Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

Szeder Katalin

Görbe

keserves

Már mióta kalickámból követként el-kiszállottam

téged látlak egyre távol

körbejárlak lankadatlan « «

Réted nyájaid fenyőid

tó tükrében árva házam *

bánatod mellémszegödik tipródom torkig hiányban

Bolgár föld felöl az erdőn Havasalföld tág vidékén

feléd fordul felemelt főm visszaütöm mintha mérném

Mért is keltem harcra érted mért nem tűrtem

pusztulásod

gúnyám szöghajam leégett bérceden többé nem állok

Térdre rogyhat lovam bárhol nincs erőm hogy felemeljem

titkon látom téged gyászol felhős arcú fejedelmem

Messzi földön vérem elfogy eltem bús virága tört le

körbejárlak s azt hiszem

hogy

benned járok körbe-körbe

* z'

Uj könyvekről

Műhely-Másodízben ad ki «-Műhely« címmel antológiát a Madách Kiadó. A Műhely 7.9 válogatás a Madách Kiadó kiadványaiból, valamint a csehszlovákiai magyar nyelvű sajtóból. Nem érdektelen megemlékezni a tavaly tízéves Madách Kiadó, illetve a csehszlovákiai magyar könyvkiadásról, éppen e kötetben. megjelent vázlatos összefoglalás kapcsán, melyet Zalabai Zsigmond állított össze. A Pravda Könyvkiadó, illetve annak Magyar Könyvtár részlege 1949 és 1952 között, majd a CSE- MADOK Központi Bizottságának kiadóvállalata a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó 1953-tól„ majd annak jogutóda, a Tátrán 1968-ig bezáróan 503 könyvet jelentetett meg, a Madách 10 év alatt 404 művet, s közben 1972-ben átvette a Pozsonyban megjelenő Irodalmi Szemlét is.

A Madách Kiadó termésének majdnem a fele erede- deti. csehszlovákiai magyar szépirodalmi alkotás, köztük olyan, má már az egységes magyar ' nyelvű irodalom egészébe tartozó alkotásokat, mint Dobos László, Duba Gyula, Ozsvald Árpád, Tő- zsér Árpád köteteit. A mai alkotók mellett a haladó irodalmi hagyományok ápolását is tervbe vette a kiadó, s igyekszik azon a féloldalisá- gon is változtatni, hogy művelődéstörténeti, tudományos, ismeretterjesztő kiadványokat, művészeti könyveket is megjelentet. (Legutóbb a Komáromi mesterségek, - palóc népmese-gyűjtemények, várak legendái stb.)

Jelentős szerepet tölt be-a kiadó a fordítási irodalom művelésében is, hiszen a 10 év alatt 74 szlovák és 116 cséh művet jelentetett meg magyarul.

A kötetet a Madách Kiadó könyvtermésének sajtóvisszhangja, valamint a csehszlovákiai magyar alkotók írással a csehszlovákiai magyar sajtóban című bibliográfiák egészítik ki. Az összeállító Fonod Zoltán nyilván azokra a magyarországi olvasókra is gondolt, akik ném tudják nap mint nap figyelemmel kísérni ezt az irodáimat. E kötettel azonban széles körű bepillantást nyerhetnek a mpgyar irodalom egyik határon túli területére.

Áifons Mucha szecessziós álma

Alfons Muehát Párizs harmincöt éves korában fedezte fel. S plakátjainak csodáiéi közül alig tudta valaki is. hogy ez a legendákkal körülszőtt festőművész a dél- morvaországi Ivancice u Brna községben született I860 júliusában. . Pályáját mint járásbírósági írnok kezdte, de ennél a «-civil« foglalkozásnál sokkal kedvesebb voit szívének a zene és a festészet. Miután a tizenkilenc éves Mucha valahol olvasott Burghardt és Ka- utskv bécsi színházi cég műhelyéről, jelentkezett és fel is vették, mint díszlett es - tőt. A bécsi Ringtheater leégése és a cég csődbe jutása után visszatért Morvaországba és Mikulovban telepedett le, ott fedezte föl Khuen gróf. Mucha későbbi mecénása. Útja onnan a müncheni Akadémiára vezetett; zsebében a friss akadémiai diplomával rövid időre visszatér Csehországba, hogy ott folytassa tanulmányait.

Hét teljes, rendkívül igényes, többnyire iparművészeti munkában és többnyire nyomorban eltelt év (zenealbumok fedelét, falinaptárakat, vignettákat, ex libriseket festett.) után rámosoly- gott a szerencse: 1894 karácsonyára váralan megrendelést kapott a Renessaince Színháztól, Sarah Bernhardt

számára kellett plakátokat készítenie a Gismonde című darabhoz. 1895 újéve napján a Gismonde-ja már minden utcasarkon látható, s egész Párizst elbűvöli a plakát keskeny, hosszított formátuma, elegáns dekoratív nőalakjával, finom, halk tónusával. lágy körvonalaival, szimbolista- díszítőelemeivel, felületével. Megszületett a «le stíl Mucha«.

Akkor kezdődött el a legtermékenyebb időszaka, Sarah Bernhardttal való együttműködése (1895—1904.). Különböző színházi és reklámplakátjai születnek, dekoratív panneaui. könyvillusztrációi, ekkor készíti or- namentalis és dekoratív motívumokból álló «Documents décoratifs«-jét.

Már 1897-ben eljutott Csehországba a honfitárs festőművész hírneve, röviddel első két párizsi kiállítása után. A «Salon des cents«- ban rendezett plakátkiállítás replikája a Prágában megrendezett. árusítással egybekötött kiállítás volt. a kiállítás anyagának nagy részét a kelet-csehországi chrudimi múzeum vásárolta meg. Chrudim nagy szerepet játszott a művész magánéletében is: kilenc évvel az első chrudimi kiállítása után, innen vitte magával élettársát, Manie Chytilová-t

«A szláv eposz« című képsorozatból: A jobbágyság eltörlés*

Oroszországban

JENE JÓZSEF

HORDOD SZÍVED ALATT

Nincs má-s, az időm és terem kívül,

* csak a mérhetetlen csend.

Évszakok, éjszakák néma beszéde.

A kismamahasad megmaradást jelző feszülése, leplednek fegyelme.

Közös eredőként ott állsz középen. Hordod szíved alatt a tüzesfejű királyt)t, sarkantyús vitézt, a pörlekedőt.

Miközben kifeszitett szárnnyal fejed köré glóriát rajzol egy repülő.

Antonio Amurri

t

Á születésnapom

Van egy öreg bácsikám, aki minden születésnapomon megajándékoz ötven lírával. Nélküle el is feledkeznék az évfordulóról, és a jeles nap épp úgy telne el, mint bármely másik. Ám a bácsi már évek óta mindig megérkezik. Benyit a szobámba, megsimogat és fölébreszt a leglehetetlenebb időpontban, és elégedetten teszi elém a szép fényes ötvenlírást, amit az Olasz Bank nyugdíjkiutalásával kapott.

Azután siet a család tudomására hozni, hogy «ö már megajándékozott«. Ezzel megkezdődik az ünneplés.

Általában Roberta lányom nyitja a sort. Álmosan érkezik, és átad egy könyvet, amit az én polcomról vett el, és sietve begöngyölt egy gyűrött áruházi papírba.

— Isten éltessen! — mondja. — Tetszik ez a könyv'.' Olvastad mérf

— Nem, még nem olvastam, Köszönöm — válaszolok különös érdeklődést színlelve.

Amikor az ágy mellett heverő nadrágért nyúlok, hogy kivegyem belőle a pénztárcámat, fölcsrllan a szeme.

— Tessék! — nyújtja felém már nyitva a tárcát, hogy minél gyorsabban elő- vehessem hálám jelét, az ezer lírát.

A másik kettő később jön. Látszik, hogy az anyjuk sietve emlékeztette őket az évfordulóra, és leküldte a szemközti virágárushoz nyolc szegfűért. Ez a legszomorúbb, és a legziláltabb csokor, amit életemben láttam. De hát a gyerekeim adják, és ettől a legszebb lesz. Háromezer líra.

Most következik a feleségem.

— Sav pulóver megfelel?

 finnugor népek

zenéje

Beszélgetés Vikár László népzenekutatóval

Medea — színházi plakát

Párizsi munkája — bár igen sikeres volt — nem elégítette ki Muehát. Franciaországi tartózkodása _ alatt állandóan azzal a gondolattal foglalkozott, hogyan fejezhetné ki művészi eszközökkel a hazája iránt érzett szeretetét, hogyan róhatna le nemzete iránti «tartozását«. A gondolat 1900-ban már konkrét formát öltött: elhatározta, hogy megfesti a szláv népek legjelentősebb eseményeit megörökítő sorozatát.

Hogy az ehhez szükséges anyagi eszközöket megteremthesse, Amerikába ment. Innen 1910-ben végleg visz- szatért hazájába, ahol Zbi- roh kastélyban valósította meg álmát — húsz, nyolc- méteres vászonból álló monumentális képsorozatát. Tizet a cseh, a. többit más szláv népek történelmének szentelte. Ezzel a művével — amit tizennyolc évig tartó, rendkívül igényes munkával valósított meg és 1928- ban Prága városának ajándékozott (ma a képek Mo- ravsky Krumlovban vannak kiállítva) —, Mucha végleg elfordult legkimagaslóbb szecessziós időszakától, bár neve ezzel mindörökre ösz- szekapcsolódott. S így -nem marad más hátra, minthogy Louis Aragon szavaival egyetértve ismételjük: «Ma, amikor századunk kezdete a múltba tűnik... ez a nagy cseh művész úgy tűnik nekünk, mint a korát legjobban észrevevő, látó szem, mint az emberi érzékelés irányt adó eleme .. . Olyan stílust fedezett fel, amely korának stílusává vált.« *

Tana Zabkova

Az V. nemzetközi finnugor -kongresszust az idén Turku- ban tartják, a finnek egyik legrégibb tengerparti városában. Vikár László népzenekutató két mordvin sira- tót elemez ezen a kongresz- szuson. A köztiszteletben álló zenetudós immáron huszonöt éve gyűjti a Volga és az Ural közötti vidéken élő finnugor és török-tatár népek zenéjét. A' 'magyar őshazában és vidékén háromszáz falut járt be. négyezer felvételt ‘ negyvenezer szövegsorral, és 'háromezer adatközlőt szólaltatott meg.

A magyar népzenetudomány egyetlen finnugor kutatójaként arra keresi a választ, hogy a tőlünk távol-élő rokonok zenéje miben hasonló a miénkhez; vannak-e az egész nyelvcsaládban megtalálható közös vonások, vagy másként alakult az őshazá- , ban maradottak zenéje, a másféle körülmények hatására?

— Kodály még azt mondta, hogy ami a cseremisz és a magyar zenében azonos, az nyilvánvalóan a közös múlt. Ön most negyedszázados kutatómunka után hogy látja ezt?

— Kodály csak - azért lehetett ebben kérdésben olyan biztos, mert kevés dalt ismert. Az ő aspiránsaként, az ő felkérésére kezdtük meg a munkát a helyszínen Bereczki Gábor nyelvésszel 1957-ben. Minél több anyagot gyűjtöttünk, minél nagyobb az összehasonlítási alap. annál kevésbé egyértelmű az eredmény. Nem lehet ma már azt a korai elméletet hangoztatni, hogy mi onnan az őshazából hoztuk magunkkal népzenekincsünk alapjait, s azóta őrizzük. Peldaül” á’áók a hegyi cseremiszek, akik zenéjükben a legrokonabbnak tűnnek, a legtöbbféle hatásnak kitett területen élnek, s a kéleti cseremiszek, akik a legrégibb kultúrát őrizték meg, mert Retteget Iván erőszakos hittéritése elöl 4—5000 kilométerre elmenekültek, s ma is pogány isteneknek áldoznak — nos náluk nyoma sincs annak a dallamépítésnek, szerkezetnek, ami hasonlít a magyarhoz.

— Akkor honnan vannak a megdöbbentő hasonlóságok a hegyi cseremisz, a csuvas és más népekkel?

— A pentatónia, az ereszkedő és kvintváltós szerkezet csak ott lelhető fel a Volga- vidéken, ahol a finnugor' népek törökökkel érintkeztek.

Sehol máshoz. Csak száz kilométeres körzetben. Közvetlen rokonaink, az Obiugorok zenéjében sem. Tehát az a furcsa helyzet, hogy ami a finnugor népek zenéjében közös, az egy harmadik néptől származik: különböző korból, különböző helyeken vettük át ugyanazt. Ezek a hasonlóságok esetleg anélkül alakultak ki, hogy például a magyar és cseremisz nép valaha is együtt élt volna a későbbi történelem során — -állítom én. Persze mások mást mondanak.

— Majd a turkiui kongresszuson — gondolom — ütköznek a vélemények, a tudóinányos érvek és ellenérvek találkozója a kongresszus. Ön mivel készült miről tart előadást?

— Két rnordvin sirató! mutatok be. Az elmúlt években vettem fel. Kottáinkkal — amit ezer, éve használ az európai ember — csak nagyon ' durván rögzíthetők ezek a finom díszítésekkel ékített dallamok. A keleti zenei hagyomány ennél sokkal finomabb árnyaltságokra képes. Ezért használok grafikont, s erről a grafikonról játszom ott be ezeket a rnordvin siratókat. Ehhez fogható' alaposabb zenei elemzést nemigen végeztek eddig.

— Mit tart a legjellemzőbbnek a Volga-vidéki őshazánkra?

— Sok különböző eredetű, nyelvű, vallású és szokású nép élt ott évszázadokon át. Finnugorok, török nyelvű népek és oroszok. A kultúrájuk hatott és hat egymásra mindezideig. Példáid a faluban az egyik utca tatár, a másik cseremisz. 1964-ben, amikor gyűjtésűnk első kötete megjelent, az első hatvannégy dallamra nyugodtan ráírjam, hogy cseremisz. Azóta jártam a cseremiszekkel szomszédos votjá- koknál és baskíroknál is, s ott is megtaláltam ugyanazokat a dallamokat. Tehat a zenekutatásban is érvényre kellene juttatni azt a szemléletet, ami egyre több tudományban érvényesül már, amely szerint nem népekhez kell kötni bizonyos stílusokat, hanem területekhez. Ennek a szemléletnek lehet csak eredményes jövője, és meggyőződésem, hogy a Volga-vddéken — és sók esetben a Kárpát-medencében is — ezt az elvet kell alkalmazni. Mert például a déli szlovák és az északi magyar palócok ugyanazokat a dallamokat éneklik, mint ahogy Közép-Erdélyben ugyanazt a dallamot húzza a cigány a románnak, mint a magyarnak.

— Minél mélyebbre hatol, minél nagyobb az összehasonlítás alapja, annál nagyobb a bizonytalanság, annál több a kérdőjel. Ez nem zavarja ?

— Ötvenévesen ezt már természetesnek tartom. Fiatal koromban persze nekem is voltak határozott kijelentő mondataim. Ez az anyag száz év múlva sokkal értékesebb lesz, mint ma. Lehet, hogy a bizonyosság be sem következik az életünkben. A mi munkánk tulajdonképpen csak étvágygerjesztő, mert végső fokon az odava- lósiaknak kell feltárni saját zenéjüket. Persze minden archívumban elhelyeztünk ott is minden gyűjtésből másolatot. Most úgy érzem, rízshegyet- fogyasztok egyedül.

— Tervei?

— Ezt a kutatómunkát

csak elkezdeni lehet, de befejezni sohasem.

ÖnoiJy Éva

i

— Ugyan, ne törődj vele! Tudod, hogy nem kell ajándék ...

— De igen, valami -szép ajándékot akarok adni neked. Ez fontos. Legalább a születésnapodon, nem? Egy szép pulóver éppen jó lesz. Vedd meg, fizesd ki, és hó végén vond le a kosztpénzből ... Sőt: ne is vond le, mivel nemsokára nekem is születésnapom lesz, elég, ha megmondod, hogy mennyit költöttéi! Veszek magamnak egy táskát — ugyanannyiért, és majd a te ajándékodnak tekintem. Rendben? így kvittek vagyunk, és a koszt- pénzből sem kell elvenni.

Nyugodtan és boldogan kelek föl, és megszámolom a bácsi ötvenlírásait. Egy skatulyában tartom. Minden

születésnapomon megszámolom őket... Ez ad erőt, hogy tovább gyűjtsem.

tKyriiiwttü : Ceautavéri Júlia)

(Révész Napsugár rajza)