Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-07 / 132. szám
Holnap reggel ©-tói este 6=ig Morzsák Bulgáriából Tudnivalók a szavazásról Holnap az urnák elé járulnak Somogy szavazásra jogosult állampolgárai. A szavazás mindenhol reggel hat órakor kezdődik és este hatig tart. Minden állampolgár az állandó lakóhelye szerint illetékes szavazókörben szavaz. Ha viszont a választójogosult időközben megváltoztatta állandó lakhelyét — vagy a választás napján előreláthatólag nem tartózkodik állandó lakóhelyén —, a tanács végrehajtó bizottságától előre kért igazolással az új lakóhelyén, illetve a tartózkodási helyén ma még kérheti, hogy fölvegyék a választók névjegyzékébe. Természetesen kivételesen a szavazatszedő bizottságtól is kérhetik június 8-án — fölmutatva a lakóhely igazolását —, hogy fölvegyék a pótnévjegyzékre. Minden választásra jogosult értesítést kapott arról, hogy melyik tanácsi választókerület névjegyzékében milyen sorszám alatt szerepel, melyik szavazóhelyiségben szavaz. Megkönnyíti a szavazást ha ezt az értesítést magukkal viszik, és holnap átadják a szavazatszedő bizottság elnökének. Fontos tudnivaló, hogy mindenki csak személyesen gyakorolhatja szavazati jogát. A személyazonosságot igazolni kell a személyi igazolvánnyal. A szavazás titkos, így mindenki1 a szavazófülkében szavaz., Ahol egy Óvoda - új technológiával Üj technológiával — acél váz-szerkezetből kétszáz-személyes óvodát épít Kaposváron az északnyugati városrészben a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. A húszmillió forintos költséggel épülő, könnyűszerkezetes óvodát november végére szeretnék elkészíteni. Képünkön: az acél váz beemelését és összeszerelését végzik a vállalat szakemberei. (Gyertyás László felvételei) tanácstagjelöltre szavaznak, s egyetértenek a jelölttel, ott zárják borítékba a szavazólapot minden változtatás nélkül, és dobják az urnába. Ott, ahol két tanácstagjelölt van, választani kell, hogy melyiket tartják alkalmasabbnak a tisztségre, s a másik jelölt nevét ki kell húzni. Ez azért fontos, mert enélkül a szavazat érvénytelen. Az üdülőhelyi és turistaforgalmú községi tanácsok működési területén — az igazolással történő szavazás érdekében — a választási elnökségek szavazóköröket jelöltek ki, s ott a szavazás akkor is 18 óráig tart, ha a névjegyzékbe fölvett valamennyi választó leszavazott is. Az országgyűlési képviselők és a helyi tanácstagok megválasztására különböző szavazólapok szolgálnak. Az állandó lakóhelyén szavazó választópolgár két szavazólapot kap, hogy mind a képviselőjelöltre, mind a helyi tanácstagjelöltre szavazhasson. Az ideiglenes tartózkodási helyen — igazolás alapján — szavazó viszont csak egyetlen szavazólapot kap, mert ' szavazatát csak az országgyűlési képviselőjelöltre adhatja le. Fejrázás és nyugalom .Vigyázni kell, mert a bolgárok fordítva bólogatnak. Erre figyelmeztetnek itthon mindenkit, aki Bulgáriába készül. Az újdonsült turista pedig hiszi is meg nem is a jó szándékú tanácsot, és magában azt gondolja, hogy nem tehet nagy gond ebből, majd csak megérteti magát ott is, ahogy többé kevésbé mindenütt megértik egymást az idegen ajkú emberek. Odaértünk. Néhány keserves óra után már belátjuk, hogy jó lett volna itthon egy kicsit gyakorolni. Örömteli bólintásunkra elviszik előlünk az x utoljára hagyott legjobb falatokat, és tagadó fej rázásunkat követően betuszkolnak mindenhova, ahova egyáltalán nem, akartunk bemenni. És ez még mindig csak a sima alaphelyzet, amelyhez előbb-utóbb alkalmazkodni lehet Az igazi kalamajka akkor kezdődik, amikor szervezett vendégségbe érkezik a mit sem sejtő hazánkfia. Erre ugyanis illik készülni. De készülnek a házigazdák is. Tehát a magyar vendég megtanulja, hogy amikor igent int, rázza a fejét és amikor nemet, akkor bólint. A helybeliek addigra megtanulták, hogy ezek a furcsa magyarok fordítva fognak bólogatni ... Tehát igazi kitalálósdi kezdődik. Egyszerű helyzet: kérek a cigarettából, amellyel kínálnak, tehát — a tanultak szerint — nemet Intek. Erre elhúzzák előlem és zsebre vágják, mert ők is megtanulták a leckét. Ezt tisztázzuk, és mégis kapok cigarettát. Ezután jön a java. Megkérdezik, hogy szeretném-e, ha a füst miatt ablakot' nyitnának. Nem szeretném, tehát — mivel ők tudják, hogy én fordítva — nemet in-tek. Erre ők, mert tudják, hogy én tudom, kinyitják az ablakot. Másnap nátha., És állandó kölcsönös gyanakvás, hogy most tulajdonképpen melyik rendszerben integet a másik. Aztán az ötödik napon, a búcsúzáskor rájövünk, hogy csak annÿit kellett volna mondani: da vagy nyet, mert azt mindketten értjük. PJACI KÖRKÉP Még nem földi eperár Nem a vásárlóktól tudom, hogy a tegnapi már a nyár első hetipiaca volt Kaposváron. Jóllehet az árak tovább mérséklődtek, mégis csak kevesen távoztak tömött szatyrokkal. Még mindig alig használt mértékegység a kiló: a portéka javát dekára mérik. A cseresznye — már jól felismerhető — csomója 2—3 forint. Az eper 70 forintos ára még nem földi. Ennél is drágább azonban 20—30 forinttal Komlón vagy Zalaegerszegen. A 60 forintos paradicsomnak már akadt vásárlója, a darabonként 4—6 forintos paprikának azonban sokan már a látásával is beteltek. Szolnokon vagy a fővárosban már az 50 forintos paradicsom is drágának számít, ugyanakkor Győrben még 80-ért adták. A termelőknél még elvétve sem volt fejes káposzta Kaposváron, a Zöldért pavilonjában viszont mindössze 9-ért mérték. Még egy hét, és a 36 forintos karfiol végképp belefásul a vevőkre való várakozásba. Kilónként 14-ért kellette magát a tavaszi kel. Láttam vevőket, akik még láttak vöröshagymát 12—15 forintért. Kecskeméten már 26 forint kilója, de p. fővárosban sem adják 20 alatt. Ugyanakkor bőséges volt a kínálat zöldhagymából; itt már a 3 forintos csomókat is fitymálták. Már nem a régi az 5,60-as kaposvári régi burgonya, de legalább van. Nem úgy, mint Kecskeméten vagy Debrecenben, ahol kétszer ennyit is adnak érte, ha föllelik. Az újburgonya ára is nálunk a legolcsóbb: 20—25 forint. Komlón még 40. Drága a .zöldség, egy kis csomó öt forint. Fele eny- nyibe kerül egy kupacnyi spenót. A sóska és az újdonságszámba menő kapor csomója 2 forint. Uborkát 25 forintért is ajánlottak, de a .javát még 34-ért adták. A fejes saláta feje 1,50. Változatlanul 30 forint »litere« a csibegombának. Lassan, de biztosan emelkednek az árak a baromfi- piacon A tojás darabja most 1,60 volt. Ennél csak Pesten drágább, 20 fillérrel. A legolcsóbb tojást Zalaegerszegen adják (1,40-ért). Egy kakast 140-re tartottak. Többen úgy gondolták, hogy párja ennyi. Egy autó csomagtartójából került elő nehány kacsa: mindössze 60—70 forintért adták darabját. Csirkeárakban elértük a fővárosi szintet: 50—55 forint a vörös csirke kilója. Egy tyúknak viszont legalább három kilósnak kell lennie, hogy megadjanak érte 100 forintot. Tovább színesedett a virágpiac : rozmaringot vagy törökszegfűt már ötért is adtak, egy kis csokor rózsát viszont csak 15-ért. Több helyen kínáltak »száz királyi koronát«. Ahány virág volt egy szálon, annyiszor két forintot kértek érte. Ebből egy csokor valóban királyi figyelmesség. i B. F. ' A fej mozdulatok csatáját megvívjuk egy-egy ajándékboltban is. Ám itt még egyéb önfegyelmező gyakorlatok is következnek. A mi sebességünk közép-európai. Tehát tülekedünk. Erre ránkmordulnak és elmagyarázzák, hogy nyugi. Jó, akkor kivárjuk a sort. Kérünk — persze a legmagasabb polcról — és beszélünk hozzá, meg mutogatunk. E sürgetés egyáltalán nem zavarja az eladót. Elmegy valahova, » hoz egy létrát, akkurátusán felállítja, kipróbálja, hogy • nem billeg-e, fölkászálódik leveszi a becsomagolt holmit, és odateszi a pultra. Mi persze rögtön nyúlkálni kezdünk. Erre rosszallóan néz, látszik, hogy a legszívesebben a kezünkre ütne. Elhúzza előlünk a dobozt, megint elmegy, ollót hoz, szépen, pontosan fölvágja a ragasztót, kiveszi a dobozból a tárgyat, és kiteszi a pultra. Újabb nyúlkálás, újabb rosszallás. Elmegy, portörlőt hoz, letörli a nem létező port a dobozból kiszedett áruról, és vágyaink netovábbját újra lerakja a pultra. Mi megint nyúlká- lunk. Ö megint szigorú. És pontról pontra bemutatja, hogy miként kell a tárgyat használni. A mögöttünk álló helybeliek pedig nyugodtan drukkolnak a mutatványhoz. Persze megint nyúlkálunk ezúttal már eredménnyel. De nem jól fogjuk meg a tárgyat. Ezért ő újra elveszi tőlünk, és újra megmutatja a kezelését. Néhány üzlet végigjárása után kezdünk beletanulni a dologba, és lassúbbra kapcsolunk. Keserves dolog eleinte. Később kezd rokonszenves lenni. Örülünk a nyugalomnak, annak, hogy sehonnan sem késünk el, mert oly bőre szabják az időt minden tevékenységnél. Örülünk, hogy : nem löknek föl, hogy nyugodtan buszra szállhatunk és nem csapják ránk az ajtót... Azután hazajövünk. És itthon az első élményünk, amikor a legelső trafikba betérünk végre egy jó magyar cigarettáért, hogy fellöknek és. azt mondják: mit á csorog, maga máié. Jó volna ilyenkor elmagyarázni, hogy milyen szép is Bulgáriában, ahol nyu- godtabb az élet, de a mi lelassult reakciónkkal ez nem megy. Aki kiabált «vélünk, már el is tűnik, mire megszólalnánk. Luthár Péter Másfél összkomfort Komolyan bólintott. »Vagy az öngyilkosság, vagy az akasztófahumor«! »Nem is tudtam eddig, hogy maga ilyen talpraesett teremtés ... Pedig idestova három éve dolgoztunk együtt....« Megint rámnézett, megint a szemembe mélyedt. »És ha tudta volna?« — kérdezte halkan. Mi ez, mondtam magamban idegesen. Mit akar ez a nő tőlem? »Mit ha tudtam volna?« — kédeztem gyámoltalanul. Mosolygott. »Hogy ilyen kedves jószág vagyok... Ilyen talpraesett... Mit csinált volna?« »Hogyhogy mit? — kél- deztem, most már egy kissé megjátszott bambasággal. — Hát jobban megbecsülöm!« »Csak?« — kérdezte csalódottan, és hátradőlt a székén. Nekem hirtelen még a torkom is kiszáradt. Az arcát néztem, a holdívű homlokát, a mély tüzű szemét. S a korát számítgattam: huszonnégy? huszonöt? És a korkülönbséget köztünk : huszonöt? huszonhat? »Miért? — mondtam aztán halkan. — Mit kellett volna csinálnom?« Fölvonta a vállát. »Nem én vagyok a férfi !« s Egyszerűen nem mertem hinni a fülemnek. »Ezt hogyan kell értenem, Juditka?« — kérdeztem vontatottan. Megint rántott a vállán; most mintha csepp kihívás is lett volna a hangjában. »Nem én vagyok a férfi!« »Értem« — mondtam rekedten. De erre fölcsattant. »Dehogyis érti! Nem értenek maguk, férfiak, soha semmit!« Most én mélyedtem jobban a szemébe. »Én például mit nem értettem?« Elfordította tekintetét megint a csészéjét bámulta. »Ha néha tovább maradt, és én is bent maradtam ,. . — kezdte akadozva. — Pedig mehettem volna, léjárt a munkaidőm! Vagy, ha szanaszét hagyta a jegyzeteit, másnap minden a helyén volt, gyönyörűen legépelve... — Most újból rám emelte a szemét. — Ezt például érhette?« Még mindig nem és nem akartam hinni abban, amit hallok. Ez itt valami félreértés. Valami felajánlás lesz, helyi kezdeményezés, afféle divatos KISZ-patronálós : törődjünk többet az öreg főnökökkel... Segítsük az arterioszklerózisán : ne hagyjuk elkallódni a jegyzeteit, amelyek a népgazdaságnak esetleg milliókat hoznak, de a vén hülye másnapra elfelejti, hogy feltalált valamit ... Fejemet ingattam. »Nem értettem. De nem is feledkeztem meg róla, ne féljen: épp ezzel érveltem a maga érdekében a személyzetisnél !« »Köszönöm 4— mondta jéghidegen. — Nem azért tettem, de így is jó.« »Hát miért tette? — kérdeztem nagysokára. »Igazán nem érti?« — kérdezett vissza vádlón. Megint nemet intettem. »Én csak azt értem, hogy szalad az idő, Juditka. Hogy egyetlen életem van, és az véges ... Csak azt a szívszorító sajgást értem, amely otthon, bent aa intézetben, vagy az utcán egy-egy csinos nő láttán meg-megállít, és belém dörömböl : meg tiz év, és vége... Szótlanul figyelt, nem szakított félbe. Szomorú vallomásom végén biccentett csak. »Értem. És azt nem . érzi, mondja, hogy ezt az utolsó tízest ki kellene használni?« Fölnevettem, nem tehetek róla. »Az én koromban?« »Férfi — és az életkor! — Legyintett. — Maguknak egyszerűen rfincsen koruk! Hacsak be nem beszélik maguknak, hogy vének!« »Azt mondja?« — kérdeztem könnyedén, hiszen a dolgot most már a humorosabb oldaláról kezdtem nézni. Nem vette át az évődő hangot, inkább támadott. »Próbálta már az ellenkezőjét? !« »Mikor? — vontam a vál- lam. — Hol ? Kivel ? A napi tizenkét órás munka mellett? Nyolckor már Itt vagyok, aztán otthon folytatom éjfélig ... Éppen maga a megmondhatója, hányszor hozok be reggel jegyzeteket, számításokat, levezetéseket ... Otthon mégiscsak nagyobb a nyugalom ...« »Persze.« (Folytatjuk)
