Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-22 / 170. szám

I Avar temető Kaposvár mellett Elrejtőztek, beolvadtak Mástél Munkatársam, afféle nagy- t dalokat kedvelő fotóripor­ter, alacsonynak találja a dombot, állványra mászik, hogy a legeszményibb szög­ből kaphassa lencsevégre a kontrasztot. A húskombinát új csarnokát, a korszerű tej­üzemet, a fasort, melynek közelében egyelőre feltárat­lan bronzkori temető húzó­dik, a hatvanegyes úton szá­guldozó apró fémdobozokat, s az előtérben elterülő, fris­sen kiásott sírokat. Bennük egy földművelő-állatte­nyésztő avar település haj­dani lakosai nyugodtak több mint ezer esztendőn át. Az egymástól meglehetősen tá­vol ásott, hol csupán hat- van-hetven centiméter, hol két-három méter mély göd­Óvodák nyáron Egy héttel a zárás előtt A homokozóban várak épülnek, s gyerekzsivajtól hangos az udvar. Az óvo­dákban. Más gyermekintéz­mények ilyenkor, nyárom csendesek, az óvodák azon­ban nem: mindössze négy hétre zárják be a kapuikat. Itt is vége van azonban az oktatási időszaknak, s így több a játék, a gyerekek többet mozognak, többet vannak a friS6 levegőn. Az­tán itt vannak az új társak: Kaposváron a Petőfi óvoda például ideiglenesen helyet ad a Kossuth utcai és a Di­mitrov utcai óvodásoknak. A mostani »házigazdák« vi­szont a zárás napján indul­nak a legközelebbi óvodá­ba ... A kicsik az első nap pi- tyeregnek, aztán, hamar -san megbarátkoznak az új kör­nyezettel A nagyobbak már rutinos »vándorok«: meg­szokták, hogy a nyarat más intézményben töltik. A Pe­tőfi óvodában volt egy nap, amikor a nagycsoportosok­nak nem kellett ebéd után aludniuk. Micsoda boldog­ság! A szükség valóban tör­vényt bontott, hiszen nem volt hely, ahová az óvónők lefektethették volna a kicsi­ket, több helyiségben ugyan­is a Tanép ifjú munkásai festették a falakat, s készü­lődtek a jövő hónapban ese­dékes parkettázásra is — társadalmi munkában. A munka oroszlánrészét a zárás után végzik el, amikor nem kell attól tartani, hogy egy apróság közelebbről sze­retne megismerkedni a fes- tékesvödörrel. És akkor kez­dik a nyári nagytakarítási is: a dadák és az óvónők a takarítónők segítségével rendbe tesznek minden ter­met; lemossák, megtisztítják valamennyi játékot, fölké­szülnek az őszi nyitásra. Legjobb dolga talán azok­nak a gyerekeknek van, akiknek a szülei a Finom­mechanikai Vállalatnál dol­goznak. Július elseje óta ugyanis azt a csemetét, aki reggel a szülővel érkezik a munkahelyre, már várja az autóbusz s a cseri »óvoda— iskola-központba« szállítja. Háromévestől tízévesig min­den gyereket szívesen látnak a nyári napköziben; a negy­ven napközissel hat nevelő foglalkozik itt, részletes programtervükben minden szerepel, amitől vidám lehet a vakáció. Az Arany János utcai óvo­dában tizennégy gyerekre ügyelnek az óvónők — a »vendégek« a Petőfi utcából jöttek. Jó időben az udvaron hancQroznak, amikor pedig esik az eső, a szobákba szo­rulnak. Itt se sok a hely, hi­szen a VBKM dolgozói ta­pétázzak a falakat társadal­mi munkában. Július 26-a után kezdődik azonban az igazi nagy munka: akkor a gyerekek a Petőfi utcába költöznek, s ott lesznek szep­temberig, tökben nyilvánvalóan __... a közösség vezérei pihennek: az ő földi maradványaikat a temető más részein véli föl- klhetőnek Bárdos Edit. a kaposvári múzeum régésze, az ásatás irányítója. A dombnak ezen az oldalán a szegényeket hántolták el. A csontokon a leghalványabb elszíneződés sem utal arra, hogy a halottakra fegyvere­ket vagy dísztárgyakat ag­gattak volna, s a leletgyűj­temény sem oly gazdag, mint a zamárdi avar teme­tőben. A zsákmány mind­össze efey-két durván meg­munkált kerámia, vaskések, s egy megkövesedett tojás az egykori amazon lábánál: a termékenység jelképe. Itt-ott törött kar- és lábszárcson­tok ébresztik fel a gyanút: a sírrablás errefele Is divat­ban volt A szenzációs leletekre, egyedülálló művészeti érté­kekre szomjúhozó, a törté­nelmet csupán a különleges­ségek alapján tanulmányozó látogató itt sem találhatna többet és szebbet, mint a Somogybán eddig megismert negyvenhárom avar temet­kezési hely közül bármelyi­ken. Az ásatás mégis többet árul el a Kárpát-medence históriájáról, mint száz mú­zeumi tárgy. A rejtély ak­kor világosodik meg, ami­kor megtudjuk: Bárdos Edit és csapata most annak a Ke6zi nevű középkori ma­gyar községnek a szomszédsá­gában bukkant az avar te­metőre, melyet az elmúlt években ugyancsak ők tár­tak fel. Attól a Keszitől öt- ven-hatvan méternyire,-A ­melynek létezését ma csu­pán égett tégla és salak — a törökdúlás idején elpusz­tított templom maradványa — igazolja, ezenkívül öt mészégető kemence és sok­sok csontváz, leletmentési szempontból tehát nem túl­ságosan érdekes adalékok. Hogyan származhat hát két, különlegesen értékes­nek a legnagyobb jóindulat­tal sem nevezhető település és temető »összeadásából« históriai kuriózum? A ré; gész válaszol. — Neves szakemberek ál­lítják: korántsem lehetetlen, hogy a kilencedik-tizedik századra jórészt szétszóró­dott, és elszigetelt települé­seken meghúzódott avarok közül sokan beilleszkedtek, etnikai szempontból is beol­vadtak a magyarságba. Nos, itt megtaláltuk egy nem sokkal a honfoglalás előtt létrehozott temető maradvá­nyait, s fölfedeztünk egy magyar falut, melynek léte­zését István-korabeli oklevél bizonyítja, Sőt, a Keszi el­nevezés azt is valószínűvé teszi, hogy e helyen már a honfoglalást közvetlenül kö­vető években is telepedtek le magyarok. Őseink szoká­sainak ismeretében furcsá­nak kell találnunk, hogy egy viszonylag új avar temető szomszédságában ütöttek tanyát. Feltételezzük hát. hogy a zavaros időkben itt­ragadt avar közösség tagjai és a Kapos gazdag völgyé­be vetődött eleink valami­lyen módon kapcsolatot ta­lálhattak, s Baján népének szórványai beleolvadtak a magyarságba. _ Hangsúlyo­zom, hogy ez egyelőre csu­pán többé-kevésbé megala­pozott hipotézis, még nem bizonyosság. Az igazoláshoz, vagy a cáfolathoz nyilván hozzájárul majd László Gyu­la professzor hamarosan vár­ható látogatása. A teljes feltáráson kívül természetesen nélkülözhe­tetlen a sikerhez az antro­pológiai vizsgálat — ezt, amint a kaposvári múzeum igazgatóhelyettesétől meg­tudtuk, a neves Kiszely pro­fesszor végzi majd el — és szükséges még a gondos ta­lajelemzés. E munkálatok, a nyomasztó pénzhiány mi­att. talán évekig tarthat: az archeológus és vele a fárad­hatatlan Baják Sándorné és Trunk Károly régészasszisz­tensek, régészkedő diákok többször visszatérnek még a helyszínre. Becses leletekre, kincsekre aligha bukkannak: a késő avar temetőben még csibéket, tyúkokat, juhokat sem helyeztek el a halottak mellett, mint például Pusz- taberényben. A kutatás azon­ban az avarok és a honfogla­ló magyarok életmódjának számos vonását tisztázhatja, s ha igazolódik a feltétele­zés — az avarok beolvadása a magyarságba —, ismét megcáfoltatik a közhiede­lemben még mindig élő mí­tosz: őseink »fajtisztaságá- nak« mítosza. Korántsem biztos, hogy az ásatás ezzel befejeződik: a domboldalon a napokban a neolit korból származó emberi nyomokat találtak. S még hátravan a közelben, a városszéli jege­nyesor mellett egy bronzko­ri temető feltárása. Lengyel András összkomfort Csak nézett, nézett, nem szólt. Vad kitörésem nyilván megrémítette; nincs ő ilyen­hez szokva! Épp ezért en­gesztelni próbált, vigasztal­ni, s valami farosa, eddig is­meretlen mosoHyal mond la: »Nem ilyen szép... És össze kell ám benne húzód­ni !« ■ Étitől ar atomosai mosoly­tól majd a gyomrom fordult föl ; most már leplezetlen gyűlölettel sziszegtem :-Kutatóprogram! Közele­dik a határidő! Szegény kis kolleganő, az apró gyerme­kével! ... Fúj! Almomban sem hittem volna, hogy ilyen aljas tudsz lenni! — S ezt már az arcába : — Egyetlen életed van ... Nekem talán nem ? !« Bólintott »De te már kaptál tőlem, tíz évet, mondom!« Atsajdult bennem ez a tíz év, odahulltam a széke kar­fájára, megint fölsírtam. »Ezt teszed velem, aki az egész életemet neked áldoz­tam?... Hál van benned szív, Miklós? Van benned lé­lek?!« Csak sóhajtott, a semmit nézte. »Hiszen 1* valamikor fe­lelősen gondolkodó ember voltál !« Fölsandított rám, biccen­tett »Éppen mr. me*. A felelős­ség! Vallatnom keW a kö- vetkeaményeket. hiszen vol­taképpen miattam vált el a férjétől H­»Miattad? — meredtem rá, s felpattantam mellőle. — Hát mióta tart a hátam mögött ez a förtelem?« »Egy eve« — lehelte lesü­tött szemmel. »Fuji — kiáltottam seb­zetten. — Fúj! És még én sürgettem a válást, én sze­rencsétlen! Fúj! Szégyellő magad !« Fejét ingatta. »De nem volt köztünk semmi! Biztosíthatlak! Hol is lett volna? Hisz nem volt lakása !« ­»Hát az most megvan! — vicsorgattam a fogam. — Hogy azt a barom fejemet verném a falba!« A kezem után nyúlt, meg- simogatta, de undorral ellök­tem magamtól, bár úgy sze­rettem most, olyan vadul kí­vántam, mint tán még soha életemben. S közben a hang­ja, az a lágy, behízelgő hang­ja, ahogy szánté simogatóan duruzsolja: »Ne fogd fel ezt így drá­gám ... Sors is van, ugye ... Törvények, amelyek az éle­tünk útjait irányítják ... Ap­ró kis porszemek vagyunk ahhoz, hogy a sorssal bírók­ra keljünk...« A fülemre szorítottam a kezem, és fölüvöltöttem : »Hallgass el! És takarodj a szobámból!« KÖNYVBARÁTOK ÉS BARBÁROK Két fiú elmélyülte«! olvas­sa a színes magazint. Tele szebbnél szebb képekkel. Bár idegen nyelvű, mégis érde­kes. Pláne egv tizen'-- -*: !••«.. masznak ! Mindennapos látvány a képeslapokat böngésző, »ér­tékelő« fiatal. Aztán egyszer csak egy éles kis szerszám jelenik meg egyikük kezé­ben. Mintha végighúzná a kezét a képen, ám a »simo- gatás« mentén a kép lassan kiválik a magazinból, s a pulóver alá kerül. Még egy darab a gyűjteménybe ... De most szerencsétlenül végződött az »akció« : a könyvtáros már ott is terem, és elveszi a képet. S készül a jegyzőkönyv. A védekezés: igen, többen is vannak, gyűjtik ezeket a képeket, és ilyen magazin csak a megyei könyvtárba jár, csak innen lehet szerezni... Nem tudták, hogy a könyv­tárosok hetek óta figyelik, hogy ki »szereli ki« a lapok­ból a képeket. Már eddig is jelentős kárt okoztak, szinte megfizethetetlent, hiszen a folyóirat sokba kerül, nem lehet pótolni. A leltári érték maga több mint tizenegy­ezer forint... Üj »divat« hódít az egye­temisták > és főiskolások kö­zött is. Rengeteg a jegyzetel- nivaló, a tanuláshoz feltét­lenül szükséges adat, anyag; vizsgaidőszakban nagyon ne­héz hozzájutni egy-egy mind- annyiuk számára fontos könyvhöz. Aki a legfrissebb, az viszi. No, ennek az igaz­ságtalanságnak véget kell vetni: az ember már jó elő­re megtudakolja. melyik könyvre lesz szüksége az év folyamán, elkéri a könyvtár­tól, s aztán egy mozdulattal kitépi a szükséges oldala­kat. így a jegyzetelést is megspórolja... A könyvet visszaviszi, s a következő kölcsönző boldog, hogy még­is csak van egy példány. Ám amikor fölcsapja ... Azt már kevesen tudják, hogy a legtöbbet keresett szakkönyvekből a könyvtár minden évben több példányt vásárol — hogy jusson min­denkinek. Fölösleges a rom­bolás . .. A regény elején néhány zsírpacni társaságában piros tintával írt versike — erre mondják, hogy nem tűr nyomdafestéket. Hát azt nem is. És mivel jó golyós- tollal írták, onnan többet ki­szedni nem lehet. A világ­hírű regény olvasásának él­vezetét mindenesetre sikerült elrontani a lapokon rendsze­resen visszatérő idétlen meg­jegyzésekkel. A következő kötet sem ki­vétel — ezt azonban vala­36. Miklós kiment s én mint a rongy leestem a rekamiéra. Aludni, aludni, aludni sze­rettem volna, hogy aztán a mély, feledtető álomból egy szebb valóságra ébredjek megint, és kiderüljön; az iménti szörnyűséget csak rémálomban álmodtam! De nem jött az álom, csu­pán a hasogató fejfájás. Még arra sem volt erőm, hogy föltápászkodjam és csillapí­tót keressek — moccanatla­nul tűrtem az őrjitő fájda­lom agyamat tipró tombolá- sát. Később egy cseppet eny­hült a kín. s akkor valami tompa, ájulásszerű semmibe hulltam, amely már-már az önkívülettel volt határos. S így hallottam, a fájdalom és az apátia furcsa hangszige­telő függönyén keresztül, hogy odaát, a má6ik szobá­ban, Miklós csomagol. A szekrényajtó csapódott, több­ször is — nyilván a ruháit vette ki —, fiókok súrlódtak, ahogy ki-be hüzgálta őket. s szedegette az Ingeit, át. n táskáiba. milyen érzelmes lélek illuszt­rálta, közölve a többi köl­csönzővel, miként is történt vele annak idején hasonló eset. »Anyit sírtam, meg minden ijesmi.« Az is, aki sajnálta a szerencsétlen könyvet... Egyre szaporodnak a könyvkárok, az összefirkált kötetek, a megcsonkított fo­lyóiratok. A jelenség egyrészt »jó jel«, mert azt mutatja, hogy a könyvtárt látogatók, az olvasók száma alaposan megnőtt. Ma már az általá­nos iskolák, sőt az óvodák tananyagához is szorosan kapcsolódik a könyvtárak látogatása, a rendszeres ol­vasás. A könyvek elején ap­ró cédula, kérik az olvasót, bánjon úgy a kezében. levő darabbal, mintha valóban a barátja lenne. Ne bántsa, ne piszkolja, ne tépje! A kérés nem fölösleges, hiszen sokan nem tekintik a könyvet ko­moly tárgynak, s olvasás közben vagy után eldobható fecninek nézik. Kaposváron a megyei könyvtárban' is jelentős ká­rokról számoltak be — olya­nokról is, melyek szinte pó­tolhatatlanok. A könyvkö­tőknek egyre több munkát ad a kitépett lapok pótlása. Próbálnak »ellensúlyozni« is: a lapokat lefényképezik, s ezeket a kópiákat teszik a hiányzó oldalak helyébe. Kissé költséges eljárás, de hát az olvasó nem szívesen vesz a kezébe csonka köny­vet. Persze egyszerűbb len­ne, ha mindenki arra hasz­nálná, amire való: olvasás­ra. A. X. Erdei mese A tiraszpoli Leonyid Glus­csenko alkotásai színházak előcsarnokait, szállodai hal­lókat, lakásbelsőket díszíte­nek. , Műveit szívesen vásá­rolják mindazok, akik érté­kelik a fafaragásokat. Gluscsenko több díjat nyert munkáját számos ha­zai és külföldi kiállításon mutatták be. Műhelye jelen­leg a néprajzi múzeumban van. A mester bejárta Mol­dávia igen sok települését, tanulmányozta a bonyolult fafaragásokat, a díszes falusi házakat, kutakat, kapukat és kerítéseket... Ennek kö­szönhető, hogy alkotásain ér­ződik a moldáviai népi díszí­tő művészet hatása. Leonyid Gluscsenko — vé­leménye szerint elég későn — húszéves korában kezdett művészettel foglalkozni. Ad­dig lakatosként dolgozott Ti- raszpolban. A fiatal alkotó első műve száraz nyárfa­gallyból készült. Alkotó pályájának kezde­te óta szünet nélkül kísérle­tezik — igyekszik kitörni az iparművészet hagyományos kereteiből. Képünkön: A művész egyik alkotásán, az »Erdei mese« című kompo­zíció részletén dolgozik. (Folpiatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents