Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

Hetven magyar Kardzsafíban Bor, kenyér Kitüntetések április 4-e alkalmából À szokásos formaságok után két kék busz lépte át Barcsnál a magjai-—jugo­szláv határt, és hetven utassal több mint ezer kilo­méteres útra indult. A bul­gáriai Kardzsalii volt az úti- cél, a testt/ésmegyében meg­rendezendő magyar hétre igyekezett a somogyi kultu­rális küldöttség. Első neki­rugaszkodásra — rövid pi­henőkkel — Niság jutottak az Ikarusok. Másnap átlép­ték a második határt, ebéd­időre Szófiába értek, és be- alkonyodott, amikor elgör­dültek a Kardzaali város ha­tárát jelző tábla mellett. A hetven utasnál csak a gép­kocsivezetők voltak fárad­tabbak. Mindenki a szállo­dára és az alvásra gondolt, amikor az esti csöndben pi­henő megyeszékhely fákkal szegélyezett utcáin a városi- központ felé tartottak. És ezt a levertséget egy-két pillámat alatt elfelejtették... QPROHEP CSOKROKKAL Az új erőt adó ¥ pillanat ak­kor érkezett ed, amikor egy útkereszteződésnél hirtelen baka fordultak a buszok, .és előbukkant a hatalmas tö­meg. A főtéren volt a város apraja-nagyja, integetve, kiáltva üdvözölték az érke­zőket, majd apró gyerekek szaladtak nagy virágcsok­rokkal a somogyiakhoz. Rö­vid üdvözlő beszéd hangzott el, amelyre dr. Balassa Ti­bor, a megyei tanács elnök­helyettese, a küldöttség veze­tője válaszolt. A csodalatos fogadtatás után csak lassan Indultak ha­za az emberek, mosolyogva hátba ütögették magyar bal rátáikat, széles mozdulatok­kal . adták tudtukra, hogy szívesen látott vendégek. Megillétődötten ült minden­ki asztalhoz, s az ízletes va­csora után a kellemes bolgár vörös bort; a Medvevért kortyolgatva fogadfcoztak a marcali Baglas néptánc- együttes, a somogysámsani ci'terazenekar és a török- koppámyi pávakör tagjai: ezt a köszöntést méltón viszo­nozzák. A nagyatádi áfé&z népi zenekarának prímása pedig a »-terepet« méregette, az embereket figyelte, akik­nek másnap este már ők húzzák a talpalávalót. UlflBP MEGLEPETÉSEK A Kaiidzsaliban töltött el­ső éjszaka után jókedvűen ébredő magyar kompánia tagjai még reggel is arról beszélteik, hogy az esti fo­gadtatásnál kedvesebbet el sem lehet képzelni. És amit senki sem hitt volna el, az bekövetkezett. Még áz előző napinál is forróbb hangula­tú találkozás zajlott le a szállodától két utcányira le­vő művelődési házban. Az érkező csoportot nem engedték be a kapun. Nem mintha tilos lett volna a be­menet, egészen másért kel­lett megállniuk. Az előcsar­nokból először halkan, majd egyre hangosabban szűrődött ki a dudaszó, és néhány pil­lanat múlva népviseletbe öltözött zenekar lépett ki a térre, majd díszes főkötők­kel ékesített, színes népi ru­hába öltözött lányok sora­koztak fel a bejáratnák Egy pásztor vezette őket. A »-be­lépődíj« pedig az volt, hogy a magyar vendégeiknek kor­tyolniuk kellett egyet a pász­tor kezében levő rézbogrács­ból — mint 'kiderült a legfi­nomabb bolgár vörös borból. Ősi szökésit elevenítettek föl ezzel a vendéglátók; va­laha borral, sóval és ke­nyérrel fogadták a vendéget. E két utóbbi sem-maradt él: a művelődési ház pinceklub­jában folytatódott a fogadás, ahol omlós, friss cipót kínál­tak, a só pedig egy kis té­gelyben volt mellette. Később néhány pillanatra mindenki elcsendesedett, mert a bolgár népzene szo­katlan, szép hangjai után meglepetésszerűen ismerős dallam ütötte meg a fülün­ket. A harmonikásból elő­ször bőgős lett, majd prí­más, és a bolgár zenészek csárdást játszottak. Táncra is perdült mindenki, s a helybeli népi együttes tagjai a magyarokkal járták a magyar táncot, azután a kó­ló következett, s végül ar­gentin tangó lett a «-nemzet­közi nyelv«. KIÁLLÍTÁS, filmhét Ebéd után az együttesek­re munka várt. Főpróbát tartották, megnézték az esti Szabadstrand, út, parkoló Közeledik a nyár, a Bala- ton-parti községekben ké­szülnek a szezonra. Zamár- diban például a nyár elejé­re valósul meg a két éve kezdett — mintegy 26 mil­lió forintba kerülő — beru­házás. A Bal aton- partot töl­tötte föl a Tanép, s már a terület rendezésén, közmű­vesítésén a szakmunkások dolgoznak. Utakat, csatorná­kat építenek. Körülbelül 60 ezer négyzetméternyi terüle­ten szabadstrandot is kiala­kítanak. A vasút és a Balaton kö­zötti üdülőterületeken át Siófokig vezet majd az út, amely a 70-es út tehermen­tesítését szolgálja. A sze­zonra a ifeözség központjától Zamárdi felsőig építik meg a kiegészítő létesítmények­kel — vízelvezetés, járda — együtt. Ezt a munkát is a Tanép dolgozói végzik, mint­egy nyolcmillió forintért. A beruházás határideje június 30. A község központjában ötven gépkocsi befogadásá­ra alkalmas, szilárd burko­latú parkolót készítenek, s folyamatosan felújítják az utakat is. A Pest-Budai Vendéglátó Vállalat felvételre keres a Szántód-Pusztai „MÉNESCSÁRDA” éttermébe : kézilányt, eladót, konyhamészárost és felszolgálót. Jelentkezni lehet: Balatonföldvári Területi Iroda, Balatonföldvár, Budapesti út 70—72. (42841) szereplés színhelyét, átpa­kolták a buszokból az öltö­zőbe hatalmas csomagjaikat, a ruhákat, a hangszereket. A színház egyik kis irodá­jában izgatott rendezők kér­tek segítséget ; megérkezett a Somogyi Fotó- és Filmklub kiállítása, és a képek címét kellett lefordítani. Este már a színház előcsarnokában szépen elrendezve láthatták viszont az érdeklődők a fotó­kat. « A moziban magyar film­hét kezdődött. Sok érdeklő­dő- nézte meg a játékfilme­ket és a Somogy ról készült kisÆLimeket. A közönségnek nem volt teljesen ismeretlen a magyar filmművészet, hír szén évente 10—14 magyar filmet mutatnak be Bulgá­riáiban. A VISZONZÁS Hazánk felszabadulása 35. évfordulójának alkalmából kitüntetési ünnepséget ren­deztek tegnap a megyei ta­nácson. Az ünnepségen részt vett Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára, Sugár Imre, a megyei tanács elnö­ke, Rostás Károly, a Haza­fias Népfront megyei elnö­ke. A vendégeket dr. Kassai János, a megyei tanács vb- titkára köszöntötte, majd Sarudi Csaba, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese emlékezett meg április 4-e jelentőségéről. Kitüntetési ünnepségek zajlottak le a felszabadulás 35. évfordulója alkalmából KISZ megyei bizottságán, rendőr-főkapitányságon, a murikásőrségmél, néphadse­regünk magasabb egységénél és az MHSZ-nél is. körzeti orvos; Düh Kálmánnc, a Kaposvári Városi Tanács mód­szertani bölcsődéjének vezető­je; Erdélyi Lajos, a somogy- sárdi Haladás Tsz elnöke; 1 dr. Fodor János, a Siotour veze­tője; Gál József, a sávolyi köz­ségi pártvez-etőség titkára; Ha- rasztia József, a barcsi költség- vetési üzem kovácsa; Horváth Sándor, a SAEV osztályvezető­je; Karádi Lajosné, az elekí- roncsőgyár csoportvezetője; Károly József, a kaposvári já­rási tanácshivatal osztályvezető­je; Liszkai Péter, a pusztaková­csi Egyesült Erő Tsz sertésgon­dozója; Nagy Élődné, a Kapos­vári Városi Tanács főelőadója; Németh Rezső, a Somogy—Zala megyei Tégla- és. Csér épipari Vállalat balatonszentgyörgyi gyárvezetője; dr. Sebestyén László, a kaposvári megyei bí­róság elnökhelyettese; Várhegyi József nyugdíjas; Zala Géza, a Balatonboglári Állami Gazda­ság igazgatója, dr. Wiedermann János, a Somogy megyei Fő­ügyészség ügyésze. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapták: Brandtmüller Istvánné, a DELVIEp osztályvezetője; Czeg- lédi Lajosné, a textilmüvek művezetője; Csajági Sándor, a Kőolajvezeték-építő Vállalat műszerész csoportvezetője; Csunra Árpád, a villamossági gyár művezetője; Danka Béla, a DRW gépkocsivezetője; Fehér Gyula, a balatonszárszói. Vörös Csillag Tsz állattenyésztési bri­gádvezetője; Fiilöp Józsefné, a Kaposvári Ruhagyár varrónője; Gálosi József, a Füszért főosz­tályvezetője; Györfi Károlyné, a boglárlellei á í ész - kisár u ház vezetője; Hartai Imre, a Ka­posvári Cukorgyár csoportveze­tője; Kaposvölgyi József, a Sü­tőipari Vállalat szakmunkása ; Knebel József, a szorosad! tsz kőművese; Kuzma József, a DELVIEP kubikos ’ brigádveze- töje; Magai Erzsébet, a megyei bíróság irodafőigazgatója; Ró­zsahegyi László, a Kaposvári Vas—Műszaki Szolgáltatóipari Szövetkezet elnöke; Scheffer Ernő, a csokonyavisontai ta­nács elnöke; Speri István, a MAHART tíalatoni üzemigazga­tóság villanyszerelő szocialista brigádjának a vezetője; Szabó Lászlóné, a nyomdaipari válla­lat nagyatádi telepének vezető­je; Takács István, a TANÉP £u­bikosbrigádjának vezetője; Ta­kács Lajos, a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vál­lalat boltvezetője; Tombor László, a Marcali Városi Tanács főelőadója; Vida Jenő, a vései tsz állattenyésztési telepének vezetője. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát kapták : dr. Gáti István, a Siófoki Vá­rosi Tanács elnöker Farkas Im­re, a Kaposvári Városi Pártbi­zottság csoportvezetője; Gelen­csér Ferenc kaposvári, Marosi József nagyatádi munkásőr; Gősi Béla honvéd őrnagy; Ke­rékgyártó István rendőr alezre­des; Gerő József rendőr száza­dos: Kalmár Lajos rendőr szá­zados ; Kassai Lajos rendőr szá­zados ; dr. Szalay József rendőr százados. A Közbiztonsági Erçm arany fokozatával tüntették ki : tír. /a-, villa Norbert rendőr orvos al­ezredest; Ferk Árpád rendőr alezredest; László Lajos rendőr főhadnagyot; Hujber Sándor * rendőr törzsőrmestert; Galam­bos Ferenc tűzoltó zászlós a Tűzrendészet! Erem arany fo­kozatát vette át.' Kovács Ferenc honvéd alez­redest — 3« év után — Szolgá­lati Érdeméremmel tüntették ki. A Honvédelmi Érdemérmet kap­ták 20 év után: Kiss Lajos, az MHSZ siófoki titkárhelyettesé ; Gregus Isvtánné, a marcali ta­nács főelőadója; Varga József, a nagybajomi tanács titkára; Véghelyi Lajos tapsonyi tanács­elnök. Az Ifjúsági érdemérmet kap­ták: Borovszky Vilmos, Bujtás Ernő, Kövesül Tiborrié. A KISZ Érdemérmet''- vették át: Kálmáfi Katalin, Király Lajosné, Kovács Magdolna, Sárközi György, dr. Szabolcsi Tivadar. Kiváló ifjú­sági vezető kitüntetést tizen­öten, aranyikoszorús KlSZ-jol- vényt huszonhármán kaptak# hatvanan pedig a KISZ KB di- osérő oklevelét. Uttörővezető Érdeméremmel ^tüntették ki: Dobos István ha­la tons zaba di igazgatót, Horváth Ilona somogyvári gyógypedagó­gust, Márton Istvánné hedrehe- Lyi rajvezetőt, Petényi Antal La- kócsai rajvezetőt és Wenásch Miklós bálátonszemesi igazgatót. Este a magyar hetet hiva­talosan megnyitó nagygyű­lés után adódott alkalom arra, hogy a magyarok vi­szonozzák azt a sok kedves­séget, amelyet alig több mint egy nap alatt kaptak.* Igye­keztek is. A táncosok, a cd- terások és a pávakör műso­ra után a nagy színházte­remben zúgott a taps, a ma­gyar éneik, a zene és a nép­tánc nagyon tetszett a kö­zönségnek. A somogyiak műsora elsősorban ismeret­lenségével aratott sikert, ap­róbb hibáit a hozzáértők ész- >revehették volna, a vendég­látók azonban inkább a lel­kesedésre figyeltek, s abban nem volt hiány. Amit a há­rom együttes tud, azt meg is tette. (Folytatjuk.) Liithár Péter A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet ado­mányozta Varga Péternek, a megyei pártbizottság első titká­rának és Radnóti Lászlónak, a csurgói Napsugár Ipari Szövet­kezet elnökének, a Vörös Csil­lag Érdemrendet dr. Virágh Fe­renc rendőr alezredesnek, a siófoki városi—járási kapitány­ság vezetőjének. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapták: Kálmán Sán- dorné, a Nagyatádi Konzerv­gyár csoportvezetője; Marosi János, a Volán kaposvári mű­vezetője; Somogyi János, a So­mogy megyei Földhivatal fő- munkatársa, dr. Szabó Károly a Tatai. Nagyközségi Közös Ta­nács elnöke és Tihanyi Zoltán, a Magyar Nemzeti Bank So­mogy megyei Igazgatóságának vezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokoza/tát kapták: Albert Imre­né, a Kaposvári Cukorgyár anyagkiadója; Bakos István, a ságvári tsz elnöke, Csóbor Jó­zsef ; a Kaposvári Mezőgép Vállalat lakatos csoportvezetője ; dr. Csulorás Pál szentbalázsi Traktoros otcaiak Hogy ki, mikor és miért nevezte el ezt a karádi ház­sort Traktoros utcának, nem sikerült megtudnom. Háirom kézenfekvő magya­rázat kínálkozik: ’ez az út vezetett az egykori körzeti gépállomáshoz — ma pedig a tsz gépműhelyéhez —, az utca csöndjét szinte percen­ként megtöri egy-egy monst­rum börrögése. Ezeknél is nyomosabb ok lehet: 13 Traktoros utcai lakos élete szorosan kötődik a trakto­rokhoz. Csonka Mihály bácsiról azt tartják, ő az utca alapí­tója: 1951-ben költözött ide, az utca első traktoros Lakó­jaként. — Akkoriban három ház állt itt. Az út inkább a mélyszántásra emlékezte­tett, mint valódi útra; a kormosok kereke dagasztot­ta a sarat. — Miért jött mégis ide? — Ugyan hol tehettem volna szert egy tehén árá­ért — hatezer forintért — saját otthonra, ha nem itt? Márpedig több nem volt. Akkoriban érkeztek a gép­állomásra az első »csoda­masinák«, a G—35-ös kor­mos traktorok... — Tíz évig ültem a vas­nyeregben. Esőben, hóban, fagyos szélben dolgoztunk; először, két műszakban, azu­tán már csak nappal, de gyakran 14—15 órát. Ami­kor késő este 20—30 kilomé­ter távolságról hazaértem, már mindenki aludt. Én meg hogy föl ne keltsem őket, mosdatlanul, vacsora nélkül feküdtem le a fé­szer szalmájára.. S hajnal­ban kezdődött elölről. A gé­pen szegeztem a reumát. Többet nem is engedtek traktorra. — Emlékszem, a papa so­káig álmodott a traktorral — szólt közbe a ruhát te­regető fiatalasszony, Mihály bácsi lánya. — Kiabált, hogy engedjék lejjebb az ekét, meg efféléket. Megér­tettük. A ferjem is trakto­ron dolgozott, meg' az öcsém is: a család minden férfi tagja kipróbálta a traktort. Csonka Mihály egykori gépe a műhely udvarán áll, mint egy műemlék. Mikor megkértük, mutassa be a masinát, szinte lázba jött. — Várjanak, rögtön ho­zom a begyújtó lámpát! A tsz egyik szerelője meg­látta: — Odanézzetek, beindít­ják a kormost! Egy percre mindannyian elhitték, hogy a gép bein­dul, pedig jól, tudták: nincs már benne motor. Mihály bácsi a nyeregbe szállt — épp akkor indult a határba egy nagy Rába traktor. — Ült már ilyenen? — Még soha. — De buszon csak ült? — szólt közbe a tsz szak: embere. — Persze. — Hát ez épp olyan. Rosta Józsefek portáján palántát ültettek. Nem le­pett meg a látvány, tudtam már róluk, hogy szorgos emberek. — Nézzen csak szét, meg is van az eredménye! A férfi büszkén tárja ki a garázsajtót. Azt hittem, autót mutat, de egy kis- traktor állt benne. — Megkérdeztük a fiam­tól — most katona, de egyébként szerelő a tsz mű­helyében —, hogy autót akar-e vagy traktort. Azt mondta : csakis traktort. — Majdnem százezer fo­rint. Hogy lehet ezt kihasz­nálni a háztájiban? — Ha egy pár lovat ve­szek, az is belekerül ennyi­be, és csak gond van , vele. Ez a traktor négyéves, de olyan jó szolgálatot tesz, hogy az új áráért sem ad­nám oda. Míg beszélgettünk, meg­jött a segítség a szomszéd­ból: az asszony húga,' Tip- szies Józsefné. Férjével együtt a tsz sertéstelepének dolgozói. ' — A kistraktor maguknál is segít? — Ugyan minek, hiszen nekünk is van. — Ilyen magától értetődő ez? — Nem tudnám megmon­dani, hány családnak van; de amikor meghozták, több nézője volt, mint egy meny­asszonynak, Két-három házzal arrébb, Baranyai Károlyéknál há­rom traktoros is volt a csa­ládiban: az apa, a fiú és a vő. Négy éve épültek, közö­sen. — Mikor ide költöztünk. — mondta Baranyainé —, az egész utca súgott-búgott, hogy ugyan kik vagyunk. Most már végképp Ide tar­tozunk. Ezt az is mutatja: most már velünk beszélik meg, hogy kik az új épít­kezők. — Első pillantásra is igen népes a család. — Hát még milyen lesz, ha megszületik a kisuno- kánk! Addigra elkészül a fürdőszoba is. Semmi pénzért nem men­nének el innen. — És ha a falu központ­jában ajánlanának házat? — kérdezem egyiküktől. — Miért mennénk oda? A község fejlődését figyelve világos, hogy a központ jön mifelénk... Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents