Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
Muskie harciasán kezdte Nem mindenki értett vele egyet Az államszerződés jubileuma Szomszédunk: Ausztria Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti Brüsszelből: — Folytatódott a NATO tervező bizottságának ülése, ezúttal nemcsak a hadügyminiszterek, hanem a külügyminiszterek részvételével is. Franciaország és Görögország külügyminisztere ezen az ülésen sem vesz reszt, minthogy hadseregeik nincsenek integrálva a NATO-haderőkbe. A külügyminiszterek részvétele a védelmi tervező bizottság ülésén azt célozza, hogy politikai súlyt adjon a hadügyminiszterek határozatainak. Mint jelentettük, arról van szó, hogy az európai szövetségesek különböző területeken segítséget adjanak az Egyesült Államoknak, ha Washington »a Peraaa-öböl térségében ke letkeaett válság esetén« csapatainak és fegyverzetének egy részét ott vetné be. A hadügyminiszterek legtöbbje beleegyezett, hogy ezt a segítséget megadja. Néhány ország kormánya — elsősorban Dánia és Belgium — nem ígérte meg, hogy hadikiadásait évente 3 százalékkal növeli, beleszámítva az infláció okozta drágulást. Jose Desmarets belga hadügyminiszter kijelentette: gazdasági nehézségek miatt Belgium katonai költségvetését csökkenteni kell. Hozzáfűzte: az új amerikai nukleáris fegyverek belgiumi állomásoztatasáról — amit a NATO múlt évi decemberi ülésén határozott el — csak aa új kormány dönt majd. »Amerika elkötelezettsége a NATO iránt erősebb, mint bármikor eddig, Washington pedig feltétlen támogatást vár el szövetségeseitől«. E harcias kijelentéssel kezdte első nemzetközi jelentőségű felszólalását szerdán az új amerikai külügyminiszter, Edmund Muskie, a NATO katonai tervező csoportjának Varsóra és Brüsszelre irányul a nemzetközi közvélemény figyelme. A lengyel fővárosban a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Varsói Szerződés Politikái Tanácskozó Testületé tartja soros ülését. Brüsszelben a NATO hadügy- és külügyminiszterei tárgyalnak. Rendkívül feszült, mind bonyolultabb világpolitikai helyzetben került sor a két tanácskozásra. Az alapvető koncepció viszont teljesen egyértelmű: míg Varsóban a világbékéért érzett felelősség, az enyhülés vívmányai védelmének szándéka hatja át a résztvevőket — az európai szocialista országok a legmagasabb szinten képviseltetik magukat —, addig Brüsszelben homlokegyenest ellenkező előjelű eszmecse rét folytatnak. Annyi máris bizonyos, hogy Washington igyekszik az eddiginél is nagyobb nyomást gyakorolni szövetségeseire. Kedden az Észak-atlanti Szövetség úgynevezett katonai tervező bizottsága — tizenhárom hadügyminiszter — elsősorban arról cserélte ki nézeteit, hogy amerikai követelésre miként képesek az európai szövetségesek pótolni az USA haderejét, ha azt a Perzsa-öbölbe vezényelnék. A balul sikerült amerikai kommandóakció már önmagában visszatetszést keltett Nyugat-Európában. Bár a tőkés államok kormányainak többsége szolidaritást vállalt az Egyesült Államok iráni politikájával, a katonai lépéseket helytelenítik. Ügy tűnik, ennek ellenére Brüsszelben rákényszerülnek a szövetséges országok lőszer- és brüsszeli ölesén. Nem minden résztvevő értett azonban egyet vele. Az értekezleten ezúttal nemcsak a hadügyminiszterek, hanem a külügyminiszterek is részt vesznek, Franciaország és Görögország képviselőinek kivételével. A résztvevők körét azért bővítették ki, mert a NATO szerint igen válságos a nemzetközi helyzet. Felszólalásában Muskie nem kímélte a Szovjetuniót, s a nyugati, úgynevezett elrettentő erő fokozására szólított fel. Ezután dicsérte a nyugati szövetségeseket azért, hogy büntető intézkedésekkel támogatják az Egyesült Államokat az Iránban fogva tartott túszok kiA Maryland és Nebraska államban megtartott előválasztások újabb lépéssel juttatták közelebb Jimmy Carterí és Ronald Reagant az elnökjelöltséghez. Az előzetes eredmények alapján a két vezető jelöltnek már csak 100—150 további küldött támogatására van szüksége, amit a hátralevő előválasztásokon bizonyosan megszereznek. Így — rendkívüli fejleményeket leszámítva — biztosnak látszik, Három ismeretlen fegyveres tegnap kora reggel Párizsban merényletet követett el az iráni nagykövetség előtt szolgálatot teljesítő rendőrök ellen. hadta nyagkészletük növelésere, s az úgynevezett vegyvédelmi feladatok haladéktalan teljesítésére. Nyilvánvaló az is, hogy a Pentagon sürgeti : európai szövetségesei az eddiginél. nagyobb részt vállaljanak a hadügyi terhekből, ami azt jelenti, hogy a nyugat-európai adófizetőket újabb kínos meglepetés érheti. Kétségtelen, hogy Varsóban is szóba kerülnek a szocialista országok védelmi képességének időszerű kérdései — különös tekintettel az eurorakétákkal kapcsolatos decemberi NATO-döntésre, s az Egyesült Államok békét fenyegető föllépésére. A politikai tanácskozó testület azonban tárgyalásának középpontjába nem a fegyverkezési kihívást, hanem ellenkezőleg, a béke védelmét, a néptömegek óhajának megfelelően az enyhülés fenntartását, a kelet—nyugati párbeszéd folytatásának fontosságát állította. Nem kétséges, hogy napjainkban súlyos gondok nyomasztják a közvéleményt mind a szocialista, mind a kapitalista államokban. Lehetnek — vannak is — eltérő vélemények a megoldást illetően. A világpolitika jelenségeit nem egyformán Ítélik meg a politikusok. Az azonban bizonyos, hogy a szocializmus és a tőkés világ közti ellentétek háborús konfliktusba torkollását Európa egyetlen józan államférfija sem óhajtja. A lengyel fővárosban éppen arról tanácskoznak a szocialista országok vezetői — köztük Kádár Jánossal az élen a magyar küldöttek —, hogy a '■lenni, vagy nem lenni?« drámai kérdésében a Varsói Szerződés tagállamai az ’gyetlen elképzelhető reális ílláspontot kínálják Európának, a földkerekségnek: a beket. Henri Simonét távozó belga külügyminiszter, aki nemcsak a miniszteri tárcát, hanem a politikai porondot is. végleg elhagyja a közeljövőben. azonban éles szavakkal bírálta az amerikai vezetést. A szövetségesek közötti együttműködés zavartalanságának hiányát azzal magyarázta, hogy az Egyesült Államok képtelen vezetni, és Washingtonban nincs meg a keiiő következetesség. »Ha néha nem értjük az amerikai vezetést, azért van. mert sokszor nincs is mit megérteni; nincs következetesség az amerikai lépésekben, vagy legalábbis igen nehezen fedezhető fel, hogy volna ilyen« — jelentette ki kereken és egyértelműen Simonét. hogy a novemberi elnökválasztáson Carter lesz a demokraták, Reagan a republikánusok jelöltje. A választások újabb csalódást hoztak a még versenyben levő jelölteknek: Edward Kennedy szenátor, nagy erőfeszítései - ellenére ezúttal is jelentősen elmaradt Carter mögött, míg Reagan mindkét államban még fölényesebben utasította maga mögé George Busht. A támadás után ne» sokkal egy ismeretlen telefonáló tudatta az AFP francia hírügynökséggel, hogy a merényletet a korzikai nemzeti felszabadítási front elnevezésű szeparatista szervezet tagjai követték el, s hogy a támadás célpontja nem az iráni nagykövetség, hanem a francia rendőrség volt. A telefonáló saerinit a merénylet az »első válasz« arra, hogy kedden Párizsban az állam- biztonsági bíróság több évi börtönbüntetésre ítélt hét kora kait pokolgépes merényletek elkövetése miatt. Ismét bedőlnek a nyugateurópaiak az amerikaiak trükkjének — ezt a meglehetősen éles mondatot egy nyugatnémet lap írta le az Egyesült Államok sikertelen iráni kommandóakciója után. Mi diktálta e szemrehányást? Miért nő a feszültség Washington és szövetségesei között? Hosszabb idő, mondhatjuk -Afganisztán óta« tart közöttük a vita. Ám ezúttal még az angol kormány, amely eddig feltétel nélkül támogatta Cartert, maga is sürgősen átküldte külügyminiszterét Amerikába — azzal a figyelmeztetéssel, hogy Nagy-Britannia nem támogat semmilyen katonai akciót a Perzsa-öböl környékén. A balul sikerült túsz-kisza- badítási kísérlet az eddigieknél is inkább megmutatta az ellentétek fő vonásait, növelte a, kétségeket Nyugat- Európában és Japánban az amerikai politika megbízhatósága iránt. Kifogásaik három pontban foglalhatók össze. 1. Carter elnök nem tájékoztatja őket előre fontos lépésekről, más szóval róluk dönt — nélkülük. Hasonlóan elmulasztotta az előrejelzést Washington az olimpiai bojkott meghirdetésekor, s más alkalmakkor. A második szemrehányás-csoportra céloz a -bedölés« és a »trükk« kifejezés. Az amerikai elnök egyben-másban félrevezeti Haderieslkksntés Bécsi tárgyalások Tegnap megtartották Bées- ben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 21. fordulójának első ülését. A sorrendben 235. plenáris ülésen — amelyen David C. Reece kanadai nagykövet elnökölt — előbb Andre Wieland nagykövet, az NDK, majd pedig Reece nagykövet, a kanadai küldöttség vezetője szólalt fel. Az NDK diplomata beszédének bevezetőjében kijelentette, hogy a szocialista országok — katonai szövetségi rendszerünk immár 25 éves hagyományához híven — továbbra is kezdeményezőként lépnek fel, igyekezve elősegíteni Európa é6 a világ békéjének megszilárdítását, a biztonságot és az együttműködést. A szocialista országok magatartása a bécsi tárgyalások megítélésében változatlan. Céljuk továbbra is az, hogy megállapodást érjenek el a Közép-Európaban állomásozó haderők és az ottani fegyverzet — kölcsönös kötelezettségeken, valamint a változatlan biztonság elvén alapuló — számot tevő csökkentéséről. Hogy ez eddig nem valósulhatott meg, ezért a felelősség nem a szocialista országokat terheli — mondotta az NDK-nagykövet. A szocialista országok képviselői a nemzetközi sajtó előtt már többször kifejtették, hogy a nyugati fél múlt év december 20-i javaslata zsákutcába juttatja a tárgyalásokat. A NATO- országokkal is közölték, hogy javaslatukat nem tekintik a korábbi két év szocialista kezdeményezéseire adott konstruktív válasznak. A kanadai nagykövet ezzel szemben beszédében azt bizonygatta, hogy az említett nyugati kezdeményezés elfogadása előre vinné a tárgyalásokat. Felszólította ezért a szocialista országokat, hogy fogadják el tárgyalási alapnak a decemberi javaslatban foglaltakat. A becsi haderőcsökkentési tárgyalások következő plenáris ülését a jövő héten csütörtökön tartják a Bof- burgban. szövetségeseit. Irán ellen politikai és gazdasági intézkedéseket követelt tőlük. Nemrég a Közös Piac külügyminiszterei ezt meg is tették abban a hiszemben, azzal a céllal, hogy e lépések helyettesítenek, fölöslegessé tesznek, sőt kizárnak mindenféle katonai jellegű megtorlást. Mi több, miközben a nyugat-európai külügyminiszterek japán kollégájukkal együtt Luxemburgban erről tárgyaltak és döntést hoztak, Washingtonban »megnyugtatóan« közölték, hogy az iráni kormánynak május 15-ig van ideje gondolkozni a túszok ügyében. Valójában akkor már (teljes titokban) folyt a kiszabadí- tási, tehát egy katonai akció előkészítése. 2. Egyoldalúan szemlélnénk azonban a helyzetet, ha csak arra fordítanánk a figyelmet, ami elválasztja őket. Valójában van, amiben nem értenek egyet, más viszont összeköti az Egyesült Államokat szövetségeseivel. Ez utóbbi igen erős: társadalmi rendszerük, számos alapvető politikai-gazdasági érdek, a szövetség, a katonai együttműködés. Más tényezők viszont ellenkező irányba hatnak. Vajon, ha túlságosan kiéleződne a nemzetközi helyzet (aminek kicsi a valószínűsége), úgy teljesen, immár feltételek nélkül az Egyesült Államok Huszonöt évvel ezelőtt, 1955. május 15-én írta alá a második világháború négy szövetséges nagyhatalmának Í képviselője Becsben az osztrák államszerződést. Ausztria — amelyet az 1938-as t anschJuss-szal Hitler a náci ' Németországhoz csatolt — e szerződés révén visszanyerte függetlenségét. Tíz év telt el a fasizmus bukása után, míg Ausztria Helyzete rendeződött. A késedelem oka mindenekelőtt az volt, hogy a nyugati hatalmak — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország — nem akartak lemondani az ország kínálta katonai lehetőségek felhasználásáról. így több száz diplomáciai tárgyalásra, hosszas erőfeszítésre volt szükség a megegyezéshez. Az államszerződés megkötése már a békés egymás mellett élés érvényesülésének egyik első győzelme, s egyben a szovjet békepolitika meggyőző bizonyítéka volt — hiszen az aláírást csak napokkal előzte meg, hogy az NSZK a párizsi szerződések életbe lépésével a NATO kötelékébe került. Az osztrák államszerződés a függetlenség biztosításán túl megalapozta az ország állandó semlegességét is. Ausztria kötelezte magát, hogy távol marad a katonai tömböktől, semmilyen formában nem csatlakozik ismét Németországhoz. nem engedélyezi a nemzetiszocialista szervezetek működését, területén nem tűr támaszpontokat, tömegpusztitó fegyvereket — így természetesen atomeszközöket sem. Ausztria semlegessége azóta is Közép-Európa, sőt az egész kontinens biztonságának lényeges eleme. Nyugati szomszédunk pozitív szerepet játszik a kelet—nyugati politikai, gazdasági és egyéb együttműködés kibővítésében, a párbeszéd fenntartásában. Az eltelt 25 esztendő bebizonyította: az 1955-ös államszerződés előírásai Ausztria valódi érdekeit tükrözték, s helyes, átfogó keretet teremtettek fejlődéséhez. Ezt támaszt ja alá az ország megnövekedett tekintélye, amely elsősorban Ausztria külpolihez csatlakoznának a szövetségesek, vagy pedig egy ponton megálljt kiáltanának, mondván: -Itt a lojalitás határa, eddig és nem tovább!«? Fontos kérdés ez. 3. Ezek persze szavak, sóhajok. Mit tesznek valójában? Engednek is, fékeznek is.. Japán nemrég fölfüggesztette iráni olajvásárlásait, a nyugat-európaiak csökkentették teheráni követségük létszámát, és május közepi határidővel gazdasági megtorlást helyeztek kilátásba Irán ellen. De nő bennük az ellenállás a nemzetközi feszültséget növelő amerikai lépések lát-1 tán. Piros vészjelző vonalat húzott e tekintetben a túsz- szabadítási kísérlet. Még előtte, a japán kormányfő kijelentette: egységes frontot kell alakítani az Egyesült Államokkal. Utána súlyos aggodalmát és sajnálkozását fejezte ki, s szemmel láthatóan megbánta, hogy fölfüggesztette az olajvásárlást. Azóta ez a japán bojkott- intézkedés hatályát is veszítette. A francia külügymitikai tevékenységének. a nemzetközi porondon betöltött szerepének köszönhető. Napjainkban New York és Genf után Becs az ENSZ harmadik városa, s több szakosított szervezetének székhelye. Kurt Waldheim személyében osztrák államférfi a világszervezet főtitkára. Ausztria fővárosa sok jelentős találkozó és tárgyalássorozat színhelyéül szolgált es szolgál — .gondoljunk csak a közép-európai fegyveres erők csökkentéséről folyó megbeszélésekre, vagy a tavalyi szovjet—amerikai csúcstalálkozóra, a SALT— II. szerződés aláírására. Az osztrák diplomaták persze nemcsak házigazdák; Kreisky kancellár maga is a mit résztvevője a világpolitikának. Ausztria a megnehezedett körülmények közt is kész erőfeszítéseket tenni a vilagbéke, az enyhülési folyamat fenntartása érdekében, együttműködni más országokkal ezeknek a céloknak a szolgálatában. Ebből a szempontból ki kell emelni az osztrák államszerződés mostani évfordulójának egy másik jelentőségét: a tervek szerint a meghívott politikusok az ünnepséget felhasználhatják két-, esetleg többoldalú megbeszélésekre is. Szó esett többször Gromiko szovjet és Muskie amerikai külügyminiszter esetleges találkozójáról is, amely — ha létrejön — a legmagasabb szintű érintkezés lesz a két nagyhatalom között kapcsolataik megromlása óta. így érthető, hogy a világ közvéleménye nemcsak az ünnep alkalmából figyel Bécsre, hanem azért is, mert jó híreket remél az osztrák fővárosból. • • * Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte dr. Rudolf Kirchschlag ért, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökét, az osztrák államszerződés megkötésének 25. évfordulója alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellárnak. Apró Antal,, az országgyűlés elnöke Anton Benyának, a nemzeti tanacs elnökének küldött üdvözlő táviratot. niszter így jellemezte országa helyzetét: -Franciaországnak a jelen körülmények között csak két fegyvere van, az eltökéltség és a párbeszéd«. Az eltökéltség a Nyugathoz való tartozást jelképezi, a párbeszéd pedig az enyhülés óhaját. Nem irigylésreméltó tehát a nyugatnémet, a francia, az olasz, az angol, a japán kormány helyzete. Alapvetően szolidárisak Washingtonnal, de Amerikánál jóval közelebb vannak a veszélyzónákhoz, többet kockáztathatnak, és közvetlenebbül is élvezték a múlt évtized enyhülési politikájának előnyeit. Adott esetben olyan erőt képviselhetnek, amelyre számítani lehet a küzdelemben, amelyet a szocialista országok folytatnak a feszültség csökkentéséért. Végül — a fekete-fehér ítéletalkotást elkerülendő — jegyezzük meg, hogy az Egyesült Államokban is vannak higgadtságra intő csoportok. Ezt jelezte Vance külügyminiszter lemondása. T. I. Nagybajom Nagyközségi Közös Tanács V. B. SZAKIGAZGATÁSI SZERVE melegvizes tisztasági fürdőjét 1980a május 18-án megnyitja •.yitvatartási idő délelőtt 8-tól délután 20 óráig. Szünnap: hétfő. Minden kedves vendéget szeretettel várunk ! (54466) Varsó és Brüsszel szabaditása erdekeben. A célegyenesben Carter és Reagan Merényiét Páriáéban Az első válasz Washington és szövetségesei A trükk
