Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-06 / 104. szám

Megkezdődött az akadémia közgyűlése Hétfőn megkezdte munkáját az Akadémia közgyűlése. A képen: Aezél György beszél. Aezél György felszólalása kutatók »okszor minden tő­lük telhetőt megtesznek a bevezetés érdekében. Ezt követően az MTA fó­ti tikára az akadémiai kuta­tóhálózat sajátos tevékeny­ségéről szóivá hangsúlyozta: a társadalmi-gazdasági cé­lok közvetlen kielégítésére irányuló kutatásokat jól példázza az akadémiai in­tézmények bekapcsolódása az országos- és tárcaszintű kutatási, irányokba, célprog­ramokba, középtávú kiemelt kutatásokba. Kedvező Képet mutat az akaaerruai auiato bázis ereamenyeinea osszehason- litasa az országos adaggal. Az akadémiai autato háló­zatban dolgozik az országos kutatóintézeti létszám 20 százaléka. A főhivatású ku­tatók közül az akadémiai intézetekben tevékenykedik az akadémikusok 82 száza­léka, a tudományok dokto­rainak 66 százaléka és a kandidátusok 50 százaléka. A kutatóintézeteknek adott támogatásnak 25 százaléka jut az akadémiai intézmé­nyeknek. A publikációk, szabadalmak, újítások alap­ján történő összevetésből is egyértelműen az derül ki, hogy az akadémiai intéze­tek összteljesítménye mesz- sze meghaladja a létszám és anyagi támogatás szerinti arányt. Az akadémiának és in­tézményeinek továbbra is meghatározó szerepet keld vállalniok a tudomány ha­zai művelésében, a .kutatá­sok szervezésében és irá­nyításában. Fontos feladat, hogy kialakuljanak azok a módszerek, kapcsolatrend­szerek, melyek jó lehetősé­get adnak, illetve ösztönöz­nek a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazására. —■ hangoztatta befejezésül Márta Ferenc. sági, társadalmi fejlődésünk­höz nélkülözhetetlen hajtó­erők között említette a pon­tos helyzettudatot, a reális önismeretet, a társadalmi gyakorlat minden területén az elmélet iránti igényt, az elméleti tudás fehasználásá- nak készségét. Tudnunk kell ugyanakkor következetesen- érvényesíteni a teljesítmény­elvet, kutatnunk kell válto­zó társadalmunk értékrend- szerét és a fejlődésüket szolgáló fogyasztási modellt. — Politikánkhoz — amely- lyel minden emberi célunk feltételét, a békénket óvjuk — s az ország továbbhaladá­sát elősegítő, a pártkongresz- szus által megfogalmazott törekvéseinkhez kérjük a Magyar Tudományos Aka­démia, a tudomány munká­sainak cselekvő és kritikus együttműködését, helytállá­sát — mondta befejezésül Aezél György. Ezt követően Szentágothai János átadta az akadémai aranyérmet és díjakat. Ezzel a nyitó ülés befeje­ződött, a közgyűlés délután osztályülésekkel folytatta munkáját. Ünnepi ülés Moszkvában Áttekintik a KGST időszerű kérdéséit Egyhetes országos gyászt rendeltek el Jugoszláviában Gyászgyűlés Belgrádban Részvéttávirat Joszip Broz Tito elhunyta alkalmából A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Végrehajtó Tanácsának, BELGRAD Kedves Elvtársak ! Mély megrendüléssel értesültünk Joszip Broz Tito elv­társnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnöké­nek. a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­kének, a kiváló államférfinak, a jugoszláv, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyisé- i gének, a jugoszláv nép nagy fiának, népeink barátsága őszinte hívének haláláról. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki e fáj­dalmas órákban a Jugoszláv kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság Végrehajtó Tanácsának, jugoszlávia né­peinek, J. B. Tito elnök családjának és hozzátartozóinak. Joszip Broz Tito elnök élete egybe forrott a szocia­lizmusért, a társadalmi haladásért, és a békéért folyó küzdelemmel, a fasizmus elleni harccal, Jugoszlávia né­peinek győzelmes felszabadító háborújával. Érdemei el­évülhetetlenek Jugoszlávia népei testvériségének és egy­ségének megteremtésében, a szocialista Jugoszlávia építé­sében és felvirágoztatásában. Joszip Broz Tito elnök vezetésével Jugoszlávia tevé­kenyen hozzájárult az elnyomott népeknek az imperializ­mus, a kolonializmus és az újgyarmatosítás ellen folyta­tott sikeres harcához. Egész életén át küzdött a nemzet­közi haladásért, a békéért, az enyhülésért. Joszip Broz Tito elnök érdemei múlhatatlanok a ma­gyar—jugoszláv jószomszédi kapcsolatok sokoldalú bőví­tésében, a magyar nép és Jugoszlávia népei barátságának erősítésében. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság gyümölcsöző együtt­működése tartós alapokon nyugszik, amely lehetővé teszi, hogy pártjaink és országaink kapcsolatai sikeresen tovább fejlődjenek, népeink barátsága tovább mélyüljön közös céljaink szolgálatában, a szocializmus, a társadalmi ha­ladás és a tartós béke javára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa (Folytatás az 1. oldalról) Az írásos beszámoló beha­tóan foglalkozik a tudomány irányítás egyik legaktuáli­sabb feladatával, a kutató­intézeti hálózat tevékenysé­gének — a tudománypoliti­kai bizottság által 1979 nya­rán elrendelt elemző vizs­gálatával. Az MTA elnöke szólt arról is, hogy az MSZMP XII. kongresszusának határoza­ta megfogalmazta: az alap­kutatások közül azokat kell elsősorban támogatni, ame­lyek a tudomány fejlődését, és társadami céljaink meg­valósítását segítik. Az inter­diszciplináris összetételű tu­dós testületek — mint ami­lyen az MTA elnöksége is — a szakmai illetékességen messze túlmutatóan és előre­látással vehetnek részt olyan a társadalmi, gazdasági fej­lődést befolyásoló nagyobb kérdések megvitatásában, amelyekről a közeljövőben még nem születik döntés. Ezt követően Márta Fe­Ezután Aezél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese emelke­dett szólásra. Elöljáróban az­zal méltatta az akadémia 140. közgyűlésének jelentőségét. Felidézte, hogy a XII. párt­kongresszus higgadt, biza­lommal teli légkörben ta­nácskozott, egy olyan idő­szakban, amikor munkánk belső és külső feltételei ne­hezebbé váltak. Elhatároztuk — húzta alá —, hogy tovább haladunk a fejlett szocializ­mushoz vezető úton, a part programnyilatkozatában ki­tűzött célok felé, körültekin­tően elemezve a valóságot, helyzetünket. A kongresszus nagy nyomatékkai hangsú­lyozta a minőségi követelmé­nyeket, Először elemezte an­nak lehetőségeit, hogy a gaz­daságnövekedés ütemének csökkenése mellett miként lehet a szocializmus értékeit nemcsak megőrizni, hanem továbbfejleszteni. így társa­dalmunk fejlődésének újabb, minőségi szakaszát alapozta meg a kongresszus. Most az akadémia közgyű­lésén és osztályainak ülés­szakain olyan problémák ke­rülnek terítékre, amelyek — miként a Minisztertanács el­nökhelyettese fogalmazott — tükrözik az évtizedváltás nagy kérdéseit. A gazdasági versenyben a legfejlettebb nemzetközi színvonal a mérce. Ebben a versenyben, amelyből lehe­tetlen kimaradnunk, úgy kell helytállnunk, hogy közben saját szocialista céljainkat szolgáljuk. Minden nehézség ellenére segíthet munkánk ésszerűbb, jobb megszervezésében, ha csodavárás és önigazolás he­lyett a meglevő objektív adottságokból és lehetősé­geinktől indulunk ki. Dominál nálunk az a fel­ismerés, hogy társadalmunk fejlődése mindenekelőtt az embertől, az emberi feltéte­renc akadémikus, az MTA főtitkára tartotta meg be­számolóját. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága tudománypoli­tikai irányelveinek 1969. évi közzétételével új fejlő­dési szakasz kezdődött. E határozatban megfogalma­zott tudománypolitikai programot erősítette meg a párt X. és XI. kongresszu­sa és az alapvető felada­tokat határozta meg a Po­litikai Bizottság 1977. állás- foglalása is. A XII. kong­resszuson is nyomatékkal hangsúlyozták a tudomány- politikai irányelvek mara­déktalan végrehajtásának sz ü kségességét. A továbbiakban Márta Ferenc a tudományos ered­mények gyakorlati haszno­sításának fontosságáról, az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről beszélt. Sok még ugyanis a haszno­sításra alkalmas kiemelke­dő tudományos eredmény, amely nagy részét mégsem alkalmazzák, nem egy eset­ben még akkor sem, ha a lek javításától függ. Ettől pedig elválaszthatatlan az, hogy a gazdaság, a politika, a kultúra egyes problémái — és intézményei is — kölcsö­nösen, mind egyetemesebben összefüggnek. Így például a gazdaságfejlesztés nemcsak árrendszer, szabályozók és energiagazdálkodás, hanem munkaerkölcs és kultúra, po­litikai bizalom és tudomá­nyos színvonal kérdése is. Az új követelmények magukkal hozzák, meg kell hogy erő­sítsék életünk minden terü­letén az alkotó tevékenységet, a jobbra és szebbre törek­vést, a fokozott aktivitást. A nyolcvanas években előttünk álló alapvető alter­natívát Aezél György így fogalmazta meg: a bezárkó­zás, a konzerválás, a kihívás elutasítása, az igények visz- szaszorítása — és ez már le­maradás —, vagy vállaljuk a kihívást, az igények gaz­dagodását és gazdagítását, s ehhez a belső hajtóerők moz­gásba hozását. Ï Az emberi tényezőkkel vissza-vissszatérően foglal­kozott beszédében Aezél György. Utalt például arra, hogy ki kell alakítani az új feltételeknek megfelelő szo­ciálpolitikánkat, feladatunk továbbra is az oktatás, a képzés, az átképzés, a to­vábbképzés, egyáltalán a művelődés egységes fejlesz­tése. Napirenden van az irányí­tás intézményrendszerének, kultúrájának továbbfejlesz­tése is. Az új feladatok a tudo­mányban .az eddiginél töb­bet és sok szempontból mast is jelentenek. Arra is kitért Aezél György- hogy a tudományos eredmé­nyek bevezetése nem csak szervezés kérdése. Meg kell nyernünk az eredményeknek az értelmiséget, a vállalati mérnököt, a művezetőt, az agronómust, a tanácselnököt, a párttitkárt ahhoz, hogy tényleg számíthassunk a si­kerre. Különösen fontos a udomány és a politika ko­tos felelősségen alapuló, tar­talmas együttműködése. A továbbiakban a gazda­Lenin emlékének szentelt nyilvános üléssel kezdte meg hétfőn délután Moszkvában munkáját a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa vég­rehajtó bizottságának 95. ülé­se. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői, a kormá­nyok elnökhelyettesei vesz­nek részt. A magyar kül­döttséget Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese vezeti. A munkában restit vesz Nyikolaj Faggye- jev, a KGST titkára is. A végrehajtó bizottság hét­fő délutáni ülésén — a ko­rábban elfogadott határozat­nak megfelelően — Lenin Jugoszláviában egyhetes gyászt rendeltek el Tito köz­társasági elnök elhunyta al­kalmából. Az erről szóló belgrádi hivaia.os közlemény szerint Joszip Broz Tito köz- társasági elnök halála alkal­mából, az egész ország né­pének mély megrendülését kifejezve, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács ez év május 4. és 10. között egyhetes nemzeti gyászt rendelt el. Ljuoljanauau, a szlovén köztársasági képviseióhaz etőtt nétfón reggel gyász- gyűlést rendeztek. A varos lakói ezúttal vettek végső búcsút Joszip Broz Titotól, aki a szlovén székváros központi klinikáján hunyt ei. A képviselőház épülete előtt felállított ravatalon a J ugosz.av Néphadsereg tiszt­jei helyezték el Tito kopor­sóját. Felhangzott a jugo­szláv himnusz. A ravatalnál a Szlovén Köztársaság part­es állami vezetői álltak dísz­őrséget. A szakadó esőben össze­gyűlt tömeg. előtt Marjan Kozsics ljubljanai polgár- mester mondott gyászbeszé­det. A koporsót ezután a gár­disták gyászkocsiba tették, amely disZaísérettel, a száz­ezrek sorfala közt elindulta pályaudvarra, ahonnan a ko­porsót különvonat vitte Zág­rábon át a fővárosba, Belg­rad ba. A ljubljanai pályaudvar előtt díszezred sorakozott fel. A gyászolOK között ott állt az elhunyt elnök két fia, Zsarko és Miso, továb­bá más családtagjai, vala­mint a Szlovén Köztársaság vezetői, élükön Viktor Ab- velj, a Szlovén Szocialista Köztársaság Elnökségének elnöke, és France Popit, a Szlovén Kommunista Szö­vetség elnöke. A koporsót feltették a hí­res »Kék vonatra«, amelyen a köztársasági elnök az el­múlt évtizedekben oly gyak­ran utazott, , s amely ezút­tal utolsó útjára vitté. Megszólaltak a varos szi­rénái. A különvonatra kísé­retként felszállt Fadilj Hodzsa, az államelnökség tagja, Sztane Dolanc, a JKSZ KB Elnöksége tag­ja, Todo Kurtovics, a Ju­goszláv Dolgozók Szocialista Szövetsége Országos Választ­mányának elnöke, Mika Spiljak, a Jugoszláv Szak- szervezetek Szövetsége Köz­ponti Tanácsának elnöke és más magas rangú személyi­ségek. A »Kék vonat« a gyász­induló hangjai mellett, he­lyi idő szerint fél 9-kor el­indult Ljubljanából. A -Tito köztársasági elnök holttestét szállító különvo­nat hétfőn, helyi idő szerint 10.30-kor Zágrábba érkezett. A jugoszláv nemzeti lobo­góval letakart koporsót 6 fiatal gárdatiszt emelte le a születésének 110. évfordulója alkalmából megemlékeztek a kommunista párt és a szov­jet állam megteremtője, a nemzetközi munkásosztály nagy tanítója munkásságáról. Az ünnepi ülésen felszólal­tak a tagállamok küldöttsé­geinek vezetői. Marjai Jó­zsef, Magyarország állandó képviselője emlékeztetett arra, hogy az orosz munkás- osztály után elsőnek a ma­gyar munkások követték 1919-bein Lenin tanítását, ha­zánk felszabadulása után pedig a gyakorlatban valósí­tották meg a szocialista épí­tés Lenin‘állal megjelölt fel­adatait. vonatról és helyezte a pá­lyaudvar előtt felállított ra­vatalra. A téren Jakov Blazsevics- csel, a Jnorvut Koz társasági Elnökség emoKével es Mn- Ka Plaiunccat, a Horváth Kommunista Szövetség el- nöaevei az elen tóoo százez­res tömeg vett részt a gyászgyulesen, amelynek szónoza Ivó Latin, zágraoi polgármester volt. Az el­hunyt életútját méltatva hangoztatta, hogy Joszip Broz Tito forradalmi mun­kásságának. jelentős részét ebben a városban végezte, és a horvát nép most leg­nagyobb fiától vesz végső búcsút. A gyászgyűlés a »Tito elvtárs esküszünk neked" című partizán dal éneklesé­vel ért véget. Megszólaltak a szirénák, a koporsót visz- szahelyezték a _ »Kék vonat­ra«, s az folytatta útját Belgrad felé. A különvonat Tito elnök földi maradványaival helyi idő szerint 17 órakor érke­zett meg a belgrádi főpálya- udvarra. A koporsót gyászindulók hangjai mellett a pályaud­var előtti »Testvériség- egység« térre vitték, ame­lyen — és a környező ut­cákban — a végső búcsúvé- telre milliós tömeg gyűlt össze. Diszezred sorakozott fel. A koporsónál ott álltak an­nak az ifjúsági stafétának a tagjai, amely az elmúlt he­tekben már bejárta az or­szág nagy részét, s a fia­talok jókívánságait össze­gyűjt ve, azdkat a sok éves hagyomány szerint május 25-én, 88. születésnapján akarta átadni Tito elnöknek. A gyászgyülésen részt vetlek a Szerb Szocialista Köztársaság vezetői, élükön Dobrivoje Viaics-csel, a köztársasági elnökség és Tihomir Vlaskaiics-csal, a Szerb Kommunisták Szövet­sége elnökével. Dusán Gligorijevics, a JKSZ Belgrádi fővárosi Bi­zottságának elnöke mondott gyász oeszédet. A koporsót szállító gépko­csi és menetosziop ezután elindult a jugoszláv szövet­ségi képviselőház épülete fele. A szövetségi nemzetgyű­lés előtt felsorakoztak a jugoszláv állam és párt leg­magasabb szintű vezetői, élükön Lazar Kolisevszki, a kollektív államfői testület elnöke, és Szteva>n Dorony- szki, a JKSZ KB Elnökség ügyvezető elnöke. A koporsót a Jugoszláv Néphadsereg tábornokai vitték be az elhunyt közvet­len családtagjai, valamint az áLiam- és pártelnökség tagjai kíséretében a parla­ment épületének oszlopcsar­nokába és helyezték el a ravatalon, amely mellett ezt követőn az állam és a párt- elnökség tagjai álltak elő­ször diszőrséget. A ravatalon elhelyezték Joszip Broz Tito háborúban és békében szerzett kitünte­téseit, majd a közvetlen csa­ládtagok, köztük özvegye, Jovanka Broz, továbhá az államelnökség, a JKSZ KB, a szövetségi nemzetgyűlés, a Jugoszláv Dolgozók Szocia­lista Szövetsége, a szövetsé­gi kormány, a szakszerve­zeti szövetség, a harcosok szövetsége és a szocialista ifjúsági szövetség koszorúit.

Next

/
Thumbnails
Contents