Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-17 / 166. szám
Nyári gyakorlaton Nagy élmény a diákoknak A televízió filmet forgat róluk Szépen szól a duda Szenlbalázson A Videoton Elektronikai Vállalat tabi gyáregysége minden évben jelentős szerepet vállal a tanulók — főleg a társadalmi ösztöndíjasok — nyári szakmai gyakorlatának megszervezésében. Főiskolások, szakközépiskolások és szakmunkástanulók végzik itt termelési gyakorlatukat. Mivel foglalkoznak? Hogyan érzik magukat? Elégedettek-e munkájukkal a gazdasági vezetők? — erről kérdeztük az érdekelteket. Szabó György ei^eves műszaki főiskolai hallgató, budapesti lakos létére a Videoton tabi gyáregységében tölti a gyakorlati időt. — Ha eddig gyárról hallottam, akkor magas kémény, füst és nagy zaj jutott eszembe — mondja mosolyogva. — Amikor először léptem be a munkahelyre, alig hittem, hogy ez is termelőegység. Ismerős révén kerültem kapcsolatba à tabi gyáregységgel. Az eltelt három hét tapasztalata alapján mondhatom: olyan munkahelyre kerültem, ahol a társak közvetlenek, barátságosak és segítőkészek. Bármilyen problémával. szakmai kérdéssel fordultam hozzájuk, mindig megadták a kellő eligazítást. Igen kultúrált munkahelyen dolgoznak a tabiak. Termelőműhelyt, üzemet belülről még nem láttam, ilyenben nem dolgoztam. Első találkozásomat a munkahellyel, a munkával — a fogadás, a segítség alap- ián — sokáig kellemes emlékként őrzöm ... Fekete, göndör .hajú fiatalember Kádár László, aki a gyáregység társadalmi ösztöndíjasa, s a nyári gyakorlatból két hetet, itt tölt — A Kandó főiskola székesfehérvári kihelyezett tagozatának másodéves számítástechnika szakos hallgatója vagyok. Ösztöndíjasként már a múlt évben is a tabi gyáregységben töltöttem a termelési gyakorlatot így szinte ismerősként fogadtak. — Szakmai felkészültsége, aktivitása lényegesen nagyobb, mint tavaly volt — mondja Zoltai László üzemmérnök, a hallgató instruktora. — Az eltelt gyakorlati idő alatt jól oldotta meg egy célműszer alaplemezének tervezését, amely megfelelő szakmai feladat volt. A nyomtatott áramkört szerelő üzemben tölti nyári termelési gyakorlatát a tabi szakmunkásképző iskola 601. sz. elektronikai műszerész osztályából Apáti Viktor, Kovács József és Gál Zoltán. — A hozzánk beosztott műszerész szakmunkástanulók elsősorban szerelőszalagon dolgoznak — tájékoztat Szalai Zoltánná üzemvezető. — Természetesen a széles körű gyakorlati ismeretek elsajátítása érdekében többfajta munkát is biztosítunk részükre. Dolgoztak már a hullámforrasztó műhelyben — itt mechanikus szerelést végeztek —, de segítettek a VT 60-as rendszer összeállításánál is. Munkájukkal az eddigi tapasztalatok alapján elégedett vagyok. — Nálunk hét szakmunkásjelölt tölti a kötelező termelési gyakorlatot — magyarázza Szépiabi Ferenc, a memóriaüzem egyik művezetője. — Főleg a VSD display szerelőszalagon dolgoznak, ahol a monitor mechanikus elemeit szerelik össze, tápegységeket mérnek. Két tanuló a display-k tesztelésével, elektromos alkatrészeinek mérésével foglalkozik. — A hozzám beosztott tanulók szorgalmasak, lelkiismeretesek. és néhány apró hibától eltekintve egészen, jó munkát végeznek — kapcsolódik a beszélgetésbe Szepes~ helyi Tibor művezető. — Azt hiszem, a nyári gyakorlaton szerzett tapasztalatokat, rutint a későbbiek folyamán hasznosítani tudják. A múlt évben kötött társadalmi ösztöndíjszerződést mechanikus szakmunkástanulókkal a Videoton tabi gyáregysége. Ennek alapján ott töltik gyakorlati idejüket a forgácsolótanulók. — Már a gyakorlat első napján nagyon kedvesen fogadtak bennünket — emlékszik vissza Mihalecz Attila. . — Általános tájékoztatást kaptunk az osztályvezetőtől, majd megtartották a baleset- védelmi és tűzrendészeti eligazítást. Ezután mehettünk csak a munkahelyünkre, az alkatrészüzembe. A gyakorlat ideje alatt eddig — E 400 típusú csúcsesztergén — alapmegmunkálást (menetfúrás, leszúrás, hossz- és sík- esztergalas) végeztem. — Jó elméleti felkészültséggel és kitűnő gyakorlati érzékkel rendelkezik a mel lém beosztott szakmunkástanuló — mondja Beke László esztergályos. — Szorgalmas, igyekvő fiúnak ismertem meg. Jó szakmunkás válhat belőle. A nyári szakmai üzemi gyakorlat mindig nagy élményt jelent a diákoknak, hiszen —ha rövid időre is — beilleszkednek egy termelő közösségbe, megismerkednek a gyakorlati munkával, figyelemmel kísérik az üzem, a gyáregység munkáját. Lehet, hogy néhány év múlva üzemmérnökként, szakmunkásként ott dolgoznak majd, ahol most gyakorlati idejüket töltötték. Akkor pedig tőlük is függ, hogy a nyári gyakorlaton levő tanulók közül hányán és hogyan sajátítják el a szakma fortélyait. Kruíek József Szépen szól a duda Szent- balázson! Bár a legnagyobb dologidőben járunk, ez a zselici dombok ölelte kis község reggeltől estig zeneszótól hangos: második alkalommal nyitották meg a somogyi dudaiskola nyári táborát. A már-már feledésszámba menő népi hangszerek ismerői, mesteréi tavaly a Balaton partján randevúztak. Mondják, ezúttal a kényszer hozta őket Szentbalázsra. Máshol nem akadtak vendégváró házigazdákra... Csíkvár József, a megyei művelődési központ főmunkatársa avat be az iskola rejtelmeibe. — Bár a tábor nevében csak a duda szerepel, nemcsak a dudások jöttek el Szentbalázsra, hanem azok is, akik más népi hangszeresen — hegedűn, furulyán vagy tamburán — játszanak. A legkülönbözőbb korú, fog* lalkozású és lakhelyű zenészek jelentkeztek a nyári táborba. Jöttek Budapestről, Nagykanizsáról, Zalaegerszegről, Szentéről, Karádról, Ózdról is. Valamennyien a rendes, évi szabadságukat vették ki, s a költségeket saját zsebből fedezik. Napi ötvennyolc forintért kaptunk szállást és étkezést a diákotthonban. Olsvai Imre, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa ugyancsak eljött a táborba. G zeneelméleti előadásokat tart Többek között a Dunántúl régi népzenéjével ismertette meg az érdeklődőket, majd a különböző hangszereket mutatta be. A magnetofon segítségével a somogyi hangszeres népművészek, Jankovics Imre, Ke- lecz József és Dergez Mihály repertoárját is megismertette a táborlakókkal. Balázs Istvánnak, a kaposvári zeneiskola tanárának vezetésével a vonósok és a tamburások tanulnak, a dudásokkal Sá" ringer Kálmán foglalkozik. A szentbalázsi tábornak híre van az országban. Újságírók, televíziósok adják egymásnak a kilincset. A televízió zenei főosztályának egyik forgatócsoportja két napig vendégeskedett a táborban. Szijjártó Csaba és Kottái Beáta a hajdúszobosz- lói és a bakonyi tábor mellett a szentbalázsi iskola tapasztalatait is celluloid szalagra rögzítette. Az ősszel vetítendő filmben zenei részleteket hallhatunk majd Balázs István és a többi táborlakó előadásában. Jóllehet a tábor vezetői szívesen fogadnak minden érdeklődőt, titkon. azért bevallják: a sok kíváncsiskodó néha zavarja őket. Tanulni jöttek össze, gyakorolni szeretnének, ehhez idő kell. Ezért nem vállaltak fellépéseket, előadásokat. Csupán a szentbalá- zsiaknak szeretnék megköszönni a vendégszeretetet. tA táborzárás előestéjén a tervek szerint fellépnek a helybeliek előtt. Július 20-án tábort bontanak a dudaiskolások. A megkezdett munkát mindenei folytatja az otthonában. Ki szólistaként, ki valamelyik népi együttes kisérő zenékarában. S természetesen .tartják tovább a kapcsolatot: minden hónap első vasárnapján Kaposváron foglalkozásokat tartanak. Nagy Jenő Herman Ottót olvasva A mozi útnak induL • Négy speciálisan felszerelt teherautó cirkál május elseje óta a Balaton partján. Hozzák-viszik az üdülőkbe, az úttörő- és a KISZ- táborokba a filmeket, szórakoztatják a kicsikéit és a nagyokat — helybe viszik az előadásokat. Augusztus végéig folyik az akció, melyet szívesen fogadnak mindenütt. Már egy évtizede, hogy a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat szervezésében elindult a vándormozi. Segítségével a megye legkisebb településein is élvezheti a mozifilmeket, az újdonságokat a lakosság, hetenként legalább egyszer. Csaknem hetven helységet keres föl az a négy autó, melynek anyagával és felszerelésével egyszerre nyolc előadást lehet tartani. Valamikor még szenzáció volt, ha megjelent a jellegzetes formájú kocsi, ma már megszokott. A kisebb falvakban, ahol a lélekszám egyre csökken, igen csekély az érdeklődés. Az ilyen helyeken vagy szüneteltetik, vagy teljesen megszüntetik az^ előadássorozatot. így történt ez Nikién is, mígnem a lakosság maga kérte a »guruló mozi« visszatérését. Ugyanakkor Szólád és Ör- tilos környékére nem Kaposvárról indul a busz, hanem ott állomásozik a környéken; az előadásokat mindig telt ház előtt tartják. A filmek kiválasztásánál mindig a közönség igényéit veszik figyelembe elsősorban. Ezért is vetítenek sok régi magyar filmet — ezeknek a legnagyobb a sikerük. A müsorpolitikához alkalmazkodva levetítik szinte valamennyi frissen megjelent keskenyvásznas filmet is. Nagy tetszést aratnak az ifjúsági és kalandfilmek — elsősorban a fiatalok látogatják a községi mozikat —, a felnőttek a komolyabb témák, illetve a »nagyoknak <• szóló filmszatírák iránt érdeklődnek. Az előadásokhoz a megfelelő helyiséget a tanácsok biztosítják, igazodva a látóbalottoaghoz. Népszerűek a barcsi kiállítások gódtak: a barcsi közönség Ha hinni lehet — és miért ne lehetne? — a vendégkönyvnek, a barcsi Dráva Tájmúzeum a leglátogatottabb intézmények közé tartozik a környéken. Már a szép épület is felhívja magara a figyelmet. Bent egymást váltják a szebbnél szebb tájiatok, kiállítások; frissen és figyelmesen dolgoznak a rendezők, ez latszik mindenhol. — A művelődési ház és a múzeum szoros kapcsolatában található a rejtély nyitja — mondja Szabó Zoltán népművelő. — A kiállítások szervezéseben, elrendezésében is közreműködünk ; itt, a házban készülnek a plakátok és a többi propagandaanyag. Nemrégen Vasarely műveit állítottuk ki, s igen nagy volt az érdeklődés. Ezt azért hangsúlyozom, mert a megnyitó előtt voltak, akik agnem fogja erteni ezeket az alkotásokat. Az érdeklődés azonban megcáfolta a kételkedőket. Valamit mindig szem előtt kell tartani: azt, hogy nincs az érthetőség szempontjából kis, közepes és magas művészet, hanem egyszerűen művészet van, amely mindenkihez szól, csupán a kifejezési eszközök teszik egyiket-másikat »nehezebbé". Ez főként a kor- társ művészetre jellemző, amelyet éppúgy szükséges megismertetni a közönséggel, mint a klasszikusokat. Így a régebbi korok és a ma képzőművészetét felváltva, helyesebben párhuzamosan mutatjuk be. Az igényt csak így, változatos tárlatokkal tudjuk kielégíteni, Szabó. Zoltán maga is -művészember", méghozzá azok közül való akik meglepő alkotásokat produkálnak. Képeiről eleinte azt hiszi a néző, hogy remekül kidolgozott plakátokat lát, holott egyszerűen arról van szó. hogy munkájában a festékszóró pisztoly egy miniatűr változatát alkalmazza. A Galaktika című folyóirat 26. számát ő illusztrálta a sci-fi hangulatú képeivel, s a Mafilm rajzfilmstúdió számára is készít meghökkentő háttérrajzokat. — A színt és a formát élni kell hagyni. Nem a palettán keverem a színeket, hanem a festékszóró segítségévek így a képek szinte maguktól bontakoznak ki a vásznon. A ma művészeti irányzatai közül előtört a konstruktivizmus, mely az anyag, a szerkezet elsődlegességét hirdeti. Ehhez igazodva az a haladó művészet — erről persze eltérőek a vélemények —, melyben a technikát sikerült képileg esztétikusán becsempészni a képzőművészetbe. Legjobb példa a fotógrafika, amely sokáig szinte ismeretlen völt. A korszerűsödő anyagokhoz, a megnövekedett technikai lehetőségekhez a művészeknek is alkalmazkodniuk kell. AZ új eszközök segítségével eddig fölfedezetlen ábrázolási lehetőséghez jutnak. Az újra, a változatos tárlatok bemutatására irányuló törekvés a múzeumi kiállítások összetételében teljesedik ki. Irigylésre méltó helyzetben van Barcs és környékének lakossága — legalábbis a modem képzőművészet megismerése szempont jából. A. A. A nyár első napjaiban jelent meg könyv üzleteinkben (s azóta többnyire el is fogyott) a Magyar Hírmondósorozat egyik újabb kötete Az átalakulások világáról címmel. A jól sikerűit válogatás Herman Ottó — múlt századi jeles természettudósunk (1835—1914) — munkásságáról nyújt keresztmetszetet. írásainak a többsége a korabeli polgári-nemzeti tudománypolitika kibontakozását és tipikusan magyar vonatkozásait tükrözi. Nézete szerint a természettudományok nemzetközi fejlődésében a magyarságnak el kell foglalnia egyéni helyét, elutasítja az idegen szellem importját. Az 1848—49-es szabadságharc eszméinek köszönhetően szembeszállt a németesítő törekvésekkel a természettudományok területén, útmutatást adott kora szakembereinek. Az .általa javasolt program: erős, ha» tékony, átfogó nemzeti természettudományos élet megteremtése, a szakemberek széles körű összefogása, a zűrzavar megszüntetése a nyelvhasználat, nevezéktan, de mindenekfölött a tudományok művelésével kapcsolatos elképzelések, elvek terén. Megfigyelései, leírásai pontosak, szemléletesek, egyszerűek, érzékletesek. Az értelmes. derűs életszemlélet jóra törekvése csendül ki soraiból, bármely témát érint is. S mindez ízes, más (latin, német, szláv) behatásoktól mentes, közérthető magyar nyelven, legyen szó akár a pókokról vagy a madarak életmódjáról, a tudományos akadémiai nagygyűlések kritikájáról vagy a miskolci paleolit kősZak ócákról. Az elődök munkájának megbecsülésére biztat, valamint a természeti jelenségek következetes megismerésére. Nyomokban egészen modem ökológiai szemléletmód jeleivel is találkozunk írásaiban az egyes állatcsoportok életmódját illetően. Sok vonatkozásban viszont — mai szemmel nézve — fogalmazásába gyakran szűrődik be az élővilág jelenségeinek magyarázata során a célszerűség lamarcki elve. A napjaink biológiájában háttérbe szorult leíró-nendszerező módszer híve — de ez tipikusan XIX. századi jelenség, így Herman Ottónál érthető és indokolt szempont. Hasznos, mindenkinek ajánlható olvasmány, megtanít elmélyülni, rendszeresen, következetesen gondolkozni, s kiállni elképzeléseink mellett. A természet, de különösen a hazai természet szeretettre nevel. A gyakorlati tudós típusa, aki a terepjárásai során összegyűjtött hatalmas anyagot a mindennapi élet szűrőjén keresztül dolgozta féL Gondolkodása emberközpontú, anyagát a valóság szolgáltatja, nem filozofál, de következtet, s ahol indokolt, általánosít. Talán kevesen tudják, hogy Budapesten a Magyar Jakobinusok tere 1. sz. alatti ház kapualjában márványtábla hirdeti: »1835—1914. E házban élte utolsó éveit Herman. Ottó, a nagy természet- tudós.« Ahhoz, hogy az őt méltán megillető megbecsülést megadhassuk emlékének, ha vázlatosan is, ismernünk kell munkásságát. Ezt segíti az említett kiadvány. Csűrös László DMOGYI NÉPLAP
