Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
találkoztak korom voit, meg kellett hogy küzdj-ek mindenért Három éve érettségiztem, fölvettek az egyetemre. Nagyon, de nagyon örültem neki. Az öröm azonban nem sokáig volt fel hő tien. Hamarosan egy olyan kapcsolatba keveredtem, amely megkeserítette az életemet. Én, persze hogy én tehettem róla, de valahogy nem volt erőm kimászni belőle. Hiányzik egy olyan ember, akihez őszintén szólhatok. Ne értse félre ezt a mondatot, nem azt akarom én mondani, hogy az egyetemen nem találtam volna ilyen embert, erre érdemest, de a mi, mad rohanó világunkban, hát kihez merek én odamenni, és megkérni, hogy te öregem, vagy oktató úr, hallgasson meg ! Az ötlet egy este Jött. Sétáltam, mert nagyon fájt a fejem és gondolkodtam. Éreztem, hogy valahogy nem megy tovább, ezen valahogy változtatni íkell, méghozzá minő sürgősebben! Aztán találkoztak. Először Pesten, az állomáson »szemeztek« egymással, aztán Kijevben segített a véletlen, egy szobába kerültek. Ki-ki elpanaszolta gondját, baját, s valahogy úgy érezték, egymásra találtak. Tibi: — Mindhárman csendes, halkszavú emberek vagyunk. Hogy egymásra találtunk ez a véletlen műve, mert -megváltozott mindhármunk élete. A kirándulás az első legkisebb lépcső volt. Imre: Feri szinte minden héten hazajön, segít a tanulásban, mert közben beiratkoztam a gimnázium esti tagozatára. Tibi készül a felvételire. Azóta nincs egy sízabari percem ... 1 Körtési Zsolt Az esztergályos KISZ-tit- kár úgy mesélte az esetet, mint a csodát. Új dolgozó lépett be az öntödébe, s első dolga volt, hogy vitte az igazolványát, s átjelentkezett a KISZ-be. Az esetek többsége azonban eltérő. Ahogy a fiatal átmegy az egyik gyárból a másik- ha, aztán elvégzi a szakmunkásképzőt, ezzel szinte a tagsága h» megszűnik. A tapasztalatok szerint nagyon nehéz csökkenteni az úgynevezett »elveszett« KISZ-tagok számát. A mun- i< a helyváltoztatás után eltelik egy kis idő, mire valaki megkérdezi az újonnan jött fiataltól, hogy tagja-e az ifjúsági szövetségnek. Gyakoribb a nemmel való válasz • a magyarázkodás, hogy elveszett az igazolványa. Sokan vesznek úgy el a mozgalom számára átmenetileg vagy véglegesen, akik az előző munkahelyükön, az iskolájukban még tagok voltak. Sokféle vélemény hallható arról, hogyan lehetne javítani ezen a csöppet sem megnyugtató helyzeten. Az egyik véglet, hogy a fiatal nem hibáztatható, keresse meg a KISZ, a másik, hogy csak az ifjú ember a vétkes, túszén micsoda dolog a hallgatása, a távolmaradása. Mindkettőben van igazság, a gondot azonban nem szűnteti meg, ha nem közeledik a két megítélés. Egy építőipari technológustól hallottam, mennyire felháborodott az egyik fiatal, amikor megkérdezték a szándékát: »Itt dolgozom két éve, és még nem keresett meg a KISZ!« Van mit tenni az alapszervezetekben azért, hogy a nevelés, a felvilágosítás erősítésével kialakítsák a tagokban a hosszú távú kötődést a szövetséghez. Éneikül elképzelhetetlen, hogy kötelességüknek érezzék az átjelentkezést. S mindjárt hozzáteszem, mert különben egyoldalú lenne a kép, hogy a KISZ-vezetőségnek ugyancsak sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az újonnan belépő fiatalokra. Van tehát recept arra, mint lehet csökkenteni az »elveszett» tagokat. Éljenek ezzel mindenhol ! L. G. Hárman Horváth Imre, Láma nn Tibor,, Bognár Ferenc. A három név, három szokványos fiatalt takar Szokványos farmernadrágjuk, szokványos életvitelük mellett azonbaa valami, ami nem szokványos, s ez a barátságuk, Nem szokványos az a mód. ahogy egymás hatására szakítottak a régi életükkel, amely talán jó la volt, kényelmes ás, csak éppen nem tartalmas. Tudnak örülni a mának, annak, hogy együtt fedezhetnek fel olyat, ami mellett azelőtt szó nélkül elmentek. Együtt örülni »nagy szó«, hiszen hármójuknak háromféle az ízlése, a műveltsége, az indíttatása. Hétköznapi dolog? Talán? Vagy mégis több annál? Inára kis Tabu megyei fa- ulubA, jár be mindennap Kaposvárra. Három éve végzett a szakmunkásképzőben, esztergályos, Mielőtt jelentkezett volna egy külföldi útra, egyhangúan telt az élete Hajnalban kelt, műnk» után bevásárlás, esetleg egy film a moziban, egy sör a barátokkal s presszóban vagy a kocsmában, vonatozás, televízió, vacsora, lefekvés és slussK, Nem volt rossz tanuló. egy érdemjegy kivételével csupa ötös állt a szak- írumkás-bizomyítványban, mégis hiába volt a rábeszélés, a kórleíés, nem jelentkezett továbbtanulni, újságot csak akkor vett a kezébe, ha a lottószámokat nézte meg. Ha azt kérdezték volna, mit olvasott utoljáira, talán csak a mdcimacfeó jut eszébe. — Hogy változott meg az élete, hogy jött az ötlet, hogy jelentkezzen erre a szovjetunióbeli társasutazásra? — Magam sem tudom. Csak annyi rémlik előttem, hogy egyszer majd megevett az unalom, mert még vagy két óra voit vissza a vonat indulásig, nem tudtam már mit csinálni. A barátokkal nem »jöttem« össze. Igaz, lett volna egy lehetőség: kiállítás, múzeum, program itt is, ott is, de hogy oda? A ... á ez képtelenség! Tibi tavaly érettségizett. Nem vették fel az egyetemre, azóta bújik az emberek, az ismerősök szeme elöl. Nagymenőnek, jó fejnek számított eddig, azóta valahogy átnéznek; rajta... Vagy csak ö érzi igy... Mindenesetre azóta nem találja magát, illetve nem találta. Valamit csinálni kellett, muszáj volt kiszakadni ebből a »bővös« körből, mert — ahogy mondani szokták —, a rossz út következett volna. — Szüleimmel megbeszéltem, nem könnyen, mert egy kicsit konzervatívok, meg féltenek is, végül azonban megértették, hogy egyedül kell mennem... ! Feri nehezen beszél • családi dolgokról. — Anyám meghalt, apám rendezetlen körülmények között él. Alkoholista. Mond- iam azt, hogy nehéz gyerekAGRAGON Négy éve már jól ismerik ezt a nevet Kaposváron. A Mezőgazdasági Főiskola klubjának nem kellettek évek, hogy felhívja magára a figyelmet. Olyan programokat szerveztek, melyek addig hiányoztak a városban, a dzsessz-sorozatukat, barokkestjeiket, koncertjeiket a főiskolai hallgatókon kívül mások is szívesen látogatták. A diszkó esteken Éliás, B. Tóth, Dévényi neve biztosította a sikert. Mindert nem azért említjük múlt időben, mintha megszűnt volna az élet az Agra- gonban, csak — tavaly november óta, mikor bezárták a régi ifjúsági házat — kissé visszafogottabb lett. Helyiség hiányában egyelőre csak tervezni tudnak. — Persze ez nem jelenti art, hogy nem dolgozunk. Olyan programokat szervezünk, melyeket itt a főiskolán is meg lehet tartani — mondta Both Rudolf közművelődési titkár. — A jelenlegi aula nem alkalmas nagyobb rendezvényekre, csak korlátozott számiban lehet például diszkóműeor. Arra, hogy itt megfelelő helyiség legyen, az elkövetkező két évben nem számíthatunk. Ennél fontosabb feladatok vannak a főiskola bővítésénél. Az új ifjúsági házban szerettünk volna egy állandó helyiséget kapni a tanítóképzősökkel közösen, ám nekik is minden helyet ki kell használni. Most csak a saját hallgatóink látogatják a programokat, sikere van a Sokezamközt című sorozatunknak, melyen a főiskola vezetői, tanárad vallanak munkájúikról, életükről. Értékes beszélgetések eziek. Öt megyei diákklub működik, kettő most alakul, s ezt szívesen ós lelkesen csinálják a fiatalok. Jó kapcsolataink vannak, így a Damjanich utcai kollégiummal, több általános iskolával. ahová rendszeresen' hívják a külföldi diákjainkat. Míg a város központjában volt a székhelyük, addig nem kellett a közönséget csalogatni. A főiskola azonban távol van, s a közlekedés elég rossz. Mindenképpen arra törekednek, hogy ne csak a saját hallgatóiknak nyújtsanak művelődési, szórakozási lehetőséget. A klubot itt nem lehet különválasztani a helyi KlSZ-bi- zottságtól, hisz minden próbálkozásuk közös. Szabó Ferenc három éve igazgatja az ifjúsági mozgalom munkáját. — Ügy tudom, régóta szó van a két főiskola együttműködéséről? — Sajnos, ez máig; mindig vajúdik. Voltak kísérletek, egy ideig például a tanítóképző egyik helyiségében szerveztük az előadásokat, hogy az ottani hallgatók is reszt vehessenek. Engedélyek után kellett szaladgálni, s csupán nézőként jelentek meg. Én még mindig nem tettem le róla, hogy megjavítsuk a kapcsolatot, hisz mindkettőnknek érdeke lenne. Bármiről is beszélünk, mindig előjön a helyiség- gond. Már arra is gondoltam, hegy mi lenne, ha a város középiskolái és a két főiskola összefogna, s bent a városban létrehoznának egy klubot. ' Kaposváron még megfelelő szórakozóhelye sincs ennek a korosztálynak. Ez azonban már városi gond. — A nemrég tartott diáknapokon több százan látogattak ki a főiskolára, a fiatalok tehát tudják, hogy itt mindig találpak valami érdekeset. Minek tulajdonítják az Agiragon jó hírét? — Ehhez egy név kapcsolódik, ez egyben magyarázat is. Rombauer Tamás hívta életre a klubot, s azonnal kész programmal állt elő. Nagyon sok időt ölt bele, hogy sajátos arculatot alakítson ki. Ez rövid idő alatt sikerült. Ma már szívesen járnak le hozzánk különböző előadók, művészek. Sándor György évente visszajár; a diszikósok egymást licitálják; most volt nálunk Tám László diaelöadással, s újabb ígéretet kaptunk tőle, de még tovább sorolhatnánk. Újabb terveink is vannak : Kamerával a nagyvilágban címmel indítunk sorozatot, ahol Szabados Tamás operatőr, és a főiskola munkatársai külföldi útjaikról számolnak be; diafórumot szeretnénk szervezni a megyei di- ákklubokfcal közösen; folytatnánk a dzsesszsorozatot ; havonta egy koncertet tervezünk. Sajnos, mind annak a függvénye hogy lesz-e hol megrendeznünk mindezt. Szalai Andrásnak nem volt könnyű dolga, mikor átvette a klub vezetését Romtoauer Tamástól. Ugyanazt, ugyanolyan jól csinálni nem lehet. — Először szívesen vállaltam, kívülről minden olyan egyszerűnek látszott. Amikor elkezdtem, . akkor vettem észre, hogy mennyi munkát ölt ebbe az elődöm. Bár sokan mondták, hogy a régi- ifjúsági ház komor, nem túl vonzó hely, nekem nagyon kellemes volt, a átlagunkénak éreztük. Szükség volt a rendezvényeinkre, ez látszott a közönségen. Jó lenne találni valami megoldást hogy megszűnjön ez. a távolság a főiskola és a város között, s beköltözhessünk a központba. Izményi lív» HIVATÁSUK A VESZÉLY Kaszkadőrök Valamirevaló kalandfilm elképzelhetetlen nélkülük. Ha kell, lovagolnak, vívnak, verekednek, háztetőkön kergetik egymást, vagy éppen hajmeresztő autósmutatványokkal riogatják a mozinézőket. A köztudat valahová a színészek és a statiszták közé helyezi őket. Szöveget ugyan nem mondanak, s arcuk is legtöbbször elmosódik a szikrázó jelenetek forgatagában, ám megmozdulásaikat rendszerint több figyelem kíséri, mint a hátteret alkotó statisztériáét. Persze, éppen ez a feladatuk: lázba hozni, a kalandfilm atmoszférájába csalogatni a nézőt — feszültséggel, bravúrokkal, pofonokkal ... Jövedelmükről legendák keringenek, sokak szerint ez a legjobban fizetett foglalkozási ág. Összjövedelmük havi átlaga nagyjából egy szakmunkás fizetésének felel meg ... Mindebből — ellentétben a mendemondákkal — éppen az következik, hogy a kaszkadőr nincs megfizetve! Hiszen ezért az átlagosnál nem nagyobb bérért rendszeresen kockára teszi az életét, vagy legalábbis a testi épségét... Ráadásul idehaza nincs még megnyugtatóan rendezve a forgatásokon előforduló balesetek, sérülések utáni helyzet (biztosítás, táppénz stb.) sem. Akad olyan kaszkadőrcsoport, amelynek tagjai gázsijuk bizonyos százalékát »összedobják«, félreteszik — úgymond : rokkantkocsira... À filmvilágban keresettek n magvar kaszkadőrök, szá- ' mos nyugati ország (elsősorban az NSZK és Franciaország) forgat rendszeresen kalandfilmeket mi nálunk. Ez a tény azonban nem pusztán ezeket a vakmerő fiatalembereket dicséri, sokat nyom a latban az is. hogy szerződtetésük (s egyáltalán az itteni költségek) jóval kedvezőbbek a film készítői számára, mint odahaza. Kiből is lehet kaszkadőr? Tulajdonképpen bárkiből, aki — ahogyan mondani szokás —: nem ijed meg a saját árnyékától. Ez, mondhatni, a hivatás alapkövetelménye. Mindez azonban véletlenül sem art, hogy a kaszkadőröknek bármi köze is lenne a falnak fejjel rohanó öngyilkosje- löitekhez . .. Egy-egy látványos, nehéz mozzanat felvételét hosszú, alapos, kemény fölkészülés előzi meg. Hetek, hónapok türelmes munkája szükséges ahhoz, hogy például egy lóval beidomitsák a puskalövést követő össze- esést... A kaszkadőrnek nemcsak akkor van munkája, amikor a kamera elé áll. Sőt, a legtöbb teendő éppen a »felvé- telmentes« hónapokban akad. Ilyenkor naponta jár uszodába, tornaterembe, gyakorolja a lovaglást, a vívást, az evést a látványos birkózást (no, persze, nem kint, a valóságban). Aki ilyenkor leáll, lazít, pihen a babérjain, az előbb-utóbb alulmarad a filmvilág konkurren- Cia-harcában. Mert ilyen is van a szakmában ... Magyarországon pillanatnyilag négy-öt jelentősebb kaszkadőrcsoport dolgozik. Hogy közülük ki melyik filmben kap munkalehetőséget, az a szakmai tudás mellett a személyes kapcsolatokon, összeköttetéseken is múlik. A filmszakmának ez a területe ugyanis nálunk még meglehetősen nyers, kialakulatlan, a helyzet valamiféle szabadversenyes piachoz hasonlítható ... A csoportok tagjai rendszerint egykori sportolók: öttusázók, lovasok, nehézatléták. Olyan fiatalemberek, akik a film lüktető, nyüzsgő világában érzik magukat igazán otthon. Mert ez az élet aztán merőben eltér az átlagemberétől. A kaszkadőr, ha úgy adódik, forgat nappal és éjszaka, kánikulában és hóesésben, vidéken és külföldön, lovak patái közt fekve és három emeletes ház ereszcsatornájába kapaszkodva ... Ahol és ahogyan a rendező éppen kívánja. Ezért fizetik. Ö az. aki a veszélyesebb jeleneteknél helyettesíti (dublirozza) a film szereplőit, a színészeket. A néző nem is nagyon gondol arra, hogy a rettenthetetlen hőst alakító egyén csak a nyeregbe szállás pillanatáig azonos az illető színésszel, a tovavágtázó lovon már a kaszkadőr ül.« j> gy. SOMOGYI NÉPLAP IBDS*BrtK)OS*G !RJUSAG*IFJUSÄGjlKJDSÄG IEIUSÄG Ne vesszen el egy KISZ-tag sem!
