Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
HOL A HIBA? Láblógatók ízűn idő munkával Diákok fehér köpenyben — Mennyiért? — Olcsón. Nyolcért megkapod. Ifjúsági találkozók Szocsiban szeptemberben az iskolakezdéskor. — Én is magamtól jöttem — mondja Ica. — Imádom a zenét, szeretek olvasni — könyveket, lemezeket veszek a pénzből. Gulyás Ildikót az Omnia édességboltban találom. Fodrász szakmunkástanuló lesz szeptembertől. — Most először dolgozom nyáron, unatkoztam otthon. Nagy a forgalom, akad bőven munka, de azért nem kell megszakadni. Anna néni, a vezető mindenben segít. Persze, az iskolapad után nehéz volt mégszokni az álló munkát. Most kezdtem, egy hónapig maradok. Mosogatok, takarítok, törölgetem az asztalokat. örültem, hogy amikor bejöttek a vendégek, tisztaság volt. A fizetésemből szakmai fölszerelést szeretnék vásárolni. Bencs Mária, az egyetlen „profi”, a kórház büféjében dolgozik. Elsőéves kereskedelmi szakmupkástanuló volt, így felelősségteljesebb munkát végezhet — Soha nem akartam kereskedő lenni! Azt hittem, a boltosok nem dolgoznak. Nem tudtam a raktári munkákról, nem érezhettem a fárasztó, egésznapos állást. A gyorsíró- iskolába jártam, de két év után ki kellett maradnom. Tanulni akartam — nem volt más választásom, ide kényszerültem. Most kaptam kiváló szakmunkástanuló elismerést, igazgatói dicséretet, pénzjutalmat. Mindenképpen tovább akarok tanulni — először az érettségi, majd megpróbálkozom a főiskolával is. Természetesen a szakmában! Július 19-ig maradok itt utána egy hónap szünet következik, majd augusztus végén ismét egy hét gyakorlat. Fizetést nem kapok, csak 160 forint ösztöndíjat egy hónapra. Jó hangulatú közösség van itt, nem úgy kezelnek, mint egy tanulót. Ha valamit nem tudok, szívesen elmagyarázzák, készséggel segítenek. A vásárlók — többségükben beteg emberek — sokan vannak, mégis udvariasak, türelmesek Sokkal inkább azok, mint az egészségesek a városi üzletekben. Négy diák a sokból. Ízlelgetik a munkát, egyelőre még csak amúgy nyári szórakozásból. Balogh Zoltán Sokan örömmel és némi megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, hogy megszüntették a hétfő esténkénti ifjúsági „őrjöngést” a kaposvári Park étteremben. A fiatalság körében igen népszerű rendezvényt ezután — majd két hónap múlva — „zárt helyen”, az új ifjúsági és úttörő művelődési központban tartják. Hogy miért? Mert a Kilián nagytermében csak augusztus 25-ére készülnek el a megfelelő akusztikai és egyéb villamos berendezések — hozzátehetjük, nem az ő hibájukból. Pár százan, talán pár ezren föllélegeztek, hiszen lehet ismét nyugodtan sétálni, olvasgatni, leülni, hallgatni a ma- dardalt a város egyetlen valamire való parkjában, no meg az „ifi ház” környékén is. A tizen- és huszonéves fiatalok százaiban azonban nem váltott ki ilyen egyöntetű lelkesedést a már eddig is sokat vitatott ifjúsági park megszüntetése és áthelyezése. Ilyen fiatalokkal beszélgettem nemrég. Ök azt is elpanaszolták, hogy nemcsak zenés, hanem nekik való más rendezvény sincs kellő számban a megyeszékhelyen. Jánosi Zoltán kaposvári középiskolás : — Tudnék én magamnak programot csinálni, de hát ahhoz pénz kellene. Meg nem mehetek el országjárásra a barátommal még akkor sem, ha az ehhez való anyagiakat előbb nyári munkával előteremtem, mert a szüleim nem engednek ebben a nagy forgalomban. A mi korosztályunknak van alkalma a legkevésbé választani, pedig a legnagyobb szükségünk nekünk lenne rá. ' — Én azért találnék magamnak, pedig a napokban csak futólag néztem át a Kaposvári Műsort. — Kaposvári Műsor, az micsoda? Mizerák Tamás már dolgozik, eladó. Ennek ellenére szívesen vesz, illetve venne részt sok jókedvű bohémságban — ahogy ő mondja. — Az ifjúsági házban és a könyvtárakban sok jó rendezvény van szerintem, de vagy kicsiknek, vagy felnőtteknek. Mi egyiken sem érezzük igazán jól magunkat. — Mit hiányoltok elsősorban, a diszkót? — Nem, nem dehogy. Nem ebből áll az élet, tudjuk mi azt. Szívesen elmennék egy- egy jó együttes koncertjére, zenét hallgatni. Én meg a barátaim legalábbis nem őrjön- geni mennénk. Nagyon jó kezdeményezés volt a múltkori olimpiai sportnap, ahol sokféle vidám játékon, szórakozáson, ügyességi versenyen vehetett részt mindenki — mondja ismét Zoli. — Több ilyen kellene. Szívesen mennénk szervezetten kirándulni, túrázni is. Ide a környékre, úgy hogy közben volna arra lehetőség, hogy több fiatallal találkozzunk, beszélgessünk. Péntek délután. Budapest, Muzeum-körút, a zenei antikvárium bejárata, járda. Húsz-harminc fiatal csoportokba verődve akadályozza a forgalmat. Legtöbbjük kezében vagy hóna alatt lemezekkel teli szatyor, táska. Ma is — mint a hét többi napján — folyik a seftelés, az illegális lemezkereskedelem. Sokan mindennapos vendégek erre, mások csak alkalmanként ruccannak ki lemezt eladni, venni vagy épp csak nézelődni. Jópáran megelégszenek a csereberével is. Az egyik csoport közepén szőke, 25 év körüli, kemény- kötésű fiatalember alkudozik egy vele hasonló korú, vékony dongájú barna ftűval. Nemzetközi találkozások színhelye a Fekete tenger partja minden nyáron a Szovjetunóban. > világ minden tájáról érkezett fiatalok megismerik egymás életét, kis műsorokat adnak esténként, ebben általában a népdalok állnak a fő helyen, persze a tánc sem maradhat el. Szocsiban különösen sok a külföldi turista és üdülővendég. A szovjet és a külföldi fiatalok közül nem eg.v később is tartja a barátságot, rendszeresen írnak, képeket küldenek egymásnak. — Érdeklődtétek már a lehetőségekről ? — Hát, még nem nagyon . 11 Az ifjúsági ház vezetőivel » múltkor arról beszélgettünk, hogy a háznak mekkora ráfizetést jelentenek a zenés rendezvények, ezek közül is különösen az együttesek. A miértre egyszerű a válasz. Jól szemléltette ezt a Szabadság park előtti „bulik” állása, álldogálása. Bent egy maroknyi csoport — aki fizetett —, kint egy hatalmas tömeg. A belépő általában húsz forint körül volt és van. Hogy nincs a srácoknak húsz forintjuk? Van amikor van, van amikor nincs. Rendezvény van, az intézmények ezreket, százezreket áldoznak. A fiatalok mégis tucatjával ülnek és lógatják a lábukat céltalanul a párkokban, a játszótereken. Hol van hát a hiba? Mi a megoldás, hol veszítjük, veszítik el a fonalat? A fiatalokban van-e a hiba, va,gy a műsor- szervezőkben? Miért nem mozgósít jobban a KISZ, miért nem szervez az iskola, és megtesznek-e a szülők minden tőlük telhetőt? Vagy csak egyáltalán az az egyedüli kérdés, hogy a hajtóerő hiányzik, mert egyszerűbb lábat lógatni, unatkozni és panaszkodni ? Körtééi Zsolt — Húúú ... Ne hülyéskedj, ez még nem látott lemezjátszót! Ori- ginál ! — Hát ez a vágás akkor mitől van benne? — Az csak a borítótól származik, ahogy kihúztuk. — Koszi, de a nyolc kiló aekem nagyon sok. — Hát mennyit adnál érte? — Hatot. — Nézd, nagyon sietek. Hétért megkapod. Kitüntetett KISZ-szervezet Kevés KISZ-alapszervezet dicsekedhet olyan eredménynyel, mint a Videoton tabi gyáregységének Neumann János alapszervezete. A múlt évi akcióprogramjukban meghatározott feladatok megoldásáért három elismerést nyertek. A siófoki járásban a Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért akció keretében kiemelkedő munkát végző alap- szervezetek számára kitűzött jutalmat egyedül ők kapták meg. Az úttörő munka segítéséért elismerő oklevelet, a KISZ politikai képzésben^ elért eredményeikért pedig kiváló ifjúsági vitakör zászlókitüntetést és jutalmat kaptak. Czobor IAszlóné, az alapszervezet titkára a következőket mondta a sikerükről. — Ügy gondolom, hogy az 1979—80-as mozgalmi évben minden „bejött”. Sikerült az alapszervezetben kialakítanunk egy olyan magot, amely képes magával ragadni a többieket. A munkában döntő a szerepe a szocialista brigádokkal kialakított jó kapcsolatnak, így vetélkedőinken, egyéb rendezvényeinken rendszeresen részt vettek. Az üzem szocialista brigádvezetői taggyűléseinken gyakran jelen voltak, s mindig tudták, hol és miben segíthetnek. Az alapszervezet tagjai közül vitaköreinken rendszerint 6—8 KISZ-en kívüli fiatal is jelen volt. Közülük többen a legaktívabbak közé tartoznak. Politikai vitaköreinken rendszerint a fiatalokat érintő problémákkal foglalkoztunk, olyan témákat választottunk, amelyek széles körű érdeklődésre találtak Nőtt a taglétszámunk, és a szervezettség, bővült a vállalások köre. Alapszervezetünk gazdasági, politikai, kulturális és sporttevékenysége szépen javult. Ez az alapszervezet volt az, amely bizottságunk munkáját a múlt évben döntően meghatározta — kapcsolódik a beszélgetésbe Mezőfi Gyula, az üzemi KISZ-bizottság titkára. — Csak egy példa: a siófoki járásban egyedül ők rendezték meg a Barátaink akció keretében a Ki tud többet Lengyelországról? elnevezésű vetélkedőt. Az érdekes, színes, vonzó rendezvények, a jó akcióprogram, valamint a megfelelő propagandamunka eredménye volt, hogy az alapszervezet taglétszáma egy év alatt 14-el emelkedett. Ez mindennél többet mond ... A Neumann János alapszervezet munkájában érvényesült a fokozatosság, a tervszerűség, a közösségi nevelés, az egyéni bánásmód, az életkori sajátosságok figyelembevétele. Így érthető, hogy az elismerés a gyáregység legjobban dolgozó alapszervezetébe került. * K. J. SOMOGYI NÉPLAP Listát nyom kezembe a So- ögy megyei Élelmiszer-, áztartási és Vegyiáru Kiske- iskedelmi Vállalat igazgató- .. A város hat élelmiszerüz- tében összesen tíz diák tölt nyárból hosszabb-rövidebb iőt. Bartók Béla utca, önkiszol- iló bolt. Közepes a forga- im, az egység vezetője kész-» igesen engedi el néhány erces beszélgetésre az itt olgozó öt diákból megtalált ettőt Horváth Ilona a fiata- ibb, most lesz elsős a Tán- acsban. Temperamentumos társnője” Fenyvesi Csilla, a lunkácsy gimnázium szep- smbertői harmadikos tanulja viszi a szót. — Egy utcában lakunk, egy italános iskolába jártunk, arátnők is vagyunk. Ica nőst dolgozik először nyáron, ekem ez már a harmadik munkahelyem. Két műszakán dolgozunk, július l-töl gy hónapot. Marika nénit, a ezetöt, a Kanizsai utcai üz- etből ismerjük — azért jöttünk ide. Nagyon jó a közösség, hamar átsegítettek a kezdeti nehézségeken. Az első nap volt a legnehezebb, „íá- rasztóak” lehettünk a folytonos kérdezgetésekkel — most már könnyedén megy minden. Olyan feladatokat kapunk, amelyeket el tudunk végezni, nem érezzük fölöslegesnek a munkánkat. Áruval töltjük fel a megüresedett pultokat, figyelünk, dolgozunk a raktárban — csomagolunk, árazunk. Nem jut idő az unatkozásra. A vásárlók észrevették, hogy „újak” vagyunk, türelmesek. Ott segítünk nekik, ahol tudunk, a szombati nagy forgalomban például az idősebbek szatyraiba segítettük rakni az árut. — A kereset? — Kilencszáz forint az alap, erre jön a jutalék, kb. 3—400 forint. Nem túl sok. de nem is ezért jöttem. Itt végre le vagyok kötve, nem úgy, mint az eddigi munkahelyeken. „Belső kényszer” a munka. Nagy segítség lesz a pénz Feketepiac Lemezbörze a Múzeum-kőrúton — Mennyi? — öt kiló. — ötszáz? — Persze! Hisz nyugati! — Nem jugó? — A, dehogy! Angol. _ — Mutasd! Csúszik a lemez kifelé a Doritóból, pörög az óvatos ujjak között. A szurok színű barázdákban simán siklik a fény: hibátlannak látszik az áru. — Négyet adok érte! — Ugyan, ne lopd a drága időmet ! • • * — Mi kell ? — Mid van? — Itt a lista. Kézből kézbe vándorol a kis papírfecni, amelyen apró betűkkel sűrű sorokban lemezcímek és előadók vannak felírva. — Krimsonod nincs? — Sajnos, az nincs. De, ha lenne, akkor sem adnám el. Van viszont Yes, az is hasonlóan jó zene. Vagy itt van a legújabb Rick Wakeman, a dupla — eredeti kiadásban. A lemez épp a két kéz között a levegőbe emelkedik, amikor valaki hirtelen berobban a kör közepébe, megragadja a szőke páciens karját... A csoport ijedten százfelé rebben. A következő pillanatban teljes a néptelenség a környéken, csak a szőke fiú és az alacsony, fürge mozgású rendőr sétál be egy közeli kapu alá, hogy elkerüljék a feltűnést. Hamarosan újra kint vannak a járdán. Megtörtént az igazoltatás, s ezúttal — kivételesen — a fiúnak hivatalos munkahelye is van. — Na? — rohannak hozzá a többiek, miután a rendői eltűnt a láthatárról. — Á, semmi ! Munkahelyem van, lakásom van, abba meg nem szólhatnak bele, hogy hol ácsorgók és kinek mutatok meg egy lemezt. Ciki csak akkor lett volna, ha a pénzt is pont akkor kapom a sráctól, amikor a rendőr lefülelt. Fél óra múlva újra csendes minden : húsz-harminc fiatal csoportokba verődve beszélget, alkudozik, lemezt vesz és cserél... Gy. L.
