Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-24 / 95. szám
Az Hef I ijmm ui jägjT wAigaop alkalmából a dohányzás elVe- ni Karcot ôtMottàk egészségügyi sxenremk o frontvonalba. Hogyan állunk a füstöléssel, a nikotinban gazdag rudacskák mohó „fogyasztásával”? Erről rendeztek a napokban kerekaszial-beszéi- getést a mosd ősi tüdőgyógyintézetben. Részt vett: dr. Angeli István, megyei diabetológus szokföorvos, Csikós Tóth Ágnes, Fest megye általános tanulmányi felügyelője, dr. Füsti Molnár Sándor, az Egészségnevelés című folyóirat szerkesztője, dr. Juhász Lajos, megyei onkológus szakfőorvos, dr. Kelemen Sándor osztályvezető főorvos, Budapest, dr. Kerkovics Gyula c. egyetemi docens, Orosz Ferenc pszichológus, Mosdós, dr. Pákozdi Lajos osztályvezető főorvos, a Dohányzást Ellenzők Tanácsának elnöke, Sóionyi Sándor, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője, dr. Vértes László, az Orvosi Hetilap szerkesztőségének munkatársa. A vitát dr. Tahy Ádám mosdósi főorvos, a Dohányzás Ellenzők Tanácsának titkára vezette. Szerkesztőségünket Csupor Tibor képviselte. Dohányfüst és egészség T>r. Tahy Adám: — Hazánkban mintegy 4 millió ember dohányzik rendszeresen, és az elszívott cigaretták száma évről évre növekszik. Aggasztó. hogy egyre több fiatal és egyre több nő szokott rá e káros szen- vedélyre. De valóban olyan káros-e ez a szenvedély'! Mii mondanak az orvostudomány eredményei ? gek vannak abban a tekintetben, hogy milyen mértékben tűri szervezetük a nikotint és más anyagokat. Az egyiket kevésbé, a másikat sok li ai jobban veszélyezteti ugyanaz az adag. Dr, Tahy Adám: — Sokfelöl hallható vélemény, hogy a füstszűrös _____cigaretták c sökkentik a dohányzás káros hatásait. Valóban keve- sebb kátrány, nikotin jut így a szervezetbe. Egyszersmind._____ a zonban ül—Hűtős értékről 28-rn növekszik á füst szénmonoxíd-____ t artalma. A filteres cigaretta füstje feszesebb, gyor- sabb, kevésbé tud eltávozni belőle a szénnumoxid. Ez az anyag pedig ugyancsak növeli az infarktus koc- kazatat. Dr. Angeli István: — Igen széles körű megfigyelések, kísérletek igazolják, hogy a dohányzás az új népbetegségek (cukorbaj, érelmeszesedés, szívinfarktus) komoly kockázati , tényezője. Jellemző; hogy amikor az erős propaganda hatására az Egyesült Államokban 29 millióan leszoktak a dohányzásról, ez 25 százalékkal mérsékelte az infarktusos esetek számát is. Igen sokan azért fújják rendszeresen a füstöt, hogy leadják fölösleges kilóikat. Közben alaposan megnövelik az infarktus, a cukorbaj kockázatát. A túlsúly önmagában is jobban hajlamosít a különböző betegségekre. Dohányzással kombinálva ösz- szegeződik a kedvezőtlen hatás, s a kockázat a tízszeresére nő. A dohányfüsttel tekintélyes ólomszennyeződés is a szervezetbe jut. Ólom. a benzingőzben is van. így kiszámították, hogy a városi dohányos ember szervezetébe ötvenszer több mérgező ólom jut, mint a falun élő nemdohányzóéba. Dr. Kerkovics Gyula: — Az Egészségügyi Világszervezet statisztikái szerint a dohányosoknál általában 50 százalékkal magasabb a halálozási arány. A dohányzó fiataloknál a szívinfarktus kockázata 1:3—8, a 45 éven aluliaknál 1:15, az ötveneseknél pedig 1:20 a nemdohányzókkal szemben. A fogamzásgátlókat szedő nők szívinfarktus-kockázata ennél is jóval nagyobb. Dr. Kelemen Sándor: — Az utóbbi hat évben 16 ezer tüdőrákot észleltünk. Tapasztalataink szerint különösen a fiatal női korosztályoknál emelkedett erőteljesen a tüdőrák. Az összefüggés világos: jobban dohányoznak a fiatalok. Ez azért elgondolkodtató, mert napjainkban is sok a gyermekeknél a kémiai kórokozókra vagy a káros hatásokra. Az egyes emberek kozott igen nagy kulönbséDr. Kerkovics Gyula: — De ez vonatkozik a pipázókra, szivarozókra. Még néhány orvos is ajánlja a cigaret- tázókmak: szokjon át pipára, szivarra. Vizsgálataink szerint a pipázók, szivarozók vérében is kimutatható jelentős mennyiségű szénmonoxid. Dr. Juháss Lajos: — Egy Bostoni kutatócsoport tavaly megállapította, hogy a dohányzás rontja a szervezet poreltávolíló képességét a' tüdőben Dr. Kelemen Sándor: — A cigarettafüstben legalább 3000 kémiai anyag található. Ezek jó része bénítja a csillószőrős tevékenységet es a hörgők működését is. Dr, Tally Adám: — Azt hiszem mindenki előtt vila- gos a dohányzás egeszseg- károsilo szerepe, Ez a kiiz- íudaíban is elfogadottá vau. Mégis, miért, 'dohányoznak az emberek? Dr. Kelemen Sándor: — Ennek sok oka van. Általában kétféle dohányost különböztethetünk meg. Az egyiknél kellemes értelmeket kelt a nikotinban gazdag füst. Jól esik neki. Ezek a dohányzók kisebb csoportját alkotják. A népesebb csoport azért gyújt, cigarettára, mert szabadulni akar negatív érzelmeitől Szorongás, félelem, unalom tartozik ide, cél az élet társasjátékának rövidre zárása. A leszólt.a'iás a második csoportnál — mivel a dohányzás valami lelki szükséglét — sokkal nehezebb. Orosz Ferenc: — A dohányzás szorosan beépült az emberi kultúrába. Gyerekek, serdülők számos szociális és lelki téenyező miatt kezdik el, Ezekben döntő hatásuk van a szülőknek és a közvetlen környezetnek. A szülő a gyerek számára azonosulási modell. Ha állandóan fújja a füstöt, ez a gyerek számára kívánatossá teszi ezt, a műveletet. A serdül ő, ha látja az égő cigarettát az azonos korú társak kezében, belső kényszer erez, hogy a cigarettazás segítségévéi uí elfogadtassa magát társaival. Ebben a korban erős igény a felnőtté válás, és a serdülök ezt siettetni szeretnék. Sokszor csak felszíni jelenségekkel — például a dohányzással. Ehhez járulnak a lányoknál bizonyos téveszmék: a ci- garettázás karcsúsít. A leszokást nehezíti, hogy a dohányzás rendkívül nagy, azonnali kielégülést jelent. Tanult viselkedési forma, s a cigarettával végzett tevékenység hosszú távon kialakult, erős kapcsolatot jelent. Szokássá vált például kávé, ebéd után. Másfelől az európai civilizációban társadalmilag is a sikeres, magabiztos, férfias egyéniség jelképe lett a dohányzó ember. Csikós Tóth Agnes : — A mi tapasztalataink is egybeesnek a pszichológus kollega által elmondottakkal. A gyerekek valóban siettetnék a felnőtté válást — a ciga- rettázással. Köhögnek, kellemetlen, de legyűrik a füstöt. Sokan — családban — szabályosan beleszülettek a dohányfüstbe. Vizsgáltuk szakmunkástanulók és középiskolások dohányzásának az okait. Gyakori, hogy a nyári szakmai gyakorlaton egész közel kerülnek a felnőtt tár. szidalomhoz, s akaratlanul is átveszik azok normáit. A felnőtt munkatársak cigarettával kínálnak-, s a tanu- lók azonosulni akarnak azzal, amit az életben látnak. Gyakran imponálni szeretnének a kisebb és a másik nem előtt és éppen a cigarettával. Azokban a kollégiumokban például, amelyekben megszűnt, illetve szétvált a közös dohányzó egy fiúk és egy lányok részére fenntartott helyiségre, ott arányon felül csökkent a dohányzók száma. * Dr. Pákozdi Lajos: — A kortárs csoportok befolyásának jellemzésére szeretném elmondani -a következő adatokat Középiskolásoknál végzett vizsgálataink szerint a dohányzó serdülőknek a barátai 83—89 százalékban szintén füstöltek. Ugyaniakkor a nemdohányzók barátainak 73—79 százaléka an- tinikotinista. A szülők befolyását vizsgálatunk 57 százalékosnak ítélte. Vegyis a dohányzás elkezdésében döntő a baráti kör. Csikós Tóth Ágnes: — Mi is végeztünk 'fölméréseket. Pest megyében 15 ezer középiskolást kérdeztünk meg. Kétharmaduk szakmunkás- képzőbe járt. A megkérdezett gimnazisták 32,6 száza-, léka dohányzott naponta, a szakmunkástanulók 58 százaléka és az egészségügyi szakiskolások 54 százaléka gyújt rá rendszeresen, Sajnos a listán az egészségügyi szakiskolás lányok vezetnek. Nem is tudom hamarjában ezt az adatot értékelni: talán a felvilágosítás hatékonyságával van baj. Dr. Pákozdi Lajos: — Tulajdonképpen a középiskolában — kiváltképpen az érettségi körül — eldől, ki lesz dohányos és ki nem. Heves megyei fölméréseinkből kiderül, hogy ezt már elég korán kezdik a gyerekek: az általános iskola felső tagozatán tanulók 13 százaléka már meglehetős gyakorisággal füstöl. Hogy hova vezet mindez? Egészen megdöbbentő adatot kaptunk a sorköteles fiatalok kikérdezésekor: 78 százalékuk gyújt rá rendszere- . sen. Dr Tally Adám: Somogyban is dohányzik a felnőtt lakosság 75 százaléka. Ilyen mértékű szenvedély isai, iMrpaiban ismeretes! Sóton.vi Sándor: — A fiataloknál azért nem ennyire rossz a helyzet. Tanintézeteink ifjúságára általában az a jellemző Somogybán is. amit Csikós Tóth Ágnes említett. 14 középfokú intézmény, 10 200 fiataljából 1200-at- kérdeztünk meg.' A fiúk 53, a lányok 43 százaléka számította magát a rendszeres dohányzók közé. Kinek a rábeszélésére gyújtott rá először? A válaszok megoszlása : 3 százalék testvér^ 40 százalék barát, és önmaga 43 százalék. Amint az eddigiekből is kiderült, a dohányzás kulcsproblémája az ifjúság, s ezen belül is a korlárs csoportok. Dr. Tahy Adám: —. Véle- ményttk szerint mit lehet tenni a már dohányzók le- szoklatása érdekeben? ni ír pj KFZnic f ! ,—j \ V j > t : yg - C •y* -V' :f—j , Dr. Pákozdi Lajos: — Szerintem az államnak és a társadalomnak egyaránt föl kellene lépnie a dohányzás ellen. Állami szinten eddig vérszegény intézkedések születtek. 1970-ben az egészség- ügyi intézményekhez fordult a miniszterhelyettes. Kérte, hogy ezeken a helyeken tiltsák meg a dohányzást. Ezt az állásfoglalást azonban egész sor egészségügyi intézményben nem hajtották végre. 1976-ban egy televíziós vitán jelentették ki az egészségügyi tárca vezetői; az ágazat önmagában ezt a kérdést megoldani nem tudja. S ebben sok igazság van. Mindenesetre az idén újabb intézkedés született, amely megismétli a tíz évvel ezelőtt . született állásfoglalást. Milyen eredménnyel? Még nem lehet tudni. Eredménynek tekintem azt is, hogy 1975-ben megalakult a Dohányzást Ellenzők Társasága. Bárki tagja lehet. Az itt végzett munka ugyan nem élvezi az egészségügyi felsőbb hatóságok támogatását, de számos neves közélet: személyiség helyesli és segíti a munkát. Sótonyi Sándor: — A dohányzás rossz szokásának megakadályozásában fontos lehet az iskola szerepe. Somogybán 50 ezer felnövekvő gyerek van, egészséges gyarapodásuk, lelki-szellemi gazdagodásuk felelőssége óriási. De mit tehet az iskola? Valójában — sajnos nem sokat. Az iskolai rendtartás tiltja a dohányzást, csak néhány középiskolás kollégiumban tesznek engedményt. Az iskola eszközei általában nem elég hatékonyak. Sok minden nincs itt még átgondolva. Vajon fejthet-e ki az iskola elég hatékony propagandát a kortárs csoportok normáival szemben? Talán a pedagógusok személyes példamutatása jelenthetne sokat, de jelenleg az iskolai tantestületek jó része is ontja a filstöt. Legalább azt kellene elérni, hogy ne a gyerekek előtt. Pedig a tanulók érzékenyek a dohányzás elleni érveinkre. Jól mutatják ezt az ilyen témájú rajzpályázat eredményei is. Dr. Pákozdi Lajos: — Az orvosok és a pedagógusok partnerek lehetnének a dohányzás elleni küzdelemben. Már 1973-ban született egy művelődési minisíteni állás- foglalás, amely szerint a nevelők ne dohányozzanak a gyerekek előtt! Rendelet van, csak be kellene tartani ! Dr. Füsti Molnár Sándor: — Nemrég az Egészségnevelés szerkesztősége megkérdezte az Oktatási Minisztérium véleményét. Az államtitkár ügy nyilatkozott, hogy » minisztérium »nem tartja indokoltnak a tilalom kiterjesztését a tanárokra«. Ez mintha ellentmondana az előbb elhangzottaknak. Csikós Tóth Ágnes: — Ha dohányzik az igazgató, a tiltás óhatatlanul szűkkórú marad. Dr. Pákozdi Lajos: — A dohányzás elleni küzdelem egyik kulcsfigurája az orvos. Sajnos sok gyógyító kartársunk tagadja vagy bagatellizálja a dohányzás egészségkárosító hatását. S köztük tudós emberek is akadnak. Dr. Kelemen Sándor: — Pedig az orvosnak valóban komoly véleményformáló szerepe van. Miért tagadják mégis többen a nyilvánvaló tényeket? Évezredes tapasztalat, hogy az orvosi ismeret és az orvosi magatartás nincs mindig szinkronban. A dohányzó orvos például sosem tudja érzelmileg közömbösen, elfogulatlanul nézni ezt a kérdést. Mondjuk ki: ’a dohányzó orvos egészen más, mint a többi. Kevésbé lát összefüggést a dohányzás és a betegség között, hiszen akkor önmaga ellen beszélne. Vagyis a ci-, garettájából gomolygó füst meghatározza a magatartását. Hiába mondja az egyik orvos a betegének, hogy egészsége ellen cselekszik a dohányzással, ha a- másik orvos vígan fújja a füstöt. A tett mindig sokkal meggyőzőbb. Dr. Vértes László: — Általában elfogadott nézet az egészségügyben, hogy a meggyőzésnek, a rendszeres, okos felvilágosításnak kellene eredményt hoznia. És csak ennyivel nem elégednék meg. Gondoljunk a járványokra, a nagy fertőző megbetegedésekre. Bizonyos szigorú és széles körű intézkedések nélkül aligha tartanánk ott, ahol vagyunk. Szerintem így van ez a dohányzással is. Dr. Tahy Adám: — Sok. nyugat-európai orzságban azért ' tudtak számottevő eredményeket elérni, mert a fölvilágosítás elsősorban a véleményformáló rétegekre hatott. Azok hagyták abba a dohányzást, akiknek a magatartását széles nép tömegek figyeltek, akik szamukra mérvadók. Szerin- tem a dohányzás elleni küzdelem első számú címzettéi eppen ezek a rétegek. Áttörésre csak az ő segitsé- gükkel kerülhet sor.
