Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

/ eaer néző volt kíváncsi a fel­vonulásra, a látványos me- nettánCra: Peregtek a film­felvevők, kattogtak a fény­képezőgépek. A hazai együt­tesekkel együtt lépett az ut­cára a Canterini Peloritani olasz együttes a szicíliai Messinából. A menettáncnak nagy sikere volt. A táncosok a részben átalakított szabad­téri színpadhoz vonultak. Itt dr. Kiss József, a Somogy megyei Mészöv elnöke és dr. Szilvasán Pál, a Szövosz el­nökhelyettese köszöntötte a Kő Pál Táltos című szobra. / vonzza az érdeklődőket a két kápolna színvonalas nyá- *Vi kiállítássorozatával is. Tavaly felfigyelhettünk a Várdombra, ahol kedvező körülmények között .tölthet­tünk el egy napot, a dús program minden korosztály­nak és igénynek megfelelőt nyújtott Az idei első ren­dezvény látogatottságán le­mérhettük a tavalyi sikert, a mostani szervezés figyelmes­séget Újdonságként tovább bő­vült Bogláron a képzőmű­vészeti rendezvények szá­ma. Szombaton megnyílt az Árpád utcában, a Kun Béla szakközépiskolai kollégium ifjúsági klubjában az első pincetárlat. Hangulatos he­lyen rendezett kiállítást a Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetsége Kö Pál szobraiból, Lacza Márta és Somogyi Győző grafikáiból. Különösen Kö Pál rpunkai mia »ékszert« láttunk. A fiatalok divatja lett az ol­csó. de ízléses ékszer. A Várdombon bohócok, bűvészek szórakoztatták kora délután a gyerekeket. Később a BM Kaposvár Táncegyüttes és az OKISZ Erkel Művészegyüttese fog­lalta le a közönség figyel­mét. Talán valamivé! kevesebb volt a program, mint ta­valy, de amelyek elmarad­tak, nem hiányoztak. Am arról gondoskodniuk kell a rendezőknek, hogy a Vár­domb vendégei minden év­ben áj szereplőkkel talál­kozhassanak. Háromezer fiatat JtJtt el este a Halló, itt Balaton cí­mű könnyűzenei műsorra, melyben a népszerű Korda György és Angyal János lé­'ett föl az Expressz zene­karral és a Blum trióval, Vajon sikerül-e megóvni a pusztulástól a magányos öregasszony után maradt házacskát? Sikerül-e meg­felelő nádat szerezni, s ha igen, vállalja-e a munkát az egyetlen hozzáértő ember a hegyen? A nád valaha a szegény ember házának te­tőfedő anyaga volt Nem került penzbe itt a Balaton mellett. Az őslakók ma már rühellik a nádtetőt. Aki ad magára, az cseréppel fedi a házát, s még a melléképü­leteket is. Vagy hullámpa­lával. A nádtetőt csak a messziről jött becsüli, aki nyaralót épít, s kedveli az efféle I népies dolgokat. S ha kedveli, hát fizessen érte. «■Néhány éve még 5—6 fo­rintért is adtak nádat, aztán lassan ballagott felfelé az ára ... Ám azt ki nem mer­te volna mondani senki, hogy 25 forint egy kéve nád. Azt csak a nádgazdaság merte ki nyilat kozni, hogy 25, de azért sem kap senki . . . Kiváló exportcikk lett Felé­be pedig mnes többé nad- vágás, csak bérmunkában, 2,40-ért kévénként. Ha nem tetszik, akkor inkább pusz­tuljon ott. Pusztult is any- nyi, hogy abból került vol­na mindenkinek.« A krimi olvasó sem izgul­hat. jobba«, mmt eo, «rolón­% ben Tatay Sándor tolla nyo­mán járom a köves hegyet, háztól házig, embertől em" bérig, hogy végül azt a kis pinceelőt befedhessük a Ba­dacsony lábdi oldalában. Közben élvezem mondatait (olyan ízük van. mint a há­zi sütésű kenyérnek, s olyan zamatuk, mint az igaza ba­dacsonyinak), megérlelt böl­csességét, líráját, humorát. Ám célt érni még Tataynak sem könnyű, pedig ő ottho­nos e hegyen, s legalább annyira ismeri itt a »dör- gést", mint akármelyik ős- lakó. Nem csoda, hiszen tíz esztendeig gondoskodott a Rodostó turistaház vendé­geiről (naponta nehéz "ter­heket cipelt föl a sziklák tövébe), s meg kellett ta- n ul ma azokban a nehéz években, hogy hol lehet borért kukoricát kapni, s kukoricáért deszkát; jártas volt a feketevágásban, tudta, hogy kinél lehet halat sze­rezni Fonyódon, és a somo­gyi szállítmányt mikor ér­demes átúsztatni a tavon, lehetőleg holdtalan éjjel, amikor Saemtpáü bácsi csó­nakja feltűnés nélkül oson­hat az északi part felé. »Már az is törvényellenes — emlékszik ezekre az idők­re —, hogy az ember a bo­rospincében tanús# meg a \ találkozó szereplőit. A szö­vetkezeti együttesek közül 130-án vettek részt az elő­döntőkön, és a % magyar ten­ger partjára csak a legjob­bak jutottak el. Ezek mind­egyike képviselte már a szö­vetkezeti néptáncmozgalmat külföldön, követei voltak a magyar folklórnak. Az ün­nepséget rövid műsor követ­te, amelyben fellépett a sió­foki Balaton és az Okisz Er­kel Táncegyüttese, valamint az olasz vendégegyüttes. Az esti gálán, melyet telt ház előtt rendeztek, a talál­kozó legjobb együttesei lép­tek színpadra. A müsör előtt a Szövosz, az Okisz és a TOT elnökhelyettesei adták át a versenykiírásban sze­replő díjakat. A hagyomány- őrző népi együttesek kate­góriájában a .nagydíjat a komlói áfész hosszúhetényi népi együttese, az'első díjat a bogyiszlói, a második dí­jat a szanyi Bokréta népi együttes kapta, A néptáncegyüttesek kate­góriájában nagydíjas lett a gyöngyösi Vidróczki tánc- együttes.-Az első, második és harmadik díjat sorrendben a jászberényi Jászság, a nagy- kátai Tápiómente és a sátoraljaújhelyi Hegyalja táncegyüttes kapta. A ze­nei előadások különdíját a szekszárdi táncegyüttes ze­nekara; a táncos elő­adás különdíját a jász­berényi együttes kislegény csoportja, a koreográfiái kü- löndíjat Gyalog László, a gyomai együttes művészeti vezetője vehette át az orszá­gos zsűri döntése alapján. D. Z. Művelődési ház a gyermekekért Táncos ünnep Előadássorozatokat, ren­dezvényeket akkor lehet csak jól szervezni, ha ismerj ük az igényeket, ha tudjuk, mit várnak tőlünk. Ezért, amikor megbeszélést tartunk, min­dig meghívjuk az oktatási intézmények egy-egy képvi­selőjét, s a műsortervet ve­lük egyeztetve készítjük el. így tudtuk meg például, hogy a gyermekszínházi elő­adásokra sokkal nagyobb az igény, mint amekkorára szá­mítottunk. Szinte állandó a telt ház, nincsenek üres szék­sorok. A központban tíz szakköri csoport, továbbá képzőművé­szeti jellegű körök, őrsveze­tők klubja működnek. Van­nak összevont csoportok — mint például a néptánc­együttes —, ahol kicsik és nagyok együtt dolgoznak. így biztosított az utánpótlás, fo­kozottabb a fejlődés. Ez a programterv szeptembertől májusig érvényes, és a gyer­meknappal ér véget. Kezdődik az idegenforgal­mi szezon, vége az iskolának, most más elv szerint dolgo­zunk. Életbe lép egy szerző­dés, melyet a SZOT dél-ba­latoni igazgatóságával kötöt­tünk. Eddig ugyanis a szak" szervezeti üdülők és a műve­lődési ház külön tervezett, s emiatt gyakran ütköznek a programok. Most összehív­tuk az üdülők kultúrosait, gondnokait, és közös tervet készítettünk. Minden műso­runk plakátja eljut a nyara­lókhoz, akik szívesen jön­nek. S ha bármiféle műsor­igényük lenne az üdülő ven­dégeinek, az illetékesek azonnal jelzik, mi pedig gon­doskodunk a programról. Magyar és külföldi gyere­keknek közös műsorokat, ve­télkedőket tervezünk, persze olyanokat, amelyekhez nem szükséges különösebb nyelv­tudás. A Kis idegenvezető keres­tetik sorozatban — egy rö­vid előkészítés után — vé­gigjárják az ifjú nyaralók* Siófokot, és séta közben el­mondják, melyik épületről, területről mit tudnak. A helytörténeti ismereteknek később is hasznát veszik. Ha rossz az idő, a köz­pontban van lehetőség já­tékra, olvasásra. Amíg a szülő a kiállítást nézi, addig a gyerek szőhet, makramét készíthet. Bizonyos, hogy nem fog unatkozni, ha sza­kad is az eső odakint... A A. Az időjárás kegyeibe fo- ' gadta a szövetkezeti nép tán­cosok VIII. országos találko­zójának eseménysorozatát, amelyet a Szövosz, az Okisz, a TOT, a Kulturális Minisz­térium, a szövetkezetek me­gyei szövetségei rendeztek. A minősítéssel egybekötött területi döntők után az or­szág 25 legjobb arany minő­sítésű szövetkezeti néptánc- és népi együttesei találkoztak szombaton és vasárnap, hogy maradandó élményt nyújtsa­nak a Balaton-part bel- és külföldi vendégeinek. Szom­baton Balátonfüreden a ha­gyományőrző népi együtte­sek, Boglárlellén a néptánc- együttesek vették birtokukba a szabadtéri színpadokat., kellén megyénket a marcali Baglas néptáncegyüttes kép­viselte. Délután megebnlékeztek a nemzetközi szövetkezeti nap­ról. A hagyományokhoz híven felvonulással és menettánc- versennyel kezdődött a talál­kozó. Több e jer «..eiiiukioiió gyönyörködött la 15 tánc- együttes felvonulásában. "Az esti műsort Bogó László, a Teszöv Somogy megyei tit­kára nyitotta meg. Átadta a menettánccverseny dijait sorrendben a szekszárdi, a jászberényi és a gyomai együttesnek. Éjfélig tartott, amíg az itt fellépő .tánc- együttesek bemutatták — egyenként 12 perces — ver­senyprogramjukat. A prog­ram vasárnap Siófokon foly­tatódott. Itt találkoztak a boglárlellei és a balatonfüre­di műsor szereplői. A siófoki szállodasor előt­ti sétányon több mint tíz­borjút, sőt még az is tör­vényellenes, ha sárgarépát tárolunk a homokban az ászokfák között. Nem akar­ta senki, mégis olyanok let­tek a törvények és rendele­tek, hogy azok szerint nem lehetett élni. Minden ember örökös bűnben élt.* De élt, mert élni kellett síkon és hegyen, élni kellett Tatay Sándornak is, aki — e példák is sejtetik — nem afféle kétbalkezes en tellek- tüell típus, aki elvész a gya­korlati életben. Sőt! Taitay éppen úgy ért a szőlőtele­pítéshez, a szőlő megmun­kálásához, a bor kezelésé­hez, mint a többi hegyi La­kó, maga építette házát, meUekepületeat, pincéjét. Eb­ben a világban érzi magát otthon igazán, sokkal in­kább, mint az irodalmi tár­saságokban (ez is kitűnik a könyvből) ; gyanítom, világ- életében lúdbőrözött a há­ta, ha időnként úgynevezett irodalmi életet volt kényte­len élni. Bár Babits előszo­bájában, a bennfentesen mozgó fiatal pesti írók és írójelöKek között úgy érez­te magát, mfnCha ő volna Kiskamondi. Német Jóska, sohasem érzett irigységet pályatársai iránt A barát­ságot — ez is kitetszik könyvéből — igen sokra becsülte, becsük, barátkozó, együttérző lélek. Alakjai — emberábrázoló művészete tanulmányt érdemelne. Ba­rátai, jó ismerősei arcképet — legyen az jeles képzőmű­vész, mint Egry József, hí­res író, költő, mint Veres Péter, Szabó Pál, Takáts Gyula, Jankovich Ferenc, vagy egyszerű hegyi lakó. vincellér, ápolónő — - nagy szeretettel, s a legnagyob- bakra emlékeztető »ecsetke­zeléssel" festi meg.' A Lyuk a tetőn önélet­rajzi mű, a Meglepetéseim könyve és a Lődörgések ko­ra folytatása. Az előző két kötetet is egy lélegzetre ol­vastam el. És minden alka­lommal azzal a reménnyel tettem le művét, hogy foly­tatása következik. A Lyuka tetőnben írja : »Alapanyag­gá vált a must és ebben sokkal fontosabb a mennyi­ség, mint a minőség ... Csak termelgetünk itt néhányon a magunk ízlése szerint... Idegeneket nem, is nagyon merünk megkínálni, mert elhúzzák a szájukat, mért nem tudjuk mi előállítani azokat az édes, zamatos szürkebarátokat, ami előke­rül palackokban az ország korszerű üzemeiből...« Pedig aki egyszer is meg­kóstolta az igazi »badacso­nyit", az várja a folytatást: Tatay Sándor újabb írásait. Szapudi András SOMOGYI NÉPLAP Siófokon, a Dél-Balato­ni Kulturális Központban már a kezdet kezdetén ügyel­tek a gondos szervezésre. Megállapodtak a város és a környék valamennyi oktatá­si intézményével, hogy a gyermekprogramokat a mű­velődési ház rendezi. Erre a célra módszertani munkatár­sat is szerződtettek, aki ré­gebben úttörőtitkárként dol­gozott, tehát jól ismeri e te­rületet. Az iskolákban műkö­dő művészeti csoportok rend­szeres szereplési lehetőséghez jutottak; az előadások szer­vezésében is segít a központ. Minden második hét végén Szabad szombat gyerekeknek címmel egész délelőtt fog­lalkozásokat tartanak. Film­vetítés, játékok, rajzolás, sakkverseny eJt szerepelnek a programban. — Mindez az őszi-téli idő­szakra jellemző, nyáron kü­lön tervezünk — mondja Takács Sándor, a kulturális központ igazgatójá. — Ősz­től tavaszig »telített« a gyer­mekkönyvtárunk, több mint ezer kis olvasónk van. Éven­te ötven foglalkozást szerve­zünk ott, melynek során a könyvtáros és az irodalmat tanító tanár közös magyar- órát tart a gyerekeknek az anyaghoz tartozó olvasmá­nyok teljes tárával. Az óvo­dásokat a közlekedéssel, az egészségneveléssel kapcso­latos ismeretterjesztő fil­mekkel várjuk. Az iskolák­ban működő szakkörök mun­káiból évente kiállítást ren­dezünk, szakvéleményt mondva az egyes darabokról. Valamennyi iskolás korosz­tályinak biztosítunk ifjúsági hangversenybérletet — a lá­togatottság nyolcvanszázalé­kos, ami igazán jónak mond-N ható. Az Állami Bábszínházzal kötött szerződésünk révén bábmüsorokaf láthatnak az óvodás korú gyerekek. Az általános iskolásoknak a ka­posvári, a pécsi, a győri és a kecskeméti színház tart előadásokat. A nagy színház­nak minden gyermekproduk­cióját átvesszük. A középis­kolások sorozatában a győ­ri, a veszprémi, a ka­posvári, a pécsi és a kecskeméti színház darab- ' jad szerepelnek. Megszüntet­tük a színházbérletet: koráb­ban, ha valamilyen okból el­maradt az előadás, nem volt lehetőség annak későbbi be­mutatására, most \gszont csak akkor hirdetjük meg, ha biztosan el tud jönni az adott időpontban a színház. Sokszínű portékát kínáltak Várdombi vasárnap Boglárlellén A bogi ári vendéglátók nem panaszkodhattak a hét végi forgalomra. A vardombi vi­dám vasárnapok egész na­pos rendezvénysorozatán mintegy ötezer látogató for­dult meg, és. tapasztalatunk Saérint élményekkel térhe­tett mindehki ' háza. Kicsi- fcjfek és nos'.'ok jól szóra­kozhattak az idei első vi­dám vasárnapon. A korábbi években a kí­váncsiság vonzotta az üdü­lőhely nyaralóit a Várdomb­ra. ahonnan remek a kilá­tás a Balatonra. A déli part kedvenc kirándulóhelye, Ba- latonboglar (Boglárlelle) képviselik azt a populáris műfájt, melyet a várdombi vidám vasárnapok rendezői e programmal kapcsolatban elképzeltek. A platánsoron a tavalyinál sokkal gazda­gabb népművészeti vásár vonzotta áz érdeklődőket és a vásárlókat. Az ország minden részéből jelentkez­tek népművészek és ipar­művészek, s kellően sokszí­nű portékát kínáltak. A hagyományos népművészeti termékek, cserepek, faragá­sok, hímzések» és bőráruk mellett megjelentek az ipar- művészeti munkák is. Feltű- nüen sok bőr-, üveg-, kerá­Egy korsó igazi badacsonyi Tatay Sándor: Lyuk a tetőn

Next

/
Thumbnails
Contents