Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-21 / 144. szám
„Furcsák ezek a járókelők...'’ „Statisztika” az út szélén A forgalomszámlálás csak* látszatra egyszerű dolog. Mert essen az eső. fújjon a szél, tűzzön a nap — "bizony — reggel hat órától tizenegyig ottr kell ülni (vagy állni) a szabad ég alatt, ceruzával a kézben, s egy táblázatba beírogatni, hogy hány gépkocsi megy át az adott útszakaszon ... — Ma például reggel hét órától nyolcig kétszáznyolcvan ment el. Ez volt eddig a legtöbb. Kulcsár Andrea és Lincz Tünde héttő óta jegyzetel szorgalmasan Kaposváron, a Széchényi téren. Mindketten a Táncsics gimnáziumba járnak. — Akik ott szemben, a tér másik oldalán vannak, azok is táncsicsosok. Mi számlálunk a József Attila utcánál ís a temetőnél is. — A fizetés? — Egészen jó: tizenöt forint óránként. Aki tovább bírja, igencsak szép összeget keres. Mi csak két hétig maradunk. — Meg tudjátok különböztetni a gépkocsitípusokat? — Kaptunk előzetes- tájékoztatást a KPM megyei közúti igazgatóságán: megnéztük oldalról a kocsik képét, hogy melyik hogyan mutat. Eszerint számlálunk ... Már egészen jól megy. Mindegyikünknek van egy útrésze, azt figyeli. Így köny- nyebb. — Nem unalmas itt üldögélni? — Ha nagy a forgalom, egyáltalán nem. No, és a gyalogosok. Furcsák ezek a járókelők, de ők is hozzájárulnak, hogy hamar elteljenek az órák. Sokan kérdezik, hogy mit csinálunk, mások a kocsiból szólnak, hogy ugyan, már, számoljuk meg őket >s De gyakran jutunk »potyán-' csokoládéhoz, kólához, sót még reklámszatyorhoz ' is: teljesen idegenek hozzák. Nem hittem volna, hogy ennyi rendes ember van . . Persze vannak, akik szórakoznak velünk ... — Tudjátok, hogy miért van szükség most a forgalomszámlálásra ? — Hááát... Biztosan az épülő új út miatt. Nagy lesz rajta a forgalom, az biztos. Legalább is a mi tapasztalatunk szerint... Amíg szót váltunk, a diákok figyelme nem a beszélgetésre összpontosul. Suhannak az autók, és egyik sem mehet tovább megszámlálat- lanuL A. A. Vizsga a szervizben Autók és motorok műszaki vizsgáztatását is végzik a bog- láriellei Vas—műszaki és Hűtőgépjavító Ipari Szövetkezet szervizében. t>Z oc GO Másfél szoba összkomfort Sokat tűnődtem, amíg ráébredtem, miért is van ez így. A lényege egyszerű: mert a jó dolgozó — dolgozik. A munkájával törődik, abban bízik, s az elért eredményeire büszke. A gyönge munkás viszont — egyebe nem lévén — egyéni vonzerejét veti be a főnökségnél. Adminisztrálja masat. Jópofa. Herei g. Dicséri a főnököt, a - következményekkel nem törődve, akár szembe is, bátran... Ös a főnök is ember. A főnöknek is kell a sikerélmény. .. Csak a főnöknek? Hát a királyok kit szerettek jobban: a hízelgő udvaroncot-e, vágy a szókimondó forradalmárt ? Mindenki szomjazik az elismerésre. A királyok sikerélménye ilyenformán a talpSOMOGYI NÉPLAP nyalok hódolata. Az isteneké meg alighanem a tömjénfüst és a hozsánna. Mindez rendben is van; ez a mechanizmus a lélektan törvényeire épül. A szomorú azonban csak az, hogy amikor erre ráébredtem, változatlanul jobban kedveltem Ibolykát Tatáménál, s jobban továbbra is Bódis Gyurkát Hartmann Zoltánnál. És csüggedten állapítottam meg magamban, hogy a hatalom — bármi véghetetlen is különben — egy ponton védtelen, sőt már-már kiszolgáltatott : a tulajdon talpnyalóival szemben. Mei't hiszen, ugye, jó dolog, ha az ügyek rendbe mennek (az osztályon, a vállalatnál, a megyénél, az országban vagy a világmindenségben), ám még jobb dolog azt hallani, hogy mindez bölcs vezetésünk hervadhatatlan érdeme ... Azt hiszem, végül is ez a belátás, vagyis a hatalom restellkedése a fel- és el nem ismert erény láttán volt a döntő indoka annak, hogy Étivel beszéltem. No meg persze az a lehetetlen helyzet, amelyben ez a szegény, derék nő élt. És csak harmadsorban az, hogy megtetszett nekem. Lezajlott tehát az első beszélgetésem a kis Tatáméval, aztán hetekig nem történt semmi, ö szentül megfogadta, nem késik többé, mert megértette, hogy nem tudnám megvédeni, s a dolog vége csakugyan az áthelyezés vagy a ■ fegyelmi lenne. En meg — noha neki oano említettem — *ih*t*Előtérben a minőség A kockázat közös Mire Hetesre érünk, a zöldségtermelők zöme már elfáradt a mezőn, a kiskertekben. Nem is csoda: a sok csapadék és a hirtelen meleg miatt gyorsult a gyü- mölcsérés, nem lehet lazítani egy pillanatra sem. A Zöldért, az áfész, a Mészöv és a Hungaroírukt illetékeseivel arra voltunk kiváncsiak, 'hogyan zajlik a fölvásárlás a kaposvári, a nagyhajóim és a kadarkúti áfész területén, milyen gondok foglalkoztatják a termelőket és a felvásárlókat. Az első helyszín Hetes volt. Két asszony, szamócával megrakott kocsik tetején ült a felvásárlóhelyiség előtt. Lassan fél hét, és átvevő. sehol. — Mikor kezdődik hivatalosan a felvásárlás? —kérdezem kísérőimtől. — Általában hat órakor — mondják — de ha a helyzet úgy kívánja, előbb. Egy felvásárlónak a szezonban szinte állandóan talpon kell lennie .., Mezőcsokonyán az átvevő előtt nagy csoport várakozott. — Az a legnagyobb gondunk, hogy nincs rekeszünk, s emiatt a termelők nem tudnak folyamatosan dolgozni — mondta a felvásárló. — Milyen minőségű az eper ? — Sajnos, az időjárás miatt, most jóval kevesebb az exportra alkalmas, mint tavaly volt. Az áru nagy réroztam, hogy beszélek Étivel. Szegény abban reménykedik, hogy elöbb-utóbb én leszek Starker Guszti utóda. Nem tudja, hogy ez cseppet sem valószínű. Sőt! Esetleg megint elkezdenék a káderlapom vizsgálgatását, és most már, isten az atyám, beolvasnék nekik, ha megint előhozakodnának szegény apámmal. Végre is hetvennyolcat írunk, nem ötvenkettőt, elvtikéím ! No rtem, de hisz ez nem is valószínű: manapság igazán nem divat már az ilyesmi. Hanem azért az ördög nem alszik, és csak jobb óvatosabbnak lenni. Elvégre intézetvezetőnek még sosem akartak kinevezni ; és az efféle magas Vezetőálláshoz még mostanában is nyilván patyolatszűz káderlap kell. No, persze, azon a káder- lapön azért a hivatásos tiszt apa mellett (akit végre is demokratikus alezredesként bocsátottak el a seregből) ott vannak a borsodi bányász ősök is, akiknek plebejus vére szintén itt csörgedez az ereimben! Nem, ez itt most korántsem cinikus megjegyzés; az elmúlt két évtizedben nem is egyszer gondoltam rájuk hálával s szeretettel. Amikor megrendült körülöttem minden, s addigi úrifiúból negyvenkilenc őszén szénhordó lettem, az ő emlékük tartotta bennem a lelket. Anyám gyakran sirt, amikor bement utánam a fürdőszobába, s az ürülő kádat, a lefolyó fölött örvénylő piszka» szürke '■izet nexfo, — szét belföldi forgalmazásra tudjuk átvenni, ennek is nagyobb hányadát léeperként lehet csak értékesíteni. ■ Somogysárdon ugyancsak nagy volt a forgalom. A Hungaroírukt megbízottja gondosan ellenőrzött minden ládát. — A minőségi követelményekre — mondotta ügyelni kell. — Sokan mondják itt, hogy ők keményen megdolgoztak a pénzükért. — Úgy van; de a piacon, például az NSZK-ban, csak minőségi áruval lehet megjelenni. A telvásárló egyébként itt is arra panaszkodik, hogy nincs láda. Szerinte rossz az elosztás. Kiskorpádon is »nagyüzem« van. Sorban érkeznek az eperrel megrakott kocsik. A felvásárló alig győzi az átvételt. És panaszkodik ... — Mi okozza a legtöbb nehézséget? — kérdem tőle. — Az emberek meggyőzése. Higgye el, igen nehéz kimondani, hogy Juliska né- ném vagy Pista bátyám ez az áru, bizony, csak harmadosztályú, más ''minőségben nem tudom átvenni. Sógorok, kornak, szomszédok, gyerekkori pajtások...; szóval van mit hallgatnom. Pálmajorban a Zöldért közvetítésével kétszáz, az Erdei-termékvállalat révén csaknem száz mázsát értékesítenek, illetve ennyire köEzért tanultál? — hajtogatta könnyes szemmel. — Istenem, ha ezt szegény apád megéri, hát ebbe pusztul bele!... — És nagyapám? — kérdeztem valami furcsa plebejus-gőggel. — Az ő vize milyen volt sichta után? Vagy arra már nem emlékszel? — Jaj, dehogyisnem — sóhajtotta. — De hisz épp abból akartam kikapaszkodni, amikor kikönyörögtem, hogy tanulhassak! — Hát engem most visszaperelt a munkásosztály — mondtam kajánul. — Az ilyen értéket nem hagyják burzsujéknál elkallódni ! No, summa summárum: erőt adott nekem ez a rokonság! S valami furcsa, emelkedett szemléletű belenyugvást a sorsomba. Hiszen voltak mások is, hozzám hasonló szerencsétlenek, akiket kiszórtak' ez idő tájt az egyetemről — de ők, vesztükre, hetedíziglen úri származású fiúk voltak, akik csak gyűlöletet és bosz- szűvágyat éreztek megcsú- foltatásuk miatt. Bennem ilyenkor a nagyapám vére is megszólalt; s legalább addig juttatott, hogy belássam a másik fél igazát is. Itt most valami országformáló, törté- nelemcsináló folyamat zajlik, egy iszonyú igazságtevés érdekében kapom az iszonyúan igazságtalan rúgásokat, amelyeket, ha férfinak születtem, el kell tudnom viselni... Apám régi országa porba hullott — de uj épül romjain, a nagyapám rokonságának ... (Folytatjuk) töttek szerződést a település lakói. A felvásárló szerint eddig minden rendben van, csupán az a gond, hogy sokan nem válogatják ki megfelelően a termést. Pedig ezzel magukat károsítják. Nagybajomban Vörös József, az áfész felvásárlási osztályának vezetője arról tájékoztat, hogy a környéken jég verte el az epret. Az áfész egyébként nagyon szép eredményeket ért el a felvásárlásban. A telepen is látszik az utóbbi napok kedvezőtlen időjárása: szamócát alig hoznak a termelők. Ütünk következő állomása Csököly. Több mint félszáz ember áll a fölvásárló előtt. — Segítsenek! Már nincs ládám, nem tudnak dolgozni az emberek — mondja kétségbeesetten a fölvásárló. — Pedig csodálatosan szép az eper; jóval meghaladjuk a tervezett harmincegy vagonos mennyiséget. Csökölyben több mint kétszázan foglalkoznak eperrel, s nagy gond, hogy nincs Ki korán kel, nem lel feltétlenül aranyat. Tegnap a kaposvári hetipiacon például csupán többet fizetett. Reggel hétkor atlag két-három forinttal volt' drágább minden, mint egy órával később. Az epret azért már így is meg tudták venni a bérből és fizetésből élők is; 15 forint egy kilóért már »földi« eperár ... E gyümölcs Szegeden a legolcsóbb: tíz forint körül van kilója; Zalaegerszegen viszont a 40 forintos is olcsónak számít. »Nem megy« viszont még a meggy. 35 forintért adtak kilóját, a vásárlók azonban ráéreztek, hogy ez az ár nem lesz hosszú életű. Nem kellett ajánlani a cseresznyét 20—25 forintért. Fölpaprikázódott az egyik paprikatermelő, mikor a vevő drágállni merte portékáját. Pedig hát mindkettőjüknek igaza volt. Az ár — igaz, alig észrevehetően — mérséklődik : 2—3 forintért már meglehetős kovácsházit vagy ceceit árulnak. Igaz ugyanakkor az is, hogy nem olcsó. Kilóra mérik már a paprikát a boltokban, 75—80 forintért. Budapesten a szabad piacon is kilóra adják: 55-ért, A paradicsom mindenütt 60 forint volt a kaposvári piacon. Szegeden fele ennyibe kerül, de talán meg ott sem áll érte hosszú sor. A fővárosban 40—45 forint ... Megjelent a zöldbab is, kilónként 60-ért. Ennél jobb hír, hogy tovább apadt a cukorborsó ára: tegnap már 8—12 forintért mérték. A karfiolt csak ínyencek, vettek, 20—22-ért. Akik egy jó hónapja még 30 forintot is megadtak egy pult alól előkerülő fonnyatag téli fejeskáposztáért, most fitymálták a zsenge tavaszi fejekei, melyeknek kilóját 7—10 forintért mérték nekik. Kellő vá- lcUizi.uk volt kelből 12—14megfelelő tárolóhely. lg/ az udvaron fóliával takarjak le az árut. Gigében egy felvásárló van, s így lassan halad a munkával. A ládahiány i\t is feszültté teszi a légkört. — Az »exportládák« üresek — jegyzem meg. — Ezek csak egyszer használhatók. Nyugatra úgy szállítunk, hogy a termek arában benne van a ládáé is. Kutason az egyes számú felvásárlónál most van a burgonyadömping. — Egy vagon krumplit vettem át tegnap is — mondja. — Éjjel-nappal dolgozunk; tegnap például éjfélkor jöttek az egyik Balaton- parti üdülőből, hogy segítsek rajtuk ... Őrjáratunk végén Vadalma Tibor, a megyei Zöldért Vállalat igazgatóhelyettese összegezi a tapasztalatokat. — Az idén ' hirtelen érett be az eper. Egy részét gyenge minősége miatt nem tudjuk eladni. így, egyszerre, ilyen nagy tömegű áru meghaladja az igényekét. — Miért nem adják olcsóbban ? — Csak ez lehet a megoldás; de akkor meg a termelők háborognak. Ördögi kör ez. Egyébként nekünk ezen a szamócakampányon fillér - nyi hasznunk sem lesz sőt... Csak egy példa. A múlt héten több gépkocsiból álló konvojt indítottunk Budapestre, sok tonna eperrel (Somogy az egyik legnagyobb epertermelő az országban), s út közben az autó műszaki okok miatt leállt; mire bevontatták, a szállítmányt már léeperként sem tudtuk értékesíteni. Egy napi hűtőházbér meg 5700 forint ... Szombaton indíthattunk volna két vagon gyümölcsöt az NSZK-ba, de nem sikerült még egy vagonnyi exportminőségűt sem összeszedni. Egyébként összesen 30 vagon per exportját terveztük, s eddig csak nyolcat tudtunk küldeni. Óriási veszteség ! Persze, hogy vállalni kell a kockázatot; de nemcsak nekünk. A kockázat közös. ért. Szegeden és Győrben ennél is olcsóbb, ugyanakkor Debrecenben és* Zalaegerszegen még 20 forint közelében van az ára. A zölség csomója változatlanul 5 forint. Az újburgonya árai között valóságos szakadék tátong; a legdrágább a kiskereskedőknél. Kaposváron 6 és 22 forint között árulják. Az utóbbihoz hasonlóan drágát csak Debrecenben kínálnak, mert általában mindenütt 10—14 forintért vásárolható. Bár az 1,50—2 forintos fejes saláta a korábbinál lényegesen olcsóbb, többen, engedtek a kísértésnek, és inkább 34-ért uborkát vettek. Vöröshagyma már elvétve sem kapható. Érthetetlen, hogyan volt 6-ért Debrecenben, 10-ért Békéscsabán. Kaposváron csak csomós hagymát mértek 3—4 forintért. Megjelent az első fokhagyma is, darabjáért 5 forint nem is ár. A heti esők után föléledt a gombapiac: rókagombát 80-ért kínáltak, a csibegomba litere 30, galambicából egy kis kupacot 15-ért adtak. A baromfipiacon nincs változás: ezúttal is 50 forint volt a vörös csirke kilója, a fehéré 42. Egy pár tyúkot 140-ért már odaadtak volna, egy kakast 100-ért sem. Lényegesen olcsóbban — kilónként 39-ért árulták a csirkét Békéscsabán, Szolnokon ugyanakkor 55 forint volt. A tojás ára országszerte 1.40—1,70, csupán Pesten 1,90. A virágpiac újdonsága a szálanként 15-ért kapható kardvirág. A szarkaláb sza- lankénti 4 forintos ára már •sántított«. Törökszegfűt és más kommersz csokrokat 3— 4-ért vettek, B. r. Körtési Zsolt Piaci körkép ' „Nem megy” a meggy
