Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-14 / 111. szám

Azonnali és későbbi intézkedésekről Tanácskozik a NATO tervező bizottsága Brüsszelben tartanak értekezletet a NATO-országok had­ügyminiszterei. Képünkön: Brown, az USA hadügyminisz­tere, az amerikai delegáció tagjaival. Kedden összeült Brüsszel­ben a NATO katonai terve­ző bizottsága, amelynek tag­ja 13 hadügyminiszter. Fran­ciaország és Görögország nem vesz részt a konferen­cián, meri nem tagja a NATO integrált katonai szervezetének. A hadügyminiszterek ar­ról az amerikai kérésről tár­gyaltak, hogy az európai szövetségesek pótolják az abban az esetben keletkező űrt, ha az Európa »védelmé­re« szánt amerikai haderő­ket a Perzsa-öböl térségébe kellene vezényelni. Wa­shington ugyan többször úgy nyilatkozott, hogy semmiféle katonai lépésre nem készül a térségben, a mostani NATO-koníerencia azonban ellentmond ezeknek a kije­lentéseknek. Amerikai részről kedden világosan megmondták : azéxt kérnek segítséget a szövetségesektől, mert az Egyesült Államoknak át kell alakítania egész stratégiai elgondolását. Arról van szó, hogy az Egyesült Államok által sür­getett intézkedéseket két részre osztották: azonnaliak- ra és későbbiekre. Az azon­nali teendők közé tartozik a Nyugat-Európában tárolt lőszer- és hadianyagkészlet növelése, felkészülés a »vegyvédelemre« (amely ter­mészetese« a vegyi háború­ra való felkészülést jelenti), valamint a kellően fel nem fegyverzett Törökország és Portugálra gyors felfegyver­zése. A későbbi intézkedésekről a decemberi NATO-konfe­renciának kell döntenie. Ezek közé tartozik: a fel­készülés a tartalékos kato­nák gyors behívására, repü­lőgépek — köztük polgári repülőgépek — rendelkezés­re bocsátására légi híd céljai­ra, infrastrukturális . beren­dezések, repülőterek, hangá­rok és elektromos berende­zések építése. A szövetségesek általában pozitív választ adnak — hangoztatta az amerikai de­legáció egyik vezető szemé­lyisége —, vállalják a ka­tonai és a gazdasági terhe­ket, csupán Dániának és Belgiumnak vannak aggá­lyai. A keddi hadügyminiszteri értekezlet célja valójában az, hogy Nyugat-Európa to­vább fokozza a fegyverke­zést, és korszerűsítse a fegy­verzetet. Az ürügy: Afga­nisztán, továbbá a Varsói Szerződés haderőinek állító­lagos »fölénye«. Bár ezt Brüsszelben mindenki ta­gadja, az újabb lépésekkel a NATO voltaképpen kiterjesz­ti hatáskörét, messze az at­lanti térségen túlra. A hadügyminiszterekhez ma a külügyminiszterek is csatlakoznak, hogy a kato­nai döntéseknek kellő politi­kai súlyt adjanak. Edmund Muskie amerikai külügyminiszter tegnap el­indult európai útjára. Muskie szerdán részt vesz a NATO külügy- és hadügy­miniszteri tanácskozásán, majd pénteken Becsben az osztrák államszerződés alá­írásának 25. évfordulójáról megemlékező ünnepsége­ken. Kemény erőpróba előtt Baniszadr elnök vereségé­vel. a radikális iszlám politi­kusok győzelmével végződött a legutóbbi iráni politikai erőpróba. Nem született ugyanis döntés a miniszter- elnök személyéről, s ezzel — legalábbis egyelőre — meghiúsult Baniszadr szán­déka, hogy a parlament megkerülésével, de Khomei­ni jóváhagyásával nevezhes­sen ki kormányfőt. Az iráni minisztertanács és a forra­dalmi tanács ülése után kö­zölték, hogy »nem neveztek ki miniszterelnököt és a tisztség betöltésének idő­pontjáról sem döntöttek«. A tanács szóvivője hozzáfűzte, hogy a most. megválasztott parlamentnek kell majd jó­váhagynia a miniszterelnök és a kormánytisztviselők Ki­nevezését, és hogy ettől a követelménytől csak rendkí­vüli és sürgős esetekben áll­nak el. Az AP szerint Baniszadr elnökre — akitől Washing­ton a túszügy gyors rende­zését várta — újabb, és a jelek szerint minden eddi­ginél keményebb erőpróba vár az ország irányításáért folytatott hatalmi harcban. A most megválasztott parlamentben — független törvényhozók várható támo­gatásának beszámításával — kényelmes többségben lesz­nek az Iszlám Köztársasági Párt képviselői, akik aligha tekinthetők Baniszadr szö­vetségeseinek. A legutóbbi választási közlemény sze­rint a parlament 229 betöl­tött mandátuma közül 113 jutott a párt jelöltjeinek. Az osztrák államfő nyilatkozata A Szovjetunió jelentős szerepet játszott az államszerződés megkötésében Egyre feszültebb a dél-koreai belpolitikai helyzet. Képün­kön: Szöulban a rendőrök gumibotokkal vertek szét egy tüntetést, ahol több ezer diák követelte a rendkívüli álla­pot megszüntetését. dokumentumok Az osztrák nép május 15- én, holnap ünnepli a mai független és demokratikus Ausztriát létrehozó állam­szerződés aláírásának 25. év­fordulóját. Emlékezetes, hogy a történelmi jelentő­ségű okmányt 1955-ben a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaország külügymi­niszterei írták alá. Az aláírás óta eltelt ne­gyedszázad bebizonyította a szerződés helyességét. A semlegesség: politika lehető­vé tette, hogy Ausztria meg­erősítse függetlenségét és szuverenitását, növelje nem­zetközi tekintélyét, és sokol­dalú kapcsolatokat teremt­sen a világ számos országá­val, köztük a szocialista or­szágokkal. Rudolf Kirchschläger oszt­rák államfő a TASZSZ bé­csi tudósítójának elmondot­ta: az államszerződés és az ország örökös semlegességé­ről szóló törvény merőben uj alapokra helyezte Auszt­Kínai segítséggel Jól tájékozott indiai kö­röktől származó értesülés szerint Ziaul Hak pakisztáni elnök pekingi tárgyalásain megegyezés született arról, hogy Pakisztán kínai terüle­ten folytathat nukleáris kí­sérleteket, amelyeket a két ország tudósainak közös megfigyelése mellett fognak végrehajtani. A katonai szakértők ab­ban is megállapodtak, hogy a pakisztáni légierő tisztjeit Kínában fogják kiképezni az Egyesült Államokból ér­kezett haditechnikai esz­közök kezelésére. I ria politikai életét. Ennek eredményeképpen Ausztria sikeresen tudta fejleszteni kapcsolatait valamennyi ál­lammal. »A Szovjetunió — hang­súlyozta az osztrák köztár­sasági elnök — fontos szere­pet játszott az államszerző­dés megkötésében. Az elmúlt 25 év alatt a szovjet—osztrák kapcsola­tok töretlenül íveltek felfe­lé, s teljes- mértékben meg vagyok győződve, hogy azok a jövőben is így fejlődnek«. Leleplező Az NDK-ban újabb fon­tos, a NATO háborús felké­szülési terveit leleplező do­kumentumokat hoztak nyil­vánosságra. Imelda Verrspt, a brüsszeli NATO-központ legmagasabb irányító szerve, a nemzetközi titkárság mun­katársa — aki április- 8-án jelentkezett az NDK ha tár- órszerveinél és politikai me­nedékjogot kért — április 29-i tv-nyilatkozatának foly­tatásaként most eredeti tit­kos (»NATO-secret«) és szu­pertitkos (»Cosmic trés sec- ret«1 okmányokat adott at az ADN-nek, a Német De­mokratikus Köztársaság hír­ügynökségének. A kedden nyilváno66ágra hozott doku­mentumok a többi között tartalmazzák a NATO már 1977-ben előkészített tervé., és az ehhez kapcsolódó 1979- es anyagokat. Ezekben egye­bek között a Varsói Szerző­dés szervezete tagállamai­nak területén lévő mintegy 2500 potenciális célpont ra­kétanukleáris megsemmi­sítéséről van szó. A célpon­tok egyharmada a Szovjet­unióban, kétharmada pedig a többi tagországban talál­ható. Imelda Verrept, — akiről a NATO brüsszeli központja azt próbálta elhitetni, nogy csak jelentéktelen informá­ciók birtokában hagyta el Brüsszelt — a most nyilvá­nosságra került, magával hozott dokumentumokkal megcáfolhatatlanul bizo­nyítja, hogy már 1977-ben ben dolgoztak az 1979-ben elfogadott és félrevezető módon »pótfegyverkezésnek« hirdetett rakétatervei». A Berlinben most közzé­tett eredeti dokumentumok is megerősítik, hogy a NA- TO-rakéták — így a decem­beri határozatban szereplő Pershing—II. rakéták — »megfelelő hatótávolságúak ahhoz, hogy a NATO euró­pai területéről el lehessen érni a Szovjetunió területét« és »a Pershing—II. különös­képpen kimagasló fegyver arra, hogy behatoljon a Szovjetunió védelmébe«. A most nyilvánosságra ke­rült dokumentumok tanúsít­ják azt is, milyen politikai nyomást gyakorol elsősorban az Egyesült Államok a NA­TO különböző európai tagál­lamaira terveinek — így többek között a tavaly de­cemberi határozatnak — az elfogadására és megvalósítá­sa érdekében. Imelda Ver­rept rámutat: a NATO-do- kumentumok ismerete »azt a gyanút ébresztette ben­nem, hogy az Egyesült Álla­mok Nyugat-Európát bele akarja hajszolni egy, a szo­cialista államok ellen vívan­dó nukleáris háborúba anél­kül, hogy megkockáztatna amerikai városok elpusztítá­sát. A rakétahatározat az Egyesült Államok számára előnyös stratégiát tesz lehe­tővé.« Közzé tettek olyan titkos és bizalmas NATO-ekmá- nyokat is, amelyek a NATO- nak a bécsi haderő- és fegy­verzetcsökkentési tárgyalá­sokra vonatkozó céljait és taktikáját leplezik le. Imelda Verrept e dokumentumokat kommentálva rámutatott, hogy »a NATO egyáltalán nem érdekelt a katonai kon­frontációnak az egyenlő biz­tonság alapján való érdem­leges csökKentésében Közép- Európában«. Az NDK-fővárosban most közzétett okmányok hitele­sen tanúsítják a NATO-nak azt a törekvését is, hogy át­fogó katonai adatokat sze­rezzen, többek között a kém­kedés különböző módszerei­vel a szocialista államokról, elsősorban a fegyveres erők telepítéséről, állományáról, fegyverzetéről, felszerelt- segéről, harckészültségéről, kiképzéséről és gyakorlatá­ról. A NATO a becsi tárgya­lásokkal ilyen célokra is megpróbált visszaélni. Az NDK egész sajtója nagy terjedelemben ismertette kedden a hiteles fénykép­másolatokkal közzétett ere­deti NATO-dpkumentumo- kat és Imelda Verrept ny, latkozatát SOMOGYI NÉPLAP A svéd modell válsága A háborútól másfél év­százada megkímélt Svédor­szágban olyan esemény zaj­lott május első dekád.iában. amely ott valóságos »hábo­rúnak« beillett. A skandináv állam életét 1909 óta első ízben bénította meg sztrájk­hullám, s végül a munkál­tatók engedtek a dolgozók követeléseinek : az állami vállalatoknál 7,3 százalékos, a magánszektorban pedig 6,8 százalékos béremlést vívtak ki a sztrájkolok. „Aranyévek” Az ügy jelentősége bizo­nyos értelemben túlnő az or­szág határain. Az úgyneve­zett svéd modellt hosszú év­tizedekig úgy tekintették, mint a szociáldemokrácia által vezetett jóléti állam mintáját, amely megvalósí­totta a »súrlódásmentes osz­tályegyüttműködés« társa­dalmát. A svéd modell hir­detői azonban megfeledkez­tek azokról a különleges fel­tételekről, amelyek e me­chanizmust egyáltalában le­hetségessé tették. A két vi­lágháborútól megkímélt őr- szagban, ahol a világ egyik legmagasabb életszínvonalat élvezik a polgárok, 44 esz­tendeig volt hatalmon a szociáldemokrata párt. A svéd vezetés elvetette az ál­lamosításnak még azt a mér­tékét is, amely más nyugat- európai szociáldemokrata pártok programjában termé­szetes. Ehelyett két mód­szerrel: a rendkívül prog- ^ resszív adórendszerrel és a munka—tőke konfliktusok rendezésére kidolgozott mechanizmussal operált. Az utóbbi szerződéses formát kapott 1938-ban a Saltsjöba- den városában megkötött egyezménnyel. Ennek lénye­ge: a munkáltatók és a dol­gozók közötti bérvitákat rendszeres egyeztető tárgya­lásokon oldják meg. Alap- elvül szolgált az életszínvo­nal állandó emelése és a szociális juttatások bővülése is. A sajátos svéd modell éve­kig zavartalanul működött. Általában azzal magyarázták ezt, hogy szoc iái demokra La párt volt hatalmon, amely biztosította mind a szak- szervezetek, mind a mun­káltatók »taktikus« magatar­tását. A valóságban a mo­dell működését sokkal in­kább az segítette, hogy a svéd semlegesség a második világháborúban rendkívüli gazdasági hasznot és kon­junktúrát eredményezett. A háború után egészen az 1973-as olajválságig tartottak az »aranyévek«. A gazdasá­gi megtorpanás első jele volt, hogy a szociáldemokra­ták 1976-ban elveszítették a hatalmat az egymással szö­vetségre lépett burzsoá pár­tokkal szemben. Akkor energiakérdés — pontosab­ban az atomreaktorok építé­sének problémája — egflk- kentette népszerűségüket. 1979 őszén sem tudták visz- szaszerezni a kormányhatal­mat, bár a választási harc­ból a legnagyobb pártként kerültek ki. A sztrájk háttere A mostani sztrájk hátterét az jellemezte, hogy a szoci­áldemokraták nem tompí­tották a szakszervezeti köve­telések élét. Sőt, bizonyos értelemben politikai érdekűje volt, hogy kiderüljön : a pol­gári partok vezetésével a problémák nem oldhatók meg. Oka volt a konfliktus élességének az immár tíz szazaiek körül mozgó inflá­ció is. Az évek óta haloga­tón bérrendezés nyomán a követelések felhalmozódtak, végül május 2-án a munkál­tai ók (köztük a világhírű Volvo. Saab, Ericsson) 770 ezer munkást »kizártak«, az­az felfüggesztettek, ahelyett, hogy rendezték volna a problémákat. A szakszerve­zetek válaszképpen azonnali munkabeszüntetésre szólí­tottak fel. A sztrájkhullám gyors ütemben terjedt, de a mun­káltatók továbbra is csak két százalékos béremelést ajánlottak a 11,3 százalékos szakszervezeti követeléssel szemben. A zavarok napról- napra fokozódtak a gazda­ságban. A szállítómunkások megtagadják az olajtermé­kek továbbítását, Svédország négy olajfinomítója közül három szintén sztrájkba lé­pett, ami már átfogó üzem­anyaghiánnyal fenyegetett. Fordulópont? A kaotikus gazdasági-ellá­tási problémák, amelyek az országos munkabeszüntetés- következtében kialakultak, kompromisszum-keresésre szorították a polgári kor­mányt. Fálldin miniszterel­nök felismerte, hogy ahány nappal később képesek ren­dezni a munkáltatók és a dolgozók konfliktusát, any- nyival előbb kerülhet sor a kabinet — kényszerű távo­zására. Ennek tulajdonítha­tó. hogy végülis a kormány szorította a dolgozók köve­teléseinek legalább részleges kielégítésére a munkáltató­kat. Ez annál sürgetőbb volt, mert a Palme vezetése alatt álló szociáldemokraták a sztrájkmozgalmat, a mini­mális többséggel kormányzó polgári kabinet megbuktatá­sára akarták felhasználni. A »svéd csoda« mítosza azon­ban így is csorbát szenve­dett. Ezzel maguk a svédek is tisztában vannak, ezért tartanak fokozottan a jövő­től, amelyet inkább a ne­héz idők jellemeznek majd, mintsem az »aranyévek«. / A KAPOSVÁRI INGATLANKEZELŐ ÉS közvetítő vállalat felvételre keres: 2 kőművest, 2 villanyszerelőt, 1 minősített hegesztő vizsgával rendelkező gázszerelőt Jelentkezni lehet: a Kaposvári Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat telephelyén, Kaposvár, Nyár u. 23, ____________________________________ , (4.3002)

Next

/
Thumbnails
Contents