Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-28 / 201. szám

Brezsnyev-üzenet M trskie—Genscher-tárgyalások A harmadik jelölt íárgyalásokat javasolt À nyugati fővárosokban bejelentették, hogy Leonyid Brezsnyev szovjet államfő levelet küldött mind a 15 NATO-tagállam vezetőjé­hez, azt javasolva, hogy kezdjenek tárgyalásokat a középhatótávolságú nukleá­ris rakéták számának korlá­tozásáról. Carter amerikai elnök, Schmidt nyugatnémet és Nordli norvég kormányfő után Giscard d'Estaing fran­cia elnök, valamint Cossiga olasz és Van Agt holland miniszterelnök is bejelentet­te, hogy üzenetet kapott a szovjet államfőtől. A szov­jet államfő javaslatát elő­szói- július elején terjesztet­te elő, amikor Schmidt nyu­gatnémet kancellárral folyta­tott megbeszélést Moszkvá­ban. Leonyid Brezsnyev azt in­dítványozta, hogy az úgyne­vezett eurórakéták számá­nak korlátozását az előre­tolt telepítésű amerikai nuk­leáris eszközök kérdésével szerves összefüggésben vizs­gálják meg. A tárgyalások megkezdésének nem feltéte­le, hogy a NATO visszavon­ja döntését az új amerikai közepes hatótávolságú atom­fegyverek nyugat-európai el­helyezéséről. A NATO-tagállaimok első reagálása Leonyid Brezs­nyev levelére általában óva­tos volt, többnyire tartóz­kodtak minden kommentár­tól. Van Agt holland minisz­terelnök, valamint a brit és a nyugatnémet kormány szóvivője egyaránt azt hang­súlyozta, hogy először a nyu­gati szövetségi rendszeren belül kell megvitatni a kér­dést. A szovjet javaslat ed­dig a nyugati államférfiak két tanácskozásán volt köz­ponti téma: Schmidt és Nordli hamburgi találkozó­ján, valamint az amerikai és a nyugatnémet külügymi­niszter kedd esti megbeszé­lésén. A francia kormány azt hangsúlyozta, hogy Leonyid Brezsnyev kezdeményezé­se a kelet—nyugati feszült­ségek csökkentésére irányul és kedvezőbb légkört teremt a szeptember elején kezdődő madridi értekezlethez. Brüsszeli NATO-körök emlékeztetnek arra, hogy a jövő hónap közepén összeül a NATO különleges tanács­kozó csoportja, hogy egyez­tesse a nyugati szövetsége­sek álláspontját a leszerelés kérdésében. Ugyanezen for­rások egyúttal kérdésesnek tartják, hogy akárcsak az előkészítő tárgyalások is megkezdődhetnek a Szovjet­unióval a november 4-re ki­tűzött amerikai elnökválasz­tás előtt. A NATO kitart a decemberi határosat mellett Amerikai—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások voltak Washingtonban. A képen: Edmund Muskie (balra), ameri­kai és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. Lengyel helyzetjelentés Nehézségek az ellátásban A tengermelléken kiala­kult helyzet még mindig változatlan, tovább folyta­tódnak a munkabeszünteté­sek. Két hete szünetel a munka a kikötőkben, a ha­jógyárakban és más ipari vállalatoknál. A sokmilliár­dos készlet — gépek és be­rendezésék — megfelelő őri­Ciprusról - Líbiában Lesz-e végre igazi béke Aphrodité szigetén, Cipru­son? — teszik föl a kérdést megfigyelők, annak kapcsán, hogy a legf rissebb hírek sze­rint Líbiában Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár jelen­létében hamarosan újabb eszmecserét tartanak a gö­rög és török ciprióták kép­viselői. Ezúttal Kadhafi el­őle kezdeményezésére pró­bálják kimozdítani a holt­pontról a tárgyalásokat. Más- . él esztendőnél' is több telt el azóta, hogy az eszmecse­rék kátyúba jutottak. Azóta a világban jónéhány feszültség támadt, fenyege- .őbb, súlyosabb is, mint a ciprusi viszály. Ám a hajda­nában a béke szigetének be­cézett, hazánknak alig egy- tizedét kitevő Ciprus számá­ra égetően szükség van vég­re a nyugalomra. Törökország hat évvel ez­előtt hajtotta végre invázió­ját a sziget ellen. Tízezrek váltak hajléktalanná, kény­szerültek otthonuk elhagyá­sára, s a török—görög zónát ináig is drótakadályok vá­lasztják el egymástól. Igaz, fegyveres akciók mostaná­ban nem nyugtalanítják a lakosságot, de a két övezet között változatlanul feszült a viszony, s jónéhány rom- badőlt hajlék, több kiégett egykori luxusszálló emlékez­tet a közelmúlt véres ese­ményeire. Persze, a békétlenkédés gyökerei aligha a Földközi­tenger délkeleti medencéjé­nek romantikus szépségű szigetén keresendők. Sokkal inkább a görög-török vi­szony alakulásában. Már­pedig Athén és Ankara kap­csolatában az utóbbi időben sem következett be látvá­nyos javulás, bármiként is próbálkozik közvetítéssel a nézeteltérések elsimításában érdekéit Amerika. Bemard Rogers amerikai tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka tavasszal kész tervvel állt elő. Eszerint megoldható lenne az Égei-tenger keleti medencéje fölött a légi és a tengeri ellenőrzés, megosz­tanák a török kontinentális talapzatban lapuló olajkin­cset a két ország között, vi­szont a ciprusi kérdés ren­dezését arra az időre ha- lasztanák, amikor Görögor­szág újból visszatér a NATO katonai szervezetébe. Athén éppen a sziget el­leni török invázió miatt for­dított hátat a katonái szer­vezetnek, ami valósággal megbénította az atlanti szer­ződés délkelet-európai szár­nyát. Igaz, hogy Athén vál­tozatlanul szemet huny a gö­rög területeken levő ameri­kai bázisok fölött, de az An­karával folytatott vitában gyakran elhangzott már a fenyegetés, hogy ha az USA nem veti latba befolyását a törökökkel szemben, a tá­maszpontok ügyében görög- ország is merevebb állás­pontra helyezkedik. Látszólag mindez kissé tá­volesik a ciprusi kérdés ren­dezésétől. Valójában azon-, ban nagyon is összefügg az- zall: a ciprióták helyzetében csakis akkor következhet be lényeges változás, ha Athén és Ankara között enyhül a kölcsönös \ bizalmatlanság. Ennek fényében az újabb tárgyalások nem sok siker­rel kecsegtetnek, noha Líbia rendezési széndéka — akár­csak az ENSZ többszöri, ha­sonló kezdeményezése — mindenképpen tiszteletet ér­demel. . Gy. I>. zet alatt állnak, őrszolgála­tok vigyáznak a rend betar­tására. Nagyjában kielégí­tően működnek a szolgáltató iparágak és a kereskedelem. A gdanski körzetben ne­hézségek vannak a zöldség-, a gyümölcs- és a burgonya- ellátásban Gondot okoz a postai küldemények elszállí­tása. Bevezették a benzin adagolását. Ugyanakkor vál­tozatlanul folytatódik a je­lenlegi konfliktus megoldá­sát célzó párbeszéd a kor­mány képviselői, és a mun- kabeszüntetők között. Szczecinbai. ugyanúgy mint a korábbi napokban, a la­kosságnak kellemetlen prob­lémákat okoz a tömegközle­kedés hiánya. A .villanytele­pek, a hőelektromos közpon­tok és a gázgyárak akadály­talanul termelnek. Elblagban nem dolgoznak az ipari és építőipari kulcsvállalatok Fennakadások tapasztalha­tok a helyközi közlekedés­ben. Ugyanakkor Szczecin­ben és Elblagban tovább ta­nulmányozzák a munkások javaslatait és követeléseit. Wyszinski bíboros kedden J asna Gorában beszédet mondott, amelyből részlete­ket sugárzott a varsói televí­zió. A lengyel katolikus egy­ház feje nyugalomra és mér­sékletre, továbbá igazi mun­kára serkentette a nemzetet. Hangsúlyozta: a munkabe­szüntetésből eredő károk milliárdokra rúghatnak, sú­lyos veszteségeket okoznak a nemzetgazdaságnak, vég­eredményben pedig az egész országnak, a családoknak, mindem embernek. A mun­kára a nemzet üdvéhez szük­ség van. Edmund Muskie amerikai külügyminiszter kedden a késő - esti órákban Washing­tonban több mint kétórás megbeszélést tartott nyugat­német kollégájával, Hans- Dietrich Genscherrel. A nemzetközi kérdések széles körét tekintették át és — mint a találkozó után ki­adott közlemény megállapít­ja — a jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen hasz­nosnak és szükségesnek (mondották a két kormány közötti szoros kapcsolatok fenntartását. A megbeszélés közép­pontjában a leszerelés kér­dése állott, különös tekintet­tel arra a szovjet javaslat­ra, hogy mielőbb kezdjenek tárgyalásokat a középható­távolságú nukleáris rakéták európai telepítésének kér­déséről. Muskie és Genscher hangoztatta, hogy a NATO kitart decemberi határozata meleltít, amely amerikai Pershing rakéták és robot- nepülőgépek nyugateurópai telepítését irányozza elő. A szovjet javaslattal és Leo­nyid Brezsnyevnek egyes nyugati államférfiakkal folytatott legutóbbi tárgya­lásaival kapcsolatban Was­hingtonnak az az álláspont­ja, hogy az ENSZ-közgyűlés szeptemberben New York­ban megnyíló 35. ülésszaka alkalmából Gromiko szovjet és Muskie amerikai külügy­miniszternek módja lesz megvitatni ezt a kérdést. Genscher a találkozón tá­jékoztatta amerikai tárgya­lópartnerét arról, hogy mi- Jyten okok késztették Schmidt kancellárt NDK-beLi látoga­tásának elhalasztására, han­goztatva, hogy bonn részé­ről „változatlanul fennáll az óhaj a két német állam kö­zötti kapcsolatok fejleszté­sére.” Véleményt cseréltek a külügyminiszterek az ENSZ- közgyűlés jelenleg folyó rendkívüli ülésszakáról és áttekintették a madridi euró­pai biztonsági találkozó elő­készületeit. A Kaposvári Petőfi Sándor Általános Iskola azonnali belépéssel takarítót keres Jelentkezés az iskola igazgatójánál 8—17 óráig. Kaposvár, Petőfi u. 54. sz. alatt. (1465181 Dél-Korea új elnöke Csőn Tu Hvan lett Dél-Korea új elnöke. A tábornok már korábban is teljhatalmú ura volt az országnak. (Teleioló: AP—MTI—KS) Anderson meséje Anderson korteskedik Háromnál ugyan több el­nökjelölt indul az amerikai választási küzdelemben, a kis pártok politikusainak azonban nincs sok esélyük a demokraták és a republiká­nusok hatalmi váltógazdál­kodásán alapuló rendszer­ben. A »harmadik jelölt« Anderson kilátásait eleve rontja, hogy elfecséreltnek érzi voksát, aki reá szavaz, mivel a győztes általában a két »nagy« közül kerül ki. Az amerikai elnökválasztás elektori rendszerében ugyan­is az kapja az ötven állam mindegyikében az összes elektori voksot, aki ott meg­szerzi a szavazatok viszony­lagos többségét. Ez minimá­lisan is harminc-valahány százalékos teljesítményt kö­vetel meg, s befolyása az országos eredményre akkor lehet, ha népes, sok elektort állító államról van szó. Az idén is az lesz elnök, aki legalább 270 elektort sze­rez, s a harmadik jelölt — jelen esetben John Ander­son — csak úgy foszthatja meg ettől mindkét nagypár­ti ellenfelét, ha a választási szempontból kulcsállamok valamelyikében ő hódítja el az elektorokat Még szemlé­letesebben: ha például 1976- ban egy harmadik vitte vol­na el Cartertól New York állam 41 elektorát, a mai el­nök 297 helyett ennyivel kevesebb elektort szerez, s mert Fordnak sem volt meg a 270 elektora, a képviselő- háznak kellett volna állam­főt választania. Ez az idei amerikai választásokat tar­kító Anderson-jelenség kul­csa. Az utolsó ugródeszka A meglehetősen cik-cak- kos politikai múltú, s csak a Carterból és Reaganból egyaránt kiábrándultak, szá­mára vonzó John Anderson illinoisi képviselő ugyan makacsul meséli, hogy ő győzni akar és győzhet is — valójában a legjobb esetben is csak a vázolt értelemben befolyásolhatja az 1980-as amerikai elnökválasztás ki­menetelét. Volt a nyáron ugyan egy pillanat, amikor Anderson közvéleményku­tatási népszerűsége a 20—25 százalékos magasságban járt, szinte karnyújtásnyira a va­lóságos esélyt jelentő »egy- harmad plus.z«-tól, azóta azonban ez az arány vésze­sen fogy. Az elnökjelöltek közti tévévitát rendező tár­saság ma már csak akkor hajlandó beültetni Andersent a stúdióba Carter és Reagan mellé; ha a harmadik jelölt szeptember elején legalább 15 százalékos Gallup-ered- ményt mutat fel. Márpedig a tévévitában való részvétel lehetne Anderson utolsó ug­ródeszkája. A százalék-vita különben is csalóka. Anderson csupán néhány ipari államban nép­szerű a »nagyokra« veszélyes mértékben, vagyis csak za­varó tényező lehet, országos győztes aligha. Már azért sem, mert Carterért és Rea­ganért két nagy párt egész gépezete dolgozik, Anderson viszont nem próbált pártot szervezni. Állítása szerint ő is híve a kétpárt rendszer nek, csak nem fogadja el a két idei elnökjelöltet. Alel- nökjelöltjét jellemző módon a demokrata pártból válasz­totta ki, a vadul kennedys- ta Patrick Lucey személyé­ben (Anderson, mint isme­retes, a republikánus elővá­lasztáson tűnt fel). Az An­derson—Lucey páros tehát a kiábrándult liberálisokat csábítaná mindkét pártból, amelyeknek jelöltjei most a jobboldaliságban versenge­nek egymással. Kaliforniai veszély Csakhogy éppen Reagan és Carter párton belüli sikere, Kennedy veresége jelzi, hogy a többségi hangulat a mai Amerikában a konzervatív, jobboldali irányba csúszott el, s így vajmi kevés esélye lehet egy liberális Anderson —Lucey párosnak. Legfel­jebb Wisconsinban. vagyis Lucey volt kormányzó álla­mában érhet el e páros si­kert (és kaphat ott 13 elek­tort), valamint Kennedy sze­nátor házatáján, Massachus- settsben (16 elektor) és — New Yorkban. Mivel Ander­son Lucey helyett Hugh Ca­rey New York-i kormányzót szerette volna megnyerni al- elnökjelöltül, taktikája vilá­gos: elérni a képviselőházi elnökválasztást. Ha ugyanis a képviselőházban a novembe­ri választások eredménye­ként teret nyernek a repub­likánusok, könnyen alakulhat ki holtpont: elnökválasztás­kor minden államnak egyet­len szavazata van, és 26 állam voksa kell a győze­lemhez, ám legalább egy tucat nem vehet majd részt a szavazásban, mivel ezek­ben egyforma a republiká­nus és demokrata képviselői helyek száma. Talán abban bízik a képviselő Anderson, hogy kollégái holtpont ese­tén felé fordulnak. I De amíg Andersont ön­maga meséi kábítják, a kél- párti hagyomány az igazi kampány szeptemberi kez­detével kezdi éreztetni ha­tását. A New York-i kor­mányzót már nem lehetett elcsábítani a demokraták- tói; csak a Carterral mexi­kói követként összeveszett Lucey-t. így viszont aligha szerzi meg Anderson ennek az államnak a 4] elektorát, ellenben azt bízvást elérhe­ti — a liberálisok elhódítá- sával —, hogy New Yorkban megfossza a győzelemtől Cartert. S mivel a túlparti nagy állam, Kalifornia 45 elektorát alighanem volt kormányzója, Reagan viszi el, a harmadik elnökjelölt jóvoltából a republikánus politikus lenne az igazi ne­vető harmadik. Vagyis Jim­my Carter csak abban bíz­hat, hogy Anderson időben visszacsúszik a közvélemény­kutatási listákon, és akkor emlékeztethetik öt ígéretére: nem azért indult külön, hogy Reagant segítse a Fe­hér Házba. S ha Anderson ezt elfelejtette volna is, a mögötte álló keleti partvi­déki erők memóriáját nyil­ván íefriásít; a »kaliforniai veszély«.' A. J.

Next

/
Thumbnails
Contents