Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
.Felépült a házam" Szemében könnycseppek Hágnak. Örömé és bánaté yaránt özvegy Bódis Jó- îfné — hiába imám így a rét, kevesen ismernének Még a balatonújlakiak m nagyon tudják, hogy a itőfi utca 66. szám alatt 5, tisztességben megőszült szonyt így hívják. Nanica mi — így szólítja őt minőid. Idősebbek, fiatalok, sztéléiből és szeretetből >• l^ánat lány vagyok, én lkem, Holládról. Kilenc- áztizenegyben születtem, arminchatban kerültem e, június 26-án volt az es- jvőnk. Egy esztendő múl- * behívták az éri Jóskámat, ét esztendeig nem szabadhatott áz egyenruhától, sak akkor, amikor már itt közeledett a front. Mahor- « volt. Tudja: olajbányász, íondták, hogy pakoljunk, lenjünk az oroszok elől. íikekarácsonyfáig jutot- ink. Hazajöttünk. Negy- enötben földet kaptunk; azdálkodtunk, , próbálkoz- ínk. Jött a tsz-szervezés. űződ óztunk előbb, de alá- ■tuk a belépést. Én itthon íaradtam, mert itt is kel- ;tt a munkáskéz. Hatvanhá- imban meghalt szegény isfiam. Nem tudták meg- yógyítani..., ma talán más jnne. A férjem június 6-án asz két esztendeje, hogy ellent. Azóta egyedül vagyok. !,sak ez a ház maradt. Az én házam, Itt, a Petőfi utca 66-ban .. .« Az »én házam« öreg, vályogból- vert öreg épület. Gondos kéz vigyáz rá, de hiába. Az idővel már alig dacolhat. Börczi Gyulától, a háromszáz lelket számláló település népfrontelnökétől, a postahivatal vezetőjétől hallottam : — Február 9-én történt. Aznap — mint mindig — már fél hatkor itt volt a posta. A balatonszentgyörgyi busz hozta. A feleségemmel szétosztottuk a leveleket. Ő az egyik irányba indult, én a másikba. Már nem tudom, ! hány óra lehetett, amikor a Nanica néni házához értem. Szegény asszony ott sírt a kapuban. Nem kellett magyarázkodnia. Megláttam a bajt: házának a kert felőli oldala leomlott, Ajtó, ablak törött. Siettem, hogy segíthessek . .. A népfrontelnök kilincselt mindenütt. Tégláért futott, megértést kért.. A közös községi tanács gyorssegélyt adott, a kéthelyi tsz fuvart vállalt. Az áfésznál is a périztárcába nyúltak. Soron kívül került minden. A falu szakemberei szerszámért siettek. Két nap múlva újra állt a ház. Segített mindenki. Hogy miért? Hallgassuk meg néhányukat! Mazzag Ferenc művezető, a Balatonvidéki Építőipari Szövetkezet dolgozója, a szomszéd : — Kőműves a szakmám, értek a falazáshoz. Aznap, miikor ez a szerencsétlenség történt, éppen a kertitrak- tonral dolgoztam ... Hallottam a hírt, átszaladtam. Aládúcoltuk a falat, s mentettük a menthetőt. Amikor már biztonságban volt minden, leültünk megbeszélni a teendőket. Szabadságot vettem ki, hogy minél előbb fedele legyen a Nanica néninek. Jött mindenki, aki csak tudott.. . Oltvári Tibor telepvezető a községi pártalapszervezet titkára : — A mi üzemünk a falu része. A falubeliek dolgoznak nálurtk, így ha segíteni kell az újlakiaknak, kötelességünk menni. 1 Szakmunkásokat adtunk az építkezéshez. Három dolgozónk segédkezett Nanica néni házánál. Börczi Gyula: — Mondjam, hogy egyszerűen kötelességtudatból tettük? Ez is igaz. De van valami egészen más is. Ha nem mondjuk is ki, való. Családunk van, boldogok vagyunk. És mert bennünket is értek már — kit így,' kit úgy — megpróbáltatások, megértjük az egyedül élő embereket. Közöttünk élnek ők is; hogyan mehetnénk el mellettük szó nélkül... Nagy Jenő Öten új otthonban Emlékidéző rádió — Szia! — Szia!. .. Hogy hívnak? — Pavalics... Imike. Megmutatom a szobámat. Megyünk az emeletre, s 'nézzük a fiatal »tulajdonos« szépen berendezett otthonát. Mert Pavalics Imike még lesak kétéves, de örömmel és büszkén mutatja játékokkal téli szobáját, amely csak az övé. LíJ A ház öt szobája, a für- őszobák, a konyhák, az .őtér berendezése ízlésró) rulkodik. Darány központiban, a Vörös Csillag Tsz írületének szomszédság á- an emelkedik a szép új áz. Ott lakik Jovanovics yörgy, a tsz gépcsoportja-, ak vezetője és felesége, a as üzemi konyhájának fő- :akácsnője. Velük él a lá- yuk, Erika, aki anyagköny- elő a tsz-ben — most gyes- a van —, és a vejük, Pava- cs Imre, a szövetkezet gép- '.erelője; neki technikusi égzettsége van. Imike a kedvenc, öt dé- elgetik a szülők, a nagyiülők és a dédszülők. arról, hogy valamikor nekünk is lesz saját, szép' lakásunk. .. Szól, még nem dobjuk ki: elfér a sarokban. 3. — Sokat dolgoztunk a férjemmel, a lányommal meg a vömmel együtt. A szüléimhez jártunk ebédelni, vacsorázni; náluk töltöttük az ünnepet, a vasárnapot, hogy mielőbb összegyűljön a házra szükséges pénz. Kölcsönt is vettünk föl, meg a szövetkezet is adott nyolcvanezer forintot, ebből harmincezret nem kell visszafizetnünk. Másodállásban elvállaltam a községi tejátvevő feladatát: reggel meg este néhány órát ezzel foglalkozom. Földet is művelünk. Jovanovics Györgyné naponta 240 emberre főz a szövetkezet konyhájában. ValamiKor. az állattenyésztésben, majd a növényápolásban dolgozott; a tsz küldte szakácsnői tanfolyamra. Otthon is őrá vár ez a feladat — lánya a lakást tartja rendben —. csak ez valamivel könnyebb. Sok család új otthonában jártam. A legtöbb ma mar csak homályos emlék. Az emberek, az új tulajdonosok örömét azonban nem tudom felejteni. Jovanovicsékét sem. S azt a konyha sarkában szerénykedő öreg rádiót sem, amely emlékidéző — a jövő nemzedéke szá-’ mára. Szalai László Öt testvér pusztája Elmesélni nem lehet, tán nem is szabad — ne tudják meg... Az öt fiú együtt maradt. — Apánk halála után szü- 'etett a legkisebb húgunk. Én akkor tizenegy éves voltam. Ötvennégyet írtunk, Németsűrűben laktunk, ott adtak házhelyet és egy kevés földet a háború után. Szüléink cselédek voltak. Anyánk tizenkét éves koráról kint dolgozott a mezőn. Én voltam a legidősebb gye- "ok a tizenegy évemmel; engem Istvánnak hívnak. Anyánk egyedül maradt, nevelt bennünket: az öt fiút és a két lányt, becsületes ember lett mindnyájunkból. Máig sem értem, hogyan bírta anyánk a családot és a munkát, de azt tudom, hogy páratlan volt az ereje. Nappal mosott, éjjel zsákot varrt, és miránk is jutott ideje. Ez volt a mi ifjúságunk: ez és a szegénység. Elmesélni nem lehet, tán nem is szabad: ne tudják meg a gyerekek; ők már más világban élnek. Köd szitál az ablakon túl, síkos puhára ázik a mélyre koptatott földút, fénylenek a sötétben a dombok. Nagy- toldipuszta csendje ilyenkor még mélyebb. Emlékbontó hallgatás ez: képek, szavak, mozdulatok idéződnek a sötét utcán ... . A séta céllá a ház. D. Kovács László háza. Az öt fiú közül ő a- legfiatalabb. Nemrég vette ezt az éoüle- tet. Most ketten lakják édesanyjával. Ott gvűltünk össze beszélgetni, emlékezni — a munkaruhás testvérekkel és édesanyujkkal. Miközben beszélgetünk, újra meg újra nyílik az ajtó: családtagok érkeznek. D. Kovács Józsejné hét gyereket nevelt föl, s ma tizennégy unokára büszke. A legidősebb épp tizennégy éves... A két lány a férjhezmenetel után máshová költözött, de az öt fiú itt maradt a pusztán. Mindany- nyian a kanosvári tangazdaság kerületében dolgoznak. Öt erős. fiatal ember — egymás és az anya közelében. Bérfizetési karionok. Az anya mosónő volt. Még Németsűrűben laktak, s innen, a szolgálatot. A legidősebb erről az időről azt mondja: — Volt úgy, hogy le kellett mondanom a kenyérről Laci öcsém részére, mert ő volt a legkisebb. Az is igaz. nemigen jutott mindőnknek megfelelő ruha; de a legfontosabb mégis az. hogy együtt maradtunk mindig, akármilyen nehéz volt. És később is, amikor már sorra dolgozni, keresni kezdtünk... Anyánk nem adott intézetbe minket, pedig egyedül ekkora terhet vállalni szinte képtelenség. Mégis fölnevelt bennünket. Mindegvikiik kiváló dolgozó. Némelyikük többször is megkapta ezt a kitüntetést. Megbecsült emberek, szakmunkások. A legkisebb most nősül, a menyasszonya is idevaló. József — a második — két évvel fiatalabb Istvánnál. — Hatvanötben nősültem, húszéves koromban. Én kezdtem a sort. Két nagy lányom van és egy pici gyerek. Mai sorsunkat a régivel nem tudnám összehasonlítani, de nem is akarom. Csak egy dolog fáj: anyánk, amikor kicsik volt' fik, nem kapott támogatást, később a régi gazdaságban elveszett a kimutatás, s így nyugdíjra sem jogosult. Most is dolgoUnokák között. Nagytoldiból vitték a gazdaságiak a mosnivaló munkaruhát a családhoz. Később, amikor a legkisebb lány ' is fölcseperedett, már nem hozták házhoz; naponta két kilométert kellett gyalogolnia, hogy a munkahelyén mosson. Ment; amíg bírta, de aztán az egészsége fölmondta — Sokat dolgoztunk az apósommal — mondja a rokonszenves fiatalember. — Alapozás, betonozás, falazás, víz- és villanyszerelés... Meg ami jött. Nézze ezeket a faburkolatokat! Sok hétig rakosgattuk a barcsi panelparkettát, amíg végeztünk. A földszint, a fiataloknál két szoba faburkolatot kapott. A fürdőszobák, a modem konyhai berendezés, meg a parketta is szorgalmukról, hozzáértésükről vallanak. Maguknak építették: nem sajnáltak időt, fáradságot. — Sok még a tennivaló. Az udvar, a kerítés még hátravan. Akarunk egy nyári konyhát, alája pincét, az épület mellé egy garázst Az egyik konyha sarkában, terítővei letakarva régi, örej* rádió. Sehogyan nem illik a szép otthonba.' — Miért ragaszkodnak hozzá? — Negyedszázada vettük, az első keresetünkből. Nem sokkal azután, hogy 1955- ben. összeházasodtunk. A múltra emlékeztet. Húsz évig szolgálati lakásban éls csak álmodoztunk Az utolsó A postán, az iskolán meg a tanácsházán piros-fehér- zöld és vörös zászlót lobogtatott a szél ezen a napon. Felszabadulásának harmincadik évfordulóját ünnepelte az ország. Az ünneolő so- kadalom a tanácselnökre figyelt, új boltot nyitottak.  kirakathoz közelebb állók be-belestek az üveg mögé. Kíváncsiskodásuknak kocsizörgés vetett végett: szemközt a bolttal, az asztalos udvarából fogat kanyarodott ki az útra. A kocsioldalak egy barnára festett koporsót fogtak közre. Ezt olvashatták rajta: KUGOVÁCZ PÉTER, élt 83 évet«. — Egy gonddal megint kevesebb — mondta az áfész elnöke, amikor beült a Skodába. Az iskolaigazgató indított, s ahofey a tanácsház előtti parkolóból kiértek az útra, megkérdezte: — Ismerted? — Ki^? — Az öreget, akit holnap temetnek. — Nem. nem ismertem — mondta az elnök, — Mindenesetre szép kort megért. Parasztember volt? — Is, is. Földet művelt, de sohasem volt a maga gazdája. Kugovácz Péter szolga volit. Az áf ész-elnök hátradőlt az ülésen. Az igazgató magán érezte utasa kérdő tekintetét. — Mit csodálkozol? Ö volt ebben a faluban az utolsó szolga. Egy-két évtizeddel ezelőtt több is akadt: úgy emlékszem, voltak vagy öten. — Szolgák a mi időnkben,?! — Ügy. ahogy mondod: a mi időnkben. A háború után szegődtek el. Higanygőzlámpák világították meg az utcát a faluban, amelyiken át az út lakóhelyük, a járási székhely felé vezetett. — Ha a gyerekektől megkérdezném, azt mondanák: családtagok. Pedig ezek az emberek még csak rokonai sem voltak a gazdáéknak. Az egyik családhoz egy erdélyi menekült került, a másikhoz egy fiatalember Jugoszláviából. Egvetől egyig olyan házhoz, ahonnan a fronton maradt a gazda vagy a családnak két férfi tagja is. Kellett a nehéz munkát bíró ember, hiszen ott volt az öt-tte holdas 'gazdaság, a háború után megmaradt jószággal, fölszereléssel, és az asszony nem boldogult egyedül. Akik elszegődtek, lényegében kosztért, szállásért dolgoztak, a gazdák — pontosabban : a gazdaasszonyok — ruházták őket, s ha búcsú, vásár volt a faluban vagy a környéken, némi költőpénzt kaptak. — Mégis csak megalázó lehetett ez a kiszolgáltatottság — vetette közbe az áfész élnöke. — Biztosan az volt. Gondold csak el: másnál akkor vállalhatottt munkát, ha a gazdaasszony megengedte, s az sem pénzbeni ellenszolgáltatásért történt, hanem valamilyen munka viszonzásaképp. Később szűkült vagy meg is szűnt a lépéstávolság, de húsz-harminc évvel ezelőtt még nem vehettek részt a falu férfinévévé] együtt a mulatságokon. Megtörtént, hogy egyik-másikat az egyik család elcsábította a másiktól. Arra is volt példa, hogy az egykori szolga állami gazdaságban vagy erdészetnél jelentkezett állandó munkára. Kugovácz Péter haláláig megmaradt annál a családnál, ahová szegődött. — Élete tulajdonképpen nem volt szolgasors. Egyszer megkérdeztem a gazda- asszony vejét — az asszony akkor már nem élt — : csak nem akarják kiházasítani Péteir bácsit, merthogy az öreg úgy kihúzéntott vasár- és ünnepnapokon, hogy jó- néhány tősgyökeres falubelin is túltett. Mit gondolsz, mit mondott a vő? Azt, hogy bizony, nősülni készül, asszony is van a láthatáron, és ők hozzásegítik, hogy megvegye az egyik üresen álló házat a faluban ___ De az egészből n em lett semmi. Úgy tudom/ a fiatalok külön szobát rendeztek be neki; a kertben dolgozgatott, amíg tudott... Most viszik majd a temetőbe. . . És elhiheted, kíséri!- majd annyian a koporsót, mint bárki másét a faluban. Hernes« Ferenc- k a gazdag állattenyésztésében, ha bírja egészséggel; 83-ban mehet nyugdíjba. Most 57 éves. István 14 évesen bivalyosként kezdte a kenyérkeresetet. József volt a »bölcső- dés«: vigvázott Jánosra, Fe- rencre, Lászlóra meg a »legkisebbekre«, Máriára és Magdolnára. Ha nem képződne elkerülhetetlenül sötét árnyék a régi képek hátterében, azt mondanám, mesebeli történet az övék. Az öz- vegyasszony és hét szegény gyerekek története. És valami mégis a népmesék szívet melengető világához hasonlítja történetüket: az emberség ereje. Mert. emberségből, emberi erőből és tartásból vizsgázott hétszer — ragyogóan — az egyszeri mosónő. És ez a példa fiainak is. Itt, a pusztán jól ismerik őket. És a történetüket,’ amely valahol a felszabadulás előtt kezdődött, s a nagy szegénységből ívelt a mai biztonságos, harmonikus élet felé. Későre hajlik már az idő; a köd leszállt, s az égen fölragyognak a csillagok. A kertkapuban búcsúzunk. Kézfogáskor agyamba vésődik a kép, azt hiszem örökre: az anya máir-már jelképpé tisztuló emberi vállalkozása és az öt fiúé, akik őrzik a szülői példázatot. Bencsik András
