Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-17 / 166. szám
PILLANTÁS A PIACRA Válaszol a Zöldker vezérigazgató-helyettese A megyei lapoktól a Központi Sajtószolgálathoz befutott kérdéstömeg átrágása után kopogtattam a Zöldker vezérigazgató-helyettesénél, Kenyeres Lászlónál: mint a zöldség-gyümölcs felvásárlásban vezető szerepű megyei Zöldért vállalatok központjának egyik vezetője, adjon választ e kérdések legalább némelyikére ... Mielőtt rátértünk volna a válaszokra, arra kértem Kenyeres Lászlót, adjon általános tájékoztatást az oly sok átszervezést — a legutóbbi 1977- ben volt — megélt szervezet pillanatnyi helyzetképé ről. — Tavalyelőtt 500, tavaly már csak 170 millió forintos nyeresége volt a 19 megyei vállalatnak, ami önmagáért beszél. De még ezt a nyereséget is csak úgy sikerült elérniük, bogy az állam 900 milliós támogatást adott, azonos mértékűt az 1978. évi- veL A támogatás jelentős részét a 78. évi nagy burgonyatermelésből adódó felvásárlási árzuhanás »-kivédésére« költöttük, például 2 forintot. kaptak kilónként a termelők, de az árut nem vittük el tőlük. A burgonya olyan termék, amely áruként döntően a Zöldért-eknél fut össze, a téli tárolással jóformán kizárólag mi foglalkozunk. Roppant érzékeny cikk a krumplit, amelyre évi átlagban 20 ezer vagonra lenne szükség, de 120 ezer vagon terem. — Mégis, tapasztalataim szerint szerfölött cikcakkot a termelői kedv, s általa a megtermelt burgonya, A magammal hozott kérdések között Miskolcról firtatják: csökkent a vetésterület, mi 1esz 19$0-ban a krumplival? — Valóban nagyok az évek közti különbségek, mindenekelőtt az átlagtermés miatt — így Kenyeres László. — Hogy ne menjek messzire: 1978- ban még 36 ezer, de tavaly már csak — mintegy el ienha task ént — 19 ezer vagon volt a felvásárolt áru. Az idén pedig már importáltunk ezervagonnyit, főként az NDK-ból. Pedig a leszerződött mennyiség elegendő, 28 ezer vagonra rúg. de kétségtelen, hogy a termőterület nemcsak Borsodban, hanem országosan is apadt » nagyüzemeknél. Mégpedig a tavalyi 22 ezerről 17,5 ezer hektárra. Ha legalább 150 mázsás átlagtermést érnek el a gazdaságok, akkor nem lesz gond, de ha nem ... Az elmúlt hetek csapadékos időjárása mindenesetre jót tett a burgonyának, akárcsak a zöldséggyökérnek, de kevésbé kedvezett a meleget is igénylő paprikáinak, paradicsomnak. S ha már áttértünk más portékákra, hadd jegyezzem meg hogy a piackép szerfölött változó: vannak hiánycikkek is, főként gyümölcsből, de eladatlan tömegek uborkából, káposztából, zöldbabbóL — Mégis drága az uborka... — Az árakat a vállalatok önállóan képzik. Előfordult, hogy a Békésben 3 forintért felvásárolt uborka 25 forintba került Budapesten. Éppen ez a visszaköszönő témakör, az árak és az árrések megtárgyalása . is szerepelt július 10-én a Kecskemétre összehívott országos értekezletünkön. A nagy árrés egyik magyarázata, hogy a közgazdasági szabályozók idei módosításával elestünk 300 millió forint központi kockázati alaptól. A megmaradt dotáció két forrásból származik: 150 milliót kapunk téü tároláshoz nyújtott állami támogatásként, valamint a lakosságnak eladott áru minden tonnájához 800 forint szubvenciót adnak. 110 ezer vagon körüli a forgalmunk, mert nemcsak a lakosságnak, hanem exportra, hűtő- és konzervipari célokra is adunk árut. — Térjünk vissza a valóban örökzöld árrésügyre. Mennyi a megengedett? Hiszen az mégsem elfogadható állapot, hogy 3 forintos uborkából 2S forintos legyen ... — Ez nyilvánvaló, f • Zöldker idei célja az, hogy 16 százalékos átlagnál magasabb ne legyein a zöldséggyümölcs fogyasztói áremelkedése. Sajnos, az esztendő első öt hónapjában ez 28 százalékos volt az előző év azonos időszakához képest. Pillanatnyilag úgy látom, hogy csökken ez a mutatószám, visszaesés következik be az árszínvonalban, s remélhetően a 20 százalékos átlag alatt maradunk 1980- ban. Ami az árrést illeti, 38—46 százalékos volt 1977—79-ig, vagyis 10 forintos fogyasztói árból 6 jutott a termelőnek, 4 nekünk. Az állami támogatás hozzávetőleg összesen 400 millió forintra tehető csökkenésének ellensúlyozásaként, s hogy mégis próbáljanak megállni saját lábukon a vállalatok, az ősszel határozat született arra, hogy 45—48 százalékra emelhessük az árrést. Tehát immár a fogyasztói ár fele jut a Zöldért-eknek. Ez az arány nem rosszabb a nemzetközi átlagnál, hiszen nyugaton 150—200 százalékos árréssel dolgoznak a kereskedők. Nálunk a mostani is soknak tűnik, mindenesekre megfeleltünk több megye, így Hajdú-Bihar, Csongrád idevágó érdeklődésére. Ez utóbbi levél mindjárt figyelmeztet arra, hogy lehetséges azért másként is : a szentesi Korai Zöldségter- mesztési Rendszer — írja érdeklődő levelében a Dél-Ma- gyarország főszerkesztője — »mindössze 5 százalékért adja el a tagszövetkezetek zöldségét«. (Ha jól számoltak, tehát alig egytizednyi (!) árrés fejében is piacra juttatható a zöldség.) Javallom, érdemes lenne Szentesre utazniuk a kecskeméti tanácskozáson részt vett megyei Zöldért vállalatok igazgatóinak. — Milyen módosítást terveznek? — 1981-től megengedjük a más megyékből való, de csakis kizárólag szerződéses alapon történő felvásárlást is— válaszol Kenyeres László. — Például, ha a budapesti Zöldért azt mondja, hogy van három szabolcsi tsz-partnere, amellyel szerződést kíván kötni, megteheti. Ez a lényeg : jó előre tudjon erről mindenki, mert ily módon nem lehetséges egymás elől elorozni a portékát, elkerülhetjük az anarchiát, s a szükséges központi készletet is biztosítani tudjuk. — Végül a kecskemétiek kérdését tolmácsolom: a kaj~ szibarackszezonra megérkezik'e az Indiában rendelt jéggyáruk? — Sajnos, nem: napokon belül befut ugyan Fiumébe, de hát a felszerelés, egyebek . .. Záporoztathatnám még a fogasabbnál 'fogasabb kérdéseket a vezérigazgató-helyettes fejére, akinek — elfogadom — roppant nehéz hatások közepette kell dolgoznia, ami egyébként áll az egész Zöldért-szervezetre, vagyis 23 ezer emberre. Sok vállalatnak — a Komárom, Nóg- rád, Baranya, Veszprém megyeieket emliti beszélgető partnerem — úgyszólván létéért kell megküzdenie, vagyis azért, hogy ha már nyeresége nincs, legalább vesztesége se legyen. Tanulságot levonni nem áll szándékomban, egy félénk töprengésnek mégis hangot adok: vajon nem közeleg-e * sokadik átrendeződés? Vajon azt az »elvett« mégyszázmilliós dotációt nem lehetne-e olyképp ellentételezni, legalábbis részben, hogy valahogy csak-csak rövidüljön az áru útja, s ily módon a zöldség-gyümölcs fogyasztói árak szolidabban növekedjenek ? ! Keresztényi Nándor így látja az elnök „Tudom, sokat várnak tőlem” A Tekeres-berkj árkon átívelő új híd közelében állunk Rákóczi Jenővel, a ber- zencei tanács elnökével. Nézzük a Szabadság utcai szép családi házakat, s közben életútjától, terveiről beszélgetünk. Gödöllőin szerzett gépészmérnöki diplomáit, s előbb szülőfalujában, Somogy udvarhelyen, a termelőszövetkezetben vezette a gépészeti ágazatot, majd az egyesülés után Berzencére, a Március 15. Tsz-be . került műszaki főagronómusinak. — Nagy előny, hogy ebben a környezetben születtem, így jól ismerem az itt élő embereket. Látom Berzence és az ide tartozó Somogy udvarhely fejlődését, Az utóbbi években jelentős a változás, főleg attól kezdve, hogy elhatároztak Berzencén a hatarallomas építését. Utakra, parkosításra, a villanyvilágítás korszerűsítésére és más célokra pénzt kaptunk, hogy méltóan fogadhassuk majd az. erre áthaladó külföldi és hazai turistákat. Persze, még nagyon sok minden, kell. Rákóczi Jenő egy esztendeje került a termelóazovetkezettől megbízottként a község élére, s a legutóbbi választáskor lett hivatalosad a tanács elnöke. — Az átállás, a kezdés nem volt egyszerű. Szerencsémre a járási hivatal igen nagy segitseget nyújtott ehhez, meghatározta, hogy milyen fontossági sorrend ben ismerkedjem meg a tanácsi munkával. Az is sokat jelentett, hogy a végrehajtó bizottság titkára, Kakrik János huszonhat esztendeje dolgozik e beosztásában Berzencén, s ő is készségesen átadta államigazgatási tapasztalatait. Melyek a jövőre vonatkozó terveink? Elkészült az öt evre szóló cik- lusprogram. Azt akarjuk megvalósítani, összefogva a lakossággal, a tanacstagság- gal, a községi párt-, népfront- és a többi társadalmi szervezettel, a gazdaságokkal. Az együttműködésnek igen nagy jelentőséget tulajdonítok. Tudom, hogy sokat várnak tőlem. Ennek a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudok eleget tenni egyedül, c együtt mindenkivel. Erre törekszem A következő öt esztendő a korábbinál jóval nagyobb feladatot ró a berzence! tanácsra, hiszen a határállomás megnyitása után várhatóan föllendül a község idegenforgalma. Igaz, számottevő a fejlődés, de még sok minden hiányzik. Jövőre átadják Berzeneén a törpe vízmüvet, ezt követően Somogyudvarhelyen kezdik meg a vízműépitést Politechnikai műhelyekkel, tornatermekkel gazdagodik az iskola, ezeket augusztus 20-án adják át. A régi tanácsház helyén a Napsugár Ipari Szövetkezet, a Patyolat és a takarékszövetkezet ösz- szefogásával szolgáltatóház épül. Női és férfifodrászat, kozmetika, fényképész-, cipész-, háztartási es elektromos javitóreszleg, Patyolatéi takarekfiók kap helyet a jövő év nyarán elkészülő épületben. Somogyudvarhelyen posta, óvoda, iskolai napközi és kultúrterem létesült. Muve- • ődesi központ építését tervezik Berzencén. Olt kapna helyet a falumúzeum. E köz- ixmteaa meg «edmenyeneb A Debreceni Mezőgép Vállalat 1. sz. gyára ban új, Mobitox szerelőszalagot helyeztek üzembe. A szalag elejére kerülő gépvázakat tizenkét ütemben szerelik össze, s a munkafolyamat végén húsz-huszonöt percenként kerül le egy-egy gép a szerelőszalagról. Együttműködő pártszervezetek Meggyorsítják a beruházásokat A politika eszközeivel sokat lehet tenni azért, hogy nagyobb legyen a szervezettség, minden termelő egység es osztály egymást segítve dolgozzon a vállalaton belül. Ez azonban önmagában még kevés ahhoz, hogy gyorsabban épüljenek a lakások, az üzletek, az oktatási intézmények, hiszen a megva~ lósulás több vállalat összehangolt munkájától függ. Sok szó esett erről a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat pártértekezletén, sőt a város, a megye, az ország kommunistáinak fórumán is. Éppen ezért érdekes a két építőipari vállalat, a Somber, a Somogyterv pártszervezetei között most kialakult kapcsolat, alkotó együttműködés. — Amikor még gyafilorió ' párttitkár voltam a vállalatnál — magyarázta Hegedűs János, a SÁÉV fél évvel ezelőtt megválasztott új pártbizottsági titkára —. már akkor próbálkoztunk az építés- vezetőség, a szerelő- és a szakipar együttműködésével. Ezt a módszert később Nagyatádra, Marcalira is kiterjesztettük. Elsősorban azt a céit tűztük magunk elé, hogy határidőre elkészüljünk egy- egy beruházással. Fél évvel ezelőtt Gulyás István, a Somogy megyei Tervező Vállalat párttitkára, akivel együtt tagjai vagyunk a városi pártbizottságnak, javasolta, hogy a párttitkárok üljenek össze az együttműködés ki' alakítása végett. Áprilisban volt az első találkozásunk, ezen a SÁÉV, a Tanép, a Somber, a Somogyterv párttitkárai és a tervezők főmérnöke vett részt. Ez az eszmecsere pontosan megmutatta, hogy az egész megye érdekét szolgálja, ha a pártszervek és -szervezetek, vállalják az együttműködés ügyének eló- relendítését, formáinak kidolgozását. Nem kétséges, hogy sok akadályt elháríthatnak közösen a beruházások megvalósulása elől, ha ismerik egymás feladatait, gondjait, összehangolják cselekvésüket. ‘Aki ott volt a találkozón, egytől egyig azt javasolta: szoros együttmű- . ködéiben, közösen segítsék elő, hogy a somogyi, a kaposvári beruházások hatékonyabban, gazdaságosabban, határidőre valósuljanak meg. — Megállapodtunk abban, hogy a pártszervezetek közvetlen kapcsolatot alakítanak ki. Most a második találkozáskor azt is elhatároztuk, hogy szeptemberben e vállalatok igazgatói szintén ott lesznek a negyedévi tanácskozásunkon, s megpróbáljuk kialakítani az együttműködés szervezetebb formáit. Kölcsönösen tájékoztatjuk egymást, ehhez például a Somber negyedévenként ösz- szeállít egy anyagot. Ennek az elhatározásunknak a jó hatása már most lemérhető több intézkedésben. Úgy döntöttünk, hogy figyelemmel ben folytathatnák gazdag népi hagyományaik ápolását. Megérdemelnék ezt a ber- zencei népművészeti csoportok. Nemrégen Nagykanizsán, a hagyományőrző népi együttesek országos találkozóján hr on./, fokozatot kaptak. . Szükség volna töltőállomásra, mellette pedig korszerű vendéglőre. A hely a község központjában rendelkezésükre áll, de a kivitelezéshez szükséges anyagiak még hiányoznak. Pedig a várható nagy idegeníorga- lom ezt indokolttá tenné. A lakosságra, a gazdasági szer mezetekre szamitsaak e tsrvüik megvalósításában. Tavaly a két község lakói személyenként 709 forint értékű társadalmi munkát végeztek, öt év átlagát tekintve ők áz elsők a nagyatádi járásban. A Március 15. Tsz évente 100 ezer forinttal segíti a művészeti csoportok es a .sportegyesületek működését. A Napsugár Ipari Szövetkezet 100 ezer forintot adott az önkéntes tűzöl tótestület működéséhez, s évente 10 ezer forinttal segiti rendszeresen. A csurgói áíész évi 30 ezer forintot ad a műveszeti csoportoknak. Sa&Jai László kísérjük az építőipari társü- lási szerződésben rögzítetteket. Egyrészt szeretnénk kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, másrészt továbbítjuk a jelzéseket a gazdasági vezetőknek. — Van-e már eredménye az együttműködésnek? — Természetesen — mondja a pártbizottság titkára, s elém tesz egy levelet a Somber párttitkárának aláírásával. — Sokat segített a vizsgálatuk a kapcsolódó létesítmények kivitelezéséről a Kinizsi lakótelepen. Előre jelezték, hogy a Domus áruház építkezésér» gyorsítsuk meg a belső befejezést, a szakipari munkákat, gondoskodjunk területről a gáz, villany bevezetéséhez, az útépítéshez. Ezt a vállalat megszívlelte. Vagy például ott Volt a Béke-füredi lakótelepen épülő 84 lakás ügye. Felvettük a kapcsolatot, a Delvié p pártszervezetével, így sikerült a gázellátást megoldani. Enélkül nem lehetett volna az építés határidejét tartani. E példán okulva elhatároztuk. hogy e pártszar' vezet képviselőjét szintén bevonjuk az együttműködésbe. ugyanis a Délviép mindkét építőipari vállalat legnagyobb alvállalkozója, sok függ jaz ő munkájától is. Fontos, hogy az együttműködésben részt vevő minden vállalat összes dolgozója jól ismerje ezeket az elképzeléseket, terveket. A kommunistáktól azt várják, hogy a munkahelyeken megmagyarázzák, miért fontos ez a tevékenység. Ha szükséges, nekik kell eloszlatniuk a kétségeket. — Az év második felében a szakemberek cseréjét is tervezzük. A Tanép például festő, tapétázó, hőszigetelő, asztalos, lakatos szakmunkásokat küld hozzánk. Igen fontosnak tartjuk, hogy ne fogadják őket ellenszenvv sl, hiszen segítségadás céljából érkeznek. Szóba került még a gépek esetleges cseréje is! Ezek a pártszervezetek nem a gazdasági vezetők helyett dolgoznak, hanem vér lük együtt. Elsősorban az a cél vezérli őket, hogy a maguk területén aprópénzre váltsák a pártkongresszus határozatát Bizonyos esetekben — ha arra szükség van —> akkor sem hátrálnak meg, ha az úgynevezett operatív beavatkozásra is szükség van. Egy a fontos: a beruházások meggyorsítása, a jó együttműködés. Ebben sokat számít, amikor a párttitkárok megmondják egymás vállalatának a hibáit kérve a gyors közbeavatkozást. — Azt hiszem, van fantázia a közös akciónkban! — mondta a párttitkár. Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP
