Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-25 / 96. szám

KÖZMŰVELŐDÉS SIÓFOKON Az ólaktól a technikához Az üzemek, vállalatok • — mint említettük — kezdettől fogva sokat tesznek dolgo­zóik szakmai művelődéséért. Közművelődési Bizottságok is alakultak a nagyobb vál­lalatoknál, s egyre gyakor­lottabban, hatékonyabban tevékenykednek. örvende­tes, hogy a kisebb közössé­gekben — egy-egy üzemegy­ségben vagy szocialista bri­gádban — mind gyakrab­ban szerveznek kulturális programokat, különösen fel­tűnő a vetélkedők iránti vonzalom. Meglepő, hányán vállalják a fölkészülés fá­radságos munkáját, s szor­galmasan kutatnak, tanul­nak, hogy a politikai vagy irodalmi vetélkedőn jól sze­repeljenek. Sok segítséget kapnak ebben a városi-já­rási könyvtár dolgozóitól, akik nemcsak a szakiroda- lom kiválasztásában, ha­nem a vetélkedők megszer­vezésében, levezetésében is lelkesen működnek közre. Egy-egy vetélkedő, kiállítás, amelyet a GOV-nál, a KVV-nél vagy a DRW- nél egy-egy kisebb közös­ség rendez, ugyancsak azt bizonyítja, hogy egyre több a művelődni vágyó és a műveltségért erőfeszítésekre is hajlandó ember Siófokon, — A rendszeres színház­ba, hangversenyre, kiállí­tásra járó munkás őszintén szólva még elég ritka — mondja Jánossp Gábor, a Dunántúli Regionális Vízmű es Vízgazdálkodási Vállalat párttitkára. — Persze, ne ál­tassuk magunkat, a mű­szakiak és az értelmiségiek sem tolonganak mindig a jegypénztáraknál. No, de maradjunk a munkásműve- I jedes kérdéseinél. A DRVV- nél szerzett tapasztalatok azt ■ n*szem, a többi siófoki nagy- vállalatra *' Is érvényesek, bár én csak a mi eredmé- pyeinkről, gondjainkról szól­hatok. Mindenekelőtt a kez­detről. Amikor a mi válla­latunk a hatvanas évek vé­gén,. illetve a hetvenes évek elején kezdett meggyökerez­ni a parton, volt egy kis létszámú szakmunkásgár­dánk; értettek a gépekhez, s bizonyos színvonalú álta­lános műveltséggel is ren­delkeztek. Azt hiszem, nem szükséges részletezni, mit végeztünk azóta mindkét parton, ahol még 1975-ben is krónikusnak mondható vízhiánnyal küszködött a lakosság, illetve az üdülő vendégsereg. Azóta^ korszerű nagyválla­lat a DRVVj, sürgős és fon­tos- feladatosat végzett el azokkal a dolgozókkal, akik közül sokan itt váltak mun- [ kássá. Faluról jöttek, pa­raszti környezetből kerültek a korszerű technika köze­gébe, s képzésük, elsősorban szakmai felkészítésük égető’ leiadat volt. Kezdetben mintegy 300 ezer forintot költött évente oktatásra, közművelődésre a vállalat. Ez az összeg ma egymillió forint. Tehát az oktatás fo­lyamatos, sőt egyre inten­zívebb. Fonyódén oktatási intézményünk van, ahol két­hetes, egyhónapos bentla­kásos tanfolyamokat tartunk. A szakmai oktatással pár­huzamosan mindent elkövet­tünk avégett, hogy a hat osztályt végzettek megsze­rezzék, a hetedik és nyolca­dik osztályos bizonyítványt is. Kísérletképpen kihelye­zett osztályokat szerveztünk, őszintén szólva nem nagy sikerrel. A szakképzést, mint említettem, szívesen vállal­ták, hiszen a korszerű gé­pet csak megfelelő szakisme­rettel lehet kezelni. De az általános ismeretek tanulását nem tartották olyan fontos­nak, sőt sokan fölösleges időpocsékolásnak érezték. Különösen *az úgynevezett ketlaki dolgozók, akik háztá­ji állatokkal, sertéseikkel, bi­kákkal foglalkoztak otthon. Elmondok egy esetet. Az első kihelyezett osztályba hu­szonöt dolgozó iratkozott be. Az »évnyitó napján meg is jelentek valamennyien. De a következő foglalkozásra egy ember érkezett. Akkor elmentünk néhány »tanulóéi­hoz. Falusi otthonaikban látogattuk meg őket. Meg­mutatták a háztáji gazdasá­got, az állatállományt. El­magyarázták, sőt, szaksze­rűen kimutatták, pontosan kiszámolva a forintokat, hogy mennyi veszteségük lenne, ha a szabadidejüket mennyiségtannal, történelem­mel, irodalommal fecsérel­nék el. Persze, a szakmai tanfolyamokon is sokkal ne­hezebben boldogulnak azok, akik hézagos alapismeretek­kel ültek a tanulóasztal mel­lé. Ezért oktatóink (zömmel a vállalat szakemberei) ar­ra is törekedtek, és töreked­nek, hogy a szakismereteket általános tudnivalókkal ala­pozzák meg. Mindez termé­szetesen az idősebb korosz­tályokra vonatkozik. A fia­talabbak szakmai képzése kevesebb gondot okoz. Jelenleg háromezer ember dolgozik a vállalatnál, ebből 2300 fizikai munkás, és ösz- szesen 100 munkahelyünk van. Elmondhatom, hogy most is 450 dolgozó . tanul, közülük 12-en a napokban tesznek vízműkezelői szak­munkásvizsgát. Héthónapos bentlakásos tafolyamon vet­tek részt (az OVH-üdülőben laktak, s kitűnő ellátásban részesültek), s mindegyik szakmunkásjelölt oklevele húszezer forintjába került a vállalatnak. Ez csak egy pél­da ... A DRVV-nek 100 munka­helye van. De közismert, hogy mind a 100 — Siófok­tól Vonyarcvashegyig — sza­natóriumi környezettel vár­ja a dolgozókat. A kék ke­rítések mögött rendezett park, gondozott bokrok, fák, az épületben sok-sok szín, egészséges, higiéniát sugár­zó rend. Akik ezeket az esz­tétikus munkahelyeket ki­alakították, megóvják, azok feltehetően a saját portáju­kon, sőt belső világukban is törekednek a rendre, a har­móniára. A gépészek kezé­ben gyakran lát az ember könyvet. Közülük járnak a legtöbben könyvtárba, szín­házba, s ők azok, akik szí­vesen vesznek részt a vetél­kedőkön, a vitákban, például a munkásgyűléseken vagy a vállalati tanácsban. — Az utóbbi években bő­vült a döntésekben felelős­séggel részt vevő fizikai munkások köre — mondja Jánossy Gábor. — Egyre többen gondolkodnak válla­lati mértékben, • következés­képpen nemcsak a szűkebb közösségeinkben mondják el véleményüket, ötleteiket kü­lönböző kérdésekről, hanem a vállalati tanácsban, a vál­lalat-felügyeleti bizottságá­ban, a szakszervezetben, a párívezetőségekben és a KISZ-ben is. Szerintem en' nek a ténynek ugyancsak köze van a közművelődéshez. Mint említettem, a szakmai tanfolyamokon közismereti, politikai kérdésekről is sok szó esik. Sőt, a vállalat ve­zetői rendszeresen ellátogat­nak a hallgatókhoz, s elő­adásokon, vitákon cserélnek véleményt. Ezeken a tanács­kozásokon, fórumokon a munkások hozzászoknak a vita légköréhez, megtanul­nak a nyilvánosság előtt vé­leményt mondani, szabato­san, lényegre törően beszél­ni. (Folytatjuk) Szapudi András Kap-e éltető teret a szakértelem és a lelkesedés? HÉTVÉGI j TÁJOLÓ * : ÄÄÄ Pályakezdő pedagógus ko­romban Buzsákra kerülve még érkezésem délutánján fölkeresett a közművelődési helyi irányítója, a népszerű Olga tanító néni, és azt kér­dezte ; nem voltam-e vélet­lenül néptáncos, iskolás ko­romban. Az igenlő válaszra örömmel közölte, hogy más­nap este hol lesz az éppen újjáalakuló együttes próbá­ja. Amíg ott voltam, a hely- oeli fiatalokkal együtt szí­vesen roptam a buzsáki ko­pogóst, libegőst, a - kedve­zőtlen körülmények között tartott próbákon csakúgy, mint a helyi és a környék­beli föllépéseken. A negyedszázados emlék szerdán este jutott eszembe, amikor a tanítóképző főis­kola műsorán a talpammal önkéntelenül is vertem a ritmust, együtt dobbantot­tam a táncosokkal. De érez­tem, a hallgatóságra — ta­nárokra és diákokra — is átragadt a Kaláka együttes bemuttójának nagyszerű hangulata. A mezőgazdasági főiskolával közösen fenntar­tott csoport nem véletlenül kapott aranyoklevelet a fél- sőoktatási intézmények ' idei művészei szemléjén. Az együttes leány tagjai­nak többsége azonban nem­csak kellemes időtöltés cél­jából, mozgásigényét kielé­gítendő jár a próbákra, ha­nem készül arra, hogy itt szerzett készségét, elméleti tudását majd másoknak is átadja. Évenként ugyanis 18—20-an szereznek nép­táncoktatói működési enge­délyt a tanítói oklevél mel­lé. Közülük bizonyára jó né­hány »Olga néni« kerül ki, aki hivatásának, mi több: szenvedélyének érzi az isko­lában és azon kívül is a ha­gyományok ápolását, a nép­táncmozgalom fejlesztését. Más művészeti ágakban is készülnek azonban arra, hogy szakirányú képzésük föl- használásával majd kiegé­szítsék tanítói munkájukat. A nehéz számokat nagy fe­gyelemmel és magas színvo­nalon előadó — ugyancsak aranyokleveles — női kar tagjainak többsége azokból a szakkollégistákból kerül ki, akik kórusvezetői vizsgát kí­vánnák tenni. Ennek birto­kában föltehetően mindent elkövetnek yazért, hogy mind a gyerekek, mind a felnőt­tek körében kialakítsák, il­letve erősítsék az igényt az együtténeklés iránt. A hangulatos műsor után — amelyben az ezüstokleve­les színjátszó együttes, két szavaló és egy énekegyüttes is sikerrel szerepelt — arról beszélgettünk a főiskola ve­zetőivel; érdemes VQlna ha­sonló összeállítással a na­gyobb nyilvánosság elé lép­ni, önálló est keretében be- mutatko-zni a város közönsé­gének. Hadd ismerjék meg minél többen, a fiatal peda­gógusjelöltek, miként készül­nek arra, hogy hozzáértéssel vegyenek részt a közműve­lődésben — majdani mun­kahelyükön. Igaz, némi borúlátásra okot adó tapasztalatokról is szó esett. Arról, hogy a jól fölkészült táncosok, a finom­ságokra is érzékeny énekka­ri tagok a közművelődés más területeire készülő fiatalok közül vajon hányán talál­nak olyan munkahelyre — iskolára, közművelődési in­tézményre, községre —, ahol szívesen várják, örömmel fo­gadják és támogatják őket abban, hogy ne törjön meg fiatalos lendületük. Mert a tapasztalatok szerint még nem mindenütt veszik figye­lembe a pályázatok kiírása­kor — néhány kivétel azon­ban jnár akad —, milyen szakirányú fölkészül tséggel végzők között válogathatnak. Pedig a gyakorlat bizonyít­ja: igencsak nagy hiány van jól képzett néptáncoktatók­ban, karvezetökben, vagy- olyan nevelőkben, akik a közművelődés valamely más ágában korszerű ismereteket és gyakorlatot szerezte’!. Olyanok, akik össze tudják kapcsolni az oktató munkát a közművelődési tevékeny­séggel, a legkisebb kórtól tu­datosan készítik föl tanítvá­nyaikat a művészeti mozga­lomban való részvételre, fej­lesztik ki bennük a felnőtt­korban is ható igényt az ön­művelésre. Persze Olga nénire vissza­gondolva azért én abban is bízom: jó néhányan maguk teremtik meg környezetük­ben a kedvező feltételeket. És a nehézségeket is legyűr­ve hasznosítják a képzőben szerzett korszerű ismerete­Á város szülötte, Vaszary János (1867—1939) érdiekére nyílik ma délután 17 órakor kiállítás a kaposvári Somo­gyi Képtárban. A festménye­ket és faiiszőny egeket a Magyar Nemzeti Galéria, a Somogyi Képtár, az Ipar- művészeti Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum tulajdo­nából, illetve magángyűjtők­től mutatják be, június 22- ig. A kiállítást László Gyula professzor nyitja meg. Va­szary János Kapállói kikötő című festményének repro­dukciójával igyekszünk ked­vet csinálni e színes alkotói egyéniség munkáinak meg­tekintéséhez... A siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ értesíté­sét kaptuk kézhez a napok­ban. Eszerint szombaton 20 órától a veszprémi Petőfi színház játszik az intézmény színháztermében. Pétervári István rendezésében mutat­ják be Alla Szokolova Egy férfi ábrándjai című darab­ját. A nagyatádi programfü­zetben viszont szombati ese­ményként a járási—városi kulturális szemlét találtuk — ez a Gábor Andor Műve­lődési Központban 18 órakor kezdődik. A bodvicai Ady Endre Ifjúsági Klubban já­tékos - klubfoglalkozást ter­vezlek szombatra. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Központ plakátja is eljutott szerkesztőségünk­be — ez azt »mutatja«, hogy szombaton 19 órától a Népszínház operatagozata lép föl: Leoncavallo Bajaz­zók című zenedrámája sze­repel műsorukban. S most a megyeszékhely hétvégi kulturális program­jai közül Idézünk néhányat. A gyermekszínjátszók me­gyei bemutatóját rendezik meg szombaton reggel 9 órá­tól a Latinca Sándor Műve­lődési Központban — kap­tuk a hírt a Kilián György Ifjúsági és Űttörő-művelődé- si Központ munkatársaitól. Egyébként a La tinea-házban ma A gyarmatok kialakulá­sa és bukása címmeL dr. Ig- nátli Mihály tart előadást a nyugdíjas pedagógusoknak. A cseri fiókkönyvtár prog­ramjában bukkantunk az alkotók klubjának egyik mára tervezett eseményére : a virágmotívum tervezésétől a kész munkadarabig — ez a témája Szőke István népi iparművész előadásának. A Petőfi emlékkönyv tárban ma 18 órára a népművészeti stú­dió »bőrös részlegének« be­mutatóját terveztek. Ez az ifjúsági klub programja. A kaposvári Csiky Gergely Színház szombaton 19 óra- kór, vasárnap 15 és 19 órai kezdette] Middleton—Row- ley Átváltozások című szín­művét játssza Acs János fő­iskolai rendezőszakos hall­gató »betanításában«. A főbb szerepekben Lukáté Andort, Dánffy Sándort, Básti Julit, Máthé Gábori, Eperjes Károlyt, Spindler Bétát, Tarján Györgyit látja majd a közönség. A mozik közül a Vörös Csillag egy kétrészes ameri­kai filmíolyammal csalogat­ja a nézőt. »Apokalipszis most« a címe. A színes ame­rikai drámát évekig forgat­ta a Magánbeszélgetés, a Keresztapa és más filmek világhírű rendezője, Francis Ford Coppola. Művével ta­valy elnyerte a cannes-i fesztivál magydíját. Kevesen tudják talán, hogy az alap­ötletet Joseph Conrad Kon­góban játszódó regénye adta ehhez a színes, sztereohatá- sokkal élő alkotáshoz, mely a rendező szerint »Vietnam­ról, az erkölcsről, a jóról és a rosszról fog beszélni«. Nem érdektelen keresztezni a »kataszüófafiLmet« a sú­lyos témával — fejtette ki a film forgatásakor újságírók előtt. A kétrészes alkotás egyik főszerepét Marion Brando alakítja. Magyar filmet ajánl a Szabad Ifjúság: Vitézy Lász­ló első játékfilmjét vetítik a 16 és 18 órai előadáson. Az új magyar alkotás jelentős részét Somogyszil mellett egy tolnai kis faluban, Vá- rongon forgatták.- Egy kiha­lófélben levő községről szól, amelynek tsz-elnöke a tér­képen akarja tartani a fa­lut. A film történetét a va­lóság eseményei adták; a forgatókönyvet Szalai György írta. A Szabad Ifjúság esti műsorán a Megközelítések című svájci—francia film szerepel, Jean-Louis Trin- tignant-tál a főszerepben. A Latinca mozi kínálata a Fu­társzolgálat című kaland­film. SOMOGYI NÉPLAP 8. Nem akartak hinni nékem, ezért hibernálnom kellett őket. Mivel Equus kezelésé­hez az út második és har­madik szakaszában kormá- nyotra van szükség, s mivel a hibernálásra való anyag­ból csak annyit hoztunk, amennyi egy vagy két bal­esetet szenvedett hibernálá- sára elég, a megoldás ön­ként kínálkozott. A legény­séget úgy hibernáltam, ' hogy az út második harmadában életre keljenek. Ez volt az a kritikus pont: visszatérni már nem elég az űrhajó üzemanyaga, viszont a hi- bernáló anyag is távozik szervezetükből. Üzenetet ők is vittek. Ügy gondolkoztam: nyilvánvaló érdekük annak elrejtése, hogy a Földön van élet, hi­szen a visszatérés körülmé­nyeiből kiderült, hogy vala­mi nincsen rendben. Hiány­zóm közülük. Ha elmond­jak, m* történt —, hogy fői­ket, készségeket. P. L. lázadtak —, azonnal a Köz­pont legszigorúbb parancsa lesz érvényes rájuk. Ragasz- kodniok kellett ahhoz, hogy nem tudnak semmit, hiszen így a végtelenített vegetáció alapján csak a kamrákba kerültek. A múló időt nem érzékelik, ha fölébrednek, ugyanolyan fiatalok marad­nak. Igen, inkább a végtelen időig tartó kombinációk jöj­jenek, ezt mondtam magam­ban, mint az, hogy valaki szerelem nélkül érkezik erre a bolygóra. Mert lakható. Ezek az emberek itt, a törzs­ben kőbaltával szerzik meg táplálékukat, napi küzde­lemben a vadállatokkal. Ki­rajzásunk után itt újra kez­dődött az emberiség történe­te — úgy, mint legelőször. Az űrhajón érkezettek tech­nikai fejlettsége, tudása, esz­közei természetes módon ve­zettek volna arra, hogy meg­szerzik a vezető szerepet a törzs íérfiai között. Nem áltathattam magam. Bizonyos, hogy ellentétek robbantak volna ki, nekem pedig az űrhajó személyze­tét éppen úgy meg kellett óvnom, mint a törzs tagjait. Ti is tisztában vagytok vele, mi a Központ első ta­nítása. Ugyanúgy tanultátok ti is, mint én valamikor. A mi civilizációnk csak a vi­lágmindenségben bárhol föl­lelhető élet belső .törvényeit tiszteletben tartva létesíthet kapcsolatot. Azoknak sem lesz könnyű dolguk, akik már a Központ előírásait megtartva; utasítására csele­kedve veszik majd föl velük a kapcsolatot. De az ö küldetésük (óbb eredménnyel kecsegtet. Ti még nem azok vagytok, de majd az utánatok jövök, .ta­lán. Azok, akik a végtelení­tett vegetációban várják az ítéletet, lehet, hogy visszajö­hetnek. ­Tudom, nem érte őket veszteség. Valamennyien a bázis neveltjei, az Androme­da hatodik telepéről valók, olyanok, akik szüleik halála után még kisgyerekként me­nekülhettek el a bolygóról. Kemény fegyelemben nevel­kedtek, érzelmi kötődésük a bázishoz nem konkrét, bár vannak barátaik, ismerőseik, szeretettjeik a Városban út. Mire a kamrákból előhozzák és fölmentik őket, egykori ismerőseik a Városban már nem élnek. Két-háröm ge­neráció is fölnevelkedik az­alatt. De ezt a megoldást ők választották. A Városnak ők fordítottak hátat, azzal, hogy megtagadták a Központ pa­rancsát. A Föld miatt lázadtak föl. A folyó menti erdőért, a széles rétekért, az eső miatt, a Nap miatt, a törzsben élő gyönyörű lányok miatt, a tenger miatt. Arra kérem a Központot, vegye ezt figye­lembe, és mentse fel őket. Magam is megmámorosod- tam ezen a bolygón, belesze­rettem a Földbe, itt akartam meghalni — illetve itt halok meg nemsokára. Megsebesültem. A harc az információ bir­toklásáért robbant ki. Csak az anyagból szerezhettek egyértelmű bizonyosságot arról, hogy itt sokáig fenn­áll még majd az élet. Én az e^enkezőjét mondtam nekik. íFoiytat/uk,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents