Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

Idegenforgalom és életmód FONYÓDI TAPASZTALATOK Fonyód sajátos helyet foglal el megyénk település­szerkezetében. Kilencszáz éves múlttal büszkélkedhet, de még száz évvel ezelőtt is csak 332 lelket számlált. Nagyközség, részleges kö­zépfokú központ, illetve — a Minisztertanács tavalyi határozata alapján — »nem­zetközi kirándulóközpont, üdülőtelepülés«. Mint ilyen, a fejlesztendők (között tart­ják számon. Kettős szerep­köre jelentősen befolyásolja a lakók életmódját. Erről készített tanulmányt Né­meth Ernő, a Somogy me­gyei Tanács Továbbképzési Intézetének helyettes veze­tője. Kérdőíves fölmérésen, dokumentumvizsgálato­kon, mélyinterjúkon és sze­szélyes tapasztalatokon ala­puló elemzésének néhány fontos megállapításáról beszélgettünk. — Hogyan alakult a la­kosság foglalkoztatottsága, jövedelemszerző lehetősége • felmért tíz ért alatt? A legfontosabb változás, hogy a községben élő szak­képzetlenek jórészt fiatalok és nők — a különböző ipa­ri üzemek létesítésével rendszeres munkához jutot­tak. Megvalósult a teljes foglalkoztatottság. A dolgo­zók túlnyomó többsége elé­gedett a munkahelyével, amit az is jelez, hogy a vándorlás és a munkaváltás elenyésző arányú. Az üze­mekben biztonságérzetet adó, kedvező a légkör. A társadalmi szerkezetet te­kintve szembetűnően magas — 39 százalékos — az al­kalmazottak aránya. Jelen­tős a változás abban, hogy mind több embernek ad munkát az üdülés és az ide­genforgalom. Ezek nemcsak munkahelyhez, álláshoz, hanem tekintélyes mellékes­hez is juttatják a fonyódia- kat. Például a fölmérésbe bevont családok 62 százalé­ka nyilatkozott ilyen jelle­gű pénzforrásról, ami nagy­jából átlagosnak is tekint­hető.. Ez azt jelenti, hogy a községben lakók életszín­vonala magasabb az orszá­gos átlagnál, és egy kis ré­teg luxus szinten képes ki­elégíteni az igényeit. — Mire költik pénzüket e fonyödiak? Mármint azok, akik igy vagy úgy élvezik a megnövekedett idegenfor­galom jövedelemnövelő hatását — Elsősorban lakások épí­tésére, felújítására, korsze­rűsítésére. Rohamosan sza­porodnak a több szintes és a tetőtér-beépítéses lakások. Az újonnan készült házak belső terét úgy alakítják ki, hogy kedvező lehetősé­get adjon a bérbeadáshoz. De átlagon felüli az eszkö­zökkel való ellátottság is. Színvonalas a lakások föl­szereltsége, berendezése. Minden második családnak van gépkocsija. Sokan jár­nak rendszeresen — termé­szetesen nem a nyári idény­ben — külföldi túrákra, egy részük éppen a vendégeik­kel való kapcsolat kihasz­nálásával. Évente csak va­lutaváltásra másfél milliót költenek. — Milyen következmé­nyekkel járt az idegenfor­galom nagyarányú növeke­dése a lakosság életmódjá­ra? — Kezdem a kedvező ha­tásokkal. A fonyódiaik sze­retik a nyüzsgő, szines, nyá­ri forgatagot, örömet szerez . számukra a nemzeti és em­beri Ica peso la tok alakulása, erősödése. Elsősorban azon­ban az egyéni hasznát tart­ják fontosnak, és ez sokak elől el is fedi a káros ha­tásokat. A megkérdezettek 48 százaléka szerint ilyen nincs is! Pedig köztudomá­sú, hogy növekszik a bűnö­zések és a közlekedési bal­esetek száma, fokozódik a környezetszennyeződés, bi­zonyos feketepiac és üzér­kedés kapott lábra, zsúfol­tak az utak, az üzletek, és az is tény, hogy a fejlesztés jő részét a parti terület nyeli el. És ami ennél is fontosabb: a turisták egy részének magatartása ked­vezőtlenül hat a szocialista értékrendszer és az erkölcsi ideál kialakítására. — És a közélet? Jut-e fi­gyelmük, idejük a fonyódi- aknak például társadalmi munkát végezni lakóhelyü­kért, szellemi és fizikai ere­jükkel a köz javára tevé­kenykedni? — A község fejlődését elő­segítő társadalmi munka igen nehezen bontakozott ki. Jelentősebben 1978-ban emelkedett az értéke. De ebben is az üzemek által nyújtott támogatás a meg- ' határozó. Ennek oka a min­dent az állami szervektől váró szemléletben, az elfog­laltságban keresendő, de a korábbi, nem a lakosság ér­dekeit szolgáló fejlesztési döntések, a közösségi léte­sítmények építésének elma­radása is közrejátszanak a visszahúzódásban. A lakosság közvetlen tár­sadalmi munkája az utak, járdák építésében és kar­bantartásában, virágosítá- sában nyilvánul meg. Hadd említsem itt a véradást, amelyre az itt élők jól szer­vezhetők. Másrészt viszont meglehetősen szűk az a ré­teg, amely felelősséggel vi­seltetik a nagyközség tár­sadalmi élete iránt. A kü­lönböző szervezetek és moz­galmak testületéinek, bi­zottságainak összetétele az évek során alig változott, aktivitásuk csökken. Ennek egyik oka az, hogy többen a rátermettek közül azért nem vállalnak szívesen megbízatást, mert elvonja idejüket a jövedelemszerző tevékenységtől. Szűk a tár­sadalmi életbe bevonhatók köre annak ellenére, hogy jelentősen nőtt az értelmi­ségiek száma és aránya. Sajnos, a fiatal nemzedék is alig aktivizálható. A la­kosság túlnyomó része igen nehezen szervezhető. A köz­gép politikai, társadalmi, kulturális rendezvényein ugyanazzal a megszokott 100—200 arccal lehet talál­kozni. — Fonyódon jelentős a fiatalok — középiskolások, szakmunkástanulók — szá­ma. Miként 'hat viselkedé­sükre a nagy nyári “-fel­bolydulás«? — A szórakozási lehetősé­gek növekedése, a mozgal­masság ás a vendégek vi­selkedése észrevehetően la­zítja magatartásukat. Sokan csak azt látják, hogy a kül­földiek szórakoznak, stran­dolnak, vásárolnak, autóz­nak gondtalanul, es amiben lehet, szeretnék utánozni őket. A szülők tiltakozása ellenére is rendszeres az éj­szakai kimaradás a diszkók­ban, a vendéglátóhelyeken, és ez növeli költekezésüket. Erkölcsi kisiklások azonban — sem a lányoknál, sem a fiúknál — még nem tapasz­talhatók. Gépkocsifeltöré­sért, garázdálkodásért, bot­rányos magatartás miatt még nem kellett fonyódi fiatalt felelősségre vonni. — Végül hadd kérdezzem meg, hogyan hasznosítják e kétségkívül sokoldalú és fontos következtetésekre ve­zető felmérést? — Az összegezést a nagy­községi pártbizottság és a tanács megkapta azzal: ahogy tudja, e két testület vegye figyelembe tervező és szervező munkájában. Re­mélem azonban, hogy tag­jai révén egyre több mun­kahelyi, társadalmi közösség megismeri és felhasználja e felmérés részeredményeit, illetve altalános következte­téseit r. L. Ideiglenes mikrolánc A tévéadások egy részét az országnak valamelyik — a tévé budapesti központjá­A férj és munkája “■Kedves asszonyom1 Mi fontosabb a férj szá­lára — a feleség vagy a íját munkája? Esténként, lombaton, vasárnap mindig l van foglalva. A férj bü- ös, tiszta sor! Fenyegesse ieg azzal, kedves asszo- yom, hogy más férfit ke- es, aki kevésbé elfoglalt. Lz ön szempontjából a férj­ek csupán egyetlen szen- edélye legyen — mégpedig n. Munkáját csupán esz- ,dinek kell tekintenie tör­vényes felesége minden sze­szélyének kielégítésére. Nem kell érdeklődnie fér- jeura tevékenysége iránt, sőt mi több: köteles meg­magyarázni neki munkájá­nak fogyatékosságát. Hogy nem keres eleget, munkájá­ra pofiig túl sok időt paza­rol. hogy kizsákmányoljak, nem értékelik kellőképpen stb. Végül pedig kerékkötő is lehet, mint ezt madame Claude Bemard tette, aki férje kuty akisé Heteinek időpontjában leányaival tói lávol levő — helyszíné­ről kapjuk. A kapcsolatot ilyenkor a központtal a mikrolánc biztosítja. Ez mikrohullámon sugárzó tv- adóvevő készülékek egymás­utánjából, láncolatából áll. Ezek az egymástól 50—100 kilométerenként magasabb épületekre, hegyekre vagy tévéadók acéitornyára van­nak fölerősítve; feladatuk a mikrohullámok vétele, erősítése és továbbsügárzása. Az ideiglenes mikrolán- cot könnyű, hordozható — szétszedhető és összerakható —, kevés energiát fogyasztó adó-, illetve vevőkészülé­kekből állítják össze. E ve­vőkészülék parabolaanten­nája az adóról érkező hul­lámnyalábot összegyűjti, s fókuszpontjába vetíti; a sugárnyaláb onnan egy erő­sítőbe jut, erősítés után pe­dig kábelen a vezérlőegy­ségbe. Képünkön: az ideiglenes mikrolánc egyik eleme. együtt részt vett az élve bon­colás ellen rendezett tünte­tésen — amelyet a kedves leányai szerveztek. — Ah, monsieur Diderot! — kiáltott fel egyszer az enciklopédista neje, amikor az asztalon száz aranyat pillantott meg. amelyet fér­jenek a kiadó hozott. — Hogy tudta becsapni ezt a tiszteletre méltó embert az­zal. hogy holmi piszkos pa­pírlapokat nyomott a mar­kába, és ezért ennyi pénzt kapott! És az asszony megpróbál­ta rávenni a férjét, hogy tüstént adja vissza a pénzt a kiadónak.« Michel Maurois Igényes Vaszory kiállítás a Somogyi Képtárban Vaszary festészetének mos­tani bemutatóját nem övezi ünnepi esemény fényé: száz­tizenhárom ' éve született, s negyvenegy éve halott Ka­posvár neves művésze. Még­is: talán az eddigi legigénye­sebb Vaszary-kiállítást lát­hatjuk a Somogyi Képtárban. Ettől igazán emlékezetes! 1947-ben. 1961-ben, 1967-ben, majd 1974-ben rendeztek szülővárosában önálló kiál­lításokat a festő műveiből. Előttem van az 1967-es — születésének századik évfor­dulójára rendezett — emlék­kiállítás katalógusa, érde­mes összevetnünk a »hétköz­napi« tárlat anyagával. Az 1967-es műjegyzékből kiol­vashatjuk, hogy Vaszary fő művei nem szerepeltek a centenáriumi kiállításon: a mostani válogatás tehát en­nél sokkalta igényesebb. Kevés olyan festőnk van. mint ő. aki festői korszakain — irányzatokon — keresztül úgy>* épült«, hogy sem út­közben, sem a végcélban nem jutott el az összefogla­lásig, a kiteljesedesig. Épp ezért — eddigi kutatói, mű­vészetének méltatói részéről — sajátos értelmezés veszi körül' Vaszary festészetét: ki-ki egyik vagy másik kor­szaka mellett teszi le vok- sát. Sokan a korai Vaszary- ban látják nemzeti festésze­tünk európai törekvésű mes­terét. Ez az időszak münche­ni tanulmányaival esik egy­be, mások a fény felé for­duló festő megújhodása — Párizs — mellett szállnak síkra. A müncheni iskola után Vaszary vászna a feke­te alapról fehérre változik, a franciás könnyedség — mint fény az aszfalton — ragyogja be képeit. S még nem említettük Hollósy kö­rének a hatását, amely ma­gyaros motívumokat csalt elő Vaszary képzeletéből. Háborús képeiről sem be­széltünk. Vaszary hatalmas harcot folytatott a magyar festészet megújításáért, ezért próbálkozott annyifélével: lényegében érezte az új kort és annak szellemét, a század­forduló viharos átalakulását. »■A modern művészethez több köze van egy gőzmoz­dony nak, mint Raffael nek« — jegyeztek föl egyik meg­lepő nyilatkozatát. Bálint Lajos írja: »az egész magyar művészetben nincs senki, aki fölfogásban, törekvésben Vaszary János festménye — Labdázók olyan változatos lett volna, mint ő, olyan fogékony, haj­lamos minden, a művészet­ben jelentkező újjal szem­ben, amelyet nyomban meg is kísérelt a maga képterem­tő fantáziájában beolvaszta­ni. értékelni.« De látni kell art is, hogy egy-egy új kor­szaka nem vezetett el a ki- teljesedéshez: sosem jutott el a betetőzésig. . Azt hiszem, ma úgy idő­szerű föltenni a kérdést Va­szary festészetének megítélé­sekor, hogy ezek a korsza­kok miként viszonyulnak egymáshoz. Nem kell-e úgy tekintenünk pályáját, mint a részekből mégis csak össze­áll! th at ó egységet ? H iszen Vaszary minden periódusá­ban izgalmasan érdekes fes­tő volt. Ugyancsak Bálint Lajos megállapítását fogad­hatjuk el: »Életművében sok olyan képet hagyott ránk, mely maradandó és élményt nyújtó értékként bizonyítja nem mindennapi tehetségét«. Ezt azért is érdemes újra kimondani, mert találunk más megállapítást is, misze­rint »Vaszary ugyanis éppen az a művész volt, akinek a műveit talán hamarabb lepi be a por, mint működésének kulturális javakat átvevő és átadó tevékenységének az emlékét« — írta egyik tanul­mányában Perneczky Géza. Szólnunk kell arról is, hogy mennyire van jelen — mennyire él — Vaszary fes­tészete szülővárosának kép­zőművészet iránt érdeklődő lakosainak a köztudatában. Csak annyira lehet jelen, amennyiben rendszerese* foglalkozunk művészetéveL Jó alkalom ez a mostani ki­állítás arra, hogy az eddigi­nél tisztább képet alkossunk festészetéről: tgy őrizzük meg magunknak. Az igazi Vaszary áll előttünk. S hogy ez is ünnep, erre idézzük László Gyula Vaszary János emlékezete című tanulmá­nyát, visszaemlékezését, me­lyet a Somogyi Almanach 1967-ben jelentetett meg. »A Nemzeti Galériában 1961-ben nagy Vaszary-emlékkiállí- tást rendeztek. Ügy jöttem ki a kiállításról, mint aki vala­mit, amit régóta melengetett magában, elvesztett: a nagy mester helyett porosodó, in­kább deklamáló, mint alko­tó festőt láttam. Nemcsak nekem volt ilyen érzésem: az egyik volt Vaszary-nö- vendék mondta el nékem, hogy szinte sírva fakadt a kiállítás láttán. Ám mind­ketten arra a meggyőződés­re jutottunk, hogy nem Va­szary kopott meg, hanem a rendezés volt lélektelen: el­sikkadtak-benne Vaszary vi­haros erejű látomásai...« Tizenkilenc év után a Ka­posváron megrendezett Va­szary emlékkiállítás elfújta ezt a port: előttünk áll tisz­ta, friss festészete. Újdonsá­ga e kiállításnak, hogy rit­kán szerepeltetett müveket is bemutatnak: magángyűj­tőktől kölcsönzött festmé­nyeket — az életmű talán legjobbjait — és textileket is, amelyek Vaszary sokol­dalú érdeklődéséről vallanak. Horányi Barn* FILMJEGYZET Coppola jelenései Vietnamról János víziója szerint isten könyvtekercsénék pecsétjeit csak a Bárány képes fel­nyitni. az eiső négy nek a feltörésekor egy-egy lovas jelenik meg: az isten nél­küli hatalom, a vele járó háború, az éhínség és a ha­lál jelképe, »... és ímé egy sárga színű ló és a ki rajta üle, annak neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek a negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által...« Francis Ford Coppola — Magánbeszélgetések című filmjét vetítették magyar mozikban is — a nagy si­kerű Keresztapa után saját tőkéből, több évi munkával, nyomasztóan nagy költség­gel készítette el a Fülöp- szigeteken háborúellenes filmjét, az Apokalipszis, most címűt — Amerika lel- kiismeretét ébresztendő — a vietnami szennyes háború­ról. Látomásos film ez a monstre alkotás, amelyet ta­valy a cannes-i fesztiválon a fődíjjal jutalmazott a zsűri. Valóban »az égi lovasok« szabadulnak el itt, Kilgore ezredes vezetésével: félelme­tes helikopterek támadnak a védtelen vietnami falura. Soha filmen még ilyen való­sághű jelenetsort nem lát­tunk; iszonyatot kelt • lát­vány, s az a tudati háttér- tartomány, hogy mindössze egy »normális« ezredes — Kilgore — magánakcióját látjuk: azért tisztittatja meg a terepet, hogy vízisíelhes­sen egyet a lágy hullámo­kon. Coppola filmje tehát a já- nosi jelenésekre épül; az is­ten ellenes és melletti hatal­mak helyett azonban itt ál- lig fölfegyverzett amerikai katonák állnak szemben az olykor ‘ íjjal, nyílvesszőkkel küzdő dzsungel lakókkal. A történet Joseph Conrad Lord Jim című regényének fő vo­nulatát követi: Willard ka­pitányt titkos megbízatással küldik az ellenséges terüle­ten át Kambodzsába, hogy ártalmatlanná tegyen egy zöldsapkás ezredest, Kurtzot, aki a helyi törzsekből szek­tát és magánhadsereget szer­vezett és százakat gyilkoltat meg rituálisan, A néző Wil­lard vízi útját követheti. A coppolai látomás azon­ban éppen ott válik fárasz­tóvá, erőtlenné, ahol a való­di víziók kezdődnek: Kurtz exezredes — isten — orszá­golásának bemutatásakor. Addig »szabályos« háborús film ez, leleplező erejű. Az ismert nyomon halad addik: azon, melyet Norman Mailer Meztelenek és holtak, Ir­ving Shaw O t'oszlánkölykök című regényével »kitapo­sott«. A film felétől azonban — noha bruegheli, bosehi ví­ziókat teremt — valami ki­csúszik a rendező kezéből. Hiába fokozza sokkolóvá a naturalisztikus jeleneteket, ezek kevésbé hatnak ránk, mint a mű első felének elég­gé jól kontúrozott katona­portréi és az izgalmakban bővelkedő cselekmény. Le­lassul minden, s már Kurtz — Marlon Brando — megje­lenése sem eredményez for­dulatot bennünk. Coppola zsákutcába jut, s épp a Je­lenések könyvéhez való ra­gaszkodás miatt válik film­jének második része olyan­ná, amilyen a 45 előtti sárga ponyvái'űzetek álrhisztikus keleti ábrázolásmódja. Ezen az egészen nagyvonalú fo- tografálás — kilenc felvevő­gép működött —, a színészi játékok (Marlon Brando epizódja mellett Robert Du­vall, Martin Sheen, Dennis Hopper) sem segíthet. A cannes-i nagydíj inkább a rendező nevének és a film első felének szólhatott. Aki a vietnami háború igazi ar­cát akarja megismerni, an­nak inkább ajánlanám Da­niel Lang A háború veszte­ségei (Incidens a 292-es ma­gaslaton) című dokumentum­regényét, amely az Olcsó Könyvtár Chicago ostroma című antológiájában jelent meg 1977-ben. L. t. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents