Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

Elismerő oklevél

Kitüntették a Somogy megyei Lapkiadó Vállalatot

Tegnap délután a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat dolgozói ünnepséget tartottak Kaposváron, a SÁÉV munkásszállójának nagytermében. Dr. Kercza Imre, a szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte a kiadó és a szerkesztőség dolgozóit, a megjelent vendégeket.

Köztük dr. Farkas Gyulát,

a Központi Bizottság alosztályvezetőjét, Kovács Andrást, az Újságírók és Lapkiadó Dolgozók Szakmai Szakszervezete elnökségének titkárát, Tilt Imrét, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatóját, dr. Horváth Sándort és Bertalan Józsefet, a

megyei pártbizottság osztályvezetőit és Szabó Gézát, a városi pártbizottság munkatársát. Örömmel tájékoztatta az ünnepi gyűlés résztvevőit arról, hogy főhatóságunk a Hírlapkiadó Vállalat elnyerte a kiváló címet, melyet hétfőn adtak át.

Ezután Dómján Sándor, a

Somogy megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója mondott köszöntőt Tájékoztatta a

résztvevőket arról, hogy a megye 111 ezer családjának összesen 93 ezer napilap jár; ez azt jelenti, hogy a somogyi családok 84 százaléka rendszeres olvasója egy vagy két újságnak, legtöbben a Somogyi Néplapnak. — Megyénk napilapja — hangsúlyozta — egyre több olvasóhoz eljutva közvetíti a párt politikáiát, betölti tájékoztató, szervező szerepét — A továbbiakban arról szólt, hogy a vállalat minden dolgozója, egész közössége jó összhangban es odaadóan dolgozik a közös célért. Megemlítette, hogy a vállalat kiadásában húsz üzemi lap jelenik meg, s ezek a kiadványok is jól segítik a munkahelyeket politikai és gazdasági feladataik megvalósításában.

Beszéde után Farkas Gyula köszöntötte az ünnepi gyűlés résztvevőit. Üdvözlő szavai után bejelentette: az 1979. év kiemelkedő eredményei alapján a KB pártgazdasági és ügykezelési osztálya, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a szakszervezeti elnökség

együttes megítélése alapján a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat méltó lett az Elismerő oklevél kitüntetésre. E megtisztelő jelképet azzal érte el, hogy nemcsak a múlt évben, hanem korábban is példás takarékossággal működött, mértéktartó gazdálkodást folytatott es

Május 1-e alkalmából

Szakszervezeti tisztségviselők kitüntetése

Bensőséges ünnepséget rendeztek tegnap délután Kaposváron a Szakszervezetek Megyei Tanacsanak székhazában. Dr. Navracsics Lászlóné, az SZMT titkára köszöntötte a meghívottakat, méltatta a somogyi szakszervezeti mozgalom erősítése érdekében végzett tevékenységüket. Szólt május 1-ének, a munkásosztály nemzetközi ünnepének jelentőségérői a szakszervezetek megnövekedett feladata írói

Ezt követően ér. Szerény«

János, az SZMT vezető titkára kitüntetéseket adott át. A Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát kapta dr. Csillag Gusztáv, az SZMT számvizsgáló bizottságának elnöke, Horváth György, a Gyékényed Kavicsbánya szb-tit- kára, Balassa Jenő, a SÂÉV siofoiki építésvezetőségének műhely bizottság i titkára, dr. Miklós Endre tanár, a Pedagógus-szakszervezet Kaposvári Városi Bizottságának elnöke. A Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény ezüst fokozatát vette át: Bi- czó József, a Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvári Nehézgépgyárának szb-titkára, Szabó József, a Nagyatádi Cémagyár társadalmi ellenőri csoportjának vezetője, Mulesza János, a Közúti Építő Vállalat siófoki műhely bizottsági titkára. Bázel Amtal, a barcsi Ép- gép-gyár szakszervezeti bizottságának TT-elnöke, Fok. László, a Dél-dunántúli Meliorációs Vállalat szb-títkára, Bézsenyi Ferencné, a Kaposvári Mezőgazdasági Fői&kola szb-tagja. Vezér Dezső iskolaigazgató, a Pedagógus- szakszervezet Barcsi Városi Bizottságának elnöke. Hatvannyolcán kaptak példás munkájukért elismerő oklevelet

Budapesten, a SZOT-ban

és a szakmai szakszervezeti központokban több somogyi szakszervezeti tisztségviselő, aktivista kiemelkedő munkáját ismerték el.

A Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany

Az idén 69. alkalommal kerül sor az országos mező- gazdasági és élelmiszeripari kiállításra, illetve vásárra augusztus 19-e ea szeplemfokozatát kapta Rótta Imre,' az SZMT elnöke, dr. Szerényt János, az SZMT vezető titkára, dr. Tóth. Sándor, a megyei tanács sab-elnöke, Iberpakker Istvánné, a Del- somogyi Állami Gazdaság nagyatádi egységének TT- elnöke, Kauer Imre, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szb-tagja és Zava- gyil Gézáné, a marcali kórház szb-titkára.

A Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény ezüst fokozatát vette át dr. Lég- rádi Lajos, a BM Somogy megyei Rendőr-főkapitányság szb-titkára, Galabár Emil, a Medosz megyei bizottságának a titkára, Hajcsár József né, a siófoki kórház szakszervezeti nőfelelőse és Hosszú Józsefné, a Nagyatádi Konzervgyár

szakszervezeti nőfelelőse.

bér 4-e között Budapesten a kőbányai vásárvárosban. Az OMÉK központi és helyi előkészületeiről tájékoztatta tegnap délelőtt Pécsett a Dél-Dunántúlon dolgozó újságírókat dr, Páljai István. a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője és dr. Körösvölgyi László, a Hungexpo vezérigazgató-helyettese.

A 69. OMÉK iránt nagy a nemzetközi érdeklődés: eddig 17 ország és Nyugat- Beriin jelezte részvételét. Sorra jelentkeznék a nyugat-európai országok nagy cégei, s szép számmal vesznek részt a .szocialista országok. Eddig több mint száz hazai vállalat, mezőgazdasági üzem, intézet, intézmény közölte részvételi szándékát a kiállításon es vásáron, amelyen 17 általános és ágazati témájú szakbemutatót rendeznek, 26 ezer négyzetméter fedett és 47 ezer négyzetméter szabad kiállítás1 területen.

Az OMÉK-ke! párhuzam san egész sor kísérő rendezvényt szerveznek. Az Agro- untorm pekiaui nemzetközi

átlagon felüli hatékonyságot tud felmutatni. A vállalat jól szervezte meg munkáját, ügyvitelét és kedvező feltételeket teremtett a kiadói és szerkesztőségi tevékenységhez. A szakszervezeti elnökség titkára ezután átadta az elismerő oklevelet — a kitüntetett közösség nevében Dómján Sándor igazgató vette át.

Az ünnepség további részében Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója köszöntötte az oklevél birtokosait, majd kitüntetéseket adott át Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Szapudi András főmunkatárs, a Somogyi Néplap siófoki fiókszerkesztőségének vezetője és Tolnai Gyu- lané, a kiadó hirdetésíelve- vője.

Végül Kovács András, a szakszervezeti elnökség titkára fejezte ki elismerését és jókívánságait. Köszöntő szavai után Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát adta át dr. Ker- caa Imrének.

és hazai fotópályázatot hirdetett, erre nyolc szocialista és kilenc tőkésország fotósait hívták meg. Ezenkívül plakát- és bélyegkiállítást rendeznek, a MÉM filmstúdiója agrárfilmbemutatót tart. Látványosnak és tartalmában gazdagnak ígérkezik a iiéptancbemutató, amelyen a szövetkezetek országos versenyének legjobbjai közül hét csoport lép föl. Bizonyára sokan fölkeresik a gasztronómiai bemutatót és a lovasrendezvényeket.

Az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás os vásár iránt Somogy megyében is nagy az érdeklődés. Eddig többek között elküldte jelentkezeset a kaposvári szarvasmarha-tenyésztő közös vállalat, amely — fényképeken és grafikákon ad tájékoztatást tevékenységéről, valamint a kaposvári hibridsertést tenyésztő és értékesítő közős vállalat. A Ka-hyb .sertéshús termelési rendszerét álltja ki. A technológiai be- •eodeaeseket részben eió állatta! betelepítve mutatják be.

Bányaavatás

Nyolc hónappal a tervezett határidő előtt tegnap ünnepélyes keretek között felavatták a magyar alumíniumipar egyik kiemelkedő beruházását, a deáki bauxitbányát. A Bakonyi Bauxitbánya új üzemében a bányászok előtt Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes mondott avató beszédet.

Az új deáld bánya termelését igen magas műszaki, technológiád színvonal jellemzi. A 24 bauxitlencséből álló bányában összesen 21 kilométernyi vágatot hajtottak. Az eredetileg tervezett végtelen köteles lejtősakna szállítás helyett korszerű gumiazalagoe szállítást valósították meg és a föld alatti rakodást is a magasszintű gépesítés jellemzi.

A beruházás befejezésének határideje ez év december 31 -e volt. s ehelyett — a kongresszus tiszteletére tett felajánlásoknak megfelelően gyorsították a munkaiatokat — április 29-ig elkészültek vele.

A termelő beruházás mellett elkészültek a kommunális létesítmények is, és átadták rendeltetésének a beruházási tervben szereplő 300 banyászlakást is.

Az avatási ünnepségen a beruházásban kiemelkedő munkát végzetteknek kitüntetéseket adtak at.

Sajtótájékoztató Pécsen

Tizenhét ország jelezte részvételét

Pénz nélkül

H

a néhány évvel ezelőtt azt mondtuk volna valakinek, hogy pénzre ne «zárrútsón, de szűntesse meg — teszem azt — az orvosi, rendelők zsúfoltságát, elképedt arccal nézett volna ránk, és tehetetlenségét karjelzéssel is kifejezve válaszolta volna: az lehetetlen. Pénz nélkül? Ugyan mit kezdhetnénk? Az efajta vé'emény — azt hiszem — túlságosan 's átjárta a közfelfogást, valahányszor arról volt szó, hogy valamit jobban, ésszerűbben, okosabban kellene csinálni. vagy hogy mást ne mondjak: szervezettebben. Hiába, a jólét gyakran pazarláshoz vezet, s a pazarlás semmiképp sem a jólét útjelzője. Ma már elismerjük, hogy időnként Krőzusnak, a mesés gazdagságú ókori királynak képzeltük magunkat, s akikre tartozott, azok elfelejtettek hatásos féket tervezni a pénz szállító postakocsikra ~

— Könnyű erről most beszélni — hallottam az egyik gazdasági vezetőtől —, amikor egyszerűen nincs pénzünk egy-egy szép elképzelés, beruházás megvalósításához. Megemlítettem, hogy „szónokoltunk" mi korábban is — és ezzel némiképp kétségbe vontam az élőben elhangzó és írott szó akkori hatásfokát —, de hiába. Most viszont egyik-másik helyen szinte említést. sem kellene tenni róla. Legalábbis a megfontoltabb, az előrelátóbb emberek körében nem. Azt ugyanis mindenki tudja, hogy a feszültségeket fel kell oldani; s ha nincs pénz, akkor anélkül kell cselekedni. Ezt az állapotot nevezhetjük kényszerpályának, szükségnek vagy bárminek, de szentigaz; megtanítja gondolkodni az embereket.

Nos, elismerem, látszólag rébuszokban beszéltem eddig. Jóllehet a világ egyik legkézzelfoghatóbb megoldásáról, sokat hangoztatott témájáról lesz szó. Arról, hogy szervezni, töprengés nyomán megújítani valamit — bármilyen hihetetlen — pénz nélkül is lehet. Jegyzetem bevezető mondata egyébként konkrét tényeken alapszik. Olvastam ugyanis egy-tanulmányt. Iszonyúan vastag kötet, bonyolultan hosszú címe van. Az a lényeg, hogy Somogy egészségügyének távlati tervezéséhez, fejlesztéséhez ad előremutató — s ahogy mondani szokás: „pofonegyszerű" — adalékokat. Kár, hogy ráírták: „Belső használatra". Akkor mit kezdenek vele? (Lelkiismeretem megnyugtatásául: számos dokumentumot közöltünk már, amelynek eredetijére kínos elővigyázatossággal írták rá, hogy „Szigorúan bizalmas”.)

Számok, tények, személyes és társadalmi tapasztalatok ihlettek ezt á tanuimányt. Ne várják, hogy mindent elmondjak róla (mellékleteivel együtt legalább háromezazőtven oldal, s a különböző testületek — remélhetően — ezután tűzik napirendre). Meg azutan ez csak adalék lehet mai mondanivalóm bizonyításához. Minősíteni sincs jogom, de megvallom: lelkesedem érte. mert a gondolkodás megszépítő tájaira vezeti az embert. Latolgat, elemez, bizonyít, mondván: nem kell feltétlenül építeni ott, ahol ma zsúfoltság nyomaszt; nem jó, ha mindig ott fejlesztenek, ahol „közbenjáróra" lel az ember; nem okvetlenül jó, ha milliók befektetésével olyan betegség ellen küzdünk, amilyen nincs is; s hogy munkaórák, szakemberek, munkahelyek átcsoportosításával — az ésszerűség, a tapasztalatok parancsára — netán többet is elérhetünk, az egészségügy fejlesztésében, mint amennyire eddigi képzeletünkből és pénzünkből futotta. Szóval izgalmas olvasmány; remélem, hogy mások számára is az lesz.

C

saknem egy évtizede hallom a panaszáradatot: hallatlan zsúfoltság terheli az orvost és a beteget is a megyei rendelőintézetben. Most azt olvasom, hogy ez a zsúfoltság látszólagos, mivelhogy a rendelőket nem használjuk ki kellően. A munkahelyek többségében fél vagy egy műszakban dolgoznak, s a betegek 90 százaléka délelőtt özönli el az épületet. Pedig jó a közlekedés. Csak az kellene, hogy a körzeti orvosok visszanyerjék régi „hatalmukat” a beteg fölött, azaz gyógyítsanak is; és az, hogy időnként délutánra is küldjenek szakrendelésre beteget. Máris csökkenne a zsúfoltság. E megállapításokat egyébként számok, tények igazolják. A tanulmány szerzője így fogalmaz: „Egyes rendelőintézetekben még nem alakultak ki a betegirányítás és -berendelés módszerei." Pedig épp ideje volna már.

Égy másik példa a sok közül. A tüdőgondozó és -szűrő állomások létjogosultságát — vagy ennyinek a létjogosultságát — igencsak vitatja a szerző, mivelhogy voltaképpen megszűnt hazánkban ez a népbetegség. Már 1960-ban (!) tízezer szűrésen részt vevő ember között hat t.bc-s beteget találtak, s megdöbbentő szám: 1975-ben (!) egy tbc-s beteg kiszűrésének költsége 20 471 forintba került. Nem arról van szó, hogy meg kell szüntetni a szűrést. A szakirodalom — és a tapasztalat — pontosan kimutatja: milyen körben és milyen korban áll fenn a veszély. Ott kell szűrni! S így csökkenteni lehet a munkát, az anyagi ráfordítást, és átcsoportosítani minden eszközt oda. ahol nagyobb szükség van rá.

Miután úgysem tudok elmondani — csak morzsákat — a tanulmány lényeges megállapításaiból, talán ennyi is elég volna. ha csak nem teszem hozzá, hogy a körzeti orvosi és a szakorvosi ja lóbet eg-el látásban területi aránytalanság tapasztalható. Ott is alakítottak ki körzetet például, ahol nem kellett volna, másutt viszont nyomasztó az orvosok túlterhelése.

De hát nem erről akarok beszélni Bízom abban, hogy a tanulmány megállapításait figyelembe veszik majd a távlati tervezésnél Hogy reálisan tervezzünk — a szükségleteknek megfelelően. Nem, nemcsak az egészségügyben. Mindenütt! Tudok például olyan szakmáról (csak azért nem nevezem meg. mert elfogultságom nyilvánvaló), ahol több mint egy évtizede képeznek szakembereket és állandóan folyik a vita, hogy so- kat-e vagy keveset. De azóta sem tudja, senki, hogy évente hány emberre van szüksége a szakmának. (Milyen jó volna rálelni egy vizsgálódó, elkötelezetten elemző, „jövőt látó" tanulmány íróra 1)

És másutt. Egyik kollégám — bizonyára elnézi nekem, hogy elárulom — arra készül, hogy kimutassa; két korszerűen szervezett ipari üzemünkre hogyan tekint a többi. Megcsodálja? Ámul a másodpercekre szervezett munkafolyamatok láttán? Vagy netán elgondolkozik azon: mit lehetne hasznosítani abból, ami jó, ami már megvan? Fogas kérdés. „A szomszéd rétjéről” írtam már, mindig szebbnek, zöldebbnek látszik. De kit érdekel, hogy miként csinálták? Vagy egyesek nagy csodálatában — és dühében — csak a. rosszat hozzák haza tarsolyukban, amiből itthon is van elég?

Napjaink — talán szerencse is — gondolkodásra, tőpren. gésre. tapasztalatszerzésre és nem dínomdánomos „tapasztalat- cserékre'’ kényszerítenek. És kiderül.’ sok minden pénz nélkül is megoldható. Jó. hogy az élet ésszerű gondolkodásra, cselekvésre készlet. S erre előbb-utóbb mindenütt rájönnek majd. De jobb volna előbb. Sorolhatnám persze a példák özönét. Az útépítéstől a közművelődés tervezésének magunkban keresendő korlátjáig, » gyarak helyenként laza szervezésétói a közűiét néhol megmerevedett, elavult módszeréig.

I

gaz, hogy pénz nélkül nem fejlődhet az ország, de nem is vagyunk szegények. Csak az eddig felelőtlenül se forintokat szeretnénk megkímélni, s ezután o > t>’ iaaználni, ahol okvetlenül szükséges. Kezd kiderülni ugyan hogy a falódét sok helyen pénz nélkül tt elképzelhető,

Járőrt Beás