Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

Egy, pályamunka iærw/mâgaf

9 KISZ-rsl - tárgyilagosan

Látszatra csupán egy diák- közösséget es egy tantestületet érdeklő témáról, a Táncsics gimnázium ifjúsági szervezeteinek történetéről készített dolgozatot Mihdiy- falvi László, az intézmény igazgatóhelyettese a Somogy megyei Pedagógiai Intézet által meghirdetett pályázatra. A társadalmi munkákon, tanulmányi versenyeken, szellemi öttusákon és művészeti vetélkedéseken szerzett érmek és oklevelek száma, a vezetők kiválasztása, a taglétszám alakulása valóban kizárólag a Táncsics »belügye«, a terjedelmes írásban felhalmozott adattömeg haszna is elsősorban históriai, s nem publicisztikai. A biráló bizottság azonban semmi esetre sem a gondos adatgyűjtésért jutalmazta első díjjal a szerzőt. ó* döntés oka : Mihályfalvi László őszintén szólt a múlt és a jelen ifjúságpolitikájának olyan fogyatékosságairól is, melyekről — bizonyára valamiféle indokolatlan szeméremből, vagy fölösleges óvatoskodásból — jobbára csak a fehér asztal mellett beszélünk, s amelyekkel kapcsolatban egyelőre módfelett ritkán jutunk el a gyakorlati kezdeményezésekig, javaslatokig.

Á felszabadulást követő tizenegy esztendő ifjúságtörténetének körvonalait — az elmúlt években fel-fellángolt NÉKOSZ-vita is ezt bizonyítja — még mindig misztikus köd borítja, s a tények nem eléggé alapos ismeretében olykor hajlamosak vagyunk a feltétlenül elismerő, vagy dúhödten ellenzékieske- dő vélemények kialakítására. Ezért szinte újdonaágszámba megy, hogy a fiatal szerző teljes tárgyilagossággal, előítéletek nélkül »-teszi a helyére« a Diákszövetség, s mindenekelőtt a DISZ iskolai szervezetének erényeit és hibáit. Nem rejti véka alá a személyi kultusz éveinek fogyatékosságait — a tanári testület, sőt az egész oktatás tekintélyét csorbító úgynevezett avantgardizmus tragikomikus jegyeit, a merev felülről irányítottságot, a gyanakvás léleknyomorító hatásait, az oaztályharc esztelen kiélezésének szomorú következményeit. Ám — népiesen szólva — csak a fürdővizet önti ki, a gyermeket nem.

Hangsúlyozza azt a tényt, hogy az új ifjúsági szervezetekben a közélettől addig elzárt. s csak tekintélyuralmi rendszerben nevelkedett fiatalok tömegei kaptak jogot

— a felszabadulást közvetlenül követő években lehetőséget is — a politika 1 formálására. Higgadtan vizsgálja tehát annak a szájnak a felépítését, mely egyszerre fújt hideg és meleg levegőt. S vázlatosan ugyan, de a DISZ-ből a KISZ-be átöröklött jó és rossz hagyományok hatásait is elemzi. E szempontok továbbgondolása pedig kérdések egész sorához vezet, az iskolai szervezetekben is tapasztalható formalizmussal, a tagfelvétel követelményeivel, a vezetőkki- választásának módszereivel, a KISZ és a tantestület, iK let ve a szülői munkaközösség viszonyával kapcsolatban.

A legfontosabb kérdés, melyet a szerző is megfogalmaz: hogyan találhatnánk gyorsan ölő mérget a statisztika ellen, meddig élhet még az a szemlélet, hogy egy szervezet hatásfoka egyenesen arányos a tagok létszámával, meddig takarózhatunk a számokkal? Nem volna-e helyesebb a »számmisztika«, az itt-ott már szinte automatizált tagfelvétel he-» lyétt elérendő pedagógiai célként megjelölni a KISZ-tag- ságot? Természetesen nemcsak, s nem is elsősorban a Táncsics gimnáziumban.

L. A.

Szárszói Száz szó

Nem számoltam meg, hány szó található a balatonszár- szói általános iskola riport- terőrsének Száz szó című újságában, de valamennyi írását megismertem. Tiszteletpéldányként érkezett a vakáció első .napjaiban szerkesztőségünk címére a szárszói Száz szó második évfolyamának második száma. Tavaly alakult meg az iskolában a riporterőrs, elhatározásuk eredménye az éven- Kenti üjsàÿ.'1 Általános iskolások írják — az újságírást tanulva — lelkendezve, máskor meghatódva, büszke hírmondóként és felnőtteket »lepipáló« szigorral. Kala- fatics Zsuzsa most végezte el a hetedik osztályt, ő a legtermékenyebb szerzője a diákújságnak. Tavaly nyáron több diáktársával együtt Zánkán üdült. Az úttörővárosba látogatott Kurt Waldheim, e találkozás élményét

osztja meg tanulótársaival. Hol, merre nem jártak a szárszói diákok az elmúlt nyáron, illetve tanévben? Párizsi útibeszámoló, lengyelországi riport, a budapesti csillagvizsgáló bemutatása került a lapjukba.

A nemzedékek közötti szoros kapcsolatról árulkodik többek között az, hogy a hatodik osztályosok . meglátogatták a harmincöt év alatt létesült szárszói üzemeket, intézményeket, beszélgettek az ott dolgozókkal. A Hazafias Néprfont tisztasági akciójában az iskola tanulói is részt vettek.

A szülők a csapatért című írásból megtudjuk Papai Ibolyától, hogy az iskola fölújításából a szülők is kivették a részüket. Elkészült a régen várt tornaterem, a százszemélyes ebédlő, az udvari tornapalya. Mindehhez jelentős társadalmi munkát ajánlottak föl a szárszói szülők.

Balatonszárszó megrendítő nevezetessége, hogy itt oltotta ki a vonat József Attila életét. A riporterőrs a költő születésének hetven- ötödik évfordulóján fölkereste azt a helyi szemtanút, aki József Attila, testét kiemelte a sínek közüL Bóza Jánossal magnetofonfelvételt készítettek az eseményről, az újság■ részletet közöl a fontos dokumentum alapján. (Rajtuk kívül Fodor András szólaltatta meg a hiteles tanút.)

A nyári vakációra készült el a szárszói diákújság; tükrözi is egy kicsit az év vége hangulatát — az eredményeket, a terveket. A szárszói pajtások közül bizonyára

szívesen olvassák a Száz

szót a biaonyítványosztás után is.

H. B.

Egyik reggel szintén negyedórás késéssel futottam be a laborba, s alaposan megrémültem, mert a lányok halálra vált arccal fogadtak:

»Te, Jutka, a főnök keresett !«

Gyomromba markolt az előző nap rám bízott föladat megoldatlansága.

~ »Jess zu som. a savreakció !« — És ugrottam az asztalomhoz, rántottam föl a fiókját.

»Ne fáradj — intett nyomott keppel Ibi —, megtalálta !«

»És mit mondott?« —meredtem rá riadtan.

»Semmit. Csak megnézte az óráját...«

»De az arca nem volt biztató!« — tette hozzá Bodis iyuri.

Itt - voit a pillanat, hogy

nem bírtam tovább. Lehullottam a székemre, s azt hiszem falsírtam.

»Nem bírom, gyerekek, nem birom! Egész éjjel alig hunytam le a szemem!«

»Mi a baj? — lépett oda hozzám Sári, a másik kis kolléganőm. — Mi történt?«

»Krisztike beteg !« — sírtam föl megint.

»Mi baja van?« — kérdezte Ibi.

»Nem tudom. Ez az, hogy nem tudom! Csak annyit, hogy harmincnyolc fokos láza volt! És este már persze nem tudtak orvost keríteni... Én megőrülök, ha valami komoly baja lesz!«

»Ugyan, Juditka! — állt meg előttem Hartmann Zoli.

— Egy , kétéves gyereknek minden ■ semmiségtől fölszalad a láza! Az én fiamnak már harminckilenc fokos is volt!«

»De maga mellette volt!

— rázott meg újra a sírás.

— Én meg nem lehetek mellette! Még ilyenkor sem! Nem élet ez így, higgyék el! Nem élet!«

»És ma reggel hogy ébredt a pici? — kérdezte Bó- dis Gyuri. — Beszéltél már a férjeddel ?«

»Hisz azért késtem! Kerestem telefonon, de persze, csak a munkahelyén! Meg akartam várni, amíg' beér! Otthon nem hívhattam, nehogy az anyósom vagy apósom vegye föl a kagylót!«

»Még ilyenkor se vagy hajlandó velük . . .?« — kérdezte Gyuti eitetlen arccal.

»Még 15yenkor se! Ezt te

nem értheted, Gyuri ! Akit úgy megbántottak, mint engem! ...«

Most Hartmann Zoli tolta homlokára szemüvegét,

ahogy a górcsöve fölül rámnézett.

»De hát mi lesz így magukkal, Juditka?«

Csak sóhajtottam, tehetetlenül.

»Nem tudom. Csak azt tudom, hogy így már nem bírom sokáig... a gyerek nélkül, férj nélkül, lakas nélkül, kegyelemágyakon ...«

»Mégiscsak egy albérletbe kellene inkább, én azt mondom ...«

Bódds Gyuri ránézett.

»Albérletbe, gyerekkel ? Hol élsz te, Zolikám? Ki vesz ma oda családot albérletbe?«

»És ki vigyázna Krisztikére? — szólt Ibi is. — Vagy az albérlettel mindjárt bölcsőde is jár, azt hiszi, Zoltán?«

Hartmann levette szemüvegét, felállt, bólintott.

»Sakk-matt... De akkor mégsem lesz más. mint az, hogy kibékül a szülőkkel, Juditka !«

A fejem ráztam.

»Azokkal én soha! Azóta már a férjemet is teljesen elvadították tőlem! Reggel mondtam neki, hogy vegyen a gyereknek legalább két kiló narancsot, azt mondta, rendben, de fölxrja az árát, ha már úgysem fizetek gyermektartást! Jó. mondtam, írd tol, de akkor mondd

Hegnyílt a nyári napközi

Üzemérdekből gyermekfog la Ikózások

Az első nap ismerkedéssel telik az óvodában is.

Százötven gyerek jelentkezett Kaposváron az iskolákban a nyári napközibe. Tegnap a Berzsenyi általános iskolában mintegy százharmincán vettek részt az első napi programon. Négy csoportot szerveztek az iskolában, pihentető szórakozásukról a nevelőkön kívül a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ és több kaposvári közművelődési intézmény gondoskodik. Nyári gyerekfoglalkozásokat tartanak a Petőfi- emlékkönyvtárban és a város nagyobb fiókkönyvtáraiban, valamint a megyei könyvtárban. A Latinca Sándor Művelődési Központ és a SoYnogyi Képtár is nyári programjába vette a gyerekek szórakoztatását.

Csütörtökön a kaposvári nyári napköziben bohócok műsorára kerül sor.

A Budapesti' Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában hagyomány, hogy az itt dolgozók gyerekeinek nyári napközit szerveznek. A vállalat érdeke kívánja meg, hogy az óvodás és iskolás korú gyerekek miatta szülök ne essenek ki a termelésből a vakáció idején. Kilencvenöt gyerek iratkozott be a vállalat nyári napközijébe, ők szintén részt vesznek a város jelentősebb vakációé programjaiban. A

meg neki, hogy a narancsot

az anyukája küldte!«

»Szörnyű! — csapta össze kezét Hartmann. — Itt tartanak már? A férje benyújtja a számlát ha valamit költ a gyerekre?«

»Én ragaszkodom hozzá !«

»De miért?« — kiáltotta Sáli.

Ránéztem, s azt mondtam, nagyon határozottan:

»Mert válunk?«

»Úristen ! — mondta Hartmann, es íezökkent mellém egy üres székre. — Akkor igazán nem tudom, mi lesz magukkal, Juditka! Ha már remény sincs a kibékülésre!

— Nézett, egyre csak nézett rám, tanácstalanul. — Mi lesz így magával?«

Csönd volt; mindenki engem nézett.

»A főnökkel kellene beszélned ...« — szólt nagysokára Bódis Gyui-ka.

»Ugyan minek? — legyintett Sári. — Kis pont ő ahhoz, hogy lakást osztogasson!«

»De, de! — kiáltotta Ibi.

— Csak beszélj vele, hátha kitalál valamit! Arpilyen jó

fej !«

»És amilyen jó helyen dolgozik a felesége !.. .« — dünnyögte Bódis Gyuri.

»Ugyan! —v legyintett Hartmann. — A tanácsnál ...«

»De hol! — kiáltotta Gyuri. — A lakáshivatalban!«

Csak ültem, néztem őket.

»És ezt csak most mondjátok?!« — kérdeztem elke pedve.

(Folytatjuk)

vállalat mikrobusza szállítja őket a műsor helyszínére.

A vállalat bővítette és korszerűsítette a nyári napközit, új játszó-, illetve pihenőszobát alakítottak ki a cseri sportpálya mellett. Egy pedagógussal kötöttek szerződést a nyárra, rajtuk kívül óvónőképzős és tanító- képzős hallgatók látják el a napközis feladatokat.

L

Zsúfolásig megtelt az ebédlő, alig akadt hely a később érkezőknek. Az asztalokon üdítők és ínycsiklandozó szendvicsek kellették magukat, a lámpákra aggatott tarka papírszalagokat olykor meg-meglibben- tette a terembe tévedő szél. Láthatóan mindenki jól érezte magát, beszélgettek, nevettek, ^kellemes zsivaj töltötte be a szobát. Vállalati ünnepség volt.

Ekkor lépett be az asz- szony. Sötét haját szorosan hatrasimitva hordta, egyszerű, ízléses, mélykék ruhát viselt. Arcán most nem látszottak a hosszú esték és a szürkító hajnalok, ünnepelni jött ő is. Takarítónő volt. Kutatóan nézett körül, kissé tétován, de mosolyogva.

Rögtön észrevette, hogy az asztaloknál is a foglalkozások szerint verődtek össze á csoportok — külön az irodisták, a könyvelők, a takarítók. Ösztönösen a »■hasonszőrűek^ közé akart ülni, de hiába keresett szabad helyet. Egy kis tétovázás után zavart mosollyal indult az irodisták felé. Üdvözölte őket, s elfoglalta az üresen maradt széket.

Az asztalnál ülők felháborodottan néztek egymásra. Az asszony ereiben meghűlt a vér. »Idegen! Betolakodó! Hogy merészel?!« —

mondták a szemek, s bár nem mozdult se szék, se ember, érzékelhetően, megfog- hatóan elfordult a társaság. Egy árva szót nem szóltak hozzá, pillantásra sem méltatták másfél órán át.

Az asszony valahogy leerőltette torkan az ünnepi vacsora felét. Rosszullét környékezte, szeme elsötétült. Egy pillanatra be kellett csuknia: vicsorgó, csontvázszerű arcokat látott maga előtt, amint emberi fülnek ismeretlen, recsegő szótago- gat mormolnak egymásnak. Tudta, hogy csak rosszul van, mégis félt. Gyengébb idegzetű volt, mint az átlag. Szerencsére, amikor újra kinyitotta a szemét, eltűnt a szörnyű kép. Már csak a csomót értezte a torkában, egy darabig figyelte ji színes lampionokat.

Talán senki nem vette ész re az egészet, már jókedvűen énekéit minden asztalA kaposvári vidám nyár városi gyermekrendezve- nyei között, ezen a héten ■— pénteken — zenei játékvásár szerepel, jövő kedden pedig az ifjúsági és úttörőház látja vendégül egész napra a gyerekeket. A későbbiekben kirándulások, horgászver- seny, sportvetélkedők, üzem- látogatás, bábelőadás szerepelnek a vakáció programjában.

társaság. Közben hazamentek néhányan, s a takaritó- nö fölfedezett egy megüresedett helyet. Keresztülment a szobán, leült. Nem énekelt, csöndesen élvezte az est hátralévő perceit, úgy érezte, megérkezett.

II.

Az egyik ABC-ben történt, a forgalmas balatoni üdülőhelyen. A pénztár előtt hosszú sor kígyózott. Az emberek sietni akartak, de végül beletörődtek, hogy nem lehet, a sort végig kell várni. Meleg volt, az arcok verejtékeztek.

Egy fejkendős nénike következett, túl a hetvenen. Amikor azonban fizetni kellett volna, sehogy sem tudta kibontani *a zsebkendőt, amelyben szerény vagyonát kuporgatta. Bocsánatkérő mosollyal, kipirosodva kínlódott tovább, s a másodpercek múltak. t

A sor hirtelen életre kelt, bántó megjegyzések röpködtek a nénike felé — tán jólesett valakin kitölteni a várakozás dühét. Mögötte azonban, úgy látszik, jobb étzésű fiatalasszony állt. Éppen segíteni akart a néninek, amikor a pénztáros rászólt: »Jöjjön! A magáét beütöm, mert ezeket úgysem lehet kivárni!« Az ezeket szót sokatmondóan megnyomta, a hatás kedvéért. A világért sem nyúlt volna a zsebkendőhöz, hogy segítsen kiszedni a pénzt.

Az ezerráncú arc, ha lehet, még pirosabb lett. A néni láthatóan minél kisebbre szeretett volna összehúzódni, alsó ajkát beharapva szinte eltűnt a fejkendó alatt. Szégyellte magát.

A fiatalasszony természetesen nem előzte meg, kibontotta a csomagot, s ki is számolta a pénzt. A mögötte állók ellenséges moraja felerősödött. S érdekes, most sem lehetett érteni: mintha furcsa, zörgö, zagyva szótagok ütköztek volna egymásba, borzalmasan csörömpölve.

De lehet, hogy tévedek.

Molnár Erzsébet

TÖRTÉNETEK