Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-06 / 81. szám

Hetven magyar Kardzsaliban

Csárdás és kóló

A magygvűlést és a mar gyár együttesek bemutatkozását .követő díszvacsora, az Ar<ia folyón épített száz mé- tlpr magas nagygáton tett. déli áéta emléke még ott zsongott mindenki fejében a második napi ébredés titán. A maga nemében mindkét élmény nagyszerű volt. A nagy hegyek között megzabolázott és hatalmas mesterséges tóvá duzzasztott folyó látványa lenyűgöző. A. díszvacsorát pedig olyan parádés re- vüvel »»fűszerezték*, amilyet itthon nemigen látni. A magyar bárokban látható gyönge haknibrigádok elmghét- riének Kardzsaliba egy kis továbbképzésre. A sűrűsödő élményeket még alig-alig befogadva, feldolgozva készülődött, a csoport az újabbakra.

SZOMSZÉOYÁRflK

Egy lejtős régi utca végén, az árkádok alatt megállva és szétnézve kétszintes, ABC- aruház nagyságú épületen akad meg az ember szeme. Áruház is valóban. De csak egyetlen árucikket kínál: könyvet. A Magyarországon rhegszokott könyvesboltoknál . háromszor-négyszer nagyobb könyvházból kettő van Bulgáriában, az ,elsőt Kardosabban, a másodikat Pleven ben építették föl. Rendeznék itt író-olvasó találkozókat, sokféle könyvhetet — így a gyerekkönyvek, a költészet, a magyar, a szovjet irodalom hetét. Havonta körülbelül hatszázezer forintnak megfelelő értékű könyvet és hanglemezét adnak el. A somogyi csoport tagjai örömmel fedezték föl a polcokon több magyar író kötetét, régebbi és egészen friss kiadásokat isi.

A könyváruház szomszédságában — mi is lehetne más — könyvtár van. A mi megyei könyvtárunkjioz hasonló szervezet) fölépítéséi

intézményt is meglátogatták a küldöttség tagjai.

HÁROM VÁROSIM

Miközben a magyar küldöttség vezetői a két megye közötti kulturális kapcsolatok bővítéséről folytattak tárgyalásokat, és szakmai tapasztalatcseréken vettek részt, az amatőr együttesek sem maradtak tétlenek. Három egymást követő napon három városkába látogatott el a küldöttség'.

Krumovgrád felé nagy hegyek között kanyarog a szerpentin. Sokan alig-alig mertek kinézni az ablakon, ugratták ís őket társaik: miért félnek az út melletti tároktól? Hát bizony, az az árok néhol száz-százötven méter mély.

A krumovgrádi cipőgyár és a múzeum megtekintése után ifjúsági gyűlésen, majd nagygyűlésen is köszöntötték a 15 ezer lakosú város polgárai a magyar vendégeket. Ezt követte a táncosok, a citerásck és a pávakör műsora, amely — ha lehet — még nagyobb sikert aratott, mint a megyeszékhelyen.

Másnap egy délelőtti ifjúsági találkozó után az 5500 lakosú Arclinóba vezetett az út. A város már látszott a völgyben, amikor, a buszok egy kis kitérőt tettek. A hegyi dohányföldeket erdőség váltotta fel, a magyar szemnek szokatlanul magas, fehér törzsű nyírfák között, hófoHos úton egy üdülő-paradicsomhoz érkezett a cső- port. A helybeli amatőregyüttes bolgár népdalokkal köszöntötte vendégeit. Ezután a megszokott •►►menetrend« szerint a város művelődési otthonában lépett föl az egyre jobban összerázódó együttes, újabb vastapsot aratva.

A harmadik város. Dzse- bel nevét a legfinomabb dohányfajtáról kapta. A három ere városi rangot kapott. településen állófogadás, majd diszkóklub várta a somogyiakat. A fellépés után pedig — mint mindenüti — hatalmas virág kosarak kai

kedveskedtek a vendéglátók az együtteseknek.

Szinte lehetetlen mindazt leírni, ami a kirándulások során történt. A meleg baráti fogadtatást, az apróbb- nagyobb kívánságok pillanatok alatti beteljesülését.. A nagy hegyek között, a zord vidéken melegszívű emberek laknak!

II BÚCSÚZÁS

Észrevétlenül elröpült az idő, és máris az utolsó esemény helyszínén, a kard- zsali művelődési otthonban gyűllek búcsúesti'c az emberek., A Somogy felszabadításában részt vevő bolgár hadsereg veteránjai töltötték meg a színházterem nézőterét, és megemlékeztek Magyarország felszabadításának 35. évfordulójáról.

A gyűlést követő1 előadás végén többször visszatapsolták a táncosokat, azután a helybeli népi együttesek kedveskedtek műsorral búcsúzóul. Végül az újabb ízletes voesora következett, juhsajtos burgonyával és más bolgár ételkülönlegességekkel. Most kellene ittmaradni; ezt mondták többen, és a helybeliek is szívesen marasztalták volna a hetven somogyi vendéget. Az utolsó napra alaposan belelendült nagyáládi népi zenekar kitett magáért az étteremben, és a bolgár lányoknak. fiúknak sem volt már egészen t ismeretlen a csárdás, a magyarok, pedig egyre biztosabban lépve- ugorva lopták a kólót.

1981-ben Somogybán láthatjuk vendégül Kardzsali- ban megismert barátainkat. Reméljük sikerül visszahozni mindazt, amit kaptunk tőlük.

Luthár Péter

SOMOGYI

KRÓNIKÁJA

.Teles évfordulónk ünnep* lése jegyében, telt el a hét megyeszerte. Üzemekben, intézményekben, iskolákban városokban és községekben változatos formában emlékeztek meg legnagyobb nemzeti ünnepünkről. A megye nyugati 'településinek, a marcali és a nagyatádi járás községeinek lakói nemcsak az ország, hanem saját v felszabadulásuk évfordulójának napját is ünnepelték az elmúlt napokban: a szovjet és a bolgár csapatok ugyanis április elsején űzték ki a fasiszta alakulatok utolsó katonáit Somogyból. A két járás székhelyén tartott ünnepségről ezért most külön is beszámolunk.

Marcaliban csütörtökön délután a Felszabadulási parkban levő emlékműnél tartottak koszorúzás! ünnepséget, melyen a helyi dolgozókon kívül a környék lakosságának népes küldöttsége is részt vett. Nagyatádon ugyanebben az időben a temetőben levő szovjet és bolgár hősök sírjait koszo"- rúzták meg, majd a Gábor Andor, Művelődési Központban rendeztek díszünnfep- séget. Mindkét városban a helyőrség és a fegyveres alakulatuk.

díszszemlévé! is lerótták'

’-egyeletüket a felszabadít-'

'sök err' ' A jár ' •

özségeiben kor 7) 'zásokk'

nnepi tanács- és népfront bizottsági ülésekkel, kiállításokkal, színvonalas műsorokkal emlékeztek meg az évfordulóról.

Ä" központi — kaposvári ■— ünnepség jelentőségét növelte, hogy részt vett két testvérmegyénk — »a kali- nyini és a kardzsali — küldöttsége. Tagjai az elmúlt napokban gazdag program keretében ismerkedtek Sá- moagyal.

Az ifjú nemzedék változatos rendezvényekkel készült a felszabadulási évfordulóra megyénkben is. Kiemelkedő eseménysorozatként kell említenünk az egyetemi és főiskolai

kulturális napok

kaposvári műsorait;- melyeket a Művészet és ifjúság bemutatóival kapcsoltak össze. A csoportok, az egyéni előadók általában szép sikert arattak: több emlékezetes, rendezésben és előadásmódban is színvonalas, eredeti elképzeléseket tartalmazó produkciót láthatott az értő, termlészetesen fiatalakból álló közönség. A somogyiak ugyan nem jutottak a dobogó legfelső tokára, de a második vonalban szűkebb hazánk egyik együttesét is ott találjuk. A Művészet és ifjúság bemutatósorozat pedig tizenöt pia kettet termett. De gazdag volt a középiskolások programja is.. Társadalmi munkájukról, kiállításokról,

vetélkedőkről kaptunk hírt a megye különböző iskolái- KlSZ-szervezeteitől. /.'csak szokatlan rövid- j cs ’ n ígyes ünnepe mi .t mondhatjuk — enyhén szólva — furcsának 3Z elmúlt hetet. Az időjárás néha éppen örömteli játékos kedve hirtelen telet varázsolt »

további szép napokat ígérő tavaszias hétfő és kedd után, alaposan keresztülhúzva a lakosság többségének számításait. A kiskertekben tervezett munka, a kirándulás helyett ugyanis a legtöbü»n a fűtött szobából nézhettük a havas esőt hozó szélrohamok ágcibálása'it.

Igaz. a héten több távfűtéses lakásban az ablak mögött is érezhették a kinti sarkvidéki hideg hatását, lévén szokatlanul alacsony a hőmérséklet a helyiségekben. Ahogyan az egyik panaszos megjegyezte: úgy látszik, a kazánokat nem az időjárásnak, hanem a naptárnak megfelelően kezelik.)

A mezőgazdaságban végzett munkák is megtorpantak az elmúlt napokban. Pedig amúgy #

biztatóan indult

a hét az állami gazdaságokban, téeszekben. A kukorica és a szója kivételével mindenütt megkezdték, illetve folytatták a tavaszi vetéseket, ültették a burgonyát.

A megye legnagyobb cukorrépatermelő üzeméből, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai,, Tangazdaságból pedig arról kaptunk hírt, hogy a tervezett 540 hektáron négy nap alatt befejezték e fontos ipari növény j vetését. E jelentős munká- I val éppen felszabadulásunk előestéjén végeztek. Hogy ’.ilyen fontos volt az igyekezet, a jól szervezett munka, azt a. kedvezőtlenre fordult időjárás Is bizonyította.

Paál László

TISZTELGÉS

Áhősapa

sírjánál

*

Bensőségesen zajlik Kaposváron. a Szabadság parkban az április 4-i koszorúzás!' ünnepség. Kevesen íi- avelnek föl arra a zokogó férfira, aki meghatódva rak egy csokor virágot az egyik szovjet hős sírjára.

— Édesapám nyugszik itt, Nazarov őrnagy, aki a somogyi felszabadító . harcokban vesztette életét... Mi, édesanyámmal -és nővéremmel 1945 őszén értesültünk erről, de hogy hol temették el. arról nem tudtunk. A Vöröskereszt segítségével évekig kutattuk, amíg néhány héttel ezelőtt a nyomára bukkantunk. Akkor tudtuk meg. hpgy Kaposváron temették el a többi szovjet katonával együtt. Feleségemmel elhatároztuk: fölkeressük a sírját,

hogy tiszteleghessünk az emléke előtt... ,

A fel-feltörő zokogással küszködve mondja el mindezt Igor Nazarov Nyikola— jevics, aki az odesszai kerület Bolgrád nevű városából érkezett hazánkba feleségével. Negyvenegy éves, hegesztő, felesége a kórház gyermekosztályán ápolónő.

/

— Milyen emlékeket őriz édesapjáról ?

— Háromesztendős toltam. amikor a háború el- szóliTottá otthonról. emlékem alig maradhatott róla. De a frontról irt ' levéléi, néhány fényképe meg kitüntetései segítettek abban, hogv példaképem legyen.

Kik a megsárgult fényképeket, mely a hős apát: ábrázolja. Olvasgatjuk a bátorságát, hősiességét bizonyító diplomákat, amelyek arról szólnak: Nazarov Nyi- kolaj Nyikolajevics gárda- őrnagy példamutatóan vett részt a Belgrád. a Costanza és más városok felszabadításáért vívott harcokban. Kitűnt 1944. decembef 2-án a Kaposvár felszabadításáért folyó küzdelemben is.

♦ — Édesanyám is hosszú

éveken át kutatott, levelezett, szeretett volna édesapám sírjához elutazni. Sajnos már nem él, tizenegy éve meghalt.

Könnyező szemével még egyszer végigtekinti a hős apa sírját és társainak emlékművét. azután Igor Nazarov Nyikolajevics és íelé- sége elbúcsúzott, Csak néhány napra jöttek, s máris utaznak haza. *

— Először jártam abban az országban, ahol édesapám harcolt, s életet áldozta. Ám eljövünk újra. A nővérem cs családja is szeretné tiszteletét lenni édesapánk sírjánál. Tizenhat éves lá- nvunk ugyancsak nagyon vágyik arra. hogy virágot helyezhessen el hős nagyapja, sírján. akit életében nem ismerhetett meg...

Sz. L............ ..................... . . ■

S

orsuk összekapcsolódott a gyárral

Az első fonónők

♦

Huszonkilepc éve, hogy meghirdették-: fonoda lesz

Kaposváron, a lányok, asz- szonyok jelentkezését várják a gyári munkára. Habucz- ky Józsejné 1951 áprilisában lépett be a vállalathoz, és május 2-án huszonnyolc társával együtt utazott Üj- pestre; őszig gyűrűsfonónak tanították be. Árvái János- né néhány hónappal később került ide Zala megyéből, Beleznáról. Korábban egy állami gazdaságban dolgozott. A gyári munka, a jobb körülmények és a fizetés is vonzotta.

Sorsuk azóta összefonódott a gyáréval. Az építésben is részt vettek. Az első né-' hány évről kérdezem őket.’

— Kaposvári vagyok, a gyár mellett laktunk — mondja Habuczkyné. — Mire betanultunk Újpesten, a gépek is megérkeztek. Mi, az> első -munkások az alkatrészeket mosogattuk, tisztítottuk, előkészítettük az összeszereléshez, a többiek az építkezésen dolgoztak. ‘Ma raktár az az épület, ahol először fölszereltek egy kis gyűrűsrészleget. A gépek egyik oldalán négyen-öten is voltunk. Ma kilenc-tíz oldalon dolgozik egy munkásnő.

— Tehát 1951 nem volt teljes év...

— Nem, de az év végére már termeltünk. Húsz gépünk volt először. Az élet nem volt könnyű: még jegyrendszer volt, amikor Pestre indultunk tanfolyamra. Meg kellett tanulni a beosztást a ruházkodásban és a kosztolásban. De már akkor együtt volt az üzem a munkában, a társadalmi életben. Megalakult a DISZ- czervezet, párttag is voltam. Létrejött a színvonalas kul- túrcsoport, színjátszókkal,

táncosokkal.

* «►

— Emlékszem — veszi át a szót Árvainé —. fapadokat tettünk a gyár teherautójának platójára, úgy mentünk kirándulni a Balatonra. De jártunk a környező falvakban is: segédkeztünk az aratásnál, szerveztük a terme1 őszövetkeze- tc’-et. Az a’'kori rvirk-rr-.-J szerint vasárnap reggel hatig dolgozott az üzem. Folyamatosan épültek tovább a blokkok, azpkban' már a klíma -is jobb voit. Kis leszedőcsoportok alakultak. Jöttek a fiatalok, őket már mi tanítottuk. Nem volt létszámhiány: sokan várták ezt az üzemet Kaposváron.

Sokat jelentett, hogy megkaptuk a leányotthont a Füredi úton. Százhúsz forintot fizettem addig az albérletért, ott a teljes ellátás havonta negyven forintba került. A leányotthonban még ‘jobban összeérlelődtünk. Nevelők foglalkoztak velünk, már volt mozi, rendezvényeket tartottunk. A szobatársakkal gyakran eljártunk szórakozni, táncolni.

— Az. hogy távol voltam a családomtól — mondja Árvainé —, megtanított, hogyan kell a keresetet beosztani. A szüleim otthon dolgoztak a faluban, sokszor én vásároltam meg, ami kellett nekik.

— Voltak lányok, akiknél

nagyobb gondot okozott a rsaládtóL való elszakadás — folytatja Habuczkyné. — ‘ Sokszor sfrdogáltak, de aztán megszokták. Ruha kellett a népnek, ahhoz pedig alapanyagot kellett teremteni. Akkor az alkalmasságot is jobban megnézték; igaz, mi nagyon fegyelmezettek voltunk, nehogy elküldjenek bennünket. t

— Akkor volt a Sztaha- nov-mozgalom: többször elnyertem én is a sztahanovista címet. 1957-től munkamódszer-átadóként dolgoztam. Sokszor a lányok magánéletének irányításával is foglalkoztunk.

— Hogvan alakult, a magánéletük?

— ötvennyolcban mentem férjhez — válaszol Árvainé — ; a férjem is itt dolgozott. Sajnos, meghalt már. Először albérletben laktunk két és fél évig, majd a spórolt pénzünikön vettünk egy házrészt. Később vásároltunk egy telket,

■s 19(i5-re kész lett a házunk

is.- A fiam hatvanháromban i született. Akkor nem volt gyermekgondozási segély,, a szülési szabadság öt hónapig tartott.

— A gyári bölcsődét és az óvó V : is a dn’n'TÓk éV- ‘•'ttők — veszi át a szót Habuczkyné. — A háron- műszakos munkarendhez igazodva vigyáznak a gyerekekre azóta is. 1957-ben mentem férjhez, a férjem

katona. . Először a szülőknél laktunk, majd lakást kaptunk. Nekem két fiam van.

— Mindkettőjüknek fontos társadalmi megbízatása is volt.

— Először DISZ-titkár voltam, és a mai napig is tagja vagyok a gyár pártbizottságának — mondja Habuczkyné. — 1958—62 között országgyűlési képviselőnek választottak. A közéleti szereplésben. sokat segített az üzem, de a családban is megvolt a háttér; kilencen voltunk testvérek, s nővéreim, bátyáim közül öten párttagok.

— 1958-tól szakszervezeti

műhelyt) tkár voltam — folytatja Árvainé. — Ma is szakszervezeti aktivista

vagyok. Mi találkoztunk először az új belépőkkel, nekünk kellett megismertetni őket az üzemmel. Mindig kedvvel végeztem társadalmi megbízatásaimat. Sokszor nehéz volt, de megérte. Szerintem minden attól függ, milyen a munkahelyi légkör, milyen embertípust tudunk kialakítani. Van. aki hazulról hozza a jókívánságokat, de vannak gáncsos- kodók, kötözködők is. Ezeket a közösség erejével kell meggyőzni.

Mindketten kezdettől három műszakban dolgoznak a kaposvári fonodában. Óriási változások mentek végbe körülöttük. Habuczkyné szerint ha ma visszatérne az. aki az ötvenes években kilépett, csak átnul- na. Az iparitanuló-képzés mellett más iskolai képzésben is részt vehetnek a do1- gozók; Habuczkyné néhár" éve végezte a textilipari szakközépiskolát. A Munka Érdemrend arany fokozatának birtokosa. Többszörös kiváló dolgozó, kétszer elnyerte a könnyűipar kiváló dolgozója címet. Árvái Já- nosné ' ötszörös kiváló dolgozó. Példamutató mindkettőjük három évtizedes, megszakítás nélküli munkája — bárki számára.

C» 4-~! 5