Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-17 / 140. szám
Sportnap kánikulában „Férj verés s Ilyen még nem volt Kaposváron, így hát azon sem lehet csodálkozni, hogy akadtak apróbb-nagyobb zökkenők a lebonyolításban, a szervezésben —• állapítják meg önkritikusan a kaposvári városi sporthivatal munkatársai a vasárnap megrendezett olimpiai sportnapról. Sokkal nagyobb érdeklődésre számítottak, mint ahogy azt a megmaradt több száz emléklap is bizonyítja. Az okok között előkelő helyen szerepel, hogy a hét vége a kánikula jegyében telt el, s kinek van kedve csaknem negyven fokbán olimpiai mérföldet futni, vagy mondjuk a hőt sugár- - zó aszfalton kergetni a labdát. Sárdi Árpádnak, a KISZ Városi Bizottsága titkárának ünnepélyes megnyitója után a Centenáriumi parkban először a női kézilabda- csapatok léptek pályára, s diadalmaskodott az egy szem kaposvári csapat, a Mezőgép. Nagy sikert aratott a férfi és női lövészverseny az MHSZ szervezésében, ahol a férfiaknál több mint száz induló volt, a nőknél 27-en álltak rajthoz. Fél tízkor kezdődött a női röplabdatorna, amelyre öt csapat nevezett. A győzelmet szép, színvonalas mérkőzésen vidéki együttes, a ka- poshomoki termelőszövetkezet asszonyai, lányai szerezték meg. Nagy sikerrel tartották mag "a Tabténisz- bSjnokságot is. 1 - Szép síkére, s az árnyékban nagy Ktíéörífeége' volt a sportiskola é.s a K. Dózsa közös rendezésében a birkózó-, cselgáncs- és ökölvívó- bemutatónak, amelynek »hőfokává« mi sem jellemzőbb, mint hogy a cselgáncsbemutatónál minduntalan locsolni kellett a tatamit, mert másként nem lehetett rálépni, égette a versenyzők talIVIisa előtt zajlik az •ökölvívó-bemutató. pát. A nap' egyik legnépszerűbb, légjobban sikerült rendezvénye a SÁÉV által rendezett kosárra dobó verseny volt. A jutalom az első helyezettnek egy kosárlabda volt, s aki' csak a kosár közelébe talált, csokoládét kapott ajándékba. Két női csapat jelentkezett a kispályás labdarúgó-tornára. A férfiaknál tizenegy csapat indult, méghozzá többségükben lakótelepi közösségek. Kevés volt a jelentkező a rajzversenyen, pedig az iíDiuséret illeti a lányokat. júsági ház értékes dijakat ajánlott fel, s ugyancsak gyéren neveztek a háztömb körüli kerékpárversenyre. A környéken kerekező kicsik és nagyok az unszolás, s a lelkesítésként megmutatott díjak ellenére sem voltak hajlandók a startvonalhoz állni. Centenáriumi parkbeli •rendezvény volt az autómodellező bemutató, amelyre szép számú érdeklődő volt kíváncsi. A nap egyik csúcspontja mégis az úgynevezett lányok-asszonyok sportnapja volt. A bábun felirat: férj. Ostromolták is szegényt, az ünnepi sodró- láva], amúgy tisztességesen. Legnagyobb sikerük — s ezen nincs is mit csodálkozni — a desedai rendezvén nyéknek volt. Sokan nézték végig a horgászversenyt és a vízi evezős bemutatót. Az említett nehézségek ellenére végül is jól szórakozott az a több száz résztvevő, aki ezt a kánikulai napot a helyszínen töltötte. A szándék jó, az első lépések biztatóak. Dicséret illeti a sporthivatalt érte, de azokat a vállalatokat és intézményeket is, akik ezt támogatták, s a díjakat felajánlották. A tejipari vállalat például ingyenes tejtermék bemutatóval és kóstolóval kedveskedett a »tikkadt« részvevőknek. A napot nagy sikerű diszkóprogram zárta az enyhet hozó estében. K. Zs. <✓> SE (>Z < ec CQ Másfél szele összkoüifeii De lemérte 6 is! Mert már tavasztól egyre arról duruzsolt, hogy jön a nyár, s azt ő ugyan nem hagyja elszaladni: most már az övé kell, hogy legyek, hiszen tulajdonképp öt éve feni rám a fogát. . . Ha csak nevettem, hogy akkor vajon miért hagyott mégis két évre egyedül, elkpmorult; az a szép kék szeme megzöldeSedett. »Mondtam már, nem? Ebihal voltál . . . Akkor abajgat- talak volna? Az emberben felelősség is van. ha csak tizenöt éves srác is . . .« »És most?« — kérdeztem kacéran. »Most tizenhat vagy, én meg tizennyolc. — Nevetett. — Türelemmel kivártam, amíg megérsz nekem!... És közben elvégeztem egy alapfokú tanfolyamot, hogy ne egy kezdő sráccal kelljen Kínlódnod ., .« »Te kis jóságosom, te!« — mondtam, és dühösen mell- eyágtam. De ekkor már újra kék volt, újra nevetett a szeme. Érettségi előtt, azzal a bolond lejemmel, egy ideig arra számítottam, hogy rövidesen összeházasodunk. Hisz én is keresek majd ősztől, ö már közel két éve kérés — bátran megfoghatjuk egymás kezét. Hisz hányán csinálják! Lakni talán ellakhatunk náluk, hisz van egy külön kis szobáeskája, vagy /akár albérletbe is mehetünk, ha- a szülőknek kényelmetlen az együttlakás. Csak egyet ne kelljen: otthon maradnom, s tovább, is hallgatnom esténként az apám randaiirozását! Említeni persze nem említettem Ákosnak ezt a tervet; az ember az ilyesmiben valahogy régimódi . . . Végre is pendítse meg a fiú, ha komoly tervei vannak: ennyivel tartozunk az önérzetünknek! De csak teltek, múltak a hónapok, s ő semmi ilyesmiről nem beszelt. Annál hosszabban a sporttal kapcsolatos terveiről. Hogy azon gondolkodik: beiratkozik valamelyik sportegyesületbe, és végre komolvan veszi az öttusát.. A technikumban a legjobb futók közé tartozott, kitűnő eredményeket úszott és körbevert mindenkit az iskolai vívó versenyeken. Megtanul még lovagolni, hajtogatta. megtanul célba lőni — és három év alatt ott a helve az öttusa-válogatott- bari! S hogy én mit szólok mindehhez? Csak a váltam vonogaítam. Ki nem ismeri az edzőtáborok megfeszített munkáját, az élsportolók szinte katonás íegvelmé't? Az örökös edzéseket, a stopperórával mért randevúkat, a ritkán engedélyezett csókot? »Na! — mondta ilyenkor kedvetlenül. — Hát nem szólsz, kisartyám 7 Pedi£ nekem kel! a biztatás! Anélkül én neki se kezdek! Ha hisznek bennem: szárnyakat kapok! Ha nem; lelombozó- dom!« ... ... Nem tudom, mi lett volna a: sportkarrierjével, ha belelovalom ; talán csakugyan Tel- vergődött volna Valamilyen területi bajnokságig) De az olimpiáig ugyan soha — pedig merészebb álmaiban már ott látta magát . . . De mert soha egyetlen szóval nem biztattam, még addig sem jutott, hogy kinézzen magárnak egy sportklubot. Majdnem egy teljes év ment el így, csak vártam, vártam, hogy előbb-utóbb kiböki : mi lesz az érettségid után, Csutikám? Hogy képzeled? Mikor esküdjünk? Hol fogunk majd lakni? De semmi, semmi. Szombat esténként lejártunk a klubba, egyszer-egyszer moziba mentünk, s vasamat) délután szerettük egymást. Hordozható kis tévéjük vplt, azt kivittük ,a szobájába, hogy »ne zavarjuk a szülőket«. akik aludni szoktak ilyenkor, jói fölerősítettük a (lángot, levettük a képet és átöleltük egymást. Áldja meg az isten a televíziót a vasárnap délutáni kalandfilm-so- rozataiért: mindig volt indokunk a visszavonulásra! De ott is. nála is csak ez: szeretlek! Imádlak! Megőrülök érted! De egy szóval sem. hogy mik a tervei... Akkoriban, talán pár héttel az érettségi elölj botlottam bele egyszer Bélába. Tavaly nyárról emlékeztem rá. egy alkalommal járt nálunk a telepi pinceklubban, de a fiúk kiutálták, mert észrevették, hogy rám szállt. A FÁK, ERDŐK R égi mondás, de igaz: az erdő, a fa a bölcsőtő! a koporsóig elkísér bennünket. Igaz, a bölcső helyett ma inkább műanyag alkalmatosságot használnak, s porhüvelyünk végső nyughelyének megtalálásánál is immár mellőzhető a fából ácsolt koporsó. Mégsem mondható, hogy életünkben, civilizációnkban visszaszorulna ez az ősi anyag. Sőt egyre jobban terjed népszerűsége, s mind több célra használják föl. Viszonyunk a fához kettős. Elsősorban érzelmi, s kiváltképpen környezeti szerepe .van, míg lábon, »kötelékben« áll. Az erdők szerepe a kirándulásban — mint a szervezetet regeneráló kellemes úticél — jól ismert. De ennél lényegesen fontosabb az a funkció, melyet az erdők a föld bioszférájának fenntartásában teljesítenek. A tudósok között gyakori vita dúl arról, hogy a légkör oxigénjének felújításából — milyen arányban veszik ki részüket az.erdők. Tény, hogy a különböző növényi kultúrák között a fának, az erdőnek van messze a legnagyobb levéltömege, s bizonyosnak mondható, hogy a földi oxigénnek legalább felét a hatalmas erdőségek lombfolyama segít megújítani. Napjainkban azonban itt- ott riasztó tudósítások olvashatók a föld »zöld tüdejének« nevezett brazíliai őserdők irtásáról, a trópusi erdők gyors fogyatkozásáról. Szerencsére' földünkön — a brazil Amazonján kívül — Kanadában és a Szovjetunióban- is állnak még olyan hatalmas összefüggő erdőségek, amelyek megtermelik a szükséges oxigént, s a bioszféra egyensúlyát ma még nem fenyegeti komoly veszély. De a brazíliai erdőirtás valamire föltétien felhívja a figyelmet. Nevezetesen a föld népei hagyományos nemzeti államok szerinti tagolódásának hiányosságaira. Ezek akkor különösen szembeötlők, .amikor az emberiség összgondjajnak megoldásáról van szó. Az amazóniai erdők irtása (fa- kitermelés, útépítés, nyersanyagok feltárása) kétségkívül hasznos a brazil nemzeti államnak. De az egész emberiséget érintő kár ennek a sokszorosa lehet, ha végzetesen roncsolódik az élet fenntartását szolgáló bonyolult természeti körfolyamat egyik lényeges eleme. Az erdő egyedeinek — a. kitermelt fának — mindig is óriási volt a jelentősége az emberiség történetében. S így van ez ma is. Jelenleg a föld lakóinak egyharmada — mintegy 1,5 milliárd ember — nem tudná nélkülözni a fát, mint energiahordozót. Indiában, Afrika félsivatagos övezeteiben. La tin-Amerika egyes részein, Közép-Ameri- kában stb. a mindennapi lét- íentartást szolgálja. A világon kitermelt fatömeg felét főzésre, fűtésre használják, s a fejlődő országokban a tűzifa fontos társadalompolitikai kérdés. D e nemcsak a fejlődő világban. Számba véve a föld energiakészleteit. elmondhatjuk, hogy az erdők és a fásítások fatermése az egyetlen bővített formában újratermelhető energiaforrás glóbuszunkon; az olajárak szüntelen emelkedésével komoly . kísérleteket; folytatnak szerte a világon folyékony és gáznemű formában való felhasználására. S nem eredménytelenül: 3 kilogramm fából megközelítően annyi energia nyerhető, mint egy kiló olajból. Talán nincs is olyan messze az idő, amikor a korszerű erdőművelésben (telepítésben, su- hángnevelésben) is megjelennek a modern agrotechnikai eszközök: a műtrágyák, levéltrágyák és megindul az erdőgazdasági melioráció. Mindezek után hogyan állunk a magyarországi erdőkkel, a hazai fával? Kozma Ferenc, a kaposvári erdőrendezőség igazgatóhelyettese — tőle kaptuk adataink jó részét is — különösen azt a tényt húzza alá, hrigy a hazai erdősültség az 1945-ös 13 százalékról mára 18 százalékra nőtt, s az évi fakitermelés a duplájára növekedett. A felszabadulás óta mintegy félmilliárddal nő hazánk erdőterülete, egyhar- maddal pedig élőfakészlete. Az országban kiváló minőségű termőföldek vannak, s az erdők további térhódítása nem képzelhető el ezek rovására. A nagyüzem táblásí- tási igényei miatt valószínűleg fejsze alá kerülnek a határban még megmaradt fasorok, facsoportok. Helyettük vasút, patak stb.) mellett kell fásítani. Erdőtelepítésre pedig csak a mezőgazdasági termelésben gazdaságosan nem hasznosítható területeket lehet igénybe venni. Ilyenek: erősen tagolt, meredek oldalak. kopárosodó területek és a mély fekvésű, savanyú, sá-’ sós, lápos vidékek. Megyénknek jelentős szerepe van az országos erdő- gazdálkodásban. Fakitermelése megközelíti az egymillió köbmétert, ilyen tömegű fát egvetlen más megyében sem vágnak ki. Ezzel párhuzamosan élénk a telepítési, fásítási szándék is. Különösen szép eredmények vannak a majorok fásításában : eddig 128 hektárnyi .majorkörnyéket (82 major) ültettek be kis fákkal. Fokozatosan átalakul a fakitermelési céllal végzett fásítások összetétele: elönypen részesítik a gyorsan növekvő fajok termesztésére alkalmas termőhelyekét, s növekszik az értékes fajok aránya a telepítéseknél. M anapság az egyes államok fejlettségét szokás azon is lemérni, hogy a gazdasági életben mennyi műanyagot használnak föl. A lakáskultúrában pedig — szemléletes ellentmondás — változatlanul növekszik a szépen megmunkált (esetleg faragott) fafélék aránya. Továbbá : szabályos faínség van a legtöbb műanyagot fölhasználó, fejlett ipari országokban. E legősibb anyagot a legfejlettebb civilizációs szinten is éppen olyan szívesen használja áz ember, mint sok-sok ezer évvel ezelőtt. Csupor Tibor Két nap igazi nyár Az ellátás kielégítő a Balatonnál boldogtalan. a jó! kötött nyakkendőjével. a lenyalt barna hajával, a merev, jó- tanulós mosolyával! Tánc közben úgy bámult, mint a szentképet; le nem vette rólam a szemét. Annyira nem érdekelt, mint a szomszédék kutyája. akkor még fülig voltam Ákosba, de az ilyesmi azért csak jólesik az embernek, és elteszi magának emlékbe a srác fizimiskáját. Most is azonnal megismertem. Ö ugyan bizonytalanul vigyorgott, még megszólítani is alig mert, csak aztán bátorodott fel.' hogy felidéztem neki a tavalyi esetet. »Mit csinálsz mindig? '— keretezte, szinte meg'hatottan a megtiszteltetéstől, hogy emlékezni kegyeskedem rá. — Nekem sokszor jutottál eszembe!« Ránéztem, azzal a mélyebbik. ámulós pillantásommal. »Ne mondd! Ezt nem hiszem !« »De, de! Hidd el, esküszöm így volt!« »Akkor miért nem jöttél el egyszer megint a Bocskaiké bba?« vMeri nem szeretek verekedni.« »Gyáva vagy?« Megállt, rám nevetett. »Meriiok vagyok. Il'.t'.ve leszeK. Megtanultam számolni. Kiszámoltam, hogy na az en belső energiám hetven méterkilopond, a klubbeli srácoké legalább ezernegy- Száz., Tudsz osztani?« ••Azt igen — mondtam gúnyosan. — Én ütni nem tudok, mert nem vagyok fiú. Le ha az volnék: előbb üt- nex, aztán számolgatnék ...« (Folytatjuk) Az időjárásra, nem volt panasz a hét végén. A Bgja- lon-parti strandokon szombaton és vasárnap sokan tartózkodtak : hazaiak és külföldiek egyaránt. A siófoki nagy strand pénztáránál mintegy 12 ezer ember váltott belépőt, s a szabad 'strandokon — az Arany- és az Ezüstparton — körülbelül húszezren élvezték a .Balaton örömeit, ezúttal zavartalanul. A Mahart személyhajói a két nap alatt 17 910 utast (6000-rel többet, mint a múlt hét végén), a kompok 22 285 embert és 55ő6 gépkocsit szállítottak. A Siotour kempingjeiben, moteljeiben, nyaralóházaiban á hét végen összesen 4837-en tartózkodtak, 3995- tel kevesebben, mint tavaly ilyenkor. A legtöbben a za- márdi autós I. kempingben éjszakáztak — 1234-en (a múlt hét végén mindössze 226-an), a nyaralóházakban pedig 840-en laktak. A jó idő ellenére a szokásosnál kevesebb ember kér fizetővendég-szobát. A Cooptou- ristnál például a rendelkezésre álló szálláshelyek mintegy 30 százalékát vették igénybe a nyaralók. Egyelőre a valutaforgalom sem jelentős. A Cooptourist öt beváltóhelyén mindössze 300 ezer forint forgalmat bonyolítottak le. Az ellátásra nem lehet panasz, legalábbis ami az alaovető élelmiszereket illeti. Kenyér, tej, hentesáru minden élelmiszerüzletben bőven volt, már a zöldség- gyümölfe ellátás is kielégítőnek bizonyult. Azokban az üzletekben (például a siófoki vásárcsarnok boltjaiban), melyekben a hét végén megfordultam, általában nem volt zsúfoltság'. A vásárlók nyugodt körülmények között válogathattak az áruból. az eladók, pénztárosok türelmesen, udvariasan szolgáltak ki a vendégeket. A vásárcsarnoki ABC 340 ezer- forintot forgalmazott. Most még csak szombaton tartottak nyitva, de a következő hét végétől szombaton este 8-ig, vasárnap pedig délelőtt 11-ig fogadják a vásárlókat. Négyféle sört, tízféle üdítő italt lehetett kapni, elfogyott 2000 liter tej és 17 mázsa kenyér. Tőkehúsból és más húsáruból sem volt hiány. Az ideiglenes és eléggé szűkös helyen működő Sió Áruház ABC-részlege a hét végén mintegy 400 000 forintot forgalmazott. A jövő héttől ez az üzlet is kinyit ^vasárnaponként. A balatonberényi klub- könyvtárban Palicz József festőművész kiállítását ' nyitották meg vasárnap. A tárlat augusztus 27-ig tekinthető meg. A leltei szabadtéri színpadon az ŐRI Halló, itt Balaton könnyűzenei műsorát mutatták be, Siófokon pedig a Pécsi Nemzeti Színház művészgárdája szere- repelt. Georges Feydeau Makrancos hölgyek című három egyfelvonásosát játszották a Dél-balatoni Kulturális Központban. Szapudi András