Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-30 / 125. szám
\ Kádár János a budapesti választási nagygyűlésen A képviselők elkötelezettsége A munkásfiatalom,' » »érv hatalom a mi társadalmi rendszerünk, s ha időnként kritikus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg keH érteni, hogy a felszabadult népnek, a munkásosztálynak nem volt tapasztalata a kormányzásban, a gazdasági munka irányításában, mert azelőtt mások irányítottak. A tandíjat meg kellett fizetni. De a munkásosztály megjanul- ta, hogyan kell az országot vezetni, a gazdasági munkát irányítani, a kultúrát építeni, hogyan kell a pedagógiával, az egészségüggyel és sok egyébbel foglalkozni. Akkoriban a régi világnak á hatalomból kicsöppent emberei kárörvendve nézték a munkásosztályt s azt mondták : »Ezek nem értenek semmihez, hogyan fogják az országot vezetni«. S bár akkor még romokban hevert az ország, de népünk megmutatta, hogy tud élni a hatalommal, s megteremtette a szocialista rendszert. Elvtársak ! ’ A politika legfőbb tényezőjét a hatalmat illetően pártunknak es a Hazafias Népfrontnak van választási programja. Ha a felhívásban ezt így tálán nem is írtuk ki. de progamunk az, hogy tovább erősítjük a munkásosztály, a nép hatalmát, szocialista rendszerünket. A választóktól azt kérjük: ezt a hatalmat támasszák alá ismét, országvilág előtt látható módon szavazataikkal június 8-án! (Taps.) A megválasztandó ország- gyűlés mint legfőbb törvényhozó szervünk, határoz alkotmányos rendünkről, alkotja törvényeinket, megszabja, hogy a magyar állampolgárok milyen törvényes keretek között éljenek. A tanácsoktól is sok tekintetben függ az emberek mindennapi élete. Az a sok, látszólag apró kis ügy, amit a tanácsokban intéznék, jórészt meghatározza az emberek közérzetét, hangulatát, talán még a rendszerhez való viszonyát is. Mert néha még a rossz vízcsapért is a rendszert szidják. (Derültség.) Nekünk elkötelezett képviselőket kell választanunk, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját megvalósítva híven szolgálják népünkét, a szocializmust. Az elkötelezeti emberek is többfélék : vannak közöttük párttagok és pártonkívüliek; vannak munkások, szövetkezeti parasztok, mezőgazda- sági és közlekedési dolgozók, pedagógusok, egészségügyi és más alkalmazottak. Művészek, - tudósok, irodalmárok. És a szocializmusnak vannak támogatói a legkülönbözőbb hitfelekezetek egyházi feríiai között is. De mindenkinek másfajta kötelmei vannak. Állami-társadalmi testűle- teinkben kellő számban varinak párttagok és pártonkívüliek is. A képviselő- és tanácstagjelöllek nagy többsége pártonkivüli, mint ahogy a lakosság többségé is az. A mi rendszerünkben mindenki hű lehet saját világnézetéhez, elhet bármilyen hivatásnak De aki képviselői es tanácstagi minőségében a szocializmust építő magyar nép szolgálatára vállalkozik, annak elkötelezettnek kell lennie. Nagyjából ismerem a jelölteket, s mondhatom, elkötelezettek, bizalommal lehet rájuk szavazni. Most nem magam mellett agitálok, de saját választókörzetemben ezt mégis el kell mondanom. (Derültség, taps.) A választás — számadás. Természetes, hogy a párt, a Hazafias Népfront és azoknak minden képviselője számadással is tartozik a népnek. Teljes számadásra itt nem vállalkozom,. de ez nem is szükséges. 35 évvel ezelőtt szabadultunk fel, de amíg az elemi dolgokat a helyükre igazítottuk és végül is eldőlt, hogy kinek a javára kell az országot újjáépíteni, erre ráment egy pár esztendő. De azután hozzáke/.dtünk a szocialista társadalom építéséhez, s ha harminc évet nézünk, akkor a pártnak, a Hazafias Népfrontnak van mit -mondania. A munkásosztály hatalmát megvédtük és tovább szilárdítottuk, Befejeztük szocialista társadalmi rendünk alapjainak lerakását és továbbfejlesztettük a szocialista társadalmi rendet. Hazánk a felszabadulás előtt elmaradott, félfeudális, agrár jellegű ország volt. 35 év alatt modern iparral és mezőgazdasággal, megfelelő közieiíe- déssel és egyéb termelő berendezéssel ellátott közepesen fejlett ipari országgá vált Megvan a reményünk és a lehetőségünk, hogy Magyarországot céltudatosan, egy irányba és megfelelően dolgozva, belátható időn belül az iparilag fejlett országok sorába emeljük. Ez a mi számadásunk. Harminc év alatt a nemzeti jövedelem ötszörösére növekedett, az ipar ma kilencszer annyit gyárt, a mezőgazdaság körülbelül 10 százalékkal kisebb területén, fele annyi dolgozóval kétszer annyit termel, mint 30 évvel ezelőtt. Szállításunk teljesítménye hétszeresére növekedett és ezt az összehasonlítást hosszan lehetne tovább folytatni. Választási programunk az, houy hazánk tovább gyarapodjék, fejlesszük tovább a társadalmi rendszerünk gazdasági alapjait, amelyekből valójában mindén érték ered, ami nélkül nem tudunk létezni. Három évtizedre visszatekintve azt is elmondhatjuk, hogy növekedett népünk műveltsége is. Ez idő alatt a nyolcosztályos általános iskolát, illetve a vele egyenértékű iskolát végzett emberek száma megháromszorozódott, s most már a felnőtt korosztály 58 százaléka. A középiskolát végzettek száma ugyancsak háromszorosára nőtt, és ez ma a felnőtt lakosság 18 százaléka. A főiskolát és egvetémet végzettek száma ma szintén háromszor akkora, mint 30 éve és most már meghalad ja a felnőtt lakosság 5 százalékát. Ez óriási fejlődés. A könyvek példányszáma 4.5-szeresére, a szakképzett dolgozók száma körülbelül háromszorosára nőtt, és elérte az 1 millió 300 ezer főt. Itt nemcsak a szakmunkásokat említettem, mert most már a mezőgazdaságban « sok szakképzett dolgozó tevékenykedik. A munkásosztály 44 százaléka már szakképzett, akik között nem kevés az érettségizett. Mindez mutatja, hogy ezen a téren is óriási a fejlődés. Választási programunk az, hogy a műveltségnek és a szakképzettségnek töretlenül és gyorsan tovább kell növekednie, 'mert enélkül nem oldhatjuk meg feladatainkat. Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendszerünkről a népgazdaságról mondtam : vannak még megoldandó feladataink, szociális problémáink, amelyeket nem vehetünk le a napirendről, ilyenek a kisgyermeket nevelő anyák vagy az idős, nehezen élő, alacsony összegű nyugdíjasok és hasonlók problémái, a fiatal, házasul™ akaró emberek lakásgondjai. Ezeket napirenden is fogjuk tartani, s lehetőségeinkhez képest a legközelebbi években is megteszünk mindent a gondok enyhítésére. Á történelemformálás a (Folytatás az 1. oldalról.) Politikái, társadalmi intézményeinkre sem mondjuk, hogy már befutották a fejlődés teljes pályáját. Tudjuk, hogy tovább keli javítanunk ezeket a szocialista demokrácia jegyében. Ugyanígy tekintünk országunk gazdasági alapjaira, kulturális intézményeire, amelyek nagyon sokat jelentenek számunkra, s amelyeket szüntelenül tovább kell fejlesz» lenünk. De amikor mi munkánk gyengeségéről, intézményeink még javítandó oldaláról és vonásairól szólunk, akkor — és szerintem ez a dolog politikai lényege —. sáját rendszerünkről és saját intézményeinkről beszélünk. Bízom benne, hogy a június 8-i választás napján népünk ’ a szavazatával a maga rendszerét erősíti tovább. (TapsJ A szocializmus és a kapitalizmus szóvivői között mindig vannak viták a rendszerekről. Melyik a jobb? Vajon ki tudja igazán összehasonlítani őket? Azt hiszem, a most élő magyarok közül — hogy finoman fejezzem ki magamat — a középkorúak és az idősebbek tudnak különbséget tenni a két rendszer között, mert ők már éltek a kapitalista társadalmi rendszerben is. Különbséget tudnak, és fognak is tenni — gondolom — meg június 8-án is. (Taps.) Nagy örömmel hallgattam, amit Bozsik elvtárs és a többi felszólaló előttem mondott. Az egyikük, Oszlánsz- kiné elvtársnő arról / szólt, hogy harminc éve ismeri Angyalföldet Most nem tudom, örüljek vagy sajnáljam, de én hosszabb ideje ismerem Angyalföldet, mert nyo*céves koromban lettem Hungária körúti lakos — a mai Róbert Károly könjttat is úgy hívták akkor —r, s bizony ennek már fiO öve. Emlékszem, hogy ifjú koromban, s/tj.rffln6ttember- ként sokszor, s a közelmúlt években is megfordultam Angyalföldön. Amikor először jártam itt, habár mint kisgyerek, de már wokat láttam. Akkor másfajta Angyalfölddel találkoztam. A gyerekek mezítláb jártak, éhesek, rongyosak voltak. A felnőtt emberek egy részének, münkaképes, családos, dolgozni akaró embereknek nem volt munkájuk. Itt állt a Váci úton a Schlick—Ni- cholson-gyár is, — amely előtt is sok esetlen, nyomorult ember ácsorgott munka nélkül, A cigarettavégeket lesték a járda szélén, hogy rágyújthassanak. ■* Akkor ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehetett mondani, mi a foglalkozása, a társadalmi állása, és milyen az anyagi helyzete. A munkásembert messziről fel lehetett ismerni. A tisztviselőt is: bar a legtöbb otthon nélkülözött, de a társadalmi norma miatt neki muszáj volt gallért és nyakkendőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel, mert az nem szokott mutatkozni azon a tájon. (Derültség.) Amikor azt mondjuk, hogy nálunk szocialista társadalmi rend van, akkor kijelentjük: a kapitalista múltat végképp, örökre eltemettük. (Taps.) A régi világ elmúlt. Ma az öltözék alapján nem lehet megmondani, kinek mi a foglalkozása. Még kevésbé a gyermekekről, hogy mi a szüleik foglalkozása. Ez is a ml rendszerünk egyik vívmány*. • Budapesten is sok fonto^ változás történt az utóbbi öt évben Felépült 80 ezer lakás. A metróvonalak hosz- sza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió forintba kerül. Kilenc- száz új iskolai tanterem készült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának jut hely és çzzel lassan megközelítjük a szükséges befogadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 300 ágyas dél-pesti kórházban, s ez figyelemre méltó javulást hoz majd a fővárosi és a környékbeli egészségügyi ellátásban. Sok más fontos létesítmény is épült és épül Budapesten, ezen belül Angyalföldön. A kedvező változás a városrész külsején is látszik. A sok egyéb között — a hajógyár segítségével — munkáslakásokkal is gyarapodott a kerület. A Magyar Hajó- és Darugyár kileneezres kollektívája számottevő tényező Angyalföldön, és fontos szerepe van az egész népgazdaságban, Néhány évvel ezelőtt nagyon bonyolult helyzet állott itt elő. Keresniük kellett a kiutat, a kialakítandó gyártmánysaerkezetet. Az erről folytatott beszélgetésekre néhány évvel ezelőtt, es tavaly, engem is meghívtak. És most megállapíthatjuk: jelentős és jó változások történtek itt a vezetők, a dolgozó kollektíva erőfeszítésével, a kormány és más illetékes központi szervek segítségével. Sikeresen megváltoztatták a termékszerkezetet, korszerű, jó gyártmányokat — konténereket, uszódarukat, kazánokat — állítanak elő, és más intézkedéseket is tetteik a gazdálkodás javítására. Ez jó dolog, örülünk neki. Gratulálok ahhoz az elismerő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után, a fejlődés bizonyítékaként, a gyár az idén is megkapott Ez már az ötödik ilyen elismerő okmány az utóbbi években, de ezt különösen meg kell becsülni, mert most mindenkinek nehezebb feltételek között kell dolgoznia. Élve az alkalommal megköszönöm és szívből viszonzom a gyár dolgozóinak jókívánságait, és jó egészséget, sok sikert kívánok a gyári kollektíva valamennyi tagjának. (Taps) Az országban végbement fejlődésben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar Szocialista Munkáspárt, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok rendszere, mert a párt iránymutatása, a kormány feladat-megjelölései és egyéb intézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, előrehaladni. Maga az alkotás, a történelenlformálás azonban az egész nép műve! Mindaz az eredmény, amit Angyalföldön, Budapesten, az országban elértek, az a gyár, Angyalföld, Budapest, az orkzag dolgozóinak, népünk szellemi és kétkezi munkájának köszönhető. Ezt az eredményt tovább gyarapítani — ez a mi szándékunk! A választás napján is fejezzük ki. hogy az ország népe támogatja ezt a törekvést. Munkánk az életszínvonalat illetően is arra irányul, hogy megvédjük, megszilárdítsuk az eFért eredményeket. A feladat: a feszítő szociális kérdéseket menet De hat az életszínvonal' ' szólva nemcsak gondol- . sorolhatunk fel, hiszen bi tosítottuk az életszínvontil alapját, a teljes foglalkoztatottságot. A mai nemzedék nagy része nem tudja eléggé megbecsülni ezt a vívmányt Akik valaha láttak munkanélküliséget, tudják, mi az. A dolgozó embernek nincs más létalapja, mint hogy dolgozhat, és megkeresheti a mindennapi betevő falatját, gondoskodni tud a gyerekeiről. fvlindez párosul azzal is — amit én nagyon fontosnak tartok —, hogy véleményünk szerint nálunk tisztes a bér, nem rossz a közellátás, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt évben másfél millió ember költözött új lakásba, ötszáztíz ezren vásároltak személygépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampolgár utazott külföldre. Ezek a számok nagyon sokat mondanak az életszínvonalról. nép műve közben megoldani, s megteremteni az életszínvonal további emelkedésének anyagi feltételeit. Mert nekünk változatlanul az a programunk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Mindig is ez volt a politikánk, most is ezzel lépünk a választók elé, és kérjük támogatásukat. Néha elhangzik az is: hogy a szocializmus építésének a dolgozók életszínvonala állandó emelésével kell együtt járnia. Az ilyen megfogalmazás ellen én mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonal emelés, s e szabályhoz az is hozzátartozik, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Kedves elvtársnők, elvtársak! Feladataink nehezebbekké váltak. De aki figyelemmel követte a párt XII. kongresszusának átfogó helyzetértékelését, az meggyőződhetett róla, hogy mi optimistán ítéljük meg népgazdasagunk jövőjét. Igaz, hogy a fejlődés ütemét most egy kicsit mérsékelnünk kellett, de ezt is felhasználva hatékonyabban kell dolgoznunk. Most a minőségi munkaidő- szakát éljük minden tekintetben, még a politikai munkában is. Minderről egy politikai anekdota jut eszembe Egy japán és egy magyar tengerjáró halászhajóról van ?zó. A két hajó teljesítménynormái ugyanazok, az emberek képességei sem rosz- smbbak az egyiken mint a másikon, a japán hajósok még.s töbo halat fognak Miért van ez így? A japán erre azt mondja: »Egyszcű, mi felhúzzuk á hálót, és ha ii.es. újra és újra leengedjük. a magyarok pedig ilyenkor értekezletet tartanak.« (Nagy derültség.) Hál ezért mondom, hogy talán a vezető, az irányító munkát ts javítani kell, beleértve a legfelső vez.etést is. Céltudatos. állhatatos, szilárd vezetés. szükséges. A dolgozók részéről is még fegyelmezettebb és odaadóbb munka kell, mint amilyen eddig volt. A mi népünk sokat szenvedett a régi rendszerben, sokat nélkülözött az ú] világ születésének időszakában is. Infláció volt. Háborús romokat kellett eltak; rí- tani és a néphatalom gyakorlásában sem volt ; ipasz- talatunk. Egyesek inzgis valahogy előbb tanulták meg a jogokat; azt, hogy m> jár nekik es csak tél füllel hallották meg a kötelezettségeket,. E tekintetben is van meg változtatni valónk. (Folytatás a 4. oldalon.)
