Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
H afeier József Veszprém-: ben született, még e háború előtt tanulta ki a szakmát. A negyvenes evek végén a Dózsa-város- ban tagja volt annak a — minek nevezzem ? — csoportnak(V), amelyik a Csatár utcában épitőszövetkezetet alapított. Az egyik kőműves a saját házát íratta a szövetkezetre. Haizer József a megspórolt kétszáz forintját adta be. Micsoda pénz voLt az akkor! Az Építők Veszprémi Szövetkezete, ennek a néhány kőművesnek a szocialista társulása a mai Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat elődje volt. — Akkor maga alapító tag a vállalatnál — mondom. — Az is vagyok! Az aranygyűrűt is megkaptam. _______ — Ügy veszem észre, hogy szeret az igazgatókról beszélni. — Szeretek?.:; — Mint szakszervezeti titkár, figyelem- _______ írtéi kísérte őket — Én azok közé az emberek közé tartozom, akik ha elkezdik a harcot, nem adják föl. Nem vagyok kalap- forgató ember. Volt olyan igazgató a vállalatnál, akivel szakszervezeti titkár koromban egyszer se voltam kint együtt a munkahelyeken. Ezzel szemben a Pörnyeczi meg, az ugye, kőműveslegény volt. Ö azt mondta: Haizer Jóska, a jövő héten megyünk, akkor egész héten kint is voltunk. Én eddig, ha jól számolok, tizenkét igazgatóval dolgoztam a vállalatnál. De például ilyen, mint ez az Igaz Endre, amelyik most van, három ha volt összesen. Értekezletet tart? Na, akkor jön a magnó. Ha legközelebb valaki nem ugyanazt mondja, akkor elő a magnót, és lejátssza neki a szalagot: — Na, most beszélj!... Nincs előtte bocsánat. Aztán a másik, hogy kérési az embereket, szeret közöttük lenni. A feleségem ■telefonkezelő a házgyárban. Heggel hatra megy. Jön haza, mondja ám, hogy az Igaz már háromnegyed hatkor kint volt. Pedig Fehérvárról jár át minden nap. Sokszor éjszaka ér haza ,.. H aizer kilenc éven át a vállalat szakszervezeti bizottságának a titkára volt. Ötvenháromtól hatvankettőig hétfő reggeltől szombat, estig motorkerékpáron járta a munkahelyeket. szerte a megyében. Három éve a szavatossági építésvezetőség kőművese. Kevesebbet találkozik az igazgatóval, annál többet azokkal a lakókkal, akik a vállalat által épített házakban laknak. . — Ügy hallottam — mondom —. hogy a vállalat gazdaságilag és a határidőkkel lehetett bármilyen mély gödörben is. a minőségre sose volt panasz. Igaz ez? — Hogyne! Az itteni kőműveseket mindig becsülték, vitték őket Pestre is. Igaz, kőművesek is voltak. Nézze meg az egyetemet! Azt mi ötvenben vakoltuk be. Meg most se kell hozzányúlni. A házgyár első négy háza nem úgy sikerült. Akkor indult a gyár, nem volt gyakorlat. De most már mondhatom, hogy . megfelel a minőségnek. Haizer igyekszik » kedvembe járm, ahogy es a vendéget rpegflleti. Feketekávét főzet a feleségével bort bont — Egy hete nem fűtőnek — koccintja oda a poharát az enyémhez. — Meg jó, hogy tavaszias az idő. — Egyelőre nem tudjuk, hogy mi lesz. A lapradiátorok elöregedtek. Rég ki kellett volna cserélni. — Miért nem cserélik ki? — Miért, miért — legyint dohogva. — Hiába beszél az ember... Már előbb is volt egy mondata. — Én mindennel foglalkozok a vállalatnál. Ugyanis — Sn eîl — iifess kî magát Haázer JÓaset mérgesen. — De engem még nem hívtak, Miért nem hivtak? Megpróbálom lecsillapítani. — Mindenkit talán nem is lehet mégkérdezni. — Van rá ember, hogy megkérdezzék! Olyan körzeti tanácstagok kellenek, akiknek tekintélyük van. Ugye? Tegyünk egy keményebb lépést. Megtehetjük. —; Ha már itt tartunk, mit szól hozzá, hogy a város vezetői előszeretettel hangsúlyozzák: ez munkás város. Statisztikai számokat is mellékelnek hozzá. Való igaz, hogy munkásváros ez? — Ipari vármegye, az biztos. — De milyen város? Thiery Árpád Tényportré mindent meglátok. Azt mondják, az is a baj. A közvélemény gondolkodása nem csak a napi ügyekben mozgékony. A zöldségellátás, a közlekedés, az elhasználódott radiátorok mellett a figyelme kiterjed az urbanizáció olyan kérdéseire is. mint a városszerkezet, a terjeszkedés, a városjelleg, a turizmus. Egy olyan ember mint Haizer József, beleszól-e, van-e módja, hogy beleszóljon a város ügyeibe? — Igen, itt születtem, dézsává rosi gyerek vagyok, öt- venhétben költöztünk be a városba, hatvanhárom óta meg itt lakunk a Schönherz utcában, ahol most vagyunk. De engem nem kérdeztek meg, hogy mi a véleményem a városfejlesztésről. Húsz lakás vari ebben a házban, de nem hiszem, hogy valakit is megkérdeztek volna. Mitő- lünk nem kérdésük meg, hogy hova települjünk. Legalábbis éntölem nem. Minket csak akkor hívnak gyűlésre. ha a tanácstagnak valami beszámolnivalója van Égyszer hozzászóltam, hogy az ingatlankezelő a pincénkben hegesztöműhelyt rendezett be. holott az a lakók helyisége, és jött föl a gáz De a műhely még mindig ott van. Két ikerfia közül bejön az egyik. Az idősebb. Leül a heverő szélére és figyel. — Tehát nincs beleszólás? — Ennyi, amit mondtam. A tájékoztatás se jó, ezért aztán beleszólás sincs. Aztán jön a mendemonda. — Nem jo a tájékoztatás? — Vagy nem jóL dolgozik a körzeti megbízott. Vagy a tanács tényleg nem tájékoztatja okét. A kettő valamelyik közül. ’ A fiú közbeszól. A hangja illetlen, leleplezésre kész. — És te elmész este fél hétkor a gyűlésre? B — Attól függ, hogyan veszem. Én kőműves vagyok, fiaim fűtésszerelők. Ha azt nézem, mennyi munkás dolgozik itt, akkor igen. Húszezren felül vannak. Az biztos. De mennyi jár be ide faluról? Mert ha ez nem így volna, akkor a nyereségből nem mennének el a vállalatnál is milliók a munkás- szállításra. Én nem a vidékiek ellen beszélek. A vidékiek talán nem olyan jó szakemberek, mint -a városiak, de a szívük meg a szokásuk, amit otthonról hoztak, közelebb áll a munkához. Kérem, a mi vállalatunknál hatvan százalék vidéki. A Bakony Müveknél se jobb az arány. Ha itt lakna az a sok munkás, aki itt dolgozik, akkor munkásvá- ros lenne. Én is azt mondanám. De itt csak dolgozik ... I elelendül a vitába, Fölemelt ujjával figyel Tiieztet : — Mondok én magának valamit! A múltkor voltam Ajkán, Az, látja az egy munkásváros. Tudja, milyen messze vagyunk mi attól? Nagyon messze, sajnos. Ott olyan rend és tisztaság van, azt mondhatom. A nép másképpen él abban a városban. Én itt nyáron nem szeretek kiállni az erkélyre, mert csak esz a méreg. Ha fölvennének egy embert kétezerötszázért, és adnának neki egy csekkfüzetet, hogy büntesse meg azokat, akik letiporják a gyepet meg a virágokat... Nemcsak gyalog ám! Még autóval is! Elég volna, ha csak ötven forintjával büntet, akkor is bejönne a fizetése. A, környezetünk meg olyan lenne, amilyen egy munkásváros- hoz illik ... Haizer ért a töltögetéshez, a sörnek a pohárban épp csak annÿi habja van. amennyi a gusztus szerint szükségeltetik. Rám szegezi az ujját. Nyilván, korholás következik. — Egyetem is van. Mi? Azt nem is mondta — kapja fel a poharat, jelt adva az i vasra. Hegesztő. Pap Gyula festménye. I Iby Andráf Tavasz van újra Tavasz van újra, nagyszerűi A réteken mélyzöld a fű, a tó vizén kékebb a hab. aranyhálót merít a nap esténként már a vízbe le. s aranyhalakkal van tele ilyenkor már a Balaton. Tavasz van újra, és a fák ágán pattan rügy és virág mit mámoros méharaj lep eL az egész világ ünnepel. Reggeltől estig tart a bál, a nagy tavaszi karnevál, a végesincs lakodalom. S este, ha ablakot nyitok, feltárul az örök titok, A föld sóhaját hallani, fölzeng a mámor-hailali, az éj a földre ráborul, mely csillagos nászágyra hull, s én pihegését hallgatom. Szerelmesen suttog a szél, jövendő dús nyárról mesél. Füvek, fák, bokrok, boldogok. az aranyeső fellobog, szent misztérium perce ez. Csend ... Fiús csillagíény permetez s bámulja fent a béna hold. Ma a föld titkos násza volt Császár István Packázok a hivatallal Kedves Hatóság ! Alulírott azzal a kéréssel fordulok a Kedves és Tisztelt Hatósághoz, hogy részemre gebines kisvendéglőt kiutalni szíveskedjenek. Kérésem Jogosságának indoklására a következőket tudom felhozni : 1. Több mint tíz éve,kizárólag azzal fogalkozom, hogy irodalmi műveket hozok létre. Népköztársaságunk polgárai kulturális felemelkedésének és szórakoztatásának érdekében. Ebbéli munkásságomat számos napilap, folyóirat, három önálló kötet es sok antológiában való szereplés igazolhatja (köztük olyanok is, amelyek a nem szocialista országban jelentek meg, tehát ezáltal hazánk konvertibilis valutakészletét gyarapí tották ; ugyanez a helyzet az előbb nem említett filmmel és a tévéjátékokkal is.) 2. Az utóbbi időben (itt meg kell jegyeznem, hogy kérelmem leadásának idején éppen negyvenharmadik életévembe lépeik), na, szóval elég az hozzá, hogy az utóbbi időben lelassultam, stílusom nehézkessé, témaválasztásom periferikussá, egykor nagyra értékelt iróniám pedig csikorgóvá, sőt fogcsikorgóvá vált; félő, hogy ilyen körülmények között nem tudnám méltó módon képviselni hazánk irodalmát (természetesen az öregfiúk bulimeccsein ezentúl is szívesen részt veszek.) 3. ; Az irodalmi pályán eltöltött hivatásos tevékenység' méggátolt abban, hogy diplomára vagy szakmára tegyek szert, ezért magyarán szólva egyszerűen analfabéta vagyok. 4. Semmiképpen sem szeretném vállalni, bármely jó- akaratú buzdításra sem, hogy tisztességes munka és kereseti lehetőség hiányában a nyugdíjkorhatár eléréséig a szenilitásomat bocsássam áíuba. 5. Mint arról a Tisztelt Hatóságnak hozzám hasonlóan tudomása van, az ilyen gebines hogyishívjákoknak az irodalommal rokop területeken már kialakult gyakorlata van. ("Ezt csak annak bizonyítására említem, hogy nem kérek lehetetlent, sem pedig valami képtelen ostobaságot.) 6. Feltétlenül mellettem (vagyis a Tiszteletteljes Kérelem mellett) szól az is, hogy sok gebines kisvendégUngvári Tamás ' A KI RÁLY Köztársaságpárti vagyok, mióta az eszemet tudom — alakult azpnban nemrégiben egy királyság, melynek szívesen lennék alattvalója. A birodalom, ahová vágyom, nem nagy: másfél millió alattvalót számlál, és középpontja egy walesi kisváros, Hay-on-Wye. A királyságot eddig nem ismerte el az Egyesült N emzetak Szervezete. Lesz tehát bizonyos gondom, ha sikerül csatlakozási szándékomat bejelentenem. Mindez azonban nem riaszt vissza attól, hogy választott királyomnak hűseget ne fogadjak. Királyomat Richard Booth- nak hívják. Gyarmati tisztviselők gyermeke, és még idejében maradt ki az oxfordi egyetemről ahhoz, hogy elméjét ki ne szárítsa a sok felesleges. Tádé®. toaUrO' mon a legjobban teszik, hogy pléhkoronát visel. A helybeli postásnak különben grófi címet adományozott. Címekkel amúgy sem fukarkodik. Kinevezte például a légierő parancsnokát is tábornoki rangra és cseppet sem zavarja, hogy országának egyelőre meg repülőgép sem áll rendelkezésére. Richard Booth, a király, nem bolond. Ellenkezőleg. Roppant felkészült és ügyes ember, csakugyan nemzetközileg elismeri. személyiség. Richard Booth a világ legnagyobb antikváriusa. Pályá- lyát azzal a felismeréssel kezdte, hogy a könyveknek hely kell. Kibérelte hát a walesi városka moziját. Szegényházát is könyvespolc-sorokkal állványozta fel. És másfél millió könyvet rendelt id«; mindent, ami másutt feleslegesnek, kidoban- dónak rémlett. Nincs olyan könyvaukciója a világnak, ahonnan hiányoznának a király megbízottai. Alapelvük az, hogy nincs felesleges könyv, nincs olyan, amelyikre valaki ne tartana igényt. A kis walesi falucska ma már a könyvesek búcsújáróhelye. Kapható itt amik kódex, kifakult címer, kolostori feljegyzés, első kiadvány, Gu ten berg korabeli nyomdaminta, gyarmati biblia és rizspapíura nyomott kínai vers, A király most egy olyan erdőt rendez be, ahol a sétálók a fákról is könyveket emelhetnek le. Fellendült a városka forgalma. A kávéházban egy híres operaénekesnő áll a pultnál. A könyvespolcok mögött egy szabadságát élvező kaliforniai professzor dolgozik — cserébe az ingyen olvasásért. Ha tisztességesen viselkedik: a király rangot is adományoz neki és szabad bejárást biztosit a raktárba, ahol másfel millió alattvalója: másfél millió antikvár könyv pihen. Csodálatos birodalom: a régi könyveké. Az egyetlen hely, ahol még az is megbocsátható, ha valaki király vagy herceg. Innen üzenem hát a királynak: én, már birodalmának alapítása előtt is titkos alattvalója voltam. Korántsem sérti hazám törvényeit, ha ezt bevallom. Gyermekkorom óta kettős állampolgárként élek. Másik hazám az antikvárium. Rangom hasonlatos a királyéhoz, imagam adományoztam. Magamnak ugyan a könyvek rabszolgája címet gondoltaim ki, bár a rabszolgatársadalom ellen elvi kifogásaim vannak. . Bízom benne mégis, hogy a király megért. Szivébe fogadna, ha egyszer meglát a Múzeum körúton: azzal a szörnyeteg aktatáskával, amivel járok. Benne csurig: régi könyvek. Hát még ha a táska tartalmát megvizsgálná! Ez lenne aza pillanat, amikor, engem, szegény rabszolgát, még egy király is megirigyelne. lő-tulajdonossal, de akár néhány hasonló ügyben netán folyamodó írótársaimmal ellentétben kitünően főzök bármilyen ételt; es nem szakácskönyvből, hanem csak úgy tejből, mert nekem ahhoz különleges érzékem van, ez nálam »a természet, ajándéka«, ahogy azt egy szovjet hölgy mondta a tévében arról a 'burját—mongol énekesről, aki egyszerre két hangon énekelt a »Röpülj, páva!« című műsorban; de ha már az esetleg szintén folyamodó kiöregedett írótársaimat említem, meg kell jegyeznem, hogy szívesen alkalmazom őket a rendelkezésemre bocsátott: vendéglátóipari létesítményben, 'mint felszolgálókat (abban az esetben, ha szállodaszerű intézményről lenne szó, természetesen hajlandó vagy a portás. a londiner és a liftesfiú állását is rendelkezésükre bocsátani). Azt hiszem, a fentiekben részletezett indokaim elegendőek ahhoz, hogy a Tisztelt Hatóság az emberiesség (humanizmus) szellemében döntsön szerény kérésem mellett. Hogy magam is hasonló szellemről tegyek tanúbizonyságot, kijelentem, hogy abban az esetben, ha a gebines kisvendéglő megadása jelenleg nehézségekbe ütközne, hajlandó vagyok elfogadni kisebb borkimérést, presszót vagy butikot is. (De! És ezt csupán a Tisztelt Hatóságban megbúvó bürokraták számára írom : Hogy engem ennyi évi gü- rizés után végképp kisem- mizzenek és csak úgy egyszerűen passzra vágjanak, hát olyan isten nincs! Mert tudok én egészen más hangon, vagy ha éppen az kell, hát egészen más stílusban is beszélni, satöbbi, satöbbi: elnézést a kitérőért, de hát mi a fenének ír az ember egy egész országnak éveken keresztül, amíg a fiatalsága tart, ha még ennyit sem érdemel !) Bízva a Tisztelt Hivatal jóindulatában maradtam kérésein teljesítését előre is köszönve szerető hívük: Császár István SOMOGYI Tnéplap m
