Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
haza-haza ugrik Tele a kőműves, és csak éjszakara teszi be á garázsba. Igazán nem azért gondolok Krisztinára, de ha feleségül venném, akkor ezzel az autóval tehetnénk kirándulásokat 9 hétvégén, A kőművesék soha nem járnak el kirándulni hétvégén a nagy kávébarna kocsival. Ilyenkor pihennek, sétálnak, fürödnek. A kocsi a munkába járáshoz kell, s az Utánfutóban nem bőröndök és kempingágyak lapulnak, hanem a szerszámok állnak ugrásra készen. Lehajtható ülésein kényelmesen el tudnánk aludni, minden költség nélkül. De azokat az üléseket még soha nem hajtották le. Még nem feküdt rajta soha Krisztina, se más. Mi feküdnénk először. Valahol megállkeresek, Taiám áskSsb azért, mert nagyon sovány vagyok, nem néznek ki belőlem semmi çrôt. Ha meg kéne fognom otthon válamit, még ahhoz sem volnék jó. Ha leszakad az eresz a házról, ha elromlik egy zár, ha valami kisebb javítást kell végezni az autón, meg sem tudom csinálni, mert nem érteit semmilyen gyakorlati munkához. Csak nézem Krisztina víztől fakó száját és a melle árkába guruló vízcseppet. Amit én tudok, az mind csak olyan szellemi érték. És ezt az sem pótolja, hogy nem a gazdagságért kívánom a lányukat, nem is a fürdőmedencéért, amiben úszkálhatnék azért én is, nem is a káN ws Isrdora, rro tetszik úgy Krisztinán, . ami- - - kor nem is szép. Egyáltalán nem szép, és mégis. Mert a szép nem mindig az arcvonásokban jut kifejezésre, hanem azokban a képzetekben, amiket egy személyhez fűz az ember. És én különös képzeteket fűzök Krisztinához. Már az sem mindennapi, ahogy hetenként háromszor találkozom vele. Odahaza, náluk, az udvaron, legalábbis jó időben. Egy nagy vízmedence áll ott, elég mély vízzel. Hosszabb a kerti vízmedencéknél, viljany szűrőgép szűri a vizet, hogy mindig tiszta legyen. És mindig tiszta is, szokatlanul tiszta, akár csak Krisztina. A lány minden nyelvóra előtt úszik egyet, talán hogy ' frissebb legyen az agya, ezt nem tudom. Utána felöltözik, sohase fürdőruhában ül le velem a fa alá, az asztalhoz. Az én homlokomon gyöngyözik a veríték, mire elérek hozzájuk, a kisvárostól három állomásra a busszal, a falujukba. Ö pedig mindig friss. A bőre mindig hideg, néha érzem, ha véletlenül a kezéhez, vagy a lábához érek. Hideg és feszül. A szája meg a víztől fakó színű és duzzadt. Néha látom, mert kissé njótott a blúza, amint egy- egy csepp víz lefolyik a melle árkában, nem törölte le, és most sem töröli le. Engem nagyon csiklandozna egy ilyen vízcsepp, de őt nem zavarja. Egyáltalán : semmi nem zavarja. Az sem, hogy néha ráfeledkezem pillantó-' sommal fakó szájára, egy kicsit hosszasabban is, mint ameddig figyelnem kell a kiejtésére. Amikor elhallgatott már és ajkát összezárta. Nem tudom, mit gondol ilyenkor, mert csak előre néz, és meg sem mozdul, amíg le nem veszem róla a tekintetem. Krisztina egy igen jómódú kőműves lánya, akit angol nyelvre tanítok. Én a Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat nyelvtanára vagyok, a közeli kisvárosból. Sovány vagyok, Krisztina kicsit testesebb. Az udvaron ott áll néha é^y nagy^, kávébarna, fekete tetős autó, mért napközben is nánk egy erdei tisztáson, végighevernénk a leeresztett ablakoknál, s hallgatnánk valami jó zenét a rádión. Mert autórádió is van a kocsiban, az egész világot fogja, de nem igen nyitotta ki a kőműves még azt sem. Nem mintha nem lenne intelligens ember, csak mindig a munkáján töri a fejét, mindig számol, s ahhoz nem szükséges spanyol bolero-kíséret. Mi kinyitnánk Krisztinával a rádiót is. De hát ez álom. Krisztinát nem adnák hozzám. Talán nem is azért, mert nyelvtanár vagyok; az anyja mindig forró kávéval, málnaszörppel kínál, megfizetnek jól és respektálnak is. Én vagyok az angoltanár, aki a lányukat az angol nyelvre tanítja. Talán nem is azért nem adnák hozzám, mert olyan keveset Borisz Larin #4 pS&íïïiQSÆCÊ&il A költő vendéglőbe ment ebédelni. Az ebéd azonban nem nyerte meg túlságosan a tetszését, ezért elkérte a panaszkönyvet. Hozták is azonnal. A költő elővette a töltőtollát, s írni kezdett. Fél óra múlva amikor kilépett az étterem ajtaján, a pincérek izgatottan hajoltak a panaszkönyv fölé, és olvasták a bejegyzést, a harminchatodik oldalon. A költő panaszát versben írta meg ... Nem sokkal ezután a zeneszerző ebédelt abban az étteremben és mert ő sem volt túlságosán elégedett azzal, amit kapott, ő is kérte a panaszkönyvet. Lapozgatás közben rábukkant a költő versére. Azonnal áthangolódott lírai hangulatra, előkapta a töltőtollát, bevonalkázta a harminchetedik oldalt, néhány karmesteri mozdulatot tett, majd egyvégtében tele- irta az oldalt kottajegyekkel. Aztán keltezés, aláírás. és mint aki jól végezte dolgát, elhagyta a ve ndéglöt... Néhány nap múlva a pa- nászkönyvet ellenőrésre kérték be a tröszthöz. A »uörös sarok«-ban összegyűltek a részleg- és osztályvezetők, a főosztályvezetők és a revizorok, sőt maga a vezérigazgató itt ott volt. 1 A kereskedelmi osztály vezetője ült a zongora mellé, a termelési főnök, kezében a panaszkönyvvel,, a mikrofonhoz lépett. — »Panaszdal. '.. « — kezdte a konferálást. — Va- szilkov szövege, Borodatszkij zenéje ... A kereskedelmi főosztályvezető energikusan a teilenvébarna kocsiért. Nem! És ez egymagában elárulja fogyatékosságom, érzelmességem, vagy mit tudom én mi a csudát, amitől egyre jobban fáznak az emberek, ami olyan fölösleges luxus, nagyobb luxus, mint a fürdőmedence vagy a kocsi, és csak komplikálja az életet. Lehet, hogy furcsának hat, de én Krisztinát önmagáért szeretem, a csúnya arcával, és a tisztaságával, talán mert sohasem láttam még fürdőtrikóban, mindig csak illatos, friss vászonruháiban, nedvesen lefésült hajjal. Talán azért, mert annyira tudja titkolni érzelmeit; lehet, hogy nem Is érzelmes. Mit tudom én. De mégis csak lány, akinek nyilván vannak érzései, és gondolatai. És szorgalmas is. Mindent tudni akar. Amire oly kevés szüksége lehet az életben : az angol nyelvre, azt is nagy kitartással, szinte szenvedélyesen tanulja. Hogy miért? Egy idő óta jár hozzájuk egy fiatal ácsmester a kocsiján, és az az érzésem, hogy nemcsak Krisztina apjával, a kőművessel dolgozik olykor együtt, hanem a lányával is tervei vannak. Ügy hiszem, Krisztina sem tiltakozik ellene. Nagy, erős legény. Én sem vagyok alacsony, de ő magasabb nálam, és sokkalta erősebb. Rokonszenves fiú, igaz, nem túl beszédes. Talán azért is szeret velem úgy beszélgetni Krisztina. Öt nézi, velem meg beszélget. Sőt, azt is mondta nemrég : szereti, hogy ilyen sovány vagyok. Különösek a lányok. A folyóparton áll egy rozzant bárka, egyszer azt mondta az ácsnak, Andrisnak, hogy jó lenne nyáron egy ilyen bárkában élni. Andris elbigy- gyesztette a száját, és elmagyarázta neki, hogy miért nem kényelmes egy ilyen régi építésű bárka, és milyen előnytelen ma már. Nekem az volt az érzésem, hogy Krisztinának épp a kényelmetlensége, az előnytelensége tetszik, az vonzza. S amikor ezt elmondtam neki, akkor hosszan bámult rám, de nem szólt semmit. Tény, hogy Andris jobban öltözik, mint én, már amikor felöltözik kimenőbe, és az arcvonásai is szabályosabbak, mint az enyémek. És egyszer, amikor szóba került az ács, váratlanul megkérdeztem Krisztinától, hogy ugye, feleségül megy hozzá. — Igen — felelte természetesen. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot hozzá, talán meg sem gondoltam, ami kicsúszott a számon. — Tudja, hogy szeretem magát, Krisztina? — Tudom — felelte. — Csak így, egyszerűen. Néztem rá bámész szemmel, hogy vajon honnan tudja, amikor sohasem mondtam neki, még csak célzást sem tettem ilyenre. És nyugodt hangon, mintha olyasmit jegyzett volna meg, hogy elég meleg az idő, halkan hozzátette : — Én is szeretem magát. De hogy miért, azt nhm mondta. Azt sem. hogy mit ért rajta pontosabban. Hogy kedvel-e, rokonszenves vagyok neki, vagy mélyebb érzések fűzik hozzám. Mégis valamiféle kétkedő remény éledt bennem, gyorsabban szedtem a lélegzetemet. — És ... és ... mit gondol? Az asztalon nyugtatott kezére esett a ' pillantása. — Hát, hogy folytatjuk majd az angolórákat, akkor is, ha már férjhez mentem. Ugyanígy megisszuk együtt a kávénkat, és ugyanígy beszélgetünk. A csodálkozástól szánté megdermedtem. És mintha álomban hallottam volna saját szavaimat. — Ugyanígy leülünk a fa alá az asztalhoz, miután kijött' a fürdőmedencéből, letörölközött és friss ruhái vett magára ... — Igen — felelte, és elmosolyodott. Mintha vad kedvét lelte volna ebben a gondolatban, mintha szerelmesen várná ezt a pillanatot. — De hát mi jót talál ebben ? — fakadt ki belőlem, s. néztem vágyakozással matt száját, mélynek kiszívta pi- rosságát a víz. — Mi jót találtok benne? — kérdezte eltűnődve, mint aki maga sem akarja keresni mélyebb okát. — Megtanulok jól angolul. És nem mondott, többet. tyűkre csapott, majd fölhangzott a megzenésített panaszdal. Amikor vége lett, a vezér- igazgató a jelen levőkhöz fordult: — Nos, kinek hogy tetszett? Az egyik idős revizor szólalt meg elsőnek: — Mit is lehet mondani? ... — vakarta meg az állát. — A vers egészében nem kifogásolható, bár én személy szerint kevésbé kedvelem a ritmikus verset, inkább a szabad verselés híve vagyok... — De hiszen a rímei se tökéletesek! — replikázott a hűtöház főnöke. — Micsoda rím az, hogy »falat-vacak ...« Az asztal körül kuneogás támadt. Az igazgató szemüvege végig pásztázott a körben ülőkön. — Legyünk komolyak elvtársak!' Épp ezért szeretném hallani a föszakács véleményét. — Lehet, hogy éles lesz a bírálatom — kezdte a megszólított. — De én a zenét meglehetős monotonnak éreztem. Választhatott volna fordulatosabb megoldást is! Egyébként sem volt össz, hangban a verssel... — Minden világos, elvtar- sak — összegezte a tanulságot az igazgató. — Ezzel az alkotással nem kell foglalkoznunk. Semmi visszhangja nem lenne a hallgatóságnál. Ettől függetlenül, Marja Nyikolajevna — fordult a termelési főnökhöz — ön flanelemre méltóan szép stílusban játszotta el « dalt... (Fordította; Antali» István) Teremtés. Dalles Marink* naív művész festmény« ADÁSHÍBA Szakonyi Károly komédiájának tévébemutatója Remélem, A magyar dráma 30 éve júniusi tévébe- mutatójan senki nem bosz- szankodott fölöslegesen, amikor meglátta az Adáshiba feliratot, senki nem gondolta, hogy a hiba az ő készülékében van. A fiatal drámaírónak, Szakonyi Ká- rolynak — az Életem, Zsó- ka sikere után — még csax le sem kellett hajolnia, a téma címe elég gyakran a tévé képernyőjén »hevert«, halálos vétek lett volná elmenni mellette. Almási Miklós, a sorozat szerkesztője is úgy gondolta, itt az ideje már egy kis jó komédiát is beengedni a dráma templomába. Nem kellett hozzá nagy leleményesség, a görögök is ezt tették, igaz, már két és fél ezer évvel ezelőtt. Rájöttek; a drámai versenyeket komédiával kell befejezni, hogy feloldják a tragédiák mázsás súlyának nyomása alól a nézőket. Szakonyi meghív bennünket a Bódog család születés- napi vacsorájához. Nincs ebben semmi különös, úgy indul, mint bármelyik magyar kispolgár lakásában. Környezetük árulkodik gondolkozásmódjukról, ízlésvilágukról : az Ízléstelen bútorok, dísztárgyak, térítők »művészi rendetlensége« jó hátteret ad a tulajdonos és családja habitusának. A pusztai lovas és á kikent cigánylány képe valami olcsó, vásári hangulatot áraszt.. Az unalom, az érdektelenség ül rá erre az estére is, alig látszanak ki alóla. De Szakonyi remek komédiázó ösztöne olyan csapdát állít elénk, amelybe óhatatlanul besétálunk. Ügy érezzük egy idő után, hogy azok a látszólag minden összefüggést nélkülöző mondatok, amelyek elhangzanak vacsora közben, érdekelnek minket is, mert hasonló cipőben járunk. Kissé pironkodva ismerjük be egy idő után, hogy a frázisok monoton locsogása hasonlít az egy helyben járás fárasztó eltévelyedéséhez, de az üres szalmacséplés sem felenielőbb. Hát nem borzasztó, hogy nincs egyetlen épkézláb gondolata senki- nek ? Szakonyi nagyon tudatosan alkalmazta komédiájában a .közvetlen jellemzést, szereplői szájába olyan banális butaságokat adott, melyeken csak mosolyogni lehet. Ha valaki most elmarasztalásnak tekintené az író módszerét, szeretném erről lebeszélni. Bódogék csak mímelik ezt a látszólag ár- • tatlan komédiát, és nem élik. Sivár életük, egyrpás iránti érdektelenségük, testi és szellemi igénytelenségük, önteltségük, anyagias mohóságuk nagyon kiábrándítóan hat. Mammon lányainak fényében sütkéreznek a legszívesebben : a garázs, a nva- raló életük centrális kérdéÉletük monotonitása tompítja hallásukat és .látásukat, a közügyekre annyira sem reagálnak, mint. egy gyerek. Nem veszik észre azt sem, hogy az Emberfj nevű albérlőjük maga a Megváltó, akihez naponta fellátogatnak az apostolok. Nem akarják elhinni, hogy Emberf'i más, mint ők. Hosszú hajáért és mezítlábas jövés-menésért kissé különcnek tartják, de föl sem tételezik róla, hogy igazi csodákra is képes. Egyszerű kis trükknek hiszik a szivarvágó-varázslatot és olcsó fogásnak a szódásszifon vízéből bort fakasztó műveletet. 'Nagyobb izgalmat vált ki azzal, amikor elrontja, illetve megjavítja a tévét. Szakonyi jól parodizálja a krimifalás gyönyörűségét. A szomszéd, béna Szűcs úr kiszállt a tolószékéből, föl- alá járkált, úgy beleélte magát az izgalmakba, észre sem vette a csodát. A kispolgári életforma pontos, aprólékos, naturalista rajza bontakozik ki a komédiában, és ezzel szembeállítja a szituáció abszurditását. A mesteri alapötlettel ellentétben szikár cselekményt láthatunk, alig van mozgás a Bódog család tablóján. Kevés vígjátékírónk játszik olyan jól a passzivitás, a figyelmetlenség dialógusával, mint Szakonyi. A szereplők mesterkélt érdeklődése csak arra jó, hogy valamivel elüssék az időt, hangjuk árnyalatából szinte érződik az érdektelenség, a nem vagyok kíváncsi rá! Tekintetük a leggyakrabban egy pontra irányul. Pontot mondtam és nem tévét, mert az benne a szellemes, hogy egy pillanatra sem tűnik a néző szeme elé, A nagyvilágot a készülék behozza a lakásukba, de mit sem látnak belőle; amit láthatnának, nem érdekli őkel igazán. Mi is a piacról élünk — vissza-visszatérő kispolgári morál az egyetlen fixpont az életükben, amiberi egyet is értenek. Kivételt képez a Bódob fiú, a 19 éves Imrus. Ö más, másként látja a világot, mint a többiek. Szakonyi szükségét érezte ennek az aranyhalacskának a jelenlétét ebben az áporodott tóban, de farkincájával nem vert nagy hullámokat. Azt kell éreznünk, az Adáshiba alapszituációjában, pénzszagú levegőjében, jól karikírozott figuráiban testesíti meg a kispolgári magatartás kritikáját, fölösleges ezt még halk félmondatokkal oldalról megtámogatni. Gyengíti a komédiát Imrus romantikus menekülése az Életbe. Szakonyi komédiájának a bemutatóját fokozott várakozás előzte meg. A nézők arra várták a választ, mi maradt meg még a tíz évvel ezelőtti önmagunkból. Kissé röstellkedve ismertük be, mára már elszakítottuk a szellemi kíváncsiság köldök- zsinórját, nem tapadunk szerelmes rajongással a televízióra, természetesnek tekintjük jelenlétét. Ebből a változásból adódik az a passzivitásunk, ami enyhe rosszallással társul; ezért rekedünk kívül a darab alapszituációján. Ruszt József többször bizonyította már tehetségét, de úgy látszik, most nem tudta a mára »hangszerelni« Szakonyi ironikusan kesernyés komédiáját. Egy árnyalattal vidámabbra színesedett a tévébemutató az eredeti Adáshibánál. Ritmusa, lüktetése nem vçlt egyenletes. Tolnai Klári alakítása visz- szaíogottságában is emlékezetes marad sokáig. Schütz lia macskadoromboló simulékonysága szintén kiemelkedett a kis csapatból, dé felnőtt hozzá Balázs Péter is. Pataky Jenő nagy lehetőséget kapott, ám nem élt vele, mert indulatos kitöréseit nem tudta belső tartalommal megtölteni, hiányzott belőle a mélyebb átélés. Rádiós Károly SOMOGYI NÉPLAP ÖRVÖS LAJŐS Krisztina tanul
