Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-15 / 164. szám

ff i* a ff I Cipó a sütőben Bezárták a bogiári cukrászüzemet, 0 lel lei Móló bisztrót Száztizenegy vendeg­látóhelyen, élelmiszerüzlet­ben és kempingben jártak a hét végén az Egészségügyi Minisztérium, a Somogy me­gyei Köjál és a siófoki, a marcali közegészségügyi fel­ügyelőség szakemberei. A látogatás nyomán huszon­négy 'bírságot vetettek ki, hárman kaptak szabálysér­tési figyelmeztetést, bezár­ták a 'bogiári cukrászüzemet és a leilei Móló bisztrót. Dr. Herczeg Tibor, a me­gyei Köjál igazgatója és munkatársai az idei tapasz­talatokból — az- említett példák ellenére — nem azt szűrték le, hogy a Balaton­nál az éttermekben, az élel­miszerboltokban a nemtörő­dömség a jellemző, inkább lassú javulás mutatkozik. Az éttermekben fokozott gondot fordítanak a hűtőkapacitás­ra. Különösen elégedettek lehetünk a Pest-budai Ven­déglátó Vállalat éttermeivel, és a Pannónia Vállalat is sokat tett azért, hogy egy­ségeit korszerűsítse. To­vábbra is gond az élelmi­szerboltokban a tej tárolása, mivel kevés hűtőszekrény- nyei rendelkeznek. A köjál ellenőrzéseinek az a célja, hogy az ellátási és a köz­egészségügyi érdekek »talál- • kozzanak«. A hét végi ellenőrzés so­rán nem • mindeki. értette ezt meg. Az alsó-bélatelepi 565. számú élelmiszerbolt veze­tője ellen botrányos visel­kedése miatt rendőrségi föl­jelentést tettek az ellenőrök. A hagyományos nyári el­lenőrzés során elsősorban azokat a vendéglátó egysége­ket keresték föl, amelyek a leglátogatottabbak, illetve ahol korábban a Köjál már rendellenességeket tapasz­talt. Most sem voltak ke­vésbé szigorúak az ellen­őrök, mint eddig — sőt: a szigor fokozódott.-Az idén kevesebb a ven­dég a Balatonon, mégis né­hány helyen szembetűnő rendellenességet tapasztal­tak az ellenőrzés során. A bogiári cukrászüzemet azért kellett azonnal bezáratni, mert rendkívül rossz állapo­tok uralkodtak az egység- • ben. A takarítás nyomát sem látták, a csótányok sé­táltak ott, ahol, a sütemény­krémek készülnek. A sütő­ben cipő, kefe árulkodott a nemtörődömségről. A készít­ményeket szakszerűtlenül tárolták. A boglárlellei Móló bisztró is erre a sorsra ju­tott: lejárt szavatosságú virs­lit, elszíneződött marhahúst kellett megsemmisíteni. A mélyhűtők szennyesek vol­tak, a gazdasági udvar ren­detlensége is hozzájárult ah­hoz, hogy amíg nem tesznek rendet a bisztróban, vendé­geket nem fogadhatnak. Itt a dolgozók személyi higié­niája is arra intette az ellen­őröket, hogy szigorú ítéletet hozzanak. Balatonmáriára különösen »rájárt a rúd«; bírságot ve­tettek ki a Delta étteremre és egy maszek cukrászdára, ezenkívül még három-négy egység vezetője fizethet azért, hogy ne a vendégek fizessenek rá a hanyagsá­gára. Boglárlellén, a Hullám­étteremben szezon előtti ál­lapotokat találtak, a kevés vendég körül sürgölődő nagyszámú személyzetnek pedig lett volna rá ideje, hogy rendet tegyenek a konyhában, a különböző he­lyiségekben. A kempingeket először el­lenőrizték a Köjál szakem­berei. Igaz, nincs olyan zsú­foltság, mint például tavaly volt, de a Siotour fölkészül­te« várta a vendégeket. Megszűnt a déli parton a vadkempingezés. A koráb­ban Berényben tapasztalt vadkempingtelep helyén a Siotour nyitott új táborozó­helyet. A hét végén nemcsak az éttermekben, élelmiszer- boltokban, kempingekben jártak nyitott szemmel a Köjál ellenőrei, hanem mindvégig az úton. Ezért is jegyezték meg, hogy a tele­püléstisztasági vállalat gon­dosabban végezhetné a mun­káját Miközben a települé­seket tisztán tartják, maguk is szennyezik a környezetet. A vállalatot figyelmeztették erre. Az ilyen nagy ellenőrzés ritka a Balatonnál, de a kö­jál marcali és siófoki fel­ügyelőségei rendszeresen szemmel tartják ÿ vendéglá­tóhelyeket, élelmiszerbolto­kat, hogy megelőzzék a bajt. A köjál tehát nemcsak bün­tet, — ott, ahol erre szükség van, természetesen ezt teszi —,> hanem fokozott figye­lemmel kiséri a tóparton üdülők egészségvédelmét is. Ebben számíthat a köjál az üdülőorvosok és a körzeti orvosok támogatására is. Horányi Barna LENINGRAD! KÉPESLAPOK Esküvő a bronzlovasnál A lakóházak között zöldövezetét kell hagyni. »Honvágyat érzek Marseil­le, a tenger és If vára után" — így kesergett egy francia szakos évfolyamtársam jó tíz esztendeje, egy pirítóskenye- res-zöldszilvánis kollégiumi estén, hónapokkal azután, hogy ösztöndíja lejártával — visszatért a kedélyes tenger­parti nagyvárosból. Árado- zását akkor lekicsinylő mo­sollyal hallgattam. »Odakint miért nem éreztél honvá­gyat?" — kérdeztem tőle, koccintással enyhítvén a gúnyt és _ a gorombaságot, egyszersmind kíváncsian ar­ra, otthonra találhat-e egy magyar, akár néhány hónap­ra is, idegenben. Barátom nem maradt adós a válasszal. »Hülye vagy, ha nem érted! De hamarosan meglátod te is" — mondta a kétszeresen elkötelezett nyelvszakos a hasonszőrűnek, a lehetőségek ismeretében. S hamarosan át kellett érez- riem az ő igazságát. Mi több, annak a hivatalosan elfoga­dott UNESCO-statisztikának az igazságát is, mely — Ró­ma, Párjzs, Rio de Janeiro, San Francisco és a mi Buda­pestünk mellett — Lenin- grádot is a földkerekség leg­szebb városai közé sorolja. A Néva-parti séták, az Er- mitázsban töltött délutánok, a borkóstolások a Szadko ét­teremben, a találkák a Ka- zany székesegyház előtti kis parkban a diákélet legszebb mozzanatai közé tartoznak, ily módon kilenc esztendei »honvágy« után nem tehetek ,Szülőföldem szép határa’ Kisfaludy Károly emlékezete VA régi magyar irodalom siófoki kedvelői tegnap este emlékezetes élményben ré­szesültek. Részt vehettek a Magyar Rádió — Kisfaludy Károly halálának 150. évfor­dulója tiszteletére rendezett — nyilvános irodalmi műso­rának felvételén a Dél-bala­toni Kulturális Központ szekciótermében. Születési sorrendben a kisebbik, ám irodalomtörténeti szerepét il­letően a nagyobb Kisfaludy életével, munkásságával — legalább egy-egy évforduló alkalmával — érdemes fog­lalkozni. Mindössze 42 évet élt, de a költészetnek szinte minden ágában dolgozott, s ért el eredményeket. 1788-ban született Péten, ugyanezen a napon halt meg édesanyja, aki két költőt adott a magyar irodalomnak. »Kárra lettél, Károly le­gyél« — mondta állítólag gyászba borult édesapja (a Győr megyei Péten, a költő szülőfalujában őrizték meg ezt a mondást), és élete vé­gén sikerei láttáin békültmeg kisebbik fia iránt A bohém természetű Kis­faludy sokat nyomorgott, de hízó természetével kitartóan küzdött az érvényesülésért. Végw 1313-bea a székesfe­hérvári színtársulat Pesten előadta a Tatárok Magyaror­szágon című drámáját, amely nem tartozik ugyan a re­mekművek közé, de óriási hatást keltett, s szerzője ne­vét egy csapásra ismertté tetté. Megszabadult nyo­masztó anyagi gondjaitól, nagy buzgalommal tanult, és magáévá tette a nyelvújítás eredményeit. A tárgyban va­ló gondos elmélyedés, ízlé­sének fokozatos tisztulása mutatkozott következő mű­veiben. Legjelentősebb a dráma­írói működése. Stibor vajda című jambusos szomorújáté­kán a lovag- és végzetdrá­mák mellett már Shakes­peare és Schiller művészeté­nek jótékony hatása is érez­hető. Legjobb darabjai: víg­játékai. Ezek közül is a leg­értékesebb a Csalódások cí­mű. E darabja helyzetvigjá- ték, de itt a félreértéseknek lélektani alapjuk van, a csa­lódásokat a szereplő szemé­lyek egyénisége okozza, a bonyolítás és megoldás pe­dig művészibb, mint. Kisfa­ludy többi vigjátékában. Műfaji gazdagodást jelen­tenek novellái is, s bár köl­teményei kevésbé újszerűek, » ballada mútsj&á -akaróit továbbfejlesztenie. Mohács című elégiája borús képeivel, hazafias megilletődés^el és felbuzdulásával híven kife­jezi kora hangulatát, és alap­eszméjével — él a magyar, áll Buda még, de a múlt csak példa legyen most — Széchenyi korának eljövete­lét jelzi. Szülőföldem szép határa kezdetű, népdal han­gulatú költeménye az otthon iránti sóvárgás megkapó ki­fejezése. Kisfaludy Károly egyik legfontosabb iroda­lomtörténeti érdeme: iroda­lomszervezői munkássága. Az 1822-ben megjelent Aurórája kiszorította az idegen alma- nachokat, és uralkodó ízlés­sé emelte a romanticizmust. Baráti társaságából (amely­hez Vörösmarty, Bajza, Czuczor és Toldi Ferenc is tartozott) alakult az Auróra Kör, amely új — fővárosi — központja lett a magyar iro­dalmi életnek. Kisfaludy munkásságát Bárány Frigyes, Ferenczi Krisztina, Gáti József, Már­ton András, Mednyánszky Agi, Oszter Sándor, Schubert Éva, Suha Sándor és Tolnai Klári idézte. A műsor szer­kesztője: Dénes István, ren­dezője Cserjés Miklós dr volt, **. A. mást: megkövetem Géza ba­rátomat. S fölteszem az ő kérdését: mi változott azóta? Vaigy: mit nem vettem észre akkoriban? Belvárosi Bábéi Az Európa, a Leningrad, az Astoria, a Pribaltyijszkaja szálló körül, a parkolókban tenyérnyi szabad hely sem maradt. Az NDK-beli és a francia, a csehszlovák és az angol turistákat szállító bu­szok békésen elférnek egy­más mellett. Petrodvoreeben spanyolok és jugosziávok bá­mulják szájtátva, amint ma­gasra csap a vízsugár Sám­son oroszlánjának szájából. A vadonatúj városszéli szál­lodamonstrum, a Karélia ét­termében hirtelenszőke finn iskolásgyerekek éneklik a Katyusát, Elias Lönnrot nyelvén. Majd svédek esö- dülnek be, s perdülnek tánc­ra, amikor a wurlitzerből a Boney M,-sláger hangzik fel. A »gyezsurnaja« asztalánál, miközben szobám kulcsát kérem, lezserül öltözött ame­rikai tanárnővel ismerked- hetem meg: hatvanöt gye­rekkel ruccant át Idaho ál­lomból, hogy most a Nyevsz- kaja-templom szépségéről és .Novgorod nevezetességeiről áradozhasson széles gesztu­sokkal. Az amerikai srácokkal másnap reggel a szálloda előtt találkozom; kedvesen integetnek a kapun • éppen kikászálódó lengyeleknek, miközben a buszra szállnak fel. Misa itt, Misa ott, Misa mindenütt Leningrad haragszik Moszk­vára. A vetélkedés a volt és a jelenlegi főváros között régi hagyomány: itt, északon »elássa« magát az a külföldi, aki — akár udva­riasságból is — dicsérni me­részeli Moszkvát. A »máso­dik város« gyakran elfogul­tan lokálpatrióta lakosait csupán ' részben engesztelte ki, hogy ők kapták az olim­piai labdarúgótorna rendezé­sének jogát. Persze, azért lel­kiismeretesen készülnek; a Zenit és a Dinamo tribün­jeit jórészt kicserélték, a vi­lágítóberendezéseket felújí­tották. A Nyevszkij sugárúton a néhány hete megnyitott olimpiai ajándékboltban át­hatolhatatlan a tömeg. Az eladók szinte percenként té- rülmek-fordulnak a pult és a raktár között; kis szamo­várból, bőrdíszmunka-er- szényből kimeríthetetlen a készlet A legnépszerűbb mégis — a Misa. Szőrből, bőrből, papírból, fából, fém­ből szaporították a bumfordi macit a világnak mostaná­ban valószínűleg legelterjed­tebb állatává. Megtaláljuk iskolatáska eidaiam. festett faliképen, öröknaptáron, ra gasztható címkén, matricán, műanyag díszdobozokon. A polcok tanúsága szerint az olimpiai láz inkább az ízlé­ses népművészet, mint a giccsipar fellendülését ered­ményezte. Fehér éjszakák fesztivá Ital A művészetpártolásröl ie nevezetes metropolis múzeu­mai, színházai, hangverseny- termei számos újdonsággal várják a fehér éjszakák ide­jén ide látogató vendégeket. Az Ermitázs »slágere« ezek­ben a napokban egy új szer­zemény, Michelangelo képe, A szent család, s néhány, ugyancsak frissen, vásárolt darab Picasso »rószaszínű« korszakából. Az Orosz Mú­zeum gyűjteményét nemré­giben rendezték át; Rubljov ikonjai, Verescsagin és Szu- rikov csataképei, Szeröv csendéletei és az elefánt- csontból faragott népi reme­kek előtt legalább oly so­káig kell sorbaálku, mintha Demis Roussos-lemezt sze­retnénk vásárolni a Melódia hanglemezboltban. Az Állat­iadé, melyről egy régi törté­net jut eszembe. Liszt Fe­renc is ebben a Brodszkij utcai teremben játszotta el Magyar fantáziáját, két esz­tendővel azután, hogy Pasz- kievics herceg csapatai lever­ték szabadságharcunkat. Ter­mészetesen hatalmas sikert ártott... Holtomiglan- holtodiglan — a cár előtt Vidám a város. A pirozs- ki- és fagylaltárusok körül állandó a csődület: a nénik akkor is bólintanak, ha a vendég ise-ot, Eis-et vagy lod-ot kér. S bármerre jár­jak is pénteken, szombaton, mindenfelé jegyespárokat, es- üvői menetet látok. Él még a régi szokás: a vőlegény és a menyasszony nemcsak az anyakönyvezető előtt mondja ki a holtomiglan-holtodig­lant, hanem a »kegyhelye­ken« is, az Aurora cirkáló fedélzetén, Péter cár lovas­szobránál, a Nyári kert le- másolhatatlainul szép ková­csoltvas kerítésénél, a Pisz- karjovo-temető emlékművé­nél. Majd elmennek valame­lyik új városnegyedbe, s to- tózgatnak-találgatnak: vajon hol kapnak lakást? Persze, várniuk kell: a la­kásépítés Leningrádbain is, akár nálunk, még mindig el­sősorban mennyiségi köve­telmény, s ez látszik is a há­zak egyikén-másikán. A je­lenleg négy és félmilliós vá­rosba évente ötvenezren köl­töznek be, s az építők nem győzik verni a huszonöt-har­minc méter hosszú cölöpö­ket a mocsaras talajba, ösz- szerakni a panellakásokat, melyek bére a családtagok: keresetének négy százaléka. Vagyis: egy százalékkal ke­vesebb, mint az úgynevezett nőtlenségi adó. A Kaposvár­ról érkezett látogatónak kü­lönösen feltűnik, hogy itt nem utólag tervezték a böl­Az ifjú párok Puskin szobrához is elzarándokolnak. Hát­térben az Orosz Múzeum. tani Múzeum a világ leggaz­dagabb zoológiái kollekció­jává fejlődött az utóbbi években ; szekrényeiben ma­darak, halak, emlősök ezrei láthatók immár, a piciny ki­rálykától a mammutcsontvá- zig. A színházakban — a Fe­hér éjszakák-fesztivál alkal­mából — nyáron is játsza­nak. A Kirov Operaház Rimszkij—Korszakov Hó­pelyhecskéjét mutatta be ott- tartózkodásom napjaiban, a Gorkij Drámai Szinház Tovsztonogov világhírű Fél- kegyelmí»-rendezését újítot­ta fel, Szmoktunovszkijjal és Lebegyevvel a főszerepek­ben. A leningrádi Filharmó­nia patinás épületén a pla­kátok az amerikai Eugen Fo­dor, a grúz Eliszo Virsza- Ladze. az osztrák Fassbän­der fellépesét hirdetik. Való­ságos nemzetközi gzóhstapa­csődéket, óvodákat, iskolá­kat, üzleteket a lakótelepek­re, s betartják azt a rende­letet, mely szerint két lakó­ház között legkevesebb har­minc méter széles zöldöve­zetet kell hagyni. S játszó­tereket,sportpályákat. A szá­mos aprócska tó közül egyet sem töltöttek feL A leningrádiak — semmit sem változtak... A két »honvágy« között ingadozó öregdiák ugyanazzal a nosz­talgiával száll .föl a repülő­gépre, mint egy kurta évti­zeddel ezelőtt, s csak oda- föntről veszi észre: a Néva torkolatánál új gátart építet­tek. Lengyel András

Next

/
Thumbnails
Contents