Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
Kelemen Lajos Nagyáruház E szeszt iszom — a kor kaktusztüskéiből fejt narkotikum elaltat, I de nezhetem is kigyulladt lángja lámpáinál, micsoda boltokat csinál, megpakol áruival pimaszul a változás — messze tenger van, itt eladó halak, s konzervált gyümölcsökből csorgatja cukrát a nyár, s mint a bab, pattognak el a tények, megőrjítve a liftező mérleget, s csak kémlelni, lesni lehet a folyamatot — ha az üzleteken nyert haladékok a mát lelassítják, avval páran már elégedettek. Lovasroham. Vasas Károly rajza. Császár István Csalódásom története Bayer Béla MÁJUS Cseresznye hintázza virághabos terhét, vibrál a délután. Méhdöngés váltja meg meddő szerelmét, sombokrok aranyán. Csirák ölébe igézi melegét, hajlik a fény, pihegő földszag emyed, a buckák bűvöletén. Tömődik zsenge-zöld, ömlik sárga, fehér, meghajszolt tulipán kelyhéből csepeg a vér. Sudarat újító ritmus, pirosat fröccsenő dalok, lázzal-pecsétes ihletöik: zászlós májusok. „Nyelvünk virágai” A harmadik kiadás Sokszor használjuk beszédünkben a szólásokat. Jelentésükkel többnyire minden magyar anyanyelvű ember tisztában van — általában csak aláhúzzák, nyomatékosítják előző kijelentéseiniket — eredetükkel azonban már sakkal kevésbé. O. Nagy i Gábor a szólásokat nyelvünk virágainak nevezte, ö, a nyelvész I egész életét a magyar szólások kutatásának, i eredetük megfejtésének I szentelte. O. Nagy Gábor Mi fán terem? cí- j mű népszerű művét most harmadik — bővített — kiadásban tette közzé a Gondolat. A nyelvész több évtizedes kutatómunkája során 20 ezer régi — és a táj nyelvben is előforduló — kifejezést gyűjtött össze, legérdekesebb. a köznyelvben leggyakrabban használt darabjait e címen adta közre. Tudományos feldolgozását legutoljára 1976-ban a Magyar szó" lások és közmondások című hatalmas kötetben , kapta, kézhez az olvasó. O. Nagy Gábor újonnan kiadott könyve 500 oldalon mutatja be a leggyakrabban használt szólásokat. E kiadás újdonsága még, hogy be- tűrendes szó- és szólásmutatót is tartalmaz, s ez megkönnyíti a kötet használatát. E n a »-Magyarok bejövetele és kimenetele“ című városligeti huncutságot vagy a »Fejétől a farkáig tíz méter, a farkától a’ fejéig szvitén tíz méter, tehát összesén húsz méter óriáskigyó"-t csupán hallomásból ismerem, de Tagra- noffot még saját szememmel láttam zsenge gyermekkoromban, jó húsz évvel ezelőtt, a kőkorszakban, amikor még igazi búcsú volt félévenként a Terézvárosban, a környékünkön. Talán magyarázzam meg, hogy mi az a búcsú? Nem magyarázom! Tessék megnézni a lexikonban, vagy megkérdezni a hozzám hasonló ásatag negyvenévesektől. De azért azt elmondom, hogy milyen volt az igazi búcsú. Először is kellett hozzá néhány törökméz-, vattacukor-, similabda-, keleticsemege-, fakanál- és mézeskalácsárus. Továbbá legalább egy zsákbamacskaárus. (»Tönkretették! Most nyerték el tőlem az ötvenforintos arany töltőtollat! Csak ötven fillér a zsákbamacska! Minden húzás nyer!«) Azután, természetesen körhintások, emberi, illetve gyermeki erővel meghajtott körhintákkal. (Tessék kérdezősködni.) Azután madárnyelvárus és még sok minden, de egy dolog nélkül el sem lehetett képzelni az igazi búcsút, éspedig a mutatványosbódé nélkül. Ezt, kivételesen, elmagyarázom. A mutatványosbódé nagyobb szobaméretű ponyvasátor volt, a bejáratánál deszkaemelvénnyel, amelyen minden előadás előtt leült a trombitásból, dobosból és harmonikásból álló zenekar (a harmonikás- ra most is jól emlékszem — nőiesen kifestett arcú fiatalember volt, nagy szempil- lájú, merev babaszemekkel — és arra is, hogy a dobos vagy a trombitás egy öreg nő volt), majd hamarosan megjelent a kikiáltó és bemutatta »Világvárosi műsorunk attrakcióit!-“ Jolánkát, a kigyótestű nőt. Miss Arizonát, a kéz és láb nélküli fenomént. Jack Hilltont és bájos partnerét. Diabolit, a fekete mágust. Káposztás Zsuaskát (hogy milyen istenien idétlen volt). S legvégül, amikor már minden szereplő ott állt. . . Igen, akkor öt, aki miatt minden előadás előtt ácso- rogtam a mutatványosbódénál. — Hölgyeim és uraim! Most bemutatom önöknek minden idők legnagyobb szenzációját! — recsegte a kikiáltó. És elővezettek egy kendővel letakart fejű alakot. — Az egész világon csak nálunk látható: Tagranofí, a ma jóm ember! (Nagyon kérem a nyájas olvasót, tartson itt legalább tíz másodperc szünetet. Tudom, hogy »rohanó korunkban* nagy áldozat ez, de ígérem, nem leszek hálátlan. Köszönöm.) — Igen, hölgyeim és uraim! Ez Tagranoff, a majomember! A szibériai őserdőben találta egy büntetőexpedíció. A természet csodája! Emberi test és majom fej! A kikiáltó leszorította a kendőt Tagranoff fején. A létezés rejtélye domborodott a kendő alatt. A hatást már nem lehetett fokozni, és a társulat bevonult, én pedig kint maradtam és vártam, évekig C6ak vártam azt a pillanatot, amikor annyi pénzem lesz, hogy utánuk mehessek. Mert Tagranoff a megtestesülése volt May Károly, Cooper és Verne Gyula világának. Tagranoff a kaland volt, a szibériai őserdő, az őserdő maga, a pampák és a sivatagok, a grizly medve ijesztő morgása. A, ti tok volt, amellyel férfiasán szembe kellett néznem. És eljött a pillanat. Bejutottam a bódéba, és leültem a deszkapadra. Nem túlságosan előre, de nem is túlságosan hátra; gyerekség lett volna felesleges kockázatot vállalni. Mint a sarkutazó a Nagykörutat, úgy néztem a műsort. Mit nekem holmi késdobáló vagy bűvész?! Tagranoff természetesen az utolsó szám volt. A hűvös dolgozószobába, amelyben kellemes félhomály volt, belépett egy férfi. Közelebb ment a hatalmas, fényezett asztalhoz, amely mögött a vezérigazgató ült, levetette gyűrött sapkáját és így szólt: — Jó napot, vezérigazgató elvtárs! Jöttem bejelenteni, hogy fölfedeztem Amerikát. — Mit? — kérdezte szórakozottan a vezérigazgató. — Mit fedezett föl maga? — Amerikát — ismételte félszegen a lálogató. majd beszélni kezdett. Elmondta, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, amíg megtakarított pénzéből föl tudta szerelni a hajót, mennyi fáradsággal járt, amíg beszerezte a szükséges élelmiszert a hosszú útra, çs milyen veszélyes volt a hajózás. És hogy megörült, amikor egy matróz az árbocról lekiáltott'- »Föld/•«... — Vettem néhány mintát az ottani flórából és faunából, de az is lehet, hogy a faunából és a fUtrabol, en mindig összekeÉs elérkeztünk az utolsó számhoz. Elővezették Tagra noffőt, a kikiáltó ismét elrecsegte a szövegét, a szibériai őserdőről, az emberi testről és majom fejről, aztán lerántotta a kendőt Tagranoff fejéről. Felgyorsult a szívverésem, a végsőkig feszítettem az akaratomat, hogy elég erős legyek a rám váró látványhoz. Egy középkorú, homolkszín hajú férfi állt a színpadon, vasalatlan öltönyben. A nyelvét a fogsora elé tolta és zárva tartotta a száját, mint ahogy gyerekek csinálják, amikor ijesztgetni akarják egyrçiàst. Begörbítette ujjait, és a fejéhez kapkodott, úgy, hogy összekócolódott a haja. — Fel kefl hívnom a figyelmüket, hölgyeim és uraim, hogy Tagranoff rendkívül módon ingerlékeny, és ilyenkor nincs biztonságban a környezete! — ordította fülsértőén a kikiáltó, és a kendővel csapkodni kezdett a homokszín hajú férfi felé. A férfi még jobban előretolta a nyelvét, forgatta szemeit, fojtot- tan nyögött, . és sután csapkodott a karjaival. A kikiáltó hátrált, majd hirtelen a férfi fejére dobta a. kendöt, és ezt recsegte: — Uraim és hölgyeim! Tagranoff dührohama miatt az előadást sajnos be kell fejeznünk! És kimentek. Egy ideig még ülve maradtam, de látva, hogy mindenki elmegy, én is kimentem, miközben a bódé szuty- kos ponyvájának unalma és világfájdalma a lelkembe költözött. Vaszil Sztanyilov Kolumbus verem ezeket a szavakat. Baráti kapcsolatokat létesítettem a benszülöttekkel, s fölvettem őket a szakszervezetünkbe is. Sőt még a hathónapi tagdijat is beszedtem tőlük! — fejezte be büszkén elbeszélését a látogató. — Igen — tűnődött határozatlanul a vezérigazgató. — Attól tartok, hogy össze kell hívnom a tanácsot. A tanács gyorsan összeült, s a vezérigazgató — körülpillantva a jelenlevőkön — így szólt: — Itt van egy elvtárs. aki azt állítja, hogy fölfedezte Amerikát. Kérem, fejtsék ki véleményüket. — Esetleg hirdessük ki minden üzemrészben? — kérdezte bizonytalanul az Kassák Lajos MÁJUSI IHLET Messziről jöttem s ők azt mondták, maradj velünk, paftás házuk kapujában álltak, vígan, szomszéd szomszéddal s láthatták a feladatot, mit teljesítenem kell vörösen lobogó zászlót vittem a tömeg előtt. Munkások és parasztok vándoroltak ez utakon csapongóit a szél s a messzeségben kertek virultak ki szembe jött velünk, hihette, a zengő időben ölni es gyújtogatni indulunk egy világ ellen. S lépkedtünk harag nélkül, csak azért, hogy felmutassuk igaz szivünket fájdalmaival, reményeivel hogy világgá énekeljük májusi ünnepünket mely belőlünk sarjadt s megmutatja arcunk redöit. Û, hát kicsodák a mi hű barátaink, daloltuk gyertek velünk mind, hogy újjáépítsük a világot s mentünk, mentünk távoli jelek fényintése felé trombiták szóltak, s az égen aranyvitorlák ringtak. Szentirmay, a szobrász A pécsi kisplasztikái bien- nálé rangos mezőnyében egyik díjnyertes Szentirmay Zoltán. Kevés szavú fiatalember. Szobrai, kisplasztikái sajátos látásmódról, egyéni alkotói magatartásról beszélnek. Gondolatgazdag, dinamikus alkotásai méltán aratnak sikert a szakma és a közönség körében is. Somogyi Józsefnél tanult, 1967-ben végezte el a főiskolát. Kiállított a Fiatal Művészek Stúdiójával; 1972-ben díjat kapott. Egyéni kiállításai is voltak: 1971-ben a Madách Színház előcsarnokában, 1974-ben a Stúdiógalériában, 1977-ben a Fészek Klubban, tavaly Miskolcon. 1979. augusztusában Szegeden nyílt önálló tárlata. A szegedi meghívás alapja az, hogy az 1978-as szegedi nyári tárlaton díjat nyert; az ősszel az egri várban mutatkozott be. Fotókat, szobrokat mutat. üéry Tibor szobrát — egy Gótika című szobra. i kocka alakzat fogja keretbe. Motívum a Nagy csatákból — a halott és elkínzott keze nyoma a talajon. Dózsa szobra : egy megégetett trónon csak az ember nyomai látszanak... A Reneszánsz és a Gótika című szobor több variációban. S talán a leghatásosabb — a 40 református prédikátor emlékére készített — kőhajó-alakzat evezőkkel, a 40 prédikátor nevével. — Debrecen diákéletéről hirdetett pályázat anyagához kutattam a város jnúlt- jában; megfogott a gályarab prédikátorok sorsa, története. Nem a pályázatra, de megcsináltam ezt a hajót — mondja. — Egyik változata a pécsi kisplasztikái kiállításon szerepelt... Érmei, kisplasztikái témában és formában egyediek. A szónak abban az értelmében is, hogy nehéz vagy egyáltalán nem lehet sokszorosítani. Picasso-bronzplakettjét sokszorosították — sa szokatlan ábrázolás ellenére sikere volt az üzleti forgalomban is. Csontváry-plakettjét most tervezi. A cédrus mögül néz ki a. festő portréja, s alá a zarándokokat formálta a szobrász. Kisplasztikák, érmek, plakettek — és ugyanakkor nagy méretű körtéri szobrok fűződnek Szentirmay Zoltán nevéhez. Csongrádon állították föl a Hegedűs lányt, Kőszegen Juristes Miklós szobrát, Hartán áll Semmelweis emlékoszlopa. — Mire készül ezután? — Négy évig nem volt megrendelésem. Most kaptam. Egy pályázat alapján az épülő nagyrédei skanzenbe barokk szőlőprést faragok Kecskeméten. K. M. első helyettes, és a vezér- igazgatóra nézett. — Mit hirdessünk ki? — Hát például azt. hogy nehéz körülmények közt áthajózott az óceánon, és teljesítette fölajánlását... A vezérigazgató vállat vont, de egyúttal jelt is adott, hogy kezdjék meg a tárgyalást a felfedezővel. — Szóval: azt mondod, hogy fölfedezted Amerikát? — kérdezte szigorúan az első helyettes. — Igen. — És ki hatalmazott föl erre? — érdeklődött a főkönyvelő. — Senki. A tanács tagjai összenéz- tek. — Hogyhogy senki? — Egyszerűen senki. — De hát csak volt valaki, aki elküldött; aki utasítást adott? — Senki. Sokáig hallgattak. — Talán valaki sugalmazta neked ezt az ötletet? — kérdezte végül reménykedve a vezérigazgató. — Nem. Én magam találtam ki. — Azt akarod mondani, hogy ez a fölfedezés nem volt megszervezve? — Nem volt — mondta csökönyösen a felfedező. — Hát igen, ezt jól megcsináltad — csóválta a fejét a vezérigazgató. — És arra nem gondoltál, hogy a főigazgatóságon rossz néven veszik ezt a te fölfedezésedet? ... Ugye, most hallgatsz? Rövid tanácskozás után szigorú megrovásban részesítették a fölfedezőt. És ezzel sikerült megnyugtatóan lezárni a kellemetlen ügyet. Fordította ; Upcsey Ukuglmir.
