Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

Á díszkivilágítás tudománya A műemlékek díszkivilá­gítása nem olyan egyszerű, mint ahogy vélné az ember. Ma már speciálisan képzett szakemberek foglalkoznak egyes építmények vagy szob­rok, illetve műemlékcsopor­tok, vagy netán egész váro­sok díszkivilágításának meg­tervezésével és kivitelezésé­A budapesti Belvárosi temp­lom nagyszerűéin sikerült díszkivilágítása. vei. Jó , összhatásra való tö- . rekvés esetén a megvilágí­tott épületeknek nemcsak külön-külön kell művészien hatniok, hanem valameny- nyinek együttesen azt a vá­rost kell jellemeznie, ahol a díszkivilágítás történik. A díszkivilágításnak egyéb­ként két fő ága van. Az egyik minél többet akar mu­tatni az épületekből, a má­sik inkább a részleteket emeli ki. Másként fogalmaz­va: az egyik a nappali ha­tást igyekszik a sötétben is biztosítani, tehát az épület egészét bemutatni; a másik viszont olyan részleteket is kiemel, amelyek nappal el­vesznek az egészben, tehát új, más élményhez juttatja n szemlélőt. Más-más fényhatások ér­hetők el azzal, hogy a vilá­gítótesteket milyen szögben állítják fel az építmények, szobrok közelében. Ha a megvilágítandó felület fény­árban úszik, a „fényforrások vele szemben, merőlegesein állnak. Amennyiben moz­galmas fény-árnyék játék látható, a fényforrások kis szögben állnak, súroló fényt biztosítanak. Amikor az épü­let belsejét világítják ki, úgy látjuk az épületet, mint­ha a saját negatívja lenne <ígyóbűvölők Kígyóbűvölők, kígyót ám ­col tatók még ma is élnek szerte a világon. Ezeknek a furcsa, lélegzetelállító és bizony nem egyszer végzetes szerencsétlenséggel végződő ip utalványoknak a hazája elsősorban a távoli India, de élnek kígyóbűvölők- például Amerikában is, ahol kobrák helyett az otthonos, .nem ke­vésbé veszélyes mérgű csör­gőkígyókkal végzik mutatvá­nyaikat. A 'kígyóbűvölőket mindig és mindenütt a titokzatosság fátyla lengte körül és senki sem tudta biztosan, hogyan képesek úrrá lenni a vesze­delmes mérgű nagy hüllő­kön. Persze akadtak szép számmal, akik az »egysze­rűbb« megoldást választot­ták és kitört méregfogú kob­rával végezték mutatványai­kat, de ezek mellett a »kon­tárok« mellett mégiscsak az igazi kígyóbűvölők voltak azok, akik méltán arattak borzongással vegyes ámula­tot és csodálkozást egyedül­álló művészetükkel. A , kutatók eleinte nem voltak tisztában azzal, hogy valóban évezredes művé­szetnek a szemtanúi, vagy csupán ügyes I szélhámosok valamiféle trükkjeiröl van szó. A dolog nem volt köny- nyű,‘ hiszen a kígyóbűvölés tudománya igen hosszú múlt­ra tekinthet vissza és már a biblia is említést tesz róla. Az a vélemény, hogy a zene, a furiilyaszó tartja valamifé­le bűvöletben a kígyókat, az újabb vizsgálatok tükré­ben nem bizonyult helytál­lónak, és tulajdonképpen nem is része az időim tás­nak. Legfeljebb az amúgy is ugatott nézők »elbűvölésé- e« szolgál. Ezt a feltevést kísérletekkel is igazolták. A kígyók szemét leragasztot­ták és közvetlen közelükben különböző fémtárgyakat ütö- gettek össze, amivel iszonya­tos zajt csaptak. Az állatok egyáltalán nem reagáltak erre, teljesen nyugodtak ma­radtak, de amikor csak a leggyengébben is hozzáértek ahhoz az asztalhoz, amelyen feküdtek, azonnal összerán- dultak, összetekeredtek és igyekeztek védekező állásba helyezkedni. Egészen más a helyzet azonban az idomító által ugyancsak folyamatosan vég­zett kar, test- és lábmozdu­latokkal. Ezt, soha nem hagy­ják el az indiai kígyőbűvö- lők, de lényegében ugyanezt teszik azok az indiánok is, akik Amerikában csörgőkí­gyókkal mutogatják magu­kat. A kosárból vagy doboz­ból’ kitekergő kígyó nem tud­ja levenni a szemét az ide- oda hajladozó, karjaival rit­mikusan imbolygó emberről és a kutatók véleménye sze­rint bizonyos mértékig hip­notizálhatok is ilymódon. Mások szerint viszont a leg­több idomító »trükkje« egy­szerűen abból áll, hogy jól­lakatja állatait, melyek így teljesen ellustulnak és mi­után már hozzászoktak az előadáshoz, és a földön kör­ben üldögélő emberek látvá­nyához, szinte gépiesen csi­nálják végig az egészet, s közben valószínűleg alig várják, hogy ismét a kosár biztonságos mélyére húzód­hassanak vissza pihen­ni. Az idomítónak csak arra kell vigyáznia, hogy mindig ugyanazokat a megszokott mozdulatokat végezze és így ne ingerelje, hanem inkább elzsongítsa, megnyugtassa az előtte hintázó állatot. A FONYÓDI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET pályázatot hirdet műszaki vezetői munkakör betöltésére. A pályázatokat a szövetkezet elnökének kérjük beküldeni. Cím: Fonyód, 8640, Blaha Lujza u. 26. (042368) (az a világos, ami nappal sötét és viszont). A nagy, de nem túlságo­san díszített felületek a ne­gatív világítás hatására nyújtanak feledhetetlen lát­ványt. Az sem mindegy per­sze, hogy mennyi fényt hasz­nálnak. Kevesebb is elég, ha meghitt hangulatú műemlé­keket világítanak meg, tôbïï- re van szükség, ha a részle­teket is láttatni akarják. A szobrokat azért világítják meg messziről, felülről le­felé irányulóan, mert a nap is így süt rájuk ( a lentről és közelről világított szob­rok nagy lábúak, torzak len­nének.) a lakás ban Világszerte egyre inkább elismerik, hogy a rendszeres • testedzésnek fontos szerepe van a betegségek megelőzé­sében, sőt számos betegség kezelésében és utókezelésé­ben is. Többen azzal hárít­ják el a rendszeres testmoz­gás végzését, hogy munka­helyükön vagy a háztartás­ban éppen eleget mozognak, amitől meglehetősen kifárad­nak, és örülnek, ha pihen­hetnek. De vajc-o mindenféle mozgásformának van erősítő hatása? Az az igazság, hogy a mai munkakörülmények között alig van olyan mun- kör, ahol a fizikai megter­helés ritmusos helyváltozta­tással járó, és olyan erőtel­jes lenne, hogy a szívműkö­dést tartósan, lényegesen magasabb számú ütésre kényszerítené. Az állómunka — bármennyire fárasztó is — éppen nem tartozik ide. A testmozgás hatásosságának Szauna az egészségért A köztudatba»i a szauna fogalma teljesen egybefonó­dott Finnországgal. A fin­nek életmódjához valóban szervesen hozzá tartozik ez a fürdőzésmód már évszáza­dok óta. De a szaunát ismer­ték az ókori népek is. Ko­ronként a legkülönfélébb ne­veket viselte a szauna, de lényege mindig azonos ma­radt: forró gőzfürdő és hi­deg vizes lehűtés. Az eredeti szauna legjel­legzetesebb vonása az egy­szerűség. Nem kell hozzá más, csak egy tűzhely, for­ró víz, forró kövek, amelyek gőzt fejlesztenek a rájuk ön­tött vízből, valamint hideg víz és egy nyírfaág.'A vesz- szőzés fokozza a fürdés ha­tását, serkenti a vérkerin­gést és bizonyos masszázst is jelent. Szinte hihetetlen, hogy milyen magas hőmér­sékletet tudnak elviselni a gyakorlott szaunázők. Nem ritkán 110—120 C-fokos gőz­ben tartózkodnak, illetve vesszőzik magukat 5—10 percen keresztül. A szauná­zás befejező szakasza a le­hűtés. Korunkban természetesn modernizálódott a szauna: a forró gőz fejlesztését nem kövekre való locsolással vé­gezzük, és elmaradt a nyír­favessző is. De megmaradt a gőzkamra és a hideg vizes medence. Képünkön hideg vizes szauna-medence ’ egy cseh­szlovákiai mezőgazdasági fő­iskolán Pilsen-ben. nem a kifáradás mértéke, bármi­lyen fokú legyen is az. Még erős fi­zikai munkát kö­vető egy-két órás pihenés után is igen jóleső, ser­kentő, erősítő, ed­ző hatású a 20—30 • percig tartó moz­gás. Az emberek többségének nincs módja arra, hogy sportpályák­ra, sportcsarno­kokba járjon rendszeres test­mozgás végzésére (nem is szólva arról, hogy e helye­ken nem is látják' igazán szívesen a műkedvelőket.) Sokan tehát a lakásban igye­keznek megőrizni erőnlétü­ket, vagy a ház körül a kert­ben, illetve a közeli utcá­kon, tereden. Az egyik leg­hasznosabb izom- és szívter­helési mód a kerékpározás, amely a lakóhelyhez közeli közterületeken is végezhető, de akár a lakásban, szobai állókerékpáron — minden évszakban, az időjárás sze­szélyeitől függetlenül — is. Ám mindez csak akkor ered­ményes, ha kerékpározás közben — persze csak foko­zatosan — legalább a 140-es pulzusszámot elérjük. A na­pi edzésadag — kilométerek­ben kifejezve — kétszerese- háromszorosa lehet a futá­sénak. Képünkön egy szobabicikli láthatunk, amely külsőleg nem igyekszik hasonlítani országúti társához. A pedál­jai változtatható terheléssel taposhatok, miközben a kis műszerekről leolvasható, hogy a kerékpározó elméle­tileg mennyi utat tett meg. mennyi erőt fejtett ki. „FANTASZTA” KLUB Hat év múlt el azóta, hogy az első 15—20 lelkes fiatal összegyűlt a szófiai ■»Liljana Dimitrova« ifjúsági ház elő­csarnokában, hogy kedvenc időtöltésének, a tudományos fantasztikummal való foglal­kozásnak hódoljon. Az 1974- ben megalakult szakosztály »Fantaszta« klub néven vált igen gyorsan népszerűvé. Ma a klub taglétszáma megha­ladja a 120 főt. Az ifjúsági házban minden hétfőn és kedden este »A fantasztikum elmélete és története« című sorozat újabb előadására gyűlik össze a tagság. A klub több mint 1500 kötetnyi tudományos-fan­tasztikus irodalmat tartal­mazó könyvtárral rendelke­zik: a klubtagság lelkes gyűjtőmunkájának eredmé­nye. — »A jövő emberét a ma alakítja ki!« — ez a mi.jel­szavünk, amelyet nagyon ko­molyan veszünk — mondja Atanasz Szlavov, a klub ve­zetője. Ebből az alapállásból ki­indulva állították össze a programot is, amely olyan tanfolyamokat és előadáso­kat tartalmaz, mint »Az al­kotó személyiség önálló ki­alakítása, »Az új típusú em­ber lehetőségeinek határai«, »Autogén tréning és a test feletti uralom«, »Hogy bir­kózzunk meg az információ- áradattal?« stb. A klubhoz néhány olyan csoport is tartozik, amely a jövő konkrét problémáival foglalkozik. Ezek az ökoló­giával, a prognosztikával és futurológiával. elektroniká­val, a fantasztikum történe­tével és elméletével foglal­kozó csoportok. Közülük a »legterm-kenyebb« az iro- • ' ért. Bőlény vadászat fényképezőgéppel — A mi erdeinkben sza­badon él a medve, a farkas, a hiúz, a jávorszarvas, he­gyeinkben a zerge, a mor- mota, vizeinkben szép szám­mal van liód — mondta a lengyel túravezető, amikor Bialowiezához közeledtünk. — Még fekete pisztráng is létezik, azt hiszem, ez vi­lágszenzáció. Az őstermésze­tet nem hagyjuk bántani.' Ezért jelöltünk ki 13 nem­zeti parkot, a 626 természet- védelmi rezervátumon kívül. Az egész együtt 1786 négy­zetkilométer, nem kis terü­let. Közben befutottunk Bialo- wíezára, magyarul Fehérto- ronyba. Kis falu, de híres. Van benne vadászkastély, szálloda, menedékház, mú­zeum. Miről híres? Itt él a világ legnagyobb bölény­csordája. Igen, a közeli 1250 négyzetkilométeres ősvadon­ban, amelyből 507 négyzet- kilométer esik Lengyelor­szág területére a becslés sze­rint másfélszáz bölény él. Az az állat, amelyet nem­rég még a kihalás fenyege­tett. És mi mégis bölényva­iszatra jöttünk. Igaz, csak fényképezőgéppel. Bár, ahogy körülnéztem, a vendégek kö­zött igazán voltak olyanok, akik szívesen vittek volna haza bölénytrófeát — Csak ézt próbálnák meg! — mondta az idegen- vezető — Aki itt, vagy má­sutt egyetlen bölényre fegy­vert emelne, annak az egész lengyel nemzettel gyűlne meg a baja! A mi közös kincsünk az a félezer bölény, amelyet az országban sikerült felne­velni. Másnap kora hajnalban indultunk az ősvadonba. ^ A főutcán parasztszekerek vár­tak ránk. Áthaladtunk a masszív gerendákból ácsolt kapu alatt. Tetején felirat: Park Narodowy — Nemzeti Park. A szekerek szinte ros­kadoztak a turistáktól. Be­kanyarodtunk az őserdőbe, a vakító napfényből a fél­homályba. Égbeszökő fe­nyők, mammut tölgyek kö­zött döcögtünk. A páfrányok, a moha, a smaragd színű ősgyep titokzatossá varázsol­ták a tisztásokat. Leszálltunk a szekerekről, s,gyalog, be az erdőbe! Az ősbozótban nem tanácsos le­lépni az ösvényről. Folyon­dárok között, ügyelve min­den lépésre, jutottunk el Ja­gelló Ulászló hatszáz éves tölgyéhez. Alatta megpihen­tünk. Akkofa, hogy vagy százan aláfértünk. — És most, kérem — szólt a túravezető —, most a bö­... és megjelentek a bölények lényekkel randevúzunk. A gyenge idegzetnek jöjjenek a szekerekhez. Igen, asszo­nyom, a kisgyerekkel is, jöj­jenek, Önök majd a karám­ban lévő bölényeket nézik meg. Akik pedig bátrak, tarsanak velem, Ha szeren­csénk lesz, becserkészünk egy csordát. Torkomban dobogó szívvel álltam a bátrak közé. Elin­dultunk. Libasorban, csend­ben hasadtunk. Beszélni itt nem szabad. Ilv°n rs«snd ta­lán csak az ősköd idején lé­tezett ... És akkor, egyszer­re, a sűrűből recsegő-ropogó csörtetés hallatszott. Nem túl messze, egy tisztáson megje­lentek a bölények. Kisebb csorda, alig hat-hét állat, a ’• ka vezetésével egész család, köztük a kis- bölény. Kattogtak a gépek, a vadászat sikeres volt. Igaz, van, aki a bölények között szeretné lefényképezni ma­gát, hogy elhiggyék neki a találkozást. Ezt azonban a bölények nem várják meg. Nekilódulnak, vissza a sűrű­be. De mi sem várjuk meg a sötétedést, mert akkor a bö­lény már nem ilyen barát­ságos. Felejthetetlen nap volt Európában szabadon élő vadbölényeket láthattunk. És bízhatunk benne, hogy pusztítsa bár a természetet a civilizáció bármennyire — a bielowizelai bölényeket unokáink, s az ő unokáik is megcsodálhatják majd ... F. L.

Next

/
Thumbnails
Contents