Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

I KONGRESSZUS UTÁN A munkabér nem jelenléti díj Sorkötelesek találkozása a hadsereggel Szokatlan nézőpontból minősítette a kongresszus tanácskozását pártmunkás ismerősöm: »Hol a rádiót, hol a televíziót figyeltem, reggelenként pedig az újsá­got futottam át, nehogy el­mulasszak valamit. És föl­tűnt, nagy a legfontosabb kérdések különböző megkö­zelítésben többször is szóba kerültek, de mindig azonos tartalommal. Ebből vontam le a következtetést: nem könnyű a helyzet, de tudjuk, mit akarunk. Azt hiszem, elfogadható ez a minősítés. Hozzátéve, hogy élsősorban dolgozni akarunk — többet és főleg jobban, mint eddig. Ám ez korántsem olyan egyszerű. A párt első titkára mai munkahelyi viszonyaink egyes jelenségeit kritizálta, amikor így fogalmazott: »A munkabér vagy a tmunkadij nem jelenléti díj.— Aki csak ennyit hallott, az is tudja, mire gondolt az előadó; a termetes hatékonyabbá téte­lének egyik legfontosabb föltételére a munkafegyelem színvonalára történt itt uta­lás. Aligha, kell hosszasan in­dokolni, . miért különösen időszerű a munka szerinti bérezés szocialista elvének következetesebb érvényesí­tése. Ismert dolog, hogy az anyagi ösztönzés, ha helye­sen elünk vele. növeli a termelési kedvet, újabb al­kotó energiákat szabadit fól, Errol a pluszról jelenle­gi helyzetünkben nem mond­hatunk le, és egy jobb hely­zetben is kár volna lemon­dani. Ezért kell határozottan szembefordulnunk az egy em­lőséi tetszetős, kényelmes és meglehetősen elterjedt gya­korlatává]. De nemcsak ezért! A tár­sadalom igazsagérzete is azt kívánja, hogy a jelenleginél nagyobb különbségek jöjje­nek létté a munka díjazá­sában a tényleges teljesít­mény, vagyis a végzett munka mennyisége és mi­nősége szerint. S mindez nemcsak a munkásokra, ha­nem a vezetőkre is vonatko­zik. A kongresszusi vitazá­róban még markánsabban tér vissza ugyanez a gondo­lat: »Meg kell szűnnie az olyan jövedelmek kibocsátá­sának, helyenként az olyan berek kifizetésének, amelyek mögött nincs teijesitmeny. Ha ezt rendesen végezzük, a szocialista építés általános szahalya fog érvényesülni. Ahogyan, a szocialista építés előrehalad úgy emelkedik rendszeresen a dolgozók életszínvonala. De mindenki tanulja meg a munkahelyét is, a munkáját is, a kerese­tét is becsülni.-« Világos be­széd, ez, valóban találkozik a társadalom igazságérzeté­vel. Bármilyen erős is azon­ban az emberek igazságérze­te, ha anyagiakról van szó, olykor bizony csak elvi sí­kon, általánosságban jelent­kezik. Erre utal a párt első titkárának egyik megjegyzé­se, hogy a jövőben valószí­nűleg nem lesz »össznépi egység« a teljesítménybére­zésben és annak érvényesíté­sében. Es itt jutnak különö­sen fontos, bár egy csöppet sem irigylesre méltó szerep­hez a teljesítménykövetel­ményeket fölállító, majd a végzett munkát konkrétan elbíráló helyi vezetők. Ök akkor felelnek meg hivatásuknak — amelyet el­várnak tőlük —, ha egyértel­műen meghatározott felada­tokat adnak beosztottjaik­nak; ha megteremtik a za­vartalan munkavégzés felté­teleit és gondoskodnak róla, hogy a munkabér a teljesít­ményhez igazod jék. Ha eme követelményeknek mind ele­get tettek — nem csekély­ség —, még azt .is vállalniuk kell, hogy amíg az a bizo­nyos össznépi egység kiala­kul, nem mindenki előtt lesznek népszerűek. De nincs más ütünk; a vezetőknek hozzáértően és felelősen kell irányítaniuk, hogy a beosz­tottak — akiknek ezt a funkciót kell -betölteni — jobban, a munkaidőt telje­sebben kihasználva dolgoz­zanak. S álljon itt végső summá- zatul perspektívaként a tisztességesen, fegyelmezet­ten dolgozó embereknek: »Aki dolgozik az érezze ma­gát biztonságban és legyen nyugodt mert ezután is bol­dogulni fog. Aki azonban munkaképes korú, egészsé­ges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az csak legyen nyugtalan.« K. T. Fiatalok gyűltek össze tegnap Kaposváron az Edosz művelődési háziban. Tizennyolc évesek — és most »találkoztak« először hivatalosan a hadsereggel. Sorozásra hívták őket. Katonás, rövid üdvözlés. Tj tárta megkezdődik a prog­ram. Először egy Elmet tekintenek meg Sorköteles lettem címmel. Róluk szól — a hozzájuk hasonló fia­talokról, bemutatva nekik a katonaélet egy-egy szaka­szát, a hadsereg fegyverze­tét. — Mit jelent a honvé­delmi törvény? — A film után a katonák jogairól, kö­telességeiről hallanak tájé­koztatót... Az MHSZ városi vezetőségének munkatársa arról is beszélt, milyen tan­folyamokat szerveznek és hogyan jelentkezhetnek gép­járművezetői, illetve rádiós­kiképzésre, hogyan haszno­síthatják szaktudásukat a hadseregben. A KISZ városi bizottsá­gának munkatársa arról szólt, hogy mit vár az ifjú­sági szövetség a katona fia­taloktól. Ezután köveUvezett az or* vosi vizsgálat: alkalmas-e a katonai szolgálatra a fiatal és milyen fegyvernemhez javasolják. A szünetekben többen is » körülvették Schramm Tibor A sorozó bizottság előtt. továbbszolgáló őrmestert, aki néhány hónapja, nem sokkal leszerelés után vá­lasztotta — mivel édesapja is hadseregben szolgál . — élethivatásul a katonai pá­lyát. Amerin Istvánt, a gé­pészeti szakközépiskola hall­gatóját, valamint Andrássy Antal gimnazistát és Ágh Lászlót, az, építőipari szö­vetkezet szobafestőjét sok minden érdekelje, elsősorban az: a sorozás után. mi korfa várhatják a behívót, milyen a katonák élete. A kiegészítő parancsnok­ság tisztje, a sorozó bizott­ság elnöke, Lebó József fő­hadnagy elmondta : minden fiatalt alaposan kikérdeznek családi körülményeiről, to­vábbtanulási terveiről, meg arról is, hogy milyen fegy­vernemnél szolgálna szíve­sen. Békefy Géza például mezőgazdasági szakközépis­kolába jár s az érdekelte, jelentkezhet-e a mezőgazda- sági főiskolára, kaphat-e majd halasztást tanulmányai befejezéséhez. Andrássy Antal v iszont nyomdász lesz, ő — szakmát választó több társával együtt — arra Tolt kíváncsi, hogy a hadsereg­ben lesz-e módjuk a szakma gyakorlására. Valamennyi kérdésükre kielégítő választ kaptak. Sorkötelesként e fiatalok most találkoztak először a hadsereggel, és zsebükben a katonaikönyvvel távoztak az ünnepélyes búcsúztatás után. Férfivá értek, s most vár­ják: mikor szólítja őket a behívó — katonai szolgá­latra. Sz. E. Fontos a városkörnyék véleménye Mindenről tájékoztatják a lakosságot Új helyzet, új módszerek A politikai munka mód­szerében nagy változást ho­zott a megye területi és közágazgatasi átszervezé­se. Különösen nagy felada­tot rótt a népfrontmozga- lorríra, hiszen megszűntek a járási bizottságok. A so­mogyi városokhoz jelenleg harminchét úgynevezett vá­roskörnyéki községi nép­fronttá zotteág tartozik. A lakosság tájékoztatásában, a közérdekű javaslatok to­vábbításában, a döntések előtti közvéleménykuta­tásban nagy a szerepük a helyi bizottságoknak, éppen ezért nem mellékes, milyen az irányításuk, az elvi és a gyakorlati támogatásuk. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának irányel­vei szerint egyrészt a vá­rosi bizottság, másrészt a megyei bizottság irányítja a város környéki népfront- bizottságokat. A közvetett vagy a közvetlen utat min­dig az dönti el mennyire sürgős a tennivaló. Így az­tán a megyei népfrontbi­zottság nem egyszer egye­nesen a harminhét község­be irányítja az információ­kat, az ajánlásokat, a ja­vaslatokat, a tájékoztató­kat, a felhívásokat. Ez így van rendjén, hiszen az idő pénz, s bizony a kétszeri postázás miatt, igen késve kapnák meg a fontos anya­gokat, ha ilyen esetekben is ragaszkodnának a »hiva­tal úthoz«, s a városi bi­zottságokat is közbeiktat­nák. A feladat mindenhol egyforma, a körülmények azonban eltérőek, így más­más színvonalon működnek együtt a városi és a kör­nyező községbeli bizottsá­gok. Kaposváron épp a több évi gyakorlat folytán már kiforrott, rendszeres a vá­ros környéki testületek se­gítése, irányítása. Siófokon, Marcaliban most van kiala­kulóban ez a módszer. Min­denképpen örvendetes, hogy az útmutatás fö célja az önállóság, a kezdemé­nyezőkészség növelése. Amikor a városi titkár, az elnök a helyszínen ad se­gítséget, mindig megtalálja a módját, hogy erre ösztö­nözze a társbizottságokat. A múlt évben alakult ki az a módszer, hogy a falu­gyűléseket megelőzően a tanácselnökökkel együtt ta­nácskoznak a város környé­ki népfrontvezetők. Ez megalapozza a falugyűlések sikerét, módot ad a kölcsö­nös párbeszédre. így aztán ezt a gyakorlatot ezután is rendszeressé teszik. A Kaposvár, Marcali, Sió­fok környéki népfrontbi­zottságok testületi ülései egyre tartalmasabbak. Ala­posan megtárgyaljak a he­lyi problémákat, rendszere­sen foglalkoznak politikai kérdésekkel, mozgósítanak a határozatok megvalósítá­sára. Az szintén elismerésre méltó, hogy egyre rendsze­resebben tervezik a társa­dalompolitikai,' a gazdasági, a közsegfejlesztesi, a béke- barátsági, a művelődéspoli­tikai feladatokat és jó] old­ják meg. A lakosság politi­kai felvilágosításában igen fontosak a téli tömegpoliti­kai előadássorozatok. A megyeszékhely környékén tevékenykedő bizottságok évek óta rendszeresen tar­tanak ilyet. Siófok és Mar­cali környékén pedig most honosítják meg, a kezdeti lépésként egy-két előadást, népfrontestet szerveztek. Barcs helyzete eltérő a többi városétól, hisz ott a teljes járás megszűnt, a városi népfrontbizottság huszonöt községi bizottságot irányít. Ez mindenképpen újszerű feladat. Barcson ha­tározott lépéseket tettek an­nak érdekében, hogy a mozgalmi munka színvona­las legyen, s ezzel példát mutassanak a város kör­nyéknek. S erre alapozva keresik az útmutatás, a helyszíni segítségadás leg­jobb, legmegfelelőbb mód­szereit. A megyei népfrontbizott­ság javaslatára most alakít­ják ki az aktívahálózatot, amely helyszínen segít. A bizottság, az elnökség tag­jai a vidéki útjaikon arra is ügyelnek, hogy elölendit- sek a testületek önállóságát. A célok között szerepel, hogy a pártfogolás révén fölzarkózlatják a hat gyen­gén működő népfrontbizott­ságot a jók soraiba.' . Érdemes mindent megten­ni annak érdekében, hogy kialakuljanak a város kör­nyéki népfrontbizottságok irányításának jó módszerei az egész megyében, mert enélkü! elképzelhetetlen a Lakosság eredményesebb bevonása a közügyek inté­zésébe. a tanácsok es a la­kosság kapcsolatának erősí­tése. Most, a VI. ötéves terv összeállításának idején nem lehet nélkülözni egyet­len népfrontbizottság szer­vező, mozgósító tevékenysé­gét, ezért kívánja fejleszte­ni a megyei eipökség in a közvetett es a közvetlen se­gítségadás módszereit. is. fi­Segít a közös Közös és háztáji újszerű együttműködése bontakozik ki a buzsaki termeloszóvet- zezet tent létén. Eddig ugyan­is többnyire az áfészek fel­adata volt támogatni 'és le­bonyolítani a felvásárlást, illetve a gazdák . különféle anyagokkal való ellátása. A zöldség- és a gyümölcster- ■nelés fejlesztésére, valamint i tagok életkörülményeinek vitására nágy aranyű •rogramot dolgozott ki a ouzsáki gazdasag, amely nemcsak szaporítóanyagot es vegyszert ad. hanem föl is vásárolja a terményt. Ezt a nemrég megnyitott buzsá- ki. táskái, öreglaki zöldség­boltokban árusítják, illetve iovábbítják majd a Balaton- parti afesz-ekhez. Most van a szerzödésköté- -ek időszaka. Eddig mintegv itt _hektár zöldség és gyű nőies termelésre kötöttel szerződést. (Várhatóan mint egy a kétszerese lesz erének az a terület, amelyről tény­legesen számíthatnak áru­értek esi (éjire.) A környék­beliek főleg paprikát, para­dicsomot. zöldbabot, zöld­borsót, illetve a különféle gyümölcsöket termesztik a szerződések adta támogatá­sok révén. A támogatás célja az, hogy a környéken föl'lendül- iön a háztáji termelés. A ervek között szerepel egy ildségtermelő és egy nyúl- envésztő szakcsoport meg­alakítása ia — szintén ter­melőszövetkezeti legítség- gáL Húszmilliárd „dolgozó” munkaadóra vár A mezőgazdaság ingyenmunkásai Semmiféle Vétszámnyil- vántartásban nem szerepel­nek; megyénk egyetlen me­zőgazdasági nagyüzeme sem vezet jegyzéket azokról az »apró, de szorgos dolgozók­ról«, amelyek munkája — ha a kellő feltételeket meg­teremtik — összességében milliókat hozhat, de mint az esetek többsége tanúsítja, ez évről évre elmarad — leg­alábbis a Dunántúlon. A me­llekről van szó. Egy korábbi fölmérés sze­rint az országban évente 4—4,5 milliárd forintra tehe­tő a mehek beporzó tevé­kenységéből eredő mezögaz- dasagi haszon. Ez a szám korántsem a maximum, hi­szen az országnak csak egy­ket részén »veszik munkás­számba« a méheket, s al­kalmazzák őket arra a te­vékenységre, amelyre ma már csak a méhek képesek. Az intenzív növényvédelem és rovarirtás nyomán sok helyütt elpusztultak azok az ártalmatlan rovarok ame­lyek korábban »automatiku­san« végezték a kultúrnövé­nyek beporzását. Hatalmas táblák »steril« környezetbe kerültek, s ahol a beporzás szükséges, ott ma már csak egy mód kínálkozik: a táb­lák szélére méheket telepí­teni. Az Alföldön, ahol hatal­mas területeken se lakott település, se erdő nincs, ugyanakkor intenzíven és nagy táblákon foglalkoznak a virágzó pillangósok ter­mesztésével, elkerülhetet­lenné vált a mehek alkal­mazása. Párhuzamos kísérle­tek igazolták; hektáronként másfél mázsával többet te­remnek a táblák, amelyeket bejár a méh. Itt ma már szerződés alapján saját jár­művel viszi a táblákhoz pa­rányi dolgozóit a bérlő üzem, s fizet a munkáért a gazdá­nak. Somogybán, sajnos mas a helyzet, majdcsaknem- agi gasztó. Egyrészt nincs gya­korlatilag egy olyan nagy­üzem, amelyik komolyan venne a mehek szolgaitatá­sait, de ami ennél is riasz­tóbb, az Állami Biztosító sze­rint még egy évben 'sem ér­te akkora kár a méhészeket, mint tavaly. Megyénkben Otvenzer méhcsaládban mintegy húsz milliárd méh él. Hatalmi I szám, de korántsem elegen I dó. Ahhoz ugyani*. hogy I egy-egy táblát a méhek eredményesen beporozza­nak, egy hektárra legalább három család kell jusson. Ez a nyú-ségi almáskertekben, az alföldi lucernásokban már rég bebizonyosodott. Nálunk — ha megengedi is egy-ket gazdaság, hogy rep­ce- vagy napraforgóföldjének a szélére telepedjen a mé­hész — azt mar senki nem veszi számításba, hogy aok esetben még egy család sem jut egy hektárra. Így persze a beporzás ha­tása csekély, s joggal mond­ja a növénytermesztő szak­ember: na ugye, járja a méh es még swics eredménye. Számos növénytermesztő nagyüzem gyümölcsöséből, sőt annak körzetéből a szó szoros értelmében elűzték a méheket es a méhészeket. Máshol a vegyszerezést vég­zik gondatlanul. Pedig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium már két éve állást foglalt a méhek mellett. Ügy látszik, ez kevés. Somogy megye kiemelt napraforgóterrnelő tájegység az országiban. A hibrid napraforgóikat kedve­lik a méhek, mivei némi mézet' találnak rajta. Nem kellene más, csak a tábla szélére vinni a méhcsaládo­kat, s akikor a mezőgazda­ság kétségkívül »legszorgo­sabb munkásai a maguk cse­kély teljesítményével hozzá­segítenének a jobb eredmé­nyekhez. Erre eddig nálunk legföljebb elszórt, véletlen­szerű kezdeményezéseket tettek. Nem mindegy, hogy az össze nem hangolt mun­ka miatt Icártérítést fizet a biztosiló és a gazdaság, vagy az Összehangolás eredménye­ként hektáronként pár má­zsás többlethez jut a gazda­ság, s elégedett lesz a mé­hész is. Somogybán is vannak ter­jedelmes gyümölcsösök, nagy napraforgó- és repce­földek. Kontrollvizsigálato- kat lehetne végezni, de ma már fölösleges. Ha az or­szág egyik részében tiz éve eredményes egy módszer, s a minisztérium is emellett foglal állást, érdémes át­venni a befektetés nélkül nagy eredményt hozó ötle-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents