Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
TÖBB SZAKMÁVAL A közismert szólásmondás : -annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz« másképpen is érvényes: annyi ember vagy, ahány szakmához, ahány munkafolyamathoz értesz... Csakhogy: a nyelvekkel sem birkózhat meg — mindenki a siker reményében, s a szakmaváltás, a több szakmához nélkülözhetetlen tudásanyag megszerzése is reménytelen vállalkozás, ha hiányzanak a tudásbeli alapok. Mert a tanuláshoz a jó szándék, a nagy elhatározás kevés. Tudott dolog, hogy a technikai-gazdasági fejlődés, valamint napjaink egyik legfontosabb gazdasági követelménye, a termékszerkezet-váltás többféleképp is érinti a munkások szakképzettségét. Egyrészt megköveteli a magasabb iskolai végzettségen alapuló konvertálható — tehát több szakma, több munkakör ellátásához megfelelő — szaktudást, másrészt a munkások jelentős hányadának szükség szerinti átcsoportosítását, illetve az átcsoportosítás feltételeként átképzését, továbbképzését. A gazdaság működése szempontjából létfontosságú feladatok végrehajtása nem az elhatározásoktól s a központi kinyilatkozásoktól függ. Alap- feltétele, a munkaerőállomány megfelelő minőségi összetétele, és persze az is, hogy milyen az emberek alku Hmazkodóképessége. E két feltétel pedig összefügg a munkások iskolázottságával, szakmai képzettségével. Vitathatatlan tény, hogy a fizikai munkások iskolázottsága az elmúlt három évtizedben jelentősen változott Egyre többen fejezik be az általános iskolát, egyre töbib az érettségizett szakmunkás, , s a szakközépiskolai oktatást is egyre jobban összehangolják a szakmunkásképzéssel. Ugyanakkor a kedvező — s főleg a felnőttoktatásban jelentkező — eredmények mellett a fizikai munkakörben dolgozók ötven százaléka (több mint egymillió ember) nem végezte el az általános iskolát. S miközben a felnőtt-oktatás szervezete mindent elkövet, hogy csökkenjen ez az ijesztően magas szám,' évről évre 12—15 ezer fiatal lépi túl a tanköteles kort anélkül, hogy elvégezné az általános iskolát. Vagyis: a nyolc osztály nélkül munkába lépők száma évről évre újratermelődik. Bizonyíték erre az is, hogy az általános iskolai végzettség nélkül dolgozó fizikai munkások mintegy harminc százaléka (félmillió ember) a 15—39 év közötti korosztályba tartozik, tehát hiányos iskolai végzettségük nem kezelhető afféle múltbéli örökségként. S ők még legalább 20—30 évig részt vesznek a társadamilag szervezett munkában. A gazdasági struktúra fejlesztésének szempontjából nem elhanyagolható az sem, hogy az aktív keresők közül körülbelül egymillióra tehető azoknak a száma, akik közvetlenül* a háztartásokból, illetve a mezőgazdaságból kerültek az ipari szervezetekbe. Többségük szakképzetlen vagy olyan ismeretekkel, s főleg olyan gyakorlattal rendelkezik, ami, ma már hasznavehetetlen a gazdaság számára. Ráadásul az ő esetükben még mindig számolná kell a nehézkes alkalmazkodás miatti elemi gondokkal: olyan környezetbe kerültek A lelki karbantartó válsága Csaknem valamennyi európai országban működik már — különböző fedőnéven — lel'kisegély-szolgálat, telefon- pszichológus, pszichokarbantartó. Svédországban „kedves gondozó” testület, a Családi Tanácsadó Iroda keretében. Lennart Frick mast megjelent regényének hősnője, Kristina ennek vezető munkatársa. Ismert rádiós tévés személyiség, szinte egy ország Okos Katája. Lennart Frick széles látókörű író, a magyar irodalom is sokat köszönhet neki: Illyés Gyula, Füst Milán, Gergely Ágnes, Nádas Péter stb. könyveinek svéd kiadását. Művei — melyek leginkább talán a mai amerikai prózával tartanak jstiiáris rokonságot — a norvég, finn, francia, észt, dán, angol, holland és német könyvpiacon is keresettek. Es rajta ki segít? című szóban forgó regénye az Európa Kiadó Modern könyvtárában jelent meg, Blaschtik Éva fordításában, • Gergely Ágnes okos utószavával. Azt hiszem, az olvasó örül, ha „rászabadulhat” az ilyen pszichológiailag is izgalmas műre, mert ezáltal önmagát ismeri meg jobban. Divatos irányzat? Igen. Művelni azonban nehezebb, mint a még divatosabb parabolát, papírmasé figurákat felvonultató — az olvasó azt olvas ki belőle, amit akar, ha van hozzá türelme — félabszurd műveket, szómágia -semmitmondásokat. Szóval: művelni nehezebb, mert igazi írónak kell lenni hozzá; olyannak, akinek mondanivalója van kora társadalmához, problémaér- zékeny, jellemezni képes stb. Lennart Frick ilyen, még akkor is, ha e művét kissé túlírta. Egy neurózis története a köpyv, amelynek svéd címe talán szerencsésebb lett volna a mi kadásunk címlapján magyarul: Kedves gondozó ... Németh László-i szóhasznalallttl: ember és könyvespolc szerep viszonya tárul föl az olvasó előtt. A vállalt szerep béklyóvá válásának fóbiája. Egyre erősödik a kétely Krislinában: lehet-e, szabad-e egy másik ember sorsába beavatkoznunk? ö — bizonyos magánéleti konfliktushelyzetek is motiválják benne ezt — eljut addig a pontig, hogy ember- atomataként foglalkozik más emberek pszichés bántalmai- val: ezek ugyanis tipologi- zálhatóak. (Noha minden egyes ügyfél egyedinek hiszi a saját esetét!) Kristina már képtelen hazudni önmagának: rádiós, televíziós manipulátorként látszatsikerek fedik el kudarcait. Környezetének tagjai — munkatársnők, barátok, volt osztálytársak, szeretők — egyénenként majdnem mindnyájan „esetéi”: az ő korrekciós munkájával kapaszkodnak meg az életben. Ez az emberi „háló” tartja azonban fenn hősnőnket is, ebbe kapaszkodni lehet. Mert valahogy kölcsönös „terápia” ez. A cselekmény folyamán, Kristina ügyfelei' között föltűnik egy magyar is disszi- den.skomplexusa van, az északi ország lakóinak kevésbé forró temperamentuma, neki ridegnek ható szokásvilága gátlásossá teszi. A mű valamennyi ’ „esetként” tárgyalt szereplője civilizációs fóbiában szenved, ártalmaik az úgynevezett jóléti társadalom — csakugyan olyan jóléti? —- jellemzői. A mechanizálódott életforma következményei. Krimisze- rűen izgalmassá a cselekményt egy paranoiás esetté romlott ügyfél fenyegető jelenései teszik. Kristina végül is visszatér „embermentő” munkájához, és én őrültein e messianisztikus döntésnek ... Leskó László — és kerülnek —ahol a szervezeti- és a munkastruk- túra egészen más, sokkal magasabb színvonalú, mint amit eddigi életük során tapasztalhattak. Mirtdez persze közvetlenül hat az ipari termelés minőségére, az alkalmazható technikára és a fejlett technika kihasználásának lehetőségeire. Az alkalmazott technika viszont meghatározza a termékstruktúrát. Azt már tudjuk, hogy a műszaki fejlesztés nem könnyen előteremthető anyagi eszközök függvénye. Azt is tudjuk —, mert drága pénzzel megfizetett keserű csalódások árán megtanulhattuk (lásd. például: textilipari rekonstrukció) —, hogy a végrehajtandó fejlesztéseket, rekonstrukciókat nagyon pontosan össze kell (kellene!) hangolni a lehetséges és szükségszerű struktúramódosítással. Mondom: mindezt többé-kevésbé jól tudjuk, ám alighanem egy valamire csak mostanság kezdünk rádöbbenni : a technika működtetéséhez, a műszaki fejlesztéssel megalapozott struktúraváltáshoz alkalmas emberek is kellenek. Képzett és viszonylag köny- nyedén továbbképezhető munkavállalók. Olyan dolgozók, akiknek a munkája szükség esetén — szaknyelven szólva — gyorsan konvertálható. S itt hadd ismételjük meg a néhány bekezdéssel korábban leírt adatot: a fizikai munkakörben dolgozók ötven százaléka épp csak írni-ol vasni tudó, az általános iskolából kimaradt, ember. Miattuk is történt, hogy egy sor szakmában eltekintettek a műveltségi minimumot jelentő általános iskolai végzettségtől mint a lap követelménytől. M ásképpen fogalmazva: jelenleg a szakmunkásoknak csak meglehetősen szűk rétege rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyek képessé teszik őket arra, hogy az új követelményeknek megfeleljenek. Következésképpen hiába lenne elég pénz, hiába lenne még több elszántság és még nagyobb cselekvő akarat, a strukturális átrendeződésből adódó gondjaink csak súlyosbodnak azáltal, hogy túl sokan vannak olyanok, akik tanulatlanok — akik speciálisan képzettek ugyan (egy valamihez jól értenek), de az igények diktálta gyors átállásra képtelenek. És mert az iskola- rendszer — a jelek szerint — halad tovább az eddigi úton, nincs más megoldás, mint hogy e gondok enyhítését a vállalatok vállalják magukra. S csak reménykedhetünk: talán ezt is elbírják, talán még ezzel is megbirkóznak. V. Cs. Polgári védelmi bemutató Mentesítő állomás működésre készen — Ismertetem a feladatot... Figyelmesen hallgatják a sötétszürke gyakorlóruhába öltözött polgári védelmisták Kovács Gézának, a kaposvári járási szakalegység parancsnokának szavait. Mozzanatról mozzanatra sorolja a tennivalókat, s külön fölhívja a raj- és szakaszparancsnokok figyelmét az óvatosságra, a baleset megelőzésére. Egységes mentesítőállomás fölállítása, összeszerelése, működtetése szerepel a programban. Ezzel a korszerű technikával, amely egyaránt alkalmas személyes tárgyak, ruházat, gépjárművek, fölszerelések radioaktív szennyezésének sugármentesítésére, most ismerkednek első alkalommal a szakegységhez beosztottak. Parancsszavak hangzanak. Budai János alegységparancs- nok — igali pedagógus — határozottan, gyorsan kijelöli, az embereket, s a feladat megoldása fegyelmezetten, szervezetten nyomban megkezdődik. Hatalmas vaslemezeket, alkatrészeket, gépeket cipelnek: a központi melegvízszolgáltató tartozékait, fölállítják á sátrak vázát, mások pedig a különböző csöveket, vezetékeket hordják. Budai János a feleségével együtt — aki a kézi mentesítő szakasz parancsnokhelyettese — pedagógus munkája mellett tíz éve tevékenykedik a polgári védelemnél. ö és a járás polgári védelmi parancsnoka dr. Ulrich Károly is elégedetten nézi a feladatot gyorsan végrehajtókat. Soraikban különböző beosztású embereket találni: tsz- és állami gazdasági dolgozókat, szerelőket, gépkocsivezetőket, pedagógusokat, főkönyvelőket, más területen dolgozókat. Az alegységparancsnok politikai helyettese, Illés La- josné Igáiban óvónő, ö szintén több mint tíz esztendeje tevékenykedik a polgári védelemnél. Így beszél tapasztalatairól: — Néhány évvel ezelőtt nem volt olyan jó a hangulat, mint most. Az alegységhez beosztottak többsége érti és tudja, hogy amit most gyakorolunk, nem fölösleges, szükség van ezekre az ismeretekre. Nekem a tájékoztatáson kívül feladatom az étkeztetésről és az egészségügyi ellátásról való gondoskodás, ezt igyekszem becsülettel végrehajtani, hogy segítsem a gyakorlat sikerét... A somogysziliek mellett érdeklődve nézték a mentesítő állomás fölállítását a környező községekből meghívott tanácselnökök, pv-alegység- parancsnokok, hiszen ők tapasztalatot, módszereket tanulni jöttek. Valamennyien elégedetten és elismeréssel figyelték a fegyelmezett, szervezett gyakorlatot. A mentesítőállomás fölállítását eddig még nem gyakorolhatták, mégis hamarosan működésre készen állt. Ezt láttuk tegnap Somogy- szilban. Az igali — somogy- szili szakalegység jól vizsgázott. S amilyen szervezetten és gyorsan összeszerelték, éppúgy végeztek a szétszedéssel is. — Elégedett vagyok a polgári védelmisták helytállásával — mondotta dr. Ulrich Károly, a kaposvári járási tanácshivatal elnökhelyettese, járási polgári védelmi parancsnok. Ezt juttatta kifejezésre, hogy a gyakorlat végén többen is jutalomban részesültek. Sz. L. Apáti Miklós A fekete gén titka h. jében a megbeszélt helyen? Géphang válaszol, a lány sértetten hallgatja: »■Magát átverték, Liliag. Kicserélték a kazettát. Maga nem vett észre semmit?« — Nem, Főnök, nem. »Sajnálom. Nagyon sajnálom. Lilian. Szétkapcsolok.« 12. A fóliakabátos nő egy lehallgató-laboratóriumban. Sárga, kék fények, fülhallgatók. A nő fejére illeszt egyet, az Einstein szobortól hozott mini kazettát behelyezi egy szerkezetbe. Csavargatja; állitgatja: nem hall semmit, csak a készülék fölerősített saját hangját. Ledobja a füléről a fej-- hallgatót. megnyom egy másik készüléken néhány gombot. Zöld fényre a készülékbe beszél. — Főnök! Jonesék kazettája üres. Lehet, hogy nem is jártak a Feltalálok KertErzsébet fölriad Dán ágyában. Zavart, riadt. Meglátja Dán videoképét, szinte fölug- rik. hogy a karjába fusson, aztán észbe kap: Dan most csak kép. ez lehetetlen. Dán elmosolyodik, géphangon megszólal : »Erzsébet, ne haragudj, ha fölébresztetlelek. Aludj nyugodtan! Ma éjjel aligha tudok hazaimenni...« — De most nem tudok megint elaludni ... — Erzsébet infantilis, kedveskedő hangon nyivákol. — Szeretsz, te Dán, engem egyáltalán? »Szeretlek kedves, hogyne szeretnélek ... De most mennem kell. Majd sietek haza.« — Dán ... én kisbabát várok ... _ »Erzsébet, ez igaz?« — Igen. Csak ... nem mertem eddig megmondani. »A Génbanktól kértél elit kromoszómát ?« — Nem. »Hát honnan?« — Honnan, honnan... találd ki-! »Fogalmam sincs.« — Hát tőled, te buta . . . »Várj egy kicsit.« Dán kilép a képből, az ideszüremlő hangokból gyaníthatóan főnökeivel tárgyal. Majd visz- szatér a képbe. — »Várj meg. Azonnal indulok haza.« — Gyere, kedvesem. Nagyon szeretlek, nagyon várlak. A készülék kikapcsol. Erzsébet behunyja a szemét, újra elalszik. 13. Erzsébet autóban ül, mellette Dán. Zene. Sík vidéken ringatóznak, az út gyakran kanyarodik. Erzsébet vezet, Dán kissé a vállára dől. Bólogatva alszik. Az út fölött egy vitorlázórepülőgép tűnik föl. Erzsébet ül abban is, egy Danra hasonlító fiatalember, szinte kisfiú még; egy piros madzagot tartva kíséri a gépet. A gép farkára van kötve a madzag. A kisfiú szorongatja a madzagot, de az kiszakad a tenyeréből. A vitorlázógép és benne Erzsébet följebb emelkedik, eltűnik. Dán fölriad. Megkérdezi : — Te ... láttál itt vitorlázógépet? Erzsébet jobb kezével mégsimítja Dán arcát, és csak annyit mond: — Ha akarod, láttam. — Nem, én nem akarom. Erzsébet a vitorlázógépben repül tovább, egy óriási fehér felhőbe száll. Lenn, a földön egy egészen aprócska kisfiú üldögél, kezében egy piros madzag. (Folytatjuk)
