Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

Tizenharmadik oklevél ß somogyi képviselők méltóak a választók bizalmára Választási gyűlés Balatonszentgyörgyön Elismerés a munkáért A műit év eredményes gazdálkodásának elismerése­képpen ezen a héten adják át a kiváló címet megyénk élenjáró mezőgazdasági üzemeinek. A barcsi Vörös Csil­lag, a kapolyi Haladás és a kéthelyi Aranykalász tsz Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet és okleve­let, a Ka-hyb Sertéstenyésztő Közös Vállalat — egy­más után most harmadszor — Kiváló Szövetkezeti Tár­sulás címet és oklevelet kapott megyénkben. A hirtelen jött vihar sem riasztotta el Balatonszent- györgy és társközségeinek lakosait hétfőn este, így szép számban összegyűltek hét órára a tanácsháza házas­ságkötő termében. A Himnusz elhangzása -után Futó Lajos, a községi pártbizottság titkára nyitot­ta meg a választási gyűlést, majd úttörők adtak mű­sort. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára beszédében mérlegre tette öt év országos és megyei ered­ményeit, beszélt a feladatok­ról és a gondokról is. Le­szögezte, hogy a most le­járt hétesztendős tanácsi és ötesztendős országgyűlési ciklus alatt a XI. kongresz- szus határozatainak szelle­mében tovább erősödött az állam irányító szerepe, az állami szervek működése mondjobban megfelel az al­kotmány előírásainak és a társadalmi követelmények­nek. Az országgyűlés tör­vényalkotó munkájában ér­vényesült a megfelelő tudo­mányosság és a mindennapi eleit tapasztalatainak figye­lembevétele. Az utóbbi években meghonosodott és széles körűvé vált a tör- venytervezetek vitája, s eb­ben tevékenyen részt vettek a Hazafias Népfront megyei és helyi bizottságai. Ennek hatása az állampolgári fe­lelősség növelésében, törvé­nyeink tiszteletében és al­kalmazásában, nem utolsó­sorban az élethez való jobb kapcsolódásban mérhető le. Az országgyűlés munká­jában figyelemre méltóan vették ki részüket Somogy képviselői: tizenhétszer szó­laltak fel és háromszor in­terpelláltak. Ezek eredmé­nyeként számos olyan döntés született, amely országos és megyei érdekeket egyaránt szolgál. A megyei képviselő­csoport működése rendsze­res és tartalmas volt. A kép­viselők teljesítették beszá­molási kötelezettségüket, ál­landóan fejlesztették vá­lasztókerületi kapcsolatai­(Tudósítónktól.) A nagyatádi cérnagyárban a négy alapszervezet másfél száz kommunistája tizenki­lenc pártcsoportban tevé­kenykedik. A pártvezető- ségek a pártcsoportokát a termelési egységek, a mun­kaköri közösségek szerint alakították ki úgy, hogy a vezetőségek tagjai más-más csoportba tartoznak, így közvetlenül módjukban áll segíteni a csoportokat. A bizalmiak kiválasztására, fölkészítésére egyre nagyobb gondot fordítanak. A Nagy­atádi Városi Párt-végrehaj­tóbizottság szerint növeke­dett a bizalmiak politikai műveltsége, a bizalmiak hat­van százalékának van ká­derképző iskolai végzettsé­ge. A jövőben azonban gondoskodni kell a többi bizalmi képzéséről is. A bizalmiakat rendszere­sen meghívják azokra a ve­zetőségi ülésekre, amelye­ken a pártcsoportokat érin­tő kérdéseket tárgyalják. E foglalkozás eredményekép­pen ma már sokoldalú a te­vékenységük. Gazdagodott, szélesedett a pártcsoportok tartalmi munkája, közép­pontjában a termelés segí­tése, a gazdasági feladatok jobb megoldása áll. Eredményesen mozgósítot­ták a kommunistákat és a partonkívülieket a terv tel­jesítésére. Segítséget adnak a szocialista brigád- és munkaversenymozgalom- hoz, Gondoskodtak arról, hogy mindenkinek legyen pártmegbízatása. Ennek tel­jesítését csoportértekezlete­ken számon kérik és a tag­gyűléseken ismertetik. Nagy szerepük van a tag­gyűlések előkészítésében, a témák érdemi megvitatásá­ban, a feladatok kimunka­kat. Aktívak voltak a tör­vényelőkészítésben, társa­dalmi vitákat vezettek. Eredményesen dolgoztak az országgyűlési bizottságok munkájában. Intézték vá­lasztóik kéréseit, panaszait, közreműködtek a közérdekű és közösségi fejlesztések programba vételénél. A so­mogyi képviselők öteszten­dős eredményes munkája azt bizonyítja: tisztában voltak feladataikkal és azzal, hogy miért dolgoznak. Arra töre­kedtek, hogy méltóknak bi­zonyuljanak választóik bi­zalmára, s egész népünk ja­vára kamatoztassák jogaikat, teljesítsék kötelességeiket. A hetvenes évek elején született új tanácstörvény kedvező hatása az utóbbi esztendők során bontakozott ki. Tovább erősödött a ta­nácsok népképviseleti, ön- kormányzati és államigazga­tási jellege. Az élet bizonyí­totta, hogy tanácsaink jól éltek ezzel a megnövekedett önállósággal. Nem egy tanács működési tefületén milliós nagyságrendű pénzügyi koordinációs tevékenység bontakozott ki, ennek Bala- tonszenlgyörgy is példája, ha számba vesszük az ered­ményeket. Elismerés és kö­szönet tanácsainknak, azok vezetőinek és a mintegy 3700 tanácstagnak. A szónok az idegenforga­lom fejlődéserői és gondjai­ról, a körzet; elismert köz­művelődéséről is szólt. Eh­hez kapcsolódott Bölc Jó­zsef párttitkár, Erdélyi Jó­zsef iskolaigazgató, M usiez László nyugdíjas, Nagy La­jos művelődési otthon igaz­gató hozzászólása is. A déli. part e részének, különösen Balatonberénynek gyorsabb fejlesztését szorgalmazták, a kiváló öntevékeny együtte­seik nagyobb megyei támo­gatást javasolták. Az ötszáz diák nehéz körülmények kö­zött tanul az elavult áltálá- j nos iskolában, gyors váltó- ' tatásra volna szükség. A választási gyűlés a Szó- I zatfcal fejeződött be. I lásában. Különösen fontos szerepet töltenek be a be­számoló taggyűlések ' előké­szítésében. A pártcsoportok értekezletein kikérik az egyes párttagok véleményét. Az üzemi pártcsoportok megbeszélései a korábbiak­nál szervezettebbek, tartal­masabbak. Ezeket politizá­ló légkör jellemzi. Az őszinte és szókimondó hangnem mellett a pártcso- port-értekezletek fontos jel­lemzője a reális helyzetér­tékelés és a jobbat akaró cselekvőkészség. A barcsi Vörös Csillag Tsz dolgozói szövetkezetük tör­ténetében tegnap délután ti­zenharmadik alkalommal gyűltek össze azért, hogy a gazdálkodási versenyben el­ért eredményükért átvegyék a megtisztelő kiváló címet. Ezenkívül a szövetkezet kró­nikájában még tíz olyan ün­nepi gyűlést tartanak nyil­ván, melyen vagy kormány­vagy miniszteri elismerést kapott a nagyüzem. A város művelődési házá­nak széksoraiban azok fog­laltak helyet, akik néhány hónappal ezelőtt a múlt év munkájának tapasztalatait értékelték, majd az 1980-as feladatokat hagyták jóvá, akik egyetértésben és példás szorgalommal munkálkod­tak a nagyüzem 'fejlődéséért, az ismételten elnyert elisme­résért. Őket köszöntötte el- s&orban Sárkány Pál, a szö­vetkezet termelési elnökhe­lyettese, és köszöntötte az elnökségben helyet foglaló vendégeket: dr. Markója 1 mre igazságügymi n is/.tert. Varga Pétert, a megyei párt­bizottság első. titkárát, . dr. Győri Józsefet, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetőjét, Bőgő Lászlót, a tsz-szövet- ség titkárát, valamint a vá­ros párt- és állami vezetőit. — Termelőszövetkezetünk fennállása óta a múlt évben érte el egyik legjobb ered­ményét — mondta ünnepi beszédében Böhm. József, a termelőszövetkezet elnöke. — Egy év alatt a termelési ér­ték 5,6, az árbevétel 11,4, a bruttó jövedelem 11,6, a nyereség pedig 25 százalék­kal nőtt. elérte az ötvenhá­rommillió forintot. A beszédes számok sora- koztatása helyett Böhm Jó­zsef tömör áttekintést adott a nagy múltú szövetkezet A pártcsoportok egyre nagyobb figyelmet fordíta­nak tagjaik nevelésére, po­litikai műveltségük széle­sítésére. Ök szervezik a pártoktatás tanfolyamaira a hallgatókat, figyelemmel kísérik munkájukat. A cér- nagyári alapszérvezeteknek és az üzemi pártvezetőségnek a jövőben arrakell töreked­niük, hogy a pártcsoport- bizalmjak jobb együttműkö­dést alakítsanak ki a szak- szervezeti bizalmiakkal, ugyanis több feladatot kö­zösen kell megoldaniuk. helyzetéről. Utalt a jól be­vált, »két lábon álló« ter­melési szerkezetre, a fejlett és egyre fejlődő mellék­üzemági tevékenységre, a termelést jól szolgáló, tar­talmas versenymozgalomra. — Jók a gazdálkodás eredményei — hangoztatta —, a Vörös Csillag tagsága és vezetői értékes munkát végeztek. Ugyanakkor az üzemi rend, a szervezettség, a szociális helyzet terén sok még a tennivaló. A feladatokról szólva hangsúlyozta az elnök, hogy napjainkban a szövetkezet­ben rejlő tartalékok kihasz­nálása nemcsak lehetőség, hanem parancsoló szükség- szerűség. Elengedhetetlen, hogy a nyereségcentrikus szemlélet az eddiginél még jobban emberközpontú le­gyen: szükség van a belső irányítási rendszer, a veze­tők és a tagok közötti kap­csolat további javítására. . — Szövetkezetünkben meg tudjuk teremteni a tovább­haladás feltételeit — mond­ta befejezésül • —, anyagi helyzetünk rendezett, meg­felelőek a műszaki, a tech­nikai alapok, az átlagosnál jobb az emberi környezet, fokozható a vezetői munka hatékonysága. eredményes­sége. A múlt év, a mostani elismerés ismételten pél­dázza, hogy ebben a szövet­kezetben dolgozni jó érzés és nagy megtiszteltetés. Dr. Mankója Imre adta át a múlt év eredményeit elis­merő oklevelet. Rövid kö­szöntőjében emlékeztette a részvevőket a XII. kongresz- szuson elhangzottakra, a népgazdaság, ezen belül a mezőgazdaság előtt álló fel­adatokra. Nagy taps fogadta, mikor Sárkány Pál felolvasta Lo­soncai Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének és Szabó Istvánnak, a TOT elnöké­nek a szövetkezethez küldött táviratát. A nagy közösséget ért elismerés mellett négyen kapták meg a mezőgazdasági miniszter, illetve a TOT Ki­váló Munkáért kitüntetését, a szövetkezet által alapított Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó kitüntetést pedig harmincöt dolgozónak adta át Böhm József. A kitünte­tettek nevében dr. Pallér Endre állattenyésztési főága- zatvezető mondott köszöne­tét, hangsúlyozva, hogy a személyes elismerés is mind- annyiuknak, a közös célért egyetértésben dolgozóknak szól. V. M. Politizáló légkör a pártcsoportokban Az idén 3500 szálas takarraány-beíakarító gép készül el a Mezőgép Vállalat tószegi gyár egysegében. A Lipcsei Nemzetközi Vásáron aranyérmet nyert adapter sorozatgyartasat NDK—magyar kooperációban m idea kezdtek meg. „Perzekutorok” G ondolom, nincs különösebb okuk meglepődni a cí­men: ezt a fogalmat ugyanis — mint annyi mást — némi iróniával pácolva az egyik tv-filmsorozat- ból örökítették át mai szóhasználatunkba. Legutóbb egy értekezleten is hallottam, nem árulom el, hogy melyiken, de annyi szentigaz, hogy ellenőröket és felügyelőket illet­tek vele. Jártam már úgy hivatalos helyiségben, hogy ér­kezésemkor kedves ismerőseim derűsen »Matula, vigyázz« felkiáltással köszöntöttek, másutt pedig Kunta Kinte ké­sei leszármazottakén! fogadtak, mert akkoriban kissé meg­kapta arcomat a nap. Mindebből arra a következtetésre ju­tottam, hogy nem kell mindent szó szerint venni: s hogy a »perzekutor« nem feltétlenül »üldöző csendbiztos-, ne­tán pandúr, mint valamikor volt. Tevékenysége sem félel­met, rettegést keltő, olyannyira nem, hogy sokan már nem is figyelnek rá. A »perzekutor« behelyettesítésének viszont kritikai tartalma van; nem egy személyre vagy személyek­re, hanem egy jelenségre utal, s azt a kétségkívül igazol­ható »ferdülést«, azaz az ellenőrzés túlburjánzását illeti, amely miatt a különböző szervezetek — éppen a »szerve­zettség magasiskolája« révén — már-már képtelenek lesz­nek hatékonyan működni. Kétségtelen, hogy rengeteg az ellenőr nálunk, s gyanítom, hogy még sincs — vagy éppen ezért nincs — a számuk arányának megfelelő rend. Eszel szemben az ellenőrök ellenőrének ellenőrét is ellenőrzik. Mert sok a »perzekutor«. Persze »pandúrra« mindig is szük­ség volt. De azért tessék elhinni: nem mindenki betyár.., Ha csak azt az egy hírt hallottam volna, hogy legutóbb például a szövetkezeti belső ellenőrök ellenőrzéseit ellen­őrizték a népi ellenőrök, igazán nem érdemelne szót ez a téma. De vegyünk egy másik példát. Megkíséreltem cso­korba kötni, hogy kik, milyen szervek ellenőriznek például egy Balaton-parti — vagy bárhol működő — vendéglátó vállalatot. Sorolom: Országos Kereskedelmi Felügyelőseg ; megyei kereskedelmi felügyelőség; vállalati belső ellenőr, az SZMT társadalmi ellenőrei; a tanács ellátásfelügyeleti osz­tálya, az állatorvos, az emberorvos (köjál) ; a minőségvizs­gáló intézet; a tűzrendészet, a vízmű szakemberei; a kör­nyezetvédelmi bizottság; a munkavédelmi felügyelő; a népi ellenőrzés, és időnként még a minisztérium is. (Ha kihagy­tam volna valakit, szíves elnézését kérem.) Ily módon a vállalat vezetői inkább ellenőröket fogadó funlcciót látnak el, mintsem hogy idejük maradna törődni valódi felada­taikkal. Ha jól számoltam: tizennégy szerv, illetve azok képviselői járnak a vállalathoz. Nem egyszer évente, ha­nem sokszor. Azt hinné az ember, ilyen körülmények kö­zött vendéglátóhelyeinken minden a legnagyobb rendben van. Nos, kétségkívül az ellenőrzés sok haszonnal jár. D« bukfencet is idéz elő. Ha például a megengedettnél na - gyobb mennyiségű vegyszer hagyja el a vendéglátóhely csatornáját, büntetést szabnak ki, mert a vezető nem tar­totta be a környezetvédelmi előírásokat. Ha viszont gon­doskodik a követelmények teljesítéséről? Akkor _ a köjál büntet, mert felrúgva az előírásokat, tisztítószer nélkül mo­sogattak az asszonyok. Végtére is elhatározás dolga, hogy ki melyik büntetést vállalja. Hallottam arról is, hogy az egyik vállalatnál például (3000 embert foglalkoztat) — az előző évhez viszonyítva «- húsz százalékkal nőtt az üzemi balesetek száma. Tavaly­előtt nyolc volt. tavaly tíz! A balesetet szenvedettek közül hatan (szakácsok és mosogatók) elvágták az ujjúkat. Az el­lenőrzés fölfedte e súlyos mulasztásit!). És intézkedési ter­vet köyetelt az üzemi balesetek visszaszorítására. Szóval van még idötartalékunk ... M ielőtt bárki is félreértene: az ellenőrzés nem bizal­matlanság, az ellenőrzés legtöbbször a bizalom jele. Az ellenőrök jobbára tiszta, erkölcsös életű, hiva­tásuk magaslatán álló, tisztességes emberek. Közülük sokan társadalmi munkában vállalják ezt a nem is mindig nép­szerű tisztet. így hát nem ellenük, hanem az ellenőrzés szervezeti felépítése, sokasága, ha úgy tetszik: túlszerve- zettsége; az egymást átfedő és keresztező ellenőrzések so­rozata, a hatékonyságot nélkülöző ellenőrzések ellen ágá­lok. Ellenőrzésié tehát szükség van. De ennyire? Nem lehetne valahol megtakarítani belőlük? A közvélemény per­sze nemcsak azokat sorolja a »perzekutorok« fogalomköré­be, akik bizonyos ellenőrző szervezetekben tevekenykednek. Másokat is. Ügy tetszik, hogy a pedagógiai szakmában is túl sok az ellenőr, a sokszor haszontalan papírtömeget gyártó, máso­kat bosszantó hivatalnok. Az alsó fokú oktatás irányításá­ban (a vezető óvónőkön, az igazgatókon és helyetteseiken kívül) 119-en tevékenykednek. Közülük minden 28 pedagó­gusra jut egy. Ha az intézményeket veszem alapul? Saját vezetőin kívül minden 3,35 óvodának, iskolának van egy »perzekutora«. És még egy számot: az igazgatókra egyen­ként, 1,06 irányító, illetve felügyelő »vigyáz«. Mindegyik rendez valamit, információt gyűjt, elemez, »áramoltat és orientál«, jelentést írat, jegyzőkönyvet szerkeszt és elszá­moltat.. A legmeglepőbb — és talán útmutató is egyben —, hogy néhány »belső perzekutor« is mélységesen fel van háborodva az elburjánzott bürokratikus túl.szervezettség miatt. Egyikük félszegen, mentegetőzve mondta el, hogy munkahelyén ezt a világért sem vallaná meg, hiszen kol­légái szerint »akinek nem maga felé hajlik a keze, az nem is normális ...«. Nagyon halkan azért megsúgta: »Keveseb­bet, de jobbat, hatékonyabbat, bürokratizmustól menteseb­bet szeretnék csinálni. Azt hiszem, könnyebb lenne a fej­lett szocializmust építeni mindannyiunk javára«. Vannak tehát olyan »perzekutorok« is, akiknek csakugyan terhes az effajta perzekutorkodás. Talán fölkutathatnánk őket, talán még követendőkként is állhatnának előttünk... Jó példák sorával is előhozakodhatnék természetesen. Említhetném, hogy több, nagyszabású sikkasztást lepleztek már le a szövetkezetekben, a vállalatoknál. (De milyen volt ott az ellenőrzés, ha évekig lehetett sikkasztani?) Tudok olyan esetről, amikor az ellenőrzés még idejében lefogta valakinek a kezét. A megelőzésre összpontosított figyelem az egészségügyben, a környezetvédelemben, a pénzügyi, a gazdasági életben, a munkafegyelem megszilárdításában és másutt kimondottan hasznos. De nem értem azt a szerve­zési formát, ahol egy kis létszámú intézmény minden 2,6 dolgozójára jut egy vezető beosztású »perzekutor«. A lát­szatellenőrzések sorozatáról nem is beszélek, amelyek leg­följebb bosszantják az embereket, de semmi haszonnal sem járnak. M ivel az ellenőrzés túlszervezettsége — gyakran ered - menytelensége — szinte az élet mindem területére igaz, elgondolkoztató: .vajon a társadalmi ellenőr­zésnek az az egyedüli módja, hogy minduntalan és min­denhol gyarapítják az ellenőrök számát? Ha a dolgok, a tevékenységi formák logikusabban szerveződnének egy­máshoz; ha olyan érdekeltségi rendszer alakul ki mindenütt — s most éppen erre törekszünk —, amely arra késztet, hogy fegyelmezett, jó munkát végezzek, vigyázzam a tár­sadalom vagyonát, mások személyi tulajdonát, embertár­saim egészségét, biztonságát, akkor nincs szükség ennyi közbeiktatott »perzekutorra«. Azt. hiszem, most már sokkal közelebb kellene kerül ttunk önmagunk »belső ellenőrzéséhez«. Végtére is: valami tele ómként váltott erkölcsi kényszer is teremthet rendet. •Jávori Bei# NDK-Magyar kooperációban készül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents