Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

\ Kádár János a budapesti választási nagygyűlésen A képviselők elkötelezettsége A munkásfiatalom,' » »érv hatalom a mi társadalmi rendszerünk, s ha időnként kritikus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg keH érteni, hogy a fel­szabadult népnek, a mun­kásosztálynak nem volt ta­pasztalata a kormányzás­ban, a gazdasági munka irányításában, mert azelőtt mások irányítottak. A tan­díjat meg kellett fizetni. De a munkásosztály megjanul- ta, hogyan kell az országot vezetni, a gazdasági munkát irányítani, a kultúrát építe­ni, hogyan kell a pedagó­giával, az egészségüggyel és sok egyébbel foglalkozni. Akkoriban a régi világ­nak á hatalomból kicsöppent emberei kárörvendve nézték a munkásosztályt s azt mondták : »Ezek nem érte­nek semmihez, hogyan fog­ják az országot vezetni«. S bár akkor még romokban he­vert az ország, de népünk megmutatta, hogy tud élni a hatalommal, s megterem­tette a szocialista rendszert. Elvtársak ! ’ A politika legfőbb ténye­zőjét a hatalmat illetően pártunknak es a Hazafias Népfrontnak van választási programja. Ha a felhívás­ban ezt így tálán nem is írtuk ki. de progamunk az, hogy tovább erősítjük a munkásosztály, a nép ha­talmát, szocialista rendsze­rünket. A választóktól azt kérjük: ezt a hatalmat tá­masszák alá ismét, ország­világ előtt látható módon szavazataikkal június 8-án! (Taps.) A megválasztandó ország- gyűlés mint legfőbb törvény­hozó szervünk, határoz al­kotmányos rendünkről, al­kotja törvényeinket, meg­szabja, hogy a magyar ál­lampolgárok milyen törvé­nyes keretek között élje­nek. A tanácsoktól is sok tekintetben függ az embe­rek mindennapi élete. Az a sok, látszólag apró kis ügy, amit a tanácsokban intéz­nék, jórészt meghatározza az emberek közérzetét, han­gulatát, talán még a rend­szerhez való viszonyát is. Mert néha még a rossz víz­csapért is a rendszert szid­ják. (Derültség.) Nekünk elkötelezett kép­viselőket kell választanunk, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját meg­valósítva híven szolgálják népünkét, a szocializmust. Az elkötelezeti emberek is többfélék : vannak közöttük párttagok és pártonkívüliek; vannak munkások, szövetke­zeti parasztok, mezőgazda- sági és közlekedési dolgozók, pedagógusok, egészségügyi és más alkalmazottak. Művé­szek, - tudósok, irodalmárok. És a szocializmusnak vannak támogatói a legkülönbözőbb hitfelekezetek egyházi feríiai között is. De mindenkinek másfajta kötelmei vannak. Állami-társadalmi testűle- teinkben kellő számban vari­nak párttagok és pártonkí­vüliek is. A képviselő- és tanácstagjelöllek nagy több­sége pártonkivüli, mint ahogy a lakosság többségé is az. A mi rendszerünkben mindenki hű lehet saját vi­lágnézetéhez, elhet bármi­lyen hivatásnak De aki kép­viselői es tanácstagi minő­ségében a szocializmust építő magyar nép szolgálatára vál­lalkozik, annak elkötelezett­nek kell lennie. Nagyjából ismerem a jelölteket, s mondhatom, elkötelezettek, bizalommal lehet rájuk sza­vazni. Most nem magam mellett agitálok, de saját vá­lasztókörzetemben ezt mégis el kell mondanom. (Derült­ség, taps.) A választás — számadás. Természetes, hogy a párt, a Hazafias Népfront és azok­nak minden képviselője számadással is tartozik a népnek. Teljes számadásra itt nem vállalkozom,. de ez nem is szükséges. 35 évvel ezelőtt szabadultunk fel, de amíg az elemi dolgokat a helyükre igazítottuk és végül is el­dőlt, hogy kinek a javára kell az országot újjáépíteni, erre ráment egy pár esztendő. De azután hozzáke/.dtünk a szocialista társadalom épí­téséhez, s ha harminc évet nézünk, akkor a pártnak, a Hazafias Népfrontnak van mit -mondania. A munkásosztály hatalmát megvédtük és tovább szilár­dítottuk, Befejeztük szocialis­ta társadalmi rendünk alap­jainak lerakását és továbbfej­lesztettük a szocialista tár­sadalmi rendet. Hazánk a felszabadulás előtt elmara­dott, félfeudális, agrár jelle­gű ország volt. 35 év alatt modern iparral és mezőgaz­dasággal, megfelelő közieiíe- déssel és egyéb termelő be­rendezéssel ellátott közepe­sen fejlett ipari országgá vált Megvan a reményünk és a lehetőségünk, hogy Ma­gyarországot céltudatosan, egy irányba és megfelelően dolgozva, belátható időn be­lül az iparilag fejlett orszá­gok sorába emeljük. Ez a mi számadásunk. Harminc év alatt a nem­zeti jövedelem ötszörösére növekedett, az ipar ma ki­lencszer annyit gyárt, a me­zőgazdaság körülbelül 10 szá­zalékkal kisebb területén, fe­le annyi dolgozóval kétszer annyit termel, mint 30 évvel ezelőtt. Szállításunk teljesít­ménye hétszeresére növeke­dett és ezt az összehasonlí­tást hosszan lehetne tovább folytatni. Választási programunk az, houy hazánk tovább gyara­podjék, fejlesszük tovább a társadalmi rendszerünk gaz­dasági alapjait, amelyekből valójában mindén érték ered, ami nélkül nem tudunk lé­tezni. Három évtizedre visszate­kintve azt is elmondhatjuk, hogy növekedett népünk mű­veltsége is. Ez idő alatt a nyolcosztályos általános isko­lát, illetve a vele egyenértékű iskolát végzett emberek szá­ma megháromszorozódott, s most már a felnőtt korosz­tály 58 százaléka. A kö­zépiskolát végzettek szá­ma ugyancsak háromszorosá­ra nőtt, és ez ma a felnőtt la­kosság 18 százaléka. A főis­kolát és egvetémet végzettek száma ma szintén háromszor akkora, mint 30 éve és most már meghalad ja a felnőtt la­kosság 5 százalékát. Ez óriási fejlődés. A könyvek példány­száma 4.5-szeresére, a szak­képzett dolgozók száma kö­rülbelül háromszorosára nőtt, és elérte az 1 millió 300 ezer főt. Itt nemcsak a szakmun­kásokat említettem, mert most már a mezőgazdaságban « sok szakképzett dolgozó tevékenykedik. A munkásosz­tály 44 százaléka már szak­képzett, akik között nem kevés az érettségizett. Mindez mutatja, hogy ezen a téren is óriási a fejlődés. Választási programunk az, hogy a mű­veltségnek és a szakképzett­ségnek töretlenül és gyorsan tovább kell növekednie, 'mert enélkül nem oldhatjuk meg feladatainkat. Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendszerünkről a népgazdaságról mondtam : vannak még megoldandó fel­adataink, szociális problé­máink, amelyeket nem vehe­tünk le a napirendről, ilye­nek a kisgyermeket nevelő anyák vagy az idős, nehezen élő, alacsony összegű nyugdí­jasok és hasonlók problémái, a fiatal, házasul™ akaró em­berek lakásgondjai. Ezeket napirenden is fogjuk tartani, s lehetőségeinkhez képest a legközelebbi években is meg­teszünk mindent a gondok enyhítésére. Á történelemformálás a (Folytatás az 1. oldalról.) Politikái, társadalmi intéz­ményeinkre sem mondjuk, hogy már befutották a fejlő­dés teljes pályáját. Tudjuk, hogy tovább keli javítanunk ezeket a szocialista demok­rácia jegyében. Ugyanígy te­kintünk országunk gazdasá­gi alapjaira, kulturális in­tézményeire, amelyek na­gyon sokat jelentenek szá­munkra, s amelyeket szün­telenül tovább kell fejlesz» lenünk. De amikor mi munkánk gyengeségéről, intézménye­ink még javítandó oldaláról és vonásairól szólunk, ak­kor — és szerintem ez a dolog politikai lényege —. sáját rendszerünkről és sa­ját intézményeinkről beszé­lünk. Bízom benne, hogy a június 8-i választás napján népünk ’ a szavazatával a maga rendszerét erősíti to­vább. (TapsJ A szocializmus és a kapi­talizmus szóvivői között min­dig vannak viták a rendsze­rekről. Melyik a jobb? Va­jon ki tudja igazán össze­hasonlítani őket? Azt hi­szem, a most élő magyarok közül — hogy finoman fe­jezzem ki magamat — a kö­zépkorúak és az idősebbek tudnak különbséget tenni a két rendszer között, mert ők már éltek a kapitalista társadalmi rendszerben is. Különbséget tudnak, és fog­nak is tenni — gondolom — meg június 8-án is. (Taps.) Nagy örömmel hallgattam, amit Bozsik elvtárs és a többi felszólaló előttem mon­dott. Az egyikük, Oszlánsz- kiné elvtársnő arról / szólt, hogy harminc éve ismeri Angyalföldet Most nem tu­dom, örüljek vagy sajnál­jam, de én hosszabb ideje ismerem Angyalföldet, mert nyo*céves koromban lettem Hungária körúti la­kos — a mai Róbert Károly könjttat is úgy hívták akkor —r, s bizony ennek már fiO öve. Emlékszem, hogy ifjú koromban, s/tj.rffln6ttember- ként sokszor, s a közel­múlt években is megfordul­tam Angyalföldön. Amikor először jártam itt, habár mint kisgyerek, de már wo­kat láttam. Akkor másfajta Angyalfölddel találkoztam. A gyerekek mezítláb jártak, éhesek, rongyosak voltak. A felnőtt emberek egy részé­nek, münkaképes, családos, dolgozni akaró embereknek nem volt munkájuk. Itt állt a Váci úton a Schlick—Ni- cholson-gyár is, — amely előtt is sok esetlen, nyomo­rult ember ácsorgott munka nélkül, A cigarettavégeket lesték a járda szélén, hogy rágyújthassanak. ■* Akkor ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehe­tett mondani, mi a foglal­kozása, a társadalmi állása, és milyen az anyagi helyze­te. A munkásembert messzi­ről fel lehetett ismerni. A tisztviselőt is: bar a leg­több otthon nélkülözött, de a társadalmi norma miatt ne­ki muszáj volt gallért és nyakkendőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel, mert az nem szokott mutat­kozni azon a tájon. (Derült­ség.) Amikor azt mondjuk, hogy nálunk szocialista tár­sadalmi rend van, akkor ki­jelentjük: a kapitalista múl­tat végképp, örökre elte­mettük. (Taps.) A régi vi­lág elmúlt. Ma az öltözék alapján nem lehet megmon­dani, kinek mi a foglalko­zása. Még kevésbé a gyer­mekekről, hogy mi a szüleik foglalkozása. Ez is a ml rendszerünk egyik vívmá­ny*. • Budapesten is sok fonto^ változás történt az utóbbi öt évben Felépült 80 ezer lakás. A metróvonalak hosz- sza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió forintba kerül. Kilenc- száz új iskolai tanterem ké­szült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának jut hely és çzzel lassan megközelítjük a szükséges befogadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 300 ágyas dél-pesti kórház­ban, s ez figyelemre méltó javulást hoz majd a fővá­rosi és a környékbeli egész­ségügyi ellátásban. Sok más fontos létesítmény is épült és épül Budapesten, ezen be­lül Angyalföldön. A kedvező változás a városrész külse­jén is látszik. A sok egyéb között — a hajógyár segít­ségével — munkáslakásokkal is gyarapodott a kerület. A Magyar Hajó- és Daru­gyár kileneezres kollektívá­ja számottevő tényező An­gyalföldön, és fontos szerepe van az egész népgazdaság­ban, Néhány évvel ezelőtt nagyon bonyolult helyzet ál­lott itt elő. Keresniük kel­lett a kiutat, a kialakítandó gyártmánysaerkezetet. Az er­ről folytatott beszélgetések­re néhány évvel ezelőtt, es tavaly, engem is meghívtak. És most megállapíthatjuk: jelentős és jó változások történtek itt a vezetők, a dolgozó kollektíva erőfeszí­tésével, a kormány és más illetékes központi szervek se­gítségével. Sikeresen meg­változtatták a termékszer­kezetet, korszerű, jó gyárt­mányokat — konténereket, uszódarukat, kazánokat — állítanak elő, és más intéz­kedéseket is tetteik a gaz­dálkodás javítására. Ez jó dolog, örülünk neki. Gratulálok ahhoz az el­ismerő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után, a fejlődés bizonyítékaként, a gyár az idén is megka­pott Ez már az ötödik ilyen elismerő okmány az utóbbi években, de ezt kü­lönösen meg kell becsülni, mert most mindenkinek ne­hezebb feltételek között kell dolgoznia. Élve az alkalom­mal megköszönöm és szív­ből viszonzom a gyár dol­gozóinak jókívánságait, és jó egészséget, sok sikert kí­vánok a gyári kollektíva valamennyi tagjának. (Taps) Az országban végbement fejlődésben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar Szocialista Munkáspárt, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok rendszere, mert a párt iránymutatása, a kor­mány feladat-megjelölései és egyéb intézkedések nél­kül nem lehetne dolgozni, előrehaladni. Maga az alko­tás, a történelenlformálás azonban az egész nép mű­ve! Mindaz az eredmény, amit Angyalföldön, Buda­pesten, az országban elér­tek, az a gyár, Angyalföld, Budapest, az orkzag dolgozói­nak, népünk szellemi és két­kezi munkájának köszönhe­tő. Ezt az eredményt to­vább gyarapítani — ez a mi szándékunk! A választás napján is fejezzük ki. hogy az ország népe támogatja ezt a törekvést. Munkánk az életszínvona­lat illetően is arra irányul, hogy megvédjük, megszilár­dítsuk az eFért eredménye­ket. A feladat: a feszítő szociális kérdéseket menet De hat az életszínvonal' ' szólva nemcsak gondol- . sorolhatunk fel, hiszen bi tosítottuk az életszínvontil alapját, a teljes foglalkoz­tatottságot. A mai nemzedék nagy része nem tudja eléggé megbecsülni ezt a vívmányt Akik valaha láttak munka­nélküliséget, tudják, mi az. A dolgozó embernek nincs más létalapja, mint hogy dolgozhat, és megkeresheti a mindennapi betevő falat­ját, gondoskodni tud a gye­rekeiről. fvlindez párosul az­zal is — amit én nagyon fontosnak tartok —, hogy véleményünk szerint nálunk tisztes a bér, nem rossz a közellátás, s azt is számítás­ba kell venni, hogy az utób­bi öt évben másfél millió ember költözött új lakásba, ötszáztíz ezren vásároltak személygépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampolgár utazott külföld­re. Ezek a számok nagyon sokat mondanak az életszín­vonalról. nép műve közben megoldani, s megte­remteni az életszínvonal to­vábbi emelkedésének anyagi feltételeit. Mert nekünk változatlanul az a progra­munk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgo­zók életszínvonalának rend­szeres emelkedésével. Min­dig is ez volt a politikánk, most is ezzel lépünk a vá­lasztók elé, és kérjük tá­mogatásukat. Néha elhang­zik az is: hogy a szocializ­mus építésének a dolgozók életszínvonala állandó eme­lésével kell együtt járnia. Az ilyen megfogalmazás el­len én mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonal emelés, s e szabályhoz az is hozzátarto­zik, hogy csak azt oszthat­juk el, amit megtermeltünk. Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Feladataink nehezebbekké váltak. De aki figyelemmel követte a párt XII. kong­resszusának átfogó helyzet­értékelését, az meggyőződ­hetett róla, hogy mi optimis­tán ítéljük meg népgazdasa­gunk jövőjét. Igaz, hogy a fejlődés ütemét most egy kicsit mérsékelnünk kellett, de ezt is felhasználva haté­konyabban kell dolgoznunk. Most a minőségi munkaidő- szakát éljük minden tekin­tetben, még a politikai mun­kában is. Minderről egy po­litikai anekdota jut eszembe Egy japán és egy magyar tengerjáró halászhajóról van ?zó. A két hajó teljesítmény­normái ugyanazok, az em­berek képességei sem rosz- smbbak az egyiken mint a másikon, a japán hajósok még.s töbo halat fognak Miért van ez így? A japán erre azt mondja: »Egyszcű, mi felhúzzuk á hálót, és ha ii.es. újra és újra leenged­jük. a magyarok pedig ilyenkor értekezletet tarta­nak.« (Nagy derültség.) Hál ezért mondom, hogy talán a vezető, az irányító munkát ts javítani kell, beleértve a legfelső vez.etést is. Céltuda­tos. állhatatos, szilárd ve­zetés. szükséges. A dolgozók részéről is még fegyelmezet­tebb és odaadóbb munka kell, mint amilyen eddig volt. A mi népünk sokat szenvedett a régi rendszer­ben, sokat nélkülözött az ú] világ születésének időszaká­ban is. Infláció volt. Hábo­rús romokat kellett eltak; rí- tani és a néphatalom gya­korlásában sem volt ; ipasz- talatunk. Egyesek inzgis va­lahogy előbb tanulták meg a jogokat; azt, hogy m> jár nekik es csak tél füllel hal­lották meg a kötelezettsége­ket,. E tekintetben is van meg változtatni valónk. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents