Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-18 / 141. szám

Hét község, egy akarattal

(Intések 19ft0-h*n

Megújuló

makadámok

Az útépítési idény tavasztól őszig tart. Máskor csak kedvező időjárás esetén dolgozhatnak az útépítők, tehát a nyolc enyhébb hónapot kell alaposan kihasználniuk.

Az idén Somogybán 340

millió forint jut az utakra. ÍJjak épülnek és régieket újítanak föl, A legjelentősebb munka a Kaposváron átvezető 61-es út elkészítése. Ez 1980-ban 80 millió forintot emészt föl. Az építők több hetes előnyt szereztek a tervhez képest. A KPM Kaposvári Közúti Igazgatósága első osztályúnak minősítette az eddig átadott szakaszokat.

A megyeszékhelyen átvezető főúthoz hasonló épül Siófokon. A 70/a jelű út gyorsítja az átmenő forgalmat, és könnyíti a városon belüli közlekedést, E hó első napjaiban átadták a siófoki Tanácsház utca egy részét, és a gyalogos aluljáró elkészülte után az 1980-ra kiszabott darabbal végeznek is. Jövőre marad az új Sió-híd átadása, 1981 elején már megszűnik a meglevő egyetlen híd zsúfoltsága, a 70/a bekerül a város vérkeringésébe.

Az új építkezéseken kívül jelentős munka a nagy forgalmú főútvonalak aszfalt- szőnyegezése. Megyénkben az idén 38 kilométeren kapnak új borítást a főbb utak. Eddig 12 kilométer készült el. Ilyen munka volt például a öl-esen Taszár és az új 81-es között, a 67-esen Somogyaszaló és Memye között. A második félévben a 7-es út Balatonfenyves és Keresztúr közötti szakasza, a 8-os út barcsi átvezető szakasza és más utak újulnak meg.

Még egy nagyobb munka vár a közúti építőkre; a barcsi Dráva-hidat tízévenként vizsgálják és javítják. Hol a jugoszlávok, hol a magyarok. Most rajtunk a sor. öt-hatmillió forint lesz várhatóan a felújítás költsége.

A nagyobb munkákat a KPM-utakon a Közúti Építő Vállalat végzi el. A kisebbeket a közúti igazgatóság »házilagos« kivitelezésben oldja meg. Ilyen munka lesz az utak állandó karbantartásán kívül 47 kilométernyi alsóbbrendű út szélesítése, A három méter széles makadámokból hat méter széles, biztonságos összekötő utakat alakítanak ki. Ilyen lesz például a Hetes—Csombárd—Bodrog útvonal, a Nagyatád—Bolhás— Somogyszob szakasz és több más, sokszor használt, korszerűtlen út is. Ez a szélesítési program hat éve kezdődött. Eddig összesen 350 kilométer makadám újult meg így, de még néhány év kell ahhoz, hogy a somogyi keskeny utacskák eltűnjenek.

Az ország tizenegy helységében működik a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium erdőrendezési Szolgálatának üzemtervezési irodája. Ezek egyike a kaposvári iroda, amelynek vezetőjével — Nagy István erdőmérnökkel — a jelenleg folyó munkáról, az erdőgazdasági üzemtervek készítéséről beszélgettünk:

— Somogybán jelentős az erdőterület, s tavaly óta irodánk látja el tíz évre szóló üzemtervekkel mindazokat a gazdaságokat. amelyeknek erdei vannak a megyében. Ezeket a terveket díjmentesen kapja tőlünk az erdő- gazdaság, az állami és a szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzem, amelyet a soros munkákban éppen érintünk. Évente 16—17 ezer hektárra szóló felvételt készítünk : feltárjuk a meglevő állapotokat, összeállítjuk a terveket. * a megvalósítást az erdőfelügyelőség kíséri figyelemmel. Idei feladatainkban a berzencei es a szölös- györüki üzemtervezési körzet szerepel, az ezekben a körzetekben gazdálkodó erdészeteknek és mezőgazda- sági termelőszövetkezeteknek 1981-től kezdődően jelöljük meg az erdőgazdálkodási tennivalókat.

A munka során elvégzik a szükséges geodériei méréseket, átíandóaitják az erdőrészletek halárait: számokkal ellátott faoszlopokat helyeznek el, ezeket az üzemekhez kerülő térképeken megjelölik, így bármelyik szakember könnyen eligazodhat a jelzések alapján. Részletes leírást adnak a fa- állomán. ól — szerepel ebben a fák fajtája, kora, átmérője, minősége, a vágásérettségi kortól függően a várható »letermelés« ideje; felsorolják, milyen tisztítási, gyérítési, tarvágási munkák indokoltak az adott erdőrészletben a következő tíz evben.

— A kivágott erdőket természetesen újakkal kell pótolni — mondta a kaposvári üzemtervezési iroda vezetője. — Az üzemtervek erre vonatkozóan is eligazítják a gazdaságokat, erdészeteket, ugyanis megjelölik a telepíthető fafajokat. A termőhelyi feltárás, a talajvizsgálatok eredményeként adunk támpontot: megmondjuk,

hogy hol mit kell telepíteni, illetve kizárásos alapon jelezzük, hogy hol mit nem szabad telepíteni — erre ugyanis a talajgödrökből vett minták, a laboratóriumi elemzések »válaszolnak«.

A most készülő tervek a jövő évtől egy évtizeden át megszabják a tennivalókat, egyelőre két somogyi körzetben. Az itt gazdálkodó üzemek — erdeszelek, terAlakuló tanácsülés Balatonszárszón

melószövetkezetek — a megye délnyugati, illetve északi részén ehhez az üzemterv- hez igazodva végezhetik erdőgazdálkodási tevékenységüket, a erdősítésektől a véghasználatig.

H. F.

tanácselnök, a tanácselnökhelyettes és a végrehajtó bizottság tagjainak megválasztása következett.

A Balatonszárszói Nagyközségi Közös Tanács elnökévé ismét dr. Petrus Lászlót, elnökhelyettesévé Schmidt Gyulát választották. A 11 végrehajtó bizottsági tag megválasztása után az új tisztségviselők ünnepélyes esküt tettek. Ezután a korelnök jó munkát kívánta testületnek, majd átadta az ülés vezetését dr. Petrus Lászlónak. A tanácstagok ezután megválasztották a számvizsgáló és a szabálysértési bizottság tagjait.

Dr. Tóth Sándor, a megyei tanács osztályvezetője, a Hazafias Népfront megyei elnökségének megbízottjaként Fenyvesi Zoltánt, a szárszói termelőszövetkezet gépészmérnökét javasolta megyei tanácstagnak, majd a titkos szavazás eredménye bizonyította: a Hazafias

Népfront alkalmas, a helyiek bizalmát bíró jelöltet javasolt. Ezután a tanács az ügyrendi bizottságot azzal bízta meg, hogy vizsgálja felül a szervezeti és működési szabályzatot, s az év utolsó tanácsülésén terjessze elő megállapításait.

A következőkben dr. Petrus László a soron levő feladatokról beszélt. Település- fej lesztés, környezetvédelem, az üdülők ellátása (13 kilométer Baluton-part tartozik a tanácshoz) és más, különböző jellegű tennivaló vár az új testületre. Szárszón például szennyvízhálózatot kell építeni, Kötésén vízművet, Szemesen az iskola krónikus gondja szorít, egyszóval vala menynyi társközségben szükség van a tanácstagok lelkes, felelősségteljes munkájára, a lakosság társadalmi tevékenységére. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a hét község eléggé »összeforrott«, s a lakosság nemcsak egy-egy szű- hebb pátria, hanem a nagyobb egész érdekében képes gondolkodni és cselekedni.

Hegesztőgépek különleges munkákra

A VBKiVI Erősáramú Elektronikai Gyárának budafoki gyáregységében úgynevezett Mrisztoros ívhegesztő berendezéseket készítenek. A szocialista piaion egyedülálló berendezéssel különleges minőségi követelményeknek is megfelel« vártától lehet készíteniA Balatonszárszói Nagyközségi Közös Tanács tegnap délután tartotta alakuló üléséi Azsóth Gyula korelnök, a Hazafias Népfront megbízottja köszöntötte a megjelenteket (a 60 tanácstag közül 57-en vettek részt az ülésén), többek között a megyei tanács, a járási párt- bizottság, a nagyközségi

pártbizottság képviselőit. Elmondta, hogy a nagyközségi közös tanácshoz tartozó Balatonszárszóról 18, Szemesről 13, Őszödről 5, Kötéséről 7, Nagycsepelyről, 5 Szóládról 7 és Telekiből 3 lakost választottak tanácstaggá. Az ügyrendi bizottság elnöke részletesen ismertette a választás erdményeit, majd a

Tíz hektárt őszire szerződtek

Leszedték a káposztát

Hatalmas, ropogós káposztafejek kandikálnak ki a ládarengetegből a tótújfalúi tsz kertészetében. Az emberek nagy munkában vannak: most érkezett meg a várva várt teherautó, viszi a friss árut az üzletekbe.

Ez a káposzta síkfólia alatt növekedett, az védte az időjárás viszontagságaitól. A kéthektárnyi területről 140 mázsa már elment, mintegy száz mázsa van még hátra. A Zöldért venné át az árut, de a szállítóeszköz biztosítása állandóan gondot okoz.

Pedig, ha később küldik a

kocsit, a legszebb áru fs veszít értekéből.

A nyári káposzta két lépcsőben, két-két hektáron már szépen fejesedik. Az őszt káposztából tíz hektárra szerződött a tsz. A Zöldértnek jut még háromhektárnyi salátának való uborka, tízhektárnyi síkfóliás paprika.

A kertészet tíz hektár kon- zervpaprikára és százötven hektár cukorborsóra szerződött a Szigetvári Konzervgyárral.

Erdőgazdasági üzemtervek két körzetnek

Ékek a csomagban

A

pró Iné epizódokat mondok el személy««

tórából. Igyekszem őket egy láncra fűzni, hiszen ugyanazt árulták el nekem, és ugyanazt fejezhetik ki mások számára is. Hatásukra fokozódott hitem az emberben, a munka értelmében és szeretetében. Elmondom hát őket, és kérem, ne várjanak »csodát«. Akikkel megesett, így tartották természetesnek. S hogy miért tulajdonítok jelentőséget apró megnyilvánulásaiknak? Mert az az igazság, hogy ma már rácsodálkozunk arra is, ami voltaképpen természetes volna életünk minden mozzanatában.

Ügy esett, hogy két kis szekrénykét kellett csináltatnom. Ismertem egy Éalu&i asztalosmestert, évekkel ezelőtt teremtett már nekem könyvespolc-sorozatot nemes egyszerűséggel, célszerűen, kifogástalanul. Hittem benne, tisztességében es munkája minőségében. Ö »kényszerített rá«, szamomra első munkájával. Es most, amikor némi várakozás után meghozta a teherautó újabb kincseimet, boldogan tártam szét az egyik szekrényke ajtaját. Belül, a polcon kis csomagot találtam. Kíváncsian bontogattam ki a barna papírzacskót, és nem hittem a szememnek. Nyolc apró, gyalult faék lapult benne. Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de higgyék el: meg borsód zott hátamon a bőr, elérzékenyültem az asztalosmester figyelmessége láttán. Ékek voltak a csomagban, mert hátha nem egyenes a padló, hátha alá kell ékelni a szekrénykét, hogy jól nyíljanak az ajtók. A mesternek levélben köszöntem meg — az ékeket. Nem, ne higgyék, hogy lebecsültem a bútordarabokat, igazán minden kritikát kiállnak. De az ékek! A figyelmesség irántam! A megbecsülés saját munkája iránt, hogy az csakugyan rendeltetésének megfelelően műleödhessen! Az jutott eszembe: ez az ember gondoskodott — nem is a legjelentősebb — művének továbbéléséről; foglalkoztatta a sorsa. És a mester nemzedékeken át élni fog, mert elmeséltem gyermekeimnek, barátaimnak, s ők elmondják majd utódaiknak, unokáiknak: hogyan szerette egy ember a munkát, mennyire becsülte, s hogyan nyújtotta ót lényéből fakadó alkotását új tulajdonosának. Apró epizód ez, jól tudom. Sokat mondott számomra,

A múlt héten izgalmas portréfilmet láttám a televízióban. Egy építőművészről szólt, egy — a hivatallal és a helyi hatalommal — sokszor makacsul »kellemetlenkedő« emberről, akinek viszont senki sem vitathatta elkötelezettségét. tehetségét, hiszen alkotásainak sora bizonyítja mar, hogy el, makacsul akar, és értékeket teremt a jelen és a jövő számára. A megszóLaltatottak közül valaki azt mondta: hát igen, a régi épületek felújításához kiváló adottságai vannak, de mai épületeket nem tud tervezni. Akkor megjelentek, a képernyőn új épületei, s Kerényi József — az építész — azt mondta (megközelítő pontossággal adhatom csak vissza) : — Életem legnagyobb kitüntetése volt — és aligha lesz nagyobb —, amikor a tantestület egy évvel az új iskola használatbavétele után senkit sem kérdezve, önszántából márvány táblát helyezett el a falon, és belevésette, hogy: »Tervezte: Kerényi József«. Nem csuklóit el a hangja, de elhallgatott, és éreztem: megborsódzott a bőr a hátán ugyanúgy, mint az enyémen, amikor ékeket találtam a szekrényke mélyén.

P

árhuzamot vontam a két epizód között, s könnyű volt rájönnöm az alapigazságra: nem veszett ki a munka szeretete az emberből, hiszen eredendő tulajdonsága; nem. nyelte el a föld, és sohasem pusztulhat ki az emberből mások jó munkájának őszinte megbecsülése. S hogy ma erről beszélek, azt éppen az ellenpéldák, az eredendő tulajdonságok visszaszorításának érthetetlen módszerei indokolják. De ne szóljunk ma ezekről.

Meglátogattam egy barátomat, »csodákat mesélt« a leendő családi ház tulajdonosának örömével, pedig még tető sincs a feje fölött. Az ácsmester dolgozott éppen, csiszolóval egyengette az óriás tölgygerendákat, mert hogy »kilátszanak majd« szépséges szép erezetükkel, érett színükkel, keménységükkel és tartásukkal a ház nappalijának meny- nyezetén. »Nézd meg ezt a munkát! A kőművesét, az ácsét! Nézd a betonkoszorú fenségesen kemény szilárdságát, sima felületét! Nézd, és csodáld a szakembereim két keze munkáját. Örömöm telik bennük ■ ..« És amikor lefelé jöttünk a hevenyészett pallón, egy epizódot mondott el. Megpróbálom visszaadni.

Jött a kőművesmester egyik este (akit éppen »tétlenségre kárhoztatott az ács-), s körülnézett, hogy hol is kezdi majd a vakolást. Odaszólt az ácsnak: »Te, Imre! Gyönyörű gerendákat faragtál, hallod-e?! Mielőtt jövök vakolni, csavard be őket fóliával, mert a habarcs, a mész kifehéríti a tölgyet. És terítsd le az ajtpszárfákat is, ne ázzanak, ha jön az eső.« A mester, ha szépet és jót lát, nem rongálja, hanem óvja, vigyázza a másik munkáját.

Nem titkolom: megragadtak ezek az epizódok. Sokat mondhatnék még de annyit semmiképp, hogy általános érvényűként fogadhatnák el őket. Láttam kőművest a Balaton partján, aki egy-egy este, amikor végzett a napi munkával, amikor a betonkeverő és a szerszámok már tisztán várták a következő napot, fél óráig és még tovább ült vagy állt a készülő házacska előtt. Nem volt még éhes, fáradt sem annyira, hogy ne nézze, ne vizsgálja szeretettel napi munkáját. Valami kinőtt a földből, az ö keze nyomán nőtt ki. Láttam ácsot, aki sokáig töprengett és este rajzolt otthon, hogyan boríthatná be fenyődeszkával »ékesen« a terasz szögletét; hogyan képezhetné ki a tetőtér »padlásablakát«, amelyet senki sem tervezett meg számára, csak annyit írt elő, hogy legyen! És láttam néhány üzemben is — mert az előbbiek mind magániparosok voltak — munkadarabot megsimító munkást, akinek ragyogott a szeme, míg rá nem szólt valaki: gyerünk, ember, nem lesz meg a terved! (Pedig még sohasem késett, sohasem mulasztott.)

Az epizódok záróakkordját nem valamiféle »szentenciának« szánom. De eltöprengtem fölöttük, s ha most — némiképp önmagamat ismételve — általánosan ismert tényeket mondok, kérem, ne vegyék zokon. Mert szentigaz: a munka tette emberré az embert. S a munka szeretete eredendően létezik mindenkiben. (Legföljebb szunnyad néha.) Azokban is, akik kényszerűségből állnak, isszák a sört vagy kártyáznak munkaidőben; azokban is, akiket nem veszünk észre, mert »csak« dolgoznak csendben, szorgalommal; azokban is, akik a másikat nézik minduntalan, /háborognak és kifogásolnak minden körülményt — gyakran nem is ok nélkül.

Társadalmunk egyre tökéletesebb munkát vár az emberektől. A szocializmust — úgy vettem észre — a munka tudatos elismertetése irányába akarjuk fejleszteni, s ennek (be kell látnunk) rengeteg kerékkötője van. Erőfeszítéseink közepette gyakran elhanyagoljuk, nem vesszük észre az emberek tudat alatt is élő munkaszeretetét, alapvető lulai- doriságát, s nem alkalmazzuk azt az — nem anyagi! — ösztönzést, amely ezt mindenkiben a felszínre hozná A munkás, ha jó munkát lát rça&a körül és tevékenységeknek értelmét érzi, akkor igyekszik a magael is tökéletesen ellátni.

A

zt hiszem: súlyos árat fizetünk azért, mert mindent az észérvekre építettünk, s eközben elhanyagoltuk az érzelmek hallatlanul erős kötőszövetének táplálását. Ugyanígy tovább kínlódhatnánk, ha a közösségek műhelyeiben nem a tulajdonosi érzést fokozzuk, s nem támaszkodunk az eleve meglevő, ha kell. felcsiholható tulajdonságokra, Csak azért, hogy többek között ck is legyen < •celprénykék polcán,.. Jávori Drlr