő súlyt, azaz: romlik a telep kapacitáskihasználtsága. A mai gazdasági körülmények között nem lehet egyértelműen csökkenteni a költségeket, úgy. hogy ne legyen kedvezőtlen hatásuk más területen. — Milyen állománnyal dolgoznak? — Ez a másik probléma. Ka-hyb sertéseink vannak 1973-tól, de van már némi degeneráltság az állományban. A Ka-hybnál ugyanis saját anyagból lehet válogatni a tenyészanyagot. s ez az evek során káros következményeket hozhat. Eg.y kocának négy esztendeig is termelni kellene, s mi ettől messze vagyunk. A fajtát azonban nem lehet kicserélni egyik napról a másikra, bár ez a jövő útja. — Az értékesítésnél vannak-e átvételi nehézségeik? — Az idén nincsenek, de máskor bizony voltak. Esetenként. nem könnyű rugalmasan alkalmazkodni a húsipar feltételeihez. M tv Gyümölcsszezon a szobi üzemben A szobi szörpüzem hét termelőszövetkezettől kapja feldolgozásra a gyümölcsöt, az idén öt-hatezer tonnát. A palackozóban naponta ötven-Uatvanezer üveget töltenek meg különböző gyümölcslevekkel. (MTI-íotó — Király Krisztina felv. —- KS) Nagyító alatt a fajtajelöltek Az Országos Faj ta kísérleti Intézetnek 27 állomása működik az ország különböző tájain, közülük az egyik a dél-somogyi homokhát közepén, Marietta pusztán. A fajtakutatók által kikísérletezett új növényeket próbálják ki mintegy kétezer kis- parcellán. Egy-egy fajtának három évig van módja bizonyítani jó tulajdonságait az orfczág különböző természeti adottságú részein. Akkor készítik el a legtöbbet ígérőkről a minősítést, amelynek alapján az évente kétszer összeülő — a fajtakutalóktóL a feldolgozóipar szakemberéig minden érdekeltet képviselő — íajtaminösítő tanács dönt további sorsukról. Minden fajtának legalább egy kiemelkedő tulajdonsággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy esélye legyen: valaha is termeszteni fogják. Ma- riettapusztán a burgonyától a napraforgón át a csillag- fürtig 18 növényfajta vizsgálata folyik. Itt találkoztunk Bódis Lászlóval, az OMFI főosztályvezetőjével, s ez jó .alkalom volt, hogy választ kérjünk néhány, a gazdasági szakembereket foglalkoztató, s nem egyszer vitákat kavaró kerdesre. — Egy-egy fajta életpályája a köztermesztésben általában öt év, ehhez képest sokan soknak tartják a három év kísérleti időt. Fölvetik, hogy olykor már egy vagy két év alatt is egyértelmű lehet, hogy kivételes adottságú fajtáról van szó. Ilyen esetben pedig ■ minden év késedelme tetemes terménytöbblettől foszthatja meg az országot. ■ — A fajtakísérleteknél egy év nem év. Számos példa van rá, hogy egy rekordhozamot adó fajta egy évvel később jnás időjárási viszonyok közt az utolsók közé került. Egyszerűen nem vállalhatjuk a kockázatot egy ilyen »dupla vagy semmi« játékért. A GK Szeged nevű búza- fjijta két évig igen jó termést adott. Akkor már olyan nagy volt a gazdaságok nyomása, hogy a GK a szokásosnál egy évvel előbb fajúivá lépett elő. S azon a télen valamennyi GK Szeged kifagyotl, és a fajla elismerését sürgető vagy azt saját szakállukra fölszaporító üzemek közül nem eg.y »temette- a GK-t. l’odig a fa.ila valóban kiemelkedő — az idén valószínűleg ismét listavezető lesz —, s ha még egy évig vártunk volna a minősítésével, kiderülhetett volna gyenge télál lósága.« — Hasonló a helyzet az úgynevezett kemén.vbúzak- kal. Ezek lisztaninősége és hozama kitűnő. A termelő- es a feldolgozóipar ts varja, csakhogy ezek sem bírják az erősebb fagyot, így reális esélyekkel kizárólag az ország legdélibb vidékein tér- melhelök. Sa jat, szak véleményeink hitele mellett a termelés biztonsága is kívánja, hogy a fajtákat legalább három évig tegyük próbára. Megjegyzem: ez a legrövidebb íajtakísérleti idő Európában. A legtöbb országban öt, sőt hat évig »vallatják« a növényeket. — Az elmúlt évtizedben az üzemek megismerték az intenzív és iparszerü módszereket több növény termésátlagát kétszeresére vagy meg annál is nagyobb arányban növelték. A -nagy ugrások;« lehetőségeinek vegére jutottak. Ezzel kapcsolatban többen agogdairnasan a termelési rendszerek vagy épp a jajtakutatások elfáradásáról, a még kihasználható tartalékok beszűküléséről beszélnek. — Sző sincs róla, nogy a fajtakutatasokban ne volna új a nap alatt. A kisparcel- las kísérletekben a fajiak ma is 30—40 — a napraforgó esetében 50 — százalékkal nagyobb hozamokat adnak, mint a koztermesztes- ben. A különbség nyitja, hogy a kisparcellán — érthetően — több gondossággal termelnek. Biztosra vehető azonban, hogy — a műszaki, technológiai fejlődés es az emberi tartalékok még jobb kihasználása révén — a nagy táblákon is elérhető lesz ez a munkaminőség. Ugyancsak nagy lehetőségek rejlenek az egyre inkább nemzetközivé terebélyesedő génbankokban. A Tudományos Akadémia által összegezett szakvélemények alapján az ezredfordulóig további 30 százalékos hozamnövekedésre van mód a magyar mezőgazdaságban. — Min mérhető le a Fajta- kísérleti Intézet tevékenységének eredményessége'! — Semmiképp sem azon, hogy a kiserietekben szereplő növények közül hány kerül köztermesztésbe. (Évente 100—110, fajtát minősítenek, ez az összes »nagyitó alá vett« növényeknek mintegy az ötödé.) Ha így volna, óhatatlanul ahhoz vezetne, hogy »drukkolni kezdenénk« a fajtáknak, márpedig kísérleteink hitelének épp a pártatlanság az alapja. Munkánk egyik eredménye az, hogy az egymással nem egyszer ádáz presztízsharcban álló fajtakutató intézetek is elfogadják Ítéletéinke!.. ' Hogy az elmúlt, evekben olyan gyorsan emelkedtek a különféle növények hozamai, az — elismerten — legalább harmadrészt az áltáluk kipróbált és köztermesztésbe kerülő új fajtáknak köszönhető. Ez az ö munkájuk legnagyobb — jóllehet pontosan nem mérhető — eredménye. B. F Munkásszállások Százezer embernek jut hely a munkásszállókban, a lakók száma azonban ' csak nyolcvanezer — írta a közelmúltban egyik napilapunk. Az általános szinvo- nalemelkedés ellenére azonban a szállók egy része még ma sem megfelelő. Nyilván ezek hevernek parlagon — gondolná az ember. Ebben a meggyőződésében azonban rögtön megingatja ugyánaz az újságcikk. Mert a például szolgaló »Hotel KEMÉV«, a Keletmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat nyíregyházi munkásszállása szállodává lépett elő. Egvre- másrá megüresedő 2—4 személyes szobái a megyei idegenforgalom szolgálatába álltak. A Nyírtourist gondoskodik róla, hogy üresen ne maradjanak, a vállalat pedig jól jár. mert az t idegenforgalom lényegesen nagyobb díjat fizet, mint a munkás. Természetesen. Az már kevésbé ' természetes, hogy ugyanakkor másutt az Ibusz fizetővendégszobáit munkások lakjak — vállalati térítésért. Tavaly csupán Budapesten 130 vállalattal ' kötött erre szerződést az Ibusz. Budapest persze meglehetősen távol esik a Nyírségtől — az ottani üres szobákkal aligha lehetne az itteni befogadóképességet bővíteni. A szállók közötti jobb együttműködés követelménye mégis jogos.. Pontosabban: ennek az együttműködésnek a létesítésénél kell kezdődnie. Mert — bármily furcsán hangzik -t- több vállalat közösei} is építhet szállást. És ez egyáltalában nem olcsó mulatság. Az V. ötéves tervben hazai vállalatok 40 milliárd forint szociális költségéből 15.5 százalékot, 6,2 milliárd forintot költenek munkásszállóra, Az összeg épp elég tekintélyes ahhoz, hogy valóban rendeltetésszerűen használják föl azok javára, akik családjuktól távol élve kénytelenek munkál vállalni. A nyolcvanezer főnyi, rj- teg egyébként is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Köztudomású, hogy nagy részük szakképzetlen, sokan még az általános iskola nyolc osztályát sem járták ki. A szállólakás viszont kedvező lehetőséget biztosít ahhoz, hogy törődjenek velük. Nemcsak testi épülésükkel, étkezésükkel, hanem szellemi táplálékukkal is. Néhány hete a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a fővárosi tanács művelődésügyi főosztálya tűzte napirendre a főváros szállóiban lakó 45 ezer vidéki ember- életmódjának vizsgálatát, különös tekintettel a köztük élő fiatalok tekintélyes arányára. Mert egyáltalán nem mellékes, hozzájutnak-e valamiféle művelődési, tanulási-továbbképzési lehetőséghez. Igaz, mostanában színvonalasabbak lettek a könyvtárak, szélesedett az olvasnivaló választéka. Különösen a nagy szállókra jellemző ez, ahol a 28 ezer lakó 75 ezer kötet könyv közül választhat. Korántsem ilyen biztató a kis munkás- szállók helyzete. Az utóbbi is ^amellett szól, hogy a közös erővel életre- ■ hívott munkásszálló az igazi. ahol a szélesebb anyagi lehetőség mellett egyesült eröveL leíiet munkálkodni az ott lakók szellemi, szakmai fejlődése érdekében. Ez pedig nagy előny a fizetővendég-szobák helyzetéhez képest, ahol még nyomon kísérni is nehéz, hogyan töltik ' a munkások a szabad időt. Százezres tömegről van szó. fis nem kis részben a s za k s/.e r vezet i s< >n doskod ás - ml, a klasszikus nevelömun- ka hagyományainak megőrzésétől függ, vajon a modern munkásosztály gyarapodik -e áltáluk vagy az egyik napról a másikra élő félanalíabétak rétege. L. M.
