Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-04 / 102. szám
rA korábbinál nagyobb arányban helyezkednek el az utóbbi években képzettségüknek megfelelő munkakörben az egészségügyi szakoktatásban tanuló fiatalok. A szakközépiskolákban érettségizetteknek .több mint nyolcvan, a szakiskolákban • képesítést szerzetteknek pedig csaknem száz százaléka a kórházakban, a gyógyító intézetekben. a rendelőkben vállal állást. Mindez anra vall — miként az Országos Oktatási Takács legutóbbi ülésén megállapították —, hogy az iskolákban eredményes a hivatástudatra nevelés. A kedvező adatok arról is tanúskodnak, hogy a fiatalok körében vonzóbb az egészségügyi pálya. A nagyobb érdeklődésben kétségtelenül döntő része van annak, hogy az Egészségügyi Minisztérium — összhangban az Oktatási Minisztériummal — öt évvel ezelőtt egységesítette a két iskolatípusban folyó képzés szakmai-tartalmi követelményét. Mindkét iskolában általános ápolói és általános asszisztensi feladatok ellátására készítik fel a tanulókat, a szakközépiskola ezenkívül természetesen érettségi bizonyítványt is ad a végzetteknek. A középfokú tanulmányaik után sokan élnek a továbbtanulás lehetőségével is. A szakközépiskolások például huszonháromíéle középfokú szakmai munkakörre szakosodhatnak. Érettségi birtokában évente mintegy százötvenen tanulnak tovább az orvosi egyetemeken, az egészség- ügyi főiskola első évfolyamain pedig átlagban minden harmadik hallgató rendelkezik bizonyos egészség- ügyi szakmai ismerettel. Kongresszus után Az alkotás öröme L evelet kaptak egy. aggódó apától. A foglalkozása elektroműszerész, imádja a szakmáját, s — mint írja — rendkívüli módon örült annak, hogy fia is ezt a foglalkozást választotta. A minap azonban, egy bensőséges családi beszélgetésen, az érettségi előtt álló szakközépiskolás fiú töredelmesen bevallotta apjának, hogy kifejezetten útálja az elektro- műszerészséget és à háta is borsódzik arra a gondolat, hogy életét ebb^n a szakmában kell majd leélnie. Levélíróm méiyen megdöbbent ezen a vallomáson, s nem is akart belenyugodni. Kikérdezgette a fiát, s döbbenten fedezte föl, hogy a gyerek három és fél esztendei tanulás után szinte semmit sem tud leendő szakmájáról. Tovább nyomozott, s kiderítette: a fiúnak a szakmai gyakorlatok veték el a kedvét. Annái a vállalatnál ugyanis, ahol a szakközépiskolások gyakorlati fölkészítése folyik, nagy a munkaerőhiány, s a gyerekeket mindig, azokon a területeken foglalkoztatják, ahöl leginkább elkél a munkáskéz, így aztán a legtöbb esetben anyagmozgatással foglalkoznak, hozzáértést, szakmai tudást egyáltalán nem igénylő széria- és rutinmunkát végeznek. Természetes — vallja levelében az apa —, hogy minden szakmának, minden foglalkozásnak vannak rutinfeladatai, amelyeket jói be kell gyakorolni. De a munka lényege — bármely foglalkozásban — az alkotás, az a tevékenység, ami megadja a munka szépségét, örömét. Miért nem igyekszünk erre is megtanítani gyermekeinket? Miért nem vezetjük rá őket az alkotás örömére? Miért nem adunk nekik olyan feladatokat, amelyek próbára teszik kitartásukat, tehetségüket? A kérdésekre nemigen tudok válaszolni. Legkönnyebb lenne egy kézlegyintéssel — -nem általános eset- — elintézni, s talán így is tettem volna, ha az utóbbi hetekben nem találkozom ugyanezekkel a kérdésekkel. A kongresszusi felszólalások között meglepően sok foglalkozott a fiatalok és á munka kapcsolatával, a munkára neveléssel, az alkotó ember jobb erkölcsi és anyagi megbecsülésével. Vékony Judit, a pécsi tudományegyetem hallgatója az oktatás színvonalát és az élet követelményeit elemezve több ellentmondásra mutatott rá. Them esz Vilmos, a Budapesti Műszaki Egyetem pb-titkára ugyanezzel foglalkozva kijelentette:-Ügy tetszik, a vállalatok nem érdekeltek abban, hogy a szakemberekből a maximumot hozzák ki-. Peják Emil, a XVIII. kerületi pártbizottság első titkára arról beszélt, hogy mennyi tartalékunk van a dolgozó ember teremtő, alkotó képességének, készségének kibontakoztatása terén, Gáspár Sándor, a SZOT főtjtkára pedig a többi között hangsúlyozta, hogy társadalmi fejlődésünk érdekében kapjanak nagyobb megbecsülést a feladatukat kiemelkedően elvégző, a közösség ügyét eredményes munkájukkal segítő, céljainkat szolgáló százezrek. Tudom, a kongresszus több mint félszáz felszólalásából kiragadott néhány mondat, gondolat nem arra Csokonai színpada újra valóság Diákszínjátszó napok Csurgón ünnepélyes megnyitó Május első napján a nagyközség dolgozóival vonultak föl a hetedik országos Csokonai diákszínjátszó napok résztvevői: azok a diákok, akik a középiskolai csoportokban már hírnevet szereztek. maguknak és településüknek. A helyi színjátszó csoporton kívül tizennégy együttes jelentkezett a kétévente megrendezésre kerülő országos seregszemlére. Pápa Imre, a nagyközségi tanács elnöke csütörtöki megnyitójában ígérte : Csurgó komolyan veszi a házigazda tisztét, és mindent megtesznek azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A már előző nap megérkezett együttesek hangulatán lemérhető volt: élmény az itt-tartózkodas Csurgón. A színpad — bemutatkozásuk színtere — csupán egyik állomása a háromnapos [találkozó programjának: Csokonai nyomán járnak a diákoké. A gimnázium előtti téren, a költő szobra előtt hallott beszédet sokan az emlékezetükbe vésték; az érettségire készülő diákok Molnár László igazgató szavait egy esetleges tétel feleleteként jegyezhették meg. Hetedik alkalommal vonták föl Csurgón az országos diákszín játszó találkozó zászlaját. Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet képviselője a bemutatósorozat előtt Csurgó hagyományára hivatkozva a diákszínjátszás szerepét hangsúlyozta'. A középfokú oktatásban további tennivalók várnak a pedagógusokra az ama- iőrmozgalom fej- Karaváné lesz leseben. rendező szervek célja : váljon fórummá a csurgói találkozó azok számára, akik elkötelezetten vállalják — diákok és pedagógusok — a mozgalom feladatát. Ennek hangsúlyozása azért időszerű most, mert az öt-hat évvel ezelőtti eredmények, sikerek után a mozgalom apálya következett • be a diákszínjátszásban. Tizenöt együttes mutatkozik be Csurgón. Nem kisebbítve az előadások élményét, kiemeljük, hogy a mozgalom jövője talán a legfőbb tét. Ami itt most történik, megszabja a tennivalókat is. Erre utalt köszöntőjében Hausz Gyula, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályvezetője. Az első napi bemutatók máris jelezték: sokszínű a magyar diákszínjátszás. Kötődik a klasszikus szerzőkhöz, de igyekszik kifejezni a mai diákok élményvilágát is. Csokonai és diákmusical — egyelőre ez a széles ív feszült a mozgalom partjait kereső csoportok útjai fölé. De még csak az első napi bemutatókat láttuk... H. B való, hogy bármit eldönt- sön, bárki igazát bebizonyítsa. Az azonban a fe!szólalár sókból is látszik, hogy a problémakör — az alkotó munkára nevelés és az alkotó ember nagyobb megbecsülése — társadalmunk élő. létező gondja. Hogyan is bánunk tehetségeinkkel? Néha egy-egv szélsőséges eset kapcsán az az , érzése támad az embernek. hogy elbánunk velük Jó és hasznos fölfedezések, találmányok, újítások megvalósításának elszomorító kálváriája, a meg nem értéssel. a közömbösséggel való találkozása, vagy egy-egv tehetséges ember pozícióféltésből való félreállítása időnként föl borzolja a közvéleményt. Számos példát találhatunk arra is. hogy a jól végzett alkotó munka nem kapja meg azt az anyagi és . erkölcsi elismerést, amelyet megérdemelne. Az ilyen esetek joggal keltenek fölháborodást. s mutatnak rá arra. hogy társadalmunkban még nem tettünk meg mindent tehetségeink buzdítására. Baj az is — s ebben igaza van az aggódó apának —, hogy nagyon sokszor az alapokkal, a te kétségek kibontakóztatá- sával van a baj. A munkára. alkotásra nevelés feladata már az iskolában kezdődik és a munkahelyen folytatódik. Meg kell adni a fiataloknak a megfelelő segítséget, ösztönzést ahhoz, hogy megismerjék leendő szakmájuknak, foglalkozásuknak ne csak elméleti és gyakorlati alapjait, hanem ráérezzenek szépségeire, értelmére is. Az éremnek azonban két oldala van. Főleg a fiatal értelmiségiek körében hallja gyakran az ember azt a panaszt, hogy a kezdő szakemberek nemigen kapnak tudásukhoz, szakmai fölké- szülségükhöz illő komÓly feladatokat, így aztán nem is áll módjukban megmutatni, mit tudnak, nem bontakoztathatják ki a tehetségüket. Ha ugyanerről idősebb, tapasztaltabb kollégákat kérdez az ember, ők már némiképp másként vélekednek. Azt mondják: kettőn áll a vásár: jó, ha értelmes, tehetségéhez mért feladatot kap a fiatal, de nem ajánlatos tétlenül megvárnia. A feladatoknak elébe kell mennie, meg kell keresnie őket. Az igazán eredeti gondolatok. alkotások legtöbbször így születnek. A zért kell most hangsúlyozni ezt, mert minden korábbinál nagyobb szükség van arra. hogy mindenki a maga területén, a maga munkájában többet és jobban dolgozzon, a köz javára bontakoztassa ki képességeit Ez a követelmény azonban csak jókívánság marad, amíg nem sikerül mindenhol összhangba hozni az egyéni képességeket a munkahely elvárásaival. Am a munkahely — akár fizikai, akár szellemi — csak akkor várhat el többet dolgozójától, ha megfelelően támogatja, ösztönzi alkotóképességének kibontakozását. De sok múlik az egyénen is, akinek munkájára, alkotásra nevelését már az iskolában el kell kezdeni. K. L. Anyák napján Május első vasárnapján a legdrágábbakat, az édesanyákat köszöntjük a tavasz legszebb virágaival. Meglett korú férfiak, fiatalok, gyerekek állnak meghatottan, hálatelt szívvel édesanyjuk elé, és hasonló hálával köszönt* őket az egész ország. Meleg családi ünnep az anyák napja, és egész társadalmunk ünnepe. Van-e bensőségesebb, emberi kapcsolat az anya és gyermeke együvé tartozásánál? Es van-e mélyebb tisztelet, forróbb elismerés a társadalom főhajtásánál, amellyel május első vasárnapján az édesanyákat köszönti. Társadalmunk erejéhez képest minden támogatást megad az édesanyáknak ahhoz, hogy gyermekeiket rendszerünkhöz méltó körülmények között hozzák a világra és nevelhessék harcos, dolgozó emberré. De nem volt még társadalom, amely annyit kért volna tőlük, mint a miénk. Ott állnak a dolgozók derékhadában, több mint egymillió anya neveli gyermekét úgy, hogy a férfiakkal egy sorban áll a gépek mellett, az építkezésen, az iskola katedráin, az orvosi rendelőkben, s az élet minden más fontos őrhelyén. A népgazdaság nem mondhat le ügyes kezükről, kitartó munkájukról, hitükről, alkotó gondolataikról. Ök maguk is a munka árán váltak és válnak a haza mindenkivel egyenrangú, megbecsült polgáraivá. S a napi nyolc órát követelő, egész embert kívánó tevékenységen kívül övék a főszerep a családi elet megteremtésében, az új társadalom új típusú emberének nevelésében is. Jó közérzetünknek, az új nemzedék gazdag érzés- világának forrása, bázisa a család. Az édesanya bűvkörében biztonságra, szilárd alapra, tisztességre, becsületre, szorgalomra nevelt ember magabiztosan, határozottan, becsületesen áll helyt a társadalomban, a politikai életben, a termelőmunkádban is. Jól számít tehát társadalmunk, amikor a gondoskodás, támogatásfejében az anyák fokozott felelősségét hangoztatja a kiegyensúlyozott családi légkör megteremtésében, a társadalom számára harcos, korszerű, szocialista szellemű fiatalok nevelésében. Nincs szebb hivatás az édesanyáénál, s e hivatásban való helytállás önmagában hordja jutalmát, hiszen az ő számára legszebb öröm és jutalom, ha gyermekéből egész embert nevel és azt boldogulni látja. Ezt a belső megszolgált örömet teszi még gazdagabbá a társadalom hálája és elismerése. De teljessé csak a gyermeked személyes tisztelete és megbecsülés teheti. Éppen ezért fontos, hogy a külsőségek. az országos ünnep, ne fosszák meg az anyák napját családi jellegétől. A gyerekek hálás szeretete, a fiúk, lányok inrágai teremtsék meg elsősorbán az anyák napja hangulatát, s ez a szép nap legyen a gyerekek egesz életre szóló hálájának, szeretetének, gondoskodásának kifejezője, szimbóluma. Meleg emberség, tisztelet, hála és gondoskodás övezi az édesanyákat a mi társadalmunkban. A fiatalos nagymamákat. a dédmamákat. is, akik az életkor örvendetes meghosszabbodása folytán mind nagyobb számban élnek és dolgoznak családjukért. Az öregség gondjai, a békéért való aggódás helyett ez a kitágult fiatalság és mindannyiunk köszöneté legyen dolgos, áldozatos életük jutalma. Húsz új kötet a képzőművészetekről A diákszinpad előadása • kaposvári Táncsics Ismeretterjesztő zsebkönyvekből és művészeti albumokból az idén húsz kötetet jelentet meg a Képző- művészeti Alap Kiadóvállalata. A kqtelek példányszámút jelentősen emelik. Kiemelt feladatnak tekintik a korf.árs hazai képző- és iparművészet bemutatását, ám a tervekben szerepelnek azok a kiemelkedő hazai klasszikusok is. akikről régebben jelent meg könyv. A Kaleidoszkóp címmel tavaly indított sorozat az idén is ígér néhány könyv- érdekességet: azokról szól a sorozat, akik a legfiatalabb művészgenerációhoz tartoznak. A kortárs klasszikusok bemutatását Bálint Endre festészetének a méltatásával folytatják. A Mai magyar iparművészet című tanulmánykötet-sorozat befejező kötete a belsőépítészettel foglalkozik. A Mai magyar művészei sorozatban jelenik meg Láncz Sándor kismonográ riája Kádár Györgyről: Be zöky Mária Würtz Adámo mutatja be és méltatja: a Kaleidoszkóp sorozatban Méhes Lászlóról és Jováno- vics Györgyről készült fotókkal illusztrált kötet. A Képzőművészeti zsebkönyvtár legújabb, kétkötetes Sorozattagja Az építészet világtörténete. Szentkirályi Zoltán munkája. Román József Bálint Endréről készít elemző tanulmányt, nagy érdeklődésre tart számot, bizonyára, Egry József új albuma is. l Szakképzettséginek megfelelően
