Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-28 / 150. szám

Néhány szó a tömegízlésről HllSZOnÖt általános is­kolás gyerekből huszonkettő a rántott húst vallotta leg­kedvesebb ételének egyik riportutam során. A rántott hús jó étel. Ma­gam is szerelem. No, dehogy a legkedvesebb ... !? Akkor, amikor a honi szakácsmű­vészet világhírű mestereit a nagyvárosok luxuséttermei­ben boldogan fogadják! Ö, te nagyképű ínyenc ! — vádolhatnám magamat le­higgadván. — Hát mit gon­doltál? Hogy a magyar ház­tartás hasonlít a Magyar Konyhára? Hogy a munká­ban elfáradt asszonyok va­sárnap szakácskönyvekből kilesett ételkölteményekkel lepik meg családjuk tagjait? S ha így lenne is, talán a gyermekek egysíkú étkezé­sen nevelkedett gyomra gyö­nyörrel fogadná be akár csak a hortobágyi palacsin­tát is? A rántott hús! Az igen! Az problémamentes. Elké­szítése is, fogyasztása is. Nem g.yötn nyelvünk ízlelőbim­bóit fűszerek példátlanul gazdag és sajátos kombiná­ciója. Szaglósejtjeinket nem teszi próbára ritka illatok arzenáljával. Egyszerű, meg­szokott — milliók ünne­pi eledele. Millióké ugyan­úgy, mint az operett, a porcelán nimfa, a detektívregény, a művi­rág, a kommersz film és a többi művészeti vagy hasz­nálati cikk, amèlyet a tö­megízlés címszava alá soro­lunk,. Odatartozik definíci­óink szerint minden kevésbé értékes, minden prob léniá­mén les, minden, ami köny- nyú. Ebből következően a magas ízléshez pedig min­den értékes, minden problé­magazdag és komoly műal­kotás. A tömegízlés megne­vezés azt sejteti velünk, hogy aki az előbbi tulajdon­ságokkal rendelkező dolgo­kat kedveli, az a tömeghez tartozik, aki pedig az utób­biakat, az az elithez. Arra egy rövid írás kere­tében nincs lehetőség, hogy a merev szembeállítás arisz­tokratikus demagógiáját ele­mezzük. Legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy egyrészt a határvonalat egy ember ízlésrendszerén belül szinte sohasem lehet ilyen élesen meghúzni : ugyanazon személy szeretheti az ope­rettet és gyűlölheti a művi­rágot, vagy egyforma öröm­mel olvashatja Flaubert és Agatha Christie műveit. Másrészt — legalábbis a művészetek körén belül — nem pusztán ízlésünk tár­gya dönti el azt, hogy me­lyik csoportba tartozunk. A befogadásnak azonos mű esetén is sokféle szint­je van. Van olyan, aki érti a komoly zenéit, van, alá csak érzi, némelyikünk sejti, s bizonyára olyan is akad, aki a »tömegtől-« való kü­lönállását jelzi zenehallga­tással, és értelmét, szívét meg sem érintik a hangok. Ugyanígy a Bűn és bűnhő- dés is olvasható detektívre- gényként, vagy az Anna Ka­renina egyszerű szerelmi sztoriként oly módon, hogy ÚJ KÖNYVEK Hogyan éltek elődeink? A. szépirodalmi művek mellett az utóbbi időben figyelemre méltó tudomá­nyos és ismeretterjesztő könyvek jelentek meg. ör­vendetes, hogy egyik fontos szaklexikon sorozatunk kö­tetei viszonylag gyorsan kö­vetik egymást. A Magyar Néprajzi Lexikon III. köte­tét vehetik kézbe az olva­sók'. A magyar népi kultú­ra tárgyi és szellemi emlé­kei eltűnőben vannak. Sok oiyan tárgy, eszköz, hagyo­mány van kiveszőben, me­lyet már csak múzeumok, könyvtárak és Sfcatokönyvek őriznek meg az utókor szá­mára. A magyar könyvki­adás számos sorozattal és egyedi kiadvánnyal tett ele­get az egyre növekvő ol­vasói igényeknek, a külön­böző olvasáskutatási felmé­rések azonban azt mutatják, még mindig nem kielégítő­en. A Néprajzi Lexikon — csaknem 50 év után — el­ső tudományos összefogla­lása a magyar etnográfiá­nak. A múltunk iránti érdek­lődés kielégítéséneik felada­tát nemcsak a könyvkiadás, hanem a rádió is feladatá­nak tekinti. A Magyar Rá­dió 1976-ban műsorra tűzött egy tizenkét adásból álló magyar művelődéstörté­set-sorozatot. Az egyes adá­sok formája kötetlen beszél­getés volt. történészek, ré­gészek, nyelvészek, népraj­zosok, irodalmárok, zene- és művészettörténészek köz­reműködésével. A műsor népszerűsége, s nem utolsó­sorban az elhangzott igen gazdag ismeretanyag arra ösztönözte a Gondolat Ki­adót, hogy az adások anya­gát könyv formában is megjelentesse. így született a Hogyan éltek elődeink? című kötet Hanák Péter szerkesztésével. Nem szok­ványos , .történelemkönyv”, nem a társadalmi fejlődés nagy politikai vagy gazda­sági összefüggéseiről van benne szó, hanem a magyar nép évszázadainak hétköz­napjairól, szokásairól. Még messzibb, távolabbi múltat térképez fel Gábori- né Csánk Vera könyve: Az ősember Magyarországon. A szerző saját kutatási gya­korlatának eredményeit és eseményeit dolgozza fel tu- '.ományoü szakszerűséggel, ugyanakkor közvetlen és színes előadásmódja követ­keztében az érdeklődő kö­zönség számára is élvezhető módon. Az Iparművészeti Múzeum nemzeti kultúrkincsünk jó­val kisebb szeletét mutatja be, a gyűjtött tárgyak és emlékek természetéből, il­letve az ipari, azaz nem egyedi művészetek kialaku­lásának alig két évszázados történetéből adódóan. A múzeum igazgatója, Miklós Pál szerkesztette Az Ipar­művészeti Múzeum gyűjte­ményei című kötetet, amely bő válogatóéban ad ízelítőt a rendkívül gazdag anyag­ból. Ötvösművek, ónedények, és bronz kisplasztikák, ele­fántcsont faragások, művé­szi bőrmunkák és könyvkö­tések, csempék és kályhák, fajanszok, porcelánok, üve­gek, bútorok, kárpitok, sző­nyegek, középkori miseru­hák és ikonok' csoportosítás­ban ismerkedhetünk meg e sokrétű és igen gazdag gyűjteménnyel. Az egyes té­mákat művészettörténészek mutatják be rövid tanulmá­nyokban. e regények melyebb embe­ri tartalmai meg sem érin­tik az olvasót. No, de az a gondolatsor messzire vezetne, szóljunk inkább arról, hogy mitől es kiktől függ a közízlés? S lehet-e változtatni rajta? A rántott húsról szólva már megpendítettem a ne­velés — elsősorban a szülői ház hatásának — jelentősé­gét az ízlés kialakulásában. Ez a hatás persze általában nem azt jelenti, hogy amit a szülők szerettek, azt szere­ti a gyermek is. Inkább a nyitottság (vagy zártság), az érzékenység (vagy érzéket­lenség), az egységes (vagy töredezett) világkép elsajá­títását segíti elő a család, amely tulajdonságok hatá­rozzák meg a személyiség értékelő apparátusát: az íz­lést. Így fordulhat elő az, hogy a könyv, zenehallgatás és múzeumlátogatás nélkül felnőtt ember is vonzódhat értékes műalkotásokhoz, mert az otthon emberi tar­talma — »közösségi kultú­rája« — felkészítette a leg­rangosabb művek befogadá­sára is. Ám, nemcsak a család, ha­nem a többi kisközösség és a nevelési intézmények is befolyásolják ízlésünket. Az óvoda, az iskola, a baráti kör, a munkahelyi csoport, a lakóhelyi környezet, vagy éppen házastársunk, sőt sa­ját gyermekünk is azzal, amit ő hoz a külvilágból, az iskolából, az utcáról, a te­levízióból. S ha már a tele­víziót említjük: az ízlés ala­kulása függ a lehetséges vá­lasztéktól is. A tömegíziés alakítá­sában tehát féleilősség ter­heli a tömegkommunikációs eszközöket — és persze a könyvtárakat, művelődési házakat, mozikat is —, ha nem is akkora, mint alkal­manként hangoztatjuk. Mert ahogyan egy karmesterver­seny nem tesz zeneszeretővé több millió embert, ugyan­úgy egy rossz krimi sem rontja el a jóízlésű emberek értékrendszerét. A tömegízlés változtatása nem egy-két műsorpolitikai, tantervmódosítási vagy köz- művelődési döntés kérdése. Nem is propagandaügy, bár boldog lennék, ha egy mű­vészeti tárgyat vagy prog­ramot úgy tudnánk reklá­mozni, ahogyan egy új üdí­tő italt vagy a nyári divat- újdonságokat. Mindez ugyan segíthet, de leginkább az hozhat változást, ha az em­bereket a szükség készteti ízlésük módosítására. Ha a munkahelyük,, a környeze­tük, az életmódjuk követeli meg az értékelő apparátus átalakítását Ha a társada­lomnak van olyan emberek­re szüksége, akik sohasem jelenthetik ki, hogy: »Miért kellene megváltoztatni az ízlésünket? A rántott hús is megtölti a gyomrot.« Nógrádi Gábor Fotóklubtörténet képekben A Somogyi Fotó- és Film­klub alkotóközössége meg­alakulásának huszadik év­fordulójára Somogyi objek­tív címmel hetvenhét' képből álló kiadványt jelentetett meg a Latinca Sándor Mű­velődési Központ. A szer­kesztő díjazott fotókból ál­lította össze a klub történe­tét, a fo'tómpvésze't fejlődé­sét is érzékeltető szép kiál-; lású könyvben. Az alko­tások java ismert, hiszen Kaposváron, Somogybán az elmúlt két évtizedben teret nyert a fotóművészet; egyé-, ni . és közös kiállításokon, gyakran találkoztunk a klub tagjainak a munkáival. Az utóbbi öt évben ötven­nyolc kiállításon szerepeltek, s nemcsak a megyében, ha­nem a legrangosabb hazai és külföldi bemutatókon is megismex'hették a kaposvári fotósok tehetségét. Ez idő alatt ötvennégy különböző díjat, oklevelet, egyéb' elis­merést kaptak. A klub tag­jai közül négyen a város művészeti díjával is büsz­kélkedhetnek. Másfajta el­ismerés — és természetesen munkára kötelező — a Ba­rátság Hídja nemzetközi fo­tókiállítás rendezési joga, mely városunkat is bekap­csolta a fotóművészet euró­pai áramkörébe. A klub történetéről sem­mi más nem vallhatna be­szédesebben, mint éppen azok a fotók, mejyek az el­múlt két évtized terméséből valók. A kötet első lapjain az ötvenes évek végén ké­szült képek szerepelnek. A felszabadult ember építő- és alkotó munkáját megörökítő képek között a mindig ér­vényes hang: Soha többé háborút! Evszámok nélkül is időrendbe sorakoznak előt­tünk a képek, hiszen a va­lódi alkotások mélyen tük­rözik a társadalmi változá­sokat, gondolkodásunkat és ízlésünket. Nekünk talán föl sem tűnik, de egy ide­gen, ha kézbe veszi ezt az albumot, bizonyára fölismeri a somogyi táj és az itt élő emberek szoros kapcsolatát, melyet szívesen örökítenek SOMOGYI OBJEKTÍV meg a kaposvári fotósok. A somogyi táj változatossága mögött mindig érezni e vi­dék sajátos szellemét, han­gulatát. . Az esztétikum nem fed­heti el a valóság arcát. A döbbenetét, a kritikáiét, me­lyet a fotós a valóság ré­szeként megörökít. Ezt is hivatásból és elkötelezetten mutatják föl fotósaink. A jubileumi kiadvány ezerötszáz példányban je­lent meg a pécsi nyomda gondos kivitelezésében. H. B. Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért Újcbb programok, felhívások Üj szakaszába érkezett a Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért akció, melyet a KISZ Központi Bizottsága a múlt mozgalmi évben hirde­tett meg először. Az idén számos új feladattal bővült a program, amelyek célja, hogy elősegítse az alapszervezetek művelődő közösséggé válá­sát. Hazai tájakon címmel or­szágos játékra szólították fel áprilisban a KlSZ-alapszer- vezeteket, ifjúsági közössé­geket. A KISZ KB az Ex­press Ifjúsági és Diák Uta­zási Irodával közösen táj­egységi és megyei túrákat szervez, hogy a fiatalok meg­ismerkedhessenek lakóhe­lyük környékével, illetve/ egy-egy országrész történel­mével, hagyományaival, kul­turális és idegenforgalmi ér­fékeivel, munkásmozgalmi múltjával és' a jelenkor épí­tőmunkájának eredményeié­vel. A beküldött feladatlapok alapján a legmagasabb pont­számot elért kollektívák kö­zött tájegységi vetélkedőket rendeznek, amelyeknek záró­programját ősszel a televízió is közvetíti. Merőben új a Barátaink akció. Az alapszervezetek feladatul kapták, hogy leve­lezés vagy meghívás alapján személyes kapcsolatot te­remtsenek Somogy megye lengyelországi, bulgáriai, szovjétunióbeli és jugoszlá­viai testvérvárosainak fia­taljaival. Tekintsék .meg ezen országok filmjeit, rendezze­nek kiállítást az ott élő em­berek életéről, mindennap­jaiból. A könyvtárak és a KISZ- szervezetek kapcsolatának megerősítése érdekében hir­dették meg a Könyv és if­júság pályázatot, amelynek első szakasza áprilisban, ha­zánk felszabadulásának 35. évfordulóján indult és 1981 tavaszáig, a KISZ X. kong­resszusának kezdetéig tart. Célja: a könyvtárba nem já­ró fiatalok olvasási igényé­nek fölkeltése. Ennek érde­kében a kollektívák könyv- és irodalombarát köröket szervezhetnek, játékos vetél­kedőket tarthatnak. A KISZ Központi Bizottsága a leg­eredményesebben együttmű­ködő könyvtár és KlSZ-alap- szervezet részére tízezer fo­rintos különdíjat ad ki. A Művészet és ifjúság ak­ció központi témája az idén a film. A Magyar Filmhír­adó havonta egyszer rövid dokumentum-, illetve játék­filmrészletet mutat be a mo­zikban, amelyek mindegyike a felszabadulás utáni 35 év legjelentősebb társadalmi, politikai eseményeihez kötő­dik. Ezekkel egyidőben kér­dések jelennek meg a Ma­gyar Ifjúság és a Film, Szín­ház, Muzsika hasábjain. A helyes választ beküldők kö­zött minden hónapban érté­kes jutalmakat sorsolnak ki. A legjobbak a játék második szakaszában a televízió kép­ernyőjén tehetnék tanúságot felkészültségükről. A felhívások, akciók rész­letes programját a megyei KISZ-bizottság eljuttatta, il­letve folyamatosan eljuttatja az aiapszervezeteknek. L. J. H a- lehunyom a sze­mem, újra ott va­gyok Bóna Gyula temetésén. Hangyafekete tömegben állok, egy közülük. A teme­tőkért középpontjában szür­kére meszelt nagy köke- reszt: rikítósárga Krisztus függ rajta, vörös vérpöttyök szeplőzik testét, még a kék palástú Máriára is jut belő­lük, aki ott áll összetett kéz­zel a megfeszített alatt. A hatalmas kérésit mintha szülője volna a kisebbeknek, melyek a díszes sírkövet szinte koronázzák. »Emlé­ked szívünkben örökké él­ni fog ... Akkor szűnik meg fájdalmunk, ha újra talál­kozunk ... Mindenkit fele­dünk, csak azt nem, akit igazán szeletünk . .. Tiéd a nyugalom, miénk a fájda­lom ... Találkozunk ...« — kopott aranya, kőbe vésett táviratok az elhunytaknak. Kézbesithetetlenek. Zápor zizeg. Bóna Gyula koporsóját két erős, fekete rúd tartja meg a [öld sebe fölött: hi­ába igyekszem tudatperemre szorítani a fölösleges isme­retet; H—8 típusú tölgyfa EPILÓGUS koporsót állunk körül, itt gyártják nem messze, a hed- rehelyi téesz melléküzemé­ben, ezt jelenti az a H a típusszám előtt... »Porból lettél, porrá válsz« — fáradó dallamú ének, meg-megbot,ló hango­kon»kommunista temetés«, egyházi dalkörítéssel. Az ember élete irreverzibilis fo­lyamat, megszakítható, de vissza nem fordítható. Nem szeretek temetésre járni: ön­sajnálat nedvedzik bennem mindig, , annak kényszerű tudomásulvétele, hogy nem végtelen a véges. Babitsosai: »Oh jaj, meg kell halni, meg kell halni!« A közeli rokonság halkan, mondhatni: mások iránti tapintattal siratja az el­hunytat. A tömegben isme­rős arcok, eső finom szálú függönyén át... Krániez Ferké alkalmi sírásó kháro- ni ábrázata. Kétszerbognár Ambrus nyugdíjas téeszbog- nar láthatatlan súly alatt görnyed. Az arca konok, • zárt. Mellette kulak Balaskó áll, Don Quijote-i szép feje fedetlen. Énekel. Tarrá Gáspárné nyugtalan életű tanácstitkárasszony arca. Csigás haját a fejbőrére si­mítja a zápor. Szodás Ma­riska szaporán törölgeli fe­kete szegélyű zsebkendőjével a szerűét. Z sótér Józsefné háztartásbeli fiatalasszony is itt van, pillantása fürkész- darázs . .. Fias Sándor ar­cából csak egy szeletet lá­tok. Nyugtalanul izeg-mo­zog, menne már. Kövér Fe­renc, a téesz kereskedelmi elnökhelyettese áll mellette moccanatlanul, akár a cö­vek. »Non omnis moriat« — Dáné Jancsi, a tanárból lett párttitkár Horatiusi idézi hamis vigaszul, mintha a halhatatlanság osztályrésze volna mindenkinek, nem­csak a jelet hagyóknak. 7,serreg a zápor, nem értem, a szónok minden szavát tisz­tán. A legjobb apának, férj­nek dicséri Bóna Gyulát, így kell... »Ideje vagyon a születés­nek és ideje a meg halásnak. Ideje az ültetésnek és ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett« — ezt idézi Dá­né Jancsi? így lehet. De ak­kor hogyan kerül a búcsúz­tatóba egy szibériai író, Szergej Zaligin néhány so­ra? »... hányféle neve van a földet művelő embernek: paraszt, földműves, szántó­vető, gazda, parasztgazda.« Dáné »a« parasztot búcsúz­tatja. Igen. Az ellentmondásos paraszti életet most, a vé­ge felé el kell siratni, illő­en. Az embertelenül kemény létformát — az ezerszer át­kozottat is —, de a »tiszta forrást« is, egy tűnőfélben levő kultúrát. Még nem egé­szen világos, mi tép majd a helyébe. Átmeneti időszak ez , mindenképen. A gyere­kek múzeumi tárgyként is­merkednek a vasfejű fage- rendelyes ekével, az ekeka­pával, a fogas- és tövisbo­ronával, a szénagyűjtő- és boglyarakó favillakkal. Uno­káink állatkerti egyedként a lóval... Eső áztatja az arcun­kat, eső. »Sit tibi terra levis!« — fejezi be a szónok. — Le­gyen neked könnyű a föld, Bóna Gyula! Még mielőtt Balaskó János rázendítene, a »Szállj alá, gyarló testem« kezdetű énekre, kőomlásere- jű hangján és Krániez Ferk.6 a markát megköpve megad­ja a társainak a jelet a ko­porsó lebocsátásához, kihát­rálok a tömegből. Mire a lógó szárnyú, rozsdás vas­kapuhoz érek, már csak sze­merkél az eső. Szivárvány az ott a falu fölött vagy csak a szemem káprázik? Les kő László SOM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents