Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-15 / 191. szám
I BÉREK ÉS TELJESÍTMÉNYEK Attila indulni készül • ezdj'ük a közvélemény ellenkezésével is számolva — a naponta tapasztalható konkrét esetekkel. .Ami a leggyakoribb: a vállalati középvezetők közül legtöbben úgy próbálnak eleget tenni a teljesítmény szerinti bérezés kívánalmának, hogy különbözőképpen emelik a béreket, de hogy az efféle megkülönböztetés ösztönző-e, azt nem mindig mérlegelik. Az egész csak a teljesítmény szerinti bérezéssel kapcsolatos jelszó jegyében történik, és viszonylag rövid időre saóló alku tárgya, mondván : »-ma ti kaptok valamivel többet, de tudnotok kell, hogy a következő alkalommal a többiek kapnak kicsivel többet.-« Vagy gyakran nem nyúlnak hozzá a laza normákhoz, s - ennek alapján nem csökkentik az indokolatlanul magas kereseteket, mondván: egy erdősíteni nem szabad. Aztán: a tenmelóműhe- lyek világában jól ismert — különösem a gépiparban — az úgynevezett pótidő utalványozása. S az is közismert, hogy emögött gyakorta semmi más szándék nem rejtőzik, mint a norma teljesí örvények alapján különböző keresetek lehetséges kiegyenlítése. Ehhez hasonló az építőiparban. az a bizonyos »homok« — a szakmabeliek jól- ismerik c kifejezést —, ami voltaképpen nem más, mint az el nem végzett munkák elszámolása, hogy a dolgozó annyit keressen, amennyit a művezetője szükségesnek lát ahhoz, hogy az illető a vállalatnál maradjon... Unalomig csépelt példa: a szakképzett és szakképzetlen munkáért járó fizetés között egyre csökkenő különbség. Ami persze megint csak unalomig koptatott érvekkel magyarázható, hogy tudniillik a segédmunka gépesítéssel történő helyettesítése ma még nem mindig rendelkezésre álló anyagi eszközök függvénye. Következésképpen manapság is legkerese- tefobek a segédmunkások. S hogy vállalják is a segédmunkát, azért bizony fizetni kell. Esetenként majdnem annyit — vagy még többet — mint a szakmunkásoknak. A nehéz körülmények között végzett munka nagyobb arányú gépesítésé gyakran ugyancsak anyagi akadályokba ütközik. Logikus lenne tehát, hogy aki ilyen körülmények között dolgozik, az többet is keres, mint akinek kedvezőbbek a munkakörülményei. A valóság pedig az, hogy a normál erőkifejtést kívánó munkakörökben dolgozók átlagbére jóval közelebb esik a hivatalosan megállapított bérkategória felső határához, mint a lényegesen nehezebb körülmények között dolgozók alapbére a saját kategóriájuk felső határához. Nem folytatom a példálód- zást — pedig még nem esett szó a vezetők és a beosztottak között egyre szűkülő keresetkülönbségről, az időbéresek körében uralkodó tökéletes béregyenlőségről. Szóval nem folytatom, mert ennyi is elég annak érzékel- ■tetésére, hogy a teljesítmény szerinti bérezés meglehetősen logikátlan, sőt zavaros, kiismerhetetlen képet mutat. Fölfedezhető ugyan némi — esetenként nem is jelentéktelen — pozitív megkülönböztetés, csakhogy ennek vajmi kevés köze van az anyagi ösztönzéshez. Napjaink bérkülönbséged — a jelek szerint — inkább igazodnak a pillanatnyi munkaerőhelyzethez, az időszerű tei-melésszerveaési gondokhoz, a terv teljesítés rövid távra szóló feladataihoz, mint a valóságos munkateljesítményekhez. S aki oknyomozásra vállalkozik, annak nagyon messzire kell kanyarognia. Többek közölt a politika területére, a kereset különbségek megítélése ugyanis egyes területeken, munkakörökben — éppen az objektív mérőszámok hiányában — inkább politikai, mint szakmai kérdés. Így aztán az okok aprólékos boncolgatása helyett inkább esak két — egyébként ugyancsak közismert — tényt kell említenem. Ugyanis: ha egyszer a teljesítmények mérésének adott helyeken és adott munkakörökben nincs objektív mérőiszáma, akku» * keresetkülönbségek döntően a szubjektív értékítélettől függenek. Ettől pedig a vezetők többsége mereven elzárkózik. Érthető, ám elfogadhatatlan magatartás! Elfogadhatatlan, mert személyes ítéletek alapján is kell és lehet a munka díjazásában KISZ-es programok a sport jegyében Fiatalok szépítették Csurgót  nagyatádi járás fiataljai a nyártjn igazán nem panaszkodhattak a sportolási lehetőség hiányára: a járási KISZ-bizottság, gondoskodott arról, hogy ne unatkozzanak ■ a hétvégeken. Az olimpia jegyében ötfordulós futóversenyt rendeztek, s mindegyik fordulóját másmás körzetben tartották. Az 198(0 méteres távot a sok induló közül tizenhatan futották végig, mind az öt alkalommal. Népszerű volt a Csurgón rendezett vízi sportnap és a lányokat, asszonyokat megmozgató a kutasi sportrendezvény. A járásban csaknem 1800 KISZ-tag van, 93 alapszervezetben. Több miint ISO fiatalnak a nyári fölkészítő tábor is szerepelt .a programjában, és most mennek Balatonfenyvesre a KISZ- pa tróné ló tanárok és a gyakorlat nélküli propagandisták. A nyári laborok után Somogyin rnócá n 1 a Iái koznak majd a KISZ-esek, s a leli mozgalmi képzést beszélik meg. A propagandisták szeptemberben, tartják nyitó konferenciájukat, űk a körzeti propagandistaklubokban végzik munkájukat. Ilyen körzeti rendszerben szerve- ,zik meg a titkárképző és az, aktiv isták körét is. Három hónapja új módiért próbálták ki a K1SZtitkárok tájékoztatására a járási KISZ-bizottság munkatársai. Eddig havonta Nagyatádra hívták össze a titkárokat, hogy a feladatokat megbeszélhessék. Ez azonban a napi munka rovására ment, és sokan nem is tudtak megjelenni, rájöttek tehát, hogy „Mohamednek” könnyebb a „hegyhez” menni, s így a járási KISZ-bi- zottság munkatársai járják Végig a körzeteket, és a megbeszéléseket is munkaidő után tai'tjak. Ezzel a kapcsolat közvetlenebb lett. Jó eredménnyel fejeződött be Csurgón az építőtábor; 58 ipari tanuló fiú és leendő gimnazista lány, valamint bolgár fiatal szépítette a nagyközséget. Munkájuk 357 ezer forint értékű. Mér készülnék a honvédelmi hónap rendezvénysorozatára is. Kiemelkedik majd az. ihai'osberényi túra; ezt az alkalmat használjak föl az ifjú-gárdisták arra, hogy bemutassák tevékenységüket. A tervek között — mint a megyebeli másutt is — nem a kiemelt rendezve» nyék állnak a középpontban hiszen a cél nem a látványosság. hanem az, hngv minél több fiatalt vonjanak be a tevékenységbe. I. Ê. különbséget tenni, ha a vezető pontosan ismerné beosztottjait, az általuk végzett munkát, és adott esetben cá- folhatatlanul bizonyíthatná a differenciálással kapcsolatod döntések megalapozottságát. Ha a jobb munkáért többet akarunk fizetni — és ezert többet kell fizetni ! —, akkor ez csakis a gyengébb teljesítményűek rovására történhet, akiknek munkadíja ily módon csökken. Márpedig a vezetők — szinte kivétel nélkül — ezt végképp nem vállalják. Jóllehet pontosan tudják, hogy nálunk soha és senki nem garantálta a mindenki számára megvalósuló, állandó, és legfőképpen a teljesítményektől független reálbéremelkedést. A gyakorlat azonban — elvi garanciák nélkül is — eképpen alakult (ezért kell például a termelőhelyeknek egyre több szociálpolitikai tennivalót átvállalniuk.) Idéznem kell itt az MSZMP első titkárának- szavait: »Néha elhangzik, hogy a szocializmus építésének a dolgozók életszínvonala állandó emelésével kell együtt járnia. Az ilyen megfogalmazás ellen — mondotta Kádár Janos, a Hajógyárban tartott választási nagygyűlésen — mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszín vonalemelés .. .« Világos beszéd, félreérthetetlen vélemény. S már csak azért Is eszerint kellene cselekedni, mert nemi reál- beix'sökkenést éppúgy nehéz érzékelni, mint a kisméretű emelkedést. Van egy bizonyos persze nehezen számszerűsíthető — »küszöb«, aminek környékén az egyén és a család még viszonylag érzéketlen, legföljebb fogyasztási szokásainak némi korrekciójára szánja el magát Mondom: konfekciójára,• és nem lényeges redukálására. S mert az ilyen fajta módosításra amúgy , is szükség lenne — tessék csak a meglehetősen eltorzult fogyasztási szerkezetre gondolni —, akkor alighanem nemcsak szükségszerű, hanem politikai következményeit bátran vállaló folyamatnak ítélhetjük a bérek most már valóban elkerülhetetlen differenciálását, s ennek velejárójaként egyeseknél a reálbér stagnálását vagy épp átmeneti csökkenését. Csakis így képzelhető el a hatékony anyagi ösztönzést szolgáló teljesítmény szerinti bérezés. Minden más megoldás jóvátehetetlen erkölcsi — következésképpen gazdasági — ká- "rokaí okoz. ▼. Cs. Kovászos tenyerét félszeg mozdulattal nyújtja kézfogásra, lisztes nadrágjában megilletödötten foglal helyet a fotelban. Németh Attila alig egy hónapja múlt 18 éves. Amikor elmondtam a főnökének, miért szeretnék megismerkedni vele, csodálkozott : nem tudta, hogy a fiú állami gondozott volt. Attila eddigi életútja nem hasonlít egy „szabályos” Állami Árvácska történjeté- hez, személyiségén azonban nyomot hagyott, hogy csonka családban, és intézetekben nőtt föl. Szakadozott mondatai nyomán lassan összeáll a kép, amely egy 18 éves fiú tanácstalanságát tükrözi. 1977-ben került állami gondozásba három testvérével együtt, miután édesanyjuk elvált durva férjétől, aki többször annyira megverte, hogy az asszony idegei felmondták a szolgálatot: kimerültén, betegségtől gyötörve szanatóriumba került, s nem volt. aki vigyázzon a gyerekekre. A kicsik szétszóródtak: a legkisebbet nevelőszülők vettek pártfogásba, a nagyobbak a megye különböző nevelőintézeteibe kerültek. Attila Ná- gocson végezte el a nyolcadik általánost. Közben édesanyjuk újra férjhez ment, ám ez a házassága sem sikerült; a nevelőapa ivott, nem adta haza a fizetését. A négy gyerek továbbra is állami gondozásban maradt, mert a gyámügyesek nem látták biztosítottnak otthoni nevelésüket. Attila sorsát a véletlen irányította. Meg az intézetben fölkereste a fiúkat a sütőipari vállalat egyik szakoktatója, es ecsetelte nekik a szakma szépségűit. Attila úgy döntött, hogy sütőipari szakmunkás lesz. Kaposvárra kerütl koUégiumba- Édesanyját — aki szintén a városban el —- többnyire vasárnaponként látogatta; pénzt nem kért, nem is kaphatott volna, hiszen az asz- szony szűkös körülmények között élt, az állami gondozásban levő gyerekei után megállapított havi ötszáz fo- • rint díjat is képtelen volt törleszteni, A fiú az állami gondozottak részére megállapított 1700 forintos úgynevezett „beöltöztetési” pénzből ruházkodott — ezt évente két részletben folyósították. Az apróbb holmikat, a fehérneműt az ösztöndíjból vásárolta. Az ösztöndíj az első évben csak a havi 350 forintot tett ki, a harmadikban viszont már 800 forintra rúgott. A „költségvetési egyenleg” többnyire nullára jött ki, mert a maradékot Lelassult a növények fejlődése A hűvösre, csapadékosra fordult idő nem kedvez a növények fejlődésének. Az elmúlt Víz nap gazdag napsütése nyomán a zöldségek, gyümölcsök, szántóföldi növények »megugrottak«, s így lefaragtak a tavaszi rossz idő miatt tartó két-három hetes késésből. Most azonban lelassult a paradicsom, a paprika, a dinnye, a barack, s különösen a meleg- igényes kukorica fejlődése. Ráadásul — amint a MÉM- ben elmondták *— a hűvös idő kedvez, a kórokozóknak. A szőlőt a peronoszpóra, a téli almai a varrásod as veszélyezteti. Ezért a gazdasagok. mezőgazdasági üzemek ezekben a napokban különösen nagy gondot kell, hogy fordítsanak a növényvédelemre. A hétvégi zatálban szerencsére nem érződik a mostoha időjárás hatása Bőséges kínálat les/ zöldségből, paprikából, paradicsomból. gyümölcsből. A /óidért tajekp»talasa szerint olcsóbb lesz a karfiol, 14 helvett 10 forintért kínáljak, a burgonya ára pedig a jövő héttől 8.40-ról. 8 forintra csökken. Heves megyéből megindulnak a »dinnyevonatokí«, pénteken mar 15—20 vagon jut a fővárosi piacokra, s a bőség az árban is megmutatkozik, 14-ről 10 forintra csökken kilónkénti ára. Űj fajta, az eddigieknél ízlete- sebb őszibarack, a Szatymaz vidékén termő Ford is megjelenik sárga és fehér húsú változatban, s emellett az alma, valamint a körte választéka is bővül. Sikere van a hosszú .éveli óla most először meghirdetett sárgabarack befőzési akciónak, a kajszi 8.—8 forintos kilónkénti ara adja ehhez az alapot. Az Országos Meteorológiai Szolgálat jelentése szerint nemcsak a piacok mutatnak a hét végén igaz-i nyárias képet, az idő is jobbra fordul Szombat-vasárnapra a déli órákban ■ már a 28 fokot js elérheti a felmelegedő: általában elköltötte: fagyira, kólára vagy mert moziba ment... Július ötödiké óta nagykorú, teljes jogú állampolgár. Első munkahelyét — a Balaton-parti pékséget — néhány hét után otthagyta, mert nem teljesítették kérését: gépjárművezetői tanfolyamra szeretett volna járni. Most egy kaposvári sütőüzemben dolgozik, ahol csupán annyit tudnak róla, hogy csendes, zárkózott fiú, senkivel nem barátkozik. Igaz, „az ottani munkatempó erre nem is nagyon ad lehetőséget” — móndták. Terveiről, vágyairól, elképzeléseiről faggatom. „Lehet, talán, nem tudom” — ilyen válaszokat hallok. Gépkocsivezető szeretne lenni, mert a honvédségnél ezt a szakmát jól lehet hasznosítani. Ha az alkalmassági vizsgán beválik — mondja — elvégzi, ha nem akkor érettségit szeretne tenni. Most édesanyjával és 16 éves öccsével él, akit a nyári szünidőben hazaengedtek az intézetből. Ö az egyetlen társa, és barátja is. Vele beszéli meg gondjait, délutánonként együtt mászkálnak a városban. Ügy tervezik — mondja —. hogy idővel együtt építenek házat. Szép, nagy villát, hatalmas kerttel, ahol nvugodtan lehet élni. Családra, nősülésre egyelőre nem gondol, „majd a ' katonaság után”, gyereket azonban esupán egyet szeretne. Nem akarja, hogy úgy járjon, mint ő és az apja: ha találkoznak az utcán köszönés nélkül mennek el egymás mellett... Attila nem érzi jól magát az üzemben. Indulni készül, de nem. tudja, merre. Csak abban biztos, melyik úton nem szabad járnia. Tanácstalan. És nincs, aki megfogja a kezét. Lcndvai József t Fotelok és tévélábak Fotelokat és réteges falemezlapokat gyárt « Lakberendező Ipari Szövetkezet a Kanizsa Bútorgyár kaposvári gyárának. Fotelokból például évente tízezret készítenek. Tevéié bakot az országban egyedül ők gyártanak— az idén 260 ezer darabot — a Videotonnak.
