Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-12 / 162. szám
Em&rnêgysmàmrsi taksálják Tudományos dolgozatok A megyei kórház évkönyve Jelképszekrény a kocsmában Huszonkilenc tudományos dolgozatot jelentetett meg a kaposvári megyei kórház az 1079. évi munkákból. Az évkönyv tartalma számot ad arról, hogy orvósaink a gyógyító munka során milyen fontos tapasztalatokra tettek szert, s ezekből milyen következtetéseket vontak le: e tekintetben közkinccsé válik munkásságuk. Tudom, vannak betegek, akik szívesen lapoznak bele az orvosi szakkönyvekbe — legtöbbször bizonytalanság miatt. Eredményes gyógykezelést azonban csakis az orvostudománytól várhatunk. A megyei kórház évkönyve tehát azoknak szél, akik a gyógyító munkában tevékenykednek, A tanulmányok tartalmáról mi sem vonhatunk le alapos következtetéseket, csupán néhány megállapításra hívhatjuk föl a figyelmet. A munkahelyi kézsérülésekről, azok gyógyításáról és a balesetek népgazdasági — és egyéni — káráról, illetve a fokozottabb munkavédelem szükségességéről olvastunk dr. Cordán Ferenc és dr. Tódor Gábor tanulmányában. Évenete mintegy száztíz-százhúsz ezer üzemi baleset történik, csaknem fele kézsérüléssel (is) jár.' Tetemes az összeg, melyet évente járadék és táppénz formájában e sérülések miatt fizetnek ki. (Ausztriában a kézsérültek kapják az összes járadék 33 százalékát.) Gyakrabban sérülnek meg a férfiak, elsősorban a 20—40 éveseket éri ilyen üzemi baleset. A sérülések többsége a hétfői munkakezdéskor, illetve pénteken keletkezik. A szabadnapról a munkába állás tehát nagyobb figyelmet követel, ugyanígy a hét végére csökkent koncentrálóképesség is óvatosságra inti azokat a dolgozókat, akik fűrészgépen, esztergapadon dolgoznak. Közülük kerül ki a legtöbb kézsérült. A munkahelyi balesetek arra is intenek, hogy a munkavédelmi rendszabályokat következetesebben kell betartani. A mellüregbe hatoló sérülést szenvedett ' betegek kezelésének tapasztalatait összegező tanulmány megállapítja: indokolt önálló sérüléscsoportként kezelni azokat a betegeket, akik szív- vagy rekesztáji sérülést szenvedtek. A szerzők a sérültek műtéti kezelését javasolják. Az epeútrendszer élettanával foglalkozik dr. Rozsos István és dr. Halmos Ferenc. Megállapítják, hogy a betegek egy részénél olyan epehólyag-megbetegedések okoznak panaszokat, amelyek sem kővel, sem pedig gyulladással nem magyarázhatók. E megbetegedések gyakoribbak a nőknél. A kő nélküli epehólyag-megbetegedés — amely gyakran jár négy-tíz kiló súlyveszteséggel — eredményesen orvosolható műtéti úton. A kullancsveszély megyénkben jelentős gondot okoz, erdőink nagy mértékben fertőzöttek — a megbetegedések száma emiatt Somogybán magasabb az átlagosnál. H R A feudális széttagolódás Magyarországon A magyar államiság, kormányzás egyik legfontosabb 'kérdése volt a középkorban a központosítás vagy a széttagoltság kérdése. A széttagoltságot gazdasági és politikai vonatkozásában is kell értelmezni, hiszen e kettő sok esetben szétvált, s az uralkodók a XI—XIV. században elkülönítetten értelmezték és alkalmazták. A középkori uralkodók magánbirtokuknak tekintették az országot, és ennek megfelelően hol szétosztották, hol egyesítették az államot. A széttagoltság természetesen a hatalmi politika egyik eszköze volt, adományozás a hűségért, szolgálatokért, elkobzás a rebellis magatartásért., A polgári elméletek eddig nem tárták fel a kérdés gazdasági alapjait, a feudális államberendezkedésből adódó evidenciákat és célokat. Neves, középkorral foglalkozó történészünk, Kristó Gyula e komplex kérdéskörrel foglalkozik A feudális széttagolódás Magyarországon című könyvében. Könyvének legérdekesebb részei azok, melyek a királyi hercegség (du- kátus) több évszázados történetével foglalkoznak. Alapos kutatómunkája feltárja a szlavón bánság, az erdélyi vajdaság, Horvátország, Dalmácia különkormányzatai- nak előzményeit, kialakulákönyvespolc sát, tartományúri berendezkedéseik történetét. Korban hozzánk közelebb áll a XVI. század és a reformáció, s annak is egyik legnagyobb alakja, Heltai Gáspár, aki prédikátor, író, fordító, nyomdász és kiadó volt egy személyben. A Magyar Remekírók legújabb kötete Heltai és Bornemissza Péter válogatott müveit tartalmazza. Kettejükről így ír a kötet összeállítója, Nemeskür- thy István: »A magyar irodalom e két teremtő ősének életműve ritka tökéletességgel egészíti ki egymást; ami Heltaiból hiányzik, az olvasót együttgondolkodásra és továbbtöprengésre késztető tanulmány, a dráma, a tanító ének, a világi fogantatá- sú lírai vers — megvan Bornemisszában, ami pedig a semptei prédikátorból hiányzik, a derűs mese, a csatta- nós elbeszélés, a kedélyes- kedő, szórakoztató előadás — föllelhető Heltaiban.« A mai olvasó számára is szórakoztató Heltai, hogy csak A részegségnek és , tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógusra hivatkozzunk, vagy a Száz fabula bármelyik mesedarabjára, melyeket nemcsak a helyenként vaskos humor, hanem ízes nyelve is élvezetessé tesz. A kötet tartalmazza Bornemissza Péter csaknem minden jelentős munkáját, illetve azok kiemelkedő részeit, Sophoklész Elektrájának magyar fordítását teljes egészében, s részleteket az Ördögi kísértetekből, prédikációiból. A régi magyar irodalom barátai és kedvelői tartalmas kötettel gazdagodhatnak. Annál kevésbé a szép könyvek kedvelői: az Alföldi Nyomdát a kötet előállításáért nem lehet dicsérni. Sok helyen az egyik oldalról átüt a másikra a szövegnyomás, a festékezés meglehetősen szürke, s ami az olvasót a legjobban dühíti : annyira össze vannak ragadva a lapok, hogy a kötet forgatása szinte lehetetlen, s a szétválasztáshoz legtöbb esetben papírvágó kés szükséges. Művészeti és kulturális, szempontból sokkal heterogénebb és szerteágazóbb Magyarország szellemi élete a XVIII. században. Ennek áttekintésére vállalkozik a humán tudományokban po- lihisztori képességekkel rendelkező Kosáry Domokos. Művelődés a XVIII. századi Magyarországon című műve két korszakot ölel fel: a ke- sőbarokkot és a felvilágoso- , dást. A művészet alkoholizmusra serkent Olcsó ragrimek- kel telezsúfolt versike hirdeti az andocsi italbolt falán,1 hogy a gazda még a leges- legjóbb cimboráknak sem mér »hitelbe« féldecit vagy kis fröc csőt. Persze — amint a kiváló egység cím elnyerését hírül adó bekeretezett oklevél is bizonyítja — folyószámla rendszeresítésére aligha van szükség a tágas csapszékben; a forgalom évente több' mint kétmillió forintra rúg, vagyis hevenyészett számításaim szerint az ando- csiak naponként hét-nyolcszaz krigli sört vagy hosszúlépést kus és szecessziós faragások, engednek • le a gégéjükön. Bodakos Ferenc kocsmáros- tól tudom meg, hogy a siker titka: a különböző érzékelési módok, nevezetesen a látás és az ízlelés szerencsés összekapcsolása. — Ez a pohárszekrény csábítja hozzánk a vendégeket. A Balaton partjáról is le- leruccannak ide a turisták, kül- és belföldiek, a bútor hírére. S ha már itt vannak, megisznak valamit. Sokan rendszeresen visszatérnek, hogy ismét láthassák a szekrényt. Néhányan szerették volna megvásárolni. Akadt, aki száz-százhúszezer forintot adott volna érte, mások még többet, nyugatnémet márkában. De a szekrény, kérem, nem eladó. Ha nem maradna itt, rengeteg vendéget veszítenénk !« A berendezés többi része — a tizenkét személyes, gyönyörű faragott asztal és a ti- tizenkét szék — szőrén-szálán eltűnt. Kölcsönadták őket boldog-boldogtalannak, név- és születésnapra, karácsonyra és szilveszterre, lag- zíra, keresztelőre, halotti torra s most valamelyik magánlakásban használják a száz esztendeje élt ismeretlen mester hallatlanul értékes darabjait. Knézy Judit, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum néprajzi szakembere meghökken a történet hallatán, Szigetvári György, a megyei műemlékbizottság elnöke pedig nem is titkolja dühét. Am csak a reagálások különbözőek, a vélemény ugyanaz. A pohárszekrény — a részint reneszánsz, részint neogótiberakások, üvegminták tanúsága szerint — a .múlt század utolsó harmadában készült, páratlanul és pótolhatatlanul értékes darab. A legszegényebb múzeum is fizetne érte legalább százezret. A kocsma 1978-ban készített leltárában egy százasra taksálták, a tavalyi jegyzékben azonban már — nyilván a körtefa drágulása következtében — ezernégyszáz- ra. Vagyis: aki hazaviszi és felaprítja gyújtósnak, tartozik fizetni másfél ezer forintot — a Karád és Vidéke Áfész javára. Tolnai Jenő, a karádí áfész elnökhelyettese nyilvánvalóan ismeri a bútordarab értékét, s nem rejti véka alá: ténvűzesnek tartja, hogy eme nagyszerű mestermunkából mérjék a stílért és a szilva- pálinkát egy falusi kocsmában. A pohárszekreny történetét is ismeri. — Eredete, készítőjének neve a ködbe vész, tudjuk azonban, hogy Gerézdpuszta egykori bérlőjének a tulajdona volt, az eltűnt asztallal, székekkel, s az ugyancsak ismeretlen helyre cipelt faragott konyhabútorral . együtt. Az áfész 1957-ben vette meg a berendezést, tizenegyezer forintért. — Úgy tudom, a megyei múzeum munkatársai két esztendeje fölkeresték , az áfész vezetőit, és tetemes summát ajánlottak a pohárszekrényért. A zalai Zichy- múzeumban szerették volna elhelyezni. Csakhogy a jelenlegi birtokosok nem álltak kötélnek... Pedig a felajánlott összegből nyolctíz, nem muzeális, értékű pohárszekrényt vásárolhatták volna. Ráadásul az italbolt falaiból kicsapódó nedvesség már megrongálta a bútort. Az elnökhelyettes válasza: — Nem zárkózunk el a tárgyalások elől. Ha jövőre települ az új bisztró Andocson, talán átadjuk a szekrényt. Talán ...Sa szép faragások addig is rongálódnak. Száz-százhúsz ezer forint? Ez is veszteség? — mondhatjuk cinikusan, ha arra gondolunk: naponta százezrek, talán milliók mennek veszendőbe az iparban és a mezőgazdaságban hanyagság, felelőtlenség, dilettántizFÉRFI A KONYHÁBAN Uramatyám! Ma van a feleségem születésnapja és nekem teljesen kiment a fejemből. Most mit csináljak?! Mihez kezdjek este nyolckor, amikor már egy nyamvadt virágcsokrot sem kaphatok sehol? Ajjaj, lesz nekem nemulass!... Még rágondolni is szörnyű. Megvan! Sütök valami finomat. Úgyis mindig azt hajtogatja, hogy tízévi házasság után én is betehetném egyszer végre a lábam a konyhába, ne csak a tévé előtt terpeszkedjem állandóan. Mekkora meglepetés lesz! Hogyan ámuldozik, amikor elébe teszem az édességet, hiszen szereti. Azt mondja majd: »Szivem, mindig tudtam, hogy nagyszerű férj vagy. de hogy ilyen kitűnő süteményt tudsz készíteni, azt álmomban sem gondoltam volna.« Mire én elhárítom a dicséretet, és szerényen csak annyit felelek: »Tudod, drágáin. nekünk, férfiaknak ez a vérünkben va n.~ Lassult csak: tízig dolgozik, mire hazaér, a mosogatással is végzek ... Aha. ez itt a konyha! Érdekes. Mindenfelé csapok, kádak meg polcok. Akár fürdőszobának is nézhetné az ember. Csak ez a kád túl kicsi ahhoz, hogy beleférjen egy felnőtt. És túlságosan magasan van. Egy kezdő férj biztosan gyerekfürdető kádnak vélné. Bezzeg ilyen hosszú házasélet után ö is tudná, hogy nem az... Tényleg, akkor mi a csuda lehet? A, hagyjuk, majd menet közben kiderül. Hát akkor fogjunk hozzá,! Először is: hol van egy szakácskönyv? ... holvanégy szakácskönyv? ... holvan- egyszakacskönyv? ... Hol? ... Van? ... Egy?. : : Sza- Kács-Könyv??? Itt van! Azt mondja: alapvajkrém, almás lepény, burgonyagombóc, császárm.orzsa. dar ás metélt, diós szelet, forgácsfa nk... Ez így nem. megy! Itt is ugyanazok az unalomig ismert tésztafélék, melyekkel a vendéglőkben meg az üzemi konyhán traktáljak az embert. Valami újat. egyénit kellene létrehoznom, amiből meglátszik, hogy egy alkotóereje teljében levő, dús fantáziával megáldott férfiú a mű szellemi szülőatyja. Ez az! Alkotni fogok. Nem úgy. mint holmi nőszem.ély, aki egyszerűen kimásolja a könyvből azt, amit mások már kitaláltak. És kik találták ki? Na? A férfiak! Királyok, fejedelmek asztalánál csak a férfiszakácsok föztjének volt becsülete, a történetírók csak az ö nevüket jegyezték föl. A nők legföljebb a méregkeverésben vívtak ki maguknak kétes hírnevet. Hiába, no: a teremtés koronái a konyhaművészetben is lefőzik Éva leányait. . Ha jól meggondolom, idővel nyomtatásban is kiadhatom saját receptjeimet. Az embergk szeretik az új izeket. Lehet, hogy nemsokára eljön ez az idő. amikor a gyerekek ugyanúgy nyafognak a rólam elnevezett édességek után, ahogy év sírtam annak idején egy szelet dobostortáért. Miért? Nem olyan nagy kunszt az egész. Egy kis tészta, kevéske krém, meg valamicske máz a tetejére. Tudnék ennél különbet is csinálni. Csak mindenféle finomságot bele kell rakni, nem szabad sajnálni az anyagot. Tulajdonképpen ez a titka az egésznek. Szóval: kell hozzá egy jó, nagy fazék. Vagy inkább lábos? Na, most melyik? A fene vigye el, ezt elfelejtettem megkérdezni. Ahá, ott alul az az izé tökéletesen megfelel. No de mi ez: lábos vagy fazék? Maradjunk annyiban: edény ... Hoppá! .. . Hát ez összetörött. Erről biztosan tudom, hogy tál volt, a feleségem éppen elég gyakran emlegette a hozományként kapott porcelán készletét. Nem baj, mpg mindig maradt egy... Hogyan is kezdődnek az ételreceptek? »Vágy három tojás sárgáját,...« Vegyek, vegyek! Honnan vegyek? Mi- soda hülye szöveg! Az ember nem a piacon olvassa a szakácskönyveket. Es különben sem árusítják külön a sárgáját, külön a fehérjét. Helyesebbflenne így: keress meg ebben az átkozott fölfordulásban három tojást, ha megtaláltad, egyenként vágd a falhoz őket, és hagyd a fenébe az egészet... Nyugi, nyugi, csak semmi idegeskedés. Elvégre ünnepi vacsorát készítek. Meglepetést! Remek: itt a tojás, itt a só, süteménybe ez való. Hehe! Nem rossz! Rigmusokban fogom megírni a szakácskönyvemet. Liszt is van, ragyogó, tegyünk bele, attól jó!. . . Megy ez, mint a karikacsapás. Mi "az, miért vannak ebben a tésztában ilyen hatalmas csomók? Pfúj, és milyen förtelmes íze vart. Ajaj, valljuk be férfiasán, ez ehetetlen. Miért, Napóleon is vesztett csatát, pedig ő igazán nagy vezér volt... Úristen, mindjárt tíz óra. gyerünk eltüntetni a maradékot ... 1 Szervusz, drágám. Ilyen hamar hazaértél? Nem vagy éhes? Gondoltam, hogy fáradt leszel, ezért összeül ötlem magamnak egy kis meleg vacsorát. Nagyon finom volt, majd leírom neked a receptjét. De ugye, szivem, elmosogatsz, mert tudod, hogy ez az egyetlen dolog, amihez nem értek. Leudv*i József mus miatt, s évenként tizennyolc-húsz milliárd szivárog át a kiskapukon és a mikroszkóppal is földeríthetet- len pórusokon a »másodlagos gazdaságba«. Csakhogy az andocsi pohárszekrény — jelkép. Szimbóluma egy magatartásformának, mely a haszon és a státus oltárán áldoz fel fölbecsülhétetlen relikviákat. Nem először fordult elő, hogy a gazdasági egységek vezetői »elfelejtették« bejelenteni, védetté nyilváníttatni az általuk használt muzeális értékeket, s ami a legszomorúbb: a műemlékvédelmi törvény nem rendelkezik megfelelően a műemlék véd elem -épí tészeti értékekről, így a szakemberek és a jogászok egyaránt tehetetlenek. Holott egy rendőrségi vagy egy NEB- vizsgálát számtalan kallódó bútorra, festményre, muzeális értékű használati tárgyra deríthetne fényt, például a felrobbantott büssúi vagy iharosi kastély kornyékén, a lakóházakban, vagy Seges- den, Kisasszondon, Háromfán. A gondatlanság következtében milliós értékek kerültek ebek harmincad jára Somogybán. Lengyel András SOMOGYI NÉPLAP
