Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

I halnap? Holnap A rádióban, a tévében, a napilapok hasábjain időn­ként megjelenik a címben idézett reklámszöveg — kér­dőjel helyett természetesen felkiáltójellel. Szinte ezzel egyidőben olvashatunk a korszerű táplálkozást népsze­rűsítő cikkekben arról, hogy mi. magyarok, milyen kevés halhúst fogyasztunk az euró­pai átlaghoz viszonyítva. Ná­lunk mindössze három kilo­gramm körül mozog az egy személyre jutó halfogyasztás evente, míg az élmezőnybe tartozó országokban ennek több mint a tízszerese. Még a tengerparttal nem rendel­kező nemzetek is — mint például Csehszlovákia — előttünk járnak e fehérjedús táplálék felhasználásában. Hol hát a hal, amely egész­séges táplálkozásiunk szem­pontjából oly fontos lenne? A kérdés még most is idő­szerű, noha körülbelül két hete hozzájuthatnak a vá­sárlók élőhalhoz. Igaz, Ka­posváron csupán egyetlen boltban, a Halértékesítő Vál­lalat szak üzletében. Itt is a tavalyinál jóval magasabb áron ; július elsejével ugyan­is 60 forintra emelkedik egy kilogramm első osztályú ponty kiskereskedelmi ára — Az élőhalellátás mindig is sraeaon jellegű soit, mivel általában szeptemberben kezdik meg a halastavakban az őszi lehalászásokat — mondta Novak Gyula, a hal- szaküzlet vezetője. — Ta­vasszal és nyáron sohasem tudjuk kielégíteni a vásárlók igényeit, ősszel viszont minél hamarabb igyekeznek meg­szabadulni a haltenyésztő gazdaságok a portékájuktól. Valószínűleg ez lehet a ma­gyarázata a reklámkampá­nyoknak. Élőhalat azonban az év minden szakában szívesen fogyasztanánk. Főként pon­tyot vásárolnánk szívesen, mert — milyen finnyásak is vágyunk! — a busát, az amurt nem kedveljük igazán. Tetézi a halhiányt, hogy mi­nisztériumi utasítás kötelezi a vállalatot, miszerint első­sorban éttermek, halászcsár­dák kapják meg tőlük a kí­vánt mennyiséget, s csak a fennmaradó árut szállítják a kiskereskedelemnek. S hogy jut-e a halszaküz- leten kívül másik boltokba, arról a Május 1. utcai hús­bolt vezetője így nyilatko­zott: • — ' Februárban kaptunk utoljára élőhalat, s a halér­tékesítőnél úgy tájékoztattak bennünket, hogy szeptembe­rig ne is várjunk újabb szál­lítmányt, mert elsősorban a szaküzletét kívánják ellátni áruval. Pedig 2—2,5 mázsát el tudtunk adni belőle, s bi­zonyos, hogy az új áron is elkelne százötven kiló. A vá­sárlók örömmel megvennék az élöhalat, ha rendszeresen hozzá tüdnának jutni. Bizo­nyíték erre, hogy egy-egy nagyobb ünnep előtt — hús- vétkor, karácsonykor több halat eladunk, mint tőke­húst. Az lenne a szerencsés megoldás, ha nemcsak a Halértékesítő Vállalaton ke­resztül tudnánk beszerezni, ez azonban nem áll módunk­ban. A kereslet tehát állandó, a kínálat változó. Az igénye­ket még az sem csökkenti számottevően, hogy a ponty ára évenként nyolcszor vál­tozik. A tavaszi-nyári idő­szakban drágább, ősszel, amikor a legtöbb, van belő­le, csökken. A vásárló azon­ban minden évszakban szí­vesen elfogyasztana egy fi­nom halászlét, rácpontyot, haf'paprikást, ha hozzájutna az élőhalhoz, akár magasabb áron is. Vajon nem lehetne megoldani, hogy ne csak hol­nap, hanem mindennap hal­nap legyen? . T Sugárhajtású iskolagép A katonai repülőnövendék: többnyire bizonyos előkép­zettség birtokában kerül re­pülőtiszti iskolára. Sportre­pülőként már elsajátította a repülés és a műrepülés alapfokú készségét, a moto­ros kisgépet azonban »egy világ választja el« a sugár­hajtóműves harci gépektől. A kiképzés középső fokán állók ezért szerényebb telje­sítményű, műrepülhető su­gárhajtású gyakorlógépea sajátítják el a sugárhajtó- müves gép vezetéstechniká­ját, a harci repülés elemeit. Az erre alkalmas egyik legsikerültebb géptípus a csehszlovák gyártmányú »Albatrosz« (L—39). A tel­jesen fémépítésű, alsó szár­nyas gép kifejezetten hang- sebesség alatti típus. A két egymás mögötti üléssel ren­delkező kabin hátoldalán, öt­részes tüzelőanyagtartály­ban 824 kg kezoin helyezhe­tő el. További 156 kg üzem­anyag elhelyezésére még a szárnyvégtartályokban is van lehetőség. Az »Albat­rosz« hajtóműindítását egy beépített segéd-gázturbina- egység által szolgáltatott magas nyomású levegő vég­zi. A 4600 kg felszálló súlyú kis gép füves repülőtereken is startolhat és landolhat, mindhárom kereke lengés- csillapítóval van felfüggeszt­ve. A felszállásnál 480. a leszállásnál 600 méternyi ne­kifutásra. illetve kigurulásra van szüksége az »Albat- rosz«-nak. A géppel átre­pülhető távolság 1000 kilo­méter körül van; 11 500 mé­ternél magasabbra nem ajánlatos emelkedni a gép­madárral. Az »Albatrosz« a légiharc repüléstechnikai fogásain kí­vül a íegyverkezelés gya­korlására is alkalmas, bele­értve rakétáknak a szár­nyak alóli indítását is. Az »Albatrosz«-nak tantermi gyakorlóberendezése is van. A gép katapultálással való elhagyásának oktatása a szi­mulátor segítségével törté­nik. (/» ■s* I­>­z ce «0 Másfél szoba összkomfort ..Persze . ! ! — S aztán tű­nődve: — Ne vigyelek ki?” „Maradj csak a gyerekkel!” — mondtam határozottan. Aztán visszamentem Kriszti­kémhez, megszorongattam, összecsókoltam, és indultam ki. anyámhoz. Másnap az intézetből föl­hívtam Bélát, s közöltem ve­le, hogy ne várjon haza, mert végleg elköltöztem. 25. Micsoda hetek, hónapok jöttek, te jóságos ég! Vecsé­sen csak aznap aludtam, amikor első dühömben kti- rohantam hozzájuk, de az­tán soha többé. Egyrészt anyámat akartam kímélni, akinek hosszú ideig meg se mondtam, hogy otthagytam Bélát, másrészt meg a »mos­tohaapám« miatt, aki előtt aztán végképp nem óhajtot­tam volna reggeli köntös­ben ugrándozni. .. Marad­tak a barátnők, a régi isko­lámból egy-két lány, a nagy­nénim, Teca néni, az inté­zetből az egyik kolléganőm, és — Ákos ... Ákos, akinek szülei természetesen semmi­ről sem tudhattak, így itte­ni besurranásaim izgalmát még az a rettegés is tetéz­te, hogy mi lesz, ha egy is­merős véletlenül meglát? S mi lesz, ha Csató néni ki talál jönni éjjel a konyhá­ba, és netán benyit a fiá­hoz? Vagy meghald vala­mit ? !... A pokol megint, a pokol, a pokol . . . Egyikből a má­sikba, ki tudja, hányadszor mar: az apám zsarnokságá­ból az anyósoméba, a gyer- mektelenségbe, az unt há­zastársi ágyból a megalázó ágyasságéba, majd onnét is lejjebb, már-már a csövezé­sig ... Ha nincs közben, he- enként, tíznaponként egy- ■gy éjszaka Ákoseknál, ta­in nem is bírom az egé­szet ... De idegileg így ts • amentem: az éjszakák meg­szervezése, a sok megalázó könyörgés, a telepen töltött éjek izgalma mondhatatla- nul elgyötört. Már-már alig voltam ura magamnak. Még odabent, az Intézetben is, ahol három esztendőn át csak elragadtatott hangon illett beszélni rólam, még ott is gyüldöstek fejem kö­rül a felhők; sokszor kés­tem, mert sosem tudtam ki­számítani az út idejét a vadidegen lakásoktól, és a munkámat is hanyagabbul végeztem, hiszen az eszem mindig a kislányomon járt, vagy Ákoson, ezen a gyö­nyörű, de reménytelen, mert otthontalan szerelmen. no meg azon: vajon hol hálok aznap éjjel? Egyszer-egyszer már az is megfordult a fejemben, hogy ezt így nem bírom tovább, visszamegyek az anyósomék- hoz, Gondozási segélyre me­gyek, otthon maradok, ne­velem a kislányomat, elin­dítom a válópert — előbb- utóbb csak megszán vala­melyik hivatal, és kapok va­lahol lakást... Még maga Béla is erre agitált, hisz egyszer-egyszer megvárt az. intézet eJőtt, követelte, hogy adjak magyarázatot a visel­kedésemre, mondjam meg, ha valamivel megbántott, ő igyekszik jóvátenni — de miért dúlom fel az életét, s milyen jogon teszem tönkre a szüléiét f Erzsi vacsorát főz, az ikrek takarítanak A myoléves Kati »osztály­főnök« szeretne lenni. Iker­testvére, Lajoska bokszol és zongorázni tanul; Margit, aki most végezte a negyediket, testnevelő tanárnak készül Erzsi már választott ' magá­nak foglalkozást: a múlt hé­ten vgtte át a szakmunkás- bizonyítványát ott, ahol a szülei dolgoznak, a kaposvá­ri textilművekben. Huszár Lajoséknál min­denki pontosan ismeri fel­adatat. Az aznapi tennivaló­kat éppúgy, mint a távolab- biakat. Egy nagy családban nem is lehet másként — ezt vallják. .— Amikor anyu délutános, apu veszi át itthon a pa­rancsnokságot — újságolják, egymás szavába vágva az ik­rek. — Megbeszéli velünk, ki tisztítja ki a cipőket, kinek a feladata az ágyazás és ki segít a vacsorakészítésnél. Csak akkor nézhetjük meg az esti mesét a tévében, ha mindennel végeztünk és nincs rendetlenség a lakás­ban. Az édesanya huszonhárom éve dolgozik fonónőként a textilművekben — a három­éves gyermekgondozási se­gélyt leszámítva mindössze néhány hónap megszakítás- sai. Megpróbálkozott egy könnyebb munkakörrel is, de visszahúzta a szíve — és a régi munkatársak, akik ál­landóan kérdezgették a fér­jét: hol van, mit csinál, mi­kor jön vissza. Pedig nehéz a három műszak. Mégis vál­lalnia kellett: az éjszakai munkát jól megfizetik, ná­luk pedig helye van minden forintnak. Nem is beszélve az éjszakázás másik »elő­nyéről«: napközben el tudja intézni a bevásárlást, a mo­sást, a főzést és a takarítást. S hogy a legkevesebb ideje épp az alvásra, a i pihenésre jutott, arról nem- tartozik számadással senkinek. A családban mindenki sze­reti a zenét Erről tanúsko­dik a rengeteg hangszer, magnó és kazetta a lakásban. Látogatásunk délutánján épp- Korda György műsorát ké­szültek meghallgatni a szín­házban. Az egy szem fiú­gyermek mindenki kedvence; a holmiját nem tartja ugyan kifogástalanul rendben, a zongorához azonban szívesen odaül. Igaz, mióta vége a ta­nításnak, inkább a játszótér­re húzza a szíve — a bará­taihoz. A szülők azonban eb­ben is következetesek, a fiú az egyik szemére nem lát rendesen, úgy gondolták, amíg emberek lesznek, min­dig szívesen hallgatják a jó muzsikát, s tisztességesen meg lehet belőle élni. Ezt a családfő példája is bizonyítja. Gyerekkora óta több hangszeren játszik, s tagja egy-egy zenekarnak, amely lakodalmakba jár mu­zsikálni. Ha szerencsés idő­szakot fog ki, a fizetését meg tudja kétszerezni, s ez nem elhanyagolható összeg egy hattagú családnál. Általában ebből a pénzből fedezik az előre nem látható kiadáso­kat, tartják fenn a tizen­nyolc éves Wartburgot, és a gyerekek is »apu zsebéből pótolják« a fagyihoz, nya­lánkságokhoz hiányzó zseb­pénzüket. Megkérem a szülőket, ál­lítsanak össze egy rögtönzött családi költségvetést. Nem szükséges papír, írószer, ka­pásból sorolják: mennyi a bevétel, mik a kiadások. Lakbérre, világításra, fűtés­re és olyan apróbb dolgokra, mint az újságok, a biztosí­tás, általában 1500 forintot adnak ki havonta. Élelmisze­re költenek a legtöbbet, úgy négyezer forint körül. Ha együtt a család, csak a va­sárnapi ebédre elmegy agy ötszázas* Szerencsére ott él-----------------f—...........................­M ezőcsokonyán az idős nagy­mama, akit ugyan anyagilag támogatni kell, de nyolcszáz négyszögöles kertjében sok minden megterem, így alig kell pénzt kiadni zöldségfé­lére, baromfira. A hétvége­ket általában nála töltik; sok munkát ad a növények gondozása. Az öreg »jár­gány« elsősorban ezert Most még belefér az egész család — mondják nevetve —, nemsokára azonban már csak két fordulóval tud apu kiszállítani bennünket. — Mindig arra töreked­tünk — mondják a szülők, hogy gyerekeink ne szenved­jenek hiányt semmiben, ne érezzék azt, hogy mivel so­kan vagyunk, bármivel is kevesebbet kapnak, mint mások gyerekei. Sok munká­val, takarékossággal elértük, hogy valamennyi háztartási gépünk megvan, a lakásunk­ból nem hiányzik egyetlen fontos bútordarab sem. Per­sze szinte állandóan van va­lamilyen OTP-törlesztésünk, hiszen ekkora családban mindig van pótolni való. És sikerül valamit félretenni is: általában kétévenként elju­tunk külföldre. Huszárék legközelebbi ter­ve, hogy hosszú évek után ismét együtt nyaraljon az egész család. Ezt — eddig — mindössze egyszer sikerült megoldani. Úgy tervezik, hogy augusztusban, amikor az apróságok visszatérnek a parádsasvári gyermeküdü­lőből, a szülők és a nagy­lány fölutaznak eléjük a fő­városba, és három napot kö­zösen töltenek el. Megtekin­tik Budapest 'nevezetességeit, elmennek a cirkuszba, a vi­dámparkba. — Akkor majd mi látjuk vendégül anyuékat — mond­ják a gyerekek dicsekedve. — Hétszáz forintunk gyűlt össze a takarékban ... Lendvai József Melléküzemág és biztonság Termelőszövetkezeteinknél az utóbbi években egyre na­gyobb szerepet kap az alap- tevékenységen kívüli munka. Ez országos jelenség, de me­gyénkben különösen fontos, mivel a somogyi tsz-eknek csaknem a fele mostoha kö­rülmények, kedvezőtlen ter­mészeti feltételek között dol­gozik. Ma már senki sem tit­kolja, hogy a melléküzem­Volt pillanat, mondom, amikor úgy éreztem: nem bírom tovább, ás már-már hajlottam arra, hogy ma­gam is elhamarkodott lé­pésnek ítéljem váratlan ki­törésemet a Tatár-villából. De szerencsére még idején észbekaptam, mert eszembe jutott: a kilencszáz forintos gyermekgondozási segély­ből ugyan meg nem élek a kislányommal, s ha ott ma­radok lakni náluk, sokkal nehezebben bonyolítom le a válópert... Meg aztán: Ákost sem látom többé! Hisz az aztán végképp nem megy, hogy visszaköltözöm, házastársi jogon elveszem Belátói az egyik szobát, az anya jogán elveszem az anyósomtól Krisztit — de egy héten egyszer-kétszer átszolok neki : nem vállalná a gyereket néhány órára, drága mama; nekem ugyan­is el kell mennem, mert ta­lálkám van a szeretőmmel... Maradt tehát a* kínlódás, a bújdosás, a szétzilálódott élet. az a keserves lejtő, amelyen — éreztem ! — min­dig lejjebb és lejjebb csú­szom . .. Maradtak a két­ségbeesett telefonálgatások, hogy hol tagadnának be éj­jelre; maradt a szüntelen kialvatlanság, a rengeteg zűr körülöttem, az örökös ke,ses a munkahelyről. ( Folytatjuk) Szerencsére most már el- indult a folyamat, s a tár­sadalmi megítélés gyökere­sen megváltozott. Ezt jelzi a melléküzemág-vezetők első megyei tapasztalatcseréje is, melyet a kéthelyi termelő­szövetkezetben tartottak. — Az irányzat ezúttal tar­tós, nem átmeneti fellendü­lésről van szó — mondta be­vezetőjében Szűcs Imre, a Teszöv főmunkatársa —, ha­nem egy eddig ki nem hasz­nált lehetőség felismeréséről és kiaknázásáról. A megyék rangsorában nem foglalunk el előkelő helyet, de a mel­léktevékenység egyre gyor­sabban terjed, s a fejlődés üteme nagyobb, mint az or­szágos átlag. Halas Ernőné, a megyei tanács főelőadója az egyes üzemágak árképzési kérdé­seiről beszélt, Rózsa István, a tsz főágazatvezetője pe­dig bemutatta a kéthelyi melléküzemágakat. A tanács­kozás konzultációval zárult. A tapasztalatcserének foly­tatása lesz, a következő — már szakosodott — összejö­vetelt az év második felére tervezik. Gázsziinet ! Értesítjük t. gázfogyasztóinkat, hogy 1980. július 2-án 12-től 16 óráig Siófok város területén gázszünetet tartunk. Kérjük, hogy gázkészülékeiket elzárni szíveskedjenek. KÖGÁZ Siófoki Kirendeltség (043506) ág nyereségforintjai milyen jói jöhetnek az alaptevé­kenység fejlesztéséhez is. A melléktevékenység a hatvanas években még csak elszigetelt kezdeményezés volt, szélesebb körben a het­venes év tizedben kezdett ter­jedni. Fejlődése azonban nem volt egyenletes, s ennek oka a — sajnos hosszú ideig élő — kedvezőtlen társadal­mi megítélés volt. Sokan aranybányának vélték, amelyben a tsz munka nél­kül mesés jövedelmekre te­het szert. Akadt, ahol szor­galmazták, de leggyakrab­ban tiltó rendszabályokkal került szembe a próbálkozó termelőszövetkezet. Ennek következtében most újra ki kell építeni az iparvállala­tokhoz vezető hidakat. Nem arról van szó, hogy ezután búzatermesztés helyett gyárt­sanak iparcikkeket a téesz-ek. A melléktevékenység csu­pán eszköz, amely biztonsá­got ad a gazdálkodásnak. Folyamatos bevételt nyújt, amelyre számítani lehet ak­kor is, ha aszály van vagy a termést elveri a jég. Meg­oldja a szövetkezet foglal­koztatási gondjait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents