Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

V fl néptánc, kifejezési lehetőség A hiány — ötletet szül Fin« konstruktivizmus-kiállítás a Nemzeti Galériában Nem «Äeften, hogy a kiál- b taálátogatót egy festmény és egy falikárpit fogadja a Forma és struktúra kiállítá­son, anteiy A konstruktiviz­mus « modem finn. éprté' cetben, képzőművészetben és formatervezésben alcím­mel látható a Magyar Nem­zeti Galériába« — a Vár­ban — augusztus 51-ig Nem veleje* és akár ki is bővít­heti *s a festmény-faíisző­ny-eg páros egy épülettel, akármelyik épülettel, ame­lyik a kiállításon látható. Birger C&rtstedt képe és Maija Kansanen gobelinje is formában, sünben aeomos világot tükröz, a konstrukti­vizmusét, az időbe« a huszas évektől máig tartó szellemi áramlatét, művészeti irány­zatét. H A kottftmkttviznwm — an­nak ellenére, hogy wiást je­Zelk Zoltán MICSODA UT Esőtói csörgő arccal ----------­d e előbb meg a dallamtalan napszak, a láthatár nélküli délután. Esőtől csörgő arccal----------­d e előbb meg a vakolatig mocskos faiak az árulkodó napsütésben, a poffeszkedö piakatosziopok, s a járdaszéli fák szinte már nem fötafi türelme. Esőtől csörgő arccal----------­d e előbb meg a gazdala lan faflca, a kerekek, a fékek vonítása — a szórók szaga, főtdúét sivatag. Micsoda üt a céltalan sínek kőét a tűzfalak mögé zárt tartományba, az erdőt álmodó bokrok közé, hogy elérjem a percet, mely enyém, hogy megállva a csönd dombtetején esőtől csörgő arccal, májamban is esővel, wámha» a gyermekkor ízével-------— m icsoda út a mindennapi percért* Kel*»*« Lajos Földalatti A séma atntt koziekecfcmft — csattog, dobog a főpályaudvar hnzaénc banya-mélye, félmeztelen nők a toszáadó plakátokon, mintha fötpeetoett mosolyukkal tükreink ők volnának; érezzük, boldog külsőnk mögött a kétely lehűt minden derűt, s arcunkat, akár e modellek mutatós képeit, a napok beszennyezik ; posztóié neonlámpák fényében lélek-evő gépezet darál — az állomások közt oda-vissza kocsizó közöny : alagutakba torkoll az »teái robogás, ahonnan mozgólépcsők vezetnek a felszín irányába, nem nyálnak tűi messzire — éppen csak kikandikalhahwnk. lent építészetben, képzőmű­vészetben és iparművészet­ben — egységes látványként mutatkozik meg a kiállítá­son. Az építészeti konstrukti­vizmus a struktúra előtérbe­helyezéséből ered ; díszítés nélküli épületek, kizárólag legszükségesebb összetevőik puritán megformálása jelen­ti szépségüket. A képzőmű­vészet konstruktivizmusára a technikai eszközök célsze­rűségének szelleme hatott: dinamikus, ellenpontozott, látszólag vagy ténylegesen mozgó szobrok, a mozgás érzetét az optikai csalódásig fölkeltő képek születtek. Ké­sőbb térnek rá a természet Struktúráinak fölfedezésére, ábrázolására. Csakhogy amíg ax építész Alvar Aalto neve a világot bejárta, egy-egy finn képzőművész nevét — még a legjobbakét, Nord- strömét vagy Ikkaláét is — alig ismerjük. Iparművészeti alkotásaik pedig nemcsak ismertek; példák is a világ — így hazánk — tárgyfor­málói számára. Ezt a magas színvonalú kultúrát a hiány szülte. A háború utáni válságon idős­szakban fogott össze gyár­ipar és formatervező, hogy jó és szép tárgyakat gyári sorozatban, nagy mennyiség­ben, olcsón állítson elő. Csakhogy e hiány-gondolko­dás* ak hagyományai voltak. Az északi, lappföldi tájegy­ség nyomorúságos körülmé­nyei a célszerű tervezés le­bilincselő példáit hozták lét­re: régi rongyos holmik föl­használásával készült rongy­szőnyeget és boeskorokat vagy épp a konstruktivista Fold S. Péter Beszélgetés Vitányi Ivánnal építészet legegyértelműbb, legáhítottabb példáit: a fa­házakat. Mi a finn formatervezés titka? Mi a számunkra is megszívlelendő tanulsága? Az ipari előállításhoz leg­inkább ülő alapformák ki­alakítása, a lehető legkeve­sebb anyag- és energiafel­használás, a használat köve­telményének legkövetkeze­tesebb véghezvitele. (Tudták például, hogy a válság idő­szakában a lehető legkseba lakásokkal kell számolni Egymásba rakhatóan elhe­lyezhető tárgyak születtek : poharak, edények és székek egyaránt.) Aki Finnországban járt, tanúsíthatja: ezeket a a tár­gyakat ma is gyártják; a válság évei után ugyan is­mét föllendült a kézműves­iparművészet. De a szűkös­ség éveinek konstruktív tár­gyai tovább élnek — és meg­vásárolhatók. S példát mu­tatnak mindazoknak, akik tanulni akarnak tőlük. Pél­dául nekünk is. T. A. Az amatör néptáncosok a tavasszal tartották országos konferenciájukat. A mozga­lom helyzetéről Vitányi Ivánt, a Népművelési Inté­zet igazgatói át kérdeztük meg. — Az amatör művészeti csoportok közül kiemelke­dik a néptáncosok mozgat- ' ma. Vajon mi a siker oka? — A néptánc nagyon kö­zel áll az ifjúsághoz. A cso­portok tagjainak többsége 18 éven aluli. De a korosz­tálytól függetlenül is a leg­szélesebb tömegeket vonzza ez a mozgalom. Akik ugyan­is nem eléggé képzettek, sokoldalúak ahhoz, hogy mondjuk egy irodaimi klub­ban tevékenykedjenek, azok a népt ánc m ozgaiomban megtalálják kifejezési lehe­tőségeiket. A legjobb érte­lemben vett demokratikus művészet ez. Különösen megnő a jelen tősége egyes történelmi időszakokban, így volt ez 1945 után is. — A politikai változások ezek szerint erősen befo­lyásolják a néptáncmozga­lom fejlődését? — A néptánc története bi­zonyítja, hogy ezt a művé­szeti mozgalmat mindig a politikusság jellemezte. Már 45 előtt is a haladó politi­kai — elsősorban a népi — mozgalmakhoz, kötődött és mindig nagy társadalmi fe- Ielősséggtudafctal járt. A néptánccsoportok tagjai a íöidrefoimmmajl is egyetértet­tek. 1945 után a néptánc- mozgalom hír leien átfogta az egész társadalmait a már említett okok miatt. Ké­sőbb, az ötvenes évek ben is szoros kapcsolat mutatható ki a politikai és a gomba- módra szaporodó csoportok között, bár ennek túlzottan nem örülhetünk. A személyi kultusz esztétikai követel­ményeinek ugyanis megfe-« lelt a néptáncmozgalom ki­terjesztése, de a színvonal­nak sok ezer együttes meg­alakulása nem kedvezett. Ezzel magyarázható az 56 utáni visszaesés. Nagy együttesek kerültek válság­ba és néhányan az egész amatőr művészeti mozgalom fölött megkongatták a vész­harangot; de a hatvanas évek elején a tetszhalott életre kelt. ismét összhang­ban egy politikai nyitott­Orínder Antal tamrajBa-r- Voltak tehát hu ll ám - h egyek és hullámvölgyek, Most hrt tart „ mozgalom? — Vs*gy egy hullámhegy tetején vagy a fölfelé menő szakaszba®. Biztosat nem ál­líthatunk. Nehéz ej őre lát­ni: ms következik. A hatva­nas éveidben például azt hét- tük. hogy minden lehetősé­Vas Trezor vasárnapja Mmtise mii») V-as Trezor későn ébredt. Előző este a Koránt olvas­ta. Tizet ütött az ingaóra. Vas Trezor visszaütött. Aki­nek nem inga, ne vegye ma­gára, gondolta. Kinézett az ablakon. Az nem nézett vissza, vakablak volt. A vakablak vakkanlolt egyet. Lő nyerített, macslta nyávogott, kutya hideg voit. Ráfagyott arcára a mosoly Egy film jutott az eszebe Indiánok. Kiásnák a csata­bárdot, de nem találják. Va­laki ellopta. Így azután bé­két kötnek egy almafához. Béke nem esik messze a ku­tyafájától. Majd indián ba­rátai vonultak el lelki sze­mei elől: Jim, a törzsfőnök. Joc, a varázsló és Tom a hawk. Bement c szemközti trn- fikba. Hegyező van? Az .el­adó csak a fülét hegyezte süket volt. Vas Trezor meg­látta, hogy árleszállítás van vett egy mély levegőt. Az úttesten szabályi./,lauul ment ét- Efy rendőr a si-p­csont iába fújt Gyerekkora jutott eszébe ... Azok a szü retek... A meggyet fedeles kosárba, őt pedig ráncba szedték. Mindig nehezen ol­dódó gyerek volt __ Csak e gyszer, mikor a kémiata- tanárnővel ketten maradtak a laborban... S az véletle­nül ráöntötte a sósavat... Akkor sikerült feloldódnia.. Eközben hazaért. Tekintete a fogasra tévedt. Ott lógott idegenbe szakadt kabátja. A szomszédban egy csaló be­csapta az ajtót. Odaült a villanyorgonához, megszagolta. Nincs jobb mini a májusi. A szoba berendezése egy­szerű: az ablalton vasfüg­göny. a rádióban vastaps. Munkához látott volna, de rövidlátó volt. Kiment a konyhába. Erőt merített az erőlevesből. »Aki mer, az nyer«, gondolta, han­gosan pedig ezt mondta: aki merít, az nyerít. Lesütötte a stem ét forró zsírban. Beszo­rult « keze a szőnyeg alá. Bepanirozta. ma jd kirántotta. Hirtelen egy hangot hal­lott a háta mögül. — Uram, a szememért jöt­tem — mondta egy matróz, akit Rejtő Jenő talált ki még annak idején. — Vak tyúk is talál tyúk­szemet — morogta Vas Tre­zor. — A matróz sántított, kezében kés volt. Biztosan rosszban sántikál, gondolta Vas Trezor. — Béküljünk leit — mond­ta a matróz. Kezet fogtak a halászok a folyóban. Vas Trezor leemelte a szögről légből kapott puská­ját és elsütött egy viccet. A matróz azonnal meghalt a röhögéstől. Ismét hangot h/Mott, Ütött az ingaóra. Az óra ingatag, gondolta Vas Trezor. — Hol vagyok? — kérdezte magá­ban. Elkezdte keresni, de nem találta. Elveszett ember matt get ismerünk, nem jöhet semmi új. És akkor megszü­lettek a táncházak. Sokféle tényező befolyásolja a moz­galom fejlődését. A politi­káról már szóltam. Röglön utána megemlíthetem a ma­napság nagyon aktuális gaz­dasági szempontokat. A néptánccsoportok működte­tése sokba kerül. Néhol a csoportok megszüntetésével takarékoskodnak a fenntartó intézmények annak ellené­re, hogy az irányító szervek ezt igyekeznék megakadá­lyozni. A mozgalom fejlődé­sét befolyásolhatja, hogy si­kerüli-e az intézményes le­hetőségeket bővíteni: az ok­tatási és a módszertani munkát megerősíteni. Az is fontos lenne, hogy a külön­böző irányzatok miatti ok­talan szócséplés. a felesleges ellenségeskedés helyett sor kerüljön a jelen helyzetet megvilágító vitákra. A végé­re hagytam a legfontosab­bat. ami egy mozgalmat valóban fölemelhet : a tár­sadalmi támogatás. Magyar- országon ebben nem állunk olyan jól. A néptáncmozga-1 lom, szakmai eredményeit tekintve jobb, mint a többi szocialista országban, de a társadalom figyelme másutt sokkal nagyobb. Ott egy fesztivál társadalmi t ünnep, amelyen nem csupán na­gyobb tömegek, de a politi­kai vezetők is részt vesznek. Nálunk ugyanez: szakmai esemény. — Említette a táncházat. Ez a mozgalom összhang­ban van a produkciókra — a szakmai sikerekre — tö­rekvő csoportok munkájá­val? — A táncház és a produk­ció két összetartozó, de kü­lönböző dolog. A tánehás kísérlet arra. hogy hogyan lehet visszahívni a minden­napi életbe a néptáncot Olyan fiatalok közé például, akik nem vállalják egy támccsoport fegyelmét, a há­romszori próbáit hetente. » fellépésekéit, stb. A táncház kötetlenebb, oldottabb., szá­mukra elfogadhatóbb. Ezzel az előnyével együtt a moz­galom még nem forrta W magát — nagyobb támoga­tásra va« szüksége. Nem lenne szabad, hogy előfor­duljon olyasmi, ami az égjük budapesti táncházzal tör­tént: a fenntartók azért aikar ják megszüntetni, mert a 02-es rovaton nincs elég pénz, hogy kifizessék a sze­replőket. Nincs pénz annak ellenére, hogy a bevétel » kifizetés háromszorosa. — A legjobb koreográfu­sok az amatőr csoportokból átkerülnek a hivatásos együttesekhez. Vajon nem veti vissza ez a mozgal­máé? — Az egészséges dolog, hogy a legjobb amatőr együttesek vezetőiből hiva­tásosak lesznek. Ez az át- áramlás azt is bizonyítja, hogy az amatőr művészeti együttesek néha jobbak vol­tak a hivatásosoknál. Nem azért, mert jobban támogat­ták őket, hanem mert a ve­zetőik megtalálták az új, korszerű művészeti utakat. A cél az lenne, hogy ezek a vezetők, akik olyan hosz- szú Időt töltöttek az ama­tőrök között, ne veszítsék el a kapcsolatukat a mozga­lommal. Sőt, fűzzék szoro­sabbra ezt a viszonyt a hi­vatásosok és az am&tőrök között néptánckultúránk ér­dekében. — Végezetül: mit java­solna ön, miért taníttassa a szülő gyermekét éppen néptáncra? — Főleg két ok miatt Az egyik, hogy a néptánccal együtt a népművészethez, a népzenéhez is közelebb ke­rül a gyerek. A másik, ami tálán ennél is fontosabb, hogy a néptánccsoportok a munka jellege miatt közös­ségek. Az ezzel egyiittjáró élményeket a gyerek nem élheti át az iskola ban. Ez a nevelési forma pótolhatat­lan. MnarÁdá tel»»

Next

/
Thumbnails
Contents