Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-02 / 180. szám

» Van hozzá cérnája Atádi mimes À' éérraagyári raktárban fűzi fonalra az ötleteket? Nem tudom. De ez a mun­kahelye Végit Árpádnak, az atádi mime&nek. Parádés pantomimet, mimes paródiát csinált nem is túl régen a Televízió Forgószín című sorozatműsorában, amelyben — Ki mit tud?-mintára — amatőrök mutatkoztak be. Bajuszos, mokány magyar Végh Árpád. Itt, az ízlése­sen berendezett Kossuth ut­cai lakásban — második emelet, 6-os ajtó — ki nem nézném belőle a hajlamot a filmparódiákhoz. Épp mű­szakba készülődik: farmert, inget ránt — Hogyan jutott eszébe paródiával parádézni ? — Korábban amatőr vers­mondó, színjátszó voltam. Dorcsi Sándor, aztán Kluj- ber László és Csákabonyi Balázs is foglalkozott ve­lem; egyikük itthon, mási­kuk egy fonyódi továbbkép­zésen, Gyakran szerepel­tem író—olvasótalálkozóikon vers- és prózamondóként, sőt később ezek szervezője­ként. Igenám, csakhogy a hagyományos műfajokban kevés a fóka és sok az esz­kimó! Rengetegen mondanak verset, és nem is rosszul. Valami más kellett! Így ju­tottam el, elősizör csák gon­dolatban a pantomimig. — A televízióban filmstí- lusokat parodizált. .. — Pedig vagy öt éve nem voltam moziban. De egyfajta filmtörténetet szerettem vol­na bemutatni: így aztán a western, a neorealizmus, a lélektani film, a cinéma vé­rité egyaránt szerepelt a programomban, természete­sen fullánkosan! A westernparódiában »hő­sünk« gyanútlanul lovagolt a prérin, majd lövéseket hallva pisztolyt rántott ma­ga is, de több találat érte, sebesülten térdre rogyott. Majd a golyókat szép lassan, kényelmesen kezdte kima- zsolázgatmi testéből, rendü­letlenül majszolgatva a rá­gógumit. Végül hangosan kiáltotta: »Minden időben Smith-rágógumit!« Megtap­solták Végh Árpádot. Az olasz neorealista film paródiájának ötlete ez volt: külvárosi szerelmesünk sze­relmet vall kültelki imádott- jánák, ám az elutasító. Még szenvedélyesebb mimikájú, gesztikiilációjú vallomás. Ám a signorina mintha nem is Dél szép leánya, hanem Észak jéghegye volna. A temperamentumos udvarló térden csúszik, majd kétszer- háromszor pofon vágja egyet­lenjét, és igy tovább ... — Ki a példaképe Végh Árpádnak« — Alfonzé, a paródia mes­tere! Magas fokon műveli ezt a műfajt. A nagyatádi parodists harmincnégy éves, nős, két fia van. Balázs tízéves, Va­lér nyolc. A kisebbik ügyes mímesnék ígérkezik. — Milyen visszhangja vblt a városban tévészereplésé­nek? — Az ismerősök gratulál­tak. A művelődési központ­ban- nem tudom, látták-e; én szóltam a főelőadónak... — Nincs lehetősége a sze­replésre színpadon? — Az az álmom, hogy egy­szer Kaposváron felléphes­sek olyan amatőrök társasá­gában, akik maguk is ezt a paródia műfaját választot­ták. Nem elérhetetlen álom! L. L. Pedagógus fiatalok a KISZ-iien Folklórtalálkozót szerveznek ESŐBEN, SZÉLBEN Könyvterjesztők az utcán A nyári szabadságok és a mezőgazdasági munkák miatt a KISZ-alapszervege­tekben is lelassul ilyenkor az élet. Ezt az időszakót a szeptemberi kezdéshez elő­készítésre használják föL Sovák Bajostól, a kaposvári járás KIE2-bri»ttságának titkárától a következő fél­évi tervekről érdeklődtünk. A járás 26 termelőszövetke­zetéből 24-ben működik ön­álló alapszervezet, egyben pedig csoport, ők most alig­ha gondolhatnak mozgalmi munkára, hiszen nagyobb feladatuk van kint, a földe­ken. — Százhat alapszerveze­tünk és 2200 KISZ-tagunk van — mondta a járási KISZ-bizottság titkára. Tíz lakóterületi KlSZ-bizottsá- gunk közvetlen irányítása alá 70 alapszervezet tarto­zik, a fennmaradó 36-ot a járási bizottság igazgatja. A mezőgazdasági jelleg a dön­tő, ám jól állunk a pedagó­gus fiatalok bevonásával is: ők eddig tíz alapszervezetet alakítottak; a megyében ösz- szesen 34 van. — Mi a programjuk a ter­melőszövetkezeti KISZ-fia- tal oknak? — Ök elsősorban a helyi gazdasági1 feladatokhoz iga­zítják a programot, vállalá­saik a munkához kapcsolód­nak — vette át a szót Fe­kete Géza, a járási KISZ- bizottság munkatársa, ennek a területnek a felelőse. — A gazdasági vezetők minden fórumon kiemelik, hogy elé­gedettek a fiatalokkal. A mezőgazdaságban dolgozók körében még növelnünk .kell a szervezettséget. A követ­kező időszakra van jó né­hány feladatunk, így a fia­tal agrárszakemberek taná­csainak megalakítása, az ér­dekvédelem erősítése. Ez utóbbi a legfontosabb he­lyen áll a KISZ-munkában : ezzel minden mozgalmi ve­zetőnek tisztában kell len­nie. Előttünk áll még az al­kotó ifjúság pályázat fejlesz­tése és a Radar-mozgalom is, kevés helyen működik megfelelően. Hangsúlyoz­nunk kell, hogy ezen a te­rületen a gazdasági munká­ban való helytállás az első. — Milyen a KISZ-élet a lakóterületen ? — Ott a szabadidős tevé­kenység vain előtérben — mondta Sovák Lajos —. mivel a fiatalok ott mun­kaidő után találkoznak. Na­gyobb szerepe van a klub­mozgalomnak is, ahol a KISZ-en kívüliekkel közösek a programok. A hasznos- anyag-gyűjtésben példát mu­tatnak, s ez szerepel a kö­vetkező tervekben, is. Érté­kes munkát végezitek a tisz­ta, kultúrált környezetért, és szeretnénk elérni, hogy ez ne egyszeri akció legyen. Jól állunk a sportlétesítmények­kel, népszerű lett a tavaly fölavatott nagyberki sport­park. — Hogyan érték el eny­nyi pedagógus-alapszervezet megalakulását ? — A járásban sok olyan, fiatal pedagógus dolgozik, aki nemrég végezte el a fő­iskolát, s az ottani lendüle­tet a munkahelyre is átmen­tette. Az ő feladatuk főként a helyi iskolák úttörőmoz­galmának segítése, de nagy a szerepük a községek köz- művelődésében is. Néhány szót a terveinkről: augusz­tus 9—10-én Bányán »mini olimpia« néven ifjúsági ta­lálkozót tartunk. Ezt a ka- posmérői KISZ-bizottság és a megyei tanács KISZ-bi- zottsága szervezi. Augusztus 24-én a nagyberki sport- parkban várjuk a járás fia- tatjait az alkotmámykupa honvédelmi és sportnapra, szeptemberben meg október­ben pedig a szennai falumú­zeum lesz a helyszíne ren­dezvényeinknek: ott múzeu­mi játékot, néprajzi vetélke­dősorozatot tartunk szomba­tonként, s ezenkívül, a ta­valyihoz hasonlóan. újra megrendezzük a járási ifjú­sági folklórtalálkozót. Köz­ben szeptemberben kezdődik a politikai képzés : az akti­vista-kör, az ifjúsági vita­körök és a titkárképző tan­folyam. Novemberben pedig a fiatal agrárszakemberek­nek tartunk módszertani ta­nácskozást, Mi így csinál­juk címmel. I. É. — A havi for­galmunknak csak­nem egyhatodát — százezer forin­tot — bonyolítja le a három utcai árus — mondja Csendes Ferenc, a kaposvári Tanács­ház utcai köny­vesbolt vezetője. — Nagy előnyük, hogy a szabadban vannak, bárki odamehet, válo­gathat — más, mint a pavilon­ból, üveg mögüli árusítás. Frissen kapják a könyve­ket, minden reg­gel megjelennek, feltöltik a készle­tet, napról napra igazodhatnak az olvasók igényei­hez. __ Reggel kilenctől délután négyig áll guruló »bolt­ja« mellett Szegfű József né a Kossuth téren. Augusztus közepéig helyettesíti férjét, aki három ,éve foglalkozik ' könyvterjesztéssel. — A rendszeres vásárlók hiányolják a férjemet, meg­szokták, talán meg is szeret­ték. A nyár holt szezon szá­munkra, az igazán nagy for­galmat ősszel bonyolítjuk le. A kereset? A bevétel hét százalékát kapjuk jutalék­ként. Ilyenkor kevés a pénz, de jószántából is csinálja az-- ember, öröm, ha látjuk: sze­retik a könyvet. Az ellátás nem a legjobb, de ez nem az itteni központ hibája. Ke­vés a mesekönyv, nincs ver­seskötetünk. — Valami szép, »állatos« könyvet tessék adni, a kis- unökámnak — mondja egy fejkendős néni. — Sajnos... — tárja szét karját az asszonyka. A Somogy Áruház átjáró­jába települt Pánovics Jó­zsef. Nyugdíjazásától, azaz öt év óta árusít könyveket. — Sláger a krimi, de kere­sik a magyar klasszikusok műveit is — sajnos ezekből nincs utánpótlás — mondja. — Miért ezt választottam? — ismétli a kérdésemet. — Szeretem a könyvet. Nagy a jövés-menés az autóbusz-pályaudvaron Var­ga István standja körül. Egy éve, nyugdíjazása óta árusít könyvet. Panaszkodik a nyárra — elviszi a Balaton­part a keresettebb könyve­ket. Ennek ellenére nagy á forgalma — negyvenezer kö­rüli a havi bevétel. Hobbi? — néz rám csodálkozva. — Természetesen az olvasás! — Fél tizenegy, és ma még nem volt három vevőm ! — sóhajt Horváth Józsefné, a Noszlopy Gáspár utcában nemrég megnyílt pavilon ve­zetője. — Nem könyvterjesz­tésre való ez a hely, nagyon eldugtak bennünket. Nyáron húszezres a forgalmunk — hatvanezres készlettel. A felkapott könyvekből mindig keveset kapunk, legföljebb öt példányt, ami egyenlő a semmivel. Sokan keresik a térképeket, sajnos alig akad néhány. Szabadidő? Hor­gászni járunk a férjemmel! Megszoktuk az utcai áru­sok látványát. Hozzá tartoz­nak az utcaiképhez. És a könyvbarátokhoz. B. Z. Szentjakabi kertbarátok Úgy látszik, a szentjakabi művelődési ház klubja el­lenállhatatlanul vonzza a kertbarátokat. Először csak á szentjakabiak jöttek, az­után bekapcsolódott Kapos- homok, Taszár, megjelentek a toponáriak is, és nemrég társultak be az igali kert­barátok. A szentjakabiak csak negyvenen vannak, a művelődési ház szakköri foglalkozásain azonban a többi községbelivel együtt olykor a százat is meghalad­ja az érdeklődők száma. Az »egyszemélyes« kis művelő­dési otthon pedig szívesen lát mindenkit: csak jöjjenek, az ajtó nyitva áll. Hobbi­szakköröket, kiállításokat, kirándulást gyermekfoglal­kozásokat szervez, jóllehet költségvetési keretét igen apróra méretezték. Vajon mi lehet a titka, hogy egy-egy előadás kedvéért a megye viszonylag messze fekvő te­rületeiről is »elzarándokol­nak« ide a kertbarátok és mások? Az egyik talán a művelő­dési ház igazgatójának sze­A pénzespostást mindenhová behívják — Figyelem! Oltsuk ei a cigarettákat, teljes csöndet kérek. Megkezdjük a pénz­átvételt — hangzik a hang­szóróból. Az idegenek sietve elhagy­ják a helyiséget, az ajtókra táblát akasztanak: »Az átjá­rás szünetel«. Az ellenőrö­kön kívül csak huszonhét postás tartózkodik a terem­ben. Az asztalpkról elpakol­nak mindent, a fiókokat be­csukják, kezüket az asztal lapjára helyezik. Egyetlen pisszenés sem hal­latszik. Az osztályvezető ismét be­leszól a mikrofonba : — Egy dísztávirat cím­zettjét keressük. — Követ­kezik a név és a lakcím, majd így folytatja: — A megadott címen nem talál­tuk. Ki tud róla? Kinek a körzetébe költözött? Többen is szólnak, hogy ismernek hasonló nevű .sze­mélyt, valamennyi adat azonban senkinél nem egye­zik. Az osztályvezető úgy dönt: a postások .majd meg­kérdezik, vajon van-e a fel­adóval azonos nevű rokon... Kiosztották a megszámo­zott pénzeszsákokat, s most csak a ropogós bankók sur- rogása hallatszik. Miután mindenkinél egyezik az ösz- &zeg, a postások aláü'ják az elismervényt, el rakják a pénzt meg a leveleket, vál- lukra akasztják a nehéz bőr­táskát, s kirajzanak a ka­posvári főposta épületéből. Kilenc óra múlt néhány perccel, amikor Gyönge Já­nossal elindulunk. Jókora körzetet kell végig­járnunk, ennek ellenére nem sietünk — »postásléptekkel« haladunk. — Aki harminc éve űzi ezt a foglalkozást, előbb- utóbb rájön, hogy csak úgy őrizheti meg az egészségét, úgy tudja elkerülni a lábfá­jást ha nem rohanja végig az utat — mondja. — Lép­csőket járni. emeletekre mászni fájós lábbal nem le­het. Alig teszünk meg néhány lépést, máris megszólítják az utcán: egy idős néni jöttelé­je. Levelet vár a hozzátar­tozóitól, s mint már napok óta, most is hiába ... Lépcsöházak levélszekré­nyei. előtt időzünk, magas kerítésekkel elzárt házak ka­puján csengetünk be. Egy Laci nevű kutya dühösen ugat, aztán mikor meghallja a postás hangját, farkcsóvál­va elsomfordál. Több mint húsz év nagy idő egy körzetben. Gyönge János ennek a városrésznek szinte minden lakóját név szerint ismeri. Ahogy évek­kel ezelőtt sorra eltünedez­tek a Honvéd utca földszin­tes házai s fölváltották őket a sokemeletes épületek, úgy nőtt ismeretségi köre, gya­rapodott a munkája. A be­járandó terület változatlan, a lakók száma viszont sokszo­rosa a réginek. A »postás­bácsi« kedélye azonban vál­tozatlanul derűs maradt. Szinte mindenkihez van egy-egy jó vagy tréfás szava — kinek mi ' dukál. Kacér szemű fiatalasszonyok és fá­jós derekú öregek egyaránt örömmel, bizakodva fogad­ják. Van, aki a fölborult csa­ládi életi'e panaszkodik neki, mások megrendült egészségi állapotukról számolnak be. Olyan őszintén, olyan biza­lommal, mintha családtag volna. — Mivel lehet ezt viszo­nozni? — Szívből jövő érdeklő­déssel, tapintattal, és ... ti­toktartással. A postás sok mindent lát, tapasztal, de nálam alapelv, hogy nem adom tovább. Dél körül jár az idő, a Honvéd utca emeleteit jár­juk. A gyermekgondozási se­gélyt hoztuk kJ a gyesen le­vő fiatalasszonyoknak. Szin­te minden lakásba behívtak bennünket. Többnyire a konyhaasztalon történik az »elszámolás«, s közben arra is van idő, hogy megállapít­suk, hol rendszerető az asz- szonyka, kinél kellene a férj­nek egy kicsit jobban a fe­leség körmére nézni ... Rójuk a kilométereket — ki tudja, hányadikat, ö még sohasem számolta. Az újság­írónak már fáj a lába, ko­rog a gyomra. Egy óra el­múlt, s alig vagyunk a kör­zet felénél. Miközben bű- csúzkodunk. lefékez mellet­tünk egy Wartburg, s a tu­lajdonosa odaszól hozzánk: — János, eladnám a ko­csimat ... Nem tudsz rá ve­vőt? — Dehogynem. Épp tegnap szólt valaki, hogy venne —s már diktálja is a címet. .. Azt írtam, Gyenge János­nak harminc éve ez a fog­lalkozása. Az együtt töltött idő alatt meggyőződtem ró­la: hivatásnak tekinti, amit csinál. Két éve van a nyug­díjig. S bár a felesége azt mondta, szeretné, ha a férje hatvanéves korában abba­hagyná, később az utcán megjegyezte: »Nana, lesz eb­ből még vitám otthon azasz- szórtnyal«. !.. J. mélyében keresendő. Ért az emberek nyelvén, szereti őket. S ez az, ami ered­ményt hoz a szűkös lehető­ségek között is, ami »meg­fogja« a kertészeket, galam­bászokat. A kertbarátok foglalkozá­sait a legjobb előadók, is­mert kutatók vezetik.. Szó szerint »csak« vezetik, mert a klubestek legfontosabb ré­sze a kötetlen beszélgetés, amelyen mindenki elmond­hatja gondjait, ötleteit, vá­laszt kap kérdéseire. Kihe­lyezett szakköri előad ásó Irat is szerveznek az érdekelt községekben, ezzel szélesítve a kört. Az összejöveteleken mindenről sző esik, ami ér­dekli a résztvevőket, az uborkatermesztés rejtelmei­től a borkezelés titkaiig. Bekapcsolódtak a Népmű­velési Intézet által kezdemé­nyezett. kísérletbe, mely a kertbarát-foglalkozásokat kulturális témákkal, a részt­vevők műveltségi szintjének emelésével köti össze. Jövő­re író—olvasó találkozókat is szerveznek a hobbikertészek­nek. Az idén áprilisban »há­zi« borversenyt rendeztek, saját zsűrivel, jókedvvel és pincepörköltös vacsorával. A hobbizsüri érthetett a bo­rokhoz: az első három helye­zett bor ugyanis arany- és ezüstérmet nyert a megyei versenyen. — Részt veszünk az Or­szágos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon is — mondta Gábor István szakkörvezető. — Egy jó hónapja készülünk rá. Augusztus 27-től szeptember 1-ig kaptunk helyet, sajnos csak 15 négyzetmétert. Ezen a szűkre szabott területen 22 kistermelőnek kell majd el­férnie — lesz szőlő, paradi­csom, paprika, szamóca; cse­megekukorica, zöldbab, ká­poszta. alma, körte, szilva; sárgarépa ; petrezselyem ; uborka; őszibarack; kajszi- barack és a »Kertike« neve­zetű kistraktor. Az országos kiállítást megelőzően augusz­tus 19—20-án Barcson ' is . bemutatjuk ezeket a termé­keket, az OMÉK-re pedig — a művelődési ház támogatá­sával — kirándulást szerve­zünk a kertészeknek. Bizonyos, hogy a Szentja- kabon. összefogott kis cso­portnak minden esélye meg- , van a jó szereplésre még egy~* országos kiállításon is. M. E* SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents