Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-24 / 172. szám
A próbatétel nyara Több mint nyolc»onki- lencezer hektáros kalászos gabonát kell betakarítani mezőgazdasági üzemeinknek. Ennek döntő része, több mint hatvankilencezer hektár a búza, a jövő évi kenyerünk. Az ígéretes termés aratását a különösen zord, esős idő következtében jó kéthetes késéssel, a múlt hét második felében kezdhették meg gazdaságaink, de azóta is alig volt olyan nap, amikor teljes műszakban dolgozhattak a kombájnok. Van olyan gazdaság, ahol most, július utolsó hetében még mindig nem tudták megkezdeni a búzaaratást Voltak nehéz nyaraink, de ez a mostani embert, gépet idegeket próbára tevő, különösen gondterhes nyál. Mikor jár jól a kombájnos? Az idei megkésett aratásnál — vagy még találóbb kifejezéssel: termésmentésnél — kétszeresen is fontos, hogy mihamarabb, veszteség nélkül a tárolókba kerüljön a szem. Hogyan szolgálja ezt a célt az aratók bérezése? ' A csokonyavisontai tsz- ben a kombájnosok teljes egészében a learatott tonnák alapján számított teljesítménybért kapnak. Emellett külön prémiumot tűztek ki a minőségi munka ösztönzésére. Az utóbbi a kombájnos összes keresetének mintegy 10—15 százalékát teszi ki. Fölvetődhet a kérdés: nem mond-e le a kombájnos a tíz százalékról, csakhogy növelhesse a »kilencvenet«? A tsz elnöke szerint semmiképp, hiszen ugyanannyian Hűsítő helyett forró tea Csak se egyenletes ütemben haladó gépóriások, a nyomukban tüskésre borotvált tarlóra hulló szalma idézi az aratást. Az időjárás késő őszre emlékeztet Orkánszerű, hideg, metsző szél süvölt a tábla fölött, tépi, eibálja, kuszálja a még mindig álló gabonát Fölhajtott gallérú, bokáig érő vastag viharkabátban toporog a gépcsoport vezető, Rábai Já- * nos, a Siófoki Állami Gazdaság egyik Siójut alatti tábláján. Hol vannak azok a “-régi szép«, porfelhőbe burkolózó, verítékes aratások?! Amikor a vízhordó fiú alig győzött rohangászni az emyhet adó vízzel ? ! ♦ — Igaz, aimi igaz, most inkább a forró tea kellene ! Rábai János a sok aratást megélt ember bölcsességével sorolja, mikor volt az ideihez hasonló, kegyetlenül zord nyár. — De nincs mese. csinálni kell. Ezerháromszáz hektár aratnivalónk van a gazdaságban, megy mind a kilenc gépünk. A dőlt gabona, a szélvihar lassabb ütemet diktál a kombájnoknak. A gépcsoportvezető vizsgálja a tarlót. — Fölszereltük a kalászemelőket. Szépen dolgoznak a fiúk, tiszta munkát végeznek. Ami ezúttal azt jelenti, hogy ügyelnek minden szemre, ami megtermett Itt ezen a hat hektáros táblán négy gép forog. — Egy óra alatt eltüntetjük ... Aztán mennek a következőre. — Muszáj sietni. Eddig összesen egy olyan napunk volt amikor reggeltől estig dolgozhattunk. Tizenkilencedikén. Most már jön elő a gyom, .versenyt kell futni az idővel. Kora reggel leápolják a gépeket, és hatkor indulnak. Ha menni lehet, a gép nem állhat egy órát sem, minden két kombájnhoz beosztottak egy segédvezetőt. Villog az E—516-os tetején a lámpa, teherautó kanyarodik mellé és zúdul a szem. Felhőpamacsokat görget az orkánszerű szél. Folyik a küzdelem. ellenőrzik a szórást, vagy a tarlómagasságot, ahányan aratnak. Különben sem kockáztatná egyik ember sem — társai előtt — szakmai becsületét. i Ügy látszik, ebben nem volt egészen biztos a topo- nári tsz elnöke. „A teljesítménybéres kombájnos fő érdeke, hogy a »pedált nyomja«. Hogy a »sietségből« fakadó veszteségeket elkerüljük, visszatértünk az órabérre.” A homokszentgyörgyi tsz- ben éveken át a legvitatottabb kérdés volt a kombájnosok bére. Tudni keli, hogy a gazdaság adottságai folytán a táblák termésátlaga igen különböző: vannak 70 mázsás hozamú területek, és olyanok is, ahol 7—8 mázsa az átlag. Mennyiségi bér mellett érthetően zúgolódott az az ember, akinek utóbbi terület jutott. A gazdaság átmérője több mint 20 kilométer, óhatatlanul sok idő megy el tehát a gépek vonulására. Egy ideig célszerűnek látszott az órabér és a teljesítménybér kombinálása, ez is sok vitára adott azonban okot. Az egyszerű órabér sem hozott megoldást, hiszen a jó táblákban maguk a kombájnosok próbálták szorgalmazni a teljesítménybért. Végre sikerült egy objektiv, valamennyi körülményt. számba vevő megoldást találni. Az Aranyhomok kom- bàjnœai, üzemóra, illetve nagyobbrészt motorteljesítmény-arányos üzemóra alapján kapják a bérüket. Ilyen teljesítményarányos üzemóraszámláló műszert 9 gépükbe . szereltek. Ez egyfajta »taxióra«, amely vonuláskor, gyönge és jó táblában egyaránt számol, a gép által leadott teljesítménynek megfelelő gyorsasággal. A kombájnosok tehát nem a műszak teljes tartamára kapnak bért, csak arra az időre, amikor valóban dolgoztak a gépen, és akkor is a tényleges teljesítmény alapján. E minden vitát kizáró módszer mellett a kombájnosnak nem érdeke a sebesség, hiszen alacsonyabb sebességfokozatban, minőségi munkával is ugyanazt a teljesítményt adja a motor. Lényeges kérdés, hogy a szemmel telt kombájnoknak ne kelljen várakozniuk szállítójárműre. E cél érdekében valamennyi fölkeresett gazdaságban némi »rátartással« határozták meg a szállítójárművek számát. Ez a módszer csak megfelelő rugalmassággal eredményes: elég ugyanis egy kombájn meghibásodása, és máris sorba állnak a teherkocsik. Ezt elkerülendő a kaposmérői tsz-ben reggel, induláskor nem vonul föl a teljes szállítósor, hiszen az első tartályokat két-három kocsi is győzi. A többiek — a munka nekilendüléséig — más szállítási feladatokat végeznek. Hasonlóképp ha meghibásodik egy kombájn, a kocsik közül egy vagy kettő — külön vezénylés nélkül — a leiepre megy és más munkát kér. A gépkocsivezető ugyanis csak akkor jár jól, ha tele a plató. Kapós- mérőben egyébként minden kombájnon két teljesítménybéres kombájnos dolgozik, így a gépek reggeltől késő estig egyetlen percnyi megállás nélkül aratnak. KENYSZERSZUNET ANTALGÖDÖRBEN Automata diktálja a tempót A balatonszárszói tsz-ben az idei aratásnak több, minden eddigitől eltérő vonása is van: a legfontosabb, hogy soha ilyen ígéretes nem volt még — az idén 1164 hektárnyi — kalászos. Ugyancsak izgalmas kérdés, hogyan sikerülnek az idei aratás idejére tervezett a BKR-termelési rendszerrel és az E kombájncsalád NDK-beli gyártócégével közösen. végzett műszaki kísérletek. A megyében elsőként itt próbálják ki azt a műszert, amely a kombájn dobjára kerülő szalma és szem mennyiségétől függően automatikusan szabályozza a gép sebességet, csökkentve a szórási veszteségeket. — A kombájnos így már csupán a kormányt forgatja? — Szó sincs róla — válaszolt Lohr Lajos kombájnos. — Elképzelhető például a mi dombos tábláinkon, hogy a dőlten haladó kombájnnál nem győzi a rosta, amit a dob még elbír. A kombájnos- i.aK ily cukor be kell avatkoznia. — Nem fordulhat-e elő, hogy a kombájn vezetője »szíve szerint« nagyobb tempót diktálna, mint az automata? — Rali Laci, akinek a műszer a gépében van, az egyik legjobb kombájnos, aki eddig is tudta a módját, hogyan válassza meg a legkisebb veszteséggel járó sebességet. Az automata csupán ebben segit neki, így aligha képzelhető el, hogy »összevitatkoznak«. — Ügy tudom, a maga gépjébe is beszereltek egy kísérleti műszert. — Igen. Egy teljesítménymérőről van szó, melynek segítségével többek között lemérhető, mennyi volt az »üresjárat« és mennyi a tényleges teljesítmény. — Nem zavarja-e, hogy így nagyító alá került a munkája? — Egy csöppet sem, hiszen műszer nélkül is mindig a legjobb tudásom szerint igyekeztem dolgozni. — Jól eltalálta, aki ezt a nevet adta ennek a határrésznek. Nincs ezen egy tekepálya nagyságú sima szakasz! \ — De meg kell hagyni, akik csinálták, jó talajmunkát végeztek, szépen eldolgozott, sima magágyba került ez a búza. — Csak menni lehetne már! A dombos, gödrös, »ameddig a szem ellát« — búzatábla szélén körben három-négy rendben fekszik a szalma, négy Claas Dominátor, néhány teherautó »kuporog« a tábla sarkában. Az emberek — Mátok József, Markotai Ernő, Bertalan István, Horváth Emil kombájnosok, Hegedűs István segédvezetö és Bertalan József szerelő a műhelykocsiban szoronganak. Hétfő, július 21. Az aratásnak nehéz lenne pontosan kiszámítani, hányadik napja a mernyei termelőszövetkezetben. Mert esetenként órákból, fél napokból áll csupán egy nap. A vasárnapi jó idő után (»talán ez volt az első igazán jó arató napunk« — mondták a kombájnhoz támaszkodva a szemerkélő esőben), hétfőn reggel ismét hidegfrontot, vihart jósolt a rádió. De azért a kis csapat kora reggel kivonult a polányi dombokra, az a.n- talgödöri táblára. — Alig fordultunk egyet, nyakunkba loccsant az eső. — Ehhez hasonló nehéz aratás, ha jól emlékszem. Arat-e már a tsz? Elterjedt-e már a faluban a jó termés híre? A tsz elnöke így válaszolt: — Szerintem még azt sem tudják az emberek, hogy egyáltalán aratunk-e. Ez adta az ötletet, hogy az igali főutcán néhány járókelőtől megkérdezzem, arat-e már a tsz. Egy buszmegállóban várakozó, aktatáskás férfi bevallotta, hogy fogalma sincs róla. Tudta azonban, hogy országszerte késik a nagy munka, m azt is. hogy a környéken jó eredmények válhatok. Az ABC mellett egy fejkendős asszonyt kérdeztem. — Azt hiszem, már mennek, de hát 'itt a tsz-irorla, ott biztosan jobban tudják . . Azt tudom, hogy Mezőtúron aratnak. Tegnap este mutatták a tv-híradóban. Egy Afor-emblémás, rikító kekt overállban feszítő férfitől is csak egy utbaigazi- taü kapusa. — Ide a második házban lakik a főagronómus, annak tudnia kell. A negyedik járókelő után föladtam. Az aratás tehát, úgy látszik. csupán a határban dolgozó tíz-húsz ember magánügye. Valójában: ez a »magánügy« egyik legfontosabb közügyünk. Csakhogy az ezzel kapcsolatos hírek már nem a kerítések fölött ler- jedüfis, ^síiről sttura... Csordogál a gabona »Az embert nem lehet könnyen legyőzni« — valami ilyesmi jut eszembe a gabonaforgalmi vállalat siófoki kirendeltségén. Mert ha nehezen is, ha csak »csordogálva« is, de jönnek a gabonával megrakott teherautók. — Tizenegy szövetkezet és egy állami gazdaság tartozik lapzzánk, összesen 2380 vagon gabona átadására szerződtünk velük, ebből 2200 vagon a búza — mondja Gábor Lajos kirendeltség- vezető. — Az új beltartalmi érték szerint átvétel során mennyi javító hatású búzát várnak? — A szerződés szerint ezerötszáz vagon lesz a javító búza, ezekből a fajtákból azonban még semmi sem érkezett be. A modern, új laboratóriumban ikertestvér a két laboráns,- Kecskés Gézáné és Z ugor Gyöngyi azért nincs munka nélkül. Vizsgálják, mérik a szokvány malmi búzák béltartalmát ,is. És örömmel mondják: jók a búzák! Persze az igazi nagy munka akkor köszönt rájuk ha zúdulni kezdenek a javító hátdáu laytak. — Mennyi időt kell eltölteni itt a telepen a szemet szállító járműveknek? — Maximum fél órát. Az idén úgy szerveztük meg. hogy minden szövetkezet pontosan tudja, a raktár melyik része az övé. Beérkezik, ürít és mehet. Hétköznap, vasárnap, reggel, este, mindenkor fogadjuk a terményt. Csak jönne már, jöhetne már több! A legfrissebb — tegnap délelőtt kapott — adat: a ki- | rendeltség eddig 238 vagon étkezési és hatvan vagon latormasybüaa* tett Üt hetvenháromban volt — veti közbe Markotai Ernő, a legnagyobb múltú kombájnos. — Akkor még rotációs kaszával is vágtuk. — Az biztos, hogy az árpa is próbára tett most minket. De hát azon már sikerrel túl vagyunk. — A neheze, meg a nagyja még hátra van. Takács Dezső elnök, Tóth János főagronómus sorolja a feladatokat: a zabbal együtt csaknem ezerháromszáz hektár kalászos betakarítása vár a kis csapatra. Ebből a 244 hektár őszi árpa készült el, a 869 hektár búza aratásának a legelején vannak. A szokvány, malmi fajták már kasza alá értek, a javító hatású fajták talán a hét végén kerülhetnek sorra. És közben — ügyelve a szigorú minőségi követelményekre — le kell aratni száznegyvenhárom hektár sörárpát is. — Persze, hogy ideges az ember az ilyen kényszerszünetben — csattan föl egyikük. — Mi tudjuk, hogy minden vihar, minden eső a mi dolgunkat nehezíti. — Én már azt hittem, hogy itt sem találom magukat — veti közbe a főagronómus. — Hát nem adjuk föl olyan hamar, reménykedünk. Ezért is húzódtunk be a kocsiba. Nagyot dörren fölöttünk, s ismét elered. — Ma délelőtt itt már nem lesk munka — mondja Tóth János, és máris intézkedik, szervez, hogy a szemet szállító teherautók hol és hogy hasznosítsák magukat az újraindulásig. A kombájnos bizalma viszont makacs, erős, mint az a Dominátor, melyet sajnos, egyre tisztábbra mos a locsogó eső. Kémleli a súlyosan gomolygó fellegeket: — Azért ha eláll, és jön egy jó szél, talán délután folytathatjuk. Süss fel nap Aratási napló.- Július 16.: a búzaaratás kezdete. Július 17.: állnak a gépek, esik. Július 18.: délután néhány órát menni lehet. Július 19.: az é.iszakai eső miatt délután lehet indulni. Július 20.: az első igazi arató vasárnap, este fél tízig zúgnak a kombájnok. Július ál.: reggel egy forduló, és hatalmas, egész napo6 vihar kereke dik... Süss fel nap ... A tabi tsz 1310 hektár búzájába még nem kóstoltak bele a kombájnok. A növénytermelés bevételének negyven százalékát várják a kalászosoktól. Hatalmas a kockázat. Talán soha ilyen gondos szervezés nem előzte meg a nagy munkál, Minden percben ugrásra készek. Süss fel nap. Állj meg eső, szél! Engedd idő, hogy szorgos munkájának szép gyümölcsét betakaríthassa az ember! SOMOGYT NÉPLAP
