Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-07 / 184. szám

DIÁKOK NYÁRON

Levél az igazgatónak

Lányok a mosodában

Vizes ruhahalmok mellett fiatal lányok dolgoznak — gépiesen, egyenletes ütemű mozdulatokkal. Csupán néhány idősebb asszonyt látok köztük. A Patyolat kaposvári üzeme öt-hat éve foglalkoztat rendszeresen diákokat a nyári szünidőben; az idén ötvenhat fiatal vállalt munkát, ennél azonban jóval többen jelentkeztek. Hogy miért lett népszerű még a fiúk körében is a mosodai

annyit kereshetnek, mint a régi dolgozók. Százszázalékos teljesítménynél ez napi 120 forint. Éjszakai műszakban csak bizonyos korhatár fölött foglalkoztathatjuk a diákokat; az idén is volt néhány főiskolás, aki vállalta.

A Patyolatnál nem a nyári szabadságon levő dolgozókat pótolják a fiatalok: a szezonban háromszor-négy- szer nagyobb a forgalom, s

munka, arra Győrfi Károly főművezető adta meg a választ.

— Nálunk a cftákok az d- w> naptól kezdve ugyanolyan feltételek közi dolgoznak, mint az adandó munkások : teijesiMnénytterban, tehát

Udvariasan,

pontosan

HceessÉ sor *1 a fonyód- betetelepi Kemping euerem — közismert nevem: Kispipa vendéglő — pénztárgépe előtt. Fiatal fiú veri a billentyűket. Tikkasztó a meleg. de nem izgatja: udvariasam válaszol és türelmesen vár, mng a vendégek eldöntik, row rendeljenek.

— Vasárnap végre a tfe- emer éoriirtot is meghaladta az ételiongalrrvu nk. Ez volt eddig az idei csúcs... A sok vendég közt népi ellenőrök is jártak nálunk: azt állapították meg — amit láthattak is —, hogy pénztárosunk, Molnár Pista, meg a felszolgálók, köztük Balogh Jóska udvarisain szolgálták ki a vendégeket és pontosan számoltak — mondja Kiss Janos, az étterem vezetője.

Molnár István már gyakorlott vendéglátós. Tavaly végig itt dolgozott a szezonban, s ő ajánlotta barátját, osztálytársát, Balogh Jóskát, aki szintén Marcaliban lakik. Együtt végezték a gimnáziumot.

— A Budapesti Műszaki

Egyetemre szintén együtt jelentkeztünk... En a villamosmérnöki karra — mondja Pista —, Jóska pedig a vegyészmérnökire ... Végig dolgozzuk mindketten a szezont, utána azonban nem az egyetem, a tanulás vár ránk, hanem mi várjuk a katonai behívót. .. Nagyon jó lenne, ha a katonaságnál ugyancsak egy helyre kerülnénk: jobban telne az idő..

Terveikről érdeklődöm. A diploma megszerzése után szeretnének visszakerülni Somogyba, hogy közel lehessenek családjukhoz.

— Nyaranta azonban visz- szajövünk ide dolgozni... Mi a szép ebben a vendég- látószakmában? Az a tudat, hogy udvariasságunkkal, figyelmességünkkel hozzájárulunk nagyon sok ember nyugodt, zavartalan pihenéséhez ...

Kiss János vezető ezt mondja ;

— Fiúk, titeket mindig szívesen latiak... Az ilyen fiatalok számára itt állan- lókn lesz munkalehetőség ..

így a vállalatnak kellenek a dolgos kezek.

— Vannak-e vtesaatérő diákok?

— Többen is. Sérv esen jönnek hozzánk, van, aki már a húgát is elhozta. Jól keresnek, és könnyen beletanulnak; nem túl nehéz a gépek kiszolgálása. Ezt hét és fél órán át egyenletesen, folyamatosan kell végezni. A mosoda 7á dolgozójából ilyenkor 20—25 a diák. Az idősebbekkel egy brigádba osztjuk be őket.

A tanulóknak ez rrr. első találkozásuk a munkahelyivel. A szervezésről, a fegy<elemről, a közösségi légkörről szerzett tapasztalatok meghatározóak lehetnek később a pályaválasztásnál is. Takács Tiborné újdiplomás tanítónő negyedik s egyben utolsó hetét tölti a mosodában.

— Már dolgoztam másutt is. Szerintem itt szervezik meg a legjobban a munkát: nincsen üres idő, és a teljesítménybér ösztönöz, hogy minden percet kihasználjunk. A délelőtti műszakot szeretem, olyankor rengeteg időm marad délután. Egyszer vállaltam éjszakázást is, az nehezebb volt. Az öcsémet is hívtam, hogy jöjjön ide ...

Virág Zsuzsannát a nővére «csábította« ide, s az egészségügyi szakközépiskolás lány már ötödik hete dolgozik.

— Elég egyhangú munkát végeznek. Nem unalmas?

— Hát túl sok változatosság nincs benne, engem azonban érdekel, főként a villamossági gyárban szerzett tavalyi tapasztalatok után. Ott nem törődtek velünk: úgy kezeltek bennünket, mintha nem lenne egyenértékű a munkánk a többiekével...

Akinek tetszik a munkahely, az továbbadja a hírt az ismerősöknek, barátoknak. Ilyen tanácsot kapott Varga Renáta is. Neki ez az első »munkahelye«.

— Az egész évi ülés után a gimnázium padjaiban egy kicsit furcsa is az állóm unka, de öt hét után meg lehet szokni. Ha gondunk van, azt is meghallgatják; és épp mo6t kértem, hogy ne kelljen új brigádba menni, mert a mostaniakkal jól összeszoktam . .. Igaz, hogy egy kicsit el fáradunk, de megéri.

Szeszélyesen takeredó, fémes csillogás U csőkígyók, megállás nélkül dolgozó automaták, patikatisztaság és kellemes hűvösség ... Lehet-e ennél ideálisabb munkahelye egy diáknak? Az a mintegy harminc fiatal, aki az idei nyáron a Kaposvári Tejüzemet választotta, azt vallja: nem lehet. Állításukat mi sem igazolja jobban, mint hogy többségük nem először van itt A diákok nagy része visszatérő dolgozója ennek az üzemnek.

Pedig aki ezt a helyet választotta, annak nincs ideje lazsálásra, nézelődésre. Keményen végig kell dolgozni a hat vagy a nyolc órát — attól függően —, hogy a törvény kinek mennyi munkaidőt engedélyez.

Péter Csaba főművezető- helyettes :

— A nyári hónapokban a

Balaton-part nagy részéinek ellátása szintén hozzánk tarozik. Ebben az időszakban több mint másfélszeresére növekszik a termelésünk. Felnőttet idénymunkára fölvenni nagyon nehéz, ezért a diákok munkája nélkülözhetetlen. Többnyire a csomagológépeknél foglalkoztatjuk őket, az állandó dolgozókéval azonos feltételek mellett. Az órabérük is azonos: 11 forint 50-től 13 forintig terjed.

Ezerötszáz liter tejet csomagol óránként az az automata, amelyet Göncz Beatrix kezel. A gép szinte egész nap működik, s le kell állítani, hogy jusson időnk egy rövid beszélgetésre.

— Eleinte, bizony, nagyon elfáradtam, főleg az volt megerőltető, hogy egész nap talpon kell lenni — mondja. — Akkoriban nem nagyon volt kedvem munkaidő után szórakozni menni, örültem, ha otthon ülhettem. Rövid idő alatt azonban «■hozzáedződtem«, és most már egyáltalán nem szokatlan.

— Meddig lesz itt ?

— Ez az utolsó napom. A

Gabi, a hírlapos

Fooyódligeten, a parthoz

közel áll a kis hírlapárusító pavilon. A kaposvári Szabó Gábor árulja itt a napi- és hetilapokat, folyóiratokat.

— És ezenkívül még sok

mindent: totó- meg lottószelvényt, bélyeget, képeslapot. Nem egyedül, hanem egyetemista társammal, a kaposvári Miklós Csabával. Így jobb, mintha egyedül lennék, mert azért van rá mód, hogy fölváltva fürödjünk, napozzunk... No, meg esténként arra is, hogy elmenjünk zenét hallgatni, kirándulni.

Gabi másodéves a pécsi jogtudományi egyetemen. Hasznosan és kellemesen tölti így a nyári szünidőt.

Fiatal nő lép hozzánk:

— Egy Somogyit meg egy Népszavát kérek...

Valósággal meglepődik a válaszon :

— Kérem, ma hétfő van; a vasárnapi Somogyi Néplap és a Népszava elfogyott,

Hétfői IHwná-ntöh Naplót tudok helyette ajánlani.«

— Ó, tényleg hétfő van? Any- nyira egybefolynak így, nyaralás közben a napok, hogy elfelejtettem . ».

Gáborék reggelenként fölváltva mennek be Fonyódra a postára, és kerékpárral hozzák ki az újságot a ligeti pavilonba. Nyomban megkezdik az árusítást, és késő estig csinálják.

— Nem rossz nézni azokat, akik itt, a közelben napoznak, miközben a pavilonban, nyomasztó melegben várják a vevőket?

— Nem. mert én is tudom, és a barátom is, hogy

Felszolgálók, londinerek

A Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalatnál 29 általános iskolás, 38 közép- iskolás és 33 főiskolás dolgozik a főidényben.

— A diákok főként a bisztrójellegü üzleteinkben vállaltak munkát: eladóként, felszolgálóként dolgoznak mondta Pintér Károlyné munkaügyi vezető. — A szállodákban a londinerek, segédportások között is vannak diákok. Az említetteken kívül a keszthelyi, a miskolci és « budapesti vendéglátóipari szakközépiskolákból 80 fiatal végezi« — és

végzi — kötelező szakmai gyakorlatát a déli part üzleteiben. Főiskolások is érkeztek: 14 vendéglátóipari, és három számviteli főiskolás.

A siófoki Európa éttermében két csoport volt szakmai gyakorlaton. A vendéglátói pari főiskola első és másodéves hallgatói a konyhai és az éttermi munkában segédkeztek, majd két hétig üzletvezetői teendőket láttak el. Feladatukat komolyan veszik: hivatásuk a vendéglátás.

mit vállaltunk, ffis arra is van lehetőség, hogy egy-egy nap kikapcsolódhassunk. Olyankor, ha valamelyikünk elmegy, a másik helyettesíti.

A környéken nyaraló kaposvári és pécsi lakosok közül sok az állandó vásárlójuk; nekik naponta félreteszik a kért újságot, a Somogyit vagy a Dunántúlit, meg a Rádióújságot vagy az otthon is járatott hetilapokat. Olyanok is vannak szép számmal, akik rendszeresen náluk vásárolják a totó- és lottószelvényeket.

— Meddig lesznek itt a pavilonban?

— A szezon végéig. Utána

marad még néhány napunk, s azt is a Balatonon töltjük... Én már gimnazista koromban sok mindent megpróbáltam: dolgoztam a

Zöldértnél, a malomban; ez a lapárusítás azonban mindnél jobban tetszik... A keresetemet félreteszem, jövőre külföldi utazást tervezek — mondja búcsúzóul Gábor —, de egy hónapot akkor is dolgozom majd.

szünidő hátralevő részét a Balatonon töltöm. Talán elég lesz szeptemberig az a pénz, amit itt kerestem.

Nyerges Rózsa másodikos dombóvári gimnazista a szülei tanácsára választotta ezt az üzemet. Noha ez az első «igazi« munkahelye, művezetője szerint olyan ügyesen dolgozik, mint bármelyik régi munkás.

Az apró termetű kislány pirospozsgás ; majd kicsattan az egészségtől. Mint egy élő tej reklám.

— Szereti a tejet?

— A karamellásait. Szerencsére itt lehet «lorkos- kodni« : annyit ihatunk,

amennyi csak belénk fér.

— Mennyi az?

Nehezen akarja elárulni,

aztán mégis csak kiböki :

— Egy literes kancsóval biztosan elfogy naponta...

A fiúk egyike a harmadikos Takács Csaba. Igazi férfim unkát végez; épp egy tekintélyes ládahalmot húzott, amikor összefutottunk.

— Mezőgazdasági szakközépiskolába járok, s a tanáraim azt javasoltak mindenkinek, hogy élelmiszer- ipari’ üzemet válasszunk nyári munkára, mivel az itt szerzett tapasztalatokat jobban tudjuk hasznosítani leendő szakmánkban.

— Mik a tapasztalatai?

— Dolgozni kell keményen, nekem azonban ez nem újság. Tavaly is itt voltam, és úgy tudom, meg voltak elégedve a munkámmal.

Kísérőmtől tudom: olyany- nyira, hogy még egyforintos órabéremelést is kapott.

Nem ez az egyetlen módja azonban a jó munka elismerésének. A legjobban dolgozó diákok igazgatói szeptemberben levelet kapnak az üzemtől, s abban megírják, hogy tanulójuk kiemelkedő munkát végzett, ezúton is fölhívják rájuk a pedagógusok figyelmét.

Fótiak dicsérete

A SZOT Csepel nemcsak Siófok, hanem az egész déli part egyik legnagyobb üdülője. Hozzá tartozik a Szakmunkás, a Viola, valamint a csepeli gyermeküdülő. Nyaranta 350 dolgozót — 120 idénymunkást — igényel. Az utóbbi években gondot okozott a munkaerő- hiány; méltán aggódtak az üdülő jó híréért, színvonaláért.

— Az idén nincs panaszunk — mondta Zsombori József üdülővezetö —: a fóti gyermekvárosból 180 középiskolás dolgozik az üdülőben, június végétől szeptemberig. Kéthetenként váltják egymást, és egy-egy turnus 30 tagú. Az étterem a munkahelyük.

— Eddig is foglalkoztattak diákokat.

— Igen, de ez már minden követelménynek megfejel. Még szezon- előtt fölkerestük a fóti gyermekváros

igazgatóságát, és szerződést kötöttünk. Részletesen megbeszéltük a feladatokat, s most már elmondhatjuk: sikerült a «próbaév«. A gyerekek is megszerették az üdülőt, nem egy közülük már .a harmadik »két hetet« tölti nálunk. Tanári kísérettel érkeznek, munka után szórakoznak, pihennek.

Nagy kedvvel, s keményen dolgoznak. Az éttermi munkát hamar megtanulták, hiszen a fóti gyermekek 12 éves koruk óta végeznek efféle tevékenységet. Vízkeleti Dezső étteremvezető is nagy elismeréssel szólt a diákokról.

Lukácsi Mariann immár a harmadik kéthetet tölti a Csepelben.

— Most már csak napjaim vannak hátra — mondta. — Utána két hét üdülés következik az NDK-ban...

Jövőre érettségizik; óvónőnek készül.

A tanév zárása előtt mindennap fölkerül a fekete táblára néhány betű: ió, ció, áció, s végül ott a bűvös szó, a vakáció!!! A várva várt szünet a gondtalan pihenés időszaka. A táborozásé. A diákok nagy része azonban nyáron is dolgozik, rövidebb-hosszabb ideig.

Az üzemek, a gazdaságok nagy része igényt tart u fiatalok munkájára. És a fiatalok zöme szívesen jelentkezik: így gyűjti össze a tervezett nyaralás, esetleg a külföldi utazás költségeit. Az őszi tanszer- és ruhavásárlás ban is segít a két keze muslicájával keresett pénz.

Évről évre visszatérő gond: mennyiben egyezik a fiatalok nyári tapasztalata a munkáról tanultakkal. Egész biztos, hogy az idén jóval kevesebb diáknak volt része az üzemi »csellengésben«, a megváltozott bérszabályozás miatt ugyanis elsősorban azok a vállalatok nem igényelték most a diákok nyári munkáját, ahol o*"lött nem tudtak minden órát hasznosan kitölteni.

A szolgáltató-, a kereskedelmi és a vendéglátó vállalatok, illetve a szakszervezeti és vállalati üdülök, a posta- és az idegenforgalmi hivatalok viszont tárt karokkal variak a fiatalokat. Munkatársaink tapasztalata szerint mind a két félnek megérte, hogy megegyeztek.

A megyei tanács munkaügyi osztálya szerint mintegy ötezer diák dolgozik a nyáron (ez csaknem kétezerrel kevesebb a tavalyinál). A foglalkoztató vállalatoknak létkérdés volt, hogy minél több fiatalt vegyenek föl, hiszen a szolgáltatás, az ellátás függ tőlük, s ezért meg is becsülik az időszakos munkavállalókat, megjutalmazzák azokat, akiknek a munkájuk kiemelkedő. Így a diákok is a hasznosan végzett munka örömével emlékezhetnek vissza a munkahelyükre.