Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-06 / 81. szám

A Fodor Wam kérték Fodor István íozzájárulasát, amikor k»l- s'önvették egy bolthoz a ne- ét. Azt, sem lehet tudni togy a Csemege Kereskedel- ni Vállalat kaposvári ABC- íru házát mikor nevezték elő­zőt' nemes egyszerűséggel gÿ: a Fodor. Az indíték izonban világos: a nehézkes, losszú hivatalos név helyett >lyat kellett találni, amelyi- cet könnyű megjegyezni és ellemző is a boltra. Fodor István üzletvezető pedig va­dban hozzá tartozik az ABC- nez. Nem csupán azért, mert .•súesíorgalom idején, az el- lyűhetetlen sírapp köpenyé­ben mindig meg lehet talál- li a gondolák között, hanem nkább azért, mert ízlésének, szakmaszeretetének, kereske­dői tehetségének jeleivel mindjárt a belépés után ta­lálkozik a látogató. Fodor István azt vallja: a sikerért mindennap meg kell küzdeni. A vevő holnap akkor tér vissza, ha ma jó árut kapott és pontosan kiszolgáltak. A boltban negyvennydlc keres­kedő és tizenhat tanuló dol­gozik. Csaknem valamennyi­en Fodor-tanítványok. Az el­adótérben soha nincs hangos szót vezető és beosztott moz­dulatokból. szemvillanásokból érti' egymást. 1, Fodor István; ez ABC ve­zetője most itt az édességrak­tárban ül szemben velem, és láthatóan zavarban vám Za­varát látva a kolléganők — akik mazsolát csomagoltak — szinte észrevétlenül távoznak. — Kérem szépen — kezdi a beszélgetést —> én még kis­kereskedőnél tanultam a szakimét és azt, hogy a keres­kedőnek fognia kell a vevőt. Ezt pedig csak áruval és fi­gyelmességgel lehet'megten­ni. :— Amikor sok a vevő, szeretek a boltban lenni: az ember látja, mi az, ami. fogy, mit keresnek. Márciusban csaknem kilencmillió forint értékű árut adtunk el. Ha nincs választék, akkor nem lehet ezt megtenni. Ha pedig van, akkor föl kell hivni a vevő figyelmét rá: én azt ta­nultam és azt mondom a fia­taloknak is, hogy menjenek oda. kérdezzék meg, miben segíthetnek, de hagyják ma­gára a vevőt, ha tájékozódni, nézelődni, akar. A boltban úgy szervezték meg a munkát, hogy minden- lei ki vehesse a szabad: szom­batot. Egyedül Fodor István az, aki szerdán megy el „sza­bad szombatra”, mert az a hét legkisebb forgalmú nap­ja. Vezetők sora nevelkedett a keze alatt. Tíz dolgozó közül nyolc nála tanulta a szak­mát, és soha nem volt gond­ja az utánpótlással: évente „menetrend szerint” négy ta­nuló szerez szakmunkás-bi- Zon.yítványt és marad a bolt­ban. — A fizetésért? — A fizetésünk a forga­lomtól függ. — A légkörért? — Én azt tartom, hogy be­csülni kell az embereket, azért, hogy megbecsülést vár- nassunk tőlük. 2.. * „Sétái” a csúcsforgalomban hozzá tartoznak a bolthoz. Hátra tett kézzel, kissé haj­lott háttal hol, itt, hol ott tű­nik fel. — Hogyan lett csemegét ? — Amikor én kezdtem ta­nulni a szakmát megkövetel­ték, hogy a jelentkezőnek le­gyen meg a polgárija. 1939- ben lettem segéd, és az álla­mosítás után a Népboltnál helyezkedtem el. Később az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalathoz csatoltak bennün­ket. Aztán 1953-ban jött a rendelet, hogy a budapesti Csemege vállalatnak minden megyeszékhelyen kell nyitnia egy boltot. A miénkre esett a választás. Ott dolgoztam a Május 1. utcában. 1972-ben, amikor elkészült az ABC, én lettem a vezetője. — Válogathatott a munka­társai között? » — Nem válogattam. Az a bolt is a Csemegéé maradt, meg ez is az lett. A központ úgy osztotta el az embereket, hogy mindkét helyre jussa­nak. Akkor a létszámemelés miatt kellett fölvenni szak­képzetleneket. Azóta ők is el­végezték az isikólát. — Mit vár egy fiatal ke­reskedőtől ? , — Azt, hogy szeresse a szakmát. — És mi bosszantja? — Ha papíron, ceruzával számmolja ki azt, hogy mennyibe kerül 27 deka tar­ja. 3. Évekkel ezelőtt a bécsi ut­cán láttam, amint felesége társaságában az élelmiszer- bolt kirakatát nézte. — A kereskedő szabadsága’ idején is kereskedő marad? — A szabadságom ideje alatt — ha csak tehetem — elutazunk valahova. A kikap­csolódást nekem, a kirándu­lás, a séta és a fényképezés jelenti. De ha látok egy jó kirakatot, nem tudok elmen­ni mellette. Égy éve készült el Bala- tonmárián egy faházunk. Ha bezárjuk a boltot, felülök, a vonatra, és ott kint elfelejtem az üzletet. Hétfőig soha nem foglalkozom az itteni gondok­kal; a hétvégén úgysem lehet megoldani azt, amit hét köz­ben kellett volna. Dr. Kereza Imre Ä boltban két műszák van. Fodor István — maga dön­tött így — osztott műszakban dolgozik. Reggel azért jön be, mert délelőtt érkezik az áru. Ebédidőt két óra tájban tart: hazamegy, és fél ötre jön is­mét vissza. Akkor kezdődik az esti vevőroham. Megkezdődött a IX, Zalai Kamara-táncíesztivál Az ország 17 Ismert tánc- együttesének részvételével szombaton a zalaegerszegi megyei művelődési központ­ban megkezdődött a IX. Za­lai Kamana-táncíesztivál. A háromnapos versenyre mint egy 700 táncos nevezett. A zalai táncfesztivál Európa- szerte híressé vált az elmúlt években. Rangját mutatja, hogy a mostani találkozóra nyolc európai országból, to­vábbá az Egyesült Államok­ból, Kanadából és Japánból érkeztek táncszakemberek. Játékos beszédnevelés — Nem baj, ha sír a gye­rek, így erősödik a tüdeje — hallottam gyakran a szom­szédasszonyok, ismerősök vi­gasztaló szavait, ha a csa- Iádban kitartóan bömbölt va­lamelyik csecsemő. Egy most megjelent tanulmányban pe­dig ezt olvasom: —Ne hagy­juk sokáig sírni a gyereket, mert ez — egyebek között — a hang képzésre is káros le­het. E megállapítás egyébként annak a tíz pontnak az egyi­ke, amely tömören összefog­lalja: mire ügyeljünk a cse­csemő, a kisgyerek nevelésé­nél. hogy rpinél hamarabb ta­nuljon meg tisztán, helyesen beszélni. Persze, nem csupán ennyiből áll a szakmai ta­nács. A Somogy megyei Pe­dagógiai Intézet kiadványa részletesen, feltárja a beszéd­hibák okait, amelyek már a születés előtti időszak egyes szociális és egészségügyi kö­rülményeiben is keresendők. Ezen túl számos pszichikai, fiziológiai és pedagógiai té­nyező játszik közre abban, hogy egy-egy kisgyerek pösze. dadogó stb. lesz. Ezeknek az okoknak a többségét azonban meg lehet előzni, illetve a beszédhibát ki lehet javítani. Igaz, csak akkor, ha' a szak­szerű segítség időben, lehető­leg még a beszédtanulás idő­szakában érkezik,, és általa több — nevelői, szülői, kör­nyezeti — hatás együttesen érvényesül. * Ehhez kíván sok példa, módszer közlésével gyakorlati útmutatást .nyújtani gyer­mekgondozóknak, nevelők­nek, óvónőknek A pedagógia időszerű kérdései Somogy­bán sorozat legújabb kiad­ványa: Játékos beszédnevelés, személyiségformálás. A szer­zőt, dr. Muray Jenönét, a té­ma alapos ismerőjét az az igyekezet vezérelte, hogy mennél többet átadjon gaz­dag elméleti, tapasztalati tu­dásából, akik sokat tehetnek a — gyermekekért ; azért, hogy személyiségük ne szen­vedjen károsodást beszédhiba miatt. A tanulmányt szöve­ges és rajzos — bábos — pél­datár egészíti ki. P. L. EGYEDÜL Parányi játszótér az épü- letrengetegbcn. A téren gyermekhad visong. Kergc- tözö csöppségek lepik el a betonszegélyű homokozót, szálljak meg a mászókákat. Fiatal édesanyák sétáltatják a picinyeiket. Ketten-hár- man a padokon üldögél­nek. Élvezik a tavaszi nap­sütést. A tér sarkában az egyik pádon egy öregasszony ül­dögél. Fekete hárászkendöjét fázósan magára húzza; ösz- zsekulcsolt két keze az ölé­ben pihen, arcát a nap felé fordítja. Olyan a tarka ru­hás gyerekseregben, mint virágos réten gubbasztó fe­kete madár. Talán utoljára látja a tavaszt. Csak akkor csillan dérit ti tekintetében, mikor valame­lyik kisgyerek a játék hevé­ben a közelébe került. Ilyenkor megpróbálja magá­hoz csalogatni. Kedvesen kérdezi: "Hogy hívnak kis­fiam? Hány éves vagy?". Az egyik kislánynak szép haját dicséri, a másiknak a ruhá­ját. A legtöbb gyerek többnyi­re rá se hederit. Egyetlen kisfiú méltatja csupán némi figyelemre: bambán néz rá néhány pillanatig, aztán el- pityeredve továbbszalad. Szép, szőke asszony jele­nik <ney most a játszótéren. két, hófehérbe öltöztetett, aranyszöke gyerekkel. Az öregasszony melletti padra telepednek. A fiatalasszony a barátnőjével rögtön véget nem érő, hangos trécselésbe merül. A két kis csöppség tűr el metlenül fesz kelőd, i anyjuk azonban "sokkal, fontosabb« dolgokkal van el­foglalva. és ügyet sem vet rájuk. Az egyik kislány ek­kor megpillantja az öreg­asszonyt: — Nagymama! — kiáltja örvendezve, s odafut hozzá. A másik követi. Az öregasszony csoda lkot­Séta a Táncsics nimnáz'um könyvtárában Mikor jön el a királyfi ? A könyvek sorsa gyakran a mesebeli királykisasszo­nyok sorsára emlékeztet. A lexikon, a szótár, a poétái remeklés olykor évtizedeken át porosodik, sárgul, unat­kozik a polcon vagy a rak­tárban, s mire eljön a ki­rályfi — a filológus, a di­ák —, nem ritkán már va­rázsát veszti a legnagysze­rűbb gondolat is. Szerb Ant^j eme neveze­tes hasonlata a kaposvári Táncsics gimnázium könyv­tárának böngészgetésekor jutott eszembe. Az elszomo- ródásra valószínűleg alapo­sabb okom van, mint Bát- ky Jánosnak A Pendragon legendában, hiszen ő az ég­világon minden lényeges forrásmunkát megtalált a British Museum gyönyörű­en rendszerezett bibliotéká­jában a rózsakeresztesekről, itt a Táncsicsban azonban valóságos detektívszorga- lom szükséges egy-egy re­likvia előkotorászásához. Csák a legbecsesebbek van­nak kéznél. Az »Igazságra vezérlő kalauz, .mellyet írt es most sok hellyen jobbít­ván ki-bocsátott Pázmány Peter esztergomi ersek« im­már harmadíziglen, az Úr­nak 1637. esztendejében; Plutarchosz Párhuzamos életrajzainak kiadása a ti­zenhatodik század közepé­ről, szép iniciálékkal; Dugó- - nies András Etelka s című munkájának, az első magyar regénynek 1788-ból származó első kiadása; Kisfaludy Sándor andalító ciklusa,' a Himfy szerelmei 1807-ből, ugyancsak az első szériából; »A magyar nyelv — juta­lom-értekezés-, melyet szer­zett és közrebocsátott »Stan- csics Mihal« 1831-ben ; Ka­zinczy, Berzsenyi munkáinak »öskiadásai«; Fazekas Mi­hály és Diószegi Sámuel hí­res füvészkönyve, szinté* egy az első példányokból. Alapos a gyanú, hogy a hu- ssonhat-huszonhétezer kö­tet közt, a magyar, görög, latin, német, francia nyelvű állományban tucatszámra bukkanhatnánk még hason­ló ritkaságokra« a Táncsics va méz a két kisgyerekre. Té­tován mozdul a keze. Elő­ször gyöngéden magához öleli őket, megsimogatja a fejüket, majd az ölébe veszi az eg’yik apróságot, és csókot rehet az arcára. Ekkor a másik pad felöl felsivit a fiatalasszony: — Krisztike, Raymond ka ! Jöjjetek ide azonnal?! A: nem. a ti nagymamátok! — majd a barátnőjéhez for­dul, fölháborodottam: Borzasztóak ezek az öreg­asszonyok: minden gyereket összenyálaznak.., Az öregasszony megigazít­ja a fejkendőjét, kezét ösz- szekulcsolja, s lehorgasztja a fejét. Már nem. füröszti, ar­cát a fény. U J. gimnáziumban — amint az országnak még hatvan kö­zépiskolájában — hatalmas értékeket őriznek. Ez tény, melyet szerte e hazában minden bibliológiai szakem­ber ismer. Az értékeket azonban mindeddig senki sem tárta fel. A vezetőség — mely a helyszűke miatt már régóta és arra kénysze­rült, hogy a pincét is szak- tanteremmé, kondicionáló teremmé alakítsa át — ob­jektív okok miatt nem ké­pes a könyvészeti értékek feltárására, elhelyezésére, a címlista elkészítésére, a katalogizálásra. A Somogy szellemi élet egyik legna­gyobb értékét az elsikkadás veszélye fenyegeti. — Az utolsó katalógus a a tanulók »kiszolgálása«; Gordiuszi csomó ez, melynek átvágására — az ismert gazdasági gondok miatt — aligha lesz mód. lassú szét­bontására azonban feltétle­nül. A megyei könyvtár ugyan­is — a két intézmény kö­zött fennálló együttműködési megállapodás szellemében — felajánlotta segítségét a Táncsics gimnáziumnak, ami — a módszertani támogatás mellett — elsősorban a megkopott könyvek köttelé- ében nyilvánulna meg. A negyei tanács művelődés- ■‘gyi osztálya új álláshelyet aremtett, ily módon a kö­vetkező tanév kezdetétől egy könyvtáros kizárólag a ré­gi állomány feltárásával harmincas _ évek végén ké­szült, azóta senki sem elle­nőrizte hitelességét, bár az épülétet időközben hadikór­házként és kollégiumként is felhasználták — mondja Varga Sándor igazgató. — Az Országos Széchenyi Könyvtár és más intézmé­nyek évente kérik tőlünk a címlistát, szeretnék »bekap­csolni« könyvtárunkat az országos »vérkeringésbe«, ám mit sem tehetünk: a hat­hét ezer kötetes diákkönyv­tár berendezésével erőnk kimerült, nem mi vagyunk a ludasak abban, hogy az. 1948‘előtt kiadott állományt — több ' »költöztetés« után a tanári szobában és a nyel­vi laboratóriumban kellett elhelyeznünk. E körülmé­nyek miatt a készlet kuta­tási célra — egyelőre — használhatatlan. foglalkozhat. A könyvek, s a szinte mázsaszámra heve­rő régi, nagy értékű folyó­iratok feldolgozása Így is éveket vesz majd igénybe, s a tervezett kutatószoba berendezéséhez ismét szük­ség lesz az iskola vezetősé­gének találékonyságára. Ha időközben nem követke­zik be valamiféle »jótékony közbeavatkozás«, fél évtized múltán a Táncsics-téka visszanyerheti azt a funkció­ját, melyet a századfordu­lón töltött be: a tudomá­nyos és közművelődési könyvtár funkcióját. Rang­jához méltóan, »nem közép- iskolás fokon«. Fél évtized múlva — talán... Pedig az idő, sürget: a gyűjteményre több szervezet, intézmény is rávetette már »vigyázó szemét«... S tegyük még hozzá: az iskola egyetlen »független- tett« könyvtárosának telj munkaidejét igénybe ve1 a diákkönyvtár kezeié rendezése, katalogizálása L. A.

Next

/
Thumbnails
Contents