Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

LÉTBIZTONSÁG

Í

géri, es így Igaz: hazánkban létbiztonság van. Három és íél évtized országépítő munkája meghozta a maga gyümölcsét: megszűnt gondnak lenni a mindennapi kenyér előteremtése, országos jelenség a jólöltözöttség, milliók tekintenek Iá új házak és lakások ablakain a tavaszhoz illő kedvvel, terveket dédelgetünk, néha már majdnem gyermeki bizakodással, mint akiket semmi baj nem érhet; igen, mert tervezhetők a holnapok, ötvenévestől fölfelé közöttünk élnek azok a generációk, akik életük egy részét úgy élték le, hogy megtapasztalták ennek az ellenkezőjét is, á teljes kilátástalanságot, mely a többség osztályrésze volt. Nem szívesen emlékeznek vissza arra az időszakra, akad közöttük olyan is, aki feledékeny, de legbelül nagyon is tudja, mit kell félteni.

Gyermekeink és unokáink azonban ebbe a biztonság- érzetbe születtek bele, nem ismerik azt a másikat, nekünk pedig, a szülőknek nagyobb vágyunk, kívánságunk az élettől aligha lehet annál, hogy megtartsák, amit mi megteremtettünk, és legyen erejük, bizakodásuk továbblépni. Ehhez persze — bármilyen sokat tesz is —, nem elegendő a jóllakottság érzése, vagy az a tudat, hogy van bőrzakónk és annyiszor váltunk inget, ahányszor akarunk; kell az

a harmónia is, az a kiegyensúlyozottság, a céloknak, az érdekeknek az a egyirányúsága, melyet a XII. pártkongresszus tudatosított bennünk a maga nyíltságával, a gondokat sem takargató szókimondásával.

Akik szóltak a kongresz- szuson, többnyire a maguk munkájáról beszéltek. Azt mondták el, hogy területükön, ahova hivatásérzetük, szakmájuk, rátermettségük köti őket, mi az, amit már sikerült elréni, és mit kívánnak elvégezni a közeli jövőben. Nem hangzottak el látványos ígéretek, pátoszos fogadalmak, ezért voltak ezek a megnyilatkozások hitelesek. S mert maga a kongresszus méltó helyére állította az emberi munkát, boldogulásunk, biztonságérzetünk forrását.

Vágyainkat, törekvéseinket fejezi ki az MSZMP Központi Bizottságának

kongresszusi beszámolójában az a megállapítás is, amely kimondja: »-Arra kell törekednünk, hogy társadalmunk erkölcsi arculatát te- Kintve is egyre inkább a munka társadalma legyen. Mindazt, amink van, munkásosztályunk, a magyar nép nehéz harcokban vívta ki, védte meg, és a saját keze munkájával teremtette meg. A társadalom azt várja minden tagjától, hogy óvja és gyarapítsa a közösség, a nép szocialista tulajdonát, tudása, ereje legjavát nyújtva dolgozzék.

Májusban, tavaszi sétáinkon, kirándulásokon néha csodálkozva állunk meg a tocsogók mellett, árkok partján, berkek szélén éles, dallamos kirregést hallunk. Valahogy így: «k(i)rrr — kfi) Tír-«. Madárra gondolunk, de K trillázó hang közvetlenül a viz színéről hallatszik, és madárnak nyoma sincs. Tücsök, szöcske a vízből természetesen nem szólhat. Végre fölfedezünk néhány szürkés-zöld kis fejet a vízben. Közelebb menve, jobban figyelve megállapíthatjuk, hogy zöld varangyok fújják itt nászdalukat. Hogy megváltoztak azonban az Arany János által olyan találóan jellemzett «lomha földi békák«! A mindig poros, maszatos, lassú kis állatok most. a vízben tisztára ázva, csinos, zöldfoltos, tere pszínű ruhájukban élénken — és meglepően emberi mozdulatokkal — úszkálnak, vagy a hímek mozdulatlanul ülve, kirregve hívogatják párjukat. Ezek a békák egész évben a száraz- földön tartózkodnak. Legszívesebben «szanaszét görögnek« az emberi települések körül, és csak tavaszkor szaporodás idején keresik föl a vizeket. Éneküket is csak évente egyszer, ilyenkor hallatják.

Sokkal csendesebb az ököl nagyságúra is megnövő barna varangy. («Akkora mint egy kaláp", szokták túlozva mondani.) Halk, fájdalmasan hangzó, távoli ugatáshoz hasonlító «(k)unk(k)unk- (k)unk" kunkogását főleg az erdei tavaknál, nagyobb vízállásoknál hallhatjuk. Érdekes tavaszi mozgalma van ennek az állatnak. Az erdős vidékek egy-egy tavánál azonos időben gyülekeznek a kör-nyék barna varangyai. Néha tanúi lehetünk a különös jelenségnek, amint ezek az egyébként magányos, szürkületi állatok kilométer hosszú úton százával tartanak valamelyik erdei víz felé, amely hosszú évek óta megszokott szaporodási helyük. Egy-egy hirtelen lehű- lés, éjszakai fagy ezreket pusztít el ilyenkor ezekből a hasznos rovarirtókból.

Nagy hangon tudatják tavaszi hevületüket a vízi békák. A sekély kiöntésekben csakúgy, mint a nagyobb tavak parti zónájában brekeg, vartyog naphosszat, jó időben még éjszaka is a tavi békák serege. Ha egy hím rákezdi, száz is folytatja: «rrrak-rrrak-rakakakaka«. Must, jj>eterakás idején különösen hangosak. E nagy testű vízi énekeseket gyógyászati és étkezési célra hatósági engedéllyel, egyes területeken tömegesen gyűjtik. Néha olyan mértéktelenül,, hogy állományának jelentős csökkenésétől kell tartani,. ami viszont a természetes élelemlánc megbomlásához vezethet.

A tavi békák hangját is elnyomja a leveli békák kórusa. Az egész évben bokrokon, fák lombkoronájában (olykor- emelet magasságban) lakó tetszetős, zöld-sárga színű kis kétéltűek szintén csak tavasszal keresik fel második életterüket, a vizet. Szokásuk, hogy ilyenkor kis területen nagy szambán tömörülnek. Ha egy hím megadja a vezérhangot: «krek- krek-krek«, százával recsegtetik fülsiketítő, éles, fémes, egyhangú szólamukat. Rendszeres időközökben, hirtelen az egész kórus elhallgat. Mintha csak karmester intette volna' le a kart, hogy azután újra, ugyanolyan hangerővel folytassák. Néha, esti sötétségben sikerül észrevétlenül egészen közel lopakodni egy ilyen zajos gyülekezethez. A hirtelen felvillantott zseblámpa erős fényében csodás látványban van részünk : sok-sok, aranyló színű, kis gömböt pillantunk meg a víz színén. A párjukat, hívogató hím leveli békák hatalmasra (fejüknél nagyobbra) felfújt hanghólyagjai ezek.

A kis, bamásfekete hátú, vörös hasú unkák (néhol katonabékának is mondják) csendesen unkognak. Az egyes hímek halk »unn(k)— unn(k)" dala alig észlelhető, de mert egyszerre több száz, esetleg több ezer béka szól, hangjuk szinte betölti a teret. A lágy, ritmikus dallam — mintha a mocsarak, lápok, tavak, szabad vizek hangja lenne — andalító, megnyugtató, a természet szépségére, különös értékére figyelmeztető.

Szerencsére ma már egyre többen állnak meg látó szemmel, halló füllel a természet színes, érdekes jelenségei előtt. Természetkedvelők, természetvédők, vadászok, pedagógusok, diákok óvják az életközösségek apró tagjait is. Nemcsak a természetvédelmi rendelet, mely súlyos pénzbírsággá1 bünteti a békák pusztítóit de a józan belátás is védi ezeket a hasznos és érdekes életmódú állatokat.

Dr. Marián Miklós

Minden munkahelyen azoknak a dolgozóknak legyen hitelük, becsületük, tekinté- jük, azok boldoguljanak, akik eleget tesznek ' vállalt kötelezettségeiknek, akik tisztességesen élnek és dolgoznak«. Az összefüggés teljesen világos: a munka és a létbiztonság szorosan ösz- szetartozik, a két fogalomkör egymást feltételezi. Nem független a teljesítménytől.

Nem mindenkinek ígér, nem amúgy »álalában« biztonságot, gond nélküli életet. Nagy hiba lenne, ha így alakulnának a dolgok; az egyenlősdi-szemlélet máris visszaütött minden vállalatnál, ahol nem ismerték fel idejekorán a kiemelkedő teljesítmények erkölcsianyagi elismerésének döntő fontosságát. S az is nyilvánvaló, hogv ez a szó: munka. napjainkban gazdagé jelentéstanaimat. hordoz, mint tegnap vagy tegnapelőtt. Nem- elég »hajtani«. Elsőrendűvé vált az is: 'hogyan »hajtunk«. Ehhez a fejlődéssel lépést tartani tudó. gondolkodó, művelt munkásokra van szükség.

H

allhattuk olvashattuk Horváth Józsefnek, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosának kongresszusi felszólalását: »... A termékszerkezet átalakításához kapcsolódó

mu nkaerő-átcsoportosítás személy szerint, engem is érintett — mondta. — A vezetőkkel történt közös megegyezés alapján két fiammal együtt — akik szintén esztergályosok — átkerültünk egy új gyártmányt előállító üzembe. A korábbinál lényegesen korszerűbb, programvezérlésű gépen vállaltunk munkát.« Elmondta természetesen, hogy ehhez tovább kellett tanulniuk mindhármuknak. Tanfolyamot végezni, új tudásanyagot elsajátítani, ezzel mintegy átértékelve, más megvilágításba helyezve a régebben tanultakat is. Csak arról nem szólt, hány ébren töltött fél éjszakát jelentett ez számukra, hogy milyen erőpróbát kellett ki- állniuk, míg alkalmassá váltak az új, feladat betöltésére.

Az a jó. hogy kellenek ezek a próbatételek. A társadalom fejlődésétjiek ügye epp- ú«« igényli valahányat, mint azok létbiztonsága, akik váltakoznak rájuk.

Pártunk kongresszusa azt a mércét állította elénk, amelyet elérni nem köny- nyü. Kimondta: a létbiztonság csak a jó munkást, az eredményesen dolgozó kollektívát illeti meg. Ez így igazságos, így szocialista.

Kovács Imre

A bérelszámolóban dolgozott egy lány, Marinak hívták. Szép kis teremtés volt, barna haj, nagy, barna szem és édes, dédelgetniva- ló kis mellek. Először csak távolabbról érdeklődtem

utána hogyan él, jár-e valakivel, nem készül-e férjhez menni'. Csak a legjobbakat mondta róla mindenki: rendes lány, nincs senkije, mert nehéz eset: nem adja le magát senkinek. Szeret táncolni, ha jó kedve van, egy-két konyakot is felhajt, szívesen kacérkodik, a táncnál istenesen bedől, a moziban veszettül' csókol — de ez aztán minden! Ennél többet még senki fia nem kapott tőle, pedig elegen körüldongták... De

A nyár kulturális rendezvényei

Gazdag program az iidiiítnek

A nyári szezon sajátos közművelődési lehetőségeiből fakad, hogy az elő-, íő- és utószezonban is fokozódik a kulturális rendezvények kínálata. Valósággal évadról is beszélhetünk, melyben nem az egyes intézmények elkülönült tevékenysége jut érvényre, hanem összehangolt műsorellátás a jellemző. A megyei törekvések visszhangra és támogatásra találtak a Kulturális Minisztériumban, az Országos Köz- művelődési Tanácsban és a Balatoni Intéző Bizottságnál is. Somogynak kiemelkedő feladatai vannak a Balatonpart sokszínű, egyenletes műsorellátásában, ugyanakkor figyelembe vették az idei tervek készítésekor azt is, hogy a túlzott centralizálás hiba lenne. Ezért számos rendezvény lesz másutt is, példának említhetjük a kaposvári nyár programját, vagy a Dráva-menti napokat.

A központi tervezés nem nélkülözheti a helyi tanácsok kezdeményező, segítőkész támogatását Boglár- lelle mutatott elsősorban jó példát arra, hogy milyen nagy jelentősége van a helyi összefogásnak, az együttműködésnek. Nagyatád,

Barcs is fölismerte ezt, de például Fonyódon még nem tapasztalni ilyet.

A műsorellátás színvonalának emelését nem követte megfelelően az intézmények korszerűsítése, a »foghíjak« pótlása. Szabadtéri színpadjaink zöme elavult, lassú ütemben folyik a siófoki átalakítása.

Részletekbe menő programajánlatra nem vállalkozhatunk, de a legfontosabb rendezvényekre felhívhatjuk olvasóink figyelmét. A balatoni műsorok egy részét Kaposvárról is elérhetjük. Egész napos programot kínál gyermekeknek és felnőtteknek a boglárlellei Várdombi indám vasárnapok műsora. Június 29-én, július 27-én és augusztus 17-én a családi kirándulóknak ajánljuk ezt a rendezvényt. A buzsáki búcsút augusztus 16—17-én tartják.

Több színházi előadást is terveznek Siófokon és Bog- lárlellén. Június 23., 25., 28- án Kálmán Imre népszerű nagyoperettjét, a Csárdáskirálynőt játssza Siófokon a Csiky Gergely Színház. Bog- lárlellén, a Kápolna-dombon ismét műsorra tűzik Ivó Bresan Paraszt Hamlet című művét, a Csiky Gergely Színház Beckett Godotra várva című darabját mutatja be, majd az egervári nyári színház vendégjátéka ígér tartalmas és szórakoztató élményt. Siófokon táncszínház néven rendeznek folklór és moderntánc-bemutatót. Az előadóművészek közűi Huszti Péter és Piros Ildikó, Ruttkai Éva, Psota Irén, Harsányi Gábor és Lulcécs Sándor vállalkozott szereplésre.

Kőröshegyen június 27-én tartják az első Cantus Pan- nonicus hangversenyt a műemlék templomban, összesen tizennégy alkalommal lesz program itt. Boglárlellén hat komoly zenei hangversenyt tartanak. Balatonszemesen, a Postamúzeum kertjében négyszer csendül föl a muzsika.

A folklórműsorok is népszerűek a Balaton mellett: az Állami Népi Együttesen és a Budapest Táncegyüttesen kívül a megye legjobb amatőr táncegyüttesei is bemutatkoznak.

Tíz gyermekelőadást (art a tóparton az Állami Bábszínház, ötöt az ŐRI, gyermeknap lesz Balatonföldvá- ron, a Galamb-szigeten július 13-án és augusztus 3-án, Igáiban ugyancsak július 13-án.

Szár;tódpuszta idegenfor- . galmi és kulturális központtá vált, itt kutyabemutató, díjugrató- és fogathajtó verseny, területi lovasbajnokság lesz, a Jakab-napi vásár július 20-án, az aratóünnep augusztus 20-án várja a látogatókat. A balatonföldvári üdülőhelyi klubban június 1-től augusztus 30-ig terveznek programokat, a fonyódbélafelepi, balatonszemesi, zamárdi és siófok-sóstói kempingben szabadtéri vetítést tartanak.

Látogatottak a Balaton - parton rendezett kiállítások is. Siófokon Szűr Szabó József karikatúráit mutatják be, augusztus 3-tól 31-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója rendez kiállítást, majd szeptemberben a nagyatádi alkotótelep munkáit tekinthetik meg az érdeklődők. Balatonendréden egész nyáron nyitva tart a csipkeki- állítás, a révtörténeti bemutató. Balatonszemesen Somogy népművészete címmel rendeznek kiállítást. Boglár- lellén a kápolnákban most Szöllössy Enikő szobrászművész és Droppa Judit textil- művész alkotásai láthatók, júliusban Jávor Piroska iparművész és Asszonyt Tamás szobrászművész, augusztusban, szeptemberben Lugosi Mária iparművész, Deim Pál festőművész anyagából nyílik kiállítás a Műcsarnok rendezésében.

Barcson országos fúvószenekari szemináriumot tartanak júliusban. Nagyatádon, a szobrász alkotótelepen július 15-én várják az első művészeket, itt állandó szoborkiállítás látható.

Az amatőrmozgalom számára is fontos felkeszülesi időszak a nyár. Marcali— Szőcsénypusztán fafaragó- tábort szerveznek, Csurgón versmondók találkoznak

nemzetközi népzenei tábornak ad helyet Fonyód, ahol országos citerazenekari tábor is lesz.

H. B

Csuvas népművészeti kiállítás-',4 - f

A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában csuvas népművÁcAPfi lfítillít.á« nvílt. töhh mint szá.7 níurv órtékíí alkniáshnl.

mindenkit leéget, még a legnagyobb menőket is, a vállalat fiatal jogászát például, vagy a lepárlóüzem szintén fiatal vezetőjét, aki

— mesélték — három teljes hónapig járt utána, de sehol semmi ... A kislánynak elvei vannak, régimódi nevelés, vallásos szülei, és nem enged a negyvennyolcból.

Kíváncsi voltam rá, bevallom. Az egyik üzemi bulin odacsapódtam hozzá, s megkérdeztem, nem volna-e kedve inni valamit. Figyelmesen végigmért.

»Maga, aki katona volt, ugye?« — kérdezte aztán tárgyilagosan. Bólintottam, hogy én s csak azon csodálkoztam, miért magáz. Korban hozzámvaló, huszonegy lehet, huszonkettő

— mit adja itt a bankot? vagy — jutott eszémbe hirtelen a kedvetlen gondolat

— azért nem tegez, mert az üzemből vagyok, nem az irodából? Bezzeg te lennék neki, ha jogász volnék vagy üzemvezető?!

» Én vagyok — mondtam kedvetlenül. — De ha nem szomjas, tekintse az elhangzott javaslatot tárgytalannak.«

»De hivatalos lett egyszerre!« — mosolyodott el.

»Akárcsak maga — feleltem kimérten. — Maga kezdte !«

Meglepve nézett rám.

»Mivel?«

»Ezzel a magával ...«

Belém karolt, indult a büfé felé, s vitt magával.

»Nálam nem megy elsőre, ne haragudjék. Egy vadidegen emberrel miért tege- ződjem?«

»Nem vagyok vadidegen — vertem a vasat. — Azt is tudta, hogy katona voltam!«

Nevetett.

» A bérlistáról ! Ezen az alapon az egész hadsereggel tegeződhetnék !«

Ott voltunk már a pultnál.

»Mit iszik?« — kérdezte.

»Ezt talán én kérdezem magától !«

Fejét rázta.

»Erre az én vendégem! Ez lesz a békepohár, jó?«

Most én ingattam a fejem.

»Nem vagyok hozzászokva, hogy nők fizessék az italomat ...«

»Ahhoz sincs szokva, hogy a nők magázzák... — Intett a jó öreg örzsi néninek. — Két kis konyakot kérek! — S már megint hozzám: — Mellettem új szokásokat fog fölvenni!«

»Mindenki így van vele?« — kérdeztem vidáman, mert bevallom, egyre jobban tetszett a szemtelen magabiztossága.

A szememet kereste, úgy bólintott, nagyon komolyan. ;

»Mindenki, jobb, ha tőlem tudja; nem vagyok könnyű

eset! — A két pohár ott volt már előttünk, fölemelte az egyiket. — Egészségére!«

Én is nyúltam a poharam után.

»Ezt most miért mondta?«

»Mert nem szeretem a későbbi szemrehányásokat.

Sokkal tisztességesebb nyílt lappal játszani !«

»Azaz?« — kérdeztem gyámoltalanul ; most már legszívesebben eloldalog- tam volna. Ez a nő vagy meleg, vagy frigid, vagy őrült!

»Azaz engem roppant nehezen lehet lefektetni... — Kihajtotta a konyakot, megint rám nézett. — Ne mondhassa majd, hogy nem szóltam idejében! Most még elmenekülhet !«

»Olyan gyávának néz?«

Üjra végigszaladt rajtam a pillantása.

»kém. Olyan állhatatlannak,«

»Három évig jártam egy lánnyal...« — mondtam csöndesen.

»És? — kérdezte. — Mi van vele?«

»Míg katona voltam, férjhez ment.«

Kezét egy pillanatra a karomra tette.

(Folytatjuk)

SOMOGYI

NÉPLAP

Énekelnek a békák