Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-22 / 170. szám
Kincs, palackban és csövön Napjainkban a hazai energiafölhasználásnak több mint egynegyedét a földgáz fedezi. Az egyszerű tényt megállapitó mondatban jelentős erőfeszítéseket és pénzösszegeket sűrít a mindennapi gyakorlat, hiszen a földgázbányászat és -feldolgozás tetemes ráfordítások fejében bocsátja rendelkezésünkre a mélyben rejlő kincset. Nem túlzás a •►kincs-" minősítés? Nem az, mert a földgáz értéke — főként az blajárak meredek emelkedése óta —egyre nagyobb, hiszen ésszerű hasznosításával nemcsak fontos tüzelőanyag, hanem sok pénzt ho- eó ún. származékos termékek hordozója. A korábbi évek átlagát nézve esztendőnként tizenegy százalékkal növekedett a földgázfelhasználás, most — a legutóbbi tizenkét hónapban — az emelkedés lassult: hat százalékot tett ki csupán. Ez annak a jele, hogy vannak tartalékok nemcsak a termelésben, hanem a fogyasztásban is. Tavaly 6,5 milliárd köbmétert produkált a hazai földgáztermelés, ugyanakkor a behozatal — az Orenburg: gázvezeték jóvoltából — az előző évinek több, mint a kétszeresére: 2,7 milliárd köbméterre gyarapodott, Folytonos kutatással Figyelembe kell vennünk azt is: egy-egy földgázmező nem kimeríthetetlen kincsesbánya; mindig újabb és újabb területeket kell bevonni a termelésbe. Ézért aztán öt esztendőnként csak csővezetékből 450—500 kilométer hosszúságiit építenek hiszen a logikai sorrend ez: új mező, új tápvezeték, új fogadó-, tárolj», fe)dolgozó- be.rendezések. W'wért *z áj mezők egyre mélyebben bújnak meg a kutatásokban növekvő feladatokat jelentenek as ún. nehezebb geológiai adottságú, nagy nyomású rétegszerkezetek. Azaz: növekednek a kutatási ráfordítások és a kitermelés is költségesebb. Mindennapos szolgáló Ma hazánk 144 településén kínál gazdaságos energiaforrást a vezetékes gázszolgáltatás, s ez nem kevesebb mint 900 ezer háztartás. Ezeknek -majdnem a fele füt is az értékes anyaggal, azaz: olyan mindennapos szolgáló a gáz, »akit« már nem tudunk nélkülözni. E nélkülözhetetlensége végképp kiviláglik, ha hozzátesszük: az országos elosztóhálózat 2600 cseretelepéről 2,2 millió háztartás viszi a palackba zárt kincset, hogy főzzön, fűtsön vele. Újabban, a 22 kilogrammos palackok vásárlási lehetősége óta már már a fürdőszobák vízmelegítőit is propán—bután-gáz táplálhatja. Bonyolult, sok mindent magába foglaló »hátország« áll az előbb sorolt adatok, tények mögött. Egyebek között a háromezer kilométer hosszúságot meghaladó országos esővezetékhálózat, amihez még hozzá kell számítanunk az elosztóvezetékek sok ezer kilométeres szövevényét a településeken. Említhetjük a. hajdúszobosz- lói, a kardoskúti, a puszta- •dericsi föld alatti tárolókat: ezekben —ez az évi hazai termelés tíz százaléka — az alacsonyabb fogyasztási időszakokban 650 millió köbméter . gáz helyezhető el, hogy aztán amikor szükség van rá, óránként 360 ezei köbméternyit (ennyi a maximális kitermelési képesség) vegyenek ki onnét. Az újudvari töltőüzemnek jelentős szerepe van a Dunántúl, azon belül elsősorban a Balaton környéke palackosgáz- ellátásának javításában, s ez 182 millió forintba került. Az újudvarival most már kilenc töltőüzem található az ország térképén, s ezekben csak a lakosság részére egy esztendő alatt negyedmillió tonna pb-gáz kerül a palackokba. S mert ha valahol, akkor a gáznál indokoltak a sokszoros biztonsági intézkedések, kézenfekvő: a kitermelés első pillanatától a végső fölhasználásig, a tűzhely rózsájáig a biztonságot nyújtó eszközök, módszerek költségeivel is számolni kell. Nem mellékes mellékes Mindezek ismeretében értékelhetjük igazán az életkörülmények változtatásában c részterep szerepét, hiszen 1980 végére az eredetileg tervezettnél több háztar’ fás kamatoztathatja majd miad a vezetékes, mind a palackos ellátás előnyeit; az előbbinél ötvenezer, az utóbbinál 200 ezer a többlet. A túlteljesítés eredményeként összesen 3,1 millió háztartás a családoknak több min* nyolcvan százaléka tartozhat e sok kényelmet nyújtó é- fáradságot megtakarító kincs vevői közé. A földgáz legnagyobb részét — a legutóbbi években 97—98 százalékát — a Nagyalföld . adja. Érthető, hogy a további kutatások is ide koncentrálódnak. S mivel a földgáz sokféle értékes, mellékesnek látszó anyag hordozója, az szintén érthető, hogy egyetlen év alatt két feldolgozóüzemet is átadtak, s ezek együttesen 1,25 millió köbméteres napi kapacitással rendelkeznek —így növelik a propán és bután, továbbá az izobután, izopentán kinyerését. Ezek a származékok a hazai ellátás fedezésén túl rubel- és dollármilliókat érnek a külkereskedelmi forgalomban. Persze először a feldolgozóberendezéseket kell föiállítani. S még előbb: a gázt kitermelni, és legelőbb fölkutatni, hogy hol búvik meg a föld mélyében. M O. Gazdátlan ügyek Nehéz helyzetben van mostanában az újságíró — akár a vetélkedők zsűrije. Munkájához ugyanis szorosan hozzá tartozik, hogy Szinte naponta találkozzék igazgatókkal, osztályvezetőkkel. s adatokat, időpontokat egyeztessen, segítséget vagy tanácsot kérjen. Gyakran azonban nem jut tovább a hivatalok előszobájánál és a kávéillatú titkárságokon — kedves mosoly kíséretében — rendszerint a következő választ hallja: -A? igazgató elvtárs éppen szabadságon van«.-.. “Az osztályvezető kartárs is csak egy hét múlva jön vissza . . .-Akkor a helyettesével Szeretnék beszélni« — mondom; hiszen nyíltan ő is legalább annyira tájékozott az engem érdeklő ügy részleteiben, mint a főnöke. Ebben azonban rendszerint tévedek ... A találgatás néha már akkor elkezdődik, amikor megmondom, mi járatban vagyok. A jóindulatú titkárnő — akivel épp összehozott a véletlen — rendszerint nem tudja, ki illetékes az ügy “igazi gazdájának« távollétében. S lázas telefonálás kezdődik, föltárcsáz négy-öt számba jöhető személyt, míg végül sajnálattal közli: senki sem hajlandó vállalni a felelősséget, hogy a szóban forgó esetről akár egy szót is mondjon. S nincs sokkal több szerencsém akkor sem, ha megtalálom az illetékes személy hivatalból kijelölt helyettesét. ö tájékozott ugyan, nyilatkozni, dönteni, engedélyezni mégsem hajlandó, mert az említett ügyben »egyedül és kizárólag« a főnöke dönthet... Egyébként is vállalati utasítás, hogy a sajtónak csak a vállalat vezérigazgatójának írásbeli engedélyével lehet nyilatkozni, de most épp ö is szabadságon van. Ide kívánkozik MAI I KOMMENTÁRUNK még egy kedves hangú hölgy tanácsa, amit nemrég egy telefonbeszélgetés alkalmával adott. Amikor elmondtam, miről szeretnék írni, közölte, hogy a főnöke távollétében erről nem beszélhet, de azt tanácsolja, válrsszak más témát, hiszen annyi mindenről nem irt. még az újság . . . Félreértés ne essék: nem magántermészetű panaszaimat akarom a nyilvánosság elé tárni. Bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak az. újságíró kerül mostanában hasonló helyzetbe. Hivatalokban. intézményekben a nyári szabadságolás idején számtalan ügyirat, akta fekszik — csak azért, mert a helyettesítéssel megbízott ügyintézőnek nincs joga intézkedni, esetleg nem mer dönteni az illetékes távollétében. akár hozzáértés, akár határozottság hiánya miatt. Pedig a gyárakban és üzemekben most is ugyanúgy folyik -a munka. A vasút, té- len-nyáron egyformán üzemel, a kórházakban most is ellátják a betegeket, s az üzletekben is kiszolgálnak mindenkit. És az újság is megjelenik, noha kollégáink közül többen vannak szabadságon. Aki épp nem tölti nyári pihenőjét, egy kicsivel talán többet dolgozik, mint máskor, de a közösség ellátja, ami a dolga. A döntésre jogosult személyek is bizonyára jól nyaralnak a hegyekben vagy a Balaton partján. Ügyek, ügyfelek, elintéznivalók is éppúgy vannak most, mint az év bármelyik szakában. Azok viszont, akiknek szeptemberig kell várniuk, míg rákerül egy aláírás az ügyiratra, bizonyára nem érzik olyan kellemesnek a nyarat. j j Meg kéne lovagolni... Most még csupán „szívügy” SZEMESTŐL BALATONBERÉNY1G Széllovaskészítők között A »Balaton« ipari én szolga 1 latos/,o vetkezet üzleteit, saolgáltatóházait Balaton&ze- mestől Berényig látogathatják a déli part-lakói, ü^ülő- vendégei. Nemcsak a parton, hanem a belső területeken is, hiszen legutóbb Lengyeltótiban épített korszerű Sizolgál- tatóházat. Fonyódon ugyancsak modern szolgáltatóházban dolgoznak a különféle mesterségekben jártas iparosok, legközelebb pedig Bog- lárlellén, a Balaton Ipari Szolgáltató Szövetkezet központjában terveznek az említettekhez hasonló épületet. Mintegy 25 millió forint bevételre és körülbelül másfél millió forint nyereségre számítanak az idén. A szövetkezetnek 160 dolgozója van. E létszám egyik fele a szolgáltatórészlegben, a másik a szakiparban tévékén;» kedik. A fűtés- és vízvezeték-szerelést, valamint a különféle tüzelőanyagok házhoz szállítását is vállalják. A szövetkezet vasipara, játszótérberendezést és strand fölszerelést gyárt; valamint épületszerkezeti lakatosmunkát végez a lakosságnak. A faipari 'részleg bútoralkatrészeket, nyilas-záró szerkezeteket, műszerasztalokat készít a híradástechnikaj szövetkezetnek, és csónakot — A »Balaton« típusú csónakot az egész országban egyedül a mi szövetkezetünk gyártja — mondja Balogh László, a műszaki osztály vezetője. — Műanyagipari tevékenységünk is jellegzetesen Balaton-parti : egypárevezős műanyag csónakot, háromszemélyes kenut és széllovast készítünk. Az utóbbit különösen sokan keresik a parton. A »Lelle I.« széllovast az idén gyártjuk először; a szövetkezet szakemberei alakították ki ezt a típust. Ezenkívül zuhanyozó- fülkét készítünk az erdőgazdaságnak, műanyag dobozokat az Universal Szövetkezetnek, műanyag csúszdákat a játszóterekre stb. — Jó piaca van a játszótér-berendezésnek ? — Eddig a Szivárvány Áruháznak évente 7—8 millió forint értékű berendezést szállítottunk. Most kevesebbet gyártunk, mert csökkent a kereslet az áru iránt; a Szivárványnak értékesítési gondjai támadtak. Mintegy kétmillió forint értékű másféle termékkel pótoltuk a kiesési. 1981-ben a Triai a kapacitásunk 80—90- százalékát leköti, következésképpen kevesebbféle termékkel kell majd foglalkoznunk. Főként a csónakgyártást szeretnénk növelni. Így előreláthatólag az anyagbeszerzési gondjaink is csökkenni fognak. — Milyen anyagokra gondol? — Például az osztályon felüli fűrészárura. A csónak- építéshez kitűnő minőségű fenyőre van szükségünk. A széllovasokhoz való vitorlaellátás sem volt mindig zökkenőmentes. Most a tabi kempingüzemtől kapjuk a vitorlát. A szezon a Balaton szövetkezet dolgozóitól is jóval több energiát, odaadást kíván, mint a csendesebb évszakok. Ilyenkor — mondták —, ha megdupláznák a dolgozók létszámát, akkor sem volnának sokan. Sz. A. Külkereskedőink legnehezebb feladata, hogy megalapozók termékeink hírnevét. Gyakran évtizedek következetes munkájával sikerül csak elérni, hogy jól csengjen egy-egy márkanév a külföldi piacon. E célra sok millió forintot költünk Ugyanakkor vannak termékeink,— mint például , a 1 vak —, melyek hírverés nélkül is keresett »cikkek«. Olykor hiába keresettek. Jóllehet az ország 147 ezres lóállománya lassan apad és már távolról sem vagyunk »lovasnemzet«, külföldön még mindig számon tartják a lótenyésztésünk kiemelkedő eredményeit. És az utazási irodák »jóvoltából« — minden ellenkező igyekezetünk dacára — tovább hódít a »csikósromantika, à la puszta«. Nem lovagoljuk meg kellően ezt a lehetőséget. Hasonlít ez egy kicsit ahhoz, mintha Brazília csak huszadsorban termelne kávét vagy Kuba fokozatosan műveletlenül hagyná dohányültetvényeit... A lótenyésztéssel foglalkozó gazdaságok túlnyomó Nőtt az alkoholmentes italok forgalma fi «ónktól Értékelte a tabi áfész az első félév forgalmi eredményeit. A szövetkezet boltjai, áruházai, szaküzletei június 30-ig 98,4 millió forint értékű árut adtak el. Bár ez 12,7 százalékkal jobb, mint az eiőző év hasonló időszakáé, a tervet a kiskereskedelem nem teljesítette; 1,7 százalékkal lemaradt. Az árucikkeken belül kiemelkedő az élelmiszerforgalom: ez 17,4 százalékkal. » ruházati aruké pedig 14.5 százalékkal nagyobb, mint az előző év első hat hónapjában volt. A vegyes iparcikkeknél adódtak főleg gondok. Ahogy Kocsis László kereskedelmi osztályvezető elmondta: nem volt elég a vasbetongerenda, hiánycikk a tégla. Bútorból gazdag volt a választék, de csökkent a kereslet, A kiskereskedelmi üzletek közül különösen eredményesen dolgozott Tabon a 2 számú és a 10-es ABC-áru ház, a vidéki üzletek közül a bedegkén, a somi és a zi- cíj beit jeleskedett. A szövetkezet vendéglátó- üzletei megyei szinten, is kiemelkedő munkát végeztek : itt 17,9 millió forint volt a forgalom. Ez 17,5 százalékkal jobb, mint az előző év hasonló időszakáé és 6,1 százalékkal nagyobb a tervezettnél. Az ételforgalom kilenc százalékkal növekedett. Emellett nőtt az előfizetéses étkezés is, főleg a tabi Csalogány vendéglőben. A tabi iskolával a múlt évben megkötött szerződés alapján 40 fős diákcsoportol is étkeztetlek, Az alkoholmentes italok forgalma 11,9 százalékkal emelkedett. többségében csupán »szívügy« : egy-két lelkes, régi szakember megtűrt szenvedélye. Oiyan munka, amelytől gazdasági eredményt legföljebb mellékesen várnak. A gazdaságok lólétszáma — néhány nagy állami gazdaság ménesét nem számítva I— 30—130 között van. ■ Kicsiben: mellékesen — és teljesen szervezetlenül — folyik a lótenyésztés. Mintha egy másik régi hírű és keresett termékünket, a Pick szalámit csak néhány avítt húsfeldolgozó melléküze- mecskében igyekeznénk előállítani. Végül is ez az oka, hogy hivatalos megítélés szerint a lótenyésztést ma n nem vagy nem eléggé gazdaságos ágazatok közé sorolják. Ezt végiggondolva az Országos Lótenyésztési Felügyelőség folyóiratának cikkírója a lap legutóbbi számában fölveti a rendszerszerű lótenyésztés — első pillanatban meghökkentő — lehetőségét. Miközben ugyanis az állattenyésztés más ágaiban a rendszerek hozta szellemi és anyagi koncentráció folytán ugrásszerű fejlődésnek lehetünk tanúi, a lótenyésztésben a meglevő értékeket is tervszerütlenül hasznosítjuk. Félreértés ne essék; Imponálókat és Apikat valóban nem lehet iparszerű módszerekkel, »futószalagon« előállítani. Ebben az ágazatban a gazdaságosság alapja csaknem kizárólag « minőség. Ez azonban még nem mond ellent a rendszerszerű gazdálkodásnak, amelyne* egyes elemei a lótenyésztésben is előrelépést hozhatnának. Nem kell jóstehetség annak előrelátásához, hogy genetikusok, állattenyésztési kutatók, takarmányozási szakértők, tenyésztők, exportszakemberek és a ió- sport képviselőinek szervezett együttműködése kedvező változásokat hozna. Égy ló- leaye&stes readsasebeo elképzelhető volna az Ivadékvizsgálati módszerek közös kidolgozása, a mesterséges megtermékenyítés elterjesztése, a közös és optimális körülmények közötti csikónevelés, a komplex takarmányozás speciális tápsorok alkalmazásával, a sportkiképzés és kipróbálás, nem is szólva az ésszerűbb munkaszervezésről és épületki- használásról. Ugyancsak fontos változásokat hozna a közös értékesítésszervezés. Jelenleg minden gazdaság maga adja — néha kótyavetyéli — el a lovát. Egy sportló árának meghatározásakor a felnevelő ménes neve olykor a tényleges minőségnél is nyomosabb érv. A szervezettség iránti igényre utal a magántenyésztők és gazdaságok által létrehozott »Pegazus« ló- tenyésztési szakcsoport. Ennél lényegesen többet tehetne egy rendszer, amely modelljének kidolgozásában — a Ka-húshoz vagy a Boscoophoz hasonlóan — valamely agrárfelsőoktatási intézmény vállalna fő szerepet. A rendszer nyilvánvalóan nem csupán sportlóte- nyésztésünk színvonalát és eredményességét növelné : jótékonyan hatna a lassan bontakozó lovasturizmusra, sőt a hidegvérű lótenyésztés eredményességére is. Az utóbbi a jelenlegi »sokad- rendűségében« is 200 millió forintot meghaladó devizát hoz évente az országnak. A magyar ló tehát mg is érték, s ezzel fcőjeiező jól gazdálkodni. Nem vagyunk még olyan gazdagok minden piacon értékesíthető termékekben, hogy kihasználatlanul hagyjunk egy ilyen hagyományosan híres ágazatot B. F SOMOGYI NÉPLAP /
