Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
Örömet amunkáliaii talál — Sohasem szerettem tétlenkedni. És ma, 77 évesen is, ezt vallom ... I Reggelenként végigjárja a telepet. Féltő gonddal néz minden virágot: a rózsákat, a dáliákat, a díszbokrokat, a Iákat S ha azt látja, hogy egyik-másik virágból hiányzik egy szál, bosszankodva mondja társainak meg Ba- Loffh Lajos telepvezetőnek: — Ha kérnének, szívesen adnék, csak ne vinnék titokban __ T óth János bácsi — „Tóth papa” — udvari munkás, kertész; az ő feladata a Kaposvári Húskombinát sántosi juhtelepének a szépítése. A gondozott virágok sora jelzi, hogy örömét leli a munkában. — Nemcsak ebben, hanem minden olyan munkában, amivel a hasznára lehetek másoknak. Nekem a munka, jelenti az életet. Soha nem szerettem tétlenkedni, és ma is ezt vallom ... Hetvenhét eszténdős. Nem sokkal a századforduló után, 1903 szeptemberében született Gige mellett, Cseperki- pusztán. ö is, mint mindén cselédfiú — urasági kocsis volt az apja — hamar munkába állt. — Hencsébe költöztünk, ott jártam ki a hat elemit. Aztán tizennégy esztendősen, gyenge fizikumom miatt urasági inasnak mentem. Tudja, milyen nehéz sorsom volt? Inaskodtcpn a Márffy uraságnál, gróf Festetichnél ; és amikor a kastélyban nem volt mit tenni, a kertészetbe fogtak be minket. Reggel hattól talpon álltam, sokszor késő éjszakáig. Három vénkisasszony, a gyerekek kiszolgálása; hát percnyi megállásom sem volt. Ha négyet szólt a csengő: az riasztott engem, s rohannom kellett, otthagyni reggelit, ebédet, mert várt a parancs. Este meg szinte mindennap kifőtt tészta volt a vacsora, de csak nekünk, és nem a gazdáék- nak ... Ki lehet maszek pizzasütő? Avagy: az elmaradt lehetőségek Gondozza a virágokat Tóth János sokat próbált munkásember. És sokat szenvedett. Szüleit korán elveszítette: apja az olasz fronton halt meg 1917-ben, édesanyja pedig 1922-ben villámcsapástól. Lad—Gyöngyöspuszta, a főváros, a pécsi bányák ... és még jó néhány helyen megfordult. Amikor a felszabadulás után a fiatal Márffy földbirtokos hívta vissza, nem ment: nem vállalta tovább a .megalázó inaskodást. Hogyan is mehetett volna, hiszen ő is tagja lett 1945- ben a kommunista pártnak, amely az egykori cselédeknek, nincstelen napszámosoknak, munkásoknak más életet akart? Ezért inkább állami gazdaságba ment dolgozni. Épp húsz esztendeje, hogy ide, a sántosi telepre helyezték, ahol akkor sertéseket hizlaltak. Ö a takarmánykeverő brigádnak lett a vezetője, s innen, ebből a beosztásából ment nyugdíjba — most már tizenhét esztendeje. Amikor tavaszodik, kiköltözik a telep szolgálati lakásába, s gondozza a virágokat, utána pedig 'szorgoskodik a lakás melletti kis konyhakertben. A felesége meghalt, három testvére közül a húga is eltávozott az élők sorából. Nővére, öccse él, Kaposváron lakik a leánya, a veje és az unokája. — Nagyon szeretem őket, de a várost azt nem. Szívesebben vagyok itt kint, ahol tudom, még munkámra is számítanak. Es tudják, hogy amit elvállaltam, becsülettel elvégzem ... A pártszervezet taggyűlésein rpindig ott van, s nem marad távol a szakszervezeti tanácskozásokról, oktatásról sém. Viszi magával a halló- készülékét, s figyel, és bizony nem egyszer, amikor fölösleges szószaporitást észlel, rászól a fiatalabbakra, hogy a lényeget mondják. — Itt mindenki tiszteli. Ezt szorgalmával, munkaszeretetével, a fiataloknak is becsületére váló helytállásával érdemelte ki — mondja róla Perczel Ferencné, a telep szakszervezeti főbizalnúja. Kicsi, törékeny termetű ember Tóth János. Hatvannégy éve kezdett dolgozni, és ma is a munkában leli oromét. A juhtelepen nyíló virágok gondozásában és a fákban, amelyek az ő keze- munkáját dicsérik. Szál ai László Hosszasan jártam a különböző hivatalokat, míg. választ kaptam a címben föltett kérdésre. Előszobáztam. vártam az illetékesre, vitatkoztam és érveltem, beszéltem a Kiosz megyei titkárával, a Kaposvári Városi Tanács termelés- ellátási és felügyeleti osztályának illetékeseivel, a válaszok mégsem nyugtattak meg. Természetesen a pizzasütés csak ürügy volt arra; hogy a vattacukor-készítés, iángos- és pecsenyesütés, sót a vendéglátás magánlehetőségei iránt érdeklődjem. . Mind között a vattacukor- készítés a legegyszerűbb, a legkönnyebb, s ehhez kell a legkisebb befektetés. A termelésfelügyeleti osztályon az egyik előadó megemlítette, hogy a múlt évben — gyors egymásutánban — tizenegyen kértek tőlük vattacukor-készítésre jogosítványt. De nem adtak egyiknek sem. Pedig a kockázat egyedül a maszeké, hiszen állami támogatás, ilyen' vállalkozáshoz nem adható. Miért nem kaptak mégsem engedélyt? Csak. Nem először találkozom a „csak’ -kai mint „közgazda- sági” kategóriával. Ez annak a szemleletnek a maradványa, amelyik a magániparost vagy -kereskedőt „csak” nyugati márkájú kocsiban tudta elképzelni, százasokat szórva. A következő kérdésem az volt, miért nincs maszek pecsenyesütő a piacon kívül, másutt a városban? A válasz: mert oincs rá igény. Meg büdös. Rontana a cáros- cepet. .Mellesleg a Munkás- •7r scJri retesüzern nem büdös, az illetékeseknek? Csak az ott lakóknak! Dr. Fűzi István termelésiéi ügyeleti osztályvezető szerint az áfész és a Zöldért pecsenyesütői megfelelő szinvonalon kielégíti« az igényeket. Es miért nincs a megyeszékhelyen magan- kisvendéglő? Dr. Fűzi István válasza: 1972 óta, mióta ő itt van, nem akadt vállalkozó, aki magánkisvendéglö nyitására vonatkozó engedélyért folyamodott volna. Arra gondoltam, ha a vattacukor. a Iángos és a pecsenye iránti ' igények kielégí- tettségi színvonalát olyan jól ismerik, talán a kisvendéglő nyitásának gondolatától húzódozó maszekok magatartásának okára is tudnak magyarázatot a termelésfelügyeleti osztályon. Tévedtem; nem tudtak. De dr. Fűzi István megnyugtatott, mondván: elképzelhető, hogy ha minden szükséges feltételnek eleget tevő, szakképzett, tőkeerős, tiszta múltú, erkölcsi bizonyítvánnyal és üzlethelyiséggel rendelkező jelentkező folyamodna a magán- kisvendéglő nyitásának engedélyéért, akkor a Kisosszal való konzultáció után megkapná az engedélyt. Számomra nagyon különös, hogy nyolc éven át nem akadt egyetlen maszek válOícsóbb étéi - több bevétet Már egy hónapja, hogy minden vasárnap Kaposváron a Kapos és a Park étteremben a szokásos étlap mellé még egy menükártyát tesznek a pincérek. Hatféle menü: a legváltozatosabb étkek szerepelnek a lapon. Válogathat mindenki kedve, ízlése és pénztárcája szerint... A Somogy megyei Vendéglátóipari Vállalat vasárnaponként harminc százalék engedményt ad a hat fogáshoz. Az erőlevesböl, sertésbordából, gombás burgonyából, káposztasalátából, vala-. mint kakaós krémesből álló hétvégi ebédért például a vendég eddig hatvan forintot fizetett — most ugyanezt megkapja negyvenkettőért. — Vajon megéri-e az ár- csökkentés a vendéglátóknak? — Pontosan egy évvel ezelőtt, 1979. július 23-án emelték országosan az árakat a vendéglátó egységekben. — mondja Varga József, a Kapos étterem üzletvezetője. — Az „eredmény”? Üresen tátongó asztalok, vendég sehol; még a rendszeresen hozzánk járók is elmaradtak. . Addig sok család a vasárnapot nem főzésre, sütésre, mosogatásra használta föl, hanem elment egy étterembe és megebédelt Mindez megszűnt. S akkor jött az ötlet: legalább vasárnap megpróbálnak olyan ételeket adni, amelyek kiadósak, ízletesek, és — főként — nem drágák. — Hogy megéri-e? Eleinte inkább legyen kevesebb a bevétel, de növekedjék a forgalom ... Az első nap har38. »Mindjárt megkeresem őket!« — mondtam kelletlenül, és mentem ki, a konyhába. Nagyon nem szerettem most egyedül hagyni őket. Ákos csak fecseg, fecseg, bele a vakvilágha — és ez az asszony nagyon skos asszony! Csak rá kell nézni : fél szóból is ért ! Veszélyes ellenfél. „Ne fáradj, kedvesem! — hallottam most bentről az asszony hangját. •— Ügyis csak pár pillanatra ugrottam föl, már megyek is . . . Ilyen- Kor nem szabad zavarni!” De én már csörömpöltem is be a tálcával, Ákos meg időközben előkeresett egy üveg bort, zsebéből előhalászta a dugóhúzós bicskáját, s már pukkant is a palack nyaka, és ömlött a bor a három pohárba. S ő még mindig a fejét csóválta: „De hogy csak most mondod ... Tessék parancsolni! kínálta Szalóknét, s a maga poharát magasba emelte. — Kedves egészségére!” „Egészségére!” — mondtam én is, de az asszony kijavított. „Egészségedre! És a lakásra! Es a boldogságotokra r A tietekre is! — mondtam magamban nagylelkűen, és isten bizony, őszintén gondoltam. Hiszen igazán hálás voltam ennek az asszonynak; nagy jót tett velem. Igaz, ez kölcsönös: ő is hálás lehet nekem ‘— nem is tudja, ' mennyire hálás! Ne is tudja meg soha! Es Ákos, az én drága Ákosom, ez a született hülye férfi, megint töltött, és újfent csak rajongott, áradozott: „Azt egyszerűen nem tetszik elképzelni, "hogy milyen jót tetszett velünk tenni! — Fölhajtotta a bort, és nevetett, nevetett. — Szavamra mondom, én néha megcsípem magam, hogy nem álmodtam-e az egészet! — Körülnézett. — Egy ilyen paradicsomi lakás! — Magához húzott, átölelt. — És egy ilyen feleség! Egyszerre! Egy napon! — A vendégnek is újra 'öltött. — Ha nem velem tör- enik, hát egyszerűen nem úszem el! Egészségére!” Koccintottak — s nekem mindjárt megint összeránriult a gyomrom, mert újra csak veszélyzónák felé eveztünk. Az asszony ugyanis ivott egy kortyot, letette poharát, megkérdezte: „Es mióta ismerik egymást?” „O — legyintett Ákos —, legalább tizenöt éve, ha nem annál is több... Együtt gyerekeskedtünk, egy utcában laktunk, egy iskolába jártunk”. „Ne mondja! — csodálkozott rá a vendeg. Milyen romantikus !... Ilyen szerelmi regényt manapság ritkán hall az ember .. „így igaz! — ragyogott a jó fiú. — Persze, azért mi is elég nagy kerülőkkel jutottunk el egymásig ...” De milyenekkel! — mondtam magamban. — Ha te azt végesvégig ismernéd! „Es bevallom — vigyoro- dott el az én nagyokosom, nyilván, mert ó is hálálkodni akart a lakásért —, bizony, csak akkor kezdtünk '■eménykedni és komolyabban is tervezgetni, amikor a kedves férje megígérte Jutkámnak, hogy beszél majd önnel... Es Jutkám csak akkor merte megindítani a válópert, amikor ön is bíztatta erre... De hogy alig egy év alatt minden elintéződik. és ilyen gyosan meglesz a lakás, ezt egyszerűen nem is mertük volna álmodni! Az isten is áldja meg az ilyen tanácsi dolgozókat!” „Igen — mosolygott az asz- szy^iy —, hisz ahogy ahnas idején Jutkának megígértem mindent elkövettem. ami csak lehetséges volt, .1” Ákos még mindig úgy érezhette, nem törlesztett eleget, mert megint fölemelte poharát, s ünnepélyesen így szólt: „Soha nem fogjuk elfelejteni! Kedves egészségére! Az ünnepi vjgyor már szinte a füléig ért. — És a drága Szalók elvtárs egészségére! Hogy ő is milyen aranyos egy ember, az egyszerűen elmondhatatlan r Szalókné szeme megrebbent. „Ismeri a férjemet?” — kérdezte meglepetten. Uramisten, add, hogy csak most, ne lefetyeljen. „O! — fénylett föl megint a drágám arca —, ilyen főnök egyszerűen nincs! Ahogy önnél asszonyom, közbenjárt ... Ahogy a kocsit elintézte! Ahogy az intézeti kölcsönt kijárta. — Gyöngéden rám mosolygott. — És ahogy már szinte a legelső napon felugrott, hogy megnezze a kis munkatársa és pártfo- goltja lakását! Én esküszöm önnek, drága asszonyom, hogy még egy ilyen fonok az egész béketáborban nincsen!” Pilláim szűrője alól az asz- szony arcát figyeltem: egv pillanat alatt halottsápadt lett. Szárazon nyelt néhányat;-aztán körülnézett, s té- tonván megkérdezte: „A férjem... itt volt?” Ereztem, hogy tekintetemet keresi, de én az asztalt néztem merőn, és jól tudtam megint a hajamig vörös az arcom. (Folytatjuk) minchét menüt adtunk el, a második alkalommal negyvenötöt, a múlt vasárnap pedig már többfet, mint százat ... S mindig odamegyünk a vendéghez: érdeklődünk: mit szólnak az újfajta vasárnapi étkezéshez, ízlik-e az ebéd, nem találják-e még mindig drágának. Jó véleményt hallottunk, s egyre többen jönnek a hétvégén éthordóval, hogy innen vigyék haza a kosztot. A forgalom majd ősszel lendül föl, mert még sokan nyaralnak; de ha visszajönnek, bizonyára örömmel fogadják a kezdeményezést. — Hogyan alkalmazkodott az étterem konyhája? — Végre ki tudjuk használni a kapacitását. Nem „álldogálunk” fölöslegesen vasárnaponként; az a dolgozóknak sem volt jó. A nagyobb forgalom mellett a jutalékuk is magasabb, tehát az árcsökkentéssel végeredményben mindenki jól járt. — Az egyéb ételek ára még így is meglehetősen borsos ... — A hétköznapi menüt is az eladási. árnál tizenöt százalékkal olcsóbban kapja a vendég, ezenkívül — újabb rendelkezésig — más változtatásra nincs mód. Egyelőre a vasárnapi árcsökkentés is nagy előrelépést jelent a vállalatnál. A. A. talkózó sem a vendéglátás nemes' feladatara Kaposváron, amikor a szomszéd városokban egymás után nyíltak a ma egyértelműen dicsért kisvendéglők. Biztosan nem erle meg senkinek. A balatoni kéthónapos szezon megérte. az egész éves. kiegyensúlyozott forgalom nem. Az állami vendéglátó vállalatok is oly magas színvonalon látják el feladatukat városunkban. hogy mellettük bizonyara fölkopna a maszek álla , -. Vagy mégsem? Ügy érzem, egy olyan vita tanúi vagyunk, ami a háztáji mező- gazdasági termek s körűi is hosszú ideig folyt. Az a „vita” lezárult, és a statisztikában bárki utánanézhet: a sertés- és szarvasmarha- állomány, a baromfi, a tojás, a zöldsteg és gyümölcs hány százaléka származik onnan. A magánkisiparosok szolgáltató tevékenysége és az állami szektor közötti különbségről ki-ki véleményt alkothat. A mesterek munkájához ma már a minőség képzete társul. Van azonban még néhány „fehér folt”. Elsősorban az úgynevezett „második gazdaság” területén, nevezetesen a lakásépítésnél. Itt a hétvégi, „svarc” falazások azért érik meg á kontároknak és az építtetőknek, mert egyszerűen nincs más lehetőség. Még nem hal- Tottam olyanról, hogy erős kőműves és szakszerelőbrigádokkal rendelkező, kisebb építőipari ktsz-ek ..kulcsrakész” családi házak építését vállalták volna. Pedig egyre több az OTP-köl- csönös, magánerős családi- ház-építés. Az állami és a szövetkezeti szervezetek azonban csak állnak, és várnak. A nagyok külföldi munkalehetőségekben reménykednek — most, amikor az építőipari exportpiacokon hihetetlenül erős a verseny és számukra csak a legbizonytalanabb, leggyöngébb piacok jöhetnek számításba; a kicsik pedig a csodában, de legalábbis egy jó tanácsi megrendelésben... Az előrelátás nemcsak e téren hiányzik. Több milliárdos exportüzem készült el, a legmodernebb gépekkel, komplex árufeldolgozásra fölszerelve. Miben gondolkoztunk eddig? Főtermékekben. A tovább hasznosítható hulladék anyagok a szemétre kerültek. A gazdaság egyéb szektoraiban azonban sokszor égető szükség volt « másutt kidolgozott hulladékból nyerhető termékekre, így behozták — drága tőkésimportból. Komplex termelésre beállított gyárunkban is előállítanak ilyen fontos — hulladék anyagból származó —, importhelyettesítő terméket. Hónapok óta. De nem lehet eladni, mert az illetékes főhatóságok engedélyezése hiányzik még. Ez épp most van folyamatban. Addig raktárra termelnek ... A magyar gazdaságban még mindig csak a maszekok ismerik az elmaradt haszon fogalmat. u Felvételre keresünk TITKÁRNŐT, ANYAGKÖNYVELŐT és MUNKAHELYI VEZETŐT Érettségi képesítés, szakmai gyakorlat szükséges. Jelentkezés: részletes önéletrajz leadásával, 047110. számra a Magyar Hirdető Somogy megyei Központjába, Kaposvár, Kossuth Lajos u. 15., kérjük. (047110)
