Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-24 / 95. szám

1

KÖZMÜV&JDOéS SIÓFOKON

Hőskorszak görögi űzzél

Siófok lakosságának közművelődéséről beszélgettünk HuszU lstoánnévél, a városi pártbizottság titkárával s munkatársával, Giay jászlával. Mindenekelőtt a várossá válás kezdeteire tekintünk vissza. Ez az időszak — mondjuk 1969-től 76-ig, a művelődési központ megnyitásáig — a közművelődés úgynevezett hőskorszaka volt

— Pontosabban ezek az

esztendők a művelődni vágyó közösségek megalakulásának évei — mondják. — Ebben az időben lépnek színre az öntevékeny együttesek a város vállalatainál, intézményeinél. 1970-ben létesült a zeneiskola Siófokon. Ekkor alakultak a ma már minden szemlén fellépő énekkarok, például a Háziipari Szövetkezet Kodály női kara, a Bányász női kar, s ez idő tájt született újjá a 100 éves Siófoki Dalkör is: működése elismeréseként aranykoszorús minő- sisítést kapott. A vállalatok, szövetkezetek bőkezűen segítik az együtteseket. Az ifjú Olajbányász zenekar például 200 ezer forint vállalati támogatással kezdi pályafutását. Kitűnő dixielandegyüttest patronál a Volán, jó hatást kelt a közvéleményben az »Egy vállalat egy hangszer« mozgalom.

Művelődni vágyó közösségről lévén szó, nem hallgathatunk a klubmözgalom- rol sem, amely ugyancsak ezekben az években élte virágkorát Emlékezetes

például az áfész vagy a kórház klubja, amely országos rendezvények színhelye volt. Talán éppen a klubmozgalom megerősödése okán szaporodtak az irodalmi együt' tesek is. A kórház, a MAHART, a kőolaj, a DRW meg a gimnázium irodadmi (színpaddal is jelentkezik a 'kulturális szemléken. Fellendült a honismereti kutatómunka. Irodalmi pályázatokra készülnek a helytörténeti tanulmányok. Ebben az időben még itt dolgozott Együd Árpád, a somogyi folklór egyik legjobb ismerője, kutatója; ekkor a többi között az Áfész Balaton táncegyüttesének hirét-nevét alapozta meg.

Az erősödő, terebélyesedő

vállalatoknak egyre több munkásra — szakmunkásra van szükségük. A munkaerő nagy része faluról jön, városias életkörülményekre vágyik, s a beáramlók közül sokan szívesen vállalják a tanulást a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséért, illetve a szakmunkás életiormáért. Eredményes a felnőttoktatás. Az üzemek érdekeltekké teszik dolgozóikat, hogy tanuljanak. Kihelyezett általános iskolai osztályok működnek például a M ÁH ART-n ál, a Háziiparnál. A MAHART meg egy középiskolai osztályt is megszervezett. A rohamosan fejlődő idegenforgalomnak kereskedőkre, vendéglátókra van szüksége. Ez időben évente 100—150 felnőttet vizsgáztatnak a kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképzőben. Ma őket találjuk a város, a Balaton-part boltjaiban, vendéglőiben. Látványos, »görögtüzes« évadnyitók korszaka ez. Ugyanakkor a szabadtéri színpad szórakoztató műsoraival sokan már elégedetlenek. Siófok lakosságának ugyanis ekkor már volt olyan rétege, amely igényelte a jó színházat, sőt, az operát is.' Például 200 színházbérletes járt Székesfehérvárra.) Persze az idegen- forgalmi idény akkor is elsősorban a szórakoztató programoké volt. De a köz- művelődést irányító szakemberek a jó irodalmat és művészetet is felkarolták.

Érdekes. , korszakot idézünk: az akkori körülmények között valóban példaadó eredményeket. Siófok város lett, s lakóit — a régieket és az újakat egyaránt — valamiféle egészséges többre vágyás mozdította ki a lakásokból, az emberek klubokba,' öntevékeny művészeti csoportokba és könyvtárakba jártak.

— Az urbanizálódás, az egészséges többre törekvés mellett egy kis sznobság is mutatkozott, bár ez esetben még ez is lendítő erő volt. Az a leglényegesebb az említett korszakban, hogy a lakosság kinyilvánította művelődési igényeit, amelyek kielégítését egyre,, inkább egy korszerű, színvonalasan működő művelődési központtól várta. Tehát szükség volt a művelődési házra, amely végre 1976-ban megnyitotta kapuját. Rendkívül nagy jelentőségű esemény volt ez a város életében.

— Mit várt Siófok az új művelődési központtól?

— Ezt a televízió riportere is megkérdezte tőlem a megnyitó napján — felelte Giay László. — Pontosan emlékszem ma is, hogy mit válaszoltam. Két mondatban kifejtettem, hogy a művelődni vágyó közösségek szervezésében és a meglévők megerősítésében látom a művelődési központ feladatát. Természetesen ehhez a munkához olyan személyi állományra van szükség, amely szereti hivatását, s kitűnően ismeri szakterületét. Egyszóval hivatástudat, szakértelem..

— Megfelelt-e a várako- záisnak a művelődési központ?

_ Bizonyos értelemben

i

gen, bizonyos- értelemben még nem — mondják. — Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk: a művelődési

központ munkáját, feladatait, eredményéit nem lehet a »hősi korszak« tükrében vizsgálni. Más körülmények között dolgoznak, bonyolultabb feladatokat kell elvégezniük, mint elődeiknek. Kétségtelenül : a művelődési központ az elmúlt években számos igen színvonalas rendezvénysorozatot szervezett. Nívós képzőművészeti kiállításokat nyitottak meg az előcsarnokban. Sok jó színvonalú előadást, pódiumműsort, koncertet rendeztek a szezonban és a téli hónapokban egyaránt A magyar kulturális élet sok neves képvisélője — színészek, írók, zeneművészek — fordul meg nálunk, s a város amatőr művészeti csoportjai, szólistái is rendszeresen szerepelnek a ház színpadán, együtt a járás, néha a megye, sőt az ország a maiör együtteseivel. Nem csekély gond azonban, hogy gyér a közönség. Nem valami jóleső érzés látni a kongó teremnek vagy az egymásnak szavaló amatőrök arcát, még kevésbé egy országos hírű zongoraművészét, akinek a koncertjén alig lézeng néhány ember. Mi az oka ennek? A hatástalan szervező munka — vágjuk rá a választ nyomban, bár erre egy másik kérdés is következik: Hogyan kell közönséget szervezni? Pontosabban: hogyan kell ma közönséget szervezni, hiszen a hagyományos módszer már elavult. Az sem elég, ha a meghívókat elküldik a megfelelő helyekre. Formálni kell a közönséget, s ehhez mindenekelőtt még kell ismernünk. Ma egy hivatásos közművelőnek föl kell térképeznie a területet, hogy tüzetesen megismerje a lakosság különböző rétegeit. A legkisebb közösségekig — például a szocialista brigádokig vagy a családokig — el kell jutnia, hogy tapasztalatokat szerezzen. Hogy felmérje az igényeket, s hogy szakértelmével, ízlésével, közművelői érzékével segítse felismerni és megszerettetni a jót, a hasznosat. Nem könnyű feladat — vérbedi népművelőt igényel. Egyszóval, a művelődési központ szerintünk jó színvonalon szolgáltat műsorokat, az imént elmondottakkal viszont még adósa a városnak.

(folytatjuk)

Szapudi András

Kiflit, kenyeret sütöttek

Értenek a gépekhez

Autóbuszon érkeztek Kaposvárról Siófokra a Szakma Kiváló Tanulója országos verseny résztvevői: tizenkilenc sütőipari szakmunkásjelölt. Hétfőn a Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben végezték el írásbeli feladataikat szakmai technológiából és géptanból, kedden pedig a Somogy megyei Sütőipari Vállalat, siófoki gyáregységében gyakorlati ismereteikről 'adtak számot. Konkrétan: péksüteményt és kenyeret sütöttek, majd a munkát segítő gépek kezeléséből vizsgáztak.

— A vállalat legkorszerűbb kenyérgyára a siófoki, mely az iparág bemutató üzemei közé tartozik — mondta Ba-ngha János, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat osztályvezetője. — Ezért különösen alkalmas arra, üö&j az ország 19 legkiválóbb végzős szakmunkástanulója itt hajtsa végre a gyakorlati feladatokat.

— Olyannyira modern — jegyezte meg Csaba József, a Malom- eo Sütőipari Kutatóintézet osztályvezetője, a versenybizottság elnöke —, hogy be kellett szereznünk Székesfehérvárról néhány hagyományos eszközt, ne mindent a gép végezzen el a tanulók helyett. A jövő üzeme a siófoki. Vannak viszont kevésbé modern létesítmények is, amelyekben ugyancsak helyt kell állniuk a pékeknek.

Csaba Józsefnek nagy tapasztalata van a zsűrizésben. A péktanulók első országos versenyén, 1959-ben Debrecenben már ő volt a versenybizottság elnöke.

— A korszerű ipar részére korszerűen képzett szakmunkásokat szeretnénk küldeni .— mondta. —><■ Ez a nemes vetélkedés arra is jó,

hogy a íelnőtt szakemberek* nevelők, oktatók’ megismerjék egymás módszereit, eredményeit. A tanulókat ugyanis elkísérték nevelőik, szakoktatóik. Persze csak a vetélkedő végén tanácskozhatnak-a fiatalokkal, mert most a közelükbe se mehetnek. Viszont a holnapi szóbeli vetélkedőt ipari televízió segítségével követhetik.

Szanatóriumi környezet, csillogó csempék, fehér köpenyes pontozók. A zümmögő gépek között a gyerekkori pékmühelyek illata. Aranyszínű, ropogós kifli, zsemle, s a híres siófoki kenyér a műanyag kosarakban. Ezeket a termékeket a versenyzők készítették.

Számot viselnek. A vetélkedő idején nincs nevük. Engem is jrra kért a versenybizottság, hogy ne kérdezzem a tanulók nevét és lakhelyét. Véletlenül se beEhSnik sæ titánpótlás

Pedig a szakkör még tetszett

A göliei termelőszövetkezet irodájában láttám azt a szocialista szerződést, amelyben egyeoek közt az áll, hogy -a Göliei Általános Iskola és a Béke Termelőszövetkezet, valamint a kisgya- láni Petőfi Tsz megállapodik a kihelyezett üzemi szakkörök működésében. Mit jelent ez? A két tsz vezetősége elhatározta, hogy az általános iskola VU—Vili. osztályos tanulóinak olyan szakkörjellegü foglalkozást szervez, amelynek célja egyrészt a tanulók érdeklődésének íölkeltése, a pályaválasztás segítése, másrészt a szövetkezetek szakember- utánpótlásának biztosítása. A szerelőműhelyben gépmo- dellekkel ismerkedtek a gyerekek, műszaki szakember magyarázta a munkaeszközök működését; kipróbálhatták a valódi traktort, megismerkedtek a mezőgazdasági gépekkel és a termeléssel. A tapasztalatok szerint a gyerekek szerettek »bütykölni«, szívesen vettek részt a foglalkozásokon.

A termelőszövetkezet azután várta a végzősöket, hogy jelentkezzenek a fezbe ösztöndíjas tanulónak — ám hiába. Nincs egyetlen göliei lakos szerelötanuló- juk sem. Az általános iskolások továbbra is járnak a szövetkezetbe — most is szeretik a gépmodelleket és a gépeket —, de munkáeulán- pótiás nincs. Mert a végző- , sók inkább a varosokba men . nek szakmunkástanulónak

— lóként pincérnek, autó- bzereiöneji. Vagy szakközép- iskolába, gimnáziumba. Pedig a mezőgazdasági Szakkör bizonyította, hogy a fiataig.- kat érdekli a gépesített mezőgazdasági termelés, a traktorok és a kombájnok működése, a hozamok alakulása. Ám a szülői felfogás

— hogy »vigye valamire a gyerek« — nem kedvez a fez szakember-utánpótlásának. Ez a »vigye valamire« a szülők szerint annyit jelent; ne a mezőgazdaságban dolgozzon. Inkább valamelyik üzemben, egy cigarettafüstös presszóban felszolgálóként, csak ne otthon, a tsz- beh. '

Mi szeretnél lenni? — kérdeztem több község általános iskolainak nagyobbacska tanulóit.. A válasz többnyire így hangzott' mérnök, orvos, atomkutató, karosszérialakatos, eladó, fodrász ... Es a traktorözás, a mezőgazdasági gépszerelő szakmája, az állattenyésztés pendelyes koruk óta ebben a nem érdekli őket? Hiszen környezetben élnek, szinte a kisujjukban van a földdel, az állatokkal való bánásmód.

»Igen, de a szüleim azt szeretnék, ha diplomám lenne.«

lié vajon a . gyerek mit szeretné?

Az iskolában a termeles fontosságáról, a mezőgazdaság hasznosságáról tanulnak. Amikor pályaválasztásra kerül a sor, mintha szembekerülnének mindezzel. Otthon szinte tudatosan nevelik beléjük, hogy hagyják el a falut, a mezőgazdaságot. »Legyél töbo, mint mi!« — mondja a becsületes munkával eltöltött életű apa, az egészséges anya. aki tahin még nem is hallott az érelmeszesedésről. az infarktusról. »Legyél több. mint mit« — tartják a szülők más családokban is. E kívánságnak azonban más tartalma van, mint régen. Minthogy a mezőgazdasági munka, az élőt is más, mint. évtizedekkel ezelőtt. Emberségben, tudásban, felkészültségben csakugyan értelmes cél a többre törekvés. A fiatalok eltánt.o- rítása. kiűzetése .a faluból, ráadásul olyan községekből, melyekben az állattenyésztés hírt. dicsőséget és gazdagságot hozott a lakóknak, csalódások sorozatához, kiábrándultsághoz vezethet.

Nagy családi házak nőnek ki e községek földjéből, a felfogás azonban mintha megrekedt volna; néhol a vályogfalú. Szaimatetős házikókra emlékeztet. A. A.

Á nővérke sikere

Fehér köpenyen mar csupán néhány hétig díszeleg a felirat: Tanuló IV. A halk szavú, kellemes modorú szőke lányt biztosan szeretik a betegek, ó már az érettségi előtt bizonyította, hogy érti leendő hivatását. Két héttel ezelőtt a negyvenkilenc hazai egészségügyi szakközép- és 'Szákiskola legjobb növendékeinek országos tanulmányi versenyét tartották Békéscsabán. A harmincnyoc induló közül Kozma Magdolna, a nagyatádi iskola tanulója második lett. Furcsa

mód épp egy fiú előzte meg őt a növérjelölíek vetélkedőjén. A nagyatádi kórház előcsarnokában beszélgettünk, gyakorlati foglalkozás közben találtunkra.

— Nem lesz baj, ha egy kicsit kések az órával, a többiek úgyis az érettségire készülnek, s nekem a szakmai tárgyakból már nen> kell vizsgát tennem. Az. országos versenyen elért helyezésem fölment- ez alól, s aminek még jobban örüiök, az egyetemi felvételin is figyelembe veszik- A Pécsi Orvostudofolyásoijuk a bíráló bizottságot.

A 4-es számú versenyző alacsony, bajuszos fiú. Már megsütötte kifliadagját, most a kenyér következik.

— Ügy érzem, az írásbelim joboan sikerült — nézi az illatos süteményeket.

—» Pedig ezek a kiflik tet- szetősek — mondom.

Nem szól.

— Ha sikerül most felszabadulnia, mihez kezd?

— Alikor nyolc nap múlva dolgozni fogok.

A 14-es számú kislány könnyű ujjal formálja a süteményt. '

— Ügy hírlik, a lányok hagyják leghamarabb cserben ezt a szakmát — mondom. — A leendő férj nem örül annak, ha a feleség éjszaka dolgozik.

— Én egészen biztosan hűséges leszek — válaszolta határozottan.

Megszegem a versenybizottságnak tett ígéretemet: kérdem, honnan jött. Elárulja. Abból a városból, ahol Arany János tanárkodon.

— A tét nem kicsi — jegyzi meg Schmidt Hedvig, a MÉM Kutatási és Oktatásellátási Központjának főelőadója, a verseny szervezője. — Aki a pontokban kifejezett követelmény kétharmadát teljesíti, holnaptól kezdve szakmunkás lesz. A díjak sem lebecsülendők. Az első helyezett külföldi utat, pénzjutalmat, a második belföldi üdülést és ugyaiy csali pénzjutalmat, a harmadik pénzjutalmat, s mindhárom helyezett serleget és plakettet nyer. Ezenkívül külön serleget kap a legjobb gépész és a legkiválóbb somogyi versenyző.

* * *

' A' versenyt a szegedi Tanács Marianna nyerte. A második helyen Szűcs Julianna budapesti, a harmadikon Nádudvari Éva nagykőrösi tanuló végzett. A somogyi versenyzők közül Baris Béla a hatodik, Baranyai Géza a tizenegyedik lett. Mindketten a kaposvári Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanulói.

«c. A.

mányi Egyetemi-e készülök, persze kell tanulnom, fizikából én is felvételizek.

Az első boldog napok után már higgadtan beszélt a szép sikerről, mely sokat enyhít a negyedik év hajráján, s biztatást is ad a további vizsgákhoz.

— Alig akartam hinni a fülemnek, mikor a nevemet mondták az eredményhirdetésen. Természetesen mindenki bizakodik, ha már egy országos döntőig eljut, ám így is meglepetés az elsők között lenni. írásbeli tesztet és gyakorlati feladatokat kel - lett megoldanunk. Nagyrészt az. iskolai tananyagra szorítkoztak a kérdések, de a felkészülésnél sokat olvastam hozzá. Örült az oktatóm is, mert a versenyen azt mondták, hogy eddig nem hallottak a nagyatádi iskoláról.

— Meglepetés volt, hogy fiú lett az első?

— Nem ő volt az egyetlen, a tizedik helyen szintén fiú végzett. Nekem furcsa, mert a mi osztályunkba csak lányok járnak, de a mostani elsősök között van egy fiú is.

— A betegek hogy fogadják a fiatal tanulókat?

— Nem idegenkednek tőlünk. Élmény marad az első injekció beadása. A beteg nem tudta, hogy nekem még nincs gyakorlatom, s féltem, hogyan sikerül? Amint végeztem, dicsért. Azt mondta,

'meg sem érezte. Többet nem féltem.

— Miért választotta az egészségügyi pályát?

— Régebben is orvos szerettem volna lenni, s úgy gondoltam, hogy többet érek a szakközépiskolával, mint a gimnáziummal. Itt már gyakorlatot szerzek, s ezek a tapasztalatok hasznomra válnak majd. Szeretem a szakmai tantárgyakat, legjobban azonban a gyakorlati órák érdekelnek.

A szülészeti osztályon kendőt kötött a szája elé, szakértőén fogta kezébe a csecsemőt. Nemcsak osztálytársai, a kórház dolgozói is örülnek Magdolna sikerének, s szurkolnak a továbbiakért.

— Melyik osztályon dolgozik a legszívesebben?

— A belgyógyászaton, ott töltöttem eddig a legtöbb gyakorlati időt. Később is az orvosi munkának ezzel a részével szeretnék foglalkozni, no de még előttem áll a felvételi.

Izményi Éva