Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-26 / 148. szám
A ÍRÓ bíró Petur bán veit Veszprémben — Nemcsak Petur bán, de bokor is, Shakespeare-nél — vallja be a bíró. — Színésznek, rendezőnek készültem, többször nekifutva a felvételinek. Egy évadot töltöttem Turján György ösztönzésére a veszprémi Petőfi színházban mint díszle.tező, statiszta, ami kellett... Kellemes baritonja, jó megjelenése — igaza volt, aki »déli típusúnak« mondta — talán alkalmassá is tette volna arra a pályára, elhivatottságot ugyanis nem érzett a jogász-sors iránt, noha férfiágon több nemzedék óta ezt a foglalkozást választották ősei. — Nem volt Mába való évad az a veszprémi — summázza dr. Üjkery Csaba, a kaposvári megyei bíróság büntető bírája. — Megismertem azt a világot; egy kicsit ki is ábrándultam belőle. így aztán következtek a jogi tanulmányok, de még mindig nem tudtam elképzelni, hogy egyszer majd ez lesz a kenyerem. .A szigetvári fiú a sikeres tanulmányok után otthon, a történelmi hagyományairól híres kisvárosban lett közjegyző. Majd amikor édesapját Győrbe nevezték ki, ő is költözött: Sopronban kezdte a büntetőbíráskodást. Akkor már nős volt; felesége a Kisalföld című lap fi ókszerkeszt őségében vállalt munkát — Szerettem Sopront a hangulatáért, de délies vérmérsékletemnek valahogy túl idegenek maradtak az ott élők, noha barátaim természetesen hamar akadtak. öt év után azonban szívesen jöttem Kaposvárra, a járásbíróságra ; tavaly ősszel a megyeire neveztek ki. Én Kaposváron addig csak átutaztam, a nyaraimat ugyanis Fonyódligetem szoktam tölteni. Apám viszont pályája elején dolgozott ebben a városban, s engem itt »a Pali fia«-ként emlegettek rögtön, s ez, mi tagadás, otthonosságérzetet teremtett bennem. Azt is meg kell mondanom, maga a pálya eredményezte, hogy komoly hivatástudat alakult ki bennem. Ugyanakkor azonban a . feszültséget, amelyet ez a hivatás gerjeszt az emberben, le kellett vezetni ... S most érkeztünk témánkhoz. Dr. Üjkéry Csaba ugyanis olyan ember, aki megpróbálja az életet a maga teljességében élni. Személyisége gazdag. Hálom év óta ír rendszeresen. — Gyerekkorában sohasem próbálkozott írással ? — Nem. Ellenben meséltem az osztálynak. Gyerekkoromban még ismertek voltak a filléres ponyvafüzetek. Lyukas órán ezeket meséltem a gyerekeknek. Miután azonban elfogytak, én magam találtam ki a vadnyugati történeteket, mondhatom: a tanárok is jól szórakoztak ezeken ... Gimnázium után egy évig népmű- velősködtem is; így akadtam össze Páikolitz Istvánnal. Akkoriban éppen »kéznél volt« egy-két írásom; ő elolvasta, elmondta kedvező és kedvezőtlen benyomásait/ Ezután hosszú ideig nem írtam __ S oproatea ioSráé <S$rs tollat ; mes&ae kerülve a szőlő1, időktől — talán a tudatalatti működésére — Szigetvár múltját kezdte tanulmányozni. Most egy doku- memtumjellegű mű ezsrkét- szazadik oldalánál tart, s írja tovább. Az 1530—1567 közötti időszakot öleli át ez a kézirat. Kovái Lőrinc biztatta, akivel egy tárgyalás után ismerkedett meg: az író felesége volt az ügyvéd egy perben. Irt tárcákat, elbeszéléseket, de mégsem ez a legjelllemzőbb műfaja. — Filmírói tanfolyamot hirdettek, erre kellett forgatókönyvet küldeni. Jelentkeztem, és a több száz pályázó közül azon kevesek közé kerültem, akiket behívtak. Engem éppen Ne- meskürty István javaslatára. Kiderült azonban, hogy a filmírói tanfolyamon hetente kétszer kellene megjelennem, ez azonban munkám mellett lehetetlen, így abban egyeztünk meg Ne- meskürty Istvánnal, hogy forgatókönyveket küldök. E sorok írója két Ojkéry- forgatókönyvet olvasott, melyeket szerzőjük filmgyári szerződésre írt. Az egyik erősen aktuális társadalmi problémával foglalkozik, a másik a bírói lelkiismeret és magánélet konfliktusát ábrázolja. — Lesz-e film belőlük? — Ebben a pillanatban nem tudom. Bán Róbert foglalkozott az egyikkel, de nem érezte közelinek saját stílusához. A másikat Ne- meskü.rty István javaslatára egy fiatal elsőfilmes rendező fogja Olvasni. Egy film elkészüléséhez nagyon jó konstelláció -kell... Ügy gondolom, nem is ez a döntő kéidés. Hanem az, hogy egy ember a munkájában és egy másfajta tevékenységben harmóniát teremt — magában és maga körül. , Leskó László Próbafelvétel Dédelgetett kedvenceink A Jutalomutazás, a Harcmodor alkotói országszerte két nyolcádik osztályt végzett tehetséges rajzolót keresnek új játékfilmjükhöz, a Dédelgetett kedvenceinkhez. A próbafelvétel során ismét fölkeresték Somogyot, és szerdán délelőtt Kaposváron a megyei művelődési központban már csak a fiú főszereplő kiválasztása volt a stáb feladata. Ötven gyerek — és néhány izgatott szülő — szorgoskodott, hogy bejussanak a próbafelvételre. Péter László Marcaliból érkezett. Bizalmat táplál benne, hogy dohányzás elleni plakátjával a megyei kiállításon szerepelhetett. No, és nem titkolja : szeretne fiú főszereplő lenni... Tuska Tamás már sikeresen »-rajtolt« a nyolc osztály után, fölvették a budapesti képző- és iparművészeti szakközépiskolába. — Mi szeretnél lenni? — Bútorasztalos. — És most a film? Gondoltai valaha is arra, hogy kamera elé ülhetsz? — Anyukám beszélt, rá. Itt ül mellettem, és izgul... Szálát Györogi. a film rendezője beszélget a próbafelvételen megjelent gyerekekkel. Éles szemmel figyeli a képmagnóra rögzített interjúkat Dárdau István is. Háromnyelvű kiadvány Picassóról \ A Pablo Picasso életéről, munkásságáról megjelent kötetek nem szólnak a »lengyel epizódról«. Ez talán érthető is lenne, ha Picasso tíznapos lengyelországi tartózkodása nem .tükröződött volna alkotásaiban és ha nem lengyel város — Wroclaw — lett volna az, amelyik az első világkiállítást rendezte Picasso kerámiáiból. Picasso 1948. augusztus 25-én érkezett az értelmiségi béke-világkongresszusra Wroclawba mint művész és mint politikailag elkötelezett ember. Lengyelországi tartózkodásával kezdődött részvétele a békemozgalomban. A művészt, az embert kívánja közelebb hozni az a kiadvány, amelyet Picasso Lengyelországban címmel három nyelven — u-anciául. angolul és oroszul — adtak ki a krakkói Irodalmi Kiadó gondozásában. A mű lengyel művészettörténészek és kritikusok megnyilatkozásait tartalmazza Picasso életművéről. Szót kap itt Mieczyslaiü Porebski, Andrzej Oseka, Stanislaw Lorentz vagy Julian Star- zynski. a Lengyel Tudományos Akadémia Képzőművészeti Múzeumának igazgatója,. A könyv emlékezéseket közöl a művésszel való találkozásokról. Reprodukciók is szerepelnek a kötetben Picasso Lengyelországban található valamennyi művéről, egy fejezet pedig a művésznek azt a hatását méltatja, amelyet a lengyel értelmiségre gyakorolt. À rendező a szünetben elmondta : — Azok a filmek, amelyeket mi készítünk, szintén kész forgatókönyv alapján valósulnak meg, csupán a szereplők amatőrök. A Dédelgetett kedvenceink története: egy budapesti kislány vidéken tölti a vakációt, ott megismerkedik azzal a fiúval, aki szintén tehetségesen /rajzol. A nyolcadik osztály után a lány képzőművészeti gimnáziumban tanul tovább, a fiú szakmunkásnak, készül. — A rajzolásnak mi a szerepe a filmben? — A gyerekek viszonyát a valósághoz jól tükrözi, hogy mit rajzolnak. Mindketten az átlagosnál tehetségesebben forgatják a ceruzát. A kislány anyja tv-ripor- ter, az apuka külkereskedő; a fiú úgynevezett csonka családban nevelkedik, az édesanyja elhagyta őket. Az apa —traktoros — neveli a három gyereket. — Hol kerestek' már gyerekszereplőket a készülő filmhez? — Beutaztuk az egész országot. Szívesen jöttünk ismét Somogyba, ahol a Jutalomutazás forgatásán sok kellemes élményben volt részűnk. — Talán itt találják meg azt a fiút, aki alkalmas lesz a főszerepre?... — Talán ... A film forgatását július végén kezdik. H. B. Táborozó fafaragók Az óriás platánok alatt harminc somogyi fafaragó serénykedik. A pásztori idillt idézi a kép, a névtelen fafaragókra és a közülük nevessé váltakra — id. Kapói! Antalra — gondolhatunk, amikor a szőcsény- pusztai erdészeti szakmunkásképző területén sétálunk, az egykori kastély díszes parkjában. Tavaly kezdeményezte n marcali művelődési központ a fafaragók továbbképzését, kétévenként összekapcsolva a iellei országos pályázat előkészítésével. Sok ismerős arcot láttunk az idei találkozón. Mind rendszeresen foglalkoznak faragással, lóubséguk a kenyerét is bitókkal keresi. Varga László, a népművészet mestere, az ismert kaposvári fafaragó a tábor művészeti vezetője. — Az idén pályázat útján - kértük a faragók jelentkezését. Kötelező munkaként egy csanak faragását bíztuk rájuk, ezenkívül még két munkát küldhették be. A pályázati anyagból kiállítást rendeztünk itt, az erdészeti szakmunkásképzőben, sokak munkája pedig a kecskeméti somogyi kiállításon, illetve Balatonszemesen szerepel. — Ez a tábor segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy a hagyományok folytatói a mai követelményeknek is megfeleljenek. A népi iparművészet a mai igények figyelembe vételével megpróbálja átörökíteni az ősit. — A táborba épp ezért mindenkit, akit munkássága alapján ismerünk, meghívtunk. Sajnos, többen nem jöttek el. Azok, akik részt vesznek a foglalkozásokon, nagyon lelkesen dolgoznak, tanulnák. Elméleti fölkészítés is folyik a táborban, hiszen legtöbbjük már megfelelő rutinra tett szert. — Van-e újdonság az elméleti anyagban ? — Sokan érdeklődnek a faragók közül a népi bútorok iránt. Ez a téma először kerül napirendre itt, Szőcsénypusztán. Magam is nagy érdeklődéssel készültem az előadásra. A különféle források alapján én is most jöttem rá, hogy a magyar parasztszék Itáliából származik... Itt van a táborba« a se- gesdi Czimbalek István is, Tóth Mihálynak, a népművészet mesterének a tanítványa. 1971-ben »iratkozott« be Tóth Mihály »iskolájába«, hogy ellesse az ő művészetét. 1976-tól népi iparművész, s mivel sok a megrendelője, fölhagyott a bedolgozói munkával. Füleki Lajos kezében balta. A marcali fiatalember előtt Nagy Lászlóról készült linómetszeté: ennek alapján készül a portré. A legnagyobb fába Budafai László- né vágta a fejszéjét, egy testes hasábból készül a plasztika. Három éve farag rendszeresen, elsősorban kisplasztikákkal foglalkozik. Egy világjáró nagycsizmás kisgyerek kerekedik ki, majd a fából... Az épületben rendezett kis kiállítás ízelítőt ad Somogy mai népi iparművészetéről. Sokféleség, útkeresés, igényesség jellemzi sokak munkáját. Ilyen Bakai István karcolt és domború fa- ragású kobakja, Kovács János csanakja. Tóth János és •Nagy Géza nevét jegyeztem még föl sebtében a kiállított munkák nézegetése közben. Szombatig elkészülnek az új munkák is: ezeket ,a marcali művelődési központnak ajándékozzák a faragók. A városban néhány év múlva állandó kiállítást rendeznek Somogy mai népi iparművészeiéről. H. B. A büdös kocka Tudom, kezdetben nem így hívták.' Ezt az ördöngös játékszert csak szűk családi körben emlegetik így; attól kezdve, hogy a családfő magából kikelve üvöltötte: "Hagyjátok abba, mert kidobom ezt a büdös kockát, veletek együtt«... A baj ott kezdődött, hogy a fiú kapott születésnapjára egy bűvös kockát. Tetszenek tudni, mi az? Egy nagy kocka, amely 26 kis kockából all. s amelynek lapjain kezdetben minden kis kocl-oának ugyanaz a színe van kívül. Ha viszont elforgatják őket, az isten sem tudja visszaállítani eredeti helyükre. (Ez a kijelentés szó szerint értendő, mert a családfő a fent nevezett lényt kezdetben imádsággal, majd káromkodással hasztalan kérte erre.) A fiú — óvatos duhaj — elhatározta: lassanként kóstol bele a gyönyörűségekbe. Kezdetben■ csak igen kis változtatásokat eszközölt a kockáit, amelyekből könnyedén visszajutott az alapállapotba. Közbejött azonban egy véletlen. Kis húga is megtalálta a kockát, s néhány házasa után « kezdetben azonos színű oldallapok a szivárvány minden színében pompáztak. .A gyerekek keserves sírásra fakadtak. A fiú azért, mert összekeverték a kockáját, a húga azért mert megverte a bátyja... Ekkor az anya könnyelmű ígéretet tett: egy hét alatt eredeti helyzetébe állítja vissza a kockát. Nem sikerült. E hét elmúltával vette kezdetét az a kálvária, amely mind a mai napig tart. Az atya először élvezte m helyzetet. A család többi része ugyanis ezentúl csak a kockával törődött, a külvilág gyakorlatilag megszűnt számukra. A férj azt csinálta otthon, amit akart. Egyszer még a barátnőjét is fölvitte a lakásba. Ha fölnéznek a kockából, vége van; de nem néztek föl_. Nem ettek, nem ittak, nem, öleltek, nem aludtak. Néhányszor egészen közel álltak « megoldáshoz. Ilyenkor fölorditottak, majd csakhamar parázs veszekedésbe ment át a diadalorditás. Azt taglalták, ki volt a hibás, hogy' mégsem tudták visszatekerni a kockákat eredeti helyükre. Amikor a kockával kísérletezők kiválása miatt a lakásban végképp fölborult a rend, a családfő maga is be akart szállni a dologba. Csúnyán letorkolták, mondván: nem ért a kockához, nekik már hetek tapasztalatai fekszenek benne. »És ezt a kockát Nyugatra exportáljuk.'« — tűnődött a férj. »Persze, tökéletesen érthető: így akarjuk elmélyíteni a kapitalizmus . válságát. Megérjük, hogy majd így kiáltanak föl a kockába beleőszült nyugati családok: a magyarok kockáitól ments meg, uram. minket/« Mindenesetre ettől a kockától nem mentette meg az úr a szóban forgó családot. Ezért került sor vég-ül a mar idézett fálkialtásra, amelynek magva a címben is olvasható. Pedig a kockának igazán nincs semmi szaga. Gőz József SOMOGYI NÉPLAP
