Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-26 / 174. szám
Változó élet, erősödő barátság ősszel lesz két esztendeje. hogy megtartották a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének Vili. kongresszusát. Előtte néhány nappal, a Darány melletti Laka-telki szőlőben beszélgettem az egyik küldöttel , Vertkovci Lászlóval, a tótújfalui Dráva menti Termelőszövetkezet üzemi pártvezetőségének titkárával. Fölidézte esz itteni négy községben — Lakócsán, Tótújfaluban, Potonyban és Szentborbáson — élő délszlávok múltját, jelenét, örömeit, gondjait. Igaz, csak 35 éves, de szülei, nagyszülei meg az itt élő idős emberek elbeszélése alapján tudja, mekkora a változás. — Ez itt az országban a legnagyobb összefüggő település, ahol délszláv nemzetiségek élnek. A múltban nyelvünket hivatalosan nem használhattuk, nemzetiségi hagyományainkat, kultúránkat nem ápolhattuk. Családi összejöveteleken meg a prélóban — a kukorica vagy a tollfosztáshoz hasonló összejövetel — csendültek föl a régi dalok. Ma gondjaink ellenére összehasonlíthatatlanul más itt az élet. Barátságban, egyetértésben élünk a magyarokkal, közösen dolgozunk, kulturálódunk, s ez azt hiszem, mindent kifejez.» Megváltozott a Dráva mente arculata. Új házak épültek — és épülnek — sorban, és igen sok családnak van személygépkocsija. Vertkovci László szívesen emlékszik vissza a két évvel ezelőtti kongresszusra ; arról is beszél, rrii történt azóta és mi mindent szeretnének még elérni. — A legteljesebben érvényesülnek az alkotmányos jogok, a szerbek és horvátok mindenkivel azonos értékű állampolgárok: ez volt a kongresszus legfontosabb megállapítása. A kongresz- szus anyanyelvűnk és nemzetiségi -kultúránk, hagyományaink következetes á polását határozta meg legfontosabb feladatául, s úgy, hogy már óvodáskorban kezdjük el... Képzelt, nyelvünket jól beszélő óvónők foglalkoznak az apróságokkal. Tavaly ősszel Lakócsán egy újabb óvodai csoport kezdte- meg működését. és ma már minden gyermek járhat óvodába. Vertkovci László nemcsak az eredményekről szól: — Gondok? Azok ií vannak. És ezeken szövetségünk segítségével sem tudtunk méd változtatni. Az I iskolában1 a nyelvi és a körnve- zetvédelmi oktatást nem tudtuk megoldani, nincs szerb-horvát nyelven beszélő pedagógus, művelődési- otthon-vezető. Pedig a főiskolát sokan elvégzik: ők azonban elmennek idegen- vezetőnek, tolmácsnak és más területekre. Az iparosodó környék: Barcs, Szigetvár, Pécs szintén, vonzza az embereket, i Az utóbbi tíz évben háromszázzal csökkent e községek' lakóinak a száma. Talán ha építenének pedagógus-szolgálati lakásokat, megoldódhatna ez a gond. S a romos lakó- csai művelődési ház helyére kellene egy másik — vagy ezt felújítani —, mert az is nehezíti kultúránk ápolását. Vertkovci László beszélgetésünket e szavakkal fejezi be: — Az itt élő nemzetiségiek is igen nagy érdeklődéssel várták a XII. pártkongresszus határozatait. S örömmel tapasztaltuk, hogy megerősödött annak a politikának a folytatása, amely korábban elősegítette életünk tartalmas változását. Igen sokat vállal magára a hagyományok ápolásából az itt tevékenykedő Dráva Délszláv Együttes. Most új művészeti vezetőt kaptak Vidákovics Andrásnak, a Mecsek Együttes művészeti vezetőjének személyében. Rendszeresen járják a községeket, az országot és a szomszédos Jugoszláviát ha- gvományőrző-ápoló műsoraikkal. Most Verőcéről volt náluk együttes, ők szeptemberben viszonozzák a látogatást. S nagyon készülnek augusztus 20-ra, a lakócsai nemzetiségi találkozóra. Föllép majd a Zengővárkonyi Együttes, a barcsi Boróka, s jönnek művészeti csoportok Gyurgyevácról is. E találkozón is változó életükről, a Diává menti emberek sorsáról kívánnak számot adni. Szalai László in •«t 1— \ VZ < oc < oa Másfél szoba összkomfort "No persze — mondta mereven. — Tudom, nem a legjobbkor jöttem. De ha megengedi, valamiről informálódni szeretnék.« A gyomromba megint be- leváiyt az érriely; most már az egész lakás, sőt az egész emelet hullámzott velem. ! "Parancsoljon!« — mondtam szertartásosan, és , vártam, hogy rámomlik az ég. , De nem; ő is kínlódott, küszködött magával. Vett ugyan egy nagy lélegzetet, hogy belekezd a mondókájábáidé aztán elillanhatott a metsze, mert csupán annyit kérdezett : "Simán ment minden?« "A lehető legsimábban — villantottam rá megint; egy diplomáciai mosolyt, aztán gyorsan egy másikat, személyesebbet — Hála önnek!« *és! Végre a magaméban!« Rám nézett, aztán bólintott, és nagy nyomatékkai azt mondta: "Igen. Az ember ragaszkodik ahhoz, ami az övéS< Azt hiszem, jól érzem, s már akkor jól éreztem: a célzás félreérthetetlen volt. De ha célozgatsz, drágám, én is tudok célozni ! Most én néztem a szemébe, és én nyomtam meg minden szót: "Persze. De ezt csak akkor érti meg az ember, ha neki is van már valamije! — A szoba ajtajához léptem, kinyitottam. Ákos egy létra tetején állt, és a csü'lárt szerelte. — A férjem! — mutattam rá mosolyogva. — Tegnapelőtt esküdtünk. Tízkor az esküvő, tizenegykor a beköltözés .. .« Emberi arcon én ilyen boldogságot ritkán láttam, mint most ezén az asszonyén, ahogy a sok cuac közt sietve odabotorkált hozzám, és átölelt, megcsókolt. "Gratulálok, kedvesem!« "Köszönöm!« Ákos is észrevette végre a félhomályban a vendéget, abbahagyta a kopácsolást, lekászálódott a létráról, odalépett hozzánk. "Kezét csókolom. Csató Ákos vagyok«. "Szalókné — mondta az asszony, még mindig boldog mosollyal. — ör vendek. És magának is szívből, szívből kívánok minden jót! Hallom, tegnapelőtt esküdtek.« Némán biccentett. "Öntői a lakás — folytattam, szinte hadarva. — Sza- lók elvtárstól az engedély a kis intézeti furgonra ... — Ott álltunk a konyhaajtóban, könämuUtUjiL — Isüsm mÁkoskám is ragyogott, boldogan, teli szájjal, mint az ifjú férjek, esküvő után egykét nappal . . . Még meg is hajóit, amit pedig máskor nemigen tesz. "Kotezonjük szépe*»'.« Tsz esztendő — két anyanyelv „Tudok egy magyar fiút...” Évfordulót ünnepel ezekben a napokban a Magyarok Világszövetsége. Tíz esztendeje valósult meg először Nagy Károlynak, a New Yersey egyetem tanárának nagyszerű ötlete, egy évtizede kezdődtek az anyanyelvi tanfolyamok a külföldre szakadt magyarok gyermekei számára Kanadában és az Egyesült Államokban, az NSZK-ban és Ausztriában, Sárospatakon és a Balaton partján. 1959 óta toboroz kis- és nagydiákokat táborainkba a Szülőföldünk rádióadója, az Amerikai Magyar Szó, ezenkívül az ó- és az újvilág számos napi- és Jie- tilapja. A hírverés eredményeként százával .érkeztek a gyerekek a zamárdi és a fo- nyódi gyermeküdülőkbe, a fonyódligeti SZÓT Építők- üdülőbe nemcsak Európából és Észak-Amerikából, hanem Ausztráliából, Brazüiából, Venezuelából is. Látogatásunk napján Fo- nyódligeten kéttucatnyi amerikai és hatvan burgenlandi gyermek készül a jubileum megünneplésére, az osztrák nagykövet fogadására. A felkészülést Molnár Gyuláné, a Magyarok Világszövetségének oktatásért felelős Szak- felügyelője irányítja. Nemrégiben tért vissza az Egyesült Államokból, ahol egy általános iskola tanára volt hosszú ideig, frissek hát az élmények. Az újságíró első kérdése: milyen eredményeket értünk el odakint? — Louisianában a közvélemény, a sajtó és a hivatalos szervek nagy rokonszenvvel fogadták kezdeményezésünket. Csodálkoztak azon a nyitottságon, szellemi szomjúságon, amellyel az európai kultúrát befogadták. Magam egy "vegyes« — angol, francia és magyar — nyelvű iskolában tanítottam, eisösorAntunk, néztük, egymást. Az asszony aztán körülnézett, s nyilván, hogy mondjon valamit, megkérdezte: "És a kislány? Mondd, * drágám, vele mi lesz?« Ettől a tegezéstől most megint zavarba jöttem, de akkorába, hogy éreztem: fülig pirulok. "Egyelőre még néhány hétig az anyósoméknál marad, amíg végleg elrendeződünk... — dadogtam, és boldog voltam, mert hirtelen eszembejutott, mivel adhatom okát a pirulásnak: — És hát a mézeshetek...« "Persze!« — mosolygott cinkos megértéssel, míg. én vad hitvesi csókkal forrtam rá a meglepett Ákos szájá- ' ra. ■ t~ "Aztán idejön hozzánk — bontakoztam ki szemérmesen a tüzes ifjú férj karjából, s a kis szobába nyíló ajtóhoz léptem. — Ez lesz az ő szobája!« Az én Ákosom — istenem, csak ne jártássá sokat a száját, fohászkodtam magamban — elvigyorodott. "Egyelőre az övé! Aztán a két gyereké!« Az asszony elégedetten bólogatott. "Azért! Mert a lakáskiutalás csak úgy érvényes: a gyerekkel!« Ákos, az én észkombájnnak igazán nem mondható Ákosom meglepve nézett rá. "A kartársnő a tanácstól jött?« Rá kellett yolna hagynom, most már tudom. Hisz végeredményben ráhibázott. De én, az ostoba fejemmel, udvarias akartam lenni, mert úgv éreztem : azzal, hogy a aé • t»aéc»tol jött, m » inban magyar szülők gyermekeit, de — és ez általában jellemző — szép számmal voltak tanítványaim között angol nyelvű fehérek és feketék is.- Különlegesen nagy hatást tett rájuk a magyar mesevilág, amely — amint a mese társadalmi alapjául szolgáló feudalizmus is — teljesen idegen az amerikai történelemtől és kultúrától. Népünk művészetének megismertetése természetesen hazai tanfolyamaink programjából sem maradhat ki. Az Ausztriából érkezett gyerekek rögtön bizonyítják is a tanárnő érveit. Krisztián hibátlanul idézi Petőfi Falu végén kurta kocsma című versét és egy Weöres Sándor-költeményt. Jutka, bár apja és anyja német származású, kifogástalan magyarsággal citálja a szép Hrúz Mária tyúkjáról írott sorokat, Jóska pedig Piroskáról és a farkasról mond mesét: a szövegben csak hébe-hóba fordul elő egy- egy német fordulat tükörfordítása. Kiváltképpen az úgy— A most hallott fogyatékosságok mellett sokat kell vesződnünk a magyar nyelvtan olyan sajátosságainak megtanításával, mint a ragok használata a főnevek végén — tudjuk, a németek rag helyett elöljáró,szót használnak —, az Amerikából jött gyerekek pedig a tegezést és a magázást különböztetik meg nehezen — mondja Major Józsefné nyelvtanár. — S ahány "második« anya- nyelv, annyiféle irányító tanmenetet, feladatlap-kollekciót kellett szerkesztenünk. A tesztlapokon bizony tu- calszámra kell a kicsinyeknek behelyettesíteniük a ragokat és a jeleket, s képzőket találniuk egy-egy szokás még nincs egészen megfizetve ... És én voltam, azzal a híres eszemmel én magam, aki a beszélgetés sajkáját a veszélyes vizekre löktem ! "Ugyan, szívem! — ragyogtam rá Ákosra, majd az asszonyra — ugyan! A hölgy azi akinek a lakást köszönhetjük! Nem hallottad a nevét ? Szalók Miklósaié!« Ó, én ostoba! Mert Ákost mostantól egyszerűen kicserélték. Talán a lelkifurdalás dolgozhatott benne, hisz mindig is lepráz- ta Miklóst, féltékenykedett rá, jeleneteket rendezett — micsoda izgalmakat okozott például azzal, hogy rendszeresen leselkedett . utánunk! —, rágta a fülem, hogy ne higgyek neki, biztosan nem is beszélt a feleségével; csak azért szövegel a lakásmesével, hogy lefektessen! Bízzam rá, ismeri ( ő a férfiakat, kivált az ilyen vén kecskéket, akik másképp már nem jutnak nöhö'j, csak ba megetetik valami albérleti dumával ... No : és ebben a Sza- lókék eszeágában — sincs lakásban szereli ő most lázasan a csillárt, és fogad látogatókat ... Tulajdonképp megértettem, hogy ilyen fölfűtött, hisz alapjában becsületes gyerek. Hozzámentem volna különben?! "Szálókné elvtársnő? — kérdezte átszellemültem — És ezt csak most mondod?! — S már ugrott is egy fölfordított székért, talpára billentette, vitte az asszonynak: — Ide, ide tessék! Parancsoljon helyet foglalni! — Rám nézett. — Kis csillagom: hol Mólom a poharakat?« (íeiVtatjWcj tőhöz; Az. értés szintjét eldöntendő, a válaszadás készségét megválaszolandó kérdésekkel vizsgálják. A legkeményebb dió mégis a szavak helyes alkalmazása a különböző helyzetekben. A kanadai Winnipegből érkezett Kati suta szellemességgel felel a kérdésre: magyar vagy amerikai sráchoz ménnél szívesebben feleségül? "Tudok egy magyar fiút Amerikában.« A tanárnő azonnal javít: ismerek egy magyar fiút! S a kislány — mert először van igazi anyanyelvi környezetben — visz- szafordítja a mondatot: I know a boy .... A nyelvtanulási vágy mélyen gyakran — bármilyen furcsa — a szégyenérzet munkál, A burgenlandi Barbara is ezt fogalmazza meg, Jama tos magyarsággal : "Lesül a képemről a bőr, mert nem tudok jól a szüleim nyelvén.« Gyöngyit az amerikai függetlenségi háború hősének. Kovács Mihály eze- redesenek a története ösztönözte arra, hogy Illinoisból az óhazába repüljön. Mások az — állítólag — kitűnő magyar palacsintákért térnek vissza évről évre. Különböző az indíték, amint Szabó Andorné nyelvtanár és táborvezető szerint a pedagógiai eljárásoknak is eltérőek- nek kell lenniük. Nem volt mese: ha egyszer elhatároztak, hogy szomjasak, akkor szomjasak is. Azt a kilencven forintot "játszod« összedobta a brigád. Az ám, csakhogy a »testületi döntést« a nyitott ajtó mikrofonként közvetítette a té- eszmunkahely másik szobájába. Ahol — balsors! — épp ott tartózkodott az elnök is. Nyuszilabú brigádtagunk tehát elindult a bolt irányába — a hőn óhajtott nyakolajozóért. Nem is sejtette, hogy »díszkíséretet« kapott: az elnök ott lépdelt a nyomában. Míg a sorukra vártak a kereskedelem e helyi szentélyében, az elnök megszólította "Nyuszi pajtást«: — Hogyan kerültél ide munkaidőben, egypajtás? — ... Az úgy volt... Elnök, az úgy volt. hogy ... Igen, az úgy volt, hogy nem tudtam megreggelizni. Olyan éhség fogott el, mint ama hét szűk esztendőbélieket, hogy a nyű essen a gyomromba! Jöttem egy kis ezt-azt venni. — Jól van, egypajtás. Segítek én neked, várj! Azzal az elnök konzervet, kenyeret, sót, paprikát, felvágottat bepakoltat egy nagy zacskóba. Pont kilencven forintért. — Aztán jóétvágyai, egypajtás! A Duna deltájában rövidesen új román város épül, amelynek legtöbb épületét napenergiával fogják fűteni. A Román Energetikai Intézet adatai szerint Románia éves "napenergia-potenciálja« akkora energiával egyenlő, amely 10 millió tonna hagyományos üzemanyagból nyerhető. Csak azokat a területeket vették számításba, ahol a napsütéses órák száma évente legalább 1900. A napenergiát a népgazdaság szamo« területe» fog— Az európaiak könnyedén hozzászoknak a környezethez, a szokásokhoz, ám az amerikaiakkal lényegesen többet kell foglalkoznunk. Nem ismerik a játékok, a ■könyvek, az írószerek értékét, gyakran felelőtlenül eldobják őket, amiért persze aligha tehetnénk szemrehányást, hiszen ez a könnyelműség az életmódjukból fakad. Az európaiaknak nem újdonság az úgynevezett cselekedve-tanulás, a rajzolás, festés, színezés, barkácsolás. Az amerikaiak azonban elcsodálkoznak, amikor -bütykölésre« noszogatjuk őket. Később megkedvelik a fúrást-faragást, s már maguk kérnek munkát. Az amerikai kislányok hímezni tanulnak ezekben a napokban, a burgenlandi Szilvia pedig — ünnepségre készülve —. tökéletes kiejtéssel és intonációval idézi Petőfi Füstbe ment terv című versét. A magyarok Világszövetségének tízesztendei anya- nyelv-népszerűsitő munkájához nem illik ez a cím. Sőt: tevékenységük nemcsak kulturális, hanem diplomáciai sikert is hozott. Lányai László burgenlandi pedagógus, a fonyódligeti tábor egyik szellemi atyja elmondja: a szép osztrák tartomány minden óvodájában, általános és kereskedelmi iskolájában bevezetik 1981 őszétől a magyar nyelv tanítását. S a fonyódligeti üdülőbe már most többen jelentkeztek a következő nyárra, mint ahány gyermeket a szép intézmény fogadni képes. Lengyel András S mennek, mendegélnek visszafelé, a téeszmnnkahely irányába. Annyi szomorú embert az elnök csak temetésen látott, mint a brigádot, amikor »Nyuszi pajtás« kibontotta azt a sok finom ennivalót ... Más. A társfalu italboltja megtelik fizetésnapon. Elnökünk éppen arra jár aznap délután. Szomjas. Munkaidőben azonban nem iszik, csak üdítőitalt. Kólát kér. Hozzák is a jaffát. Hozzák, de »kísérőként« letesznek még eleje egy, kettő, három, négy, öt... Ajaj, hét üveg sört is. — Ezt nem rendeltem. — Mások rendelték magának, elnök elvtárs. — Az más. Kiitta a jakfáját, szemrevételezte a >>kellemes« társaságot, majd fizetés után az ajtó felé indult. — A sör, elnök... ! — Ki van fizetve, te mondtad. Akik fizették, igyák, mert kihűl! Azzal ment. De másnap behívatott néhány embert. >»Elbeszélgetésre.« Azokat, akik a hónap közepén már előlegért jelentkeznek. Mert a téeszelnök — noha ilyen képesítése nincs — pedagógus is. jak alkalmazni. Az építőipari szárítókemencéktől kezdve a lakóházak fűtőberendezéséig. Idén ilyen fűtőberendezéssel -látják el a Feketetenger partján levő "Neptun« üdülőkomplexumot, a következő öt évben pedig az ország ipara körülbelül 50 ezer hasonló berendezést ál- t elő SOMOGYI NÉPLAP Pálinkakedvelő nyuszi L. L. Dolgozik a napfény
