Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
II nemzetközi hírnév kötelez Beszélgetés Lesték Pállal, a Cooptourist vezérigazgatójával A népszínház felé Az évad visszhangja Bár a világ még nem a turista nemzetek között tartja számon Magyarországot, azért minden túlzás nélkül állíthatjuk: az elmúlt 10— 15 évben megnőtt a lakosság utazási kedve, s a fél ország népessége ország—világjárással tölti szabadságát. Egyre többen vesznek részt szervezett egyéni vagy társasutazásokon, személygépkocsi-túrákon, igénybe véve az utazási irodák szolgáltatásait. A növekvő idegenforgalom lebonyolításából nagy részt vállal, a Cooptourist, mely 10 éves fennállása alatt gyorsan fejlődött, s ma már 1,1 milliárd forintot forgalmaz éves viszonylatban. A magyar szövetkezetek utazási irodájának hálózatában jelénleg 40 iroda, értékesítőhely működik — Budapesten, a Balaton északi, déli partján és'minden megyeszékhelyen. Most a «csendes jubileum« < alkalmából Lesták Pál, a Cooptourist vezérigazgatója nyilatkozott munkatársunknak arról, hogy az utazási iroda fennállása óta milyen szerepet tölt be, a kül- és belföldi turizmus szervezésében, lebonyolításában. — 1969-ben jött létre a Cooptourist, a magyar szövetkezetek utazási irodája, a fogyasztási szövetkezetek, a mezőgazdasági es kisipari termelőszövetkezetek országos szövetségeinek közreműködésével és támogatásával. A cél mindenekelőtt az volt, hogy a magyar és a külföldi szövetkezetekkel, azok különböző szervezeteivel együttműködve kielégítsük a területünkön jelentkező idegenforgalmi igényeket. Ezzel összhangban határoztuk meg a Cooptourist üzletpolitikáját: « külföldi, elsősorban a szocialista országok és Magyarország szövetkezetei közötti kapdSóIk'tök szélesité-0'' sót, az együttműködés fejlesztését a * szövetkezeti möz- galomban, »-"'szakmai területeken. Munkásmozgalmi és társadalmi 'ünnepeken, évfordulókon, a szövetkezeti mozgalom hazai és nemzetközi rendezvényeire baráti találkozókat szerveztünk, melyekre rendszeresen eljöttek a különböző nemzetiségű szövetkezeti dolgozók. Már az első évektől — elsősorban belföldön és a szocialista országokban — lehetőséget teremtettünk a szövetkezeti dolgozók és családtagjaik üdültetésére. Egyre gazdagodó programokat, szakmai utazásokat, tapasztalatcseréket kínáltunk' az érdeklődőknek, akik, ezeken az utakon korszerű termelési módszereket, fejlett technológiákat ismerhettek meg, s itthon hasznosíthatták. Nem feledkezhetünk meg a kulturális kapcsolatok ápolásáról sem, a népi hagyományok, a népművészeti értékek bemutatása ma is rangos' helyet kapnak programjainkban. Az utazási iroda szolgáltatása jelenleg már olyan sokrétű, hogy a teljes felsorolást csak megkísérelni lehet: idegenforgalmi, bel- és külföldi utazásszervezési feladatain kívül foglalkozik útlevél- és vízumbeszerzéssel, valutavétellel és eladással, és menetjegyirodai funkciót is betölt. Különböző szolgáltatásokat közvetít, a fizetővendég-ellátáson kívül szálloda- és vendéglátóipari tevékenységet is folytat, közlekedési eszközök bérbeadását közvetíti, van üdülőszolgálata, belföldi túrákat szervez, sőt országos rendezvények szervezésére is vállalkozik... Mi van meg? Folytatnám talán azzal hogy az utóbbi években a Cooptourist létrehozta saját autóbuszparkját, melynek hasznosítása mellett üzem- fenntartását is ellátja. Gyarapodásunk kellemes színfoltja az ország szép hegyvidéki üdülőhelyén, Mátraíüre- den felépült 250 ágyas Avar szálló, ez közös tulajdonunk a helyi fogyasztási szövetkezettel. Még az idén tető alá kerül Budapesten, a Szabadság-hegyen épülő 200 ágyas Rege szálló. A fedett medencével, klubbal, vendéglátó egységekkel kiegészülő középkategóriájú szálloda az egy-két hetes üdülésre, vagy csak párnapos tóvárosi látogatásra érkezők legkényesebb , ízlését is kielégíti majd. — Átlapozva a Cooptourist idei programajánlatát, megállapítható, hogy a pâlasztéle évről évre bővül... — Igen, mintegy 300 útiprogramunk lesz az év végéig, 25 országba juthatnak el a Cooptouristtal utazni, pihenni vágyók. A moszkvai olimpia ideje alatt csaknem 30 utat szervezünk a Szovjetunióba, természetesen Moszkván kívül más városokkal is összekapcsolt a program. Nagy az érdeklődés többek között Ausztriába, Dániába, Franciaországba, Bulgáriába, Svájcba és Görögországba szervezett szakmai útjaink iránt, melyeken az állattenyésztés, a tejgazdaság, a zöldség- és gyümölcstermesztés, a borászat tanulmányozása szerepel a programban. Utakat szervezünk különböző nemzetközi vásárokra, kiállításokra, és júliusban ott leszünk a nemzetközi szövetkezeti napokon, vendéglátóink: Prága, Pozsony, Kassa, Besztercebánya, Krakkó, Varsó, Kolozsvár. Tartalmasak az európai nagyvárosok megtekintésére szervezett 3—7 napos útjaink is, melyek közül kiemelkedők a szovjet utak. Vannak NDK—NSZK, jugoszláv—román, bolgár—görög, cseh—os-ztrák kombinált útjaink, továbbá több országot érintő európai kőrútjainkban is széles a választék. ’ — Kedvezményes útjaik? — Többfélék. Például a gyermekeknek kor szerinti kedvezményt adunk, továbbá tagszövetkezeteink csoportosan utazó tagjai 8 százalékos kedvezményben részesülnek, a szövetkezeti nyugdíjasoknak pedig a belföldi és a szocialista országokba irányuló utakon 10 százalékkal csökkentjük a részvételi díjat. — Várhatóan az idén, főleg a nyáron és ősszel növekszik majd a belföldi turizmus... — Erre is felkészült a Cooptourist, az egyéni utazók, vagy a szövetkezetek, vállalatok, intézmények csoportjai bekapcsolódhatnak az »Ezerszínű Magyarország« nemzeti értékei nyomában szervezett autóbuszos országjáró túráinkba. Ezek közül kiemelkedő a 6 napos körutazás, melyen megismerhető egész Kelet-Magyarország, az Alföldtől a szatmár—beregi tájakon át az Északi- Középhegységig. A »Gondűző hét a Bükkben« egyhetes üdülés iránt szintén nagy az érdeklődés. — ön a Cooptourist megalakulása óta vezeti az utazási irodát, melynek a »bölcsőtől a felnőtté válásig« nyomon kísérhető fejlődésében nen%‘ kis, részt vállalt. Rövid tíz év alatt a Cooptourist külföldön is jó hírnevet szerzett, s ez. a jó szakembergárdának, a jó csapatmunkának is köszönhető. — Az érdem valamennyi dolgozónké, együttes munkával alakítottuk ki kapcsolatainkat több nemzetközi szervezettel, így például tagja vagyunk az IFPTO-nak, az . International Grüner Ringnék, az ICA szövetkezeti turizmus munkacsoportjának is. Európa szinte minden országában és számos tengerentúli országban több száz utazási irodával állunk üzleti kapcsolatban. Ezeket a kapcsolatokat szeretnénk a jövőben tovább erősíteni, bővíteni, hogy a Cooptourist még jobban megfeleljen az utazók igényeinek. Horváth Anita Á helyben járók „szárnya" A megye színjátszómozgalmának a fejlődését gátló okokról éppen a beavatott, a szakember — s nem egy kisgyerek, mint a mesében — mondta ki : A király meztelen.!.. Elemző írást közöl a Somogy megyei Művelődési Központ ez évi második hálózati tájékoztató kiadványa az amatőr színjátszók ■ Siófokon megtartott, Himnusz a békéről néven már hagyományossá vált találkozójáról Máté Lajos tollából. A szakmai . gondok elsősorban azokra tartoznak, akik a mozgalmon »belül« vannak; ám az iras általánosítható 'mondanivalója. úgy érzem, nemcsak a színjátszókat érinti. A megye jó néhány színjátszó rendezője évek óta nem képes eredményt elérni, helyben jár. Időközben pedig — az amatőrmozgalom jelentőségének fokozódásával — jó pár együttes országos elismeréssel szerepel, illetve dóig! óik. A színjátszó csoportok között tehal tovább nőtt a minőségi különbség. Az irodalmi színpadok mintegy másfél évtizedes divatja elhalványult, a színpad — színpad lett. s ez egyben kihivás, hogy játszani kell. Játszani, drámát, mesét vagy barmit. — A megyéből jelentkező rendezők legnagyobb hibája, hogy híjával vannak a drámaelemzés képességének — olvasom Máté Lajos megjegyzését. Tehát arról van szó, hogy a sikertelenség mögött a tudás hiányát kell keresni. Miért nem tanulnak a színjátszó rendezők — ha mar rendezők... — rendezni? Nem azért, mert nincs rá lehetőségük. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy már mindent tudnak. A helyben ’áróknak ez ad »szárnyat«, úgy vélik — repülnek, pedig bénán, mozdulatlanul mérik saját »rekordjaikat«... A megyei művelődési központ nem hagyta kommentár nélkül Mate Lajos elemzését. Rámutatott arra, hogy milyen lehetőségek vannak a tanulásra, a fejlődésre. Ebben az évben C kategóriájú színjátszó rendezői tanfolyamot szerveztek. A foglalkozásokat kéthetente tartják. A megyéből harmincegyen jelentkeztek ugyan, de csak hat hallgató jár el rendszeresen a tanfolyam előadásaira. Hadd idézzem a megyei művelődési központ munkatársának a megállapítását: — Úgy érezzük, a lehetőséget mindenki számara megadtuk, s nem mi vagyunk telelések azért, hogy a »reiv dczők« többségé arra sem hajlandó, hogy az alapvető rendezési ismereteket elsajátítsa. Az ismeretek hiánya pedig évről évre olyan produkciókat eredményez, amelyek még a nézhetőség szintjét sem érik el. Vajon elég-£. ha csak idézőjelbe tesszük a hamisat, hogy nem igazi? Azt hiszem, van enne] hatasog^bb E sorok írójának nem színésznő a lelesége. Elfogadásra beadott drámája nem volt, nincs, nem is lesz a színház dramaturgiáján! Következésképpen mindig személyes érdek nélkül igyekezett véleményt formálni a Gsiky Gergely Színház munkájáról az évek során: főként dicsérte, esetenként bírálta azt. Egyetlen mércét ismert, s ez azonos a kultúrpolitika hosszú távú céljaival: a színház populáris műfaj, a közönség széles rétegeit kell megnyernie úgy, hogy a lehető legmagasabb színvonalú előadásokat biztosítsa. Ennek egyik feltétele a helyes műsorpolitika, a másik a tehetséges társulat. Egy évvel ezelőtt volt okunk zsörtölődni. A közönség az évad harmadik negyedében kezdett elmaradozni a színházból. Volt olyan produkció, mely előadásonként mindössze száz nézőt vonzott. (A számot — mely nem tartalmazza az előadások közben távozottak létszámát — egy oldala is van ennek a kérdésnek: két év múlva a tervek szerint Zalában színház nyílik, ez azt jelenti, hogy a Csi- ky Gergely nevét viselő társulatnak itthon kell erősítenie közönségbázisát. Ez a tény is motiválta azt a véleményünket, hogy a vékony nézői réteg igényeit kielégítő, kísérleti jellegű — mert a hazai színjátszásban nincsenek erős gyökerei az avantgarde-nak — produkciókat stúdióban volna szerencsésebb játszani. Nem foglalkoztunk a helyi viszonyokat figyelmen kívül hagyó írásos és szóbeli támadásokkal: akkor már ismertük a színház 1979 80-as programját, mely azt tükrözte, hogy a társulat vezetői fontolóra vették érveinket is, s a „kísérleti” év után megtalálták a helyes arányt. Ehhez most már nyugodt lélekkel hozzátehetjük: úttöröjellegét is megtartotta a szinház, újabb közönségrétegeket nyerve meg nézőnek. Ismét tartott bemutatót a stúdióKun Vilmos •tavalyi megyei tanácsi vb-.- ülésen a legilletékesebbtől hallottuk.) A színésznek sem lehetett a legkellemesebb üres széksorok, előtt, játszania. Mjntha az a szemlélet kezdett volna teret nyerni, melyet a színház egyik vezető szakembere így öntött szavakba rádióban, folyóiratban: „Ahhoz, hogy új emberek jöjjenek be. a színházakba, a régieknek kell menniük!” Hangzatos, szállóigeszerű közhely. Erős hatása lehet, ezt bizonyította a megyei folyóirat évad végi összegezése is. Hogy mennyire nincs köze ahhoz, amit gyűjtőfogalommal szocialista kultúrának nevezünk, arról most ne essék szó. Mi azt valljuk — és val- lottuk —, hogy a színháznak, filmnek, zenének minden nézőre, hallgatóra szüksége van, régire és újra egyaránt! Ha a kaposvári színházról beszélünk, akkor erősen praktikus módszer is. Az, aki alkalmatlan a színjátszó rendezésre, miért élhet vissza., a rábízott csoport és falu bizalmával, az anyagiakkal? Volt időszak, amikor a kisebb teljesítménynek is örültünk, hiszen a mozgalom születőben volt. Válságos szakasza is mindig volt az amatőrmozgalomnak, de az élen járó együttesek biztató jelét adtak a fejlődésnek. A megyei művelődési központ is okult a siófoki találkozó tapasztalataiból : ebben az évben több szakmai fórumot szerveznek azokban a községekben, városokban, ahol a színjátszó együttesek működnek. A megye harminc somogyi színjátszó rendezőnek biztosította a nyáron. hogy részt vehessen az országos táborban, ehhez nyolcszáz-nyoleszáz forint térítést is vállai az intézmény a személyenkénti ötszáz forintos* befizetés mellé. Fontos ügyet kívánnak szolgálni. A zalaegerszegi országos színjátszó táborba eddig tizenkilencen jelentkeztek.,. színház; igaz, ezúttal talán népesebb közönséget is „elbírna” a produkció, mint tavaly a nagyszínházi Esküvő vagy Augusztusi vasárnap. Véleményünk — s ezt évad közben megjelent kritikáink igazolják — megegyezik a Kulturális Minisztérium színházi főosztályáéval, mely három produkciót tartott kiemelkedőnek, jutalomban részesítve ezeket. Lázár Ervin humanista üzenetű Berzsián és Dideki mesejátékával Lengyel Pálnak sikerült ismét a régi rangra emelnie a gy e r- mekszínházi tevékenységet, mely egyébként a tavaly őszi nemzetközi gyermekszínházi fesztivált is eredményezte. Lengyel Pálnak kitűnő színészek és fegyelmezett műszaki gárda álltak rendelkezésére a kiemelkedő produkció létrehozásához. A másik gyerekdarab, Spiró György Hajrá, Samu című játéka íróila'g ki- érleletlen, ráadásul nem eredeti Ötletű mű; érződött az előadáson, hogy a társulat sem igen hisz benne. Az évad felnőtt bemutatói közül John Arden Gyöngyélet (Élnek, mint a disznók) című drámájának előadása kapott nívódíjat. Jogosan! Az angol mű itt és most aktuális problematikáját rendkívül magas színvonalon tolmácsolta az együttes Ascher Tamás rendezésében, mintegy bizo- nj'itva, hogy lehet az eredeti szöveggel, erőszakolt aktualizálás nélkül is érvényes figyelmeztetést küldeni a társadalomnak! Nagyszerű színészi alakításokkal örvendeztetett meg bennünket a bemutató. Többször írtunk évad végi hiányérzetünkről: új magyar darab elmaradásáról. (Természetesen nem mindenáron, s' nem akármilyet szerettünk volna látni.) A Kulturális Minisztériumtól jutalmat kapott Bereményi Géza Halmi — vagy a tékozló fiú című színműve is, ezt jó érzéssel vettük tudomásul. Nem hibátlan darab ez — viták tárgyát is képezte —, de egy tehetsége- drámaíró olyan munkája mely a legszebb remények: jogosít íol bennünket iránta. Olsavszky Éva Gothár Péter főrendező e beosztásban tekintélyt szerzett a darab invenciózus színrevi- telével. Pauer Gyula mindkét bemutatónál kovácsa volt a sikernek díszlet-jelmeztervezői kimagasló tehetségével. A Halmiban egyébként szintén magas színvonalú alakításoknak tapsoltunk. A reneszánsz teljességet nem érzékeltük Middleton- Rawley ' Átváltozások cimű színművében. Acs János korrekt rendezése nem volt képes átforrósítani a művet. (Donáth Péter meghökkentően szép díszletet tervezett.) Molière Don Jüanjához sem kaptunk kulcsot, mert maga az író sem döntötte el, hogy csodálja-e a világot lesajnáló lovagot, vagy undorodik az „epikureus disznótól”. (Nem véletlen, hogy a Népszínház Don Jüanja sem aratott átütő sikert!) örültünk volna, ha Babarczy László még egy rendezést vállal az évadban, hiszen — évek sora bizonyítja —, a második ‘produkcióval aratott országos sikereket! (Emlékezetfrissítésül: A konyha, Troilus és Cressida, Rokonok, Bíbor sziget.) A zenés műfajban a legtöbb nézőt az elnyühetetlen Csárdáskirálynő vonzotta Ács János sajátos arculatú, realitásokhoz közelítő rendezésében. Hatásos volt a Kabaré színrevitele Gazdag Gyula által, és bár kivattázottnak éreztük a Nehéz Barbarát,, e mű bemutatója is, szinten gazdagi rendezésben. Hevesi András zenei vezető színházi alapember, munkáját magasra értékelhetjük. Említettük már, hogy az idén újra láthattunk stúdióbemutatót. Harold Pinter mélylélektani, társadalmi hátterű Hazatérése Gothár Péter rendezésében remeklés, mely a színészekben a legrejtettebb — mondhatni: tudat alatti — képességeket bontakoztatta ki. Az évadban Spindler Bélától, Kun Vilmostól, Lukáts Andortól, Olsavszky Évától, Rajhona Adómtól, Máté Gá- * bortól, Eperjes Károlytól, Csákányi Esztertől, Dánffy Sándortól, Tarján Györgyitől, Bezerédy Zoltántól, Básti Julitól, Nagy Anikótól, Czakó Klárától, ifj. Mucsi Sándortól, Kari Györgyitől láttunk kimagasló alakításokat. Három nagyszerű vendégművésznek tapsoltunk: Kátay Endrének, Lázár Katinak és Pásztor Erzsinek. Az eredményes, jó évad végének krónikájához tartozik, hogy két jelentős egyéniség a Nemzeti Színházban folytatja pályáját: Olsavszky Éva Kos- suth-díjas és Kun. Vilmos érdemes művész képességeit egy színházi eszmény érdekében kamatoztatta Kaposváron; kiemelkedő munkájuk példa marad! Az idei évad bizonyította: megalkuvás nélkül is képes ez a társulat — mely jövőre tovább erősödik — kimagasló eredményeket produkálni, növelve közönségét is. Leskó László
